Délmagyarország, 1982. augusztus (72. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-24 / 197. szám

4 Kedd,\ 1982. augusztus 24. 3 Egy régi jogtudós emlékezete Közel száz esztendővel ez­előtt, a Magyar Jogászegylet 1886-os teljes ülésen Cseme­pt Károly az elnöki székből a következőket jelentette ki: — Nincsen biztosabb mód « szellem emelésére, mint kitüntetni azokat a nagy fér­fiakat, kik szorgalom, buz­galom, emelkedettség, mély és kiterjedt tanulmány és tudomány által vívták ki maguknak az elismerést. E tudósok életéből levonhatjuk számunkra a tanulságot: a szellem, a tudomány — az államok haladásának, ha nem is egyedüli, de mindenesetre erős tényezője — csak ott ülheti valóságos diadalát, ahol az előítéletektől meg­tisztult kor nem gördít mes­terséges akadályt a valódi tehetségek munkássága elé, s nem gátolja a képessége­ket erejüknek a társadalmi élet minden fontos mozza­natában megnyilvánuló alko­tó és szervező kifejtésében. Ezeket a bölcs és ma is megszívlelendő szavakat az a megyénkben, közelebbről Csongrád városában szüle­tett európai hírű tudós je­lentette ki, akiről való meg­emlékezésre, emléktáblája felavatására összegyültünk. Csemegl 1826. május 3-ón született Csongrádon A gim­názium kezdő éveit Pesten végezte, majd a német nyelv elsajátítására egy évet a sze­Redi ügynevezett katonai ne­velő intézetben töltött. A Rimnázium felsőbb osztálya­it Szegeden, a bölcseleti tan­folyam első évét Pesten vé­gezte. Súlyos betegsége mi­att visszatért Csongrádra. A bölcselet második évét Sze­geden fejezte be. A jogot a pesti egyetemen hallgatta, s itt nyerte el a jogi diplo­mát. A mag+Tf' fietmzet fel­emelkedéséért és független­ségéért küzdő Egyetemi Ma­gyar Társulatnak első ala­pítói között volt. Minthogy « társulat alapszabályait a nádor nem hagyta jóvá, így csak titokban működhettek. 1846-ban ügyvédi vizsgát tétt, s ugyanekkor Torontál vármegye tiszteletbeli al­jegyzőjévé nevezték ki. A szabadságharc alatt Bat­thyány Kázmér országos biz­tos megbízásából zászlóaljá­val a bánáti és a bácskai hadjáratban vett részt A szabadságharc leverése után löbb alkalommal a császári hatalom várfogságra Ítélte. Szabadulása után, mint or­szágos nevű ügyvéd Aradon nyitott irodát. De az osztrák hatóságok itteni működését több évre lehetetlenné tet­ték. A magyar minisztérium megalakulása után Horvát Boldizsár az Igazságügyi Mi­nisztériumba nevezte ki, ahol csakhamar miniszteri taná­csos, majd államtitkár lelt. A 70-es években a pécskai kerület országgyűlési képvi­selőjévé választotta, majd 1879-ben át államfő kúriai tanácselnökké nevezte ki. 1878-ban az ő kezdeménye­zésére és elnöklete alatt ala­kult meg a Magyar Jogász­egylet, melyet Jogászszövet­ségünk szívesen vall elődjé­nek. Az igazságügy-miniszter keresve sem találhatott vol­na Csemegi Károlynál alkal­masabb egyéniséget azoknak 'z igazságügyi reformoknak az előkészítésére, amelyekre « kiegyezés után a polgári haladás elindítása miatt múl­hatatlanul szükség volt. Még 1868-ban kidolgozza a bírói szervezetről szóló javaslatát, melynek első fejezete, mint ..a bírói hatalom gyakorlá­sáról" szóló törvény 1869­ben nyert szentesítést. E tör­vény elválasztja az igazság­szolgáltatást a közigazgatás­tól, s megteremti a függet­len bíróságok felállításának feltételeit. Joggal állapította meg egyik neves jogtudó­sunk, Angyal Pál, hogy ez a törvény lendítette át Ma­gyarországot azoknak a