Délmagyarország, 1982. október (72. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-24 / 250. szám

5 Vasárnap, "1982. október 24. % Mese a négy süvegről A mese voltaképpen nem is a négy süvegről, hanem négy, különböző színű süveget viselő ikerfiúról' szól. Erőteljesen népi ihletésű mű. a bolgár Pancso Pancsev a folklór akár internacionálisnak is nevezhető meseelemeit illesztette egybe, próbavándorúttal a lány kezéért, mesemondó anyókával és ha nem is a legkisebb, de a legdolgosabb fiú természetes végső győzelmével. Minden színházi gyermekelőadás örök lélektani vizsga: miként tudják az alkotók a gyermeki fantázia követelményeihez igazítani a produkciót, egyetemes és speciális dramaturgiai megoldásokkal, színekkel, ötletekkel, a figyelmet lekötni képes fordulatokkal — hogy a végén önfeledt-lelkesen hangozzék föl a másfajta előadásoknál érthetően hangosabb, kiáltásokkal, nevetésekkel vegyes, legbiztosabb eredmény: gyerekkezek tapsa. A Zenés Színházban látott mesejáték-bemutató úgy hetvenöt százalékban meg is felelt a fenti kívánalmaknak. Ha ehhez még hozzá is kell számítanunk némi korosztályengedményt, Galamb Sándor rendezése (a vendé" díszlet- és jelmeztervező Kállai Judit színvonalas munkájára építve) mindent felhasznált, ami csak a népi miliő totális megjelenítéséhez kell: megelevenedett bolgár mesevilág tárult az ifjú nézők elé. „Átkötő" megoldásként az egyes táncszámok — kár, hogy nem túl magas intenzitással és színvonalon — ugyanezt a koncepciót szolgálták. Baj csak annyi történt, hogy az imígyen egységes kompozíció néhány eltérő szerepértelmezéssel és a gyermekdarabok kissé eltúlzott formai megoldásaival lépett frigyre. Vass Gábor feladata volt a legvonzóbb: négyes szerep. Kár. hogy az ikerfiúk különböző népmesei karaktereit csak látszólag változatos, valójában leegyszerűsített. többnyire egysíkú eszközökkel oldotta meg. Telitalálat viszont Déry Mária (Gena néni) és Katona András (Petkó gazda) alakítása. Mindketten megtalálták az ideális játékstílust, yalóságillúziót keltő mesealakot formálva meg. Karancz Katalin (Mesemondó öregasszony) viszont időnként nem hatott elég „anyókásan". A Mese a négy süvegről a végén fölcsattanó tapssal alapjában véve igazolta a gyermekdarabok szükséges elvárásait, s ha némi tartózkodással is. a négyféle süvegű fiú kalandjai — tulajdonképpen megsüvegelhetők. Domonkos László Külföldjáráson a Zenebarátok Mint beszámoltunk róla, Szabadka és Drezda után első „nyugati" turnéjára utazott a DÉLÉP Zenebarátok Kórusa: Görögországba. A napokban hazatért 110 tagú együttes külföldi vendégszerepléséről Erdős János szólamvezetővel beszélgettünk. — Honnan a megtisztelő meghívás? — Egy korábbi kapcsolat eredménye. 1979 májusában tudniillik emlékezetes sikerű hangversenyt dirigált a dómban Karolosz Trikolidisz a Szegedi Szimfonikus Zenekar és a Zenebarátok Kórusa élén, s a fiatal görög karmesterrel felléptünk még Szolnokon és Egerben is. Az együtt töltött napohban közvetlen baráti kapcsolat alakult ki közöttünk, s Trikolidisz már akkor megígérte, adandó alkalommal meghívja a kórust Görögországba. Az alkalom most jött el, amikor kinevezték a theszszaloniki színház zeneigazgatójává. — Milyen eseményekre érkeztek? — Thesszalonikiben ősszel egy hónapig tartó fesztivált rendeztek, melynek gazdag programján koncertek, opera-, balett- és színházi előadások, kiállítások szerepeltek. Többek között fellépett a leningrádi Gorkij Színház, a