Délmagyarország, 1982. november (72. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-04 / 259. szám

4 Csű+orf5k, 1982. november 4. Beszéljünk az eredményekről is Párttaggyűlés a textilművekbon A Szegedi Textilművek partalapszervezetcinek veze­tósegei a nyarat használták ki arra, hogy szót váltsanak tagságukkal a gyakorlati pártmunkában oly fontos munkamódszerről. stílusról, munkarendről. Kilenc alap­szervezetben több mint há­romszáz főnyi tagság mon­dott őszinte, n.vilt véleményt arról. Utolsóként október második felében a szövődéi dolgozókból, zömmel nőkből zetek, jelenségek magyará­zatához, megértéséhez vi­szont átfogóbb, mélyreha­tóbb tájékoztatást, kommen­tárt kémek, hogy a kérdé­sek sorában el tudjanak iga­zodni. A ma problémái egy­aránt érdekelnek fiatalokat, idősebbeket. Az utóbbiak el­mondták ezzel kapcsolato­san, hogy a fiatal párttagok jobban hallathatnák a hang­jukat taggyűlésen. A harmincfőnyi tagság alló VI-os pár talapszervezet négy pártcsoportban dolgo tartotta meg taggyűlését munkamódszeréről, munka­rendjéről, kicsit annak a ta­pasztalatoknak a birtokában is. amelyek tükröződtek az eddig lezajlott taggyűlések nyomán. Elmondható róluk, hogy általában sikeresek voltak, összegezték a tagság véleményét, javaslatát a gya­korlati pártmunkáról, a fel­zik. Húszan viselnek vá­lasztott tisztséget. A többi között vannak pártbizottsági tagok, szakszervezeti és vö­röskeresztes aktivisták, bri­gádvezetők, akik a termelés­ben fc« példamutatóak. Tiszt­ségükben rendszeresen fi­gyelemmel kísérik munkáju­kat, s időnként beszámoltat­ják őket is. A pártcsoport-értekezle­tek nem látványosak. Akkor is megbeszélik a soros kér­déseket, problémákat, ha nem teljes a létszám. A taggyűléseken erősíteni kell a vitaszellemet, másrészt az előzőekben felvetett kérdé­sekre azon a fórumon kap­janak választ. Többen kifogásolták a párt­építési munkát, keresve az okokat is. A szövőüzemrész­ből több párttag is lehetne. A fiatalok meggyőzése ott akad el, hogy tartózkodnak a párttagsággal járó nagyobb követelmények vállalásától. Mégis rájuk kell számítani, építeni a jövőben is. A fel­szólalásokban is érezhető volt, hogy a pártalapszerve­adatok ellátásának miként­jéről és rámutattak a „ho- A -r infnrmnrin gyan tovább" lehetőségére is. 1 "fOrmaCIO A pártcsoportok szerepe Ezen a taggyűlésen i* — amely határozatképes volt, és igazolatlanul senki sem maradt távol — részt vett és felszólalt Takács Imréné, a gyár pártbizottságának tit­kára. A tanácskozást vezető Mircsov Mihály magabizto­san adta át a szót Minyó Fe­rencnc párttitkárnak, aki a tagsággal folytatott beszélge­tés fontosságát hangsúlyoz­va a többi között megállapí­totta, hogy alapszervezetük munkamódszerét a megnö­vekedett gazdaságpolitikai követelményekhez igazítja, azt a soros párthatározatok­nak megfelelően alakítja. Egyeztek abban is a véle­mények, hogy a munkában az irányítás színvonala álta­lában megfelel a követelmé­nyeknek, a taggyűlések jobb előkészítésében azonban van­nak meg tennivalók, s eb­ben a pártcsoportok tehet­nek a legtöbbet, jóllehet, a taggyűlések színvonala a té A megkérdezettek az in­formációval kapcsolatban emeltek kifogást általában. Szóvá tették, hogy bizonyoö dolgok idő előtt kiszivárog­nak, s ezt úgynevezett „jól­értesültek:*' hangulatrombo­lásként adják tovább, ter­mészetesen torzítva. A tag­gyűléseken, bár sok függő kérdésre