Délmagyarország, 1983. január (73. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-15 / 12. szám

Simái Mihály Sámánkodó i F K (Vogul költőbarátaimnak llanti-Manszi.iszkba) maid fölveszem sámánruhárr a madártollas verdesöt crdókoromban valaha már iáitam Itt erdőlltem itt • veszem madártollas ruhámat iti voltam en etsöröDös Itt voltam inaovánv virága itt voltam hotornvos fenvti feiedelemfi medvefi kardos és karmos — s méc mi mindén kezemből itt oattant a szikra • felséges feiemböl az isten maid fölveszem madárruhámat kereneek mint a kerecsen közös sorsunk minden verését s varazsát magamra veszem A vörös igazgató E ' gy évtizede döntött úgy a városi tanács végrehajtó bizottsága, hogy a forradalmak idején kifejtett tevékenységéért Dorozsmán utca viselje Bródy Mihály nevét. Bródy 1919 végén emigrációba kényszerült, ígv sorsának további alakulásáról vajmi keveset tudtunk. Lánya, Gergelyné Bródy Klára tavaly több ezer kilométert utazot't. hogy szülővárosóba látogasson, és végigsétáljon a Brody Mihélv utcán. Illesse köszönet e helyen is azért a sok adatért, melyet édesapjáról közölt. Biódv Mihály 1883. január 18án született Sátoraljaújhelyen. Családja a 9<>-es évek derekán Budapestre költözött. Bródy ott érettségizett. Utána a pesti egyetem magyar—latin szakos hallgatója lett. olyan társakkal, mint Babits, Juhász és Kosztolányi. Juhász a híres Négves-szemináriumra emlékezve írta, hogv Gábor Andor egy padban ült Bródy Mihállyal, akinek akkor szép versei jöttek a Budapesti Naplóban. Bródy mór 1902-ben a lap belső munkatársa, a versrovat vezetője volt, és cikkezett tyHSrsii „Akkor én gondoltam öregemberé, teljes, húsos orr. Hosszú lefelé " előrenyúló. Ritka, őszbe játszó, Vg2VC L •ödó hiai. vastag, tő- C?«/ oldalt ftöndörödő haj, vastag, tömött-porcos fülek. Az idős korra oly jellemző fáradt; tompa tekintetnek nyoma sincs, fénylő, mozgékony, mindenre figyelő élénk szemek, tíz évet fiatalítanak, derűt, nyugalmat, érdeklődést sugároznak. Élnek. — Mit csinál, ha meghallja a Himnuszt? , — Ülök. Én csak ülök. ' — Mióta? — ötven éve. Nemsokára ötven éve. Jövő októberben. Tómeder. A cserepesre száradt fenéken tündérrózsák százai, mint vihartépett búzavetés, megadóan földre simulnak. Sorsuk beteljesedett. Egy elkésett virág utolsó rezdülése az életért: a zöld leplek közül keskeny fehér csíkban villannak elő a bimbóhalálra ítélt szirmok. Varsa, korhadó füzkerettel, foszlott hálómaradékkal. Félig iszapba temetve. Csónakdeszka arasznyira kinyúló pei-eme keríti körül egykori elteme+ójét. Nádtorzsok a ladik közepén. A feketére rothadt deszkák közt harsogó zölden tör a nap felé a friss hajtás. Fűzfalevél hullik ró. Hozza a szél a parti nagv fáról. Alatta fémes villanás. Nikkelezett tolókocsi vasán csillan a napfény. Az öreg fürkészi á fűzfát. Mosolyog, mint kedves ismerősre — Szépen megnótL Mozdul a járószék. közelebb araszol a tövéhez. — Itt aludtam el. Harminchárom októbere volt. Apámmal halásztam. Kevés volt a napszám, éjszakára csőezködni kellétt. Elaludtam. reggelre átfázott a derekam. Ideggyulladást kaptam, lebénult a lábam. Fél év alatt anynyit értem el. hogy meg tudtam fogni a lábujjamat. Néha jobb volt, de sose gyógyultam meg. — Még emlékszik a kezem. Nem hagyhattam el magam, gondoltam egyet. Ezt. Ébből próbáltam megélni. Kötöttem pöndölhólót. varsát, még kerítőt is. Hat évig csináltam, reggeltől estig. A végén már egy nap négyet is megkötöttem, és eladtam ide, meg a Nagyszéksós-tóra. Egy halom a homokos pusztán. Benőtte a halványzöld fú. — Lebontották. Itt volt az a ház. amelyikben volt a Boltunk. A hálókötésből gyűjtött pénzhez kértem kölcsön, hogy vehessek árut. Azt mondom az öregnek, aki kölcsönzött, no, akkor csináljuk az írást. Miféle írást, mondja ö. Hát a pénzről, mondom. No. akkor nincs pénz, ha téged már csak egy papír tart meg a tisztességben, feleli az öreg. Azóta nekem az adott szó mindennél többet, ér. Autó. öreg. hosszú orrú, behemót, hatvanéves modell. — Akkor én gondoltam egvet. Beköltöztünk ide Mórahalmára, t>ent nvitoltunk boltot. Vettem egy autót. Pénzért, zsírért, húsért, ennivalóért. Itt. nem volt semmi, amit. gyárban csinálnak, ott fent. S". iparvidéken meg harapnivaló voji fcéükeil Elvitte a háború. Eljártunk Tokodra az üveggyárba, cseréltünk lámpaüvegért. Egyszer, valahol Pesten elromlott az autónk, megcsináltattuk. A segítségem, aki vezette, kijött a szerelőtől, hogy kétmillió pengőbe került. Sokalltam, bebicegtem, hát kiderült, csak félmillió volt. Bediihödött, fel akart jelenteni, hogy feketéző vagyok, elindult egy rendőr felé. Akkor én gondoltam egyet. Odacsúsztam a volánhoz, mellém ültettem a kis rokongyereket. kezibe adtam a kéziféket, ne törődj semmivel, ha megyünk neki a fának, húzzad, ahogy csaÉ bírod. Elszöktünk a rendőr elől, bekacsáztam fél Pestet. utána elvezettem Tokodra, meg még vissza is. Akkor volt életemben először kormány a kezemben. Hosszú Fűrészgép. száldeszkákat hasít ki sivítva a farönkből. — Jól ment az üzlet. Túl jól is. Kijött két gazdasági rendőr, megkérdezték, hogy nem akarok-e belépni a szövetkezetbe. Tudtam én már. hogy ez nem igazán kérdés. Két perc múlva beléptem. A feleségemmel 380 százalékra teljesítettük a tervet az új boltban. Erre lett ac, asszonynak egy irigye ki akarták tenni újra tanyára. Beteg volt. nem vállalta. Én sem. Kiléptünk. De akkor én gondoltam egyet: nincs építőanyag a faluban, kellene a faáru, azt meg géppel lehet csinálni. Szerkesztettem egy fűrészgépet. Ülve vágtam a fát. Olyan jól működött, hogy megirigyelték. A gépállomáson is akartak olvat csinálni, de nem sikerült, pedig három-négyszer annyit költöttek rá. Erre aztán be kellett adni, alig kaptam valamit érte. Még egyébként most is dolgozik, pedig lassan harmincéves. Ócskavasak az udvaron. Rozsdás tengelyek, fogaskerekek, egy halom dugattyú, dinamók egymásra hányva. Traktor. Körmös Hol'fer kiglancolva, zöldre festve. Kószó Dezső használtcikk-kereskedö végigkocsizik az udvar keskeny sávján az áttekinthetetlen rozsdatemető túl felére. — Volt énnekem egy háromkerekű kocsim, olyan kis maszek rokkantkocsi. Én szerkesztettem, mert akkoriban nem volt még se Hycomat, se Velorex. Ezzel oszt én jártam az országot ezért-azért. Mindig megkért valaki, hozzak már neki alkatrészeket gumis kocsikhoz. Azokat a zötyögős, ráfos szekereket lecserélték gumikerekűekre. No én ezokhöz hozogattam. De én akkor gondoltam egyet. Merthogy, én már régóta gyüvök, megyek, hát kértem engedélyt ilyen használt alkatrészekre. Aszondják a tanácsülésen, ad.iuk meg neki, hát úgyis ezt esi ná ja. Hetvenben kezdtem. Hivatalos megrendelők közületektől. Az úgy gyűlnek az Papírok. öreg kezébe ügyfelektől adott számlák, mint a kártyáséba a lapok. A végösszegek helyén négy-ötjegyű számok. Papírok: több a lila, mint a piros. Kötegben állnak az ölében tartott piperetáskában. Egy hang a vasak közt turkálók felől. „Megszedi magát az öreg szélhámos, mert kihasználja, hogy csak neki van, amit keresünk, ötven kilométerről jövök egy Dutra-szabályzóért.'' — Amikor a Vörös Csillag Traktorgyárat felszámolták, negyvenkét millió Xorinjtreriéku putra-alkatrészt dobtál: ki az ócskavasba. Akkor én gondoltam egyet. Elmentem a Nagykőrösi úti MÉHtelepre. és megvettem kilóra. Egy autó. Kardántengelyeket rakodnak rá. Fényes-feketén csillognak, akárha újak volnának. — Nézem, nézem a nagy Dutra kardánjait, o6zt- kigondoltam, hogy ezek éppen olyanok, mint amik terepes IFA-autóba valók, csak hosszabbak. Elvágattam tíz centit belőlük, lg?' éppen jók. Aztán, hogy az IFÁ-kkai annyi baj van az alkatrész miatt, gondoltam én egyet. Föl is lehet azokat a eugehőröket újítani. Beszéltem iparos emberekkel, akik el is vállalták, azóta sorba csináljuk, van is keletje. Anyagbeszerző Nyíregyházáról, a Táncsics Tsz-ből. Juhász Lajos. Szorongatja az öreg kezét. — Dezső bácsi, mind a nyolcat elviszem, ha ideadja hitelbe. Nem gondoltam, hogy most is kapok csuklós tengelyt, nem hoztam magammal annyit. Harminckétezer forint. — Megbizok én a téeszbe, majd elküldi az a pénzt! Este. Kocsival gördül a szobába. Asztal, gőzölgő halászlé. Kocsiból hajol a tányér fölé. Ebéd. vacsora együttesen. Egy villanásnyira belefeledkezik az étel ízébe. de már beszél is. — Nem lehetett itt kapni harminc éve halat. Én meg csudára szeretem Volt itt régen a tóban, egyszer egy szekérrel árultam a faluban. Aztán tönkrement a tó. harminc éve nem halásszák, nem termett az. csak nádat, azt se az igazit. No. akkor én gondoltam egyet.. . Tópart az öreg fűzfánál. Pár méterre embermagas gát feketéllik. s fút két irányba. hosszan a látóhatáron. Keresztgátak. frissbeton átereszek, csillogó vízfelület az. ólomszínű ég alatt. Hetven hektár halasztó. Autó halad a töltésen. Kószó Dezső a szemével követi. Nem is az autó érdekli. inkább a gát. Hogy elbírja a kocsit. — Alakítottunk, mert most már lehet, egy munkaközösséget, és megépítettük ezt a Madarász-tavat .ötmillióért. Azért, hogv itt lettem nyomorék, nem haragszom en rá. Legalább ez támadjon föl... És fizessen. IUK1CZI ZSIGMOND a Magyar Színpadba is. Filozopter korában Hullámok címmel verseskötete jelent meg (1901). Vajda Jánosról írott doktori er» tekezesét először az Ország—VIláo közölte maid könvv alakban is napvilágot látott (1904). Egyegy évig tanított Pesten és Versecen, majd onnan került lt/08 nyarán a szegedi főreáliskolába, a Fogarasra helyezett Babits helyére. Juhász azt írta a Szeged es Vidéke 1908. július 22-i számában, hogv Bródv Idehelyezc-e igazi nyereséget jelent a szegedi kultúreletnek. 1911 augusztusában a Kass kávéházban összetalálkozott második unokatestvérével, Brody Sándor íróval, aki két darabiának a bemutatójára utazott Szegedre. Bródy Sándor nyomban megkérdezte tőle. hogy két neveletlen fiúkát elhelyezhet-e nála kosztra és kvártélyra. Így kerültek a Bródy fiúk Szegedre! Először az 1981-ben elhunyt Pista, és öccse, Jancsi, majd Pista érettségije után a szertelen Illés lakott Bródy tanár úrnál a mai Dózsa György utcában. Mindhárom fiú a főreáliskolába járt. Bródy Mihály együtt haladt a történelemmel. Már a Tanácsköztársaság előtt, 1919. február 23-án — délelőtt Szentesen, délután Csongrádon — előadást tartott a szocializmusról. Kunfi Zsigmond még a pesti évekből ismerte baloldali gondolkodásáterre is tekintettel nevezte ki 1919. március derekán a főreáliskola igazgatójának. Március 22-én megválasztották a szegedi direktórium mellett működő kultúra- és nevelésügyi bizottságot. Három tagja Bité Pál, Bródy Mihály és Hollós József lett. Első ténykedéseik között volt. hogy eltörölték az iskolai vallásoktatást. Bródy töltötte be a. szegedi közalkalmazottak szakszervezetének elnöki tisztét is. Április első napjaiban — kitűnő pesti kapcsolataira tekintettel — őt, valamint Cseh Imrét küldték a forradalmi kormányzótanácshoz utasításokért és pénzért. A hozott négymillió koronából tudták kifizetni az igazgatási apparátus dolgozóit. Április 14-én Bródyt is megválasztották a városi munkástanácsba. Ismeretes, hogy a franciák árnyékában nyugodtan szervezkedhetett az ellenforradalom. A helyi pedagógusok „nemzeti szövetsége". ahonnan Juhász Gyulát május 7-én kidobták. Bródyt is dühödten támadta: elhatározták. hogy bojkott alá veszik, kiközösítik. Ennek lehetett a következménye. hogy a jobboldali érzelmű Harsányi Elemér ügyész két nappal később Bródyt letartóztatta. és csak francia utasításra engedte szabadon. Júniusban viszont a semlegesség látszatára ügyelő franciák tartóztatták le. mint a kommunista propaganda fő terjesztőjét. A bukás után, amíg lehetett. Szegeden maradt. Igazgatói, sőt tanári állásától is megfosztották. Szinte tüntetésnek számított, hogy tagja volt a Munkásotthon kultúrbizottsaganuk, és Juhászszal együtt előadásokat tartott a szervezett munkásoknak. Tisztségét óvatosságból nem vállalt: jobb volt neki is, a munkásmozgalomnak is. December 8-án. amikor az SZDP helyi vezetőséget választott, Bródv „csak" a szavazatszedő bizottságnak volt a tagja. Ekkortájt került volna sor felelősségre vonására, de ő még decemberben átszökött Jugoszláviába. Kommunista híre ott is utolérte, letartóztatták, és visszatoloncolták. Kis híja volt, hogy a Horthy-tisztek föl nem akasztották a határon. Pesten letartóztatásban várta, hogy Szegedről megérkezzen „bűnlajstrom.i". Ma is hihetetlennek tűnik, hogy Temunovics szabadkai ügyvédnek sikerült szabadlábra helyeztetnie. Ekkor Ausztriába szökött. Bő egyévi bécsi tartózkodás utón Jugoszláviába ment. Az újvidéki Magyarság munkatársa, majd a Szabadkán megjelenő Bács megyei Napló felelős szerkesztője lett. Amikor a déli területek magyar impérium alá kerültek, Bródyra ismét rossz világ köszöntött. A magyar hatóságok nem felejtettek, a veszedelmes kommunistának tartott Bródyt többször is letartóztatták. Lánya ma is emlékszik, hogy segítségkérésére mit vágott oda neki egy rendőrtiszt: A proletárdiktatúra alatti magatartás sohasem évül el! A németeko bevonulása utáni napokban a legelsők köfcdtt húréóhák y. Először Bácskatopolyára vitték, onnan vezetett útja az auschwitzi haláltáborba: 1944 áprilisában vegeztek vele. Népi demokráciánk — posztumusz — tankerületi főigazgatói címet adományozott neki, özvegye (1888—1973) nyugdijat kapott. Születésének centenáriumán tisztelettel és megbecsüléssel emlékezünk rá. APRÓ FERENC SZABÓ ANDRAs t A RI AClOK