Délmagyarország, 1983. május (73. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-21 / 119. szám

MAGAZIN 40 Szombat, 1983. május 21.' Lakótelepi kálváriák A DÉLÉP válasza A Délmagyarország 1983. április 19—23. számában folytatólagosan megjelent Lakótelepi káináriák című cikksorozat, a többi más érintett között, vállalatunkat is érinti. A cikknek a vállalat munkájára vonatkozó kitetelei a vállalatot az olvasók előtt valótlan színben tüntetik fel ellenőrizhetetlen állitások. a műszaki indokolásokat nem érdemben mérlegelő megfogalmazások felsorolásával. Tekintettel a cikksorozat terjedelmére, tájékoztatásom és véleményem kifejtése a szokottnál szintén nagyobb terjedelmet igényel. A cikksorozat vállalatunkat érintő tartalmi részei nem egyforma megítélést erdemeinek. Az a nagy volumenű általános és lakásépítési feladatsor, amelyet vállalatunk az építtetők szerződéses megbízásai alapján végez, a megrendelők érdekeinek, kívánalmainak van alárendelve, azt szolgálja. Minőségbiztosítási kötelezettségeinket nem vitatjuk, ezek indokolt, méltányos bírálatát minden esetben jogosnak tartjuk. és a bírálat alapján mulasztásainkat pótoljuk, hibáinkat korrigáljuk. Ilyen értelemben a nyilvánosság előtt is helyt állunk munkánk eredménye és esetleges hibái miatt Azt azonban szükségesnek tartjuk, hogy a bírálat tárgyilagos legyen, valódi hibára. mulasztásra vonatkozzon. Ebből következően, a cikksorozat vállalatunkat érintő kitételeit három csoportba sorolom. Egy részét elfogadom — mint jogos és indokolt tárgyilagos észrevételt, és a kiküszöbölésére intézkedem. Másik részét tényekkel cáfolom — mint alaptalan állítást. Harmadik csoportját visszautasítom, mint elfogult véleményt, amely vállalatunkat sérti. kivitelezői Intelét rontja. 1. A cikksorozatnak a jogos és méltányos bírálat kategóriájába tartozó álMtúsait, elfogadom; ,ha az átadott'1 lakások rendeltetésszerű használatát bármi akadályozza. azt a lakó jelzése esetén azonnal kijavítjuk. A mulasztás elkövetőjének felelősségre vonásával az újbóli előfordulás valószínűségét csökkentjük. A kerámia W. C.-tartályok és öblítőharangok gondja konstrukciós okokkal van kapcsolatban. A kitört termopánablakok cseréje valóban nem megoldott. Szolgáltatásként vállaljuk 1984-től az Állami Biztosítóval való megegyezés alapjan, hogy az üvegcserét elvégezzük. A lépcsőházban levő radiátorok minőségileg kifogásolt tömítését szintén a mi dolgozóink hanyag munkája okozta. A efklc alábbi kitételeit tényekkel cáfolom: Makkosházi városrészen eddig átadott 1875 lakásban összesen 7 ezer 132 RADAL-radiátor van felszerelve. Ezek közül körülbelül 190 (2,6 százalék) tér el a tervezettől. Az eltérés oka a RADAL-radiátorok általában nehézkes és bizonytalan beszerzési körülményei. Ezért nagyobbakat építettünk be a raktárunkból hiányzó radiátorok helyett. Kivitelezési terveink olyan, úgynevezett „fregolitervek". melyeken egy lapon szerepel az összes előforduló építési variáció. A tervező vállalattal közösen keressük a megoldást, hogy a terveket más. nem téveszthető módszerrel dolgozzák ki a jövőben. A Makkosházi városrész épületeinél TR-rendszerű, egycsöves fűtőberendezés beszabályozási munkálatait igen nagy késéssel tudta csak vállalatunk megkezdeni. a tervek késése miatt. Jelenleg munkában, illetve műszaki átadás előtt levő 15 épülethez még a mai napig nincs beszabályozási terv. A cikkben említett Gát utca 6—8. beszabályozási terveit fűtési idényben. 