hangzik el a meg­felelő válasz, a tagságnak mégis az a véleménye, hogy esetenként maradnak héza­gok az információban ugyan­ugy, ahogy ez lentről felfelé vagy tizenketten kértek még is megállapítható. Márpedig szót —, amelyekre, ha nem csak ismert értesülésekre le- is rögtön és kapásból, de ki­hét válaszolni. elégítő választ vár a párt­Az előzetes beszélgetések- tagság. A véleménynyilvání­ben az is elhangzott töb- tásnak ez a formája — amely bek részéről, hogy gondjaink ugyancsak vonása a mun­leküzdésével párhuzamosan kamódszernek — eddig be­miért nem beszélünk többet vált a gyakorlatban, és foly­az elért eredményekről. En- tatják tovább. A Föld mélyének melege Dagesztánban a Föld mély rétegeinek hőjét hasz­nosító tudományos-ipari egyesülés alakult. Ez a he­gyes vidék gazdag földalat­ti melegvíz-forrásokban. A Föld mélyének melegét itt széleskörűen hasznosítják az iparban, a mezőgazda­ságban és a háztartásokban. Csupán az elmúlt években ebben az autonóm köztársa­ságban több mint 50 millió köbméter földalatti meleg vizet használtak fel, aminek eredményeképpen nagy mennyiségű fűtőanyagot ta­karítottak meg. Az egyesülés termelési tervében egy sor új geoter­mikus kút fúrása, valamint régi olaj- és gázkutak hely­reállítása szerepel, hogy azok segítségével termálvi­zet tudjanak kitermelni. Ez­zel egy időben csővezetéke­ket, gyűjtő- és elosztóállo­zet munkamódszere, rend- másokat építenek, ami lehe­szere és stílusa kapcsolódik | tővé teszi a meleg víz el­a gazdasági munkához. A | juttatását a felhasználók­tagság elfogadta a vezetőség összegzését a beszélgetések tapasztalatairól, a munka jobbítását eredményező ja­vaslatokat pedig határozattá emelte. Elhangzott az is, hogy a pártcsoportvezetők taggyűlésen is elismételhe­tik, mintegy megerősíthetik, ami a pártcsoportülésen el­hangzott, a taggyűlés ugyan­is az a fórum, amelyen kér­déseire leginkább választ kap a tagság. A taggyűlés ekkor még nem fejezte be munkáját. Az egyéb címszó alatt kö­vetkeztek olyan kérdések, bejelentések, javaslatok — rejlektor Azok a bizonyos emberi tényezők nek kapcsán hangsúlyozták, hogy egy-egy jól végzett munka után meg kellene erősíteni a vezetőség iránti bizalmat, hogy még inkább tudatában legyen a közös munkában való segítésnek. Véleményezési jogával és a vezetőség, ebben ezeddig mától függően változó. Az nem voltak problémái. Kap­csolatai jók a gazdasági ve­zetőkkel és a társadalmi szervek képviselőivel. Mégis elhangzott a beszámolóban, hogy kevés az információ, amely a gyári pártbizottság­tól eljut az alapszervezet tagságához. Ez annál inkább szembetűnő, mert az alap­szervezetből négyen is párt­bizottsági tagok. A beszámolót határozati javaslat egészítette ki, a töb­bi között a tájékoztatás meg­javításáról. a jobb pártépí­tésről, a pártbizottsági tagok beszámoltatásáról, a rend­szeres pártcsoportülésekről. Ünnepélyes pillanatok is tarkították ezt a sikeres tag­gyűlést, amikor a vezetőség a tagság sorából köszöntötte Varga Jánosnét 25 éves párt­tagsága alkalmából és Fara­gó Jenönét, aki nyugdíjba vonult és pártmunkáját la­kóterületén folytatja majd tovább. L. F. hoz. export A Konsumex Külkereske­delmi Vállalat mintegy 30 országba exportál hagyomá­nyos fa-, textil- és fémjáté­kokat, illetve különböző lo­gikai játékokat. A vállalat múlt évi kivitele e cikkek­ből meghaladta a 800 millió forintot. A világpiacon tapasztalha­tó