Délmagyarország, 1982. október (72. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-19 / 245. szám

4 Szerda, 1982. október 20. 4 és a gyásztéren Magyar, aki Mohácson jár, szinte .bizonyosan elzarándo­kol a történelmi emlékpark­ba, amelyet a vésznek mon­dott vereseges csata 450. év­fordulóján, 1976. augusztus 29-én avatott föl és nyitott meg a magyar állam. Magam is ezt. tettem. Miközben meg­illetődve újra és újra kö­rüljártam a temetökert szál­t-gyenes és megdőlt sírjele­it. rajtam nem a lehangolt­ság vett erőt, hanem egy bizonyos fajta életöröm. Lám — aúgtam magamnak — a történetfilozófus és köl­tő Johann Gottfried Herder­nek nem lett igaza, aki 1791­ben azt jósolta: ..A mások közé ékelt kisszámú magya­roknak századok múltán ta­lán majd a nyelvét sem le­het fölfedezni." Mindenféle közöny, vagy átok ellenére nemcsak, hogy megvagyunk Európában, de népünk most kezd csak élni igazán, és nemzetközi tekintélye Is egy­re növekszik. A tudatgya­rapito és rendkívül tanulsá­gos nézelődés közben azon­ban nem hagyott nyugton a kérdés: mit tudunk Mohács­ról? Mit őriz róla az emlé­kezet? Milyen tartalmú az úgynevezett kövclemény? * Ami az idősebb korosztály­ban megrögződött, az vala­mi olyasféle, hogy nagy vész volt, s hazánk minden búja­bajanak ez az egyik fő oka. Némelyek tudata melyébői talán még előbukkan a kis­iskolás olvasmány, amely így kezdődött: „Szegény fiatal Lajos király. Midőn a török hatalmas sereggel betört az országba, hiába kért segélyt nemzetétől..." Ls előjön­nek a romantikus költői bu­songások és víziók, amelye­ket a fiatalok is ismerhet­nek. Először talán Kisfaludy Károlyé: „Hösvértól pirosult gyásztér. sóhajtva köszönt­lek, / Nemzeti nagylétünk nagy temetője. Mohács". Kölcsey fájdalmas látomása: ..Es más hon áll a négy folyam partjára, Más szó­zat és más keblű nép." Czucaor Gergely szerint a főúri gőg, gyávaság és a párnak kicsordult vére bosz­szulta meg magát, ezért így fogalmazott: „Nemzeti nagy bűnnek, nagy toriója, Mo­hács." Eötvös József úgy lát­ta. hogy „Elődeink siralmas harchelyén. / Zöldebb a fű Mohácsnak mezején." És ki ne tudná betéve Vörösmarty Százat-ából: „S a sírt, hol nemzet süllyed el..." Pe­tőfi a nemzet ébresztése ivandékával azt kiáltotta: „Hol lesz az új Mohács" ahol megint lemegy Majd a ha­za napja." Még a modern Ady is úgy vélte kétségbe­esett egyedüliségcben: „Ém vagyok az utolsó élő ma­gyar", majd reménytelenül nézve kora úri Magyaror­szágára, kegyetlen indulattal vágott végig önmagán és nemzetén a Nekünk Mohács kell soraiban: „Ila van Is­ten, ne könyörüljön rajta: / Veréshez szokott faj la ..." Alighanem az orákulum Her­ríer is hozzájárult a magyar •ors komor láttatásához. Egyedül József Attila hárí­totta el a rettenetet: „A har­cot. amelyet őseink vívtak, bekévé oldja az emléke­zés ..." Ezeken kivül vajmi ke­veset tudunk Mohácsról. A történelemkönyvek sommá­san intézik el. Tatárdúlás, tőrök veszedelem föl lelhető a népi hagyományokban, de a mohácsi vereségről szó sem esik. Ennek valószínűleg az is egyik magyarázata, hogy H nép széles tömegeinek nincs köze a vereséghez, hisz 1514 okán föl sem merték fegyverezni a haza védelmé­re. Az urakat ráncba szedő Mátyás királyt, a szabadság zászlaját magasba emelő Rá­kóczit és Kossuthot, a dol­gozók hatalmát