Délmagyarország, 1982. szeptember (72. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-04 / 207. szám

- Szombat, 1982. szeptember 4. w Korhadt fakeresztek J elképesen a sorsa azoknak, kiket Kpssuth a szent küzdelem idején a név­telen félisteneknek nevezett. Ha idővel a kegyelet át is váltotta ezeket kökeresztekre — napja­irmra egyre kevesebb lesz ezek­nek a „jelzett" síremlékeknek a száma Elfelejtett "honvédtábornokok­ról olvasunk lapunk július 31-i számában. S ha ehhez csatoljuk a Magyar Nemzet augusztus 10. szamában a „Tisztelt Szerkesz­tőség!" rovatban a jeltelenül pi­henő és elfeledett hadmérnök tá­bornokról írottakat. sajnálattal állapítjuk meg. hogv a felejtés­ben nem az utolsó Csongrád me­gye. Szóban forgó, tragikus sor­sú. Gyulai Gaál Miklós tábornok Szegvár szülötte (1799; meghalt 1854. nöV. 3Ó-án Pesten). Répásy Mihoiy (!) pedig (névaláírásán így olvásható!) ha nem is a böl­cső. de a koporsó iogán ezé a városé. Répásy ugyanis nem Nagyváradon (mint a lexikonok tévesen közlik), hanem Keme­cser. látta meg a napvilágot, s nem 1789-ben. hanem az ottani református egyház anyakönyvi bejegyzése szerint 1819. szeptem­ber 22-én! Ezért engedtessék meg. hogy a kutató kiegészítő adatokat nyújtson Vass László cikkéhez. A Répásy család kemecsei. ún. Niczky kastélyában nőtt fel Mi­hály. testvérével. a későbbi ki­tűnő állattenyésztővel. Sándor­ral. ahol nevelőjük 1831—32-ben Erdélyi János. a híres népdal­gyű.nő, költő és kritikus volt. Miháiv katonai pályára lépvén, hadnagy korában báró Jellasich­csai együtt szolgált. 1848-ban már a Galíciában állomásozó Wurttemberg huszárok ezredese (őrnagya?), ugyanott, ahol tiszt­társa a Petőfi cserkoszorúzta Len key János is. Mindkettőjü­ket a magvar szív érzése hozta haza idegenből Már ezredes a pákozd—sukoró—velencei. majd a schwechati csatában Novem­ber I-én. Perczel Mórral együtt nevezik ki tábornoknak. A 32 tagu tábornoki karban rangsor­ban az ötödik, jóllehet korára nezve <*sak a huszonhatodik. Fü­zesabonynál. Poroszlónál Görgey Tisza mögé vonulását fedezi. Bátor katona a csatasíkon, ta­pusztcit férfi a tanácsban. Ne­vet nem őrzik győztes csaták, peúig csaknem mindenütt ott van. hol a nép igazát kell bizo­nyítani A tervezésre rendszerint őt szólították fel. Volt lovassági fe'ügyelő, a tartaléksereg pa­rancsnoka. Jó munkát végzett 1848 október 30-tól kezdve, mint a minisztérium V.. úioncozási és pótlovazási osztályának elnöke 1849 máiusátó] „gyakorlatilag" csaknem ő vezette a hadügymi­nisztériumot. Szerepét legiobban Kossuthnak egv Görgeyhez írt levele világítja meg: „ .. oly bő­véber, van-e a jó huszártisztek­nek. hogv lóvásárlás végett most ezeket elküldheti az ellenséa elöl •?" Görgey válasza: „ . .. Répásat azért ajánlottam mert öt mostani hivatalára leg­allcalmasabbnak ösmérem s meg­győződésem. hogy a jó organi­z'iíó most többet használ a ha­zának. mint két jó vezér ..." Még Debrecenből. 