recesszió arra készteti a külkereskedőket és a ter­melőket, hogy a játékkínálat szélesítésére, új termékek ki­fejlesztésére törekedjenek. Si­kereket azonban csak úgy érhetnek el, ha összehangol­ják tevékenységüket. Jelen­leg Magyarországon néhány fő játékgyártó vállalat és ipari szövetkezet mellett mintegy 60—70 olyan cég gyárt játékot, amelyeknek nem ez az alaptevékenysége. Így még inkább fontos, hogy a helyi termékkorszerűsítési terveket a külkereskedőkkel egyeztessék. alapszervezet vezetősége na­gyon helyesen úgy véli, hogy a feszítetteb gazdasági mun­ka nem indokolja a pártcso­port-értekezletek esetleges­ségét, rendszertelenségét. Párt­megbízatások Egy-egy taggyűlés sikeres­sége attól is függ. hogy a sorra kerülő témát mennyi­re. milyen mélységben és szélességben ismerik a párt­csoportok, hogy hozzátehes­sék majd a maguk vélemé­nyét is. Ebben az alapszer­vezetben is lemérhető ez. Legnagyobb aktivitást a gaz­daságpolitikai témák válta­nak ki, hiszen ki-ki ismeri saját munkaterületét és könnyen mérlegelheti pozi­tív vagy negatív tényezők hatásai.. A vitaszellem Ilyen Új vonás Ügy tűnt, hogy a vezető­ség beszámolója átfogóan érintett minden területet, és nem lesznek hozzászólások. Aztán sorra-rendre szót kért Huszár István, Simon Géza, esetekben eleven, viszont Garai István. Halász Károly­ideológiai kérdések felmerü­lésekor — esetenként — alábbhagy az aktivitás. Me­gint máskor, például belpo­litikai témakörök kapcsán, élénk az érdeklődés. A vi­lágban előálló tények, hely­né, Nemes Ildikó, Csanádi József, Mircsov Mihály. El­hangzott, hogy keveset tud­nak társ-pártalapszervezetek munkájáról, jóllehet bizo­nyára lehetne tanulni egy­mástól, sőt együttműködni Bányászok közé rohant a szállítókocsi Bányászok közé rohant egy megrakott szállítókocsi szerdán, a déli órákban. a komlói Zobák bányaüzem­ben. A baleset következté­ben nyolcan megsérültek. A függesztett sínpályán közle­kedő kocsi a föld alatti lej­tős szállítófolyosón szabadult el, és a munkahelyükre ép­pen leszálló bányászok kö­zül hármat súlyosan. ötöt könnyebben megsebesített. A pécsi Idegsebészetre szál­lított két súlyosan sérült bá­nyász állapota kielégítő, har­madikukat combcsonttörés­sel ápolják Pécsett, a me­gyei kórházban. Az öt köny­nyű sérültet Komlón része­sítették orvosi ellátásban, s kettejüket már haza is en­gedték a kórházból. A bal­eset körülményének kivizs­gálása szakértők bevonásá­val elkezdődött. Ki tud többet a Szovjetunióról? Politikai vetélkedősorozat A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 65., a Szo. ­jetunió megalakulásának 60., valamint a magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási egyezmény aláírásának 35. évfordulója jegyében, im­már tizedik alkalommal hir­detik meg a Ki tud többet a Szovjetunióról? című poli­tikai vetélkedősorozatot A Művelődési Minisztérium, a KISZ Központ) Bizottsága, a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság. a Lapkiadó Vállalat és a Szovjetunió című folyó­irat szerkesztősége rendez­vénysorozatával arra ösztön­zi a középfokú tanintézetek diákjait, hogy mind jobban megismerjék a Szovjetunió életét, erősítsék a magyar és a szovjet fiatalok kapcsola­tát. barátságát A budapesti Kölcsey Fe­renc Gimnázium kezdemé­nyezésére az 1973—74-es tan­évben rendezték meg első Ízben a Ki tud többet a Szovjetunióról? című poli­tikai vetélkedőt. Az azóta mozgalommá szélesedett ak­ció jól szolgálta a magyar­szovjet barátság ápolását. A vetélkedősorozat rövid idő alatt nagy népszerűségre tett szert a diákok körében:több mint 320 ezer tanuló ismer­kedett meg olvasmányai se­gítségével a Szovjetunió tör­ténetével, népeinek életével, eredményeivel. Az 1982—83-as tanévre meghirdetett vetélkedő részt­vevőinek ismerniük kell a Szovjetunióra vonatkozó is­kolai tananyagot, a Szovjet­unió című folyóirat ez évi 1—8. számaiban megjelölt cikkeket, valamint a 9—12. és az 1983. évi 1—3. szá­maiban közölt írásokat és fényképeket. A műveltségi játékra a gimnáziumok, a szakközépis­kolák, az egészségügyi szak­iskolák, a szakmunkásképző intézetek, a gép- és gyorsíró­iskolák. az önálló kollégiu­mok négy-négy tagú csapa­tai nevezhetnek be. Az iskolai vetélkedőkön osztályonként, tanulócsopor­tonként egy-egy csapat ve­het részt, s az iskolákat a további fordulóban csak egy csapat képviseli. Minden megyéből egy szakmunkás­tanuló és két középiskolás csapat jut az országos terü­leti döntőkbe. A nyolc or­szágos elődöntőben legjob­ban szereplő 16 csapat vesz részt a jövő év április 5-én sorra kerülő két döntőben. A jelentkezési lapokat ez év november 10-ig várják a megyei, fővárosi — tanácsok művelődésügyi osztályai, Il­letve a Lapkiadó Vállalat magyar nyelvű szovjet la­pok olvasószolgálatának ve­télkedőcsoportja címére. Hogy mi minden játszhat közre egy-egy baleset kiala­kulásában, hiánytalanul fel­sorolni nehéz lenne. Min­denesetre sok függ a gép­járművek, az utak műszaki állapotától, a forgalomszer­vezéstől, az időjárási, a lá­tási viszonyoktól, azaz a ve­zető akaratával, figyelmé­vel aligha vagy csak kevés­sé, nehezen befolyásolható I körülményektől. A balesetek túlnyomó többségében azon­ban más okok követhetők nyomon. Emberi tényezők­ként szoktuk ezeket emle­getni, túlnyomórészt találó­an és helyesen. Sokszor vi­szont tévesen, kizárólag a balesetet okozó tévedéseire, figyelmetlenségére, lelki tu­lajdonságaira gondolva, de mindenkor a megelőzés le­hetőségeit bizonygatva. Érdemes tehát bonckés alá venni a fogalmat, a ta­pasztalat segítségével járni utána, mi minden rejtezik az emberi tényezők hátteré­ben. Hogy a közűt-vasút ke­reszteződésében történt bal­eseteknél kezdjük, annak — köztudomásúan — szomorú aktualitása van. A legutób­bi tömegszerencsétlenség kö­rülményeinek vizsgálatára tudomásunk szerint még nem tettek pontot. Ismertek viszont a korábbiak tapasz­talatai. Közülük most a két évvel ezelőtti, siófoki eset egvik-másik megállapítását idézzük. Kiválóan példázzák ugyanis, hogy egy-egy bal­esetért nem csupán az a fe­lelős, aki a biintetőioni fe­lelősséget viseli. Okolhatók érte mások is, csakhony az ő szeméhivk „jótékony'' k*dbe burkolódik. Rendelet írja elő: ha a közút kan var­ban kaprsolódik a vasúti ke­reszteződésbe. s ha az út­kanvarulat íve a kereszte­ződéből számított 80 méte­ren beliii 150 méternél ki­sebb sugarú, valamennyi jel­zést meg kell ismételni a bal oldalon is. Rendelet sza­bályozza továbbá, hogy a vasúti átkelőtől számított 30 méteren belül megállóhelvet nem szabad kialakítani. (A leálló autóbusz ugyanis jócskán megnehezíti a mö­götte haladók tájékozódását, arról nem is szólva, hogy a buszpilóta sem tud kellőkép­pen a vezetésre összpontosí­tani a fel- és leszállók nyüzsgésében.) A siófoki balesetnél a fent említett két rendelkezés egyikét sem tartották