Délmagyarország, 1983. április (73. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-30 / 101. szám

2 Szombat, 1983. április 30­Kádár János nyilatkozata a televíziónak és a rádiónak (Folytatas az 1. oldalrol.) szocialista vívmányait és bé­kéjét A másik nagy erőnk, hogy álláspontunk igazságos. Oiyan tények mutatják ezt, mini a Szovjetunió nyilatko­zata arról, hogy nem fog el­sőként atomfegyvert alkal­mazni. Az európai telepítésű közép-hatótávolságú rakéták kérdésében Andropov elv­társ legutóbb a Spiegelnek adott interjújában ismét pontosan körvonalazta a Szovjetunió állásfoglalását: kesz saját fegyverzetét arra a szintre csökkenteni, amely­lyel jelenleg a fegyvernem­ben a két NATO-tagország. Anglia és Franciaország ren­delkezik. A szocialista orszá­goknak számtalan más idő­szerű javaslatuk is van. A Varsói Szezrődés politikai tanacskozó testülete legutób­bi prágai ülésének határo­zatában és nyilvános felhí­vásában azt ajánlottuk a NATO-országoknak: kössünk megállapodást arról, hogy a két szövetsegi rendszer egy­más ellen nem alkalmaz ka­tonai eszközöket A fokozott veszélyt, a ne­pekre nehezedő súlyos ter­heket nemcsak mi tesszük szóvá. A kapitalista orszá­gokban, Nyugat-Európában, magában az Egyesült Álla­mokban is hatalmas béke­mozgalmak bontakoztak ki, amelyekre bizonyos NATO­propagandisták azt mond­ták: ezek szovjet bujtogatás­ra, kommunista bujtogatás­ra keletkeztek. Szerintem ez a résztvevőkre bizonyos éileiemben talán sértő is lehet mert ebbe a béke­mozgalomba világnézetre, politikai pártállásra való te­kintet nélkül bekapcsolód­nak a legkülönbözőbb hiva­tasú emberek: tudósok, or­vosok, művészek, egyszerű dolgozók, akik megértik * en­nek az útnak a veszélyessé­gét, és rátolt nehezedő sú­lyos terhei8*1 4 Ha azt mondják, hogy ez a nyugati békemozgalom va­lamiféle kommunista agitá­ció nyomán születik, azt hi­nzem. elég arra utalni, hogy soraiban felléptek volt NA­TO-tábornokok, felelős nyu­gati leszerelési és felderítő szakértők, a legkülönbözőbb egyházak vezető lelkészei, hivatkozhatom itt az Ameri­kai Egyesült Államok kato­likus püspökeire is. £n az ő nevükben nem akarok nyilatkozni, de nem hiszem, hogy ők valamiféle kommu­nista ügynökök hatására leptek volna föl. Felébredt a lelkiismeretük, az önmaguk­kal. családjaikkal, népeikkel szembeni kötelessegérzetük, s ez a föllépés részükről ön­védelem. Amikor azt mondom, hogy álláspontunk igazságos, ak­kor ezt mely meggyozödes­sel állíthatom, mert a ki­mondott tételek teljesen vi­lágosak. Mi azt képviseljük, hogy a nemzetközi helyzet nnnden vitás kérdését tár­gyalások útján, a mindkét fel erdekeit figyelembe ve­vő megállapodásokkal kell megoldani. Ez vonatkozik még a fegyverzet kérdésére is. amelyben a mi álláspon­tunx úgy szól, hogy egyen­lő biztonságot — a fegyver­zet alacsonyabb szintjén. Ez ti-'.lességes es kepviselheto álláspont. Felvetődnek olyan kérdé­se!, is a lakosság különböző reiegeiben. hogv mi magunk mi; lehetünk a beké redel­meben. Erre azt mondhat­juk: támogassák pártunk, kormányzatunk és szocialis­ta szövetségeseink igazságos álláspontját. Mindenki a maga lehetőségei között etnelje fel a szavát a béke védelmében. Akiknek mód­juk van rá. minden nemzet­közi fórumot használjanak fel arra, hogy felhívják a figyelmet a helyzet veszé­lyessegére, arra, hogy mi ké­szek vagyunk minden jóaka­latú emberrel egyetértésben fellépni a béke védelmében, amely minden népnek érde­ke. Ha azt kérdezik, hogy itt­hon mit lehet tenni a béke érdekében, azt tudom mon­dani, hogy politikánk és a nép erőfeszítéseinek eredmé­nyeként van bizonyos nem­zetközi tekintélye a Magyar Népköztársaságnak. Kis or­szág vagyunk, de most van