1982. december 1-én kapta meg a DÉLÉP. módosított terv érkezett: 1983. április 3-án. A beszabályozást lakott épületben fűtési idényben ezért nem lehetett végrehajtani. Több száz merő-szabályozó egységet importkorlátozás miatt nem szállított a szállítóvállalat. A lakótelep érintett ütemében a radiátorok felmérését a Szegedi Beruházási Vállalattal közösen Megkezdtük Ezeket az adatokat és az adatok kiértékelését 1983. június 10-ig befejezzük. A beszabályozott épületek átvételét a Szegedi Városgazdálkodási Válalat megtagadta és megtagadja, mert a bizonylatok közül hiányzik a CSŐSZER segédletbeli táblázata, holott annak, a radiátorok tagszámára vonatkozó adatai a rendelkezésünkre álló terveken szerepelnek. A lakások megépítése után azok üzemeltetése, karbantartása már az SZVV feladata, amellyel vagy az IKV. vagy a lakóközössegek szerződést kötnek. És míg az IKV kezelésében levő házakra megkötik a karbantartási szerződést, ezt az OTP-s házak lakóközösségei elmulasztják. Ehelyett a DÉLÉP-pel pereskednek olyan munkák szavatossági elvégzéséért. amelyek karbantartási feladatok. A cikk ferdítő, gyanúsító kitételeit visszautasítom. Egy olyan értekezleten, ahol sem szakértői, sem hatósági cáfolattól nem kell tartania, a jelenlevők egy része mérlegelés nélkül tesz alá nem támasztható, egyoldalú kijelentéseket. Nem értünk egyet azzal, hogy a jelenlevő újságíró hitelt ad az ilyen kijelentéseknek anélkül, hogy tények tisztázására a műszaki szakemberek indokait elfogadná. A gyanúsítás és hitelrontás ilyen tömegére vállalatunk ellen még nem volt példa a Délmagyarország történetében. Az ilyen kitételek: „ezekben a lakásokban minden elképzelhető", „összekókányolt rendszerek", „tékozolják az energiát", a „nagy DÉLÉP". és a többi hasonló, szélsőséges eszközök és módszerek fölidézői. Vállalatunk ellen és más vállalatok ellen is. sőt az energiatakarékosságot elrendelő hatóság ellen is olyan érvekkel hadakozik a cikkíró, olyan emberi indulatokra támaszkodik és olyanokat ébreszt, amelyek ellen magam is. vállalatunk "dolgozói "W tiltakoznak. Ez az újságírói magatartás a fogyasztói érdekvédelem mezében egy egészében becsületes és Néhány megjegyzés A DÉLÉP vezérigazgatójának írásával kapcsolatban az alábbiakaí kívánjuk megjegyezni: 1.A DÉLÉP 1984-től cseréli ki a kitört termopán-ablakokat. És addig? Akié most kitörik, várjon januárig? 2. A beszabályozással kapcsolatban Sípos Mihály nem a sorozatunkban leírtakat cáfolja, hanem részletesebben megismétli a DÉLÉP képviselőinek ott is kifejtett álláspontját. A felelősség legnagyobb részét a városgazdálkodási vállalatra és a tervezőkre hárítja. Lapunkban szívesen helyet adnánk az érintettek véleményének is. 3. Bizonyos munkákról a DÉLÉP azt állítja. karbantartási feladatok, a városgazdálkodási vállalat, hogy szavatossági munkák. Közben a vétlen lakó fázott, s ha nem történik változás, jövő télen is fázni fog. 4. Az OTP-nél tartott értekezleten a közös képviselők tényekről beszéltek. Szabadnapjukat áldozták az értekezlet kedvéért, mert azt remélték, az egybegyűlt illetékesek följegyzik panaszaikat. eldöntik, kinek a feladata a megoldás, és érdemben, azonnal intézkednek. Nem tudjuk, a DÉLÉP ott jelenlevő képviselői e konkrét panaszokból hányat jegyeztek föl, mikor és hogyan intézkedtek megoldásukról. Sipos Mihály sem szól erről válaszában. 