Délmagyarország, 1982. november (72. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-18 / 271. szám

4 Csütfirtfflc. 1982. november 18. Számítógép-nagyüzem HÚSB evvel ezelőtt meghívtak egy számítógépes bemutatóra. Kollegáimmal együtt csak bámultunk a lyukkártyás megoldásokon. A hozzáértő szakember elkápráztatott minket különféle kifejezésekkel input, output és egyebek. Akkor megkérdeztem egy régi barátomat, vállalati vezetőt, hogy mi a véleménye: kell ez nekik? Válasza meglepett, mert azt mondta, hogy a számítógépeké a jövő Később pártán kormányhatározatok fogtelkocstak a számítógépek alkalmazásának jelentőségével. Külön anyagi támogatást nyújtottak azoknak, akik Ilyen gépeket vásárolnak és sdkalmaznak. Az idő persze gyoraan pergett, s jöttek az elektronikus számitógépek, Hőbb csak játéknak tekintettek azokat, később — természetesen azok, akik értették a számítógépes „nyelvet" — előrefutottak, és élVezték bizonyos előnyeit. De hol vannak már azok m idők? Az elektronlka, a nyomtatott áramkörök harmadik-negyedik generációjukat élik. Szűkebb környezetünkben is „nagyüzemmé" vált a számítástechnika. Éppen szegedi tudós szakemberek jártuk az élen a hazai meghonosításban: Kalmár professzor és munkatársai világviszonylatban is élenjáróknak számítottak, ma is hivatkoznak tanításaikra. S hogyan Ali jelenleg a helyzet? — kérdezhetné bárki. Ilyen kérdésekkel kerestem fel magam is a KSH Számítástechnikai és Ügyvitelszervezés! Vállalatának szegedi pégét Mészáros László igazgató elmondta, hogy ma már — két megye kivételével — minden megyeszékhelyen van leányvállalatuk. Jó tíz évvel ezelőtt az állami kassza támogatást nyújtott azoknak, iszik számítástechnikai berendezéseket helyeztek üzem. be. Ezt az előnyt ma már emnulálták. A számítástechnikai cégek „éljenek meg" Maját munkájukból. Bevételeikből fedezzék kiadásaikat, nőt szerezzenek egy kis nyereséget is. Tehát el kellett indulni.. El is indultunk. Előbb a HoUerlt lyukkártyarendszerrel, majd a BuliGamma 115-ös megoldásokkal. A kezdeti „botladozásokat" követte az R—20-as gép, amely sok jót jelentett. Ma is alkalmazható technikai megoldás, de vannak ennél (•óbbak la A szegedi SZÜV-cég jó partnereket talált A bérelszámolástól kezdve, a legbonyolultabb anyagnyilvántartásokig rendezte a megrendelők igényeit Vannak-e ma is megrendelők? — Vannak — mondta az Igazgató —. mert a számítógép előnyöknek mutatkozott Pontos, korszerű és gyors. Az viszont igaz, hogy drága ez a megoldás. Most vásároltunk egy nagy teljesítményű gépet az úgynevezett R—35 jelű masinát. Ezt a berendezést az IBM licence és technológiája alapján a Szovjetunióban gyártják. A gép kapacitása többszöröse a korábbiaknak. Ezt a berendezést rá lehet kapcsolni a távadatfeldolgozásra. Szélesebb lett a lehetőségünk. Erre a gépre bármilyen feldolgozórendszert rá lehet csatlakoztatni. Ez át stimulálja a mi rendszerünkre. Eh a gép igazán „intelligensnek" mondható. mivel átalakítja a számunkra adott kérelmeket. Megjegyeztem, hogy bármilyen intelligens is egy számítógép. a ..mögöttes" terület az irányadó. Van-e erre piac, igény, vagv csupán játék az egesz? (Eszembe jutott, hogy a legutóbbi BNV-n a Magyar • Hirdető standján „elvezettek" a számítógépes szobáha. A MAHIR képviselői akkor vállalták, hogy a vásár kiállítóinak adatokat szolgáltatnak a látogatók megjegyzéseiről. Valóban teljesítették a megrendelők kívánságait. De játszani is lehetett. (Nekem például „leosztottak" egy pakli kártyát, ultira. Nyomogattam a gombokat, s egyszer elfogtam a számítógép betlijét. Örömöm határtalan volt.) Ez terníészetesen csak a játék. Ennél érdekesebb a gazdálkodási válóság. — Hol vannak a megrendelők? — érdeklődtem az igazgatótól. — Most mi szaladunk a vevők után. — mondta. — Az új R—35-ös gép többszörös kapacitást biztosított Piackutatóink járják a „terepet". — Milyen a piacuk? — Azt nem mondhatnám, hogy telített volna. De. van lehetőség a mezőgazdasági üzemeknél és az ipari és a kereskedelmi cégeknél is. — Mit tudnak ezek a gépek? — Ma még az általános ügyviteli vonalon dolgoznak. Sok helyütt azonban igénybe veszik a számlázásokon kívül norma*, anyag-, készlet- és egyéb területeken is. Ennél azonban sokkal többre lennénk képesek. — A számítógépeket érdemes alkalmazni, vagy nem? Egyszerűbben: drágábbak, vagy olcsóbbak a hagyományos adminisztrációnál? — Éhre nehéz válaszolni, — mondta Mészáros László. — Attól függ. hogyan fogják föl és alkalmazzák az egészet. Tény, hogy nem olcsó megoldás a számítógép, de más a minőség. A gépi feldolgozás biztonságot, pontosságot és „rendet" is Jelent. Ezt érdemes figyelembe venni. Akik jól használják föl a gépi, a számítástechnikai lehetőségeket, azoknak valószínű rrtegéri. — Mit tapasztalnak a gyakorlati életben? — Csoda tudja. Vegyes. Általában art tapasztaljuk, hogy az idősebb korosztályba tartozó gazdasági vezetők nem szimpatizálnak a számítástechnikai gépekkel. Valószínű úgv vannak ezzel, hogy nekik néhány esztendő van hátra munkakörükben, mit variáljanak a megszokotton. Majd jönnek a fiatalok, csinálják, ahogy akarják. A fiatalabb vezetők nem sokat spekulálnak, tudják, érzik, hogy a számítógépek mit jelentenek számukra. A számítástechnika segítsége nélkülözhetetlen. — Mit ad a számítógép a gazdasági vezetőknek? — Ha valaki mindenáron ellenzi, akkor semmit, de aki érzi a jelentőségét, annak nagyon is sokat adhat. A mai fiatalokról elmondhatom, hogy tisztában vannak a számítógépekkel. Sőt, a „jó'' cégek maguk is üzembe helyeznek kisebb számítógépeket, vagyis a helyi adatfeldolgozást elintézik, s betáplálják a nagyobb egységekbe, tehát a miénkbe. — Van-e a szegedi cégnek konkurrenciája? • — Van. Az országos cégeken kívül ismert a József Attila Tudományegyetem R—40-eg számítógépe, amely nem csupán oktatási célokat szolgál, hanem — nagyon okosan — „bedolgozik" megrendelőknek is. Természetesen ez minket nem zavar, inkább jobb munkára ösztönöz. Jólesett ezt hallani, mert a verseny e területen csak előrevivő lehet. Beszélgettünk még a KSH SZÜV szegedi egységének munkalehetőségeiről. Van-e elegendő szakember a gépek működtetéséhez, a megrendelők pontos és minőségileg is megfelelő kiszolgálásához. Vannak — mondta az igazgató. — Bár a szervezők szakterületén jobbak is lehetnének a feltételek, de a programozó matematikusok és szűkebb értelemben vett .programozók magas színvonalon dolgoznak. A műszakiak is jól kvalifikáltak: mérnökök és technikusok kezelik, javítják a gépeket A kezelők és az adatrögzítők tanfolyamokon és házi továbbképzéseken tanulják meg mesterségüket. Summázva mit is mondhatnánk? Rajta, fiatalok, használják föl a számítástechnika előnyeit önmaguk és mindannyiunk javára! Gazdagh István Mit esznek? Szűrővizsgálat Megkérdezik a pécsieket: mit esznek, mennyit esznek reggelire, uzsonnára, ebédre, vacsorára, hétköznap és vasárnap. Milyen gyakran és miért fogyasztják egyik vagy másik tejterméket, hús-, zöldség-, gyümölcs-, tésztafélét, üdítőt. Mikor milyen körülmények között alakultak ki táplálkozási