Délmagyarország, 1983. május (73. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-28 / 125. szám

• • Ottömösi tudósítások 94 Szombat, 1983. május 21.' Ritkán kezdődik úgy újságcikk, hogv írója kénytelen le­szögezni. meggyőződése ellenéle cselekszik. Természetesen nem arról van szó. hogy bárki rám erőltetné gondolatait — az ilyen szándékot könnyű lenne elhárítani —, arról csupán, hogy en­nek a falunak a nevét lakói rövid t-i»?l mondják, és nekik van igazuk. írnunk is egy 1-vel kellene. A nyelvészek úgy tudják, török család ad la a nevét hozza, föltehetően a kun áradat hozta. Nyilván tévedtek, akik a Tömós-Temes folyónevet hal­lottak ki belőle, es azt. is megötszörözték: Ahogy elhalványult » török eredet, azonnal nem tudtak mit kezdeni vele. annyira kilóg szavaink sorából. Akik azt hitték, hogy a délvidéki nyelv­járás ő-je van benne, még Ettemesre is kiigazították. Egy biz­tos: nem a töröikőt magyarosítottuk az átigazitással. csak fele­dékenységünket foglaltuk írásba. Picinyke falu ez, de jó lenne egyszer belefeledkezni. Sokáig volt Szeged birtoka a hódoltság alatt pusztává lett terület, 1 Ráfi-ban azonban elcserélte Újszegedért, A Magyar család ke­zébe került. Magyar László, akinek nevét a téesz vette föl, világutazó volt, és Dél-Afrikában Bihé királya lett. Királyokról nem nagyon nevec.tünk el szocialista nagyüzemet, ez kivétel. Aki ebből a homoktengerből eljutott a trónig, biztosan meg­érdemli. Magyar Imre erdőt telepített, az pedig akkora tett volt, hogy sírját máig gondozza a halas utókor. Akárcsak Amerikában A közvetítő kereskedelem A homok hódító telepeseket Tö­mörkény hasonlitja Amerika új­világi megművelőihez, hozzátéve nyomban, hogy sokan sóhajtot­tak vissza a régi nyomorúság után, mert pénzecskéjük elúszott a nehéz küzdelmek árjában. Akárcsak Amerikában. Azt hi­szem. ordító botorság lenne a mai Öttömöst a mai Amerikával hasonlítgatni össze, de találtam egy fogalmat, amit amoda szok­tunk használni, pedig ide is igaz: a lehetőségek földje. A mérce le­het más. de a tétel jó. Kicsit ke­rülnöm kell. de remélem, vissza­találok ehhez a gondolathoz. Hatvankilenc óta őrzöm a szán­dékot. hogy megkeresem Molnár Györgyöt. Akkor találkoztam ve­le. amikor Veres Péter a falu­ban járt: 1969 októberében. Tu­dósítóként hallgattam Péter bá­csi előadását, kicsit beszélhettem is vele. hogyne tűnt volna föl. hogy Molrváréknál szállt meg. Előtte leveleztek — Veres Péter .majdnem az egész orszügRal le­velezett. de sejtettem, betűvetői ambíciók is dolgozhatnak a ven­deglátókan. Ha akad eRy pa­rasztember Öttöroösőn. aki ir, legalább most be kell köszönnöm hozzá. Be is mentem, köszöntem is, és őrömmel hallottam, hogy a Szépirodalmi Könyvkiadó jovoi­Veres Péter azt ígérte őaaael. visszajön tavasszal, megnézi, mit tud kezdeni a falu a spárgával. Határnezóben látta, milyen so­vány itt a homok, magasztalta azokat az embereket, akik pénzt tudnak kicsikarni belőle. Apróra kikérdezett róla mindent, de lát­ni is akarta. Örök, olthatatlan kíváncsiságát a sírha vitte, ide 6e jöhetett el újra. Mi sokkal közelebb vagyunk, mégis keveset tudunk a spárgá­ról. Hallottuk, hogy ehető, de nem esszük. Ha akarnánk, ak­kor se ehetnénk, mert elvétve lehet csak találni a boltban. Rit­kábban. mint fácánkakast Meg­főzni se nagyon tudnánk, csak azt halljuk, hogy