Délmagyarország, 1983. május (73. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-21 / 119. szám

41 Szombat, 1983. május 21.' MAGAZIN Műemlékek — történelmünk tanúi A kiszombori román kori körtemplom nemcsak e táj, de az ország egyik legrangosabb műemléke. Re­konstrukciója befejezéséhez kö­zeledik, a hatkaréjos román reszletet leválasztották a műem­léki szempontból jellegtelen, ké­sőbb épült templomtól. Nemso­kára elkészül a tizenegy négy­zetméteres gótikus freskó res­taurálása is. Aki mostanában az alsóvárosi Mátyás téren jár, fel­figyelhet a gótikus templom barokk tornyát körülölelő áll­ványzatra. Az Országos Műem­léki Felügyelőség és az egyház összefogásával elkezdődött a templom és a hozzá tartozó ko­lostorok felújítása. A több éves munka nem látszik gondoktól mentesnek, hiszen a jelenlegi funkció (szociális otthon műkö­dik a kolostorszárnyban) nem felel meg a műemlékvédelem követelményeinek. A megújulás mellett szerencsés funkcióváltás­sal kedvező feltételek teremtőd­nének értékes múzeumi és egy­háztörténeti anvagok bemutatá­sára. A felsővárosi barokk mi­norita templomot és környékét a nemvégen befejeződött felújí­tást követően védett városképpé nyilvánították. Egyik csomó­pontja lehet Felsőváros rekonst­rukciójának. A tervek szerint ehhez kapcsolódna a kiállítóte­remmé alakítandó tímár-ház és a múzeumi, valamint vendéglá­tó célokat szolgáló hajósgazda­házak sora ... Persze vannak allergiás pont­jai is a műemlékvédelem helvi látleletenek. Csak néhány közü­lük: bár 1977-ben lapunk hasáb­jain is tettek ígéretet az Árpád téri copf stílusú Sulkovszky-ház elbontói, hogy a kúria napsu­gárdíszes kapuját — ha nem is eredeti heivén — a város egv pontján fölállítják — hat év­vel később is a múzeumhoz tar­tozó várudvarban eszi az idő. Különösen sok gondot és sürge­tő feladatot jelent a Szegedre oly jellemző napsugárdíszes oromzatú népi lakóépületek vé­delme Alsóvároson. A Nyíl utcai házsor tervei ugyan elkészültek, de az épületek egyre omladoz­nak. A megve értékes népi épí­tészeti emlékei a szélmalmok, az ország állománvának jelentős hányada itt található. Közülük esak néhány élvez közössé fi vagy egyéni vedettséget attól függően, a település vállalta-e gondozását, vagy egy művész lá­tott benne különös fantáziát. Gondolom, a fenti néhány, ön­kényesen kiemelt példa is bizo­nyítja, hogy műemlékeink hely­zete óvásuk, védelmük milyen szerteágazó feladatot jelent ta­nácsoknak, az Országos Műem­léki Felügyelőségnek, egyházak­nak és magánembereknek egy­aránt. Ismert tény. hogy hazánk műemlekekben szegenv ország. Nyolc és fél ezer műemléket, műemlékjellegű. illetve városké­pi jelentőségű épületet, marad­ványt tartanak számon a sta­tisztikák. (Kifejezetten műemlék mindössze 1800 található.) Meg szűkösebb Csongrád megye mű­emlektérkepe. Szegeden tizenöt, a megyeben összesen huszonki­lenc mtiemlck talalható! Külön­böző fokozatú vedettseget 183 épület élvez. Mindjárt hozzá kell azonban tenni, hogy napjainkban nem elegendő csupán a több száz, vagy majd ezeréves emlékeket, épületmaradványokat védeni, gondozni. A műemlékvédelem szemlélet is. minden igazi érték óvását, menteséi jelenti. Termé­szetesen. az ésszerűség határai között. anyagi lehetőségeink függvényében, a fölhasználható­ság, az értelmes célokra való át­alakíthatóság szempontjainak fi­gyelembevételével. Arról van ugyanis szó. hogy e tájon, a né­pek