mo­dern államoknak sorába, amelyekben a jogviták ha­tósági elintézése immár nem a mindenkori politikai ha­talom irányításától, nem rit­kán nyomásától függ, hanem az ügyek független bírák ke­zébe kerülnek, kiket megfe­lelő szakképzettség birtoká­ban 1 az államfő nevez ki. Ha csak ennek az egyetlen törvénynek az elkészítése fű­ződnék Csemegi Károly ne­véhez, akkor is maradandót alkotott volna. De ez csak az első lépés volt. 1871-ben ő készítette el a következő törvénytervezeteket: a bírák és a bírósági alkalmazottak felelősségéről. áthelyezésük és nyugdíjazásuk szabályo­zásáról, az elsőfolyamodású bíróságok rendezéséről, va­lamint a királyi ügyészség­ről. Csemegi érdeme, hogy törvény tiltotta meg a testi fenyítést, valamint a bilincs­nek, mint büntetésnek al­kalmazását. Közreműködésé­vel készült el 1874-ben az ügyvédi rendtartás, vala­mint a közjegyzőkről szóló törvény. Szinte hihetetlen, hogy az ismertetett, emberfeletti el­foglaltság mellett maradt még ideje a Magyar Bünte­tő Törvénykönyv javaslatá­nak elkészítésére. Az 1878. évi V. törvénycikk, amelyet a szakirodalom kodifikátora után Csemegi-kódexként em­leget, a magyar liberálkapi­talizmus kiemelkedő jogal­kotása. A liberális büntető­jog alapelveinek megvalósí­tásával jelentősen hozzájá­rult a feudális jogbizonyta­lanság felszámolásához, és a burzsoá törvényesség kiépí­téséhez. A kódex a klasz­szikus büntetőjogi iskola irányzatának elveit vette alapul. Ennek megfelelően a fő súlyt a büntetőjogi fogal­mak, intézmények szabatos meghatározására helyezi. Mint ilyen, a szabatosság, a jogászi fogalomalkotás szem­pontjából egyike a múlt szá­zad legjobban megfogalma­zott európai törvényeinek — állapítja meg az alig két éve megjelent, a múlt kellőleg nem méltányolt értékeit is feldolgozó „Állam- és Jog­tudományi Enciklopédia". Az Enciklopédiával egyetértés­ben mi is megállapíthatjuk, hogy Csemegi a törvény­könyv elkészítéséhez szinte az egész európai szakirodal­mat felhasználta. A törvény­könyv tudományos és egyben gyakorlati értékét jelentősen emelte az ugyancsak általa készített indokolás, amely az egész büntetőjogot felölelően, monografikus részletességgel, alapvetően a jog-összehason­lítás módszerét felhasználva fejti ki nemcsak a büntető törvénykönyv egyes rendel­kezéseinek magyarázatát, ha­nem a büntetőjog általános elveit és tanait is. Hadd említsük még meg, hogy nem sokkal 1899-ben bekövetkezett halála előtt a Budapesti Tudományegyetem díszdoktorává avatta. Csak dicsérhető Csongrád városának példamutató tette, hogy mintegy nyolcvan esz­tendő mulasztását pótolva, méltó emfcíket állít a város szinte elfelejtett nemzetközi hírű jogtudósának, annak a férfiúnak, aki — amiként fél évszázaddal ezelőtt a Jo­gászegylet elnöke megálla­pította — hatott mély ala­posságú és széles ismeret­köröket átölelő tudományá­val, ragyogó szellemével, ékesszólásával és fáradha­tatlan munkásságának és kö­telességérzetének lelkesítő példájával; ösztönzött, ser­kentett, buzdított, oktatott és alkotott is egyaránt. Dr. Antalffy György Túlfeszültség­levezetők A villamos távvezetékek­ben és az ellátó hálózatok­ban a villámok évenként több százszor tetemes túlfe­szültséget keltenek. Hogy heves zivatarkor sem men­nek tönkre az izzólámpák, a biztosítékok, a tv-készülé­kek stb., az a túlfeszültség­levezetőknek köszönhető. Ezek a feszültségcsúcsokat a földbe vezetik, és ezzel ár­talmatlanná teszik. A