meghozó Ta­nácsköztársaságot. hiven őr­zi a nép emlékezete. „Ahol a nép úgy érzi, hogy nem­csak targya, hanem alkotó részese is a nemzet történe­fcíiKk. — moiKioUd Qrtutay Gyula — költészete egyszer­re megőrzi azt az időt." A mohácsi tragédiáról sem a népdalokban, sem mondai tö­redékekben, vagy szájhagyo­mányokban nem találko­zunk. Még Mohács környé­kén is hiába kutatunk. A közismert szólás, mely sze­rint „több is veszett Mo­hácsnál", nem a nép köré­ben termett, hanem irodal­mi indíttatású. • Ahhoz, hogy többet tud­junk Mohácsról, fejet kell hajtani az elesettek tömeg­sírjánál, amelyben Papp László régész ásatásainait eredményeként 1961) óta több száz holttest nyugszik. Kö­zelről megvallatva jobban ki­tárulkozik a történelem. Ott az egykori dokumentumok ismételten meggyőznek ben­nünket arról, hogy a múlt­ban századokon át ostoba, önző, 6tupid, megalkuvó volt a magyar uralkodóosztály, különben talán nem kellett volna oly sokaknak elpusz­tulni azok közül, akik ki mertek állni a hódítók el­len, nem kellett volna ké­seibb is százezreknek meg­halniok idegen érdekekért. Burgio pápai követ a töb­bi között azt írta a nemesek, főnemesek, országnagyok II. Lajos korabeli magatartásá­ról; „Ha Magyarországot 3 forint árán meg lehetne menteni ebből a nagy vesze­delemből, amiben most van, nem hiszem, hogy akadna olyan ember, aki azt a há­rom forintot ideadná." Jel­lemző, hogy még az egy­millió holdas Szapolyai Já­nos is tétlenül nezte Tomori Pál kalocsai érsek erőfeszí­tését, aki megbízott vezér­ként, ilyen helyzetben kép­telen volt 20—25 ezer har­cosnál többet toborozni. Ak­kor — gondoljunk csak II. Szulejman 160 ezres had­seregére. amelynek fele ha­zánk ellen indult — el kel­lett buknunk. De az em­lékeztető térre egész éven át érkező, s kegyeletét le­rovó sokaság megjegyzése, „történelemmagyarázata" ta­núsítja. hogy nem indokolt többé a jajongó gyász. Né­pünk, nemzetünk fölemel­kedett Muhi, Mohács, Buda, Nagy ma j tény, Világos és Orgovány ellenére is, és nagy bizakodással építi sa­ját jövőjét. Nincs többé egye­dül, nern magára hagyott né­pe a világnak, hanem egyen­rangú alkotó részese a szo­cialista országok szövetségé­nek. A Duna-parti várost el­hagyva csak néhány kilo­métert kell haladni az eszé­ki úton, majd jobbra for­dulni. Kettős vadgesztenye­sor visz a hatalmas jelké­pes kapuig, amelynek kővá­za csak imitálja a gótikát, csapott csúcsáig érő, bronz­ból kicsipkézett rácsozata pedig növeli a monumentá­lis hatást. Hogy minek a pusztába kapu? Aki csak használati érték szerint rangsorolja a dolgokpt, az bizonyára nem érti. Am aki már magában méltó em­léket állított az elesett hő­söknek. annak szemet-lelket gyönyörködtető a látvány, s megnyugodva lép át rajta. Először a térképkövet sé­táljuk körül, amely a sere­gek fölállását szemlélteti. Perjés Géza hadtörténész segítségével ki-ki fölidézheti, hogyan zajlott le a mindösz­sze pár órás ütközet. A ma­gyar jubb szárny elemi ere­jű rohama szinte elsöpörte a készületlen ruméliai sere­get. Ezt a szultán naplójá­ból tudjuk. A siker láttán az első vonalakban harcoló Tomori futárt küldött a második lépcsőnél tartózko­dó királyhoz, hogy — biztos lévén a „győzelem" — ha­daival csatlakozzék az el­lenség üldözéséhez. A fő­urak azonban rávették az uralkodót, hogy — tekintet­tel a törökök hátrálására — a magyar sereg vonuljon vissza. A fővezér rögtön személyesen rúgtatott hátra, hogy megmásíttassa a paran­csot. Ez némi időveszteség­gel járt. A 10—15 perces ké­sedelem elég volt ahhoz, hogy a török középhad be­avatkozzék a harcba, s így, miután az anatóliai sereg is megérkezett, a magyar győ­zelem kilátástalanná vált. Belépünk a márvány át­riumba, amely intim négy­szögével három méterrel a felszín alatt őrzi a halottak csöndjét. Középen szökőkút, annak kőtulipánja a kegye­let koszorúit jelképezi. Kö­rül az árkádok alatt tablók sorakoznak: helyzet egy órá­val a csata előtt; a mohá­csi csatasík, ahogyan a tö­rök miniatura festők látták: a pusztuló Magyarország; a Mohács utáni helyzet, ami­kor Szapolyai János és I. Ferdinánd is királya lett az országnak; a csatatér föltá­rása ; Török—magyar hábo­rúk a képzőművészetben. A hátsó lépcsők az em­lékhely hét-nyolc hektáros parkjába vezetnek. A lát­vány lenyűgöz, megállásra kényszerít. Körkörösen gon­dosan nyírt tujasövény, azt fiatal erdő övezi. Az előtér­ben művészi faragású fa­szobrok, sírjelek, fejfák, kopjafák. Ahány van, any­nyi változat és forma. Aho­gyan a kapu vagy a dísz­kút is hordoz gondolatokat, ezek az alkotások szintén tűnődésre késztetik a láto­gatót. Az egyik alföldi ha­gyományokat rögzít, a má­sik erdélyi ihletésű, a har­madik -tengerentúli totem­oszlopra emlékeztet. A leg­első kopjafán a fentebb már idézett József Attila-sorok. A következőn Berzsenyi-idé­zet. Néhány közülük széttárt karú, megfeszített öklű em­beralaknak vagy talán ke­resztfának tűnik. Mélységes fájdalmat fejeznek ki a megdőlt oszlopokon fuldok­ló, üvöltő szájú lovak. Csak sajnálni lehet a 20 eszten­dős, magára hagyott Lajost és Tomori Pált. Fölemelnek azonban a keményfába vé­sett Vörösmarty-mondatok: „megfogyva bár, de törve nem ..." Mintegy 150 méter kerü­letű, friss koszorúkkal éke­sített közös sírhalom rejti az elesettek csontjait. A domb mögött harangláb, amelynek kicsiny harangja 15 ezer elesettért szólhat. A hátsó traktus faragásai sor­katonákat, vezéreket, papo­kat idéznek, s talán Kani­zsai Dorottyát is, aki siklósi jobbágyaival temettette el a hazáért életüket áldozókat. * Jönnek csoportosan, magá­nyosan a mai magyarok, hogy fejet hajtsanak a hő­sök emlékének. Hosszan időznek a különös hangula­tú gyásztéren, meg-megáll­nak a kavicsos sétányokon, újra körüljárják a pázsitos tömegsírt mielőtt maradan­dó élménnyel távoznak. Kár, hogy nem vihetnek maguk­kal szöveges ismertetőt. Sajnálom, elfogyott — men­tegetőzött az emléklapárus. Sokan szintén sajnálják. F. Nagy István Gazdag a Volán MHSZ Eredményes tevékenység­ről adtak számot nemrég megtartott közgyűlésükön a szegedi Volán MHSZ szer­vezetének tagjai. A Kalapos István szervezeti titkár elő­terjesztette beszámolóból kitűnt: ez évben fokozott gondot fordítottak a klub­tagok számának és a foglalkozások színvonalá­nak növelésére. A tarta­lékos klubban tevékenyke­dők számára honvédelmi utóképzést, magas szintű előadásokat, technikai be­mutatókat, laktanya-látoga­tást szerveztek; a foglalko­zásokat korszerű szemléltető eszközök felhasználásával tették vonzóbbá, színesebbé. Megrendezték a tartalékosok vállalati versenyét, és három csapattal beneveztek a váro­si-járási