Délmagyarország, 1983. május (73. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-28 / 125. szám

/ Szomkat, 1083. májas £8. Hadd szorítsak testvérkezet... Gyűjtemény a magyar munkásfolklór-hagyományokból A

magyar néprajztudomány sajátosan új ágát fejlesztette ki — mintegy harminc esztendei gyűjtőmunkájával — egy budapesti tudományos kutató, dr. Nagy Dezső, aki most tette le összefoglaló kötetét a Magyar Tudományos Akadémia asztalára. Feldolgozta a magyarországi munkásfolklórt, amely aziért jelem újdonságot, mert a szakmai felfogás folklórként eddig csak a parasztság költészetét, sajátos kultúráját tartotta számon, és erre szűkítette ezt a fogalmat. Most viszont a szerző a példák sorával bizonyítja, sogy a magyar munkásoszály minegy 120 éves örténetének, küzdelmeinek, átmeneti vereségeinek és a felszabadulással bekövetkezett végső győzelmének különleges néprajzi kutatási feladatai is vannak. Küzdelmei során ugyanis nemcsak politikai szervezetei alakultak ki, hanem sajátos szórakozási. művelődesi formái és intézményéi is. Hagyományossá lett dalkultúrája, mesekincse, számos baltadajá, sőt anekdotája. Ezeket összefoglalóan munkashagyománynak nevezhetjük, amely sajátosan gazdagítja a folklorisztikát. Több tízezer sornyi dalszöveget. verset gyűjtött össze dr. Nagy Dezső. es szemléletesen mutatja meg ezekkel azt is, hogy a magyar1 munkásosztályban mindig milyen élénken élt a törekvés a szabadság iránt, a késöfeudális. majd a kapitalista megkötöttségek elleni harc szelleme. es miként törekedtek az elnyomás, a kizsákmányolás felszámolására a mindenkori osztályharc ezerszínű fegyverével. E fegyverek egyike volt a munkásdal is, amely — ha kellett — kigúnyolta az elnyomókat, és lelkesítette az elnyomottakat A vaskos kötetet kitevő kéziratos tudományos mű egyebek között bemutatja a Magyar Tanácsköztársaság leverése után 1919-ben emigTációba kényszerült forradalmárok ilyen jellegű hagyományait, valamint az első és a második világháborúhoz fűződő forradalmi és folklorizálódott magyar költészetet, melyek tömegek ajkán éltek tovább. Rendkívül érdekesek és figyelemre méltók azok a dalok, amelyekből az első világháborúból hazakéSEülődő, a fiatal szovjet államban vöröskatonává lett munkások és parasztkatonák hangja szól. Arról daloltak: hogyan készülődnek a forradalomra, a Magyar Tanácsköztársaság megvédésére. Az egyik ilyen szép dalt például a híres Kossuth-nóta dallamára énekelték. Nyomtatásban is megjelent. mégpedig Omszkban, ahol Ligeti Károlv. az ott mártírhalált halt vörösmagyar parancsnok es lapszerkesztő Forradalom című újságja közölte. Így hangzik: Felébredtünk a rabságból. / Kibontva a vörös zászló. / Büszkén vonulunk alatta, / Rablóink volt hazájába. / Éljen a munkás szabadság! / Éljen a proletár! A hadifogságból hazakészülődő magyar vöröskatonák számos feledésbe merült dalát eleveníti föl dr. Nagy Dezső tudományos munkája. E dalok egyik szép példája a következő is: A moszkvai állomáson ' menetutra készen. / Szomorúan trüszköl. füstöl a mozdony a féken. / Piros zászló rajta. magyar vörös lövész tartja. Mennek mar a hadifoglyok / új honfogialasra. Es ide/hetünk egy másikat is: Tedd kezembe, kérgeskezű / tovaris. a kezedet, / Hadd szorítsak testvérkezet, / Munkás elvtárs teveled... Azán. sajnos, az ismeretes okok folytán leverték a Magyar Tanácsköztársaságot, és hírei közül sokan emigrációba kényszerültek. Közülük többen irodalmi tevékenységet is folytattak, lapokat, folyóiratokat, munkasdaloskönyveket