szokásaik? Az Országos Élelmezésés Táplálkozástudományi Intézet ugyanis táplálkozásegészségügyi szűrővizsgálatot szervez, egyelőre Pécsett November közepétől az ott kialakított komplex szűrővizsgálatok során a lakosság táplálkozása és egészségi állapota közötti összefüggéseket is vizsgálják. Miként dr. Bíró György professzor, az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet főigazgató főorvosa az MTI munkatársának elmondta: szeretnék megismerni az ország lakosságának tápláltságát, azért, hogy az egészségvédelem hatékonyabban elősegíthesse a szív- és érrendszeri, illetve más betegségek táplálkozással összefüggő okainak — kockázati tényezőinek — a megszüntetését, az egészséges táplálkozási szokások kialakítását Céljuk az is, hogy megállapítsák: rttllyen legyen a mi életkörülményeinknek, táplálkozási szokásainknak, etnikai sajátosságainknak megfelelő tápláltság, amely szükséges ahhoz, hogy a lakosok megőrizzék egészségüket minél hosszabb ideig éljenek. Pécsett már hat esztendeje tüdő-, szív- és érrendszeri, máj, epe és emésztőrendszeri, nőgyógyászati, rákszűrésben részesítik a lakosságot igyekeznek felderíteni a kezdődő betegségeket r eflekto .Eseménytelen" szo'gálot Pénz nélkül is lehel!? A kérdés Varga Imrének, az öttömösi Magyar László TermMlőszö vetkezet alig hónapos elnökének szól: — Hívták vagy küldték a közösség élére? — Fölajánlották a megyétől, s én igent mondtam. — Milyen indítékból? — Tizenhárom évet dolgoztam a szomszédos Rúzsai Napsugár Tsz-ben, úgy gondoltam, megpróbálom. — Mi ad bátorítást? — Majdnem egyformák a földek, hasonló gondolkodásúak az emberek, és azon kívül a magam erejének a megmérése is egy kicsit ez a vállalkozás. Kíváncsi vagyok önmagamra. Csábító még, hogy nagyobbak a lehetőségek a kibontakozásra, mint korábban, amikor főállattenyésztő voltam. Bármennyire is szereti az ember, amit csinál, idővel megmerevedhet, sablonossá válhat a munkája. — Voltak vetélytársai? — Állítólag önjelölt több is akadt, de a választáson szinte százszázalékosan szavaztak rám a tagok. — Mit ismert az öttömösi téeszből? — A talajt, a termelési tényezőket. — S mit nem? — Például a szervezési módokat. — Meglepődött a tapasztaltakon? — Az alapadottság nem rossz. A tagokra lehet alapítani a jövőt még akkor is, ha a téesz egy kicsit szinte olyan, mint a Csáki szalmája. Meg mintha mindenki azt csinálna, amit éppen akar. — Szándéka bizonyára ennek megváltoztatása. — Még akkor is, ha nagy fába vágom a fejszét. Art is tudom, nagyon nehéz dolga lesz a vezetőségnek, mert a téeszben alapvető, hogy a dolgokat közösen intézzük. Azzal is tisztában vagyok, sehol sem népszerű, aki fegyelmet jobb munkát akar. — Ez kötelessége egy vezetőnek, de adottak hozzá a feltételek. — A kétezer hektáros közös terület az alap, a szőlőgyümölcstermesztés és a szántóföldi növénytermesztés. Ha sikerül fokozatosan kiiktatni a sok kézi munkát kívánó növényeket, például a dohányt és a spárgát a fölszabaduló erő segítség lesz a jövőre beálló csaknem 100 hektáros gyümölcsösben. — Más tervek? — Burgonyát szeretnénk ültetni, annak ellenére, hogy az idén sok gubanc volt vele. Ehhez ugyanis lehet gépeket kapni. Azonkívül a 168 hektár közös szőlő munkálatainak jórészét géppel szeretnénk elvégezni. Azidérl már dolgozott kölcsön a szüretelő kombájn. Felhagyunk a somkóró termesztésével. helyette lucernával próbálkozunk. — Elegendők a gépek? — A talajmunkákhoz, betakarításhoz. a szállításhc>7 muszáj lesz újakat vennünk. A permetezéshez a szőlők, gyümölcsösök munkálataihoz megteszik a régiek is. Tavaly alaphiányos volt a szövetkezet és emiatt csak részben tudunk segíteni a gondokon. — Mint szakember milyen sorsot szán a téesz állattenyésztésének? — A birka marad, a szarvasmarhát is érdemes tartani a szervestrágyáért. Legelőket muszáj ezért fölújítani igaz, de ha még ad hozzá segítséget az állam — megéri. Megvannak hozzá az épületek. — Amikor találkoztunk, éppen a juhhodályt formálták tehénistállónak. Szükségből? — Megpróbáljuk az üresen álló épületeket valahogy hasznosítani. — A háztáji erős pillére marad a gazdaságnak? — Ezernél több sertést, több száz hízómarhát, rengeteg bárányt és gyümölcsöt adnak át évente a tagok. Munkájukra ezután is odafigyelünk. Az idén vagy jövőre üzembe állítjuk a már több éve ittlévő keverőgépet. Almot, szénát, legelőt meg gépeket adunk. — Mi segíthet még a vegetáló téeszen? — Talán az igazságosabb bérelosztás és ha megfizetjük a becsületes munkát. — Könnyű ezt mondani... — Béreket növelni nem nagyon tudunk, inkább a jobb elosztásra törekszünk. A vezetőknek, tagoknak talpon kell lennie, hogy annak jusson, aki megérdemli. Magam tudom előre, hogy darázsfészekbe nyúlok, de bízom az eredményében is. Remélhetőleg sikerül biztonságossá tenni a tagjaink megélhetését és a közös gazdálkodást. Varga Imre 38 éves. most költözik öttömösi szolgálati lakásába, és lemondott pár társadalmi funkciót a rúzsai tanácsnál, s még csak azt sem lehet mondani, hogy a több pénzért vállalta az elnökséget, mert januárban Rúzsán is javították volna a fizetését. Vagy anélkül is lehet!? Majoros Tibor Kereste a legjobb járművezetőt a Magyar Autóklub, s meg is találta annak az országos vetélkedősorozatnak a döntőjében. amelyet néhány héttel ezelőtt rendeztek meg Budapesten az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács közreműködésével. A több járműkategóriában meghirdetett verseny bizonyára sokáig emlékezetes marad Csomós István, a Szegedi Közlekedési Vállalat trolibusz- és villamosvezetője számára, ö volt ugyanis az elektromos'felsővezetékes járművek kategóriájában a, verseny győztese. Legszívesebben azt mondanám hát. eszerint ő ma az ország legjobb troli- és villamosvezetője, de a • megfogalmazás ellen élénken tiltakozott — Minden verseny kimenetele a pillanatnyi idegállapottól, a figyelem összpontosításétól is függ, nem csupán a felkészültségtől, a gya" korlot1ságtó(. Ráadásul a KRESZ-tesztek lélektanát nem árt ismerni, a kérdésfeltevés bonyolultsága könynyen becsapja az embert. Nekem most kijött' a lépés — igaz, egy kérdéssel pórul jártam —, de hogy ki is valójában a legjobb járművezető, az szerintem sosem állapítható meg százszázalékos biztonsággal. A legtapasztaltabb embernek is vannak pillanatnyi kihagyásai, sok múlik a véletlenen, a szerencsén. '— És hogy szólt az a bizonyos „hibapontos" kérdés? — A vállalatnál rendezett selejtezőn is szerepelt a tesztben: van-e kivétel a szabály alól, mely szerint a megkülönböztető jelzését használó járművet tilos megelőzni. Szerintem nincs, hát ezt válaszoltam. De. mert hibapontot kaptam érte, a pesti versenyben ugyanennél a kérdésnél már art feleltem: van kivétel. Az ottani zsűri másképp döntött. Ez volt az egyetlen hibás válaszom.., 1978 előtt Csomós István csak motort vezetett. Mezőgazdasági technikusként dolgozott, amikor meghirdették az első trolibuszvezetői tanfolyamot az SZKV-nál. Vonzotta az úi jármű — háromhónapos tanfolyamot végzett, villamost is megtanult vezetni, s nyilván elégedettek lehettek a munkájával, mert ma már oktatja a négy éve tanult mesterséget — Oktatóként s gyakorló pilótaként hogyan lát bennünket, utasokat járművezetőket? A vidéki városokban lassúbb a tömegközlekedési tempó, s nyilván ezzel öszszefüggésben érzékenyebbek az utasok. Nekem ugyan még sosem volt „összetűzésem" az utasaimmal — nyugodt türelmes a természetem —, de azért látom, hogy mi jobban ráérünk vitatkozni ... Pesten abban a hajrában edzettebbek lesznek az emberek, kevesebb a panasz. Igaz, sűrűbben is iárnak a kocsik, ha az egyikről lemarad, szinte azonnal másikra szállhat fel az utas. A vidéki tömegközlekedésnek egyébként előnye is vary a társvállalatok közti jó kapcsolat Ha az útkereszteződésnél Volános kollégával találkozom, biztos lehetek benne: elenged, lemond az elsőbbségéről. — Ugyanezt persze a magánautótoktól még inkább elvárhatnánk! Hiszen könynyű belátni: a trolibuszon százan is utazhatnak, egy Trabantban pedig legfeljebb négyen... — Ez a szemlélet általánosnak éppen nem mondható. Az olyan nagy forgalmú utakon, mint Szegeden a Nagykörút ahol a jelzőlámpák összehangoltan működnek, még meg is értem, ha a megállótól kiinduló trolinak, busznak várnia kell a sávváltásra. Megértem, mert a járműoszlop „kiesne" a zöld hullámból, ha valaki udvariaskodna. De hogy más, több sávos úton miért ne lehetne segíteni a tömegközlekedési járműveket, arra csakugyan nem találok magyarázatot. — S olyankor mérgelődik? — Ez is vérmérséklet dolga, de engem csak a szar bálytalanság dühít. Ha valaki elébevág a kocsimnak, hirtelen fékezésre kényszerítve. Mögöttem sokan állnak, nem taposhatom tetszés szerint a pedált. Az ilyen „figyelmességért" nem hálásak az utasok sem. Ok a zsörtftlődésre, rontja a haiv gulatát félszáz embernek. Pedig az illetőnek csak a visszapillantó tükrét kellene használnia... — Naponta 8—10 órát ülnek a volán mögött. A végállomásokon egy-egy perenyit szusszanhatnak csak. Munkaidejük minden pillanatát veszélyes „üzemben* töltik. Ha tévednek, ha idegesek, ha túlzottan elfáradnak, súlyosabb következményekkel kell számolniuk, mint annak, aki mondjuk az íróasztala mögött vétette el az egyszeregyet.'"" — Ezért is tartjuk karban szellemi és fizikai erőnlétünket. A forgalmi utasf-' tásokat, , a közlekedési szabályokat rendre elővesszük, havonta kétórás továbbképzésen tartjuk frissen Ismereteinket Minden évben újra vizsgázunk, s aki alkat; matlannak bizonyul, átmenetileg más beosztásba kerül. — Ügy hallottam, elem-' zik a baleseteket is ezekea a csoportfoglalkozásokon. — Negyedévenként t»J pasztalt közlekedési szak-; emberek segítségével közösen fogalmazzuk meg a mindenki számára tanulságos balesetek tapasztalatait. — Az okkutatás a megelőzés hatásqs eleme, s a megelőzést szolgálhatja az úgynevezett sorozat felver vő fényképezőgép is, amelyet nemrégiben vásárolt a vállalat. A fényképsorozat ugyanis nem csupán a szabálysértés bizonyítására alkalmas, hanem az oktatásban, szemléltetésre is. — Hallottuk már hírét ennek a gépnek. Ügy gondolom persze, hogy a járművezetőknek nem azért kell szabályosan közlekedniük, mert tartanak a leleplezéstől! A tiloson áthajta. ni nem azért veszélves, mert a fényképet nem lehet letagadni... — Ezek után elkerülhetetlen a kérdés: volt már balesete? Megkopogtatja az asztal lapját, alulról felfelé bal kézzel. S mert tudom, hogy a tömegközlekedésben ,esemény"-nek nevezik még a legkisebb koccanást is. Ilyen „eseménytelen" szolgálatot kívánok Csomós Istvánnak, s minden kollégájának. Pálfy Katalin