Délmagyarország, 1982. szeptember (72. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-25 / 225. szám

Szombat, 1982. szentember 18. 81 Áz autó tatja a kilométereket. Á szeptemberi reggel párás. a finom ködfüggöny összemossa a színeket sejtelmessé varázsol in a kontúrokat A rádió kora délutánra 28 fakót ígér. a Balaton 23 fokos. Volt olvan nvár. amikor ennél jobban nem melegedett föl az óriási ..néplavór'*. A parton nyugdíjasok sétálnak, meg nagv csapatokban hangos német turisták. A standok, kifőzdék, butikok zá-va. megtollasodott gazdáik már a iövő évi főszezonra készülnek. A motelben kedves mosollyal adják tudtunkra, hogv ..mego diák" szállásprcblémánkat.' Egy százasért. Kiderült rajtunk kíviil még négyen laknak a tóparti szállodában. Este a Piroska csárda cigányzenészei is láthatóan pihenik a főszezon fáradalmait. Erőszakosan húzzák az Akácos utat a kipirult német vendé 2ek fülébe, s közben hangos megjegyzésekkel biztatják őket fizetésre. Valami hiányozhat még az ez évi tervezett bevételből. A virágárus néni ólmos pillantásokkal kínália hervatag rózsáit. A tegnap esti szalonnasütés iár az eszemben A szőlő közepén vagv tizenhatan ültük körül a tüzet. A nyársakon koronás szalonnadarabok. kolbász- és hagvmakarikák. A tányérokon iókora szelet fehér kenyerek, bizonyára már idei lisziből. A tálakban pedig paradicsom, paprika, hagyma. uborka twséggel. A gverekek önfeledt zajában, a házigazda nagyszülők lalk dúdolásában ez a csillagfényes szeptemberi este mégis viselt néhány norzsolást. Sógorom zsörtölődik, hogv még a rossz idő beá lta előtt szeretné tető alá hozni garázsát. Négv-öt palára lett volna szüksége, hetekig járta a környék Tüzép-telepeit S előző nap végre észrevette a hatalmas bálát. Kiderült, már eladták — bizonvára iókora csúszópénzért — az egészet egv maszek kereskedőnek. Űgv kellett kikönvörögnic a pár száz forintos tételt — természetesen nem ingven. S ez na nemiéopen egyedi ielenség. Rákontrázok, hogv régóta kinéztem egv ebédlőasztalt a Domusban. ahol mint ismeretes, minta után lehet vásárolni. Praktikus. mert összecsukható. és elegáns, esztetikus. Csakhogy éppen rajta var az ..Eladva" cetli. Több mint egy hónapja. Több pedig nincs. Az elárusító minden alkalommal más és más kifogással szolgai, hazugságai kifogyhatatlanok. Nagynéném, az idős pedagógus kapcsolódik a beszélgetésbe. Tizenöt éve vezeti a nyugdíjas pedagógusok klubiát. időt fáradságot nem kímélve egv egész iárás magányos öregeinek gondiát viseli a vállán. Saiat pénzén uiazil. bevásárol, ió szót újabb reményt szállít házról házra. Hetente találkoznak a iárás székhelyének művelődési központiában. s havonta egvszer kirándultak. Szinte módszeresen keresték fel az ország legszebb helyeit, jártak a szegedi szabadtérin. megfürödtek a gvuíai várfürdőben. megcsodálták a göcseji skanzent és a zsámbéki temnlomromokat. Csakhogv szeptember elsejétől fölemelték az utazási költségekei már nemigen futia ezekre a kirándulásokra. A szalonnadarabokról sisteregve csöpögött a zsír a hagvrnakarikakkal boritott kenvérszeletekre. haraotuk hozíá az envhén csínos paprikát, a nyers, sózott uborkát, a kicsattanó piros paradicsomot. S ittuk rá a hűtött sört a fröcscsöt. De mintha a szokásosnál egv picit keserűbb lett volna a sör és savanyúbb a bor. Szántó Piroska, kortárs magyar festészetünk kiemelkedő egyénisége S tentendrén rendezte meg legúiabb tárlatát. (Még élénken emlékezhetünk tavalyi, hódmezővásárhelyi kiállítására, ahol az elmúlt évtizedek legjelentősebb alkotásait mutatta be.) Az Kerámiatendenciák Pécsi impressziók Egv Pistike-vicc jutott eszembe. miközben a Pécsi Galéria csodálatos boltívei alatt a VIÍ. országos kerámiabiennálé anvagát nézegettem. Anvuka. ki tudja hányadszorra.. idegesen szól rá kisfiára: „Pistikei ne rohangálj az asztal körül, mért, a másik lábad is leszöaeliük!" Miről is van szó tulajdonképpen? A pécsi, kétévenkénti seregszemle az egyedi, kézműves módszerekkel előállított termékek seregszemléje. A kecskeméti szilikátipari formatervezési triennálé ellenpontja. ahol az ipari üzemekben sorozatban gyártott munkák kerülnek közszemlére. Ez a pécsi biennálé sok. izgalmas, immár művészeten túli problémát is fölvet a magvar iparművészet és az egész iparhoz kapcsolódó alkotóművészet kettős kötésének ellentmondásaira figyelmeztet. A hagyományos kerámia igencsak feszegeti megszokott múfaii és témakereteit. A használati és dísztárgyak mellett mind több az olvan alkotás, amelv önálló, autonóm művészeti értékkel szeretne megjelenni, másrészt a megszokott anyagok mellett újak jelennek meg. Ha csak a választott anvagok variációiát tekintjük át. a spektrum igencsak széles: agvak. kőagvag. samott. porcelán, pirogránit. csempe, majolika, fajansz. cserép, öntőmassza, s gazdag ezek varációia. De a technikai megoldások is gyarapodtak, hiszen immár betört a kerámiaművészetbe a szitanyomat, a matrica és megannyi fotóéi iárás. Egyszóval. a VII. pécsi kerámiabiennálé egy forrásban levő műfaj röntgenképe. melynek egvik pólusán ugvan még megtalálhatók a hagyományos, kézműves technikával előállított, egvedi szépségű edénvek. ám a régi értelemben vett dísztárgyak csak búvópatakként tűnnek föl. s mind erőteljesebben kér helvet és teret a képzőművészeti igénv. azaz a szobor, a dombormű, a kisplasztika, a kerámiával kombinált fotó és festmény. A meghívottaknak mintegv fele küldött munkát az országos bemutatóra. közülük 71 alkotó több mint 200 művét állították ki Pécsett. Ha a tendenciákat igyekszünk fölvázolni. döntőnek és meghatározónak kel) ítélnünk azokat a műveket, melvek az anyag snontán alakulására és az organikus asszociációkra építenek: azokat a jórészt porcelánból formált munkákat, melvek — talán anyagukból is következően — a ma oly divatos nosztalgia áramlatához kapcsolódnak; a kisplasztikákhoz szorosan kötődő figurális, jórészt expresszív töltetű szobrokat: a mértani formákból építkező konstruktív tárgyakat; a hiperrealizmus megnyilvánulásait: a grafikai és festői eljárások applikációit, valamint az ironikus és groteszk fel hangú műveket. Kezdjük az eleién. Schrammél ínue immár iskolát teremtett sa* mottból készített. vulkanikus, tektonikus őserőket őrző müveivel. Mostani két munkáia. a Madár I—II. is pregnánsan bizonyítja alkotói szándékait. az anvag mozgásának törvényszerűségeit. rusztikus hatásaiból eredő ereiét, a madárcsontvázak asszociatív üzeneteit. Ez az anyag meglehetősen drasztikus válasz a kispolgári enteriőrök porcelán nippeklcel