berlini Komische Oper együttese is. A szegedi kórust Mahler II. szimfóniájában való közreműködésre kérték fel, ez volt Görögországban a mű első előadása. A másfélórás szimfónia nem mindennapi feladat: a partitúra 100 tagú zenekart kíván, a bonyolult zenei szövet alaposan próbára tette a helyi szimfonikus zenekart. A kórus a befejező ötödik tételben jut szerephez, ahol a végletes hangulati ellentétek ábrázolásához a kórushangzás teljes kifejező skálájára van szükség, a hangtér jedeiem és a hangerő a lehetséges szélső határokat érinti. A műben két kiváló szólista működött közre: a szopránszólót az Athénben élő japán énekesnő, Misa Ikeuchi, a mezzoszopránt a Miként azt olvasóink tapasztalni fogják: nemcsak Szúrós szemmel című, keretbe zárt írásunk szerzője fogott e héten bosszúsan tollat. Kik ezért, kik azért, mások ís háborognak, s ez nem is lenne baj (minden jobb a közömbösségnél), ha időnként nem lőnének túl a célon. Márpedig előfordul, miként az is, hogy ágyúval lövünk verébre ... Tapasztaljuk továbbá: akadnak, akik levelet ugyan írnak az újságnak. olvasni viszont nem szokták, olyan igényekkel hozakodnak elő, melyek teljesítésére nincs reális lehetőostaláda társszerzőnk az olvasó ség. Merthogy kívánságainkat pénztárcánkhoz kell igazítanunk. Hogy mindezt miárt bocsátottuk előre,az alábbiakból remélhetőleg kiderül. ménnyel. Az újabb kommentárok helyett inkább azt javasoljuk, kik-ki tanulmányozza a lépcsőházakban fctfüggesztett házirendet. Bár tudjuk, mindig akadnak, akik nem követik önként a bérlőkre vonatkozó rendelkezéseket, megszegik a szabályokat, s ezzel alaposan megkeserítik a lakótársak mindennapjait. Esetükben aligha hatásos a rábeszélés, annál inkább a bírságolás. Éljenek a bérlők ezzel a lehetőséggel, a csendháborítókkal és egyéb kellemetlenségeket okozókkal szemben m szabálysértési hatóságnál keressenek jogorvoslatot. Sorokban Kerékpártolvajok — punkok karmester felesége, Barbara Trikolidisz énekelte. A kétnapos próbák eredményeképpen nagyhatású, magával ragadó előadás született, Trikolidisz a hatalmas művet nagyszerű' építkezéssel fogta egységbe. A közönség a kórust is melegen ünnepelte, s a hangverseny után a város polgármestere adott baráti hangulatú fogadást — Merre jártak, mit láttak még? — Felejthetetlen élményt jelentett az októberi nyár fényeiben pompázó Égei-tenger, az ősrégi kereskedőváros még éjjel sem szűnő, nyüzsgő forgalma, az utcasorokon át húzódó török bazárok színes látványa, a bizánci kor sok-sok évezredes műemléke. Trikolidisz a kórustagokkal, mint személyes vendégeivel foglalkozott, a hangverseny utáni napon maga vállalt kalauzolást a városnézésben, s ő mutatta meg a múzeumot is, ahol Nagy Sándor apjának, Fülöpnek nemrég feltárt sírjából kikerült kincsek mesés gazdagsága látható. A később visszainduló csoportnak még a Chalkidiki félsziget szépségeit is ecsetelte. — A thesszaloniki koncertsiker nyomán várhatóak újabb meghívások? — Jövőre tervbe vették a kórus visszahívását, Verdi Requiemjében, valamint Kodály-műveivel. Mivel a jövő évadtól Trikolidisz karmesteri tevékenységének jelentős részét az NSZK-ban és Franciaországban fejti ki, ott is szeretne a későbbiekben a kórussal koncertezni. A DÉLÉP Zenebarátok Kórusára a napokban újabb megtisztelő feladat vár. Október 28-án utaznak Drezdába. ahol 30-án és 31-én a Kodály-centenárium alkalmából a Psalmus Hungaricust és a Budavári Te Deumot adják elő, magyar szólisták, Kodály