Délmagyarország, 1982. szeptember (72. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-04 / 207. szám

Szombat, 1,982. szeptember 4. Rómáról jut eszembe... A görbe fal 95 A vidám, mosolygó sétáló­dombnak. a Pinciónak szóró] szóra is, meg átvitt értelem­ben is van egy gótét oldala; tudniillik az a magas fal. amely a Pincio-kaputól a Po­polo-kapuig vezet, de nem egyenes vonalban, hanem itt­ott görbén, ezért hívják a ró­maiak görbe falnak. A fal is és a mellette hú­zódó földsáv is vérrel van áz­tatva és sok szomorú történel­mi esemény fűződik hozzá. Már i. e. 272-ben a mai for­májában állott. Aurelianus császár vetette körül Rómát hatalmas falakkal. Amikor 536-ban Belizár megerősíttet­te az omladozó, málló falakat, hogy a várost a gótok ellen védje, a restauráláskor a fal egy olyan pontjához értek, ahol a legjobban rászorult a felújításra, lévén rajta hatal­mas repedés. Belizár emberei itt megmakacsolták magultat, ts pem akarták a munkát folytatni. A legenda szerint tízt. Péter jelent meg egyikük­nek és megígérte pártfogását, rnfcg azt. hogy ezen a ponton o véd' 3 falat. Elég volt ez a halandóknak ahhoz, hogy hoz­zá se merjenek nyúlni. f urcsa összejátszása a kita­lálásnak és a véletlennek, hogv a gótok ezen a ponton meg se kísérelték, hogy a vá­rosba betörjenek, mert nem vei' ott senki. Sok legenda fűződik még a görbe falhoz. Sokan azt tart­jak. hogy a tövében volt a gonosz Néró császár sírja. tEgyébként öt-hat helyet is megneveznek a rómaiak, ahol Néró el van temetve. Ez min­őig attól függ. hogy a város­nak melyik részén kérdezős­ködik az ember.) Az is igaz és szomorú, hogy e fal tövében temették el va­lamikor a gonosztevőket és a „szegénv bűnösök" holttestét, főleg azokét, akik szentségek nélkül haltak meg. Itt lelt végső menedéket egy fiatal házaspár is. akik a kar noná rik filtott szektájának tagjai voltak, és halálra ítél­tettek. Egész Róma teljes szívvel melléjük állt, sírjuk pedig hosszú ideig zarándok­hely lett. E ..sötét" helv romantikus varázsát növelte az itt elkö­vetett sok öngyilkosság: aki megunta az életét. ledobta magat a görbe falról. Annyi öngyilkosságot követtek el. bogv az ilyen célból leggyak­rabban látogatott helyeknél dicthálpt feszítettek ki a ha­tóságok. hogv megakadályoz­za* .az öngyilkosjelölteket tettük elkövetésében. Az évek során erősen meg­rongálódott falakat mindig restaurálják, vigyázva azok eredeti formájára. Annyi bo­kor. virág és dús kúszónö­vény veszi körül, e falakból mégis valami nyomasztó, mé­labús atmoszféra árad. TIMÁRNÉ JVIAKKAR ERZSÉBET Fafaragó iskola Székelyudvarhelyen „Valamely nemzetiségnek, melynek sorsa történelmileg úgy alakult, hogy saját nemzetének keretén kívül él feladata a ha­gyományok ápolása, a való vi­lág feltárása, a gyökerek felmu­tatása". Ars poeticájának vallja Sütő Andrásnak e gondolatát Orbán Aron, aki 1973-tól fafa­ragó iskolát vezet Székelyudvar­helyen. Kétéves kurzusán olyan tehetségeket képezett, akik a megszerzett mesterségbeli tudá­sukkal a népi hagyományok megbecsülésére és őrzésére ne­velnek — szobrászattal. Orbán Aron Felsőboldogfal­ván született 1927-ben, s gyer­mekkorában lett a csiksomlyói fafaragó Iskola tanulója. A te­hetségkutató mozgalom révén ke­rült Kolozsvárra, ahol 1955-ben kapott, diplomát a Jon Andrees­cu Képzőművészeti Intézetben. Már egyetemi évei alatt részt vett kiállításokon. Műveiben minden idegszálával szülőhelyé­hez kötődik. A Kopjafát faragó fiú cimű faszobrát 1954-ben a Kulturális Minisztérium vásá­rolta meg. 1955-ben pedig a Csemeteoltó fiú-ja nyert díjat, s a bukaresti városi múzeum megvásárolta. 