adtak ki. A környező orszagokban és a Szovjetunióban egyaránt jelentek meg ilyen lapok és könyvek, amelyek gyakran átvették egyma* anyagait ls, így vándoroltak az emigrációban keletkezett munkásdalok, illetve azzá vált költemények. Jelentős forrás a Moszkvában 1929—1937 között megjelent Sarló és Kalapács című magyar nyelvű folyóirat, valamint az ugyancsak moszkvai magyar nyelvű Új Hang 1938-tól 1941-ig. A közelmúlt években elhunyt Hidas Antal költő nevéhez gazdag hagyományanyag fűződik. Népdalos hangvételű versekbe foglalta a világproblémákat, a magyar törekvéseket. Természetesen, ez csak egy része volt ismeret nagyformátumú és világirodalmi méretű munkásságának. Amikor Magyarország felszabadulása után hazatért, ezekből „a népdallá vált munkásverseiből" köteteiben is megjelentek, majd a Zenetudományi Intézet munkatársai rendszeresen íelgyűjtöték a dallamokat. Ilyen tipikusan népdalos hangvételű az 1925-ben írt következő dala: Sűrű csillagos az ég, / Földnélküli, fáj-e még, / hogy a határ másnak zöld Hogy másnak terem a föld? / Lesz még szőlő, lágy kenyér, / Lesz vasalttaipú szekér. / Földnélküli. minden lesz, Ha a világ vörös lesz! Valamivel kesóbb született az alábbi dala. amelyben a HorthyMagvarország miatti elkeseredésnek ad hangot Moszkvában, a hazulról érkező gyászos hírek hatására: Édes földem. Magyarország. / De megült a szomorúság. / Fejünk fölött fehér átok, / Szétverjük mi. proletárok, / Örökre! A második világháború idejen a szovjet oldalon harcoló emigráns magyar kommunisták sajátos módon folytattak propagandát. A Kossuth néwei jelzett magyar nyelvű rádióadó több nagyerejű hangszóróját helyezték el a szembenálló oldalon háborúba kényszerített magyar katonák hadállásai közeiében, és fölhívták a figyelmüket az értelmetlen harcra, amelyet folytatnak, ugyanakkor az átállásra buzdították őket. Ennek hangulati aláfestésére magyar népdalok vagy ismert más dalok kottájára antifasiszta szövegű énekeket is bejátszottak. Ezeket a szövegeket többnyire névtelenül írták olyan egyébként kiemelkedő jelentőségű és emigrációban élő költőik, mint Balázs Béla, Gábor Andor, Vozári Dezső. A háborús években Moszkvában megjelent magyar verseskötetekben is névtelenül jelentek meg ezek az antifasiszta dalszövegek és kották. A magyar hadifoglyok Igaz Szó című lapjában ugyancsak névtelenül közölték és terjesztették el őket. Több száz strófát gyűjtött belőlük össze dr. Nagy Dezső, és számos példával bizonyítja, miként folklorizálódtak, vagyis váltak közszájon forgó, kedvelt, népszerű dalokká. Az eredeti dallamot jóformán mindenki ismerte még hazulról, így aztán szívesen énekelteti hozzá a szívéből jövő űj szöveget, mint például ezt: Zsindelyezik a kaszárnya tetejét, / Mind elvitték a legények elejét, / Haza innen kevés kerül belőle, j Mert a német egyre küldi előre.,. A szovjjet emigrációban élt Gábor Andor, e korszak folkloSizálódott dalai túlnyomó többségének a szerzője, ám ez csak jóval később derült ki. Tulajdonképpen ez a jeles író és publicista alig írt verset 1924—1940 között, de amikor a hitleri bordák megtámadtak a Szovjetuniót. akkor ugy érezte — mint irta egy helyen —, hogy „hangommal kell vedenem hazamat". Ez a kejetkezes története a nagy hatású, a magyar népdalok, illetve az úgynevezett műdalok hagyomanyos fordulatait továbbépítő antifasiszta- es hadifogolykölteszetének, amelyekből egy egész kötetre való maradt fenn. Végezetül még idézzünk föl egyet