Zoltánná, Takács Tamara, Fülöp Attila és a szegedi Kenesey Gábor közreműködésével, Koloss István orgonajátékával. Vezényel: Pál Tamás. Több pontba foglalta észrevételeit egyik szegedi olvasónk. Elsőként a kerékpárlopásokról szól: „Egy családtól egy hónapon belül két kerékpárt loptak el. Egyet a lezárt tárolóból, egyet pedig — lezárt állapotban — öt perc alatt, az alagsorból. Ügy hallottam (nem tudom, ig'az-e?) a rendőrség a kerékpárlopást nem nyomozza. Ezek szerint ez nem üldözendő cselekmény. Akinek ellopták, lopjon helyette másikat! Ha valaki az ABCben ellop egy üveg bort, megindítják a büntető eljárást Ha valaki ellop egy kerékpárt, azt nem keresik! Valamikor minden kerékpáron névtáblának kellett lenni és a haszifáló magával kellett hordja az igazolványt. Miért nem lehet ezt most is elrendelni? Ismerős körökben nap mint nap hallani kerékpárlopásról. Alapos, szigorú büntetés kellene, majd megszűnne a lopás." Eddig a levél első passzusa. Idézzük a továbbiakat is, de előbb engedtessék meg, hogy erre válaszoljunk. Olvasónknak tökéletesen igaza van, hallatlan méretet öltöttek a jármű — köztük a kerékpárlopások. Csakhogy jogos felháborodásában levélírónk túlságosan is elvetette a sulykot, olyan megállapításokra jutott, melyek nem igazak! A rendőrség igenis nyomoz ezekben az ügyekben, mivelhogy a kerékpárlopás ma is büntetendő cselekmény. (1-Ia másból nem, rendőrségi hírekből olvasónk is értesülhetett már erről.) Igaz, a nyomozás nem mindig vezet eredményre, sokan ugyanis szétszerelik, átalakítják a lopott bicikliket, így adnak túl rajtuk. A rendőrségnek rengeteg munkát jelent a kerék párlopás. Éppen ezért kérték már nemegyszer, lapunk segítségét is igénybe véve, a lakosságot arra, hogy ne hagyják lezáratlanul kétkerekű járművüket Mivelhogy túlnyomórészt a lezáratlan bicikliket lopják el. Magyarán: tálcán kínáljuk a tolvajoknak az alkalmat. Egyegy lopott kerékpárt megtalálni olyasféle feladat, mint szénakazalban a tűt fellelni. Téved olvasónk abban is, hogy manapság nem szükséges a kerékpárhoz igazolvány. Ellenőrzéskor megköveteli a rendőrség a kerékpár gyári számát feltüntető okmány bemutatását. Kettes szám alatt az iskolával kapcsolatos gondokkal foglalkozik levélírónk. Azt nehezményezi, hogy nap mint nap pénzt követelnek a szülőktől a gyerekek, mondván: az iskolában kérik. Ebben kétségkívül sok igazság van — meglehet, kissé megint csak túloz olvasónk — számos családban komoly problémát okoz az iskola igényeinek eleget tenni. Erről egyébként már többször szóltunk, meggyőződésünk, hogy eredménnyel. Ahhoz viszont, hogy tonnaszám kerülnek a szeméttelepre használható tankönyvek, s hogy oktalan po.csékolás minden évben, valamennyi osztályban újakat vásárolni, nem fűzünk kommentárt Levélírónknak tökéletesen igaza van! A diákoknak a mezőgazdasági betakarításokban való részvételéről viszont el kell mondanunk: foglalkoztatásuk népgazdasági érdek, tehát az ország valamennyi lakosának érdeke, másrészt a munkára nevelés célkitűzéseit is segít megvalósítani. Kizárólag a fizetség, az órabér szempontjából közelíteni a kérdéshez, nem a legjobb álláspont. Végezetül a punkokkal foglalkozik olvasónk; közéjük és az idióta közé egyenlőségjelet téve. Véleményével nincs egyedül; számosan vannak még, akik vad kirohanásokra ragadtatják magukat a punkhajviselettel, -öltözékben csatangoló fiatalok láttán. Olvasónk odáig is elmegy, hogy közveszélyes elmebetegeknek