1959-től tanít és emellett szobrászkodik Székely­udvarhelyen. Orbán Áron témáit az egy­szerű emberek munkáshétköz­napj; ból, tiszta élményeiből me­ríti. Ilyen a Faúsztatók. a Hó­labdát dobó fiú és a Hegyi pász­tor, aki botjára támaszkodva hevesen léo előre nyakában tart­va pásztorkürtjet. Büszke tartás­sal néz szembe a világgal, meg­kötözve is az erdélyi munkás­mozgalom kimagasló alakjának. Józsa Bélának a portréja. Egyik főművét, a Székely kariatidát 1969-ben faragta meg. A klasz­szikus görög forma a népi fara­cás hagyományaival egészül ki. tiszta és sűrű architektúrává. Lélektani érzékről tanúskodik több gycrmekarcmása, markáns férfialakjai rönkön ülő favágó­ja. Kőből és faragott kopjafák­ból szerkesztette meg Orbán Balázs síremlékét, és tartalmas arcmást mintázott Körösi' Cso­rna Sándorról. Munkásságát 1977-ben súlyos megpróbáltatás (orpantotta meg: részben megbénult, s ezért szob­rászi tevékenységét meg kellett szakítania, szerencsére azonban fafaragó szerszámait nem kellett letennie. Azóta gyönyörű csillag­és virágmotívumos székek, té­kák. bölcsők, lámpatartók, ládák, sulykolok, emberarcú széktám­lák kerülnek ki a keze alól. Orbán Áron a rórhániai ma­gyar szobrászat jelentős alakjává emelkedett. Több műve Buda­pesten, Sass Pálné és Pálffy Ká­roly műgyűjtők birtokában található, s bemutatásra Is vár­nak, hiszen megbecsülendő élet­mű darabjai. LOSONCZI MIKLÓS Próbafelvétel A mint azt klasszikus drá­mák rendezőknek szóló utasításaiból tudjuk, haj­dan hírnökök pihegve szóltak, ha jcttek. Rég volt, szép lehe­teti. Mostanság a postás jön. nem piheg, unott az arca, azt montíja: távirat, s tartja a mar­kát. Zöld mezőben fehér szigetecs­ke: a nevem meg a címem raj­ta. Reménykedem. Biztosan jó hír. gondolom, de aztán remény­telenül elbizonytalanodom. Az asszisztens aláírású üzenet egy játékfilm forgatásához kéri a segítségemet, majd arra biztat, telefonozzak neki. A szám hat­jegyű. Székesfővárosi tehát. Fél kézzel a cetlit szorongatom, má­sik kezem rendelkezésemre álló ujjaival a pajeszomat pödörge­tem. ami az elmélyült töprengés jele nálam. Tanácstalanság ese­tén tépkedni is szoktam a ha­lántékom alatt már erősen őszü­lő szőrszálakat. Játékfilm? És én segítsek? Mi a frászkarikáról szólhat ez a já­ték? Ha valami újságírással kap­csoiatos dologról van szó. akkor bátran kérhetnének segítséget a szakma valamelyik klasszikusá­tól, vannak Pesten annyian. hogy Andrássy Lajos Szép nemzedékem Enyém! Tied! — osztottunk. Maid: Tiétek! Ütődtünk is — és érdemünk: a vétek ... Neked, nekem, nekünk... A vártán: nekik, nekik ... nekem — s ha árván marad a társ. akkor: neki ítélte erkölcs s jog. az emberi előbb e részt is ... Változó világ formál, formáliuk: csontig belevág