Délmagyarország, 1982. október (72. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-02 / 231. szám

V\\Uo \ VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEKÍ MSZM P S Z E GED V Á RO S I B I Z O TTSÁ G Á N 72. évfolyam 231. szám 1982. október 2.; szombat Ára: 1,80 forint L APJA Lehetőségek az anyagtakarékosságra A SZOT elnöksége pénteki ülésén meg­vitatta, hogy a szakszervezetek milyen módon segíthetik a gazdaságos anyagfel­használás javítására és az ésszerű anyag­megtakarítást biztosító technológiák fej­lesztésére kidolgozott kormányprogram végrehajtását. Az elnökség rámutatott: a lehetőségek nagyok, mert termékeink jelentős része több anyagot tartalmaz, mint amire mű­szakilag szükség lenne. A hazai gépek súlya átlagosan 10—15 százalékkal a nem­zetközi szint felett van, ezt a többletet azonban a termékek árában a vevő nem ismeri el. A programban szereplő intéz­kedések sikeres megvalósításával 1985-re mintegy 17 milliárd forintos megtakarítás érhető el, ez azonban az alsó határ, mi­vel a takarékossági intézkedések széle­sebb területre hatnak, racionálisabb gaz­dálkodásra ösztönöznek. A szakszervezeti szervek mindezt segítik, s e munkához a SZOT elnöksége irányelveket dolgozott ki. Szüreti segíti k Szorgoskodás a kertekben — Hegéri Állítólag néha már olyan érzése támad kétheti alma­szedés után a városlakó Tóth Gábornénak, hogy min­den, boltban kínált almát ó szedett a zákányszeki határ­ban. Miután Papp Sándorék rábeszélték a fiatalasszonyt is az őszi munkára, férjével Szegedről autóztak ki na­ponta kis kikapcsolódásra. Beálltak az alkalmi alma­szedök népes táborában. Vass Dezső brigádvezető szerint a szakszövetkezet al­matermésének körülbelül a negyedét a hétvégi segítők szedik le. Az idén export­nak, piacnak, boltnak, lének és cefrének való gyümölcsöt válogattak, s ilyen fogal­makkal mint tükörnyomott, körszedés ismerkedhettek a mezőgazdasági munkákban járatlan emberek. Öröm és a kényszer ke­reszteződik, amikor a gazda­ságok menteni igyekeznek a bő termést. Az aprólékos munkát kívánó gyümölcssze­dés mindig is gondot oko­zott a közösségeknek. Kevés az emberük hozzá, a a gé­pek nem mindegyike alkal­mas a minőségi munkára. Mostanában pedig annyira válogatósak lettek a vevők, hogy a szövetkezetek kény­telenek keresni az eszes megoldásokat, amellyel meg­fogják maguknak a jó pia­cot. Mint például az öttömö­siek. A Magyar László Tsz­ben házhoz csalják a segít­séget. Természetesen, ha előbb telefonon megbeszé­lik, hogy hol, mikor és kivel. A napokban is kis riadalom támadt az irodista lányok kö­zött, mert nem értették pon­tosan, hová is akar kilyu­kadni a másik a recsegő vo­nal túlsó végén. De éppen helyben volt Bognár Imre főkönyvelő, s minden tisztá­zódott. Mégpedig: — Olyan almát szed min­denki magának, amilyet a kedve tartja. Az almáskert­ben kap ládát, és a munka befejeztével négy forintért megveheti a gyümölcsöt. — Megéri ez? — Mindketten jól járunk. A jelentkező friss áruhoz juthat, a téesznek pedig ha­marább befejeződik az al­maszüret. Hogy most éppen a har­madánál-felénél vagy más­hol tartanak, arról az almás­kert kisebb kertjében, a hir­telenjében fölrántott pajtá­ban kaptunk választ. Dobó András, a rakodóbrigád egyik erős embere szerint már harmadik hete indítják útnak a konténerekkel, lá­dákkal megrakott autókat. Otljártunkkor éppen Farkas Cs. József ült a