döntőbe, ahol a 24 lehetséges közül a 4., 6., il­letve a 9. helyezést érték el. A szervezet lövészklubiá­nak tagjai kiemelkedően gazdag sokrétű tevékenysé­get fejtettek ki az év eddig eltelt időszakában. Fő fel­adatuknak tekintették a honvédelmi nevelőmunka fokozását. A Körösi József Szakközépiskola tanulóinak segítséget nyjtottak a lövé­szeti foglalkozások levezeté­sében ; oktatási anyagokat, fegyvereket, lőszert, szemlél" tető eszközöket biztosítottak a részükre és mint kijelölt bázisklub gondot fordítottak a bevonulás előtt álló sor­köteles fiatalok katonai előképzésére. Köze] hatszáz dolgozó részvételével meg­rendezték a szocialista bri­gádok közötti tavaszi és őszi lövészversenyt; részt vettek a Vörös Hadsereg emlékver­senyen, ahol a Dudok Béla, Varga István, és Simon Ist­ván összeállítású férfi pisz­toly. illetve a Simonné Ju­hos Ibolya, Dávid Lászlóné és Kasza Lajosné összetételű női pisztoly csapatuk I. he­lyezést ért el. Élmezőnyben végeztek az összetett honvé­delmi verseny városi döntő­jében is; I., II.. III. helye­zéseket értek el a Májusi Kupa lövészversenyen, ahol csapatban a II. helyen vé­geztek. Dobogóra álltak a klub tagjai az Alkotmány Kupa és a szakszervezetek rendezte városi lövészver­senyen is. de a minden ed­diginél legnagyobb sikert a Volán Tröszt szervezte XI. klubélet -szervezetében Volán Kupa lövészversenven aratták, ahol 70 köregység előnnyel álltak a dobogó legmagasabb fokára, és bir­tokukba vették a Volán Kupát. Említésre méltó, hogy a versenysorozaton be­lül a klub női légpisztoly és férfi sportpisztoly csapata, (Kasza Lajosné. Dávid Lászlóné, Simonné Juhos Ibolya, illetve Hankó Mi­hály, Dudogh Béla, Szeberé­nyi László) országos bajnoki címet szerzett. Kevesen tudják, hogy az ország legjobb rádiós klubja a Volán 10. számú Vállalat MHSZ-szervezete keretében működik, rövidhullámú és rádióiránymérő szakosztály" lyal. A klubtagok ez évi te­vékenységét dicséri, hogv el­nyerték a Szeged Kupát és a megyei versenyeken a legjobbak voltak. Kimagas­ló eredményeket értek el az országos bajnokságon is; az RH-s és URH-s fiú egyéni­ben másodikok, az RH-s leánv csapatban, valamint az RH-s és URH-s férfi egyé­niben elsők, az URH-s férfi­csapatok versenyében máso­dikok lettek. Ide tartozik még. hogy a rádiós klub, amely ez ideig elég mostoha körülmények között tevé­kenykedett, a lehetőségek keretei között egy kicsit több törődést, anyagi ráfor­dítást érdemelne. Hogy ez nem lenne hiábavaló, bizo­nyítják az eddigi kiváló eredmények. I. A. Újítással kevesebb üzemanyag Hamarosan olyan újítást vezet be a Volán l-es számú vállalata, amelynek segítsé­gével tekintélyesen csökken­het a ZIL-teherautók üzem­anyag-fogyasztása. A vál­lalat — a népgazdaság, s a saját, érdekeit figyelembe véve — az utóbbi időben következetesen kutatja az energiatakarékos megoldá­sokat. s e törekvést, az újí­tók is segítik. Egy nyugdíjas szakember, egykori műveze­tő, Pálfi Gyula most régi — de akkor el nem fogadott — javaslatával hozakodott elő. Újításának lényege: Rgy betét segítségével több­letlevegő jut a porlasztóba, így kedvezőbb lesz a ben­zin-levegő keverék összeté­tele. ' ez pedig természetsze­rűleg a fogyasztás csökkené­sét eredményezi. Az újítás­ról - a Közlekedéstudományi Kutató Intézet adott