belőlük: Német hernyó rág a magyar } rózsabokron. / Ki a magyar ifjúságon segíteni akar otthon, / Ki a fiat pusztulásra. / idegenbe nem nevelte: / Üssön rá a gonosz kézre, / amely velünk ezt művelte. Megörzesre méltó hagyományai mindezek a nrunkasműveltsegnek. Nemes tradíciók még akkor is, ha irodalmi értékük természetesen vitatható. Nemcsak a magyar kultúrának, hanem a saovjet és a magyar népet öszszekötő internacionalista barátságnak is nemes hagyatékai. Jogosan tarthatnak számot a szakmai érdeklődésen tűi a szélesebb közvélemény figyelmére, és hozzásegíthetnek a szocialista tudatformálás időszerű törekvéseihez. L. Z. Az idilltől a realizmusig Születésnapi beszélgetés Sőtér Istvánnal Sőtér István hetvenéves. A születésnap alkalmával próbáljunk meg bepillantani műhelymunkájába. — Van-e kritikus-irodalomtörténésznek külön írói ars poeticája? — Nem hiszem, hogy lenne külön írói ars poeticám, én a munkásságomat teljes egységben látom. Mivel íróként kialakult a saját műhelyem; ezért bele is tudom helyezni magam egy másik író — akár kortársi, akár múltbéli író — műhelyébe. S ha egy másik írót meg akarok ismerni, meg akarom érteni műhelyét, akkor már kritikusi feladatokat végzek. Ha pedig a műhelyt körülvevő kort is megkísérlem feltámasztani,, vagy több íróra is jellemző sajátságokat kutatok, akkor már az irodalomtörtenesz munkálkodik bennem. — Az irodalmi műhelyt érintve: helyét a Nyugat harmadik nemzedekének tagjai között jelöli ki az irodalomtörténet. — A Nyugat harmadik nemzedékéhez sorolnak, ott tárgyalnak az irodalomtörténeti fejezetek — s csakugyan oda is tartozom. De azért a dolog nem ilyen egyszerű. A Nyugatban nekem 1938-ban jelent meg először novellám, s attól kezdve a Babits, majd Illyés Gyula szerkesztette Magyar Csillag rendszeresen közölte munkáimat. De első — s mai szemmel is fontosabbnak. jellemzőbbnek érzett — írásaim a Sárközi György által szerkesztett Válaszban láttak napvilágot. Íróvá avattatásom tehát a Válaszhoz fűződött, s ez sem véletlen. Mert a Nyugat a harmincas évek vége felé — Babits e különben nagyon fontos írói korszakában — egy nemesen, magas színvonalúan konzervatív folyóirat volt, amely Kiss Benedek Zene Bagarol-homály volt. bagarpl-éjje! ü! Bagarol-rekedten dadogó neger forgott a korongon, antracit-arca bogárlott vagya vervöröseben. Gyötrődött: egv szép-, egy szép-, a legszebb lány feíé hangja kobrázva kúszott, rángatta, rágta koloncát — nyelvet, s hallottam a szép lány kuncog. Máglya volt már a zene alattam, már már izzó hasábok trónusán ültem, a fülledt, sercegő kármin-homályban zörgött rajtam a bór: Megfeketültém! Senki sem tudhatta. ^íogy cigarettám füstjén egy lányalak parázslott át. kinek vad szépségé ugyanígy egetett egykor — s mint szénegetők a boksát. Pintér Lajos Északi—déli szerelem » Északról Czen a szerelem, ott minden fehér. Jégzajlás-kontinens: sisakos Ophelia. a hóvár asszonya szép mellét kibontja. Kethúrú hegedű: vonat tolat rajta zenét. Délről üzen a szerelem; utazás, kalandozás — napfenves kontinens: postaládába dobott levél. Derű. tűzpiros pincédbe jutok-e? Vagy örök vaddarázs: kollégiumi vaságy a világ? Ágh István Kárvallott bordal Múlandóság nevű fogadóban drágán mérik vörös boromat mennél komorabb a kurucvére kocsmárosom annál vidorabb mennél inkább rezes ez a csapszék annál inkább otthontalanabb lenyelni az időt egy ivásra lecsapni az üres poharat józanságom botrányokozása nagv részegség iránt mutogat a mutató megáll az