országútján, a történelem csatamezőin nagyon kevés örök­ségét hagytak ránk a fegyverek, tűzvészek, áradások. Minden ér­ték. mely elődeink életéről, mun­kájáról. kultúrájából, az épüle­tek falaiban, a mesterek keze­iwnmán ránk hagyományozódott, 4otí£B£t£aeit. ta.'ftavi:v ságát, kultúránk kontinuitását bizonyítja. * Számtalan ellentmondás homá­lyosítja a tisztánlátást, fékezi a gyors és hatásos munkálatokat. Az évszázadok nem kímélték ezeket a tárgyasult szellemi al­kotásokat. Máló vakolatok, be­omló födémek, szúette ablakke­retek, betört színes üvegablakok, tönkrement freskók, rozsdás vas­koriátok ielzik az idő pusztító erejét. Mi hát a teendő? Minde­nekelőtt egy végiggondolt lista elkészítése, a fontossági sorrend megállapítása, melyben föl le­het tüntetni, mely emlék vár ál­lagmegóvásra. felújításra, átépí­tésre, funkcióváltásra. Ügy tű­nik. ezen a téren jó útra lép­tünk az elmúlt években. Hiszen a fentebb említett rekonstruk­ciók mellett szólnunk kell az ország harmadik legértékesebb népi épületegyütteséről, a Csong­rád belvárosi halászfaluról, melynek 56 épülete közül több mint fele védett, húszat meg­vásárolt az állam, melynek hasz­nosítása, fejlesztése az idegen­forgalmi célok figyelembevételé­vel készült. Felújítás alatt áll a romantikus Fekete-ház, folya­matban van a Szegedi Nemzeti Színház és a Hungária-szálló át­építése, illetve rekonstrukciós terveinek készítése. Vásárhelyen az ógimnázium szép épületét, Nagymúgocson a kastélyt. Tápén a gótikus templomrészletet újít­ják fel a közeljövőben. A népi műemlékek jórészt ma­gántulajdonban vannak. Igaz ugyan, hogy az OMF a lakókat rendszeresen támogatja, a fel­újításhoz. korszerűsítéshez nem­csak szigorú megkötöttségeket ír elő de jelentős pénzösszegeket kínál, mégis mindez gátja az egyseges és komplex műemlék­védő tevékenységnek. Az igazi megoldás az. lenne, ha ezeket a magántulajdonban levő épülete­ket az állam megvásárolná, s rekonstrukció után új, immár közösségi funkcióval működtet­né. Elsősorban a népi műemlé­kek megtartásának hasznos és célszerű módia a skanzenek ki­alakítása. Az utóbbi néhány év­ben az Öpusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban egy ut­cányi, a megyére jellemző épü­letet emeltek eredeti anyagok­ból. hiteles környezettel. A sze­gedi és szentesi tanya mellett áll a csongrádi halászház. a ma­kói hagymásporta, a tanyai isko­la és olvasókör, a tűzoltószertár, hamarosan átadják a kovács- és szatócsműhelyt, a községházát. Mint kiderült, jelentős felada­ta a műemlékvédelemnek az új funkció megtalálása. Nyilvánva­ló, hogy egv régi napsugaras vá­lvogház már nem elégíti ki a mai lakók igényeit. Ám megke­reshető az a funkció, mely őrzi, sót. gazdagítja az epíteszeti em­léket, de új tartalmat ad. így születnek a tanyaműzeumok, a helytörténeti bemutatók, a klub­könyvtárak, vagy például régi zsinagógák falai között hang­verseny- és kiállítótermek, a ma még ritkaságszámba menő. min­den kényelemmel fölszerelt, kül sejében mégis történelmi hangu­latot idéző vendégfogadók, ét­termek, borozók. A lényeg, hogy minden műemléknek meg kell keresni a megfelelő gazdát, s nem elég a lelkiismeretességre apellálni, a megfelelő gondozás­hoz, karbantartáshoz. érvényes és hatásos garanciákra van szük­ség. Mert. ha a közeljövőben nem változik lényegesen a hely­zet, a versenyfutás egyre re­ménytelenebbé válik az idővel. Hisz köztudott, hogv az elhanya­golt, elfeledett épületekről gyor­sabban válik a vakolat, hama­rabb omlik a kő. Rogy a Csongrád megyei mű­emlékek helyzetét. védelmük fontosságát, megőrzésük felada­tát komolyan veszik, azt bizo­nyítja a megyei tanács végrehaj­tó bizottságának legutóbbi ülésén elhangzott tájékoztató. A statisz­tikai fölmérések és a mai helyze­tet jelző röntgenfelvételek mel­lett a feladatokat is igyekeztek konkrétan megfogalmazni. - En­nek talán legfontosabb jele, hogy az Országos Műemléki Felügye­lőség kezdeményezésére Szege­den létr'hn: -ák a délkelet-ma­gyarországi építésvezetőséget. A megyei tanács mellett « helyi szervekre is nagyobb feladat vár a hatáskörükbe tartozó értékek védelmében. Felülvizsgálják és korszerűsítik a műemléki jegy­zéket. s minden újabb munkánál figyelembe veszik az idegenfor­galmi szempontokat. Hiszen en­nek lanyhulását lendületté for­díthatják a megszépült értékek propagálásával, a jó állapotban levő tanyák üdülési célokra tör­ténő átalakításával, a műemlék­védelem és termálturizmus fej­lesztésének összehangolásával. Az OMF a teleoülések rekonst­rukciós munkálatainak elkészíté­sekor kijelöli a műemléki kör­nyezeteket, Csongrád megyében várhatóan tizenhat műemléki környezet lesz. * A műemlékek jelentőségét nem lehet elégszer hangsúlyozni. Az épületek sajátos módon ad­nak hírt születésük korszakáról, annak gazdasági életéről, társa­dalmáról, az emberek életmód­járól. Ezzel nagymértékben hoz­zájárulnak ahhoz, hogy az em­beri kultúra emlékei fennmarad­janak, beépüljenek az élet fo­lyamatába. üzeneteket közvetít­senek múlt és jövő között. A műemlékek történelmünk élő tanúi, ebből következően gazdag tárházai hazafias nevelésünknek. Nemzeti örökségünk, nemzeti ér­tékeink olyan dokumentumai, melyek nemcsak múltunk, törté­nelmünk megismertetésében töl­tenek be fontos szerepet, hanem a mai életünk keretéül szolgáló építészeti környezet formálásá­ban is. TANDI LAJOS A színészházban A szinészház olyan hely. ahol mindent lehet csinálni, csak lakjíi nem. Tóföldi legalabbis ilyen következtetésre jutott, és bizonyara nem csupán ő vélekedik így a lakók közül. Erős kivételnek talán csak Csu­torjai, a szobatársa számít, aki füldugót használ, és lefekvés után még egy nagyobb összegért sem hajlandó kiszedni. — Vegyél te is — mondja Tó­földinek, és meglásd, rögtön egy szanatóriumban érzed majd ma­gad. No igen, ez is megoldás — töp­reng el ezen Tóföldi, de azért mégsem vásárol füldugót. Csu­torjai az más, ő már megteheti. Tíz éve ténfereg a pályán, egyik színházból ki, a másikba be. ő már eleget hallott ahhoz, hogy akár egész életében füldugót használjon. De egy induló szí­nésznek még nem lehetnek rigo­lyái, elterjedt, rossz fényt vet rá ... stb. Neki még mindent hallania kell, akár akarja, akár — Tudod — Csutorjai —, ró­lam már annyira elterjedt ez a füldugózás. hogy sokan azt hi­szik, nappal is használom. Ezért nekem nem mondanak semmit, előttem nem reszelnek, fúrnak senkit, békén hagynak. Tóföldi bólint, megérti Csutor­jait. Nem éppen erős tulajdon­sága a tehetség, így azzal pótol­ja, ami inkább megadatott neki. Udvariassággal például. Ha neki­megy egy széknek, még attól is bocsánatot kér, megköveti az al­mát. mielőtt beleharap. És ha valaki kicsit is ismeri a szinesz­világot, az tudja, hogy ebből, ha nem is valami fényesen, de azért el lehet tengődni a nyugdíjig. — Bocsáss meg, ha horkolok — mondta mindjárt az első nap Tóföldinek —, és költs fel nyu­godtan. kérlek. Tóföldi megfogadta a tanácsát, es felköltötte, mert nem hogy horkolt, de szirénázott. — Ne haragudj — motyogta félálomban — igazán nem aka­rattal . .. És jellemző Csuto'-jai udvarias­ságára, hogy a tizedik felrázás után is elnézést kért. Tóföldi ettől annyira elröstellte magát, hogy a további éjszakákon in­kább nem aludt, de nem zavarta Csutorjai t. Egyébként is — mint később kiderült —, mi az ő horkolása a kinti zajokhoz, képesti Egv tüntetési menet maga a lábujjhegyen osonó sutto­gás némelvik szinészház.i éj­szakához viszonyítva. Az ajtók l N em szégyen, ha valaki­nek egy feje van. Tu­lajdonképpen büszké­nek is kellene lenni erre, hi­szen minél kevesebb van va­lamiből, annál becsesebb. Egv­fejúnek lenni tehát az önbe­csülés bizonyos fokát jelenti — jellem kérdése. Nem. az egyfejúseg nem egyenlő az önfejűseggel. Ak­kor félreertenek! Egy fej annyit jelent: nem két fej. A freudizmus fogal­mi rendszerét kölcsönvéve (így talán jobban érthető, hi­szen ki ne tudna freudizmu­sul): az egyfejúseg azon rit­ka embert jelöli. akinek — még ha elvégezte is a pszichológiai szakot — csupán egyfejű énje van. sőt még ha esztétikát tanítottak is neki (lásd: tartalom és forma tu­dathasadásos kapcsolata-egy­sége) egyfejű énjéből fakadó­an egyértelműen érez. s ami igazán bámulatos, egyértel­műen tetszik magamaga saját magának. Gondolnánk: egyfejűnek lenni isten csanása lehet. Pe­dig dehogyis! Barátunk, Egy­fejű számunkra ördögien komplikáltán kizárólag egy­íejüként él. és képzeljék, nem valaki másnak az egy fejével. Egyfejű hanem — horribile dictu — a saját egy fejével. Mint mondtam, Egyfejű a barátunk, s ez így is van, de ez nem zárja ki azt a szomo­rú tényt, hogy ahányszor ta­lálkozunk. mindannyiunkat megőrjít. A zsenik közelsége — mennyit írtak már erről! — csakugyan terhes! S ő az ... zseni! Kívülről nem látszik raita. Akárcsak nekünk, egv feje van. egv orra. két szeme, egv agya. egy szája, egy nvelve. tíz körme (a keáén). k»t kö­nyöke . .'. Ami rendkívüli benne, áz eppen a/.. hogv amint á ritka egyfejűek áltá­lában. ő áz orrát szaglásra (es kiszagolásra). a lábát rúgás­ra (ha megsértették), a könyö­két könyöklésre (ha érdeke úgy kívánja), a fejét a saját örömére használja. Mégpedig énjei kakasviadala nélkül! Elképesztő alak. Egyfejű olv messze van a metafizikától, mint a metafizika Makótól. Ha barátunkkal beszélünk, nem ertjük: hiaba vagyunk mi egytöbbiejúek, hiába pró­bálunk négyrét, sőt többrét hasadni, hogy világunkat, el­veinket. önös szándékainkat egyeztessük, ő testhosszal, il­letve fejrövidséggel előttünk jár, megy a maga feje után. a saját egyetlen feje után. boldogan kivillantja a sablon­fogát (pedig az gyengéje) — s neki ez elég. Mi azt szeretnénk, bárcsak lenne több feiünk. hogy az élet minden síkján külön-kü­lön emelt fővel járhassunk. Neki az az egy feje elég mindehhez. A számmisztika sem segít: nem a nevében van az ereje, hiszen a nevét: Egyfejű — tőlünk kapta. Az igazi neve: Peter. Testi alkata sem ma­gyarázat. 