súlya a magyar szónak, a magyar szavazatnak. A dön­tő az, hogyan intézzük dol­gainkat itthon. Ha a hazai feladatokat még jobban megoldjuk, akkor a mi kis országunk szavának a nem­'etkczi kérdésekben is még nagyobb súlya lesz. Ami az általános perspektívát illeti, nekem az a meggyőződésem, hogyha az emberiség józan erői összefognak, a világhá­ború nem végzetszerűen el­kerülhetetlen. hatásosan fel lehet lépni a háború meg­akadályozása erdekében. Országunk vezetői tenye­zói mindent meg fognak tenni, hogy népünk bizton­sága fölött őrködjenek. A magyar nép eddig elért szo­cialista vívmányait minden körű.menyek közt megvéd­jük, azokat nem veheti el tőlünk senki sem. KÉRDÉS: Következő kérdésem a világgazdaság­gal kapcsolatos. Hogyan látja a lökés világ gazda­sági válságát? VALASZ: AZ objektív té­nyek alapján úgy látjuk, hogy a kapitalista világ mely gazdasági, politikai valságban van. Ennek tüne­teit népünk is ismeri, akik pedig jönnek-mennek a vi­lágban, közvetlenül is ta­pasztalhatják, hogy még a legfejlettebb kapitalista or­szagekban ki jelentkezik az Infláció, a munkanélküliség, a gazdasági fejlődés meg­torpanása, a pénzügyi krí­zis. Ezek a jelenségek a ka­pitalista világrendszerben politikai válságokkal jár­nak. Országunk adottságai olyanok, hogy bizonyos mér­tékben a nemzetközi környe­zettől ls függünk. Ez a nem­zetközi környezet azonban kétféle. Külkereskedelmünk részben szocialista, részben nem szocialista országokkal bonyolódik. Exportunk érté­ke csaknem eléri a nemzeti jövedelmünk felét Nemzet­közi kapcsolataink így ala­kultak. ezért bizonyos érte­lemben hátrányosán érint m.nket a kapitalista gazda­sagi válság. Valahány evig a;:i hittük, hogy ezt nem kell annyira figyelembe venni, de a tapasztalat azt mutat­ji. hogy a külkereskedelem megtorpanása számunkra is értékesítési nehezségeket je­lent. és más vonatkozásban is érezzük a kapitalista vál­ság hátrányait. Nekem olyan a beosztásom és kutelezettsegem, hogy ta­lálkozom többek között a kapitalista világ néhány ve­zető politikai, gazdasági, pénzügyi tényezőjével is. Mindnyájan ezen a földön elünk, és ezert a békés egy­rr.as mellett éles jegyében tárgyalnunk kell. Volt sze­rencsem a múlt esztendőben találkozni az úgynevezett harmincak klubjával, a nemzetközi pénzvilág kori­feusaival. akik akkor Buda­pesten tartották ülésüket, s most Tokióban tanácskoz­nak. Arról beszelgettem ve­luk. hogy nem nézhetjük leegyszerűsítve különböző viláfszférák problémáit. A szocialista országoknak van­nak fejlődési nehézségeik. A kapitalizmus kibékíthetetlen belső ellentmondásai miatt súlyos problémákkal küzd. Az úgynevezett harmadik világban, több fejlődő or­szágban pedig a nép, amely évszázadok után most nyer­te el ismét függetlenségét, elmaradott viszonyok Között él. Ha tetszik nekünk, ha nem, egyiknek a gondja a másiké ls, és hogyha az emberiség nem akarja ön­magát elpusztítani, a civili­zációt megsemmisíteni, ak­kor meg kell tanulnunk együtt élnünk. És akkor a világ közös problémáit, vagyis a világgazdaság és a világkereskedelem problé­máit is valamiképpen össze­hangoltan kellene rendezni, s megoldást találni arra, hogy az emberiség békében élhessen és dolgozhasson. Mert ennek egyetlen el­képzelhető formája a békés egymás mellett élés, ami nem egyszerűen a háború hiánya, hanem azt is jelen­ti, begy a különböző társa­dalmi rendszerű országok­nak kölcsönösen előnyös diplomáciai, politikai és gazdasági kapcsolatokat kell tartaniuk egymással, és a kulturális érintkezest is meg kell őrizni. A tőkés gazdasági válság­ról. mint kommunista, tá­lán mondhatnám, hogy ez a tőkesek baja, de más rész­ről bizonyos mértékig ez minket is érint. Az