jellemzett világára, ugyanakkor önálló és szuverén alkotói pálya jelentős és következetes példái. Nem véletlen iskolateremtő ereje, az már sajnálatos, hogy „tanítványai" — Props'tner János, Pusztai Ágoston, Szekeres Károly, Tuza László, Sz. Vásárhelyi Emese — még inkább a „mester" utánzói, mint önálló alkotók. A szemben levő póluson a nosztalgia jegyében fogant porcelán edények, faliképek, dísztárgyak találhatók. Sokak szerint a porcelán dekadens anyaga, finomságokra kényszerítő technológiája egy megújuló kispoí gári réteg igényeit elégíti ki. Valóban F. Borza Teréz edényei, Csemán Ilona. J. Móker Zsuzsanna, ösz Szabó Antónia, Pannonhalmi Zsuzsanna, Polgár Ildikó edényei és faliképei ezt sugallják. A tárlat számunkra legnagyobb és legszívmelegítőbb meglepetése, hogy a fődíjas szegedi Szalai László az említett két tendenciát Törés című háromrészes porcelánsorozatán úgy tudta öszszekapcsolni, hogy a hasadasok és alkotói akciók értelmes és hatásos szintézisben egyesültek. A figurális müvek közül kiemelkedik a fiatal Fusz György három groteszk portréja, Németh János kimunkált sorozata. Zavadzky Éva torzóit mintha már láttuk volna. Vértesi Nándor kerámiacsoportjai megoldatlanok, Pázmándi Antal hiperrealista terroristája erőtlen, Kun Éva angyalai szépelgőek. A konstrukció jegyében .fogant, müvek között Benkö Ilona hasábjai. Albrecht Júlia ajtói. Tömpe Emőke ..olyan mintha"-vaskályha ja erdemei figyelmet. Külön sajátos értéket képvisel a gazdag anyagban a szitanyomás technikáját fölhasználó kőedény • faliképeket készítő Geszler Mária, a vásárhelyi Orosz Mária, akinek ötrészes sorozata — Ki kelti fel hamvaiból Köteles Pált? — szép rekviem. Kár, hogy a szegedi keramikusok közül Gerle Margit nem a legjobb munkáival szerepel, s hogy a vásárhelyi Végvári Gyula fáradtnak, Tuza László mesterkéltnek tűnik a mezőnyben. Talán ki kellene húzni Pistike lábából a szöget, hadd szaladjon, s nem kötni merev műfaji kategóriákhoz az alkotói kifejezés lehetőségét! S ez is tanulság! (Képeinken: Szalai László, Ösz Szabó Antónia, Fusz György es Geszler Mária munkái.) Mi i Vénasszonyok nyara jut Leonardo rajza az EMBERRŐL. Nembéli önmagunkról. Testünk arányairól, tökéletességéről. S fölidéződnek a nyári vasárnapok képei. Amikor úgy tíz körül megérkezett a nagy család, letelepedtek a plédekre, anyuci a maga 80 kilójával és rózsás bikinijében, a 120 kilós apuci sörpocakkal, hófehéren, s a kissé túltáplált gyerekek, akik csak úszógumival merészkedtek be a vízbe. S mi volt első dolguk? Elhozták a büféből a láda sört — természetesen kőbányait —, kipakolták a rántott csirkét, a kovászos uborkát, délelőtt 10 órakor jól meguzsonnáztak. Aztán főttek egy kicsit a napon, s déli harangszóra újra nekiláttak. De akkor már friss sült kolbászt és oldalast ettek, sörrel gyakran megöntözték, ám kezüket meg zsíros szájukat csak a csapnál mosták meg, a víz számukra nem volt valami csábító. Hazafelé menet pecsenyére sülve, jóllakottan és megelégedetten gyűrték be magukat a Trabantba. Szegény Leonardo, ha ilyen modellek alapján kellett volna dolgoznia ! Járjuk a kertet az öreggel. Szemezgetjük a szőlő, fölszedjük a lehullott almát, szilvát, körtét, gyűlik a cefre. A hordók a kalyiba előtt már a szüretre készülnek. Marci bátyám 75 múlt, egyre nehezebben birkózik a földdel, a gyümölcsfákkal, a tökékkel. Különösen, mióta tavaly megszédült, s leesett a bicikliről. Pedig soha életében nem volt beteg. Ez az esemény nem is testileg, inkább lelkileg rázta meg. Mintha odaátról üzentek volna neki. S ő, aki soha nem gondolt betegségre, halálra, s csak a munka jelentett számára örömet, elbizonytalanodott. Reggelente már nem merte szájához emelni a pálinkáspoharat, s messze földön híres borával is csak a vendégeket kínálta. Nem hajolt le kedvenc tőkéihez, óvatosan guggolva szedte a hulló gyümölcsöt. El is határozta, elég neki az otthoni kert, nem bajlódik ezzel. Eladja, elveti gondját. Ki is írta: „Ez a kert eladó". De minden vevő elől kitért. Mert összenőtt ezzel a földdel, ezekkel a gyümölcsfákkal. ismer minden tőkét, messziről köszöntik a pirosló almák, a harangozó körték. Járjuk a kertet, egyikünk sem beszél. Egyszer csak megszólal: „No, nézd csak, hosszú ősz lesz, még most. szeptemberben is haragos zöld a fák lombja. Tudod mit, mégsem adom el a kertet! Hosszú ősz lesz." Alföld közepén. 1913-ban Kiskunfélegyházán született művésznő a beérkezett alkotó fennsíkiáról tekint vissza életre, művészpálvára. természetre, tanulságokra. Katartikus élmény ennek a maid 70 éves művésznőnek mostani tárlata. A növénvi lét burjánzó szépségének, vegetatív örömének. színekben és formákban telentkező gazdagságának épp olv érzékeny megörökítőie. mint a XX. századi szorongó ember apokaliptikus látomásainak megfogalmazója. az életkor alkonyán fiatal korára visszatekintő ember tartalmas nosztalgiájának kiteliesítőie — egyszóval egv telies emberi életet élő és telies művészi életművet teremtő alkotó vallomása. Nem is véletlen, hogv kiállítása zarándokhely a művészet ritka szent ligete. S mint egv párhuzamként ért az élménv Budapesten, a Magvar Nemzeti Galériában, ahol a nagv érdeklődésre való tekintetteL immár másodszor hosszabbították meg a két éve elhunyt Vinkler László emlékkiállítását. Turistacsoportok és egyéni látogatók, művésznövendékek és szerelmesek, nyugdíjasok és véletlenül betérők próbáliák megfeiteni Vinkler személyiségének és művészetének titkait, egv különösen gazdag életpálya művészi dokumentumainak üzeneteit. Ügy tűnik, hogv az éiet és a művészet fennsíkjairól nagvobb a rálátás múltra, hazára emberre. s.aki ezeket nemcsak fölfogja de meg is fogalmazza, arra odafigyelnek, azt keresik. • azt szeretik. Mert gyarapodunk tőlünk. mert teljesedünk általuk! TANDI LAJOS fi hétköznapok kora délutáni forróságában csak néhányan lézengünk a strandon. A víztükör sztaniolpapír. Alig rezdül. Csak az a pár járja évek óta szokásos körsétáját a medence körül, akit régóta figyelek. Nem lehetett nem odafigyelni iájuk. Ügy öt évvel ezelőtt egy sudár-karcsú fiatalember és egy maneken aü katú szép fiatal lány rótta szinte szertartásszerúen a köröket a sziksósi strandon. Mindenki megfordult utánuk, s ezt nem csak a mini bikini tette. Ahogy múltak az évek, gyűrű került ujjaikra és évenként három-négy kiló a fürdőruha alá. Most kicsit elhízottan róják megszokott köreiket az utószezon napsütéses délutánján, öt év — kettőjüknek legalább 30 kiló. így múlik el a világ dicsősége! S eszembe