túlfeszültség-levezetők­nek néhány tízezred másod­percen belül kell működés­be lépnie. Sokféle típusa is­mert, ezek egyike nemesgáz­zal töltött. A reakciósebes­ség további növelése végett a Siemens-gyár kutatói olyan túlfeszültség-levezetőt ké­szítettek, amelyben a nemes­gáztöltést kismértékben ra­dioaktívvá teszik. Ez a cse­kély radioaktivitás biztosít­ja, hogy a túlfeszültség-leve­zető gyorsabban működjék, mint a korábbiak. légtáblán sodródva Jubiláló szovjet sarkkutatók Az Északi-Jeges-tenger sod­ródó jégtábláján második éve úton van a 25. szovjet tudományos állomás. A jubi­leumi expedíció munkája egybeesik a sarkkutatások történetének jeles dátumá­val: az „Északi-sark" szov­jet sodródó állomások mű­ködésének 45. évfordulójá­val. A Szovjetunió állami zász­laját 1937. június 6-án tűz­ték ki az első sodródó tudo­mányos laboratórium fölött, ameiynek Ivan Papanyin volt a vezetője. Az első négy szovjet sark­kutató nehéz, valóban hősies munkáját immár több mint 1500 tudós és szakember folytatta, akik azóta jelen voltak a sodródó jégtáblá­kon. A kutatók körülbelül 60 váltásban végezték itt a ma­gas szélességi fokok termé­szetének megfigyelését. Ez alatt az idő alatt ku­tatták az időjárást kialakító fő folyamatok mechanizmu­sait, meghatározták a jég­táblák cirkulációjának tör­vényszerűségeit, elkészítették a geomágneses terek pontos térképeit, tüzetesen meg­vizsgálták az óceánfenék domborzatát. Az összegyűj­tött adatok jelentős mérték­ben hozzájárulnak az SZKP XXVI. kongresszusán kitű­zött ama feladat megvalósí­tásához, hogy tökéletesíteni kell az időjárás előrejelzésé­nek módszereit, meg kell hosszabbítani a navigációt, a Szovjetunió fő északi-sark­vidéki hajózási útvonalán, az északi-tengeri útvonalon. APN — KS A nutria, „akit" Miklósnak hívnak • RemlMtk a esonei-Aöl napolt )t«»tfiti*n falavaiolt tacmrRl KAraly-emlfitUhia áiadáaftkor rlbantiau beszédből. Családi események HÁZASSÁG Nagy Sándor és Kiss Katalin Éva, Bartus János és Káposz­tás Jolán Rozália, Bordás And­rás és Vígh Tímea, Balázs Já­nos LaszlO és Gy-uris Matild Irén., Milklós Mátyás és Szalma Magdolna, Györkét Attila Csa­ba és Liptóit Zsuzsanna. Gutái József és BácsvAnyi Márta, Molnár-Megyeri. Sándor és Gyuris Margit. Simon Mihály Kálmán és Márta Zsuzsanna, Szőke András és Kovács Er­zsébet. Vecsernyés Mik.Os Im­re és Gémes Eri«a, Királv András Zoltán es Csiszár Eri­ka Csilla, Fehér László Jenő és Sebők Zsuzsanna, Bogár János és Csányi Gabriella Irén, Nagy Zoltán és Vadász Melinda Ka­talin, Vecsernyés Péter Gá­bor és Péter Márta, Kónya Fe­renc és Pap Eva, Patócs György és Révész Zsuzsanna, BarUia Imre és Schmildt Éva, Tóth József cs Jancsó Anna Erzsébet, Zab Sándor ési Lóde­rer Tel-ézla. dr. Bálint, Ferenc és Boraik Eva. Nagy jfimos és Lehirunnn Angelika Ruth. dr. Rasharaltil Khaki ,1 Awad és Szekeres Ibolya Irén, Nagy József és Nagy-Berta Ildikó, Gyuris Csaba Tibor és Gyuris Márta, Tóth Béla és Bárdi Éva Erzsébet. Fodor Ferenc és Vlnc-ze Margit házasságot kö­töttek. SZÜLETÉS Liatuszki Józsefinek és Szötlő­si Juliannának Gábor. Ráksi Józsefnek és Kalmár Jolán Ilo­nának Beince. Krizsán Sándor Józsefnek és Veres Mária Ildi­kónak Dávid. Tóth János Pál­nak és Józsa Editnek János. Jakus ZoltAfthaik és Faraeó Hona Juliannának Péter, Fene­SÍ Sándornak és Babldorucs Erikának Dániel Sándor, Ré­vész Lászlónak és Papvári Ka­talin Zsuzsannának Katalin, Márta Józsefnek