5. Mindaddig nem kételkedünk a „műszaki" és „szakértői" vélemények igazában és objektivitásában. míg azok több oldalról is összecsengenek. A kételkedést az szülte, hogy e szakértői vélemények eltértek, olykor szöges ellentétben álltak egymással egyazon kérdésekben, aszerint, hogy az illető szakember a DÉLÉP, a tervező, a beruházási vagy a városgazdálkodási vállalat alkalmazásában áll-e. 6. Munkatársunk tényekkel érvelt. A lakók fáztak, és még fizettek is erte. Lakásukat nem ajándékba kapták, mégis hemzsegtek benne a hibák. Hideg vízben nem lehet ruhát mosni, ha gázon külön melegítik, az szorgalmas kollektíva eredményeit is elmarasztalja, megsemmisíti. Az ugyanis világosan kitűnik a cikksorozatból, hogy a lakók elégedetlenségét a lakások alacsonyabb hőmérséklete okozza, illetőleg az, hogy az SZVV nem mérsékelte a fűtési díjat. Nem sorolom fel azokat a számokat, a lakások tízezreit, amiket a DÉLÉP az elmúlt évtizedben felépített. A Délmagyarországban e számok már számos esetben megjelentek. Nem idézem annak a több tízezer boldog embernek örömét, akik ezekbe az új lakásokba költöztek. És nem részletezem azt a közismert tényt sem. hogy hazánk, a nép gazdasága nem tud még korszerűbb. nem betonszerkezetű, ritkább beépítésű lakóépületeket biztosítani a tömegesen lakásokra váróknak. Bennünket, a DÉLÉP dolgozóit és vezetőit, ennek a feladatnak a végrehajtásával bízott meg az ország. Adott technológiával. adott műszaki felkészültséggel. E munkát igyekszünk mind jobban és mind eredményesebben végezni. És ez nem üres szó. Egyet ugyanis elmulasztott a cikkíró megkérdezni a bírálóktól, hogy milyen arányú az a hibamennyiség, amit szóvá tesznek. Forintban mennyibe kerül? Ezt az összeget ugyanis össze lehet hasonlítani azzal az értékkel, amit e lakások felépítői létrehoznak. Ha ezt megtette volna a cikkíró — lett volna módja elgondolkodni és mérsékelni azt a hangot, amit vállalatunkkal szemben. valamennyiünkkel szemben megütött. A mi garanciális költségünk ugyanis soha nem éri el az 1 százalékot. És soha nem haladja meg azokét a társvállalatokét, amelyekkel a mi munkánkat összehasonlítják. Amelyekkel összevetve kapjuk mi a kitüntetéseket is és a bírálatokat is. Nem mentegetem a hibáinkat — megírtam, hogyan akarjuk megszüntetni. De a tisztességes, emberi hang mellett a dialektikus szemléletet,, a tárgyilagos mérlegelést is- elvárjuk- -azoktól, akik a,M-pyilyánosságot- Jájékpfl- tiltják -munkánkról. Akár jót. akar rosszat írnak rólunk. SIPOS MIHÁLY a DÉLÉP vezérigazgatója szont nem nevezhető sem összkomfortnak. sem energiatakarékosságnak. Indulatukat ezek a tények keltették, a cikksorozat csak nyilvánosságot adott a közvéleményben hosszú ideje jelenlevő elégedetlenségnek. Világosan kitűnik a sorozatból, hogy a lakók elégedetlenségét nemcsak az elégtelen fűtés okozta — bár kétségkívül ez volt a legsúlyosabb tényező —. hanem a többi kisebb-nagyobb hiba, és a kijavításuk körüli hercehurca is. 7. A garanciális költségeknek a lakás teljes értékéhez való hasonlítása félrevezető. Egy 600 ezer forintot érő lakás nem egészen 1 százalékos garanciális költsége, mondjuk. 5 ezer forint. Ekkora összegbe bőven belefér sok apró, bosszantó hiba: törmeléket hagynak a szőnyegpadló alatt, csörömpöl a radiátor, kilóg a falból a konnektor, összekarmolták a fürdőkádat, csikkel kiégették a műanyag padlót, elválik a tapéta és a gumi szegélycsík, hogy csak a leggyakrabban előforduló kifogásokat említsük. Egy rosszul szerelt konnektor a lakás teljes értékéhez, vagy pláne a- DÉLÉP sok milliárdos termelési értékéhez viszonyítva, valóban csekélység, a lakónak azonban közvetlen életveszélyt jelenthet. A lakás használóját aligha vigasztalja, hogy nem törött a panel, nem dől össze a ház. hogy az érték döntő többségét képező anyagok és berendezések megvannak, ha nem lehet mindegyiket, a lakás egészét a rendeltetésének megfelelően használni. 8. Szívesen adtunk helyet Sipos Mihály hozzászólásának. Meggyőződésünk ugyan is.hogy jobbító szándékunk a vitás kérdések ellenére azonos. Ogy véljük, mi a magunk eszközeivel akkor használunk az ügynek, ha minden érintett véleményét nyílt vitában a nyilvánosság elé tárjuk. megvilágítva a közvélemény számára a lakásépítés hátterét, fölmutatva a különböző vállalatok. intézmények együttműködésének. kooperációs kapcsolatainak valós képét. Á SELKKLbZIObÉU Áldás és vita R