külföldön na­gyon szeretik. Tandori Szilvesz­ter fömezőgazdászt és Scheinflug József agronómust kértem meg, vezessen be a termesztés titkai­be. — Miért éppen Öttömöson baj­lódnak vele? — Talaj és ember Itt van hoz­zá. A laza szerkezet nélküli ta­laj korén fölmelegszik, hamar ki­búnk alóla a spárga. — Az a jó. ha kibújik'' — Az a rossz. Azért kell hozzá mr. öttömösi ember, mert tíz kör­mevei kaparja ki a homokból, mielőtt napfény érné. Ügy be­takarjuk földdel, hogy semmi nem látszik ki belőle — Ha nem látszik, honnan tud­ják. mikor lehet szedni? — Elárulja a föld. Apro repe­dések jelzik. Ha akkor nem szed­jük. vege. Az első osztályú kiló­ját negyvenhat formáért vuonk. tából kifelé készülődik első kö­tete. Várjuk meg a könyvet, jobb alkalmunk lesz akkor a bemuta­tásra. most annyit jegyezzünk csak meg. hogy a Magyar Nem­zetben novellákat közlő Molnár Györgv ugyanaz áz öttömösi em­ber. Veres Péter neki irta leve­lében a következő sorokat, a ta­lálkozó után: „Az egvik darabka föld Édenkert, a másik dudva­termő parlag ... Mit lehetne itt a kertészetkultúra és a tudomá­nyos földművelés szintjén kihoz­ni!" Hatalmasat változott azóta a világ, valóban a kertkultúra és a tudományos földmüvelés jóvol­tából. Azt kérdezgettem, most milyen az öttömösi ember. — A pénz határozza meg az életét, tehát dolgozik. Annyira, hogy sok belerokkan. — Senki nem hajtja. —' Dehogynem! Az örökség. Mindig ustorhegves volt. mindig elnyomott, mindig annvira hagy­ták csak élni. hogy föl ne for­duljon. most egvszerre akarja be­hozni a sok nyomorúságot, kita­szítottságot. amiben az elmúlt száz évek alatt része volt. és egyszerre levetkőzni a régi sze­génységet: Ha értelmét látja, a munkában nem ismer határokai Békességes, szerény, a pénzzel ugyan mér egy kis hivalkodás is de he késünk csak egy kicsit ia a szedéssel, ha meglilulnak a sí­pok, már csak huszonhatot ad­nak érte. — Reggel és este szedik, mégis azt hallani, egész nap dolog van vele. — Árnyékos helyen válogat­ják és osztályozzák. Ahogy a te­jet nem lehet tartani, mert meg­alszik. ezt se. mert meglilul. — A szövetkezetek kénytelenek megszabadulni sok olyan növény­től, amivel sok a munka — Csak a részesművelés jöhet szóba. Másként nem érdeke a tagnak, hogy a fehéret szedje. il­letve addig szedje amíg fehér, és az osztályozásnál is galiba tör­ténne. így. ha kell. az egesz csa­lád dolgozik, tojózza a homokot. Szombaton is. vasárnap is, reg­gel is. este is. — Mennyiért? — Általában fél hoTdat vál­lalnak az emberek, kapunk érte körülbelül húszezret, ennek har­mincöt százaléka a tagé. Ápri­lis közepén kezdődik a munka, és június közepéig tart. — Ha így nézzük, nem is oíyati sok pénz. Ennyi munkáért. — Hetvenezer forint bevételM számolunk hektáronként. Ez a homok ennyi pénzt csak spárgá­val ad. Huszonegy hektáron ter­melünk a közösben, nélküle nem is tudnánk meglenni, ilyen ko­j-án más bevételünk alig van. Körülbelül ekkora területen ter­meim.*, a hajtanban w. \ el-elkapja, de Jóindulata válto­zatlan. — Él az a babona nálunk, hogy tisztességes munkából nem lehet házat építeni. Szép. nagy házak sorakoznak itt is. — Elhiheted, nem tisztességes munkából. Erőltetett menet ez. kegyetlen hajtás eredménye. Itt van a szomszédban Papp Ferenc. Traktoros, a semmiből indult, fiatal még. de háza van. Kere­setből. háztá ji bók állattartásból. Az asszony szedi a spárgát min­den évben. Hajnalban kelni, éj­félig dolgozni, mint régen . az aratók. Aki ezt a munkát vállal­ja, megérdemli a házat. — Tehát fölvirágzik a falu. — Én nem vagyok ennyire op­timista. 'Kicsi falunak kicsi' a jövője. Kevés benne a megtartó erű. AHi itt,.aka1r,.marqdhi. csak egy munkahelyet talál, a téeszt. Ha más ambíciók is dolgoznak benne, el kell mennie. És ha né­zeteltérése támad a téesszel? Ki­csi is elég ahhoz, hogy lehetet­lenné váljon. Ne kerteljünk, ki kell mondanunk azt is. hogy a város meghatározó erejű a falu eletében. Ide messze van a vá­ros. Fölemelték a buszköltsége­ket. egv út oda-vissza maidnem száz forint. Ha valaki ruhát akar csak venni a lányának, ennyivel drágábban kanja. Eljárni? Drá­ga az utazás, egyre inkább nem érdemes. — Hasonlítsuk az őszibarack­hoz. — Telepítés után ez is három \ évre kezd teremni, és körülbelül tizenöt évig bírja. Egyszeri be­ruházással tehát 18 évig hasz­nálható a föld. Ebben hasonlít az őszibarackhoz, de ez nem fagy el, nem veri el a jég. és a nö­vényvédelme is egyszerű. Csak akkor kell permetezni, amikor már nem terem, amikor már kint van a szára a föld fölött. Kártevője a spárgalégy. ha ősz­szel elégetjük a szárat, kevesebb kártevő marad. Egyszerűbb, mint a barack, és az ára se bizonyta­lan. Egyelőre legalább van pia­ca Igaz. a szártörtjieiéket már nem veszik meg. és ez bántja .az embej-eket. Gyógyszergyárba vit­ték eddig, most nem kell. — Mi az a szártörmelék? — Huszonkét centi hosszúra kell vágnunk a sípokat. Ami megmarad a tő felé e«ö részéből, avval nem tudunk mit kezde­ni. Ha a másik végét vágják le, a maradék neve fejtörmelék. Ab­ból van a legjobb leves. — Azt mar hallottam, hogy a sovány földon is megél, de me­lyiket szereti? — Ami a ház körűi van. — Urbanizálódik ez is? — Aki a ház körül termeli, na­ponta háromszor-négyszer is megszedi. Van olyan család, amelyik naponta négyezret is kap érte. De a vele járó munkát ne tessek elfelejteni 2 Népszámlálási adat: 1160 lakó­ja van a falunak, természetesen a tanyák népével együtt. Ebben a kicsi faluban három fölvásárló telep működik. Első gondolat: sok A második: kérdezzük meg. Kétszer kérdeztem az egyik te­lep vezetőjét Először panaszko­dott a konkurrenciára. másodszor nem. Én azt mondom, az a jó, ha panaszkodik, mert akkor küz­denie kell, hogy ő is kapjon va­lamit Kulcskérdése a mezőgazdaság­nak a jó kereskedelem. És az a jó. amelyik kapaszkodik az áru­ért A spárgáért is, a gyümöl­csért is. a paprikáért és a- pai*á­dicsoimért is. Mindből sokat ter­melnek Öttömösön, éz pedig azt is jelzi, hogy el lehet adni. Meglepetést persze most is találtam. Kilencven fillérért ve­szik a tojást, és panasz-kodnak, hogy nehezen tudnak túladni Pelenkák alatt Patyolatfehérre mosott pelen­kákat tereget a falu szélén Só­lya Józsefné. Nem érdemes fin­torogni, szép ritmusa van a tere­getésnek. & ahól pelenka van, ott gyerek is van. Aki viszont a falu szélén lakik, annak új a háza. Gyerek is, ház is egyszer­re? Az országos összkép egy ki­csit más, ebbe a házba tehát be kell mennünk. Domaszéken találkoztam egy kőművessel, innen ment oda, mert az a falu jobban fejlődik. Sólya József Rúzsáról költözött ide, én műszerész kisiparos. Re­ménytelen faluba nem nagyon költöznek az iparosok. — Mit javít? — Mindent, ami ro6sz. Szerelő voltam a téeszben, vízvezetéktől a kombájnig mindent javítottam, ha kellett, esztergáltam, most mindennek hasznát látom. Egy hónapja vagyok maszek, idő kell ahhoz, hogy kiderüljön, érdemes Van tanácsa Öttömösnek. de Pusztamérgesen, tehát társköz­ség. Füleltem nagyon, de nem hallottam panaszt miatta. Akit kérdeztem, kitért a válasz elöl. Egyik valaki avval hárította el az érdeklődésemet, látják mar fönt is. hogy a/- összevonások nem sikerültek. Buszon vagyunk már, dr. Sári József igazgatóhelyettes tovább­képzésre utazik, hazáig beszél­hetünk. Ö azt mondja, nem érzik hátrányát, hogy amott van a ta­nács. hiszen az iskola önálló. A négy új tanterem árának egy része felülről jön, a másik a ta­nácstól. Pusztamérgesen is kel­lene két tanterem, de belátják, előbb Öttömösnek kell következ­nie. mert itt hat szükségtante­remben dolgozik az iskola. Fejlődni akar a falu. ha az is­kolára áldoz. A fejlődés első lép­csője ez lehet, különben minden rajta. .Előveszem legegyszerűbb eszemet, és azt mondom, olcsób­ban kellene adni. A mi boltunk­ban 1,60 az ára. Elhűl a fölvá­sárló, és haragjában engem biz­tat, írjak be a vásárlók könyvé­be. Hol él az a kereskedő, ame­lyik nem veszi figyelembe a rendkívüli kínálatot? Régi róka vagyok az ostorozásban. mondom neki, akkor él meg igazán. És a városi ember mit szól hozzá? Ha megtudja, káromkodik. Megint ott kell megállnunk, ahol sokszor megálltunk már. Nem tudom, hány kézen megy keresztül a tojás, lehet, hogy ki­kel közbén a Csirke is bélöle. papiroson jogos lehet ménkű nagy árrés, de a valóságban egy másik résen a régi kérdés jön elő: minek nekünk ennvi föl-, vásárló és ennyi közvetítő, ha olcsón nem tudjuk elvinni a por­tékát a fogyasztóhoz. volt-e belevágnom, de b»awr» benne, talán beválik. örül a falunak a műszeres*. Annak, hogy van óvodája, nap­közije, és hamarosan négy tan­teremmel bővül az iskola. Kire gondolna, ha nem a gyerekeire? — Mi lesz belőlük? — Hej, de jó lenne azt tudni 1 Amik akarnak. Itt maradnak vagy tovább mennek, azt nerO lehet tudni, de az biztos, hogy tanulni kell, a jó iskola tehát nélkülözhetetlen. — Hány évig épül egy új ház? — Hetvenhétben kezdtük, és még legalább öt év hiányzik. Először az a fontos, hogy fölhúz­za az ember a falakat, tető le­gyen rajta, és bele lehessen köl­tözni. Addigra kimerül, muszáj megállni, pihenni egy kicsit Olyan gondunk nekünk jó sokáig nem lesz még, hogy a pénzünket hová tegyük, mert nincs is pén­zünk. Ami összejön, megy bele a házba. megáll, vagy léggömb lesz belő­le. Es hajlandó' áldozni a falu. óvónőkkel együtt * huszonegy­tagu a tantestület, nyolc tanár naponta jár Szegedről. Hosszú az út, és fárasztó. A folytatást el­hagyom. illetve majd Mérgesen itt kezdjük. öt év alatt negyvenhárom új ház épült a faluban: jó jel. Új házhelyeket készítenek elő. húsz­ra a téeszből jön lakó, hattal a tanács rendelkezik: ez is a gya­rapodás jele. Mondhatnánk, ne féltsük Öttömöst, megtalálta he­lyét Sok biztató jelét láttam, leginkább az emberek szándéká­ban. Éppen úgy. mint a többi falunkban. Csöndes pontnak ide kell lennem azonban még egy gondolatot: nem a ház a jövő. hanem a gyerek. Hatvanhétben négyszáz diákja volt az iskolá­nak, ma csak százhuszonöt. HORVÁTH DEZSŐ Lássuk a spárgát! A jövő: a gyerek k

Next

/
Oldalképek
Tartalom