Délmagyarország, 1982. szeptember (72. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-25 / 225. szám
Szombat, 1982. szentember 18. 83 Bizalmi ember „Van fogalma, mit jelent egy embernek tűi a negyven esztendőn rádöbbenni, hogy tulajdonképpen a nullánál is nullább. hogy hosszú éveken át ámították és bárgyún ámította ő is önmagát? Ugye nincs. De honnan is lenne? Ezt csak az tudhatja, aki naponta végigszenvedi a pokol minden kínját, mint én. Nem, nem dramatizálom el a dolgokat, hig""en nekem. Ha nem untatom, elmondom mi. hogyan történt. Akkor talán megérti. Gondolom legjobb, ha azzal kezdem, hogj a diplomám szerint építészmérnök vagyok, Budapesten végeztem az egyetemet, s nyomban az államvizsga után vidékre kerültem. Ne firtassa, hogyan, melyik városba, hisz ennek most semmi jelentősége. Elégedj eVi meg annyival, hogy nem építőtel ípre: tervezőintézetbe. Suta. félénk fiatalember voltam. Ugrattak is eleget társaim ezért, s hamarosan rámragasztották a pirulós Gergely nevet. De én nem sokat törődtem velük, inkább azért gyötrődtem, hogy mások segítsoge nélkül sehogy sem tudtam megbirkózni a rámbízott feladatokkal. Aztán egv nap történt valami, ami egészen más iránvt szabott az életemnek. Sohasem feledem el azt a napot! Emlékszem, estébe hajlott az idő, de én még mindig ott ücsörögtem a;: irodában: kínlódva próbáltam befejezni egy olyan munkát, amit már előző nap le kellett volna adjak. És akkor váratlanul betoppant a főnökünk. — Hát ma?a fiatalember? — csodálkozott rám. Én meg vigyázba állva hebegtem valamit a sürgős munkáról. — No ez ierék! Tetszik nekem a szorgalma... üljön csak ie, hadd lám. hogv halad? — lépett közelebb, majd rövid szemlélődés után néhány tanáccsal látott el. Attán széket húzott. melJém telepedett és kérdezgetni kezdett erről is. arról is... Végűt újra megdicsért és azzal núcsüzott: ha szükségét érzem, bármikor keressem fel... Attól kezdve figyelemmel követte utamat. Érdeklődött, dicsért, bátorított. Előbb szűkebb körben, de később nagyobb plénum előtt is hangoztatta, példaképül állította szorgalmamat, tehetségemet, rátermettségemet, szerénységemet. Mitagadás, eleinte pironkodva fogadtam a dicséretet, hiszen lelkem mélyén tudtam, éreztem; minden csak éppen tehetséges, rátermett nem vagyok. Dehát milyen az ember: ha sokat dicsérik eszét, ügyességét, kiválóságát. végül már a hűlve is hajlandó lángésznek hinni magát így voltam én is. Egy idő után megrészegültem a sok főnöki elismeréstől s magam is hinni kezdtem a kiválóságomban. „Ha ő, a tervezőintézet első számú szakembere nagy tehetségnek tart, akkor az úgy is van" — ú.1+ iongtam maiamban és közben nem vettem észre, nem akartam észrevenni tá-saim gúnyos pillantását, a hatam mögött elejtett kétértelmű megjegyzéseket Jó idő telt ígv el. Aztán egy nap, hivatott á főnök. — Nézze Gergely, én magát egy becsületes, megbízható a céghez igazán hű embernek látom. — kezdte mondókáját, — Ezért beszélek nvfltan magával, ezért kérem a segítségét... — Tudja, hogy egy vállalatnál, Intézménynél igazán jól menjenek a dolgok, szükséges, hogy a vezető tájékozott legven. mindenről tudjon ami a környezetében történik. Dehát ez nehéz dolog. Én is sok mindenről nem tudok, pedig vannak irigyeim, ellenségeim, akik a hátam mögöttt fúrnak, aláássák a tekintélyemet, gátolják az Igazán alkotó légkör kialakulását nálunk. Ezért beszélek nyíltan magával, bizalmi emberre, aki tájékoztat a munkatársak hangulatáról, uz elégedetlenséget szitok handabandázásaról. mindenről, ami a ml kollektíváikon belül történik... Szóval érti miről van szó... Mostanában sokszor felidézem magamban ezt a beszélgetést és próbálom eldönteni: vajon kezdettől fogva ez volt a célja velem? Lehet. De én inkább arra gondolok, hogy eleinte csak sajnált a sutaságomért, az élhetetlenségemért és segíteni, bátorítani akart. Meg aztán bizonyára az is imponált neki, hogy úgy néztem fel-rá, mint valami félistenre. hogy szinte áhítattal csüggtem minden szaván. A velem kapcsolatos végső döntése csak később születhetett meg... Egyébként ez mindegy. Ami számít: vállaltam a bizalmi ember", magyarán szólva a besúgó szerepét s atttól fogva rendszeresen tájékoztattam mindenről. ami az' osztályon, sőt azon kívül is elhangzott, történt Hogy mit kaptam érte? Fizetésemeléskor, jutalomosztáskor mindig az elsők között voltam. Aztán előléptettek csoportvezetőnek, majd később elfoglaltam a nyugállományba vonuló osztályvezető helyét. De hol volt már akkor az a félénk, suta fiatalember, aki egykor voltam?! Megtanultam erőszakos, ellentmondást nem tűrő. csak a maga igazát ismerő „vezetőnek" lenni. (Jó tanítómesterem volt!) Ezzel próbáltam leplezni szakmai gyengeségem, megtörni a nálamnál tehetségesebbeket így teltek az évek a hatalom nvűitotta boldog kábulatban. De hát a fák nem nőnek az éeia. Leváltották egy nap az én mecénásomat is. p aki helyébe jött kemény kézzel a rendteremtéshez látott. Rettegve vártam, hogv mikor kerül rám a sor. és mikor pár nap múlva hivatott, szinte félholtan támolyogtam be az irodájába. — Sokat hallottam magáról. Azt is megmondom nvíltan: zömmel rosszat — tért egyenesen a tárgyra. — De nem azért vagvok itt, hogy egyik véglet után következzen a másik. Lehetőséget kap tiszta lappal indulni, használja ki. Dolgozzon becsületesen, emberségesen, ne úgy. mint eddig... Majdnem • elbőgtem magam örömömben, hiszen sokkal roszszabbra számítottam. Neki is láttam nagy igyekezettel, de hiába. nem ment. Hamarosan rá kellett jönnöm: ha nincs a hátam mögött valaki aki segít, aki eltussolja a hülyeségem, semmire sem megyek. És arra is: mennyire rühellnek a beosztottjaim. Néhány hónap kínlódás után' feladtam. Kértem a leváltásomat, azzal, hogy szimpla beosztottként szeretnék dolgozni. De ez sem ment. Hiányzott belőlem mindaz, amit a pályakezdés első éveiben elmulasztottam megtanulni. Végül már csak olyan munkát bíztak rám. amit egv középiskolás gyermek is el tudott volna végezni. Nem kívánom senkinek azt a kínszenvedést, amin ezután átmentem, Ütőn, útfélen éreztem: csak épnen megtűrnek mint valami haszontalan, szükséges rósz-, szat. És a legborzasztóbb az volt, hogv tudtam: igazuk van. Hiscve el, nem, volt olyan elkeseredett pillanatom, amikor már az öngyilkosság gondolatával foglalkoztam. Tulajdonképpen akkor döbbentem rá: ahogy a tehetséges. rátermett embert hozzánem-j értéssel vádolva. igazságtalan, mellőzéssel tönkretehetik, époen' úgy végzetes helyzetbe sodorhatják az átlagkéoességen alulit is. ha úton, útfélen érdemtelenül dicsérik, tömiénezik. szakmai lángésszé kiáltják ki. Nemrég megismertem egv embert. Sokat megért, tapasztalt, bölcs öreg. Elmondtam neki szépítés nélkül mindent, mint most magának. Nem sajnálkozott, nem is ítélt el. Csupán ennyit szólt; dolgozni kell. Folvtatni ott. ahol sok-sok évvel ezelőtt abbahagytam. mert nz életet sohasem késő újrakezdeni. Most ezért iárnm rz orszáeot.. Üj helvét keresek és meooróhálom Talán lesz hozzá erőm, kitartásom." Meghallgatta és lejegyezte: IZSÁK ANDRÁS Magister mundi Apáthy István a nagy humanista polihisztorokra emlékeztető tudós, nagy koncepciójú előadó és szónok volt. Kutatásai forradalmat jelentettek a tudományban. A haladó szellemű és ellenzéki (Kossuthpárti) Apáthy ellen fordultak itthon a kormánypárti (67-es) akadémikusok. Ezért nem kapta meg az akadémiai rendes tagságot, sőt az Akadémián akkor szokásos emlékbeszéd megtartását. is húzták-halasztották. Külföldön azonban a kutatók , többsége elismerte és megbecsülte. Budapesten született 1863. január 4-én. Az egyetemen Margó Tivadart is hallgatta, aki gyakran hangsúlyozta előadásaiban, hogy az idegrendszer szövettanában még sok a megoldandó probléma. Ez volt a lelkes, nyugtalan természetű Apáthy kutatásainak első indítéka. 1885-ben megszerezte az orvosi oklevelet. Ugyanebben az évben megjelent két dolgozata azokról a tapasztalatokról, amelyeket hallgatóként szerzett • a klinikai kórtermekben. Éles megfigyelőképességét és szociális gondolkodását tanúsítják ezek az írásai. Érdeklődése azonban, mint kora sok orvosáé, a zoológiai tudományok felé fordult. Ezért volt Margó tanársegédje 1885—86-ban. Professzora tanácsára a piócafélék kutatásában törekedett a mikrotechnikai módszerek, elsősorban a metszetek tökéletesítésére. Ebben az időben jelentek meg a najádok szövettanáról és a sima izomzat hisztológiájáról írt dolgozatai. Nápolyban a Stazione Zoológicán folytatta 1886-tól 1889-ig kutatásait. Ezek döntőek voltak egész életének alakulására. Nápolyi tartózkodása alatt a svájci, német, belga és,holland egyetemeket és a párizsi tudományos intézeteket is felkereste. Külföldi tapasztalatai, kiemelkedő kutatásai méltóvá tették arra — miután már 1888-ban a budapesti egyetemen magántanári képesítést szerzett —. hogv 27 éves korában. 1890-ben a kolozsvári egyetem professzora legyen, majd nyolc évre rá, 1898-ban az Akadémia levelező tagja. Alapvetőek és világhírűek mikrotechnikai kutatásai, talán époen ezekben volt Apáthy István a legnagyobb. Idegszövettani vizsgálatait módszereinek állandó tökéletesítésével folytatta. Számtalan tanulmányában, valamint 1895-ben és 1900-ban megieleot könyvének első és második kötetében számolt be a mikrotechnika minden ágában végzett kutatásairól. Módszereit alapos fizikai és kémiai ismeretei segítségével dolgozta ki. Zsenialitása, búvárkodva gondolkodó, nagyvonalú egyénisége itt is megnyilatkozott. Műszereit is maga tervezte. Mások és saját mikrotechnikai taoasztalatainak eredménvét összegezte és kritikailag feldolgozta, s ezzel tulajdonképpen önálló tudományágat teremtett: a mikrotechnikát. Bár előtte és utána is sokan munkálkodtak ezen a téren, pontosság, találékonyság, ügyesség és a metodikák következetes és zseniális kidolgozásában azönban Apáthv minden kutató fölé emelkedett A korabeli legnagyobb mikrotechnikusok, tekintet nélkül arra, hogy ellenfelei vagv követői vc.'tak, egyaránt elismerték lángelméjét. A levdeni kongresszuson 1895-ben mutatta be először Apáthv készítményeit, és tartott előadást az idegszövettanban forradalmat jelentő kontinuitásról. Apáthy Pavlov kortársa volt. Pavlov tanítása szerint az idegrendszer minden egyes sejtre átviszi befolyását. Apáthy szerint az idegrostok minden egves sejtet felkeresnek és abba behatolnak. Pavlov tehát fiziológiailag, Apáthy morfológiailag fektette le a nervizmus alapjait. Megelőzte korát abban is, hogy az életjelenségeket is rendszerbe foglalta. A filogenezisről az volt a felfogása, hogv a jelenleg élő fejlettebb állatok ősei egyedi életüket tökéletlenebb állapotban fejezték be, mint utódaik. Amikor Apáthy 1890-ben Kolozsvárott professzor lett. az állattani intézet a Miko-féle kis nyaralóban volt elhelyezve. Ebben volt eredetileg az Erdélyi Múzeum Egyesület mindenféle gyűjteménye is. 1873-ban, az állattárt kivéve, a gyűjteményeket elvitték, és így az állattani intézet céljaira összesen három