1849. máj. 10-én. köszönetet mond Szeged városa lelkes tanácsának „azon hazafias készségéért, miszerint ámbár fiai közül 3000 egyén vesz részt szabadságharezunkban. mégis nem várva felszólítást, nem a reá eső 138 újonezot, ha­nem a régibb kivetés szerinti il­letőséget siet a szabadság védeL mere újabban is felajánlani". (550 újoncot.) Tragikus sorsát, temetését. a síremlék sorsát ismerteti cikk­író. Itt csak annyit: ha életben marad. Haynau bizonnyal fölköt­tette volna Aradon. ..Az egész küzdő magyar qeneralitásban az egyetlen. kiről elmondhatni, hogy boldog. Ugyanis... még akkor húnyt el. midőn remélhe­ti. hogy az ügy. mellyen egész lelkevel csünge, bukni nem fog .. ." Kortársai így méltatták. Sza­badságharcunkról szóló óriási irodalom csak idézi a táborno­kot. néhány sorban, gyéren cso­rog a róla való emlékezés, ösz­szefüggő. hiteles ismertetés még máig js hiányzik róla. Arcképe sem ismert. Az aradi ereklve­múzeum őrzi néhány személyes tárgyát (?). Az anekdotázó Jó­kai a magyar huszár megtestesü­lését látta Répásy tábornokban. Az általános magyar történet­írás feladata az ..elfeledett" tá­bornok „rehabilitálása". Helyi történetírásunk feladata lenne Répásv szegedi működésének fel­tárása. (Pl. Répásy Antónia sze­gedi tanácshoz intézett levele kö­rülményeinek vizsgálása: a hon­védsegélvző egylet viszonyulása síremlékéhez: miért őrizte kegye­lettel Bundári Zsiga cimbalmos a tábornoktól kapott 100-as Kos­suth-bankót stb. stb.) E sorok írója a 70-es években járt Kemecsén (Nyíregyháza kö­ze'ében). ahol Kozma Sándor ta­nár személveben a Répásy-ha­gvománv lelkes pártfogóiára ta­lált. Azóta talán már úttörőcsa­pat is viseli szülőhelyén a tá­bornok nevét. De ez még ke­vés ... Ami az emlékezést illeti, éven­te egv-egy TIT-előadásban főleg az ifjúságnak. mindig történt emütes Répas.vról. A múlt évben a rád'óriporter is ott állt sírjá­nál, a belvárosi temetőben. De hát — verba volent... A sza­vak elröppennek! \ síremlék eredeti formájában áll mP is. Az 1950-es években a szeged! III. ker. tanács felújít­tatta. Az emléktábla ma már azonban igen rongált állapotban van Váriuk. míg egészen elpor­lad? Megérett arra. hogv a mú­zeum kőtárában nyeríen elhe­lyezést a síron azt egy ú.i em­léktatiával pótolva. Ami az ut­caneve; illeti, a Móravárosban a jelenlegi Répás utca többször is viselte a Repási—Répásv el­nevezést. (L. Péter L.: Szeged utcanevei 302—3. o.) Bizonnyal nem lenne kegyelet-, vagy ha­gyománysértés (s a posta is bele­egyezne!) Répás János egykori névadó utcalakosra nézve, ha az utca véglegesen a honvédtábor­nok nevét viselné. Végezetül: mostanában folyik a helyi temetők síremlékeinek feltárása irodalmi-topográfiai szempontból. A belvárosi teme­tőben az eddigi kutatás szerint a következő (többé-kevésbé olvas­ható föliratú) 48/49-es síremlékek találhatók: Bauernfeind Gyula honvéd (1830—1848). díszsírhe­lyen!; Bárkányi Benő honv. tisztn. szenttamási hős (1830— 1918/: (?) Czetz Péter főhdgy. (1820—1910): Debreczeny Ignácz fhdgy. ..két világrész hőse" (1822—1913); Raggambi Fluck Ferenc sótárnok. főhdgy. (1829— 1913); Halasv Ede hdgy. (1828— 1893); Kapcsánd.y Károly honv. (18S0—1911): Kubissy János közs. iegvző. fhdgv. (1817—1889): László (Laász) Flórián fhdevj (megh. 1888): Mészáros La­jos kir. jbíró, honv. tiszt (?): (') Pottvondv Laios d'Este százados (1824—1918): Regdon Mihály főhdgy. (1819— 1896): Réoásv Mihály honv. tá­bornok (1819—1849) (2. honv. miniszt. tisztviselővel