endes üzemi hőmérsékleten az egészséges emberi agy gondolatokat termel. Télen-nyáron, éjjel-nappal. Egyelőre azt hisszük, csupán a mi agyunk képes erre, de ha a gondolatgyártás teljes folyamatát megismerjük majd, lehet, hogy változtatunk meggyőződésünkön, mert megértjük, hogy alapvető összefüggések fölismerésére a majom is, a kutya is és a ló is képes. Olyanokra, amelyek az ö szempontjából alapvetőek. Maradjunk azonban a magunk, koponyája körül elég nagy káosz támadhat abban is. A világ legnagyobb csodája a gondolat. Szorosan kötődik ugyan az anyagi valósághoz, de pillekönnyen el is hagyja egy-egy kerülőre. Tudjuk, mennyi energia kell ahhoz, hogy egy mozdony Pestig fusson, de nem tudjuk, mennyit fogyaszt az agyunk ha gondolathan utazunk. Máris ott vagyunk a Parlament mellett, és nézzük, hogyan üldögél József Attila bronzba öntött mása. Verse kézen fog bennünket, a rakpartra ülünk, és nézzük, hogyan úszik el a dinnyehéj. Hogy most nincs is dinnye? Kicsit se zavar bennünket. Nagyeszű energetikusok, tudjátok-e. mennyi energiát fagyaszt el a költő feje, amikor a verset szüli? Hát azt. hogy menynyi energiát termel egy vers a másik fejben? Ne számoljátok, ebbe bele lehet gabalyodni. Legnagyobb kincsünk is a gondolat. Koldusszegények lennénk nélküle. Fölfogni se tudnánk szegénységünket. Gazdagságunkat se tudjuk, mert vannak ugyan tárházai a gondolatnak, de oda csak szemelgetve kerül be néhány. Átugrom egy pillanatra a Föld déli sarkára, ki törődik vele? Én se, mert a másik pillanatban már azon spekulálok, hogyan találta ki a természet, hogy a kis kenguru kedvéért zsebet varrjon a nagy kenguru hasára. Tálán a végtelen matematika se tűdná ösázeferáffíf;Vés hatványokkal"' Wffejezni, mennyi komoly és mennyi hitvány gondolat fordul meg az emberiség fejében egyetlen másodperc alatt. Nem is baj, ha nem tudja. Nem bölcselkedni akarok a világ gondolattermelésének fokozásáról vagy csökkentéséről, kisebb világunk egészen kicsi szögletébe akarok csak eljutni. oda is hétköznapi céllal, összeül egy értekezlet. tegyük föl, ötven emberrel. Föláll valaki, és ékesszólóan bizonyítja, hogy az ő agya szikrákat termel. Elámulunk, és ugratjuk agyunkat az ő gondolatai után. Sebes vágtába kezd? Ném baj, győzzük az iramot. Leül, megpihen egy kicsit. Csakhogy, a mi fejünkben ugrálnak még a szikrák. Az az energia, amit az ő szavai a mi szürkeállományunkba bevittek, megsokszorozódott. és dörömbölni kezd koponyánk csontján: engedjetek ki! Lódul a kezünk a magasba, és mondjuk a magunkét. Ha jól beszéltünk megeshet, abrak lehet a szavunk a többiek fejében futásnak induló csikóknak. Nagy élmény az ilyen értekezlet. De kár, hogy kevés van belőle! Gyerekes hőzöngéssel nem akarom sértegetni azokat, akiknek ez a kenyerük, de annyiszor hallani gondolatébresztőnek hirdetett előadást vagy beszámolót, amelyik nemcsak nem ébreszti, de nem is altatja, inkább eltemeti a gondolatokat. Hazárdjáték, csak veszteni lehet vele. Abortuszhoz hasonlítanám leginkább. hiszen a meg sem születettet kaparja el. Azt már a hétköznapi fizika szakemberei is tudják, hogy valaminek a megállításához éppen annyi energia kell, amennyit elindításához használtunk el. Megállítani tehát azt, aminek mennie kell, kész ráfizetés. Az értelmes gondolat nem szereti a fészkét, kikívánkozik belőle. Energiaszegény korszakunkban érdemes észrevennünk, hogy legnagyobb tartalékaink az emberi fejekben vannak, azokat föltárni, felszínre hozni nemzeti érdekünk. Fejbéli