szoba állott rendelkezésre. Ezt öróköite Apáthy id. Entz Gézától. A kis nyaraló pincéjének, padlásának, sőt • lépcsőházának minden zugát használhatóvá tette, dolgozó helyiségekké alakította Apáthy. Az intézet állapotára jellemző volt. hogy a könyvtár volt egvben a professzor fogadó és dolgozó szobája. Itt végezte minden munkáját 1896-ig. Ekkortól miniszteri engedéllyel az állattani intézet részére bérelhetett még két. helyiséget abban a házban, amelyben lakása is volt. Átalakításaival, gyűjtéseivel, preparátumaival úgy alakította ki folyamatosan intézetét, hogy az az Erdélyi Múzeum Egyesület most már tekintélyes állatgyűjteményével egvütt. elég hathatós eszközévé vált a magyar közművelődés előmozdításának. Mindezek ellenére még mindig nem volt elég helye a hallgatóknak és a vendég kutatóknak, mert ideiglenesen ugyan, de az állattani intézethez csatolták az ugyancsak Apáthv által vezetett szövetés fejlődéstani intézetet is. Ez indította arra. hogy korszerű állattani intézetet létesítsen. Ennek terveit 1896-ban a millenniumi és 1900-ban a párizsi világkiállításon mutatta be. Ugyanekkor intézete tudományos és oktató munkáját demonstráló ezer válogatott mikroszkópi készítményt és teljesen felszerelt dolgozóasztalt is mutatott be a - két kiállításon. Az új intézet klasszicista stílusban épült fel a Mikó-kertben és 1909-ben nyitottá^ meg. Kiváló szervezőképessegével még berendezte az időközben Szegedre költözött kolozsvári egyetem állattani és összehasonlító Ijpnctani intézetét. Ugyancsak megszervezte az orvoskar szövettani tanszékét. Munkásságát egvre elhatalmasodó szívbaja miatt már csak rövid ideig folytathatta. Még megindította az egyetem tudományos szaklapját (Acta Litterarum ac Scientiarum), s annak első kötetét ő szerkesztette. Hallgatói, illetve tanítványai voltak a később oly híressé vált professzorok és kutatók: Baíó József, Bálint Sándor, Berde Károly, Beretzk Péter, Boga Lajos, Ébner Sándor, Farkas Béla, Gelei József, Györjfy István, Kiss Ferenc, Kolozsváry Gábor, Lendvay János, Mátyás Jenő, Péterfi Tibor, Rotaridesz Mihály, Sziits Andor, Taufer Vidor, Varga Lajos. Filozófiájában a természettudományos elv mellett tört pálcát, és a származástani gondolat. teljes és maradék nélküli keresztülvitelét követelte. A középiskolai oktatásban nagyobb teret kivánt biztosítani a természettudományoknak, ezért vett részt a Schneller-féle új középiskolai típus felállításának mozgalmában. Szinte nyelvészként harcolt a germanizmusok ellen. A természettudományos műszavak írásáról is többször publikált. A természettudósok közül azon kevesek közé tartozott , akik foglalkoztak Marx tanaival. Századunk eleién az úi egyetemek (Debrecen és Pozsony 1912) felállításával kapcsolatban a törvényjavaslatot tárgyaló szakértekezleten számosan nyomatékosan hangot adtak azon véleményüknek, hogy az anyagi eszközök megfelelően felszerelt, modern egyetemek létesítésére elégtelenek. Ezt hangsúlyozta egvik beszédében Apáthy professzor is: „nem is tudom aggodalom nélkül nézni, mint követik el az új egyetemek alapításában mindazokat a hibákat, melyek a Kolozsvári Tudományegyetemet az alapításától számított első húsz esztendőben egy öreg gimnázium, . illetőleg egy vidéki jogakadémia és sebészeti szakiskola színvonalán tartottak. .. lesz két nyomorgó egyetemünk helyett négy nyomorgó egyetemünk." Küzdelmes és gvakran mellőzött tudományos életének harcaiban soha meg nem alkudott ragyogó szelleme. Hatvan évvel ezelőtt, 1922. szeptember 27-én fejezte be, 59 éves korában, a ma és a jövő kutatói számára egyaránt példamutató életét. DR. DEVICII ANDOR GÁCSI MIHÁLY METSZETE