Délmagyarország, 1982. szeptember (72. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-11 / 213. szám

I Szombat, 1982. szeptember 11: Varázslatos város, Várad Vcnr.ak ennek a városnak valami különös varázsa. Honnan fakad, miből táplálkozik — ki tudná pontosan megmondani? Talán a belváros földszintes házaktol övezett zegzugos, keskeny utcai, avagy az Ady emlékét idéző kávéház. Körös-part, és mindaz. amit vele kapcsolatosan a városról tudunk, de az is lehet, hogy a nagyváradiak meleg szive, napfényes kedve, vendégszeretete adja. Vagy talán meg inkább mindez együttvéve. Jó harmmcesztendeje már. hogy először jártam itt. Aradról utaztam Kolozsvárra; a vonat csak Váradig jött. s így két és íel-három órát várakoznom kellett a legközelebbi csatlakozásig. Langyos, nyár eleji este volt. A központ felé kanyargó körút felól harsfavirág illatával indult sétára a szellő, s én kábán, mindenről megfeledkezve, gondtalanul, kissé megilletődve indultam tizembe vele. Valami furcsa érzés kerített hatalmaba, valami olyasmi. mintha hosszú távollét után végre hazaérkeztem volna... Azóta sokszor megfordultam a i.peceparti' városban — már annál is inkább, mivel két évtizede rokoni szálak is odahúznak —, de különös varázsától a mai napig sem tudtam szabadulni. Lám most is, hogy szegedi barátaimat városnézésre invitálom es végigsétálunk a keskeny, zömmel a századfordulón emelt épületejt között nyújtózkodó Republicii (Köztársaság) utcán, úgy érzem magam, mint siheder. ki szerelmes mátkájával készül találka ra. És közben lelkendezve magyarázom, hogy itt szinte semmi sem változott, csak a. villamossíneket szedték fel, és kitiltották a járműforgalmat, hogy a gyalogosok nyugodtan sétálhassanak. mint nálunk a szegedi Kárász utcaban. Persze ez a „szinte mi sem változott" csak a régi városrészre vonatkozik, hiszen az elmúlt három évtizedben Nagyvárad is ormait fejlődött. Elég. ha csupán arra utalok, hogy néhány év alatt a Biharkeresztes felőli részén olyan hatalmas városnegyed nőtt ki a földből, hogy párját ritkítja! Az őslakosok, a tősgyökeres váradiak mindkét nyelvet, a magyart és a románt is anyanyelvi szinten beszélik, azok pedig, akik nemrég kerültek ide teljesen román lakta vidékről, hamar beilleszkednek. gyökeret vernek, s clobb-ttóbb megtanulnak magyarul. mint ahogyan a magyarok is megtanultak románul. Ezt kívánja a közös sors. az együttélés. * A Republicii utca viszonylag kii terhe torkollik, mégis ez a varos szive. Innen futnak legyezöszsrut-i, szét a keskeny utcák, ido érkeznek a turisták, hogy tanyát verjenek a tér túlsó oldalún emelkedő szállóban, s hogy aztán innen induljanak városfelledezö utjukra. Es itt a nagvváradi színjátszás ősi hajléka is. Homlokzata előtt az egykori nagy mester. Szigligeti Ede mellszouia vigyázza sok-sok évtized ora a teret, és sokat látottan tekint az alig kőhajításnyira nyújtózkodó Körus-hidon át a folyón túli vllagba. A romániai magyar színjátszás felszabadulás utáni időszakában érdekes, kiváltságos helyzetbe került, u nagyvaradi Thalia. Mig más neves színházak — mint a kolozsvári, a marosvásárhelyi, vagy az ötvenes évek elején létesített. es maris elismerésnek örvendő szatmári — a dráma, a vígjáték határain túlra nemigen kalandoztak el. addig a nagyváradiam — hagyományt őrzőén — játszottuk drámát, zenés vígjátékot és operettet is. így aztán a színházi szakemberek körében akkoriben különösen lenézett „könnyű műfaj"-ra kiehezett közönség mindenütt nagv ünnepléssel fogadta a váradiak vendégszer e pl eséL • A várad! színjátszás ősi hajlékainak tőszomszédságában emelkedő épület falán márványtábla hirdet',; „Ebbe a házba járt ir. ni. pihenni barátaival beszélgetni Adu Endre, a nagy forradalmár költö." Elfogódottan lépünk be az épü'"t alsó szintién levő kávéház vendégv;;i óan szélesre tárt ajtaja n, es egy kávéval kísért konyak mellett itwzzük a Szilágyság nagy fiájjak emlékét... Aztán isméi ki az őszi verőfénybe, és megcélozzuk a tér túlsó oldalát, az Oradea (Nagyvárad) vendéglő ajtaját. Nagytükrös terem, cirádás oszlopok. mennyezet. Mosolygós, barna, román fiatalasszony siet elénk, ö a teremfelelős. Restellkedve mondja: sajnálja. hogy rosszul beszél magyarul, és amikor kísérőnk tolmácsolja, hogy tetszik nekünk ez a vendéglő, és estére itt szeretnénk vacsorázni. kedvesen invitál: jöjjünk bátran, gondoskodik szabad asztalról (Be is tartotta a szavát! A szombat esti túlzsúfoltság ellenére foglalt asztallal, jó adag finom, és meglepően olcsó, fatányerossal, jó szilágysági borral, és sok vendégszeretettel várt. S míg ctt időztünk, a zenekar felváltva tánczenét, magyar nótát és édesbús román románcokat játszott — nem unott képpel, nem félórás szünetekkel. És ami kellemesen meglepett: a zenekar vezetője egyszer sem tolakodott kéretlenül az asztalunkhoz, de másokéhoz sem!) Nagyvárad régi belvárosának zegzugos utcáit, tereit iárva az ember úton-útfélen, akarva-akaratlanul Advra emlékezik. Hiszen emléke úgy összenőtt a Vér és arany városának múltiával-ielenével, mint Juhász Gyuláé Szegeddel. Ha megcsodáljuk a díszes, lenyűgözően szép városházát, hogyne jutna eszünkbe rögtön, hogv 1908ban itt. ennek az éoületnek a dísztermében mutatkoztak be. Advval az élen, először a váradi közönségnek a Holnap költői, köztük az éppen akkor tájt — mint a premontrei főgimnázium tanára — Váradra került Juhász Gvula is. Vagv a csodálatosan szép Fekete Sas palota megtekintése közben hogyne döbbenne belénk jóleső borzongással a gondolat, hogv 1909 őszén ebben a palotában tartották azt a premier iellegű Nyugat-matinét. amelvnek főszereplője Ady és Reinitz Béla. az Advdalok híres megzenésítője volt?! A tíz. egymásba forrt épületből álló Kanonoksor kissé viharverten, komoran fogadia a látogatókat. A barokk stílusban emelt épületek közül hét a 18„ három a 19. század második felétől őrzi a táiat. Az épületsor hosszan futó árkádjai alatt tompán léptünk az évtizedek során sok csoszosástól hullámosra koptatott vastag pallópadozaton. — Gyermekkorom nvári estéin fehértógás papok sétáltak itt az árkádok alatt. — szól múltba néző tekintettel kísérőnk, a félig román. félig magvar származású nagyváradi barátunk, maid átkalauzol az úton. s közben Adyt idézi: Poros a hosszú hársfasor. Holdfényes a püspöki udvar..." De hát most eső után vagyunk. az út menti fák tisztára mosakodva állnak sorfalat és holdfény sincs, de a volt püspöki udvar innenső oldalán ígv is sejtelmesen emelkedik a magasba a hatalmas, barokk stílusban épült katedrális, amelyet Giovanni Battista Ricca olasz építész, a híres II Gesu római templom mintáiára tervezett a 18 század közepe táián. A katedrális elótt Szent László király csaknem 90 esztendős óriás bronzszobra tekint rendületlenül a belváros felé. Jobbra tőle az egykori püspöki rezidencia — a pár évvel ezelőtti restaurálás után — régi pompájában díszelegve fogadja a látogatót. Az impozáns palota ma múzeum. Történelmi részlege mellett híres képzőművészek csaknem háromezer alkotása gazdagítia. Ízelítőül csak néhányat említek a műveikkel itt jelenlevő, számunkra is ismert festőművészek közül: Barabás Miklós. Thán Mór. Benczúr Gvula. Koroknvai Ottó. Bihari Sándor. Vaszary János. Iványi-Grünwald Béla. Mednvánszkv László. Koszta József. És természetesen ielen vannak a románok nagyjai is; Theodor Pallady. Nicolae Tonitza. Jean A. Steriadi. Marius Bunescu. Iosif Iser. Marcel Iancu. Ion Jalea. Ion Tuculescu és mások... * Estére hajlik az idő. mire végigjárjuk az első emelet 18 kiállítási termét (amelyek csak egv részét képesek befogadni a múzeum gazdag képzőművészeti anyagának), s mire megismerkedünk a palota kápolnájával és csodálatosan szép dísztermével, már távozásra is szólít a látogatási idő végét ielző csengő. Indulunk hát a belváros felé. Vár ránk az Oradea vendéglő, az ízletes vacsora, a jó szilágysági bor ... ... Reggel kissé szomorkásán búcsúzkodunk. Viszontlátásra, te varázslatos város! Viszontlátásra kedves, víg kedélyű, vendégszerető váradi barátaink, ismerőseink! IZSÁK ANDRAS F. HADNAGY CSABA METSÉETE Andrássy Lajos Búcsú Belehalok vagv sem: eressz el. újjászületni sem fogok. Voltam veled kiégtem én is. nem csábítanak úi dalok. Tomboltam Is — meg felriadva álmokból: sírtam, mint kplvök. csak úgv mint más. Ha énekelni hallanál még: úgv sem iövök. Lehet: rád gondolok magánvban. mégse hozzád sikolt a váev. élek: fáinak a szenvedések: s hallod, ha nem bírom tovább. s hallod; ha csordultig telít a meg-nem-érdemelt szerelem, csak úgv. amint kivert galambok, magamból kiénekelem ... Mecvek Ne bánd. E túlnyomásos kabip kettőnknek végzetes, megvek. mielőtt megtagadnál, mielőtt: magadból kivetsz. Katona judit Nász Két. cigarettára gyújtasz mert mindig két halálra, az egyiket átnyújtod rövid megváltódásra mindig két hevülésre lángia. han" >ra. füstre Az egvket átnvüitod. hogv öltözzek ezüstbe, hogv öltözzek a füstbe mindig átnvúitasz egvet s hogv te öltözhess ezüstbe mindig elszívok egvet s ígv készülünk új nászba sötétlő-glóriásba. Weöres Sándor Asszonyballada Milyen szép a kastély! Kristály benne mindegyik szoba — Jaj. csak én nem vagyok ott már s nem leszek többé soha. Minek vittek férjhez engem a várba, hol vaslakat kajáii szarkamód csörögve őrzi mind a kapukat. Benn a termek mind sötétek, alig hat be napsugár, tanváz undorító vétek, lélekre es testre kár. Jaj. csak egyszer haza mennék, várna apa és anyp — de mi lennék? megtört vendég, kinek nincsen otthona. Megkérdeznék: — Hát az urad mért nem jött hozzánk veled? — Szégyenkeznék és az utat vissza járnám, meglehet. Nem szökhetek az otromba várool haza sohasem. Felszököm a vártoronyba s madaraim etetem. Röppennek a négy égtájba, síkon, hegyen, tengeren, bár p vágyam velük szállna, szabadon, szerelmesen! a