emberi­ségnek vannak közös gond­jai, a gazdaságban éppúgy, mint a természeti környezet védelmében. Hogyha nem fegyverkezéssel foglalkozna az emberiség, s a kormá­nyok a békés egymás mel­lett elés elvét valósítanák meg. akkor itt lenne az ide­je, hogy együttesen vegyék kézbe a természeti környe­zel védelmét is, hogy ne pusztítsuk el az emberiség létalapjait, a tiszta levegőt, a tiszta vizet. Sok tekintet­ben ez a gazdaságra is vo­natkozik. KÉRDÉS: Az elmúlt liarom évben feszültebbé vált a nemzetközi helyzet, és gondjaink is szaporod­tak. A közvéleményben ezzel kapcsolatban bizo­nyos fokú aggodalom je­lenik meg. A Központi Bizottság ebben a helyzet­ben hogyan ítéli meg az ország belpolitikai helyze­tét? VALASZ: A Központi Bizottság nagyon gondos es lelkiismeretes vizsgálat alapján a valóságnak meg­felelően úgy ítéli meg az ország belpolitikai helyze­tet, hogy az szilárd, olyan, am.lyennek egy szocialista országban lennie kell. A part, mint a társadalom ve­zetője, es a tömegek között a kapcsolat egészséges, szo­ros őszintén és nyíltan be­szelünk mindennap és min­den kérdésről. A párt nyílt politikája — amelyhez a továbbiakban is tartjuk magunkat — nagyban hoz­zájárult ahhoz, hogy dz em­berek sokat fejlődtek az or­szágos gondok megértésében is. Az egység, az összeíor­rottság társadalmunk fő ereje. Ez szilárd politikai helyzetet jelent, amit min­denütt számon tartanak, fi­gyelnek és nagyra értékel­nek. még azok is, akik nem r.agyon szeretnek minket. Az alapvető pozitív es jó tényezők mellett figyelem­be kell vennünk a közhan­gulat hullámzásait, változá­sait is. Féltik a bekét, a gazdasági nehézségek nyo­mán pedig az eleit terme­lési és életszjínvonalat. Mind­éi sokfelé okoz bizonyos ag­godalmat. Mindig akadnak olyanok is, akik megzava­rodva. felelőtlenül össze­vissza beszélnek, és ebből szükségszerűen bizonytalan­ség is keletkezik. Mi itt a teendő? Folytatni kell a nyílt, a tisztességes politi­kát, feltétlenül ragaszkodni kell a párt és a tömegek közötti, vagy ha úgy tetszik, a dolgozók és a vezetőik közötti kölcsönös bizalom­hoz. és itt nem kizárólag a Központi Bizottságra és a kormányra gondolok. Ha ez a kölcsönös bizalom meg­van, akkor nem kell fél­nünk a feladatoktól és a problémáktól. Az értelmes és gondolkodó ember szembenéz a nehézsé­gekkel és keresi a megoldá­sokat. Az aggodalmaskodók a szubjektív adottságaiknak megfelelően reagálnak a ne­hézségekre, megijednek, le­bénulnak. Társadalmunk fő pozitív erőinek rájuk is hat­niuk kel] és meg kell győz­niök őket arról, hogy min­den körülmények között le­het és kell dolgozni, és az erőfeszítésnek van eredmé­nye. A mostani központi bi­zottsági ülés számvetése, a mögöttünk levő három év mérlege is éppen azt mutat­ja, hogy a céltudatos erőfe­szítés nagyon nagy nehézség közepette is meghozza gyü­mölcseit, eredményeit. Mi minden problémára, ami « belpolitikában, az országban adódik, a céltudatos cselek­vést. az értelmes emberi munkát tartjuk a megoldás­nak. KÉRDÉS: Mi a vélemé­nye Kádár elvtársnak ar­ról, hogy egyes nyugati elemzők azt hangsúlyozzák: ebben a nagyon nehéz és bonyolult világgazdasági helyzetben Magyarország a/.crt tud eredményeket el­érni, mert gazdasági mód­szerei egyre jobban hason­lítanak a tőkés gazdaság módszereihez? VÁLASZ: Vannak ilyen németek, és ennek okait sok­féleképpen lehet • megközelí­teni. El lehet ütdulnj onnan is. ahogyan a kapitalista vi­lág közvéleménye 1956-ban találkozott Magyarországgal közvetlen közelről. Sajnos, olyan időpontban, amikor az ország egy súlyos és mély válságot élt át: a hibák óriási halmaza gyűlt össze a szo­cializmus építésében, s ellen­forradalmi törekvések jelent­keztek. Utána, amikor — egy kicsit a világ csodálkozására — Magyarország kezdett ma­gához térni és kikapaszkodni ebből a gödörből, a kapita­lista propagandistáknak is valami magyarázatot kellett erre találniuk. Nem akarták kimondani, hogy a konszoli­dáció a szocializmus ereje és vívmánya, a szocialista cél­jához ragaszkodó nép erőfe­szítésének az eredménye. Ezt a bizonyítványt nem akarták kiállítani, ehelyett — jobb híján — kitalálták, hogy mi kapitalista módszereket al­kalmazunk. Az . igazsághoz tartozik: a/, ilyenfajta hírve­rést elősegítette, hogy a szo­cialista gyakorlatban újítot­tunk. újítani kellett bizonyos dolgokban. Ezeknek a változtatások­nak a lényege az. hogy a rendszer alapvető szocialista jellegét megőriztük es to­vább építettük — a mező­gazdaság szocialista átszer­vezésével tulajdonképpen a konszolidáció időszakában fejeződött be a szocializmus alapjainak a lerakása —. de bizonyos dolgokkal szakíta­nunk kellett. Arra kellett tö­rekednünk. hogy a felelősse­get és a gondokat is , meg­osszuk a dolgozó milliókkal, >. bevonjuk őket a cselekvés­be A szocialista rendszer működését egy kicsit rugal­masabbá, és hozzátehetem, demokratikusabbá is tettük. Ez decentralizálással járt, az emberek vállalkozókészsé­gét, a vállalatok önálló és hatékony működését kellett serkentenünk, és ez új mód­szereket. új megoldásokat is jelentett. Űe hogy ezeknek semmi közük a kapitalizmus­hoz. azt százféle módon le­het bizonyítani. Ez egyébként a központi bizottsági ülésen is szóba ke­rült. Az előadói beszédben is rámutattam, hogy annak ide­jén milyen elemi, egyszerű kérdésekről is vitatkozni kel­lett. Fel kellett oldani pél­dául a munkás munkahely­hez kötöttségét, éppen a jobb. szocialista munka ér­dekében. Meg kellett szün­tetni a begyűjtési rendszert és át kellett térnünk a me­zőgazdasági termékek szerző­déses rendszerű felvásárlásá­ra. Megtörtént a mezőgazda­ság szocialista átszervezése — megkezdődött a vita a ház­táji gazdaság körül De nem akarom a végtelenségig so­rolni. a fontossága miatt még csak ezt említem: korszerű­sítenünk kellett gazdaságirá­nyítási rendszerünket is. Ezek nem kapitalista mód­szerek. ezek a szocialista tár­sadalom szocialista módsze­rei. amelyeknek a fő célja az, hogy a felelősség, a kezde­ményezőkészség. az alkotó­készség növelésével felszaba­dítsuk. es megfelelő, rugal­mas módszerekkel segítsük a szocializmus építését, a szo­cialista társadalom alapjai­nak további szilárdítását. A Központi Bizottság üté­sén is megemlítettem, bár közismert tény, hogy Ma­gyarországon a termelőesz­közök 98 százaléka köztulaj­donban van. Megnéztük, ho­gyan oszlott meg a különbö­ző szektorok között az 1982­es évi termelés. Kiderült, hogy az ipari termelés több mint 93 százalékát az álla­mi szekjktr, tercelte, 5,6 százájékát a szövetkezetek, tehát'az ipari termelésnek csak 1,3 százalékát adta a magánszektor. A mezőgazdaságban ha­sonló a helyzet. 1982-ben a mezőgazdasági termékeknek az állami gazdaságok 16.5 százalékát, a szövetkezetek több mint 68 százalékát, a kisegítő gazdaságok pe­dig több mint 14 szá­zalékát állították elő. Ez mind a szocialista mezőgaz­daság integráns része. A hajdanvolt magángazdasá­gok, amelyek szórványosan,, szinte múzeumi darabként, egyes vidékeken még létez­nek nálunk, a mezőgazdasá­gi termékeknek mindössze 1.1 százalékát termeltek meg. A kereskedelmi forgalmat nézve kiderül, hogy a múlt évi teljes forgalomnak mint­egy 63 százalékát az állami, több mint 36 százalékát a szövetkezeti kereskedelem bonyolította le. a marad­ványt pedig a magánkeres­kedelem. Mi serkentjük, ösz­tökéljük a kisipari tevé­kenységet. azt akarjuk, hogy éljen és működjék a