'nem Quasimodo. se nem Apolló. Ö a legalacso­nyabb köztünk. Meg a legfia­talabb is. Mégis eayedül ő egyfejű köztünk. Mi olyanok vagyunk, mint egy-egy hétfeiű sárkány. Ami­kor kártyázunk, négyen hu­szonnyolc fejjel törekszünk arra. hogy nyerjünk, ö egy­fejűen játszik, s akárcsak mi. hot nyer. hol vészit. Egv fejjel! Hogyan csinálja, nem tud­juk. GULAY ISTVÁN dörejszerű csapkodása mar meg­szokottá vált. egy-egy alkalmi „házaspár" civódása is elviselhe­tővé langyult, hanem A tehetseg italtól nehezen forgo nyelvvel, mindazonáltal üvöltve hangozta­tott bizonygatása — már több a soknál. Különösen hajnalt kettő­kor, amikor már egy tisztes pol­gár virágos rétről és döngicsélő méhekről álmodik. — Atombomba vagyok sörétek között! — üvölti egy hang. tör­ténetesen a Lónyaié, és Tóföldi szívét, bár felriad rá, mégis me­legség járja át. A mondás ugyan­is tőle ered, ő jelentette ki ezt nemrégen, ugyancsak kissé felaj­zott állapotban, és lám, máris át­ment a köztudatba. Ez eddig rendben is van, a szerzői büszkeség legyűri a zaj okozta felgerjedést, de Lónyai nem elégszik meg ennyivel. Sa­ját szöveggel is kibővíti. — Nekem mondja Zselatin, hogy merev vagyok, én úgy moz­gok a színpadon, mint egy hir­detőoszlop?! Nekem, akinek a mozgását megirigyelheti egy ba­lett-táncos? Az aljas! Már regen bíróság elé kellett volna állítani! Mert aki ilyet merészel mondani egy Lónvaira. az liliomtipró, be­törő. gvilkos! Ide nézzetek, hogv mozgok?! Na. ezt figyeljétek meg! Valami robajlik, dül, csattan, üvegcsörömpölés. — Kuss! — csendül valahon­nan egy karikás hang. — Hát már dögleni sem lehet ebben a rohadt házban?! — Csendet kérek! Főpróba! — üvölti vissza Lónyai. — Ki tehet arról, hogy itt civilek is szállást kaptak ?! — Civil az a holdkóros, beteg lelked — így ismét a karikás hang —. ne éjjel jusson eszedbe a szakma, hanem nappal! — Az igazi színésznél nincse­nek napszakok — vonit újfent Lónyai. — Mart a művészété min­dig éber. Ha nem tetszik, keress magadnak egy lakatlan szigetet. De mielőtt odahurcolkodsz, add meg az ötvenesem! Tóföldi magára húzza a taka­rót. a párnát a fülére nyomja, és amit világéletében útált, számol­ni kezd. De hát mi az a semmi párna, a színészház csak most kezd élni. Valahonnan hegedú­szó. „Hej, deládé. deládé . . Kurjongatások, dübörgések és a legcsendesebb sarok az udvarias Csutorjai és az ő egetverő hor­tyogása. Aztán mégis valami szender­gés. talán álom is, sziklákat gör­gető elefántokkal .. De mi ez? Máris itt lennének az elefántok? A szikla dörgött az ajtónak? — Tóföldi! Mi az? Alszol? Tóföldi nem válaszol, össze­húzódik a paplan alatt, akár á magzat az anvamehben. és meg­próbál visszatérni a sziklákat görgető elefántokhoz. Hanem Ló­nyai — ki is lehetne más? — nem hagyja abba. — Tóföldi! — bömböl, míg a bezárt ajtó kilincsét rázogatja. — Mi van? Csakugyan alszol? Tóföldi felnyög, majd a fülé­hez ragadt párnát a ajtóhoa suhintja. — M) a fenét akarsz?! — Kenyeret! Érted? Adj egy falást Azt akarod, hogy itt dö­göltek éhen az ajtód előtt? Tóföldi kimászik az ágyból, megkeresi a kenyeret, kinyitja az ajtót, kidugja. — Fogd ... — mond ja, és csuk­ná vissza az ajtót, ha Lónyai lába engedné. — Szalonnád is van? — Nincs! — Kenyeret zabáljak magá­ban? — Zabáld! — hórgi Tóföldi, aztán valami eszebe jut. — Ser­cegi csomagot kapott, de el ne pofázd, hogy tőlem tudod. — Sercegi? — Disznósajtot evett az este. Láttam. A láb Lónyaival együtt elmegy, Tóföldi bezárja az ajtót, vissza­tántorog az ágyba. Amíg Sercegi megérteti Lónyaival. hogy nem kapott csomagot, addig majdcsak reggel lesz. És reggel sokkal el­viselhetőbb a szinészházban. ak­kor már félájultan alszik min» denki. ­rorUkMAlÉ JUKLŰ6

Next

/
Oldalképek
Tartalom