vezetőfülké­ben a többiek — Huszia Má­tyás. Voljord István és Sza­bó Zoltán készülődtek a pa­koláshoz. Vásárhelyi István targoncázott. — A konténeres Buda­Örsre, a Hungarofructnak, a raklapos pedig Szegedre, a tranzitra — igazítják el az érdeklődőt. — Válogatnak az átvevők? Hajdú Ferenc brigádveze­tőnek ráncba szalad a hom­loka. — Volt fuvar, amelyik nem kellett, nagyon zöldell­tek a kereskedők. Ugyanígy jártak a zákány­székiek is. Nyomban híre is kerekedett a fák között, hogy a tagi szedésben talál­tatott a hiba. Hogy ezért-e vagy másért, másnap már vitte is az el­nöki döntés hírét Katona László: új tarifát vezetnek be az almaszedőknek. Rá­tesznek egy kis pénzt a munkára. A Bodó-tanya mel­letti almásban ezután, ha gyorsabban nem is, de tisz­tultak az almasorok. Ugyan­is előbb leszedték a javát, utoljára pedig fölszedték a fa alá hullott gyümölcsöt. — Biztos jó pálinka lesz belőle? — Jut ebből a piacra is — vélték sokan, vétek lenne a kis labdányi almákat a cefrébe darálni — mondta a rúzsai Kiri Vince almahá­mozás közben. Asszonya azonnal le is torkollta, mond­ván : tavaly gyufaszállal piszkálták az almák kocsá­nyábói a homokot, ennek el­lenére össze kellett darálni az egészet. Huszta Vince elnökhelyet­tes most nyugodtabb a Piac miatt,/mint tavaly. Íme a tapasztalat summázata: „Fi­zetnek meg érte árat, csak ki kell várni. Máskor is így volt. Most senkinek, tavasz­szal, meg már mindenkinek kellene az alma." Könnyű a zákányszékiek­nek, amellett, hogy szépek a gyümölcsöseik, még el is tudják tartani tavaszig a portékát. Van hűtőházuk. Igaz, meg is kell érte dol­gozniuk. ' Különben, az Egyetértés Szakszövetkezetben minden­nap hétkor már ott áll a pi­ros busz a gépudvarnál, s ha megtelik, ha nem, indul a határba. Dél tájban pedig a „liba", az ebédes kocsi meleg ételt visz a segítség­nek. Ilyenkor még az is el­felejtődik, hogy a munka­kezdetnél nem stimmelt minden. Történetesen bent maradtak az almaszedő szatyrok, s emiatt jut idő bőven a tereferére, meg a hasznos gondolatok kicseré­lésére. A múltkoriban is tag­baszakadt ember magyaráz­ta Farkas Zoltánnak. hogy olyan marógépet kellene a gépe után akasztani, amelyik a fasorokból is kiszedné a gazt. Egyik nap alma, másikon szőlőszedés vagy egyszerre mindkettő, — mondogatják most mindenfelé. Egy biztos, akad tennivaló a gyümölcs­termesztő gazdaságokban. Az öttómösi iskolások a Palotás­szőlőben szüretelnek. Telnek a platókra szerelt tartályok. A nagy szünetben — evés idején — Bakos Balázsné nagyjából összegezi csak a strigulákat. A precíz munkát meghagyja a számtanos kol­légáknak. Tavaly számító­gép döntötte el, kinek meny­nyi forint járt az elszámo­lás után. Közben Kazi Fe­renc bemutatja tudományát, hogy ő akár a magas oszlo­pon is megáll egy lábon, csak tanulni ne kelljen majd a szőlőszedés után. A hatodik osztályos Dobó Nárcisz elárulja, hogy kicsit unják ugyan a munkát, de a pénz jó lesz majd érte. Németh Irén és Dobó Edit is nagyot harapva a tojásos­kolbászos kenyérből, egyet­értően bólint. De azt sem tit­kolják, hogy előző nap ők szedték a legtöbb szőlőt az osztályban. Erre persze a nyolcadikosok is közlik: tő­lük pedig Papp Antal és Ki­rály Róbert járt az élen, még akkor is, ha öt vödör­rel levontak a teljesítmény­ből helytelenkedés miatt. ' Katona Illés és Szekeres Szilveszter már csütörtökön a szombati nagy munkára készülődnek, szedik