titulálja ezeket a fiatalokat, kényszerzubbonyban szeretné látni őket. Pedig aligha sikerülhet társadalmi problémákat kényszerzubonnyal megoldani. Sajnos, sok fiatal kószál céltalanul, s verődik alkalmi csoportokba az utcákon, de ennek nyilvánvalóan megvan az oka. Az okot kell megszüntetni, és nem a belőle sarjadó hajtást levágni. (Egyébként pszichológusok, szociológusok hada próbálkozik e sok feszültséggel járó társadalmi jelenség gyökereinek feltárásával.) Ha megszegik a házirendet Október 17-i Postaládánkban megjelent Lakásügyek — lakóügyek című írásunkhoz kapcsolódva írja egyik olvasónk. „Nagyon helyes lenne, ha nemcsak a házfelügyelők kötelességével foglalkoznának a kedves bérlők, hanem azzal is, hogyan lakják a lakásukat, miért nem tartják b'e a házirendet. Sajnos, a bérlőtársak többsége fütyül a házirendre. Takarításnál Páldául nem sokat törődnek azzal, hogy a föggőfolyosó rácsán lesöprött, lerázott pokrócot, szőnyeget az alsóbb szinten éppen kire rázzák, avagy az ajtó előtt levő lábtörlőt kinek a nyakába verik ki. A felújított régi bérházaknál — ugyanúgy, mint a panelnél — egészen vékony födémet építettek, azaz építenek, ami elbírja ugyan a normális élettel, lakással járó zajt — de nem bírja el azt, hogy a gyerek (ek), állandóan nyúzza (ák) a rádiót, a televíziót. a diszkó- és rockzenéért, amire azután igen kemény diszkó- vagy rocktáncot táncolnak. Az ilyen „gyerektevékenység" — amit. a szülő is megenged — az alsóbb és felsőbb szinten lakók között igen gyakran kemény szóváltással jár. Nagyon helyes, hogy a lakbér emelésének hogyanját és miértjét taglalják és magyarázzák az újságban. Áldásos nyugalmat hozna, ha megmagyaráznák azt is, hogy a sűrűn lakott bérházakban hogyan illik lakni." Bizonyára elkerülte olvasónk figyelmét, hogy az együttélés írott-íratlan szabályaival nemegyszer foglalkoztunk már összeállításunkban. Sajnos, nem sok eredMiért nem• jár az Északi körúton olyan, autóbusz, amellyel közvetlenül el lehetne jutni a Belvárosba? kérdezi egy névtelen levélíró. Szerinte a Marx teret érintő 83-as mellett szükség lenne egy belvárosi járatra is. Szívesen közzétennénk a Volán levelét, akár terveznek efféle járatot, akár nem. (Csupán annyit jegyzünk meg, hogy a Marx tér azért eléggé bent van a városközpontban ...) Tarján i lakók százai aláírással kaptuk a következő sorokat: „Már több ízben írtuk és kértük, hogy a tarjáni villamos-végállomáshoz építsenek fedett várót, akár olyan egyszerűt, amilyen a vágóhídi végállomásnál látható. Kérésünk sajnos, süket fülekre talált. Márpedig itt az esős idő. a villamosra sokat kell várni, a szabad ég alatt az bizony igen kellemetlen, különösen az időseknek és a kisgyerekes anyáknak". Nemrég tettük közzé a városi tanács vb építési és közlekedési osztályának állásfoglalását ez ögvben. Megírtuk, hogy tervezték ugyan a tarjáni végállomásnál várakozóhely építését, de mert egyre jobban meg kell fontolni. mire költsünk a város pénztárcájából, a terv csak terv maradt. Mégsem olyan szomorú a helyzet, mivel L villamosok sűrűn követik egymást, addig, amíg. a végállomáson időznek. beszállhatnak, a villamoskocsikban tölthetik az utasok az indulásig hátralevő időt. Tarjáni olvasóink másik gondján már könnyebb segíteni. Valóban veszélyhelyzetet idéz elő, hogy sok gyerek nagy sebességgel kerékpározik a járdákon. Az idősek, a mozgásukban korlátozottak túlzás nélkül mondható. rettegnek tőlük. A szülők megpróbálhatnák jobb belátásra bírni gyermekeiket. és az sem ártana, ha időnként a rendőrök is figyelmeztetnék a biciklivel száguldozó gyerekeket. összeállította: Ladányi Zsuzsa Szúrós szemmel A régi híd lábától indulva Juhász Gyula végre a Tiszát nézi, kezében egy mészdarabbal összefirkált gyerekmunka. Csikk és csikk mindenütt százszámra, még a motorosparádé nyomai is látszanak. Elhajigált olajos flakonok, tejfölös és kefíres műanyag dobozok. Árad a szőke folyam, és a nyári kövek közét kitöltő szemét, sodródik a lassú folyású partszélre. Lassan hullámzik a csónakház drótkötelén az áradás által sodort fűzfarönk, előtte egy fél ócska teknő, és mindenütt műanyag fóliafoszlány, tejfölös, hipós falként, flakonok sora. Nem szebb a környék a sétányon sem. Klinikai ápoltak cigiznek, a csikk nagy ívben repül a fűre, a rakpartra, próbáiion valaki szólni! A sellőházból is nagy ívben indul el egy hamutartó tartalma ... Rúgom az avart, elém tárul az árvízi emlékmű, eltűntek a fekete . márványtáblák az adakozó városok neveivel, és az emlékmű alsó részéről is „megszökött" a burkolat. Egy hónapja még körül volt deszkázva. A környék sem különb a már leírtaknál. Visszafelé a klinikákért. A Béke-éoület, a volt piarista rendház „udvara". A kidőlt-bedőlt kerítések némelyikén mintha tank ment volna át.... Látszólag az énítők elvonultak, a csatatér maradt. Az énületek környéke : nyomorék soromoó, öreg nortás bácsi tesz egy-két söprűvágást céltalanul. mindenütt szemét. csikk-csikk — mindenütt csikk... Az elhelyezett g'rhe-gurba szemetestárolák szinte érintetlenek. Emlékszem. mrerekkoromh'n szén sát.ánv voH, a kl'n'kakert. knl. szinte enWoiz^t adott kö-e-ién » szök*'-út. pnanvhallsl. nsdte akkoriban s^m a Eothsab'ldek pvóyvuitak itt. Tudom, reteden ktesi. ctez nin"s, toMrni-foldnri kell. Kinőttük. elavultak. pedig 60 év körül járnak a pavilonok. No, de eltekintve az épület állagától, a környezet tisztább lehetne! Ha másként nem, nyugdíjas parkőr alkalmazásával. A Dóm tér környéke. Körben parkoló gépkocsihad, részben a parkolókban, részben fél kerékkel szabályosan • a járdán. Mikor elmennek, mindenütt csikkhalom. A hoszszú út után itt ürítik a hamutartókat, ha egyiknek szabad, a másixnak is alapon. A kis seprűgép sem fér oda, mert egyik kocsi jön, a másik megy. Talán megoldás lenne, ha megtiltanák a parkolást egy-két órára, míg a gép kisöpri a hulladékot a parkolók után. Közelben a Hild-kapu, sziszifuszi munkával évről évre újrafestik, rendezik, mégis összefirkálva: Maca itt járt, Józsi; Tied vagyok, és egyéb épületes felkiáltások. Keréknáron száguldozó gyerekhad, a sebességük veszélyes, nagyokat esnek, ütköznek gyalogosokkal. Az aljban esténként punkok és csövesek. Elhajigált csikkek és összetört sörös-, borosüvegek. Elkelne erre gyakrabban a rendőrjár-_ őr.... Eltelt egy óra, ismét Juhász Gyulánál vagyok. A tér homokozórésze viszonylag tiszta, erre jártak délelőtt az óvodások, és kis kezükkel, úgy látszik, csatárláncot alkotva. áz óvó néni vezetésével körnvezetvédelmet játszottak. Tele vannak a szemetes edénvek. Egy fiú a labdát épp a kosárnak dobja, a szemetes, melyet már tomboló sihederek kirángattak, az ütéstől feldől, a szemét, a kavicsos útra kerül, belekm az őszi szél. Kérem a SZar*"dtelCSt p« dobjunk pc'l'iröt a flaszterre és a _ viesra. a koltaVfi'v bateror teten valam" teb«+i K<v»dj«k el a mág tisztább Szegedárt moz"-lmnt! De ne tavasszal! Holnap! Én benne vagyok. Klárafalvi Aladár