be, jóllehet az ez ügyben illetékeseknek nem másodpercek töredéke állt az intézkedésekhez, a bal­eset megelőzéséhez rendel­kezésükre. Minden bizony­nyal az ő emberi tényezőik is közrejátszottak a történ­tekben. Na és a masinisztáé, aki — mint kétségkívül be­bizonyosodott — nem az előírt 60-nal, hanem 95 km/órával vezette a vona­tot. Jogilag nem felelősek, a buszvezető a fénysorompó tilos jelzésére hajtott át a kereszteződésen. Ha nem hal meg, elítélik. Mivelhogy 20 ember vesztette életét miatta. Vajon tényleg csak miatta? Nem egy közút-vasút ke­reszteződésében esett sze­rencsétlenségnél állapították meg, a környező növényzet akadályozta a vasúti pálya „belátását". András-keresz­tek című sorozatunkban is szólutnk már erről. Hogy most ismét felelevenítjük, azt az úgynevezett emberi tényezők további megvilá­gítása végett tesszük. A KPM általában gondos­kodik a tájékozódást gátló növényzet eltávolításáról, amennyiben az az ő felség­területén sarjadt. Más eset­ben csak kérhet, például a termelőszövetkezettől; ne magas növésű kukoricát vessen a kérdéses helyre. A téesz vagy méltányolja a kérést, vagy nem. Reagálása az elnök, az agronómus em­beri tényezőitől függ. Áldat­lan helyzet, változtatni kell rajta, mielőbb! A balesetek megelőzését szolgáló, szank­cionálható jogszabállyal. Egyik örökzöld témánk az országgyűlés őszi ülésszakán is terítékre került Szenve­délyesen ostorozta a belügy­miniszter azokat, akik vala­miféle bocsánatos bűnként kezelik az ittas vezetést, akik megértően, mi több, együttérző sajnálkozással balszerencsének minősítik, ha ezen rajtakapják isme­rősüket, családtagjukat. (Az alkoholos állapotban veze­tőkkel most nem foglalko­zunk, adandó alkalommal persze az ő emberi tényező­ik is megérnének egy mi­sét! Vajon hogyan folytatja életét, miképp pergeti hét­köznapjait tovább, aki it­tassága folytán balesetet okozott, gondatlanul kioltot­ta egy másik ember életét?) Vizsgáljuk ezúttal a környe­zetet inkább! Foglalkozzunk azokkal, akik jogilag ugyan nem felelősek, ám közöm­bösségükkel ugyancsak hoz­zájárulnak a szerencsétlen­ségekhez, akik meg sem kí­sérlik visszatartarnl cimbo­rájukat attól, hogy a közös italozás után autóba, motor­ra vagy kerékpárra üljön. Az ő dolga, gondolják bizo­nyára, mindaddig, amfg ők, gyerekeik, más családtagja­ik megmenekülnek a köz­utakon a részegen vezetők­től. Az ittas gyalogosok ugyancsak gyakran okoznak balesetet, nemegyszer ép­pen ők az áldozatok is. Mint a közelmúltban Vásár­helyen és Kisteleken. Ha­sonló esetekre (ittasan fe­küdtek az úttesten a gyalo­gosok) mostanában, a szüre­ti mulatságok, s később, az év végi jeles névnapokat, ünnepeket kísérő ivászatok idején még jócskán számít­hatunk. Az együtt mulatókban igazán lehetne annyi betyár­becsület, hogy nem hagynák magára elázott társukat, fő­leg akkor nem, amikor tud­ják, forgalmas közúton fog hazáig végigdűlöngélni, vagy biciklivel csalingálni. Külö­nösen éjszaka vannak élet­veszélynek kitéve a kapatos gyalogosok, kerékpárosok, kivilágítatlan úttesten csak féktávolságon belül képesek őket a gépjárművezetők észrevenni. A kisteleki esetben mindössze 20 méter­ről lehetett autóból kiven­ni, valamiféle akadály van az úton. A gépkocsivezető csak akkor tudott volna ide­jében megállni, ha ás—40 kilométeres óránkénti sebes­séggel halad. Ezt viszont aligha lehet elvárni. Ladányi Zsuzsa

Next

/
Oldalképek
Tartalom