kiske­reskedelem, ott, ahol helye van és működnie kell. Ugyanígy vagyunk minden egyéb olyan vállalkozási formával, mint amilyen újabban a kisvállalkozás. A cél az alkotókészség kibon­takoztatása, a szocialista gazdaság jobb működése, a lakosság számára pedig az. hogy az eddiginél jobbak legyének a szolgáltatások. Szerintem ezek nem kapita­lista módszerek. Vagy nézzük a kérdés má­sik oldalát, amit úgy hív­nak. hogy hatékony vagy nyereséges gazdálkodás. Megmondom őszintén, szá­momra ez elvi kérdés is. Ha egy gazdasági egység a tő­kés kezében bizonyos nyere­séget ér el, akkor megköve­telhetjük, hogy szocialista köztulajdonba véve még nyereségesebben működjék. Vajon miért kapitalista mód­szer az, ha arra törekszünk, hogy a munka magasabb termelékenységével, a rá­fordított munkaidő csökken­tésével, kevesebb anyaggal, kevesebb energia felhaszná­lásával jobb minőségű árut termeljünk? KÉRDÉS: Kádár elvtárs az imént utalást tett a gazdaságirányítás rendsze­rére, amit 1968-ban vezet­tünk be. Milyennek ítéli meg a jelenleg működő gazdaságirányítási rend­szert, és milyen további teendőket lát? VÁLASZ: JÓ, hogy ez is szóba kerül, mert a gazda­ságirányítási rendszer re­formjáról, amit kidolgoztunk es 1968. január 1-én bevezet­tünk, itthon is, nemzetközi­leg is vita folyt. Ennek a gazdaságirányítási reform­nak az a lényege, hogy a törvénybe iktatott szocialis­ta népgazdasági tervet a piaci viszonyok figyelembe­vetelével, a közvetlen terme­lő gazdasági egységek ma­gasfokú önállóságával való­sítjuk meg. Az irányítás nem a központi terv részle­tes és tételes fölbontásával, az egyes vállalatok felada­tainak kijelölésevei. hanem közgazdasági szabályozókkal történik. Ez bonyolultabb, áttétele­sebb. de a gyakorlatban jól működő, hatékony szocialis­ta Irányítási rendszer. Leg­alábbis mi meg vagyunk er­ről győződve, bár soha sen­kinek sem ajánljuk a mód­szereinket, mint valami egyedüli üdvözítőt. Koráb­ban, amikor a központi ter­vet felbontottuk minden gaz­dásági egységre, az összter­melés mintegy 8 százaVéka került a raktárba úgy, hogy sem itthon, sem külföldön nem kellett senkinek. Ezt is megszüntettük az új irányí­tási rendszerrel, amelynek hatására az üzemek a piaci igényeket jobban figyelembe veszik. Bár sajnos nem olyan mértékben, mint sze­retnénk, de mindinkább azt termeljük, amire valódi szükséglet van itthon, vagy amit nemzetközileg értékesí­teni lehet. Ez a mi irányítá­si rendszerünk. Vannak persze olyanok is, akik valamilyen okból kiin­dulva, mindig valamit újí­tani akarnak. Hallottam olyan véleményeket. hogy most a reformot is meg kel­lene reformálni. Ez eszünk ágában sincs. Mi szocialista irányítási rendszert valósí­tunk meg. ameiv a gyakor­latban bevált. Ezzel kapcso­latban az a feladatunk, hogy a tapasztalatokat figyelem­mel kövessük, és ha az in­tézményeken. módszereken igazítani és fejleszteni kell, ezt meg fogjuk tenni. ' De ezt az irányítási rendszert valami gyökeresen másra felcserélni nem fogjuk. KÉRDÉS: Az emberek számára egyre világosabb, hogy az életszínvonal meg­őrzése nem ígéret, hanem közös társadalmi feladat. Mégis tény az. hogy az em­berekben él egyfajta aggo­dalom. vajon ez a program tartható-e, meg valósit ha­tó-e? VALASZ: Statisztikai mu­tatóink az országos atlagot fejezik ki. amitől természe­tesen az egyének és az egyes családok helyzete eltérő. De hát nincs más tudományos mérőeszköz, mint az orszá­gos átlag. A kongresszuson három évvel ezelőtt a párt úgy ítélte meg a helyzetet, Támogatjuk a szabadságukért és a függetlenségükért küzdő népek igazságos harcát! (Az MSZMP Központi Bizottságának május 1-i jelszavaiból.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom