Délmagyarország, 1982. november (72. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-12 / 266. szám

Péntek, 1982. november 12. 3 ülést tartott az MSZMP Központi Bizottsága Megemlékezés L. Brezsnyevről rr r A Magyar Szocialista Munkásoárt Központi Bizottsága 1982. november 11-én Kádár Jánosnak, a Központi Bizottság első titkárának elnökletével ülést tartott. • Az ülés megkezdése előtt meghallgatta a Szovjetunió Kommunista Pártia Központi Bizottsága Politikai Bizottságának az MSZMP Központi Bizottságához küldött üzenetét, amelvben tudatta Leonvid Iljics Brezsnyev elvtársnak, az SZKP KB főtitkárának. a Szovietunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének elhunytát. A Központi Bizottság méhi megrendüléssel fogadta a hirt. néma felállással adózott az elhunyt emlékének. Kádár János elvtárs felszólalásában méltatta Leonvid Iljics Brezsnyev elvtársnak, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kiemelkedő személyiségének, népünk igaz barátiának nagv érdemeit a békéért, a szocializmusért és a társadalmi haladásért folytatott harcban. A Központi Bizottság megvitatta és elfogadta az időszerű nemzetközi kérdésekkel foglalkozó tájékoztatót és a választási rendszer továbbfejlesztéséről szóló jelentést. Az ülésről közlemény jelenik meg. Zöldség, gyümölcs és kérdőjelek (2.) A hiányzó összhang — Voltak napok, hogy Szatymazon a kutyának sem (mármint a fölvásárlóknak) kellett az alma, Szentesen viszont jó áron átvették — morgolódik Ocskó László, a járási pártbizottság osztályvezetője. hozzátéve még: — Abszurdum! Aztán folytatja: abszurdum, hogy Rúzsán. Mórahalmon a termelőnek napokig kellett sorba állnia, míg átvették paradicsomát. Ásotthalmon, Bakson ugyanez volt a paradicsommal és a pritaminpaprikával. És abszurdum az is, hogy sok termelő, szövetkezet és egyéni egyaránt, máig sincs tisztában a megváltozott föltételekkel. Most is elvárta volna, hogy rossz minőségű, szennyezett és hibás, és nem szerződött áruját is maradéktalanul és jó áron átvegyék, mert volt valaha egy szükséghelyzetben hozott, s hosszabb távon tarthatatlannak bizonyult rendelkezés, ami szerint minden megtermett, s fogyasztásra alkalmas árut át kell venni. És abszurdum az is. hogy ilyen almatermés mellett a boltokban, standokon sokáig drága volt az alma. a jókora árrések jóvoltából... Még lehetne folytatni az abszurd jelenségek sorát, de nincs sok értelme. Inkább azon érdemes tán meditálni (a zöldséget a zöldségről mottó jegyében, vagyis azzal a tudattal, hogy minden tényezőt úgysem tudunk értelmesen számításba venni), hogy miért baj az minékünk, ha kevés terem, miért baj az is. ha sok terem, sőt, miért vannak gondjaink átlagos termés idején is? Ha kevés terem. érthetőek gondjaink. Magasra szöknek a szabadpiaci árak, amelyek — a kis mennyiség következményeként — így sem hoznak igazán hasznot a termelőnek. Ráadásul kevés áru jut a piacra, kevés a földolgozó iparnak. Főleg például a konzerviparnak, amely — szerződések ellenére — a maximált fölvásárlási árak eredményeként gyönge termés esetén szinte alig kap nyersanyagot. Azt ugyanis elviszik az orra elől azok a cégek — például a hűtőipar, a HUNGAROFRLCT —. amelyek többet is tudnak fizetni, a mindenkori piaci árak szerint. (Illetve nem is azok viszik el, hanem a termelő viszi oda terményeit, ahol többet kaphat az árujáért.) Szerencsére ma már nálunk viszonylag ritka a rossz év. Az időközben megszerzett nagy termelési tapasztalatok. a szaktudás sok mindent képes kompenzálni az időjárás kedvezőtlen hatásaiból. így legalább közepes termésre általában számíthatunk. Ilyenkor is bajok vannak azonban. A kereskedőszervezetek, földolgozó vállalatok adott kapacitásokkal rendelkeznek, amelyeket folyamatosan kellene kihasználni a szezonban. Ez sem lehetséges azonban, mert amíg a szabadpiaci árak magasabbak például a konzervipari fölvásárlási áraknál, addig a termelök a szabad piacon igyekeznek eladni árujukat. Ha viszont a szabadpiaci árak a konzervipari fölvásárlási árak alá esnek, a termelők hirtelen be akarják ömleszteni nyersanyagaikat a konzervgyárak kapuján, akár bírja az ottani technológia, kapacitás a tempót, akár nem. A konzervgyárak ilyenkor nyilván képtelenek a hirtelen hozzájuk beözönlő, romlandó árumennyiséget fölvásárolni. Ha pedig egy-egy esztendőben nagyon jó a termés, akkor az eddig sorolt gondok sajátosan ötvöződnek. Megtelnek a raktárak, maximális terheléssel dolgoznak -a földolgozókapacitások, a termelő pedig plykor napestig várhat árujával a fölvásárló telep kapuja előtt, mégsem kerül sorra, öntheti a malacok elé el nem kelt áruját. Mert, hát a fölvásárló telepeken is adott kapacitásokkal kell számolniuk (teherautók, raktárterület, földolgozóvonalak stb.), s ők sem tudnak többet átvenni, mint amennyivel kezdeni is tudnak valamit. Ráadásul általában, ilyenkor a kereskedelmi-piac: árak is magasak maradnak — sokak számára érthetetlen okokból —, s ..jóvoltukból" a piac fölvevőképessége olyan marad, mintha éppen közepes, vagy rossz termes lett volna. Azaz az elvárható nagyobb vásárlási kedv (amit azért olcsóbb árakkal sem ártana támogatni) sem tehermentesíti a termelőket. E gondok okait Ocskó László úgy summázta: nincs összhang a termelés, á fölvásárlás és a földolgozás között. S mivel az árak sem töltik be igazán funkciójukat, általában nincs összhang a termelés és a piac között. Lehet, mindez kis j részben eszközeink elégte- [ ler.ségének is következménye. Mert ha esetleg több hűíőtárolónk. nagyobb konzervipari ' kapacitásunk, s ki tudja, még ml mindenünk lenne, a rövid szezon sokféle gondját megoldhatnánk egyszerűen azáltal, hogy elnyújtjuk a betakarítás és a piaci értékesítés közötti időszakot. (Arra viszont egyáltalán nincs garancia a mai helyzetben, hogy a sokkal több eszköz birtokában feldolgozott jóval nagyobb mennyiségű arut tisztes föltételek között, elfogadható árakon valóban értékesíteni is tudnánk.) Egyetlen értelmes kiindulási alapunk lehet: a mai eszközök birtokában és föltételek közepette kellene sokkai szervezettebben. racionálisabban és korrektebben dolgoznunk. Mert — és ezt 'ismét csak Ocskó László szűrte le tapasztalataiból — nálunk a fő gond az. hogy az áru útja nem eléggé szervezett — rengeteg ad hoc szempont befolyásolja a piaci kapcsolatokat —, rossz a szerződéses fegyelem és nem mindig korrektek az egymással szemben álló (a sajnos sokszor valóban szemben álló) felek" kapcsolatai. A tények azt mutatják, ha valaki megszegj szerződéses kötelezettségeit. abból semmi baja nem származik. (Nem követi szankció, ha egy téesz a magasabb árak után szalad, s csak az ár lejjebb szállítása után kezd szállítani például annak a konzervgyárnak, amelynél szerződésben lekötötte terményeit.) Szerencsére e téren is javul a helyzet, mert a gyárak is korrekt partnereiket részesítik előnyben, dömping ideién. így aztán végül is stabilitással tudják ellentételezni esetlegesen alacsonyabb fölvásárlási áraikat. Ez pedig sok termelő szemében egyre fontosabbá válik. Igaz. az alacsony konzervipari fölvásárlási árak is csak viszonyag alacsonyak. Ugyanis magasabbak, mint a világ sok országában. De a termelők ígv js Danaszkodnak. mert magasak, s a növekvő gép-, üzemanyag-, s kemikáliaárak jóvoltából még magasabbak lesznek költségeik. Kérdés. hogy konzerviparunk alapanyagellátása ilyen körülmények között meddig és hogyan lesz biztosítva. Szávay István RÁDIÓTELEX ÜDVÖZLÖ TÁVIRAT Kádár Jáno6, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára és Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, az Angolai Népi Köztársaság nemzeti ünnepe —, a függetlenség kikiáltásának 7. évfordulója — alkalmából táviratban köszöntötte Jósé Eduardo dos Santost, az MPLA-Munkapárt és az Angolai Népi Köztársaság elnökét. LECH WALESA LEVELE A PAP lengyel hírügynökség közlése szerint 1982. november 8-án Lech Walesa a következő levelet intézte Wojciech Jaruzelski hadseregtábornokhoz, a Nemzeti Megmentés Katonai Tanácsa elnökéhez, a Minisztertanács elnökéhez: Ügy vélem, eljött az ideje annak, hogy tisztázzunk egyes, a megegyezésre irányuló kérdéseket és cselekedeteket. Idő kellett ahhoz, hogy többen megértsék, hogy mi, mennyire lehetséges még mindkét fél részéről. Találkozót javasolok, és a kölcsönösen érdeklődésre számot tartó témák komoly megvitatását. Jóakarat esetén minden bizonnyal megoldást találunk. Lech Walesa levele, és a benne foglalt, a „kölcsönösen érdeklődésre számot tartó témák megvitatására" vonatkozó javaslat alapján Arlamowóban Walesával megbeszélést folytatott Czeslaw Kiszczak altábornagy, belügyminiszter, a Nemzeti Megmentés Katonai Tanácsának tagja. A megbeszélés eredményeként a belügyminiszter a gdanski vajdasági rendőrség parancsnokának parancsot adott a Lech Walesa internálására vonatkozó határozat megszüntetésére. * A COLUMBIA ÜJABB ŰTJA Négytagú legénységgel a fedélzetén csütörtökön Floridából ötödik útjára indult a Columbia amerikai űrrepülőgép, SAJTÓTÁJÉKOZTATÓ Csütörtökön, a Duna Intercontinental Szállóban a magyar—indiai gazdasági, tudományos és műszaki együttműködési vegyes bizottság V. ülésének befejezéseként sajtótájékoztatót tartottak. Nárájan Datt Tivari indiai ipari, acél- és bányaügyi miniszter elmondotta, hogy a vegyes bizottsági ülésen elsősorban a fejlett technika kölcsönös cseréjével, a kooperációs kapcsolatok kiterjesztésével és a harmadik piaci együttműködéssel foglalkoztak. Az indiai miniszter hangsúlyozta, hogy a vegyes bizottsági tárgyalásokon megállapodtak: mindkét fél lépéseket tesz a kereskedelem kiegyensúlyozására és kölcsönös bővítésére. Az együttműködést a jövőben fejlesztik az energiatermelés. a távközlés és elektronika, a vegyészet, illetve a gyógyszervegyészet területén. iz esszeruseg itatásai Fogyasztási szövetkezetek tevékenysége Lassanként hozzákezdenek a szövetkezetekben az idei esztendő mérlegeléséhez. A vezetőségek ugyan lé sem vették a napirendről a negyedévek. félévek eredményeinek figyelemmel kísérését, és a tennivalók újbóli számbavételét. Az elnöksági ülések egyik célja ilyentájt az év végi számadás vázlatának elkészítése. A kereskedelemben dolgozók is mostanában számolgatják, miből mennyit kell még talpalniuk, hogy az idei esztendő is olyanra formálódjék. mint amilyennek szeretnék. A fogyaszási, takarék- és lakásszövetkezetek eddigi munkáját összegezték tegnap, csütörtökön Szegeden a MÉSZÖV elnökségi 1 ülésen. A testület előbb be- í számolót hallgatott meg az j áfész igazgatóságok ez évi irányító, segítő és ellenőrző munkájáról, valamint a fo- | gyaszlasi szövetkezet vagyonának védelméről. Ezután a Csongrád megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat és az Áfész-ek kapcsolatáról. a takarmányforgalmazás gyakorlatáról és lehetőségeiről mondták el véleményüket a testület taeiai, majd a Szeged és Vidéke és a Maros menti Általános Fogyasztási Értékesítő és Beszerző Szövetkezet nagykereskedelmi tevékenységéről hangzott el tájékoztató. V

alaki okos ember egyszer azt mondta vaav írta. nem tudom pontosan, de megragadt lvennem: egv orszáa olyan aazdaa. mint a polgárai. Hittem is. meg nem is. de nem sokat időztem vele. nem volt fontos. Egészen addig gondolatvilágom üledékében maradt, afnía eav ellenkező meggyőződésem feleselni nem kezdett vele. Pontosan az. hogv a kettő nem feltétlenül és bizonyosan iár egvütt: lehetséges, hogv az állam gazdagabb, mint a polgárai (hiszen erre is lehet példát felmutatni) de egészen bizonvos ma már. hogy mi gazdagabbak vagyunk saiát államunknál. Játék ez íav csak — mindaddig, amíg a példák elő nem soriáznak. De bizony, azok iönnek. tolakszanak. Teszem azt: az allam ma már nem enged meg magának olvan luxust, hogy díszkivilágításban ragvogianak a városok — lakásainkban viszont ma is száz áara szória sugarait minden égő. Néhány utasért nem közlekedtethet autóbuszokat az ország (a közlekedési vállalat, a gvár az intézménv) — de én meggazdulnék. ha csak egy forintokat szedhetnék minden olvan személvkocsi után. amelyikben eevetlen ember gurul célia felé. Munkahelveken már-már kezdi ük betartani a fűtési előírásokat, amik mellett orvosok is levoksoltak —- no de otthon csavarunk a konvektoron, ha nem ió a közérzetünk lengemagvarban ... Sokáig azt hittük, az állam csak ..nevel" vagv ..iiesztget' bennünket, s még nem elégeltük meg a tanulópénzt. Pedig már elég sokba van a lecke a háztartásokban is. Voltak elég brutális árigazítások. melyeknek józanító hatása nem maradt el bizonyosan, de ott még nem tartunk, hogy háztartásunkat, életvitelünket is kellő komolysággal átgondoltuk és átterveztük volna az időszerű gazdasági diktátumoknak megfelelően. Nemzeti pazarlásnak merem nevezni néhánv elrugaszkodásunkat. Űgv értem ezt: a magunkéval sokszor nemzeti méretekben könnyelműsködünk ma is. Bárki mondhatja. kinek mi köze hozzá! Keresményemet kedvem és szenvedélyeim szerint használhatom fel. S nem is bűntudatot akarok ébreszteni, nem is szemrehányást akarok tenni, amikor ezzel összefüggésben mégis megpróbálom eldadogni a magamét. Mennyi ésszerűtlen, gazdaságtalan magánberuházásunk van! Mennvi a nemzeti vagvonhoz tartozó értéket hagvunk elheverni! Gének, amelvek nem dolgoznak: épületek, amelvek lélek nélkül meredeznek: eszközök, amelyek terméketlenül hevernek... — miiven elképesztő számítást tudna ebből kiokumulálni egv közgazdász. Szavam sincs a kiskertmozgalom ellen. Szórakozásnak, hasznos időtöltésnek, kikapcsolódásnak is ió. s talán més gazdasági haszna is lehet. De rettenetesen sajnálom, hogv mindenki meg akarja venni, és meg is veszi a maga kis motoros kapáját és permetezőiét. Tízezres tételek — és dolgoznak egv évben pár-pár napot. Rákénvszeredtek tán az emberek, hogv súlyos összegeket beiéi ük fektessenek, mert nem tudtunk ió kölcsönző szolgálatokat, szervezni a kertek mellé. Amikor az ésszerűség, a gazdaságosság parancsoló ereje a népgazdasági szemléletben már-már polgárjogot nyer. miért torpan meg a privát kerítésnél? Igen. ez a szó is kapóra jött: a kerítés. Amikor valami meghívás folytán eliutok ilven kis hobfcitelkekre. szinte elsírom magamat. A kisparcellák betonoszlopokra szerel* drótsodronyokkal vannak elválasztva egymástól. Mibe kerül egv ilven kerítés? — számtalanszor megkérdeztem Tízezernél alább senki sem m,ondta. Szorozzuk be! Csak nem a szomszédodtól félted a sárgarépát? — kérdeztem. Nem. A szomszédtól senki sem tart. A szokás ereje. ..Az én telkem . .." Hivatalos fórumon is kezdeményeztem már: nrózáliuk ki ilyen helyeken a közösségi szervezés nagv-nagv előnveit A ydolog nem olvan egyszerű — mondták. Az egvéni kezdeményezést. találékonyságot, szenvedélvt. ötletet nem lehet kordába terelni. Azt hiszem félreértettek. Mindettől nem lehet idegen az ésszerűség. Különcsen nem. ha a véleményem szerinti legnagyobb pazarlást is megemlítem. A kerti házakat, a kis lakokat. Van közöttük emeletes és teraszos. alpesi és lapostetős, klinker takarásé és üveeverandás ... Némelyik szebb, gazdagabb, kényelmesebb, mint egv kis lakóház: értéke is közelíti. De használati értéke vajon mennyi? Érthető, hogv aki ilven építkezésbe belefog. igyekszik célszerűség és kényelem dolgában legtöbbre jutni. A baj — az én felfogásom "szerint — ott kezdődik.! hogv ezeknek az értékeknek a kihasználtsága meglehetősen minimális. Eleinte; még kapósak, érdekesek, vonzók, később kissé megunttá és elhagyottá válnak. Ez nagviából előre kalkulálható — tehát aránytalanok a későbbi realitáshoz képest a kezdeti ambíciók. Ha az eleién valaki mérsékletre intené az ígv és itt építkezőket, biztosan lehurrognák. Kérdezni viszont így is sZabad talán: amikor a társadalom évtizedeken át megfeszített erővel küszködik hatalmas lakásépítési programia véghez viteléért — vaion nincs-e valami igazság abban, hogv tengernvi cement, tégla, faanvag munka és pénz halmozódik fel alig kamatozó ..lak"-okban. Sajnos, törvényileg sem tudtuk ennek ésszerű mértékét megvonni, a szabályozás könnven kilátszható. A versengés pedig az egekig ér. De legalább valami építészeti egvsés jellemezné a házikókat! A

z eszközök arra valók, hogv szolaáliák az embert Az értelmes szolgálatot, a praktikum és a rendszeresség jelentheti. Az állam már fegyelmezett ebben s talán elég szigorú is lesz. Kiszámítják, hogv menr.vi a népgazdaság kára egv termelő beruházás előkészületének késedelmeiből: mibe kerül ak. ha megvásárolt modern gének ládákba csomagolva állnak: kalkulálják az elmaradt hasznot és túlzott készletezés kárait... A magánszférában méa nem vagyunk hailamosak ilven közgazdasági igazságok mérlegelésére. Tehát valóban gazdagabbak vagvunk államunknál? Vagv csak éppen azért apellálunk — olvkor nagyon haragosan és következetesen! — privát emberként is a közös javak ésszerű, takarékos, gazdaságos, hatékony stb. forgatására, hogv privát emberként esetleg tovább folytathassuk apró ésszerűtlenségeinket? Az ellentét mesterkélt és felfokozott lenne ilven logikával. Nem lehet szó többről. természetesen, mint hogv ezt még tán át sem gondoltuk igazán. Pedig már időszerű. Naevcn is időszerű. A szükség, az ésszerűség és a iózansáe itt koooatat. lehet., már dörömböl is az áitainkon, Csak még a fülünk nem elég éles. Sz. Simon Isi van i