együtt el­temetve) : Schvartz Ferenc pü. titKúr. hdgv. (1829—1904); Takács Miháiv kir. ibíró, 1861-ben Sze­ged tanácsnoka (1822—1875). Ezek a síremlékek maradtak napjainkra. Őrizzük, hogy uno­káink is emlékezhessenek ráiuk! CSONGOR GYÖZÖ Pecsét nélkül T izenhat család összetana­kodott Alsóvároson, hogy két utca könyökében csa­tornát épít magának. Régtől fogva városi föladatnak tartjuk az ilyesmit, várhatott volna, amíg valamelyik tervben rá is sor került volna. Aki azonban tudja, hogy még peremkerület­nek sem nevezhető városrészeink csatornázatlanok, hamar kiszá­míthatja. várni lehet, de nem érdemes. A Tisza Lajos utca és a Dobó utca egy darabján a ti­zenhat család nem várt tovább. — Miért? , — Gusztustalan lenne. ha mindent leírna. Régi házak is vannak itt meg újak is de mindegyikben igyekeznek a la­kók kényelmes otthont létrehoz­ni maguknak. Építettek fürdő­szobát. bevezették a vizet, de a szennyvizet elvezetni nem tud­ták. A derítő és szikkasztó itt nem jó, mert annyira mélyen fekvő területen lakunk, ha vala­ki bent leereszti a vizet, megné­zi lent mikor buggyan elő. Rá­adásul itt csak kétszintes épüle­tet szabad emelni, még több víz­re lenne tehát szükség. Tudok családot, ahol nyolc éve nem használhatják berendezéseiket. Fehér Gvula mondja ezeket, az egész vállalkozás szervezője. — Ilyen még nem volt. — Egy szóval se mondom, hogy könnyen ment. A 215 mé­ter csatorna körülbelül 300 ezer forintba kerül, úgy indultunk, hogv fizessen be mindenki 18 ezret. Győzködni nem kellett, csak kivárni, amíg mindenkinek lett ennyi pénze. — Kimondták, hogy csatorna­építő szervezetté alakulnak? — Nem mondtunk ki semmit, csak két tanú jelenlétében ösz­szeszedtük a pénzt. Mentünk vásárolni, igen sok helyen meg­kérdezték, kik vagyunk, mit aka­runk. Betoncsövet, maszeknak? Hol él maga? Megrendelő pe­csét nincs? Mondtam, nekünk egvik sincsen, csak készpénzünk van. Szó se lehet róla! — Mégis lett. — Nagy kerülőkkel. Mentem Dorozsmára, Makóra. Félegyhá­zára. amíg végül Sándorfalván találtam háromszázas csöveket. A négyszázasokat már a szegedi TÜZÉP is tudta adni. Újra el­indultam aknamagasítót keresni. Csak vállalatnak adhatunk! Én nem értem, miért van az. hogy minden kapható, ha vállalat építi be a mi utcánkba, és azonnal nincsen, ha mi magunk akarjuk. A rendeltetése ugyan­az. Akkor sincsen. — Mégis lett. — Az aknára födél is kell. Hogy jön ahhoz eev maszek, hogv öntöttvas aknafödelet ren­deljen. Pesten kellett kilincsel­Katona Judit Torzó 0 virradat ne eits el engem, ne keüien gondot reitegetnem. megvakult fa kiált a kertben. Éi csapódik az ablakomba. Madártestéi könnven bezúzza s gubbaszt. Kezemben csillagtolla. A kéregető szükség bezörget. Bő zsák iában hosszan keresgél s gyorsan elrejti, mit letettél. Motvognak az alvó virágok álmaikban. Míg rázom őket arcuk lehull. Tudom, hogy ősz lesz. Lakatos István Felejteni' Még visszataszítasz egvszer a magánvba. óh. lesz-e akkor velem valaki? Szép szemed félek elfelejteni, lecmianék az lenne annak ára. S ha nem leszel már. óh te százszor drága, milv poklokba fog sorsom eiteni? Szép szemed félek elfelejteni, mert ellepne éveim árvasága. Ha feledném, iéghegvek némasága, nagv. mozdulatlan tavak hallgatása. lenne életem holtak szemei.. Nem volna több nyomod porszemnvi. bárha lennél már csak virágok tarkasága: szerelmed félek elfelejteni. * \7. év legszebb verséért Járó Graves-tliijal idén Lakatos Istvánt tüntették ki. Versét ehböl az alkatúmból közöljük. nünk. hogy Vásárhelyen megve­hessük. — Mi volt a módszere? — Ahol kérték a pecsétet min­dig mentem az igazgatóhoz. Hat­vankilenc éves vagyok lathatta mindenki, nem játékszernek vi­szem. Elmondtam, hogy járvány­veszély is fönnáll, és azt. hogy nagvszerű dolog, ha tizenhat csa­lád összetart Mindenhol azt mondták, ilyenre még nem volt példa. Én meg azt mondtam, at­tól még lehet jó. — Honnét vették a szakértel­met? — A KEVIÉP emberei segíte­nek. Szombaton és vasárnap mindig itt vannak. — Szívességből? — Megfizetjük őket. Varga Tibor a legfőbb irányí­tó, őt is megkérdeztem. — Hogyan kerültem ide? A keresztkomámék itt laknak. ők érdeklődtek, mit lehetne csinál­ni. — Azt hallottam, nagyszerűen dolgoznak. ' — Azokat hívtam, akik nem kerülik el a munkát. Jelentke­zett más is, de a többiek viccel ütötték el: csavargókból jól el vagyunk látva. — A segítők? — Mindig többen vannak, njint amennyire számítottunk. És dolgozik mindenki. — Ügy látszik, nem tanulták meg. hogv a laoátnvélre támasz­kodni is lehet. Honnan vették a markolót? — A vállalatunktól béreltük. — Senki nem szólt érte. hogy maguk magánakcióba kezdtek? — A főnökségre gondol? Nem. Csak arra intettek bennünket, gépre, szivattyúra vigyázzunk. Hogyne vigyáznánk, máskor is mi dolgozunk velük. — Milyen az anyag? — Mi már ilyet nem haszná­lunk. A kétméteres, gumitömíté­ses cső sokkal jobb, mert egy mozdulattal össze lehet csatla­koztatni. — A végén kiderül, nagy­nagy utánjárással olyan csöve­ket tudtak szerezni, amit más már meg se vett volna? — Jók ezek is, csak a munka több velük. Még egv tisztázni valónk van. Miért csak ekkora darabon csa­tornáznak? Az utca többi lakó­jának ugyanolyan súlyos a gond­ja. — A cső nem bújhat ki a földből, a terepviszonyok többet nem engedtek. A gyűjtő csator­na mélységét figyelembe kellett vennünk. — És ha később akarnak ve' zetni a többiek? — Másik csatornába kell csat­lakoztatniuk. Szakemberek ter­vezték ezt a munkát, hivatalo­san jóváhagyták, senkinek a későbbi esélyét nem rontjuk ve­le. — Mikor lesz készen? Augusztus 20-án kezdtük, és szeptember első vasárnapjára be is akarjuk fejezni. Igaz. példa nem volt ilven összefogásra inRtu HORVÁTH DEZS0 Szilánkok Nem a világ lett annyival rosz­szabb. Sokkal inkább a hírközlés javult meg napjainkban. * A meg nem értett nők között sok olyan akad akinek szégyen­keznie kellene, ha megértenék. * Egy pesszimista és egy ootimU­ta a sivatagban él: az optimista azonban egy oázisban. * Az akupunktúra az. ha valaki kést döf a hátadba? * Fiatal korunkban feje tetejére akarjuk állítani a világot. Később tán mi állunk a fejünk tetejére. hoav alkalmazkodjunk hozzá. * A felfelé vezető út első lépcső­foka: a szomszédod feje. * A paraszt veti a füvet, az ao­ronómus vedig a növekedését is hallja. * Az ember néha könye bben ér­heti el a maga plafonját, ha térd­re ereszkedik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom