Délmagyarország, 1983. március (73. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-18 / 65. szám
2 CsülortoK 1983. március 24. Somogyi Károlyné felvétele Az atkal holtág szomszédságában épül a hatodik ötéves tervidőszak egyik legnagyobb szegedi beruházása: az Északi vízmű. Az 1981-ben megkezdett első ütem építési munkálatai az eredeti terveknek megfelelően haladnak. Az ép ítés első szakaszában kell el- • készülnie a szivattyúgépháznak is. Képünkön a 15 kilométer hosszúra tervezett nyomvezeték szíve-motorja; az épülő gépház Mire jó az „öreg ff ? IWiSB és kMffMVii A Szeged Táncegyüttes fellépései Mi kell ahhoz, hogy egy amatőr művészeti együttes egyre-másra kapja a meghívókat — külföldről és országos hatókörű események rendezőitől egyaránt? Nyilvánvalóan hírnév, népszerűség, szakimai rang. Mindezek megszerzéséhez persze sok éves megfeszített munka és teljesítmény. A Szeged Táncegyüttes már jó néhány éve a hazai néptánoművészet élvonalához tartozik, nincs hát mit csodálkozni: sűrűn hívják őket megtisztelő fellépésekre, szereplésekre. A legközelebbi programjuk 20-an, vasárnap lesz Budapesten- A Tavaszi Fesztivál folklórbemutatóira a vidék legjobb együtteseit is meghívták: a szegediek méhkeréki és eleki táncokat mutatnak be a HUNGEXPO vásárpavilanjában rendezett előadáson. Ugyanitt lépnek fel az üilési táncosok, akik dél-alföldi táncokat és dalokat adnak elő. A következő vasárnapon, 27-én, ismét pesti szereplés következik; akkor rendezik meg a Sportcsarnokban a második országos táncháztalálkozót, legnevesebb táncpedagógusok, szólótáncosok és zenészek közreműködésével. Mintegy 20 ezer fiatalt várnak az egész napos programra, a tánctanulásra és a népművészeti vásárra. A A Szeged Táncegyüttes művészeti vezetőjét. bertet dél-alföldi tanítására kérték feL Két pár is hivatalos, az Aranygyöngyös és Aranysarkantyús táncosok (a békéscsabai szólótáncversenyek győztesei kapják ezeket a címeket), a zenészek közül pedig Szurdi Zsolt. A két budapesti szereplés között, 21-én, hétfőn Makón látják vendégül a Szeged Táncegyüttest. Itt azt a 45 perces műsort mutatják be. amellyel tavaly nyáron turnéztak — Dániában. A közelmúltban is jártak külföldön. Az NDK-beli Neubrandenburgban háromévenként rendezik meg a nemzetközi kamaratáncműhely, az AETAMA eseménysorozatát, amelyre minden szocialista országból két-két táncpedagógust' és néhány táncost hívnak meg. Az idei, második neubrandenburgi találkozón Magyarországot a szegediek, Nagy Albert: és Zsoldos Ildikó, valamint az együttes hat táncosa képviselte. Az ARTAMA már csak azért is jelentős táncművészeti jórum, mert nagyon kevés hasonló jellegű találkozó létezik, következésképpen meglehetősen nehéz megbízható információkat szerezni a más országokban folytatott alkotó munkáról, a művészeti irányokról, törekvésekről és az eredményekről. A kamaratánc műfaji kérdéseiről, tartalmi, formai jellemzőiről, az előadói stílusról. a táncpedagcgusd munkáról elméleti előadásokon és vitákban, valamint demonstrációs próbák, bemutatók, filmfelvételek segítségével cseréltek nézeteket az ARTAMA résztvevői. A szegediek meglehetős feltűnést keltettek a szatmári, lörincrévi, dél-alföldi, kalotaszegi, méhkeréki táncanyagot feldolgozó koreográfiákkal. Hiszen — bármilyen furcsán hangzik ez a hazai néptáncmozgalom kiváló eredményeinek. színvonalas művészeti produktumainak ismeretében — sok országban a néptánc úgyszólván kirekesztődött a „magas" táncművészetek köréből. De legalábbis kétségbe vonják némely szakemberek, hogy a folklórgyökerű kompozíciók ugyanúgy kifejezhetnek a mai embernek fölfogható tartalmakat, mint a klasszikus vagy a modern balettele Nagy Alberték viszónt győzték ' — Nagy Al- szóval, tánccal — a bizonyítáncanyag tá.st, legalábbis a találkozó végén úgy tűnt. sikerült az ellentétes véleményeket közelíteni egymáshoz. A szegediek neubrandenburgi szereplését a Politikai szociológiai kutatások Megalakult csütörtökön a Magyar Politikatudományi Társaság politikai szociológiai szakosztálya. A rövid ideje tevékenykedő társaság újabb szakosztályának célja, hogy tömörítse a politikai szociológiai kutatásokkal foglalkozó vagy azok iránt érdeklődő kutatókat, fórumot biztosítson véleményük kifejtésére. Munkájuk ösztönzésével, támogatásával széles körben ismertetni, népszerűsíteni kívánják e kutatások eredményeit. A szakosztály elnökének Kulcsár Kálmánt, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárhelyettesét választották. Az alakulóülésen a szakosztály programjának és feladatának elfogadása után a hazai kutatókat foglalkoztató kérdéseket vitattak meg. E témakörben három előadás hangzott el- A kutatás kérdéseiről szólva megállapították: a szocializáció egyszerre folyamat és rendszer, ugyanakkor változó terjedelmű, tartalmú és funkciójú rendszer. A hazai kutatásban e folyamatoknak azokat a mozzanatait helyezik előtérbe, amelyek a társadalom politikai rendszerévei kapcsolatos viszonyulásokat tükrözik. Előadás hangzott el a külföldi szakirodalom dilemmáiról, továbbá arról, hogy a hazai folyamatok értelmezését, sokoldalú megismerését csakis komplex szemlélettel segíthetik elő a kutatók. A z üdülőkben novembertől március végéig többnyire csak velük találkozhatunk. Szakszervezeti beutalóval, kedvezményes utazási jeggyel érkeznek. Pihenésre. Vagy inkább környezetváltozásra, új ismeretségek kötésére, a hosszú téli napokon a társalgó s a szobák kényelmes foteljeiben időmúlató hosszú beszélgetésekre, meglehetősen hasonló örömeikről és gondjaikról. Fiatalként üdülni egy-egy ilyen nyugdíjasturnusban nem mindig s mindenkinek szórakoztató — ám felettébb tanulságos. Igaz ugyan, sok újat nem tudunk meg abból, hogy többségük dicséri az üdülési lehetőséget, a mérsékelt menetdíjú utazást, az ellátást, a kényelmet, egy-egy jobban sikerült közös programot; vagyis hát elismerik és becsülik, amit kapnak. Ám sok szót ejtenek arról is — s ezt vélem továbbgondolásra érdemesnek —, mit szeretnének még, illetve ők mit adnának még a nyugdíjas-szociálpolitikához. Felemlegetik a köztudott tényt, miszerint a nyugdij-korhatárt elérők jó részének még van öt-tíz évi munkavégzésre elegendő szellemi-fizikai energiája — s igénylik is, hogy ezt hasznosítsák. Ám egyelőre még kevés helyen figyelnek igazán arra, hogy a „korhatáros" munkatárssal érdemben foglalkozzanak is. Leüljenek vele tapintatosan, megértőn, a munkaadó és a nyugdíj küszöbén álló érdekeit, lehetőségeit és igényeit mérlegelni, egyeztetni. Megállapítani, hogy tényleg „öreg"-e, s nem jó-e még az öreg a háznál? S ha jó, akkor mire? Dolgozhat-e még pár évig eredeti munkakörében, vagy könnyebbre van szüksége és a házon belüli lehetőségek milyene*, elfogadhatók-e számára? Vagy netán már csak „pótcselekvést" tudnak neki kínálni: téblábolást a gépek között; felesleges aktarendezgetést; kimutatásgyártást; látszatmunkát a földeken; udvari felügyelőséget; jobbik esetben tán portásságot, éjjeliőrséget, telefonkezelést. Vagyis hát — mondjuk ki, mert ők is megfogalmazzák — jobbára korábbi tevékenységükhöz, szaktudásukhoz és tapasztalataikhoz méltatlan munkát, aminek elfogadása s végzése közben sokuk valóságos leki teherként cipeli a kérdést, „már csak erre lennék képes, csak ennyit érek már?" Igen sokan felelnek közülük határozott nem-mel erre a kérdésre. Mégis viszonylag kevesen kapnak olyan munkalehetőséget, amelv képességeiknek és a munkaadó érdekeinek is megfelel. — S ebben, úgv tűnik, nem a nyugdíjasok a „ludasok". Hiszen többségük keresi az értelmes, hasznos, megfelelő munkát. Találomra néhány példa, miket a holtszezonban üdülőktől hallottam. A nyugdíjas tanár néni szívesen vállalná, hogy reggel hat órától a tanítás kezdetéig (akár ingyen isi) vigyáz az iskolában a gyerekekre, hogy azoknak ne kelljen az udvaron ácsorogva megvárniuk az órák kezdetét. A futószalagon dolgozó idős munkás régi szaktársával felezi meg a nyolcórás munkaidőt és a fizetséget. Igen jó szakemberek hírében álló nyugdíjas mesterek szervezkednek gazdasági munkaközösséggé, s szeretnének (hej, csak lenne kevesebb adminisztratív akadály s több jogi segítségük!) vállalkozni lakáskarbantartó szolgáltatásokra. Jó néhány idős aszszony vállalja gyermekek felügyeletét. S vállalná (csak tán intézményesen nagyobb gonddal, aktivitással keliene megszervezni!) naianal idoseDb embereit hazi szociális gondozását is. Sok olyan, közéleti tapasztalatokkal bőseggel rendelkező nyugdíjas van, aki a neplrontbizottsagokban, a Vöröskeresztben, a lakóhelyi pártszervezetekben kifejtett máig aktív tevékenysége során szívesen adja át tapasztalatait. Csongrád megyében egyre gyakoribbak a nemzedéki összejövetelek, a veteránok és fiatalok találkozol, ahol közösséget formáló tapasztalásokról esik szó — igazán hatékonyan tán a bensőségesebb hangulatot biztosító kisebb közösségekben. Szakmai tudás és közéleti tapasztalatok átadasa, igazi értékeket létrehozó munka — természetes igénye minden nyugdíjasnak, amire már nem elég csak „odafigyelni". Tenni kell a megvalósításáért! Erre kényszerít humanizmusunk s nehezedő gazdasági helyzetünk egyaránt. Differenciált szociálpolitikára, amibe ez is beletartozik. Az üdülési, utazási s egyéb kedvezmények, a szociális segélyek, az ittott szervezett nyugdíjas-találkozók mellett az a törekvés, amit például egy vidéki kisszövetkezet nyugdíjasától hallottam az üdülőben. Szövetkezete • vezetői minimális piackutatással és anyagbeszerzéssel, régi gépek átalakításával s házilag történő felújításával „nyugis műhelyt" szerveztek. Amelyben eddig hiánycikknek számító apróságokat gyártanak nyugdíjasaik, norma — és selejt! — nélkül; biztos piacra, biztos pénzért. Azzal a nem is mérhető biztos erkölcsi haszonnal, amit az embereknek az értelmes munka öröme, s a vásárlóknak a korábban hiába keresett cikkek kaphatósága jelent. De említésre érdemesnek tartom azt a másik példát is, miszerint a ruhaipari cég, tudomást szerezvén arról, hogy egyik brigádjának nyugdíjas tagjai össze-összejönnek kis tereferére otthon, felajánlotta nekik, hogy varrogassanak is közben, s azóta mindkét félnek hasznára váló bedolgozó rendszer kerekedett belőle. S orolták és idézhetném a példákat a nyugdíjas-szociálpolitikáról. S az országban egyre több helyen működő nyugdíjas-munkaközvetítő irodákban szerzett tapasztalatok bizonnyal még számos újabbal tudnák kiegészíteni. Bizonyítván, hogy az idős emberekkel kapcsolatos szociálpolitikánkban bőven vannak lehetőségeink, melyeket feltárni és -kihasználni közös kötelesség. Ahogy ez számtalan magánbeszélgetésben, nyugdíjas-találkozón, vállalati és társadalmi fórumon megfogalmazódik. Miként legutóbb az országos agitációs, propaganda- és művelődéspolitikai tanácskozáson Aczél György hangsúlyozta: „A szociálpolitikában is jobban kelle-l ne differenciálni. Az egyforma szabású megoldások túl sok helyen nem bizonyulnak eléggé hatásosnak ... Egy, a mainál sokkal differenciáltabb támejgatási és gondozási rendszer többféle eszköz együttes alkalmazását, különböző intézmények együttműködését, a társadalmi cselekvőkészség értelmes mozgósítását, összehangolását és szakszerű támogatását, az érintettek saját részvételének értő és méltányos figyelembevételét igényli. Mindehhez több demokratizmus és hiteles ítélőképesség, nagyobb felelősségvállalás is kell." Szabó Magdolna A családi körökről a Vöröskeresztnél Hárem nagydíj Három nagydíjjal jutalmazzák az idén huszonharmadik alkalommal, május magyar néptánc- j 5-e és 10-e között megfenni ű vészét, pontosa,bban a ! dezendő miskolci kamaratánc új, nemzetközi lvál kiemelkedő hódításaként értékelhetjük. S. E. filmfesztialkotásait. A díjat a SZOT, a Borsod megyei és Miskolc megyei város tanácsa alapította. Az 1 egészséges életmódra sen nevelés nem lehet kizárólag dés egyetlen szakember, egyetlen intézmény feladata. Az öszszehangolt munka lehetőségére jó példa az, ahogyan a Vöröskereszt városi vezetősége keresi a kapcsolatokat az egészségügyi intézményekkel, az egészségügy dolgozóival és a tanács egész1 ségügyi osztályával. KülönöÜj magyar -NSZK-beli vegyes vállalat Vegyes vállalatot alapi- kooperációs kapcsolatok bő- gépeknél használatos szertott a Metrimpex Külkeres- vítésével és ennek révén a szám — gyártását kezdik kedelmi Vállalat, a Közép- magyar export • ösztönzésé- meg a közeljövőben, a Híreurópai Nemzetközi Bank és ve; foglalkozik. adástechnikai Szövetkezeta Festő Maschinenfabrik A vegyes vállalat tevé- nél. Az első mintadarab a NSZK-beli cég Magyaror- kenységének eredményeként napokban elkészült, s ha a szágon. A nyolcmillió fa- a Híradástechnika Szövet- termék beválik, még az rintos alaptőkével "létreho- kezet már új kooperációs idén megkezdik exportját is. zott Metritechnik Automati- szerződést kötött az NSZK- A kooperációk szervezése ka Kereskedelmi és Szolgál- céggel. A Festő által átadott mellett a Metritechnik Matató Kft. amellett, hogy műszaki leírás alapján úgy; gyarország számára vezérlésMagyarországon képviseli a nevezett levegőtakarékos technikai szakemberek képFesto céget, elsősorban a pisztolyok — a forgácsoló* zését is vállalta. fontos az együttmúköha a családvédelmi tevékenység sikeréről van szó. Amint a városi Vöröskereszt családvédelmi és egészségnevelési munkabizottságának tegnapi, csütörtöki ülésén a bizottság vezetője, dr. Boda Domokos egyetemi tanár elmondta, az anya- és csecsemőgondozás eddigi rendszerét kiegészítő új formával kísérleteznek. Ügynevezett családi körök alakultak, egyelőre Újszegeden és Turjánban. A 10—20 tagú csoportok tagjai terhes kismamák, akik havonta egyszer találkoznak egymással, és védőnő irányításával elbeszélgetnek a valamenynyiüket egyformán érdeklő kérdésekről. Egy tapasztalt „minta anyuka" is jelen van ezeken az összejöveteleken, így a várandós asszonyok tárgyi ismeretekkel, gyakorlati tanácsokkal, fölvértezve készülhetnek föl a szülésre a gyermek fogadására. Lelkileg is rendkívül hasznos, hogy ezek az összejövetelek lehetővé teszik, hogy a várandós mamák megismerjék a szülést majdan levezető orvost és a gyermekgyógyászt is. S mivel nem akadémikus szinten folynak ezek az eszmecserék, a gyermekvárás és -fogadás érzelmi vonatkozása is felszínre kerülnek. Egymás szavaiból, a művészetek, az irodalom, a képzőművészet kifejező eszközeivel is érzékeltethető, miféle öröm, milyen nyereség a család számára a gyermek. Az eddigi szerény, de máris sikeres próbálkozások után szélesebb körben is szeretné népszerűsíteni a Vöröskereszt ezeket az öszszejöveteleket: Dórozsmán, Szőregen és az Északi városrészben is szerveznek majd családi kört, méghozzá ezentúl úgy, hogy "a leendő édesapákat is bevonják a gyermekvárás édes-izgalmas örömeibe. CB. Á.