órában zabál a perc döglött bogarat föifújódik mint egy ezüst bálna szétpukkan az éi csücske alatt Múlandóság nevű fogadóban drágán mérik vörös boromat mindenféle modern aramlatban csupán divatot vagy modoroskodást látott; ellentétben a Sárközi György képviselte Válaszszal, amely minden formabontó, formaújító irányzat számára nyitött volt. — Csakhogy egy olyan irodalmi „nagyhatalom", mint a Nyugat hatása alól aligha vonhatta ki magát bárki is. — Ha olykor próbálkoztunk is az elszakadással, nyilvánvaló, hogy a legszorosabb közünk volt a Nyugathoz, mégpedig azért, mert a Nyugat olyan igényt és színvonalat képviselt, amelyet kívüle egyetlen folyóirat sem. — A szokványos realibnus tagadásától a különböző utak-módszerek kipróbálásán át Sötér István útja véfftll visszakanyarodott a realizmushoz, igaz. annak egy megemelt, sokak szerint „tündérinek". ..költőinek" nevezett változatához. — A szürrealizmus szoros kapcsolatban van a romantikával, úgy is mondhatnám: a romantikának egy modern és túlhajtott változata. Márpedig a harmincas években, a háború előtti Európában Magyarországon is egyfajta kapuzárás előtti idillhangulat uralkodott^ Az irodalomban mindez a játékosság, a csoda, a tündériesség formajában jelentkezett, amire a szürrealizmus bőven adott lehetőséget: mármar idilli képet festett a világról. Ez az euíóriás hangulat érhető tetten első regényemben, a Fellegjárásban, korai novelláimban. de ez a Jékely-versek álomszerűségében. Rónay György költeményeiben is. Ennek a csodairodalomnak az ars poeticáját fejtette kj Szerb Antal, s támogattta talán nála is jobban Halász Gábor. Ebből az eufórikus, idilli hangulatból ébresztett fel bennünket a háború. íj.7. átélt válságok, súlyos problémák után 1943 táján mar mindannyiunk számára viilágossá vált a korszak történelmének katasztrófajellege. Szakítva tehát a csoda, a tündériesség hangulatával —. szembe kellett néznünk az antiidillel, az antieufóriával: egyszóval a valósággal. — Az ötvenes evektől kezdve az iró egy időre teljesen elhalIgatott. — Igen, mert rossz korszak jött rossz feltételekkel, merev, kiagyalt, életellenes esztétikavaL Ne is beszéljünk róla, örüljünk, hogy túljutottunk rajta! — Szükség lenne-e vélemenye szerint manapság egy Nyugaítipu.su folyóiratra? — Föltétlenül szükség lenne, mert az időben elmulasztott lehetőségek hosszú ideig megboszszulhatják magukat. A Nyugat közvetlen folytatói ugyanis — mint gyűjlőlöly ói rátok — mégérvényesíteni akartak egy bizonyos igényt, elvet, színvonalat. Nem utolsósorban kritikai rovatukkal. Az éló utódfolyóiratok viszont éppen kritikai rovatukban nem eléggé erősek. Meggyőződésem, hogy az irodalom ma sincs válságbari, de határozott. egyre mélyülő válság jellemzi irodalmi életünket. — Milyen tervek foglalkoztatják most az irodalomtörténészt, a szépírót? — Irodalomtörténészként a Világos utáni irodalomról szóló korszakmonográfiaimnak. a Nemzet es haladatnak az esszéista feldolgozását tervezem. De vannak még regényírói kötelessegeim is Azt a tematikát, amelyet a Bünbeeses, Az elveszett bárány és a Budai Oroszlán című trilógiámban jártam körül, az Űj Írás januári szamaban megjelent Telihold cimű novellámmal lezártam ugyan, de ez — a műfajból következően — nyilván csak szükségmegoldás. A tematika igazi lezárása egy hatvanas éveket feldolgozó regényt igényelne. S bár jelenleg egv korai regényem. A templomrab. ló anyaganak kibővítésén dolgo. zom. szeretnem, ha e tervem ii sikerülne. M T. M. É