kötése még a réginek az úiba. — sebzett anvánk míg görcsökben vajúdva iderakott e földre sorba minket nem is tudta miért, mivégre s mit tett! Éltünk — akár a többiek — s kicsit még másként is tán: a ..kordivat", a mindég ,.közös"-ben élő gondolattal osztott iövő: iussunkból lassacskán kifosztott, mint házat rakó Ös (a tágas otthont zöld-ág alá tetőzte, kertet is vont körébe, ahol végre lenne nvugta .. i s benvelte őt. előbb, a hűvös kriptái kerengek itt még. ám hevít a távlat: lesz még hitünkre egvszer magvarázat, s a vétkesekből lehetnénk a bátor, bár együgyű. de nem csak prédikátor, előfutára — harcosa!? — a kornak. ..envém" s ..tiéd" hol iobban összeforrnak az álmainkkal .. . Ám de nincs miért bánnom, megbánnom — tele ennviért ünneplem ma: ha lányom és veiem e Duna-táion — (szép szülőhelyem, létem tanúja s feifám őre is!) egy iobb haiót már biztos révbe visz. ha: mer. ha tud — akar! — nem lesve vissza hogv ép-e még a híd? s szándéka tiszta! ha: mer taposni ösvényt úi utat. ha téved is! de fel s tovább kutat a csúcsra, hogv maid úiabb csúcsokat hódítson el a féltékeny jövőtől, nos áldom én s köszöntöm is szívemből a rajtam túl-tevőt. a iobb uiódot. mert vallom én. a bölcs, amit kimondott: — „Tövist, ki maga szórt oda. amerre útia visz: panaszra annak nincs joga ha szúria a tövis!" Dunát lehetne rekeszteni velük; néna be sem lehet férni tőlük egy-egy reprezentatívnak (sok kaja. sok pia. plusz ajándék) sajtótájékoztatóra ... Másodál­lásban költő vagyok. De hát ez sem stimmel... Pest-Budán rö­vid sorokat egymás alá rovogató pályatársból van vagy két­ezer... Miért pont engem? Mi lehet még? Vessünk véget a konzultációnak, mondom ma­gamnak szelíden, s megértően, mert mint tudom. magammal viszonylag elég jól megértjük egymást, telefonozzunk. — Filmgyár — szól egy fásult hang a telefonba. Mondom neki az asszisztens nevét, s a mellékállomás szá­mát. A fásult férfiú kisvártatva kapcsolja is „ számot. Párizsba. Londonba. Fokváros­ba, a Falklandokra állítólag könnyű telefonálni. Pestre — nem most tapasztalom először — nehéz. Brummogásokat hal­lok. hangos neszeket, olyan han­gosat. mintha valaki egy vécé­lanccal hegedülne; csak az asz­szisztenset nem hallom rende­sen. Abban azért nemsokára meg­egyezünk a kölcsönös meg nem értés jegyében, hogy másnap el­utazom a fővárosba, ahol min­den további teendőt megbesaé­lünk. Coiumbus bátor volt. Magel­lán nemkülönben — vágjunk neki, mondom magamnak, mert meg szoktuk beszélni a dolgokat, csa* így egyszerűen velem. A barátok tanácsokkal árasz­tanak el. — Kábítsd el őket. öregem! — mondja Z. — Öltözz fel szépen — ezt ta­nácsolja K.. aki maga egy kosz­lott farmerben jár évek óta. s nyílván ezt az öltözéket tartja a pesti elegancia csúcsának. — Végtére is nem akárhová hívnak — teszi hozzá. A hiszékenyebb barátokat ká­bítom, — Főszerepet kaptam — mondom N.-nek. aki most az egyszer rövid úton bizonyítja, hogy nem is hiszékeny, akkorát röhög, hogy mozogni kezd az ar­matúra a plafon alatt. Valaki azért mégis bedől. Aranka. Megkér, hogy írjak be az emlékkönyvébe, mert. neki az első hiteles autogramja a jö­vendő filmsztárjától. Utazom már a hajnali gyorson, s bizton tudom, nem lesz neki. de hát egyébként is van dolgom Pesten, miért ne tudjam meg. hogy miben is kérik a segítsé­gemet és pont egy játékfilm­hez. Gyerekség, de velem szüle­tett kíváncsiságomról nem tud­tam leszokni ez idáig ... A címre időben érkezem. Egy álomszép ifjú hölgy az ajtó­ban. Végigmér. E^pk valamiféle nálam szebb fickóra vártak, gondolom, de ezt kapják, mon­dom magamban, s hagyom, hogy betereljenek egy szobába. Kör­ben lámpák, huzalok, az aszta­lon eev üveg hamutartó teteién mikrofon. • — Türelmét kérjük — mond­ja a szép arcú ifjú hölgy —, nemsokára megérkeznek. Mintha Godot-ra várnék. Kez­dem magam furcsán érezni. Egyedül hagynak, mint valami­féle kísérleti állatot. Pislogok, mint a miskolci kocsonyában a béxa. Te jószagú úristen, csak nem figyelnek valahonnan! Lyu­kánál nem látok a falon. Füstö­lök, várakozom. Aztán, mintha mennyei trom­bitaszóra. megérkezik egy ked­ves mosolyú fiatal nő. Meglehe­tős ovációval fogadják a külön­féle zugokból hirtelen előtörő férfiak. Ez már lehet valaki — gondolom, s igyekszem palástol­ni zavaromat. Mit lehet tudni? Végszóra megjelenik egy ian­galéla fiatalember egy kézi ka­merával. mire is a későn jött hüigy felbátorít: beszéljek ma­gamról. Már ifjúkoromban (amikor még a kisdobosfelvételhez is szükséges volt írásba adni. hogv apam hivatalnok, anyám pedig presszósnő). szóval már akkor megutáltam ezt a műfajt. De itt? Szemben egy hosszú fiú egy rö­vid kamerával, jobbról egy éles­re állított mikrofon, féljobbra pedig a későn jött nő, egy tűhe­gyes golyóstollal, és egy enge­delmes jegyzetfüzettel ... Mi a frászkaríka történik itt? A tollal magam is tudok bán­ni. Ebből élek. Valaha mikro­fon is volt a kezemben. Ak­koriban abból éltem. Ezt nem lehel csak úgy egyszerűen felad­ni. mondom inkább. És mondom. Igen ám. de itt kérdeznek is. És roppant nehezeket — És mondja, hánykor kellett ahtioz ott. vidéken felkelni, hogy mostanára ideérjen? — Fél hatkor — mondom. (Ez az igazság, akkor keltem.) Árn a hölgy csodálkozik. — Olyan korán? Varok egy picit. Gondolkodom. Ismerek néhány ezer embert, sokan fordítva tették volna fel a kérdést: olyan későn, akkor, hogy ér be a munkahelyére? Veszélyt szimatolok. Régóta tudok a hidrocephaliáról; azaz­hogy az ország áll egy Budapest nevű vízfejből, s ami nem az: vidék. Vidék a maga sötétségé­vel. korán kelésével, a tehenek farával, meg egy Mucsa nevű helységgel fémjelezve, de a sa­ját bőrömön még nem tapasztal­tam. hogy vidékinek nézzenek, a szó effajta pejoratív értelmében. A vízfejre gondolok, s elkezd emelkedni a pumpa; megy az agyvizem — mint borban a gyöngy — fölfelé. Pirosodom, vö­rösödöm. A kutyára gondolok, aki kilencet kölykezett. Amikor végre elbocsáttatom; megpróbálom rendezni soraimat Az írószövetség ajánlott erre •» próbafelvételre, meg is hívtak. Vidékről hívtak meg. Valószínű­leg a statisztika miatt, s fél hat­kor felkeltem ezért. Ha tudom előre hogv a korán kelés is a vidékiség kritériuma, lehet, azt mondom, már tegnap reggel fel­jöttem a fővárosba, bár ahogy is­merem magamat, nem mondtam volna. A továbbiakról, azt mondtákj értesítenek. PETRI FERENC V

Next

/
Oldalképek
Tartalom