Délmagyarország, 1983. február (73. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-26 / 48. szám

Szombat, 1983. február 26. Konzultáció az együttműködésről Az ipari tárca és a vasas­szakszervezet együttműködé­sének tapasztalatairól és an­nak továbbfejlesztéséről pén­teken megbeszélést tartottak a vasasok székházában az Ipari Minisztérium és a szak­szervezet vezetői. Mindenekelőtt megállapí­tották, hogy az egy évvel ezelőtti konzultáció óta ha­tékonyabbá vált a miniszté­rium és a szakszervezet kö­zös munkája. A jó munka­kapcsolatok segítették az in­formációk és a vélemények cseréjét, a sokoldalú vitákat és a megalapozott közös ál­láspont kialakítását.. Igaz, amikor egy-egy konkrét fel­adat megoldásának módjáról esett szó, gyakran ütköztek a vélemények, de végül is sikerült megtalálni a kölcsö­nösen kielégítő megoldást. Így volt ez az ötnapos mun­kahétre való átállás, a mun­kavédelem, a munkaverseny értékelése során és több szo­ciálpolitikai kérdésben. A minisztérium és a szak­szervezet vezetői hangsúlyoz­ták : az együttműködésben eddig is törekedtek az ága­zati sajátosságok és az egy­séges iparirányítási szem­pontok közös érvényesíté­A pénteki megbeszélésen áttekintették az évindítás ta­pasztalatait is. A vállalat­vezetők és a szakszervezeti tisztségviselők felkészítése segítette a tervezőmunkát. Felelősségérzet jellemezte a testületi üléseket, növekedett a vállalati tervkészítés de­mokratizmusa. Általános ta­pasztalat, hogy a dolgozók egyre inkább megértik a népgazdaság helyzetét és vi­lágosabban látják, hogy a korábbiaknál nagyobb erőfe­színésekre van szükség, s ezt vállalják is. Ugyanakkor el­várják a vezetéstől, hogy a feladatok végrehajtásához szükséges feltételeket megte­remtsék. A partnerek egyetértettek abban, hogy az idei tervfel­adatok végrehajtása kiemel­ten fontos, továbbra is nagy figyelmet kell fordítani az élet- és munkakörülmények alakulására, a szociális el­látás szintentartására. Egyre sürgetőbb a szakember-után­pótlás megoldása. Jobban kell népszerűsíteni az egyes szakmákat és fokozni a nagy­ipari munkások társadalmi megbecsülését. Megállapodtak, hogy az év során további konzultációkat tartanak. Tisztavatás Zászlóssá, illetve tisztté avatták pénteken a Belügy­minisztérium tartalékos tisztképző iskolán idén vég­zett 158 hallgatót. A7 inté­zet udvarán felsorakozott zászlósokat és tiszteket Pé­ter János belügy miniszter­helyettes köszöntötte. Az ünnepség a Himnusz hangjaival kezdődött, ezután ismertették Horváth István belügyminiszter díszparan­csát, amelyben köszöntötte a felavatottakat. A dísz­parancs elhangzását fogada­lomtétel követte: az ifjú zászlósok és tisztek a csa­patzászló előtt fogadták meg. hogv vállalt kötelezett­ségeik teljesítésére minden­kor készen állnak, minden körülmények között fegyel­mezetten teljesítik a szocia­lista haza parancsát. Ezt. követően Kovács Sándor rendőr ezredes, iskolapa­rancsnok mondott beszédet, hangsúlvozva, hogy az okta­tó-nevelő munka eredmé­nyeként a most fogadalmat tett tartalékos tisztek és zászlósok politikailag szilár­dan. a közösségi érdekeket becsülő gondolkodásmóddal, a tantervben meghatározott politikai szakismeretekkel felvértezve, a társadalmi feladatokkal azonosulva tér­nek vissza a polgári életbe. A7 ünnepség az Interna­cionálé hangjaival és a hallgatók díszmenetével ért véget. (Mtl) Kerülő egy bírság körül Vasutazgatunk A. Jegyzőkönyv — pontatlanul '„Egészen alulírott meghall­gatásomra elmondom, hogy a mai napon, február 14-én, melyen keltem, mint fent (sőt még fentebb, hogy elér­jem a vonatot), és utazás végrehajtása céljából vasút­ra szálltam, hogy a menet­rendszerűséggel kapcsolatos tapasztalatgyűjtést eszközöl­jek. Büntetőjogi felelősségem tudatában kijelentem, hogy a valóságnak megfelelek. Sze­ged és Budapest útvonalon elkövetett utazásom során több ízben észleltem, hogy a mozdonyvezető beosztású egyén lázasabb igyekezettel figyelte a kilométeróra mu­tatóját és a menetrendtáblá­zatot. mint az előtte húzódó sínpárt. Észrevételezésem szerint az állomásokban fékezve a má­sodpercpontos érkezésre össz­pontosította minden erejét, s ilyenkor elégedett mosoly fu­tott át arcán, melyről azon­ban nem áll módomban bi­zonyító melléklettel szolgálni, s ha letagadja, jól teszi, mert úgy sincs benne a sza­bályzatban. Kérdéseimre vá­laszolva elmondotta, hogy a menetrend szentírás, mire én érdeklődtem, hogy akkor mi­ért késnek mégis a vonatok. Tájékoztatott, hogy a szent­írást sem lehet mindig betar­tani. Egyéb okokból. Úgy­mint: a) műszaki, b) forgal­mi. Forgalmi okokról el­mondta. hogy az együttmű­ködésben fontos szerepet ját­szó forgalmi szolgálattevők nem mindig akkor adnak ne­kik szabad utat, amikor sze­rintük lehetne, továbbá elé­bük engednek egy tehervo­natot, aztán battyoghatnak hatvannal. Megjegyzésére figyelmez­tettem. hogy a mozdony en­gedélyezett maximális sebes­sége 130 kilométer/óra. eny­nyivel le lehet dolgozni a hátrányt, mire ő viszontvá­laszában rámutatott a táblá­zatra. amelyen 80 a maxseb. illetve néha száz. ha be kell hozni a lemaradást és a pá­lya adott szakasza is engedi, az előírás meg. mint már említettem, előírás. El kívá­nom itt még mondani, hogy magam láttam — vizuálisan! — olyan jelentést melyet azért írtak, mert a vonat nem késett. A vonat sietett. A vonatnak sietnie nem sza. bad. A mozdonyvezető két perccel előbb ért a bejárati jelzőhöz, mint az elő volt ír­va. ezért figyelmeztetésben részesült. A figyelmeztetést kiváltó ok a jelzőnél történt várakozás miatt panaszt emelt utas levele volt. Az utas azt a megállást időhú­zásnak érezte — a mozdony­vezető viszont az igyekezete bizonyítékának. Igyekezni sem lehet önkényesen. Az események leírásában kérem tudomásul venni az időbeliségben bekövetkezett hiányosságot, miszerint a reg­geli vonattal felérvén nem tudok elszámolni, mj módon jutottam le Cegléd állomás­ra, de most már tudom, hogy előre megfontoltság ese­te forgott fenn. Bevárni a vonatot izgalmasabb, mint rajta érkezni — jelen eset­ben Ceglédre. Kijelentésem indoklásául az alábbi törté­néseket hozom fel. (Szerep­lők: és még sokan mások.) Alulírott (továbbiakban: én): Kezitcsókolom. mikor indul a vonat legközelebb Szegedre. Információs hölgy (továbbiakban: ö): Tizenki­1enc-h uszonötkor. Én: Nem késik? ö: Nem tudom, csak ha bemondiák. Én: Mennyivel előtte szok­ták bemondani, ha késik? ö: Ügy három-négy perc­cel. Köszönöm, kérem, satöbbi. Szignál: tirürirürirü. Tájé­koztatjuk utasainkat, hogy a Budapest Nyugati pálvaud­varról érkező. Nagykőrös. Kecskemét—Szegedre induló gyorvonat előreláthatólag 15 —20 percet késik. Megkérdezésemre el kívá­nom mondani, hogv ekkor már 9 perccel elmúlt 19 óra 25. Előadom még. hogy a váró­termi szerkezet szerinti 19 óra 41-kor ismét „előrelát­hatólagot" közöltek 20—25 perc „képében", majd 19 óra 46-kor újfent míg végül 19 óra 58-as mérőállásnál adták hírül, hogy érkezik az. ami 33 perce elment. Papíron. Én: Csókolom, máskor is előfordul, hogy utána mond­ják be, amit előtte kéne? ö: Bemondták. nem? Én: Nem kérdezek sem­. mit. indulok kifelé. Odakint egy kocsirendezőhöz fordu­lok (úgy kell nekeim!). Én: Jó estét kívánok, nem tudja, miért késett?..—_ kér­dem én, mire ő. Ö: Hogyhogy miért? Mit érdekli az magát? Én: Hát mégis.. í Ö: Hogy lehet ilyet kér­dezni. miért késett? Hát mi­ért. Azért! Azért, mert Pes­ten nagyobb a hó. Bemond­tuk, hogy késett, akkor mi a baja? Én: Szeretném megtudni... ö: Azt majd mink arra il­letékeseknek a megfelelő he­lyen elmondjuk. Nem magá­nak! Köszönve a szíves tájékoz­tatást, a felszállás után a vo­natom kérdem a jegyvizsgá­lótól. nem tudná-e netalán, esetleg nem-e. Nem tudta fent nevezett hivatalos sze­mély sem a késés okát, s kö­zölvén, hogy véle sem közöl­ték. Kérem a főszerkesztő elvtársat, kéziratom késését igazoltnak venni, mert bár Szegedre érvén szorgalmas mozdonyvezető 10 — azaz tíz percet behozott az ismeretlen eredetű késésből, a késés még késés maradt. Az ok a mozdonyvezető előadását kö­vetően nem maradt ismeret­len. — Lerobbant előttünk egy tehervonat. Elment a leve­gő... Nekem viszont megjött! Teleszívom magam, nagyot sóhajtok: igaz most is kés­tem, de legalább tudom, mi­ért! Mecsoda különbség! Igriczi Zsigmond A hír ennyi: „Balogh Fe­renc Budapest II. Ábrányi u. 4. szám alatti lakost 1 832 978 forint, azaz egy­millió-nyolcszázharminc­kettőezer-kilencszázhet­vennyolc forint építésren­dészeti bírság megfizetésé­re kötelezem ... A bírságot a határozat jogerőre emel­kedését követően 30 napon belül köteles befizetni... Ezen határozat ellen a kéz­hezvételt követő naptól szá­mított 15 napon beiül... fellebbezéssel lehet élni. Szeged. 1983. február 7. Sze­ged Megyei Városi Tanács VB Hivatala Építési és Közlekedési Osztály." Az előzmény: Balogh Fe­renc 1968-ban lakott házat vett a Nemestakács utcá­ban, s 1972-ben életveszé­lyessé nyilváníttatta. Így a tanács gondoskodott a négy lakó elhelyezéséről. Am az életveszélyes épületet B. F. bérbe adja vállalatoknak ... 1981-ben gazdasági és ál­lattartási épületet emeltet a Lövölde utca 32. szám alatt engedély nélkül. 30 996 forintra büntetik — kifize­ti. Ugyanebben az évben engedélyt kap Marx tér 5. szám alatti házában fedett kapubejáró készítésére. Ki­derül, hogy raktárépületet is rakatott e telken, enge­dély nélkül, amit bérbe adott. Kimérnek rá 25 284 forint bírságot. Bőven futja a haszonból. Tavaly - decem­berben ismét tízezer forint­ra bírságolják, mert a Marx tér 5. alatti engedély nélkü­li építkezést sorozatos fel­szólítások ellenére sem ál­lítja le. S ekkor jön a már lapunkból is ismert építke­zésért a mostani kiadós bír­ság! ... Innentől kezdve privát gondolataimat adom elő az ügyről. szek, ami tetszik! — megle­hetősen pimasz kihívás a társadalommal szemben. S ilyen értelemben már erköl­csi kérdés, de tovább me­gyek: politikai ügy is, hi­szen összezavarja a közvé­leményt; kérdésessé teszi a törvénytisztelő állampolgár magatartásának ésszerűsé­gét; alkalmat ad mendemon­dákra. A pénz hatalmát a törvény hatalma fölé emeli. Valamelyest megkísérti az ügy a törvénybe, rendelet­be vetett hitet is. Idáig fa­julhat egy magatartásforma — nevezetesen, hogy újra és újra meg lehet sérteni rendeleteinket? Még így is megéri, így is gazdaságos? 1. Nem kell sokat töprenge­ni, hogy az ember rájöjjön: B. F. esete nem egyszeri té­vedés, nem botlás vagy ne­talántán tudatlanság követ­kezménye. Nagyon is tuda­tos — s minthogy törvé­nyekkel ütközik rendre —. a következményekkel szá­moló társadalomellenes ma­gatartás. Ezért nem tudom elkönyvelni avval, hogy megfizette az árát! A ke­rekítve egymillió-kilencszáz­ezer forint bírság engem történetesen nem vigasztal. A szembenállás, a rendele­tek kerülgetése és a követ­kezmények bekalkulálása legalábbis spekulációs szel­lemet takar. Ez a fajta erő­szak és logika — büntesse­nek csak, én fizetek, s le­veszem a ceruzámat és számolok. Mekkora pénz ez a büntetés? Mondjuk, le­gyen havi ötezer forint egy magyar jövedelme — tán elég gavallérosan kalkulá­lom. Ezt az embert úgy kell föllocsolni, ha kijön neki az eredmény: ha harmincegy évig nem eszik, nem iszik, nem lakik, s mezítelenül jár — miközben minden pénzét behordja a takarék­ba, nos akkor megbír B. F. bírságával. Ez azonban, tu­dom, elrettentően primitív számítás, meg tán némi de­magógiával is gyanúsítható. De az átlagpolgártól nem lehet elvitatni ezt a fajta viszonyítást sem. Még akkor sem, ha tudja, hogy az idő kedvez a vállalkozó típusú embereknek; hogy az állam is oda tartja adószedő mar­kát; hogy természetesen egy élet munkája is össz­pontosulhat a büntetés tár­gyát képező értékekben. Számolok, mert az ördög ott motoszkál a fejemben: hogyan kerekedett ki a bír­ság összege? Van annak a hivatalnak valami érzéke, amely ki mer mondani egy ekkora számot? Utánakere­sek és megtudom, hogy az építészrendészeti bírságot a szabálytalanul épített ob­jektumnak értéktáblázat szerinti értékéből eredezte­tik. S mindjárt nem vagyok olyan esett és szomorú, ha kinézem a papírból: majd­nem 5 és fél milliós érték jött itt létre! Tehát van fedezete a bírságnak, és arányos a vagyonnal. Ha önként nem menne a fize­tés, be lehet hajtani. A közvélemény jól tudom, nem ilyen higgadtan szá­mol. Indulatok fakadnak föl minden hasonló eset körül. különösen, ha ilyen provo­katív a vagyonos ember ma­gatartása. A mindennapi ész ugyanis nehezen követ­kezteti ki a megfejtést: ho­gyan kell ezt csinálni? Hát még ha hozzáadja, hogy a más gondnoksága alá helye­zett gyermekének is most épül, illetve áll befejezés előtt egy üjszegedi házikó, amelyet legalább 1 millió körüli értékre becsülnek máris. (A gondnokság intéz­ménye lehetővé teszi, hogy ne egy családban élőnek te­kintsék törvényeink a gyer­meket. így tulajdonszerzési korlátozás alá ne essen!) A módszer B. F. titka, s két­ségtelen, hogy ügyesség, ta­lálékonyság, #rátermetlség, szerencse, sok minden kell egy testes vagyon megszer­zéséhez. Meg sem kockáz­tatom tehát, hogy gyanúper­be hozzam ezt az urat. Csu­pán rákérdezek: ha ez a társadalom megengedte és lehetővé tette számára, hogy meggazdagodjék, nem volna-e még inkább köte­lező az a minimális toleran­cia ugyanezzel a társada­lommal szemben, hogy tisz­teletben tartsa törvényeit? A „kihívásos" taktika inger­lőbb, mint maguk a tények. B. F. úr valamiben igen „tisztelettudó" állampolgár. Eddig minden egyes bírsá­got határidőre megfizetett. Annyi költség, befektetés után most ez az 1 millió 832 ezer forint itt lóg a levegő­ben. Bizonyára már fölleb­bezéssel. Ötvenforintos ok­mánybélyeg kell csak a pa­pírra. A bírság több már nem lehet — másodfokon mérlegelhetik még majd B. F. úr esetlegesen új szempontjait. A dolgok logi­kája szerint tehát elég gyor­san nyugvópontra juthat az ügy. Egy csekélyke irónia azért támadt bennem. És ha B. F. úr most belenvúlna a brif­tasniba. s nem kérne rész­letfizetést. nem járná a pa­ragrafusok bújócskáit, ha­nem odadobná az 1 millió 832 ezret: vigyétek! — ak­kor mit szólnánk? Akkor nyugodtan napirendre tér­nénk az ügy felett? E kér­déssel azonban nem megyek sokra. Mert akkor nem ma­rad más hátra, minthogy én is és mindenki föltegye a kezét: B. úr, megadjuk magunkat! ön nemcsak üz­leti érzékben — humorér­zékben is fölülmúl minden­kit! Sz. Simon István Zavartalan a tüzelőelláfás A február második felé­ben érkezett tél, az erős le­hűlés ellenére sem volt fennakadás a tüzelőellátás­ban. A bányászok a szer­ződöttnél több szenet és bri­kettet szállítottak a Tüzép­telepeknek. amelyeknek készlete most mintegy 400 ezer tonna, nagyobb, mint a tél kezdetén Az értékesí­Radnóti társaság A Radnóti Emlékbizottság és Irodalmi Társaság pén­teken tartotta alakuló ülé­sét Győrött. A társaság a Radnóti Emlékbizottság utó­da. amely több mint egv évtizeden át tevékenykedett igen eredményesen. Az újonnan megalakult irodalmi társaság folytatja a Radnóti-kultusz ápolását, valamint a kortárs költészet: különösképpen a hazafias és közéleti líra támogatását és népszerűsítését. A7 irodalmi társaságot az írószövetség részéről Fodor András alelnök köszöntötte, majd nyílt szavazással megválasztották a vezetősé­get. A társaság tagjai öt munkacsoportban tömörülve látnak munkához. tés viszont csökkent. 13 szá­zalékkal kisebb mint múlt év azonos időszakában. A készletek- növekedése elle­nére a Tüzép-telepek fogad­ják a bányászok további szállítmányait, hogy az el­látásban akkor se keletkez­hessenek zavarok, ha netán márciusban a szokásosnál hidegebb lenne, és megélén­külne a tüzelőanyag-vásár­lás. Tűzifából korábban sem voltak gondok, s most is van elegendő. Az ország vezetékes ener­giahálózatai elektromos energiából és gázból to­vábbra is korlátozás nélkül gondoskodnak az igények kielégítéséről. Az Áfor-nak elegendő készlete van ház­tartási tüzelőolajból. s a kőolajfinomítóktól folya­matosan érkeznek az újabb szállítmányok. Így az ország mintegy 3 ezer háztartási tüzelőolajárusító-helyére is fennakadás nélkül szállítják ki az utánpótlást. Végsíi búcsú dr. Mulató Jánostól Mély részvéttel vettek végső búcsút dr. Mulató Já­nostól. a magyar munkás­mozgalom régi harcosától, az MSZMP Központi Ellen­őrző Bizottságának volt tagjától. Bűdapest főváros tanácsának tagjától, a Fő­városi Népi Ellenőrzési Bi­zottság nyugalmazott elnö­kétől pénteken, a Mező Im­re úti temető munkásmoz­galmi panteonjában A ra­vatalnál párt-. állami és társadalmi életünk vezetői álltak díszőrséget. A gyászszertartáson az MSZMP Központi Ellenőr­ző Bizottsága, a Magyar El­lenállók. Antifasiszták Szö­vetsége, valamint a Fővárosi Tanács nevében Suhajda József, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának tag­ja búcsúzott dr. Mulató Já­nostól.

Next

/
Oldalképek
Tartalom