energiáink java mindenáron elő akar jönni, nem kell hozzá se mélyfúrás, se lejtős akna. csak a csapot kell megnyitni. Ha okos dolgokat mondott az elóadó. és mi csatlakozaá tudunk hozza, uny ereztük magunkat, mintha nálunk nélkül nem is lenne országos ügy. Régi malmok transzmissziós kerekei forogtak úgy, egymásnak adva az erőt, ahogy termékeny értekezletek malmai őrölnek. A rostájc és síksziták is bekapcsolódnak azonnal, és kiszórják a korpát. Vakok és süketek lennénk, ha nem vennénk észre, hogy hozzászólásban is lehet annyi üresjárat, mint a rossz előadásban. Hallottam a minap, rászólt az elnöklő valakire, hagyja már abba. Talán, mc6t is mondaná, ha le nem állítják, úgy el volt telve saját szavaival. Értekezletek istene, ments meg minket tőle! Azt azonban nem hallgathatom el, hogy rossz előadó és rossz hozzászóló legtöbbször együtt jár. Titkos szálak szövődnek közöttük, és ketten együtt se képesek okos dolgot mondani. Demokratikus joga mindenkinek, hogy elmondja véleményét, ritkán intjük le az ilyeneket. A vélemény szent dolog, azt visszagyömöszölni valakibe vétek, de akinek éppen véleménye nincsen, csak a szó árad belőle, avval ez nem is fordulhat elő. A finomliszt őrléséhez finom sziták is kellenek, indítsuk be azokat is. Örök téma. megérné kibogozni egyszer, sok jó értekezlet árnyékában hogyan maradhat meg a gyenge. Hogyan lehet az, hogy ms mm termelni képes koponyák közönybe süppednek? Attól tartok, ennek a furcsa jelenségnek összes titkát talán soha nem tudjuk megfejteni, de egyre szeretném ráterelni a figy^ftüít, Telepbe ftallani néha a rádióban, hogy lfei'ihegy netp. .fogad, xepífloket. Ha megtudják az ide készülök, el se indulnak. Fordítsuk át a hasonlatot: ha látom, hogy az asztalnál ülők nem fogadják, el se indítom 6e alacsonyan szálló, se magasröptű gondolataimat. Az az érzésem, nem vagyunk mindig fölkészülve a jó értekezletre. Talán azért 6e, mert sokat akarunk, és nem bírjuk szusszal. Ez is megtörtént, ezt is elmondom. Fényes eszű előadó volt, es eltető vita kerekedett. Szorító gondjainkról beszéltek, az a szándék lett úrrá. hogy ne engedjük elakadni szekerünket, feszítsük meg izmainkat, és emeljük ki a kátyúból. Nem kitalált, hanem kipróbált ötletek jöttek seregestül. Egyik gondolat kézenfogta a másikat, ahogy mi fogtuk pajtásunk kezét az „Adj, király. katonát!" játékban. Mégis elszakadt a lánc, nem is kellett nagy nekifutás hozzá, Föiállt az. akinek válaszolnia kellett volna. Egyetlen jó ötletet nem nyugtázott, egyetlen rosszat nem kárhoztatott, hazulról hozott mondókájával egyszerűen bezárta az értekezletet. Nyájasan mosolygott, beszélt, és nem mondott semmit. Az összekapcsolódó kezek szétnyíltak, a gondolatok elengedték egymást. Elenyésztek. Gondolatok sokasága termelődik mostanában a fejekben jelenünkről és jövőnkről. Tudnunk kell válogatni, és a használhatót tudnunk kell úgy összefonni, hogy erős kötelék legyen belőle. Hozzuk magunkkal teljes fölkészültségünket, összes tapasztalatunkat, és minden felelősségünket, csak az előítéleteinket és lejárt lemezeinket ne hozzuk. A tegnapi tapasztalatunk is hézagos lehet, átfújhat rajta a mai szél. Kényszerít bennünket az idő. változnunk kell, de világosan látnunk kell merre akarunk menni. Ehhez is viták, eszmecserék, továbbgondolkodásra késztető alkalmak kelle nek. Az ideológiai konferencia egyik mondatában azt olvasom, érvényes valóságismeret alapján kell lépnünk. Ügy értelmezem, hogy aki csak a tegnapot ismeri, az is a valóságot ismeri, de ha rátámaszkodik, elgörbül alatta. Mostani helyzetünkben a termékeny vita olyan áldás, mint a májusi eső. Hatalmas energiák fakadhatnak belőle. UUKVÁ1H DEZÓO