és Busa Etel­kának Dánlel, Mácsai Bélának és Tóth Eszternek Béla, Aszta­los Bélának és Balogh Éva Oertrüdnak "Eva Tünde, Takács Józsefnek és Kormányos Ir­mának Irma. Fejes Ernőnek és Kandó Máriának Anita, Husztu Gézának és Pintér Teréziáinak Edina, Vlcta Emil Miklósnak és Börcsök Katalin Mariannának Szandra Katalin. Bacsa And­rásnak és Pálinkás Éva Máriá­nak Gyula András Tihanyi Ti­bor Ádámnak és Markó Mari­anr-liak Adám, Csikós Attilá­nak és Zaharla Annának Pé­ter. Koródl Imrének és OttUk Irénnek Tamás. Korom Imré­nek és Siroki Gizellának Ta­más. Kasza Zoltán Lászlónak és Nyerges Margitnak Zoltán, Horváth Lajosnak és Berényi Zsuzsannának Tünde, Buttás Béla és Karácsonyi Mária Ve­ronikának Krisztina, Kószó Jó­zsefnek és Kószó Arankának Roll, Balogh Ferencnek és Káritó Máriának Ferenc Krisz­tián, Papfalvi Gábornak és Kelemen Zsuzsannának Rita, Kúra Istvánnak és Varga Er­zsébet Ibolyának Zsolt, Zugi­Rácz Istvánnak és Kállai Má­ria Margitnak István. Bali Já­nosnak és Berec Erzsébet Ka­talinnak Péter Zsolt, Rimay István Kálmánnak és Valter Klára Magdolnának Tamás Ist­ván, Seres Péter Pálnak és Te­mesvári Erzsébetnek Márta, Lé­vai Gyulának és Kondacs Ildi­kó Idának Anikó, Gulyás Pál­nak és Krajcár Gyöngyi Edit­nek István Vilmos, Csongrádi Tamásnak és Molnár Máriáinak Viktor, Horváth Józsefnek és Berla Ildikónak Barbaóa, Ma­gyar Mihálynak és Balog Aft­tKtiafk Balázs, Fa.hkM-CsB.mat*­gó Istvánnak és Martonosi Gi­zellának István, Lehocziki Bé­lának és FaJkenistein Borbála Erzsébetnek Gergely Béla, Far­kas Jánosnak és Hovanyeez Aranka Rozáliának Anikó Beatrix, dr. Juhász Jánosnak és dr. Radnai Márta Máriának Péter, Mészáros László István­nak és Kurucz Gabrielláinak Mónika, Z á dóri Zoltánnak és Németh Rozáliának Szabina, Bányai Józsefnek és Mészáros lkimániik Emese. Hódi László­nak és Sárkány Juditnak László nevű gyermekek szüle­tett. HALÁLOZÁS Borsos Rálné Csonka Rozália, Bárányi Jánosné Magyar Ilona, Lele Józsefné Lele Ilona. Té­pai Antal, Herczeg Lajosmé Kú­ra Mária, Berta Ferencné Nagy Rozália, Kocsis Nándor, Putyora Györgyné Szalma Ro­zália, Herédi István. Rácz Ju­lianna, Miksa JenSflé Lantos Mát-ia, Gémes Sándor. Danoaó János, pap Sándorné Szűcs Er­zsébet, Kardos Józsefné Schweikowsky Alojzta, Gerá Mihály. Madarász József. Paj­kó Ferenc, Pipicz Géza, Tom­bácz Istvánné Rá ló Erzsébet. Erdei Sándor, dr. Murvai Ist­ván. Balázs István, Tandarl Józsefné Márta Márta, Szabó Gyula, Barna András, Dóczy István, Juhász Ferenc. Szélpál József meghalt. Miklós már egészen meg­szokta, hogy fényképezik. Barátságosan beleszimatol a levegőbe, vaskos farkát le­lógatja úszóhártyás hátsó lábát kinyújtja. A fotó ked­véért a pancsolást hagyta abba, hófehér bundájáról még csöpög a víz. A nutriák különben vadalc és harapósak. Óriási na­rancssárga metszőfoguk meg­roppantja a lemezt, kikezdi a betont. Gazdájuk, Deák Istvánné kezét is megharap­ták már kétszer, az orvos kapcsolta össze ujján a bőrt Miklós azonban szelíd. Meg­betegedett a télen, a spar­helt alatt melengették, ak­kor barátkozott össze a fi­atalasszonnyal. Azóta meg­nőtt, szépséges lusta, kövér jószág lett belőle imádja, ha kézbe veszik. Szépséges? Pont Zákány­széken, Deák Istvánné lakó­helyén mondta egy másik asszony: ő ugyan meg nem tűrné udvarában ezeket a rusnya patkányokat. A li­ba vagy disznó mégiscsak más. Legalább ne volna 'olyan ronda vastag a farka! Pedig a nutria tényleg szép állat. Ha nem lenne szép, az ember aligha vetett volna szemet a bundájára. De sze­met vetett. Eteti, neveli sze­gény nutriát, s mikor az megnövesztette esztétikus, meleg bundáját az ember megfogja, fejbe vágja, és ki­akolbolítja belőle. Deákné nutriatenyészete közös egy szegedi családdal. — fcíogyan döntöttek ép­pen a nutria mellett? — Nekik is volt egy kis pénzük, nekem is. Nézeget­tük a szakkönyveket, milyen jószággal kéne foglalkozni. A liba vagy a disznó büdös, nehé2 a munka velük. A nutria jövedelmezőbb is. A Sárszentmihályi Állami Gaz­daságból kaptuk az első pél­dányokat. Vissza is vásárol­ják a felnőtt állatokat. — Mennyi idő alatt nő meg egy nutria? — Nyolc-kilenc hónap kell hozzá. Egy anya éven­te négyszer fial. Tíz kölyök­nél több nem születik egy­szerre, de amelyik anyának négynél kevesebb ivadéka van, azt ki kell selejtezni. Nálunk most vagy négyszáz nutria van, úgy döntöttünk, ötven anyánál nem tartunk többet. Ez éppen akkora ál­lományt jelent, amekkorát el bírok látni. A nutriák téglalap alapte­rületű betonszelvényekben laknak: körtll, három oldal­ról derékig érő beton a fa­la, középen, a járófolyoeó felőli oldala vastag lemez. Miklós és gazdája A szelvények során vagy fél méter mély betonozott vizes­árok húzódik végig: ebben fürdenek az állatok. Sűrűn cserélni kell a vizet. A vas­vázra rakott palatetővel együtt 180 ezer forintba ke­rült a nutriák „rezidenci­ája". — Mit esznek? — Keverék takarmányt: búza, kukorica, napraforgó van benne. Imádják a főtt krumplit. Ha viszem nekik, két lábra ágaskodnak, úgy lesik, mikor érek hozzájuk. Deákné láthatóan szereti Is az állatait. Persze nem el­sősorban emiatt tartják őket. — Mennyit kapnak egy bő­rért? — Kikészítve átlag ezer forintot. De ebből mi fizet­jük a kikészítés költségét, körülbelül 100 forintot bő­rönként. Az ár attól is függ, milyen színű a bunda. Mos­tanában a Grönland fantá­zianevű, ezüstösszürke a legkeresettebb. A sötétebb színeknek viszont nagyot esett az áruk. Kénytelenek vagyunk áttérni erre a ka­pósabb változatra. — Szakcsoportnak tagjai ? — Lehetnénk, de nem va­gyunk. Túl sok a kötöttség, haszon kevés van belőle. így miénk a kockázat, szabadon adjuk-vesszük a bőröket. — Ki nyúzza meg az ál­latokat? — Mindenre akad vállal­kozó. Szegedről jár ki egy ember, remekül begyakorol­ta már magát. Gyárban dolgozik egyébként, ő így egészíti ki a fizetését. Deákné karha teszi vé­kony ápolt kezét: — Különben, ha kell, én is megnyúzom. Nehéz mun­ka, háromnál többet nem bírok egyszerre, utána re­megni kezd a kezem. — Mi lesz a húsukkal? — Elviszik állateledelnek. Szalámit töltenek belőle ku­tyának-macskának. Főztünk is már: vadasan elkészítve jobb, mint a nyúl. Az em­berek ennek ellenére ide­genkednek tőle. Furcsa ez: a disznó húsát mindenki sze­reti, pedig az aztán igazán minden szennybe belefek­szik. — Mennyibe kerül egy nutriabunda? — Negyvenezertől kezdő­dik, a szebbekért, nagyobba­kért hetven-nyolcvanezret is elkérnek. — Magának van már? — Nincs, de szeretnék. Már többször válogattam magamnak bőröket, azon­ban ismerősök mindig elku­nyerálták. Egy szép három­negyedeset akarok csináltat­ni: ha együtt lesznek a bő­rök, hétezer forintért meg­varrják. Miklós mindezt békésen hallgatja: ő egyelőre csalá­dot alapít, hófehér nutrla­nemzedékek atyjaként belát­ható időn belül nem fenye­geti a bundává válás veszé­lye. Tanács István

Next

/
Oldalképek
Tartalom