össze a vödröket, tartályokat, meg a vizeshordókat. Csaknem két­száz városi segítséget jelez­tek a szürethez, almaszedés­hez. A zákányszékiek busza is már szinte járatszerűen közlekedik Szegedre a hét végén. A fürttel megrakott szőlő­lugasok, a gyümölccsel teli ágak láttán ez már nem is meglepő... Majoros Tibor Milyen íesz a szegedi műjégpálya? Hogy milyen lesz, arról némi fogalmat alkothattak már maguknak azok a vá­roslakók, akik közszemlére tett makettet, vagy annak képét lapunkban látták. A makett azonban a laikusok számára -*- és mivel Szege­den eddig nem épült mű­jégpálya, csaknem mind­annyian annak számítunk — nem szolgál kellő tájékoz­tatással. Márpedig — hiszen dolgoztunk, ós bizonyára még dolgozni is fogunk ér­te — joggal kíváncsi az em­ber, mire áldozza erejét, szabad idejét, forintját. A társadalmi összefogás eddi­gi hullámai tovább gyű­rűznek még jó ideig, sok­sok téglajegy árára, tucat­nyinál is több intézmény munkatársainak szervező te­vékenységére. gyárak, vál­lalatok brigádjainak önzet­len munkájára lesz szükség ahhoz, hogy az első korcso­lyázókat fogadhassók a pá­lyán. Amely olyan lesz, amilyen nincs több széles e világon ... És nem is lesz, mert kü­lönleges adottságokkal, fel­tételekkel kellett számol­| niuk a tervezőknek. A Sza­badkai út, Horgosi út, a vas­úti töltés és a szalámigyár iparvágánya közötti terület ugyanis meglehetősen mély fekvésű, a csapadékvíz meg­reked ott. Olyan műszaki megoldást kellett tehát ta­lálni, amely ezt a nehéz­séget a szó szoros értelmé­ben áthidalja. A pécsi, mis­kolci, debreceni műjégpálya­építők tapasztalatait össze­gyűjthették a szegedi sport­létesítmény tervének meg­alkotói, óm mégsem volt könnyű dolguk: a helyi sa­játosságok és igények, a pénzügyi lehetőségek szá­mukra egészen új helyzetet teremtettek. Azt azonban éppen más városok pályái­nak üzemeltetői ajánlot­ták: semmiképp se tervez­zenek a szegediek nyitott pályát. Az energiaköltségek is lényegesen nagyobbak, a jégfelújítás is nehézkesebb, és a hó, a szél jégrontó ha­tása is fokozottabban érvé­nyesül. Az intés így szólt: ami pillanatnyilag tán drá­gább, az hosszabb távlat­ban olcsóbb. (Egy példa: a csaknem kétezer négy­zetméteres jégfelületre elég, ha csak tízcentis hó esik, és máris hetven, három köbméteres teherautóval le­het csak el hordani a ha­vat! Elképzelhető, hogy ez mennyi ideig tartana!) Nos. tehát az előzetes ta­nulmányterv elkészülte után megszületett a döntés: fe­dett lesz az építkezés első ütemében megvalósítandó, a nemzetközi jégkorongmér­kőzések pályaszabvónyának is megfelelő korcsolyázó­hely. két oldalán lelátóval, öltöző- és melegedőhelyisé­gekkel. (Később anyagi le­hetőségektől függően mód lesz arra, hogy nyitott pá­lyát újabb öltözőket, gya­korló-, illetve tanpályát toldjanak a fedett csarnok­hoz. Sőt: teniszpályákra is marad még hely. Teniszezni nyáron egyébként a fedett csarnok speciális sző­nyeggel lefedett pályáján is lehet, amely akár kiállítá­sok rendezésére is alkal­massá tehető.) A műjégpálya tervezőitől, a DÉLTERV munkatársaitól tudjuk, hogy az elképzelé­sek megfogalmazásában se­gítségükre volt a Szegedi Tervező Szövetkezet a ta­lajmechanikai, a CSOMI­TERV a geodéziai, s az Energiagazdálkodási Intézet a hűtéstechnikai kérdések megválaszolásávaL S ter­vezőként is közreműködik a kivitelezést vállaló DÉLÉP, hiszen a technológiai folya­matok részleteinek kimun­kálásához jobban értenek az ottani szakemberek. A kö­zös összefogás tehát már a tervkészítésben is érzé­kelhető ... A már említett rossz ta­lajadottságok „kárpótlásául" a szalámigyár ősztől tava­szig felesleges hűtőkapaci­tása szolgál: ezért érdemes éppen ott, a gyár közvetlen közelében építeni a jégpá­lyát. (Meg persze azért is, hogy az egyik legforgalma­sabb „városkapu" szebbé váljék. Ráadásul villamos­sal, autóbusszal könnyen megközelíthető lesz a pá­m — Öregek otthona A tervek szerint ez év végére készül el Szegeden a Tol­buhin sugárúti öregek otthona. A 110 férőhelyes garzon­iellcgü lakásokból álló épület kényelmesebb és korszerűbb lesz a két meglevőnél. Ennek közvetlen szomszédságában énítik fgj — várhatóan 1984-ben — a másik ugvanilvcn házat, melyben helyet kap közös konyha és mosoda is. lya, amelynek oldalában autóparkolónak szintén ma­rad hely.) A magas talaj­vízszint káros hatásait szi­várgórendszer kiépítésével ellensúlyozzák majd: a cső­hálózat természetes lejtésé­vel továbbítja a csapadékrp­zet a közeli fő gyűjtő csa­tornába. A pályaszerkezetet pillérekkel támasztják alá, s több rétegű alsó szigete­léssel veszik elejét a hő­veszteségnek. Az a beton­réteg ugyanis, amely már közvetlenül a jéggel érint­kezik, mínusz 4—5 fokos lesz. Hogy a fémnél ol­csóbb legyen, és ne korro­deáljon, műanyag csöveket fektetnek le — egymástól 9 centiméterre — ebbe a hű­tőbetonba, s ezen a 22 ki­lométeres hálózaton ára­moltatják a Glykol hűtő­folyadékot — negyven köb­méter kell belőle az egy­szeri feltöltéshez! A Glykol lesz tehát a betonréteg hű­tője, s a beton a mindössze 3 centiméter vastag jég­réteg fagyasztója. (Persze, gép is kell hozzá — a mű­korcsolya-bajnokságokról is­merősek már ezek a jégfel­újító masinák.) A tervezőknek előre kel­lett számolniuk a hőmér­séklet-ingadozások káros ha­tásával. Ezért a 61-szer har­mincméteres betonréteget'— melyet 230 köbméternyi anyag felhasználásával „egy lélegzetre" kell elkészíteni! — csúszórétegre helyezik, s a dilatációs mozgásokat le­hetővé tevő rugalmas anyag­gal veszik körüL A pályát borító tetőnek is van ér­dekessége: 45 méternyi tá­volságot kell áthidalni, ra­gasztott faszerkezettel, amely Agárdon készül, az Agro­komplexnél. (Onnan szár­mazik az újszegedi Liget­fürdő fedett medencéinek kupolája is.) A csarnok je­gén egyébként hat-hétszá­za n korcsolyázhatnak egy Időben, lelátóin pedig 600 ülő- és kétszáz állóhelyet alakítanak ki — leendő jég­mamáknak, sportbarátok­nak. S már nem is a távoli jövőben: a terep-előkészítés ebben a hónapban meg­kezdődik. Tégla ugyan vajmi kevés lesz a műjégpálya környé­kén. ám a tégla jegyek vá­sárlóit megnyugtathatjuk: forintjaikkal mindannyian egy-egy jelképes téglát ta­pasztanak a jövőre már ma­gasodó falakhoz. Pálfy Katalin Küldöttség elutazása Elutazott Magyarország­ról a Szovjet—Magyar Ba­ráti Társaság ukrán tago­zatának küldöttsége, amely az MSZBT meghívására ivan Crunyanszkij, az Uk­rán SZSZK erdő- és faipari miniszterének, az SZMBT ukrán tagozata elnökének vezetésével tartózkodott ha­zankban. Ivan Grunyansz­kijt fogadta Marjai József miniszterelnök-helyettes. A szovjet delegáció vezetője ellátogatott a Mezőgazdasá­gi és Élelmezésügyi Minisz­tériumba is. A szovjet kül­döttség tagjait fogadta Ap­ró Antalt a Magyar—Szov­jet Baráti Társaság elnöke.

Next

/
Oldalképek
Tartalom