Délmagyarország, 1982. november (72. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-18 / 271. szám

Csütörtök, 1982. november 18. 5 Tisztújítás az építőművészek szegedi csoportjában Harmincnyolc tagja van jelenleg a Magyar Építőművészek Szövetsége szegedi csoportiának. melv — mint legutóbbi közgyűlésükön megfogalmazták a résztvevők — fontos feladatának tekinti a szakmai és a társadalmi szervezetek közti kapcsolatok elmélyítését. A Szegeden alkotó építőművészek e cél szellemében körvonalazták a most megválasztott új vezetők feladatait, kiegészítve azt azzal, hogy a szegedi csoport működési körét ki. kellene terjeszteniük Csongrád megyére, s munkájukba be kellene vonniuk a Békés megyében dolgozó építőművészeket is. A tisztújító közgyűlés résztvevői kegyelettel emlékeztek meg a csoport nemregi oen elhunyt titkáráról. Bakonyi Tiborról, majd a leköszönő vezetőség adott számot elmúlt négy évi tevékenységéről. A MÉSZ szegedi csoportjának vezetőségválasztó ülésén részt vett és felszólalt Borvendég Béla, e szövetség elrtöke. A csoport elnökének Nóvák Istvánt, titkárául Koczor Györgyöt, titkárhelyetteséül pedig Palánkai Tibort választották meg a következő négy évre. Kínai szakemberek Vásárhelyen Igazán nem mondható megszokott jelenségnek a kínai kereskedő Hódmezővásárhelyen. így aztán érthető az érdeklődés, amelyyei tegnap a HÖDGÉP-nél Eogadták a Technoimpex Külkereskedelmi Vállalat vendégeként a gyárba érkezett, messziről jött csoportot. Jüan Yi-lix, a Kínai Népköztársaság I. számú Gépipari Minisztériumának főosztályvezető-helyettese. Yang Wen-ping üzletkötő, és -légy kinai szerszámgépgyár mérnökei azzal a céllal jártak Vásárhelyen, hogy ott működés közben ismerjék meg a Szerszámgépipari Művek programvezérlésű szerszámgépeit. Szlovéniában, dallal Emlék, tanúságnak: két évvel ezelőtt, a Dubrovnikkai szemközti Lokrum szigetén előbb azt hittem, csak rádióból szólhat az a csodálatos, kristálytiszta férfihangegyüttes, amely több szólamban dalolt dalmát népdalokat A döbbenet örömidézése: egy sziklán négy-öt középkorú úriember üldögélt békésen — és* énekeltek, csak énekeltek egyre, önfeledten és gyönyörűen. Szebb' plasztikusabb bizonyítékot keresve sem találni: mi mindent is jelenthet „odalenn délen" az emberi hang tán legmegkapóbb képessége: a dal. a közös éneklés. A buszban a létszámellenőrzés befejeződött: mindenki Itt van, indulhatunk, irányi Györgyi, a kissé szomorú szemű, talpraesettségével kincset érő kórustitkár és dr. Mihálka György karnagy, a juhász Gyula Tanárképző v Főiskola női kórusának vezetője még utolsó, röpke megbeszélést tart, igen valóban teljes a létszám, még Lenkei Éva, a régebbi titkár is eljött, aki ugyan már végzett, Miskolcon, a hejőcsabai 27. sz. általános iskolában tanít — de a gárdát, mint tudjuk, sohasem szabad cserbenhagyni. Másnap már Szlovénia. Majd az úticél. Ajdovscina, az olasz határtól alig 30 kilométerre fekvő, már erősen talján atmoszférát árasztó kisváros. A ljubljanai népművelési intézet meghívására itt lépnek föl először a főiskolás lányok. Sok készülődésre nincs idő: rövid „beéneklés" a szálloda éttermében, azután irány a Zemono-knstély. Lantieri hercegnő egykori vadászlaka a hegytetőn álomszerűén szép. A tizedik alkalommal megrendezett Festival Revolucijá in glasba. Forradalom és muzsikafesztiválnak nem is lehetne pompásabb reklámja, mint ez a tizenötödik századbeli reneszánsz csodapalota. kitűnő akusztikájú koncerttermével. Az eső eshet. ahogv csak akar: különbusz hozza a vendégeket. S máris az első dal. Bárdos Cantemusa. Bach 78. kantátájának részlete. Bitó Judit és Barthrt Edit szólója után a taos már dübörög. A Bartók- és Kodólu-hlnkk között M"czelka Noémi, a tanárképző főiskola ének-zene tanszékének rn ""óc*fan-Sra Kodéin s/rnrns-zéki táncait adja elő n+érta IsreAf a kófllS. R-ckoXfí-t—Tv'Séc.j } Xenc W'Vfn.nr-fX-ctlnkn VoC*ác V--„ xr-'-'óf o hnVn c c-dő óc TCarci jA-y.cf Jflsz-t/l eí-nű C-a-TotVlil»>«D Irőrol1'—A „„„ 'I „ fíl^cr N-z^-e-zö ZKÍ-nközdöló Ufón iVzía nó'kíill nWcrn az Ottéeíő bow a rAortóo kotte*alm<Sr»ve piatirtolmA ^Tácnar). mócr rv.A1,,„hberi a hpcftteV Pknfta. f .Oka Az IcVpIipnTitnini hinor. fnodorn favziptocen f „1C7P relt épületkomplexumában a világhírű maribori gyermekkórus kezd. Utánuk következnek a szegediek. És — itt a ljubljaóai rádió. A hangversenyteremmé avanzsált előadóban ismét elsősorban a Bartók- és Kodály-interpretáció a garancia: e* sorok nem hivatásos zeneértő-írója előtt a Vejnemöjnen hallatán, Maczelka Noémi zongorabevezetője után, ős-ugor sztyeppék képei jelennek meg, valami titkos, balladás, költői szépségű szomorúság és életerő idéződik, tiszta szép harmóniák — ősi dallam a múlt aranyködébe burkolva. Vacsora az iskolacentrumban, közösen a mariboriakkaL A legszebb párbeszéd: az egyik hosszú asztaltól a másik felé száll föl az ének, azután vissza, újra oda, újra vissza. Este a Hotel Alpetour éttermében Marjan Gabrielcic, a ljubljanai zeneművészeti főiskola professzora, á szlovén filharmónia és egyben a Revolucija in glasba igazgatója — lelkesedik. Távolról sem a kitűnő Traminec-bor hatására: a Bach-kantátarészletről, azután újra a Bartókés Kodály-művek előadásáról beszél, a legnagyobb elismeréssel. No meg a szólistákról: Bartha Edit érett, stílusos, áradó hangjáról, Bitó Juditról pedig egyszerűen csak annyit mond, ilyet régen nem hallott. A karnagy szerény megilletődöttséggel fogadja a tirádát. Fáradt, ha leplezi is: ősz haját hátrasimítja. a poharába mered, keze az asztalon pihen. Most nem varázsol elő mélódiákat negyvenfelől, egyetlen egészszé ölelve a hangokat, harmóniát, kánont, ritmust, dinamikát. Figyelem: bólogat, néhány mondatot mond, sóhajt, kedves-udvariasan válaszolgat, köszöni az újabb meghívást („az csak természetes, hogy ezt a kórust visszavárjuk Jugoszláviába") — s keze kissé megmozdul az asztalon. Azután fölfénylik arcán a mosoly. Domonkos László Giselle a szabadtérin Először utazik hazánkba a leningrádi balett Mindenekelőtt a legfontosabb: Adam klasszikus alkotásával. a Giselle-lel, valamint egy koncertprogrammal vendégszerepel nyáron, a jubiláló Szegedi Szabadtéri Játékokon, a leningrádi balett. Két este, augusztus 12- és 13-án megy a Giselle — először a dámszínpadon —, s 14-én három részes koncertprogramot mutatnak be a Kirov Színház művészei, a Chopinianát, A hatytyúk tavának második felvonását és részletet Minkusz Pahita című balettjéből. A hírt Horváth Mihály, a szegedi játékok igazgatója hozta, egyenesen Leningrádból. Ügy alakult, hogy ezekben a napokban átutazóban van itthon, november 10— 15. között a Szovjetunióban tárgyalt a vendégszereplésről, ma, csütörtökön pedig Bulgáriába indul, s tíz papot tölt minisztériumi megfigyelőként, Sztara Za sorában az opera" és balettfesztiválon. Tegnap az újjávarázsolt esztétikusan átalakított régi, Klauzál téri fesztiválirodában beszélgettünk. — Azzal bízott meg a Művelődési Minisztérium, hogy teremtsenek közvetlen kapcsolatot Leningrádban, a Kirov Színház vezetőivel, s elviekben állapodjanak meg magyarországi, közelebbről szegedi vendégszereplésükről. A pontos nevén Leningrádi Állami Akadémiai Kirov Opera- és Balettszínház, mely nemrég a 200. évadját kezdte, s jubileumi ünnepségeit jövő júliusban tartja, közvetlenül ezután, augusztus 2. és 15. között turnézik majd hazánkhan. ahová először utaznak. Nem utolsósorban ezért is készülnek változatos programmal, hogy a magyar közönséé ízelítőt kaphasson több produkciójukból. Előbb Budapesten adnak koncertműsort, s augusztus 9—15. között tartózkodnak nálunk. Szegeden. — A szovjet társulat programjának ismeretében tehát hogyan alakul a nyári premiernaptár? — Az ember tragédiájával nyitunk július 22-én. Másnap lesz a Hegyen-völgyön lakodalom, július 29én Erkel Hunyadi Lászlójának premierje, augusztus 12én a Giselle, 14-én a leningrádiak koncertműsorának a bemutatója, augusztus 19-től pedig a Háry megy. három egymás utáni estén, fesztiválzárásig. — Kikkel találkozott Leningrádban? — Mindenekelőtt Makszim Krasztyinnal. a Kirov színház igazgatójával, aki ugyan nem járt még nálunk, de jó néhány magyar művésszel őriz személyes isme" retséget, Németh Gyula karmesterrel például együtt tar nultak a leningrádi konzervatóriumban. A balettmester Oleg Vinogradoo viszont többször is megfordult hazánkban, s szót válthattam kedves szegedi ismerőseinkkel, Szergej Lejferkússzál, aki A végzet hatalmában mutatkozott be a szegedi szabadtérin, meg Kunakovával, akit a permi balett kért vissza kölcsönbe most nyárra, s Odettét táncolta A hattyúk taviban. Láttam több ofeera- és balettelőadást, így például az Anyegin premierjét, de A hatytyuk tavát is, a Kisszínházr ban pedig a balett-történeti érdekességű Szilfidet. Tán mondanom sem kell. nagy élmény volt, a színház is, a város, meg a környéke is, elvittek például Cárszkoje Szelóba és máshová. Abban maradtunk, január első felében Szegedre látogat a társulat néhány szakembere, megnézik a Dóm teret, • tisztázzuk a vendégszereplés részleteit N. t Színes magyar film. Irta és rendezte: Kósa Ferenc. Fényképezte: Koitál Lajos. Zene: Benkő László és az Omega együttes. Főbb szereplők: Kovács Ottilia, Szilágyi Tibor, Ilyés István, Garas Dezső. őszintén: nagyon régen láttam filmet, amelyik ilyen rosszul volt jó és ilyen jól volt rossz. Ráadásul nem is akárki „követte el": az a Kiváló Együttes Az egyetemi néptánccsoport Hír: A József Attila Tudományegyetem néptánccsoportja megkapta a Kiváló Együttes kitüntető címet. Ezt a kitüntetést tájékozott szakértők körültekintő értékelése alapján ítéli oda a Népművelési Intézet. Az országban működő számtalan amatőr művészeti csoport közül azok kapják, amelyeknek tagjai — röviden szólva — művészeti értékeket teremtenek és közvetítenek, ezáltal önmagukat és másokat, közönségüket gazdagítják. Talán kitűnik a sommás fogalmazásból is: kulturális életünkben rangja, értéke, tartalma van a „Kiváló" címnek. Alkotó légkörű művészeti műhelyt, színvonalat produktumokat, látható és mérhető közönséghatást tételez. * Vajon miként lehet mindezt megteremteni a sajátos helyzetű egyetemi csoportban? Hiszen munkájukat meghatározza. hogv az együttes tagjai körülbelül I kétévenként cserélődnek. Az „egyetemista lét" természetéből következik, hogy a csooorthan mindig vannak egészen újak. akik addig legföljebb csak nézték, hogyan táncolnak mások; « régiek akik két-három év u+án kénytelenek nagyon meggondolni: kiváló néptáncosok szeretnének lenni a vagv ió matematikusok, biológusok, tanárok, jogászok.. . Mert a néptáncművészet rendkívül sok, gyakorlásra való időt kíván művelőitől, a nép-aiz a kultúrhistória elmélyült tanulmányozását, 6 bizonyos szinten „egész embert", alkotó és előadói képességeinek mozgósítását. Hogy a JATE táncegyüttese mégis „Kiváló", nyilvánvalóan sokaknak köszönhető. Kívülállóként, de évek óta figyelve munkájukat úgy látom, elsősorban tehetséges, céltudatos és határozott művészeti elképzelésekkel rendelkező vezetőiknek, és a három-négytagú törzsgárdának. Csendes Tibor, az együttes művészeti vezetője, és egyik legtehetségesebb táncosa („civilben", a kibernetikai laboratórium munkatársa); Lakatos Réka az asszisztense, ő vezet; az utánpótláscsoportot; Tésik Péter másodéves matematikus, a tánckarvezető; dr. Maró ti Györgyöt Bozsó Antal váltotta nemrégiben a Fabatka zenekar élén. Az ő tudásuk, lelkesedésük és igényességük — ahogy mondani szokás — viszi a többieket. Művészeti céljaik lényege, hogy eredeti néptánckincset kívánnak közvetíteni. Olyan műveket mutatnak be. amelyekben a hagyományos zene-, tánc-, viselet- és viselkedéskultúra eleme; új, öntörvényű szerkezetbe rendezve. sajátos egységükben kénesek hatói a mai közönségre. Elsősorban a nézők érzelmi jellegű felfogásapparátusát célozzák meg hiszen értelmezésük szerint a táncnyelv nem annyira gondolati, fogalmi, hanem érzelmi jelentések kifejezésére való, ez az esztétikai sajátossága. Mindezekhez következetesen ragaszkodtak az évek során. És talán ez a következetesség is. meg az eredményeként születő előadásértékek vonzzák a csoportba a diákokat. Valószínűleg e művészeti célok érvényesülése sok-sok egyetemistának segít, hogy a diákévek alatt maradandó élményeket szerezzen. Akik táncolnak, és esténként felöltik hajdanvolt emberek viseletét — mintha időgép röpítené őket a múltba. Megváltozik a viselkedésük is; s minthogy iámerik az akkori idők valóságát. meg az arra reagáló mozdulatokat, mint a színészek, átélhetnek egy darabot mások életéből. Ez a csoda pedig még sosem volt hatástalan azokra, akik csak szemmel követhetik. Minden bizonnyal a néptáncosokhoz vezeti az egyetemistákat egy másfajta, hétköznapibb igény is. Ha az ember fiatal, mozdulna a lába, ahányszor zenét hall. Szerencsére manapság sok népzenét hallanak a fiata- I lok, és nem lehet kisebb I büszkeség erre js jól táncol- j ni. mintha diszkózenére. Csak a legfontosabbnak ' vélt okokra utaltam: hogvan érhetett bennünket az asze. rendre qw Szegeden ma már két kitűnő néptáncegyüttest tarthatunk számon. A Szeged Táncegyüttesnek nem versenytársa támadt persze (az egvetemista csoport „mássága" egészen nyilvánvaló). de partnere, társa a művészeti értékteremtésben. S. E. Kósa Ferenc, aki, Sára Sándorral és Csoóri Sándorral trióban már jó ideje legbátrabb és legtisztességesebb alkotóink közé tartozik. Bátorságban, széles látókörben, igényes, nagy formátumú mondandóban, tisztességes látásmódban ezúttal sincs hiány. Kósa Koltai Lajos megszokottan stílusos, kitűnő felvételei segítségével emberlétünk 1945 óta legkínzóbb kérdéseit feszegeti: az abszurd méreteket öltött fegyverkezés, az európai ember és ezen belül a művész esélyeit és lehetőségeit a világ tragikus, merev ket.téqsztottságát, a „mit tehetünk?* alternatíváit s imígyen helyünket a világban. Túlzás nélkül: óriási film készülhetett volna ebből a megközelítésből, hiszen Kosáról még azt is igazán tudjuk, hogy az általános érvényű mondandóban mit jelent neki a magyarság közép-kelet-európai valósága. A Guernica viszont zavarba ejtő. Már az első percekben: téglagyári munkásnők, pláne túlóra után, fölöttébb ritkán mélyednek el a fegyverkezés halla'lan méretéin, borzadnak el Hirosima barbár elpusztításán olyannyira, hogy másnap megkeressék a tévében látott — népi iparművész-klisékkel agyontipizált, bekecses-komondoros-szakállas ' szobrászt, aki elhagyott bányában hatalmas sziklafalra faragja látomását minden militarista demagógia ellen. Persze hogy elképzelhető: van ilyen személyiség ebben a társadalmi közegben is, de ez csak akkor hihető. ha motivációit, tetteinek mozgatórugóit legalább jelzésszinten ismerjük. Mivel nincs így. ami azután történik: a munkásnő Bihari Margit, szuoe-üzveskedő nv"<*1eh»-'A""i e-kö]cs+elen élettársa (Szilágyi Tibor immáron -nres-okott karakterében ezúttal is kiváló) és a szobrász hármas sorsa, végigkövetve. fenti. nagv lépték" ^vetemes kérdéskörbe burkolva. Minden megielenik. tx>ntosabban felbukkan a filmben. ami a valóban totális ábrázoláshoz szükséges lenne: a hazai alkoholizmus és öngyilkosságrekord. lakáshelyzet, utazás, elüzletiesedés stb. Van (talán) FTCpálya, itt dolgozik Margit barátja (persze, hogy vendéglátós), Ebedlit emlegetik, sőt, Kalap, Magyarország futball pályáinak közismert figurája is feltűnik a vásznon, de láthatjuk a riporterként, nem túl szimpatikusán, Rózsa Györgyöt, aztán Rudiik Júliát, sőt még a nagy írót, Heinrich Böllt Is. Margit nyugatra kerül, hiszen (úristen, mily hihetetlen!) — a látottak és a szobrász hatására meg akarja nézni Madridban Picasso Guernica ját, amely „az utolsó üvöltés volt, amit még meghallott a világ." Frankfurtban (jó hosszasan) látjuk a szex posványába süppedt NyugatEurópát, ami — szintén nem alternatíva. Valóban nem az, de föltehetően az sem, hogy valaki Picassóhoz zarándokol, hogy megértse, mit tehet az európai ember a mai kétségbeejtő helyzetben. Itt a Garas Dezső által alakított, nyugatra szakadt hazánkfia (mellékesen a film legszimpatikusabb, bár csupán apró epizódfigurája) mondja ki a sajnos, csak a kritikusnak végső szentenciát: „semmit, de semmit sem tehetünk, higyje el. Ezt akár írásba is adom magának." Kó«a érzi ez* ellentmondást. A Guernica, tehát egyetlen festmény, semmit sem adhat abból a szempontból, hogyan valósítsuk meg önmagunkat az emberség és a tisztesség követelményei szerint. Margit hazatér, hogy ismét tízezer téglát pakoljon naponta, és sajnos a filmnek itt nincs vége. Ehelyett Margit férjhez megy a gyanús ügyeskedőhöz. ki legvégül még azt is érzékelteti, hosyan tetette el láb alól az útjába álló művészt. (Lásd a művészet örök tragédiája című művészkedő sablont.) Nagyfokú művíség megkonstruálásáé. erőlte*etóség és főként hitetoelenség iellemzi a Guernirát. A iól pjsztesséesel. bátean. éles, szemmel) felvázolt látomás didakticizmusba. dramaturg1 ailag is zavaros megoldásokba visz (hol ..kihagyásos", hol aprólékos a cselekményszövés). S a roszszul realizált szándék a jót, a pozitív eszmei töltetű mondandót is üressé, felszínessé teszi. D. JL