szakvé­leményt, mely szerint: a be­tét alkalmazásával 2,8—4,5 százaléknyi benzinmegtaka­rítást lehet elérni. A vállalat tíz autójába beépítették a kis alkatrészt, s a forgalmi kísérletek is kedvező ered" ménvekkel végződtek. Megkezdődhet tehát az apró és egyszerű berende­zés sorozatgyártása. Erre a Mirköz Szövetkezet vállal­kozott. s kész arra, hogy november végére legyártsa az első szériát. A számítások szerint a fogyasztáscsökken­tő betét ára egy-másfél hó­nap alatt megtérül. A kis szerkezet nemcsak a ZIL, hanem egyéb típusú teher­autókba, sőt néhány fajta személyautóba is beszerel­hető. Külpolitikai előadás A Hazafias Népfront me­gyei és városi bizottsága', a TIT Csongrád megyei nem­zetközi politikai szakosztálya és Szeged városi szervezete, valamint a Bartók Béla Mű­velődési Központ előadásso­rozatot rendez Jelenségek a nemzetközi életben címmel. A programsorozat harmadik előadásóra ma, kedden este 6 órakor kerül sor. Ónody György, a Magyar Rádió ro­vatvezetője tart tájékoztatót a közel-keleti térség prob­lémáiról és azoknak a vi­lágpolitikára gyakorolt ha­tásáról. r Útmutatók az új lakáskóclexhez — Hogyan állapítják meg a lakbért? — Kik kaphat­nak szociális bérlakást? — Mit jelent a fiatalok fokoza­tos lakáshoz juttatásának elve? — ilyen és ehhez ha­sonló kérdések hallhatók azóta, hogy október elején közismertté vált az új lakás­ügyi rendelkezésekről szóló határozat. A minden részletre kiter­jedő ismeretszerzést, az ala­pos tájékozódást segítik majd az elkövetkező hetek­ben, hónapokban megjelenő, a lakásügyi jogszabályokkal foglalkozó kiadványok. A lakosság először a Ma­gyar Közlöny október máso­dik felében megjelenő kü­lönkiadásában olvashatja a lakásgazdálkodással kapcso­latos jogszabályokat. A közi. löny különszámát — amely a lakásrendeleteket az idő­közi módosításokkal egysé­ges szerkezetbe foglalja — postán megrendelhetik, vagv az utcai hírlapárusoknál megvásárolhatják az érdek­lődők. „Mit kell tudni a la­kásügyi jogszabályokról?" címmel a Kossuth Könyvki­adó is kiadványt tesz közzé. A jövő év első napjaiban boltokba kerülő, mintegy kétszáz oldalas könyv kér­dés-felelet. formájában dol­gozza fel a rendeleteket. HAZASSAG Horváth Ottó és Zemencsik Julianna, Molnár Milliós Pál és Bárdos Margit, Gombos György Antal és Bódi Etelka. Bárdos Sándor Istvárn és Tasnádi Aran­ka, Frányó Sándor József ts Kispéter Ibolya Katalin, Timo­tity István és Sárdí Gizella. Tóthmihály Tibor és Gyulai Emese Klára, Gárgyán Miklós és Nógrádi Erzsebet. Fodor Tibor Zoltán és Tűrök Anna, Agócs Sándor és Simon Judit, Kis Bálint és Kovács Julianna, Kőműves Nándor és Tótli Ilona Mária, Illés Csaba és Szigeti Edit Erzsébet, Bíró István és Berta Edit. Molnár Endre Gyula és Horváth Marianna. Rózsa Zoltán és Martohosi Edit Emese, Szögi László és Tanács Ilona Anna, ctr. ördög László Péter és Barna Julianna Katalin. Va­nyó Sándor ödün és Tusz inger Margit házasságot kötöttek. SZÜLETÉS Szlrbik Sándornak és Molnár Katalin Olgának Petra Szabina, Szabó János Nándorinak és Koch Ildikónak Anita Ildikó, Szöke-Tóth Mihálynak és Plsz­mán Irén Évának Árpád, Thé­besz Károlynak és Vincze Etel­kának Melinda, Polgár Tibornak és Nagy Katalinnak Zoltán, Medovarszki Mályásnak és Med­ve Katalinnak Roland Mihály, Iglói Ferencnek és Barttia Ka­talin Klárának Kinga Katinka, Jakab Istvánnak és Nacsa Má­riának Mónika, Jójárt Miklós Istvánnak és Varga Katalin Ilo­nának Lívia. Suti Józsefnek és Hajdú Tündének Róbert. Csá­szár-Putyt Istvánnak és Schef­íer Klárának Brigitta, Csoknyal Antalnak sé Schmidt Teréznek Ákos, Pakatyilla Zoltánnak és Gera Juliannának Zoltán. Fodor Józsefnek és Polcsik Editnek Adám József, Balogh Sándornak ,e& Kasza Anna Máriának Gábor Csald! eserapk Sándor. Hódi Sándornak Ás dcskó Máriának Levtnte Imre, Kiss Tibornak és Zádori Erzsé­betnek Tibor, dr. Lajkó Károly Ferencnek és Tóth Annának Miklós, Miklós Józsefnek és Horváth Máriának Zoltán Dá­niel, Molnár Istvánnak és Ko­vács Gyöngyinek' Adrienn. Illés Istvánnak és Galzó Mária Mag­dolnának Levente. Gajdacsi Ist­vánnak és Ambrus Erzsébet­nek Esuzsa. Kakas Bélának és Csillág Mártának Béla. Paragl Józsefnek és Ferenczl Etelka Rozáliának Hajnalka, Marancsik Lászlónak és Kocsis-Savanya Évának Adrienn, szilágyi Ist­vánnak és Kis Borbálának Krisztina, Péter Mátyás Lász­lónak és Szabó Irénnek Máté, Tóth Ferencnek és Sziráki Ilona Juliannának Zsuzsanna Ilona, Hatvani Ferencnek és Patócskai Juliannának Tünde, Kiss Jó­zsefnek es Szekeres Arankának Zoltán József. Kovács Zsoltnak és Földest Irénnek Ágnes, Fe­kete Zoltánnak és Rick Hajnal­ka Henriettának Andrea Zita, Korom Mihálynak és Hermeez Juliannának Edit. Deli Mihály Demeternek és Födi Piroskának Gábor. Mónus Lászlónak és Pé­csi Erzsébetnek Gábor László, Bunes Tamásnak és Szűcs Gi­zellának Péter, Gyenes József­nek és Laezkó Eva Piroskának Eva Orsolya. Lovai Györgynek és Illés Margitnak Péter, Varga Ferencnek és Belovai Gyöngyi-. nek Eva. Kujber Istvánnak és Kuklis Erikának László. Király­Gyenge Lajosnak és Márton Erzsébet Lídiának Lajos, dr. Kunsági Elemérnek és dr. Both Zsuzsannának Melinda Nikolet­ta. Szabó Sándornak és Boldi­zsár Erzsébetnek Lívia, Szoko­lay Sándornak és Fejes Editnek Kinga, dr. Sós Józsefnek és dr. Veres Zsuzsanna Ibolyának Irén, Masa Jenő Józsefnek és Mészáros Magdolnának Angéla, Szarvas Illésnek és Kiszel Má­riának Judit Ágnes nevű gyer­mekük született. HALÁLOZÁS Pintér Ferencne Csúri Matild, Sebők Antalné Bozó Erzsébet, Kiss Ernő no Jenei Rózsa, Kurai Károly. Molnár Mihály. Laka­tos BÓLa. Tillinkó Ferenc. Vég­vari József, Huszár Pák Kovács Andomé Bajusz Ilona dr. Gyu­ris Istvánná Kasza Ilona. MLcsik Istvánné Ábrahám Ilona, Koncz Ferencné Farkas Rozália. Moj­zes Sándorrá: Koncsik Rozália ördög Erzsébet, Csonka József. Nyilasi Márton. Horváth István-, nő Gera Etelka, Takács Jenö. Petykó Ferencné Trajer Anna, Nagy Istvánné Cztrok Ilona, Horváth Mihály, Domokos La­josné Ormándi Jusztiniána, Hu­nyadi Lajosné Fehér Ilona, dr. Bánsági Ferenc, Jenei Imréné Bende Erzsébet. Hajas Ferenc, Farkas Lajos, Faragó Ferencné Klein Aranka, Farkas-C&amangó Andrásné Daka Rozália Gyuris Kárlyné Adám Mária. Papp Ferencné Lévai Mária. Szalay József Gyuláné Fogas Anna Veronika, Pap Károlyné Szász Razilla, Kovács Anikó Beatrix, Martonosi Ferencné Papp Ilona. Fátyol Józsefne Schramek Te­rézia. Korom MiháhJy. ördög Szilveszter, Kocsó Páhié BozóJd. Mária Perczei Erzsébet. Szeg­fű László János, Miklós Zol­tánná Barna Mária. Kispál Je­nőmé Barkai Margit meghalt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom