Délmagyarország, 1982. május (72. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-18 / 114. szám

4 Kedd, 1982. májas 18. 5 ICalopok a levegőben Egv csodálkozó gyermek szemei. Egy joviális profeszszor kerek arca, s egy birkózó vastagra gyötört fülei, íme: a feltaláló, a sokszoros üjító. Már a második percben rájövök, hogy a jegyzetfüzet fölösleges, Gregus Ákostól egy félmondatnyi nyilatkozatot sem fogok kicsalni. Beszélgetni fogunk. — Grigercsik Endre — mondja. — Neki köszönhetem, hogy a vegyész! pályát választottam. Varázslatos ember volt, csodálatos tanár. — A feltaláló szeme felfénylik az emlékezéstől, s mindketten, bár csak képzeletben, magasra emeljük kalapunkat Grigercsik Endre emléke előtt. Két mérnöki diplomája van. Hét évig járt a marxista egyetemre. Nem középiskolás fokon ért a kolloidikához, a korrózióhoz és a politikai tudományokhoz. — Jó diák volt? — Jeles tanuló voltam, de csak azért, mert magaviseletből csak az érettségi előtti utolsó félévben sikerült — Esik Zoltán tanár úr jóindulatából — kiérdemelnem a jeles kalkulust. Miután ez feltétele volt Gregus Ákos egyetemi felvételének, előtte is meglengettük képzeletbeli kalpagunkat. A tudományegyetemi diploma megszerzése után a Szegedi Szalámigyárba került — Hatvanhárom óta dolgozom a Szegedi Paprikafeldolgozóban. Jelenleg a gyártmányfejlesztés! csoportot vezetem. — Az újitás tehát munkaköri kötelessége... — Beletrafált a köZepebe. — Amennyiben? — A mostani tanácskozáson is erről vitatkoztunk a legtöbbet. Csak hát tulajdonképpen hiába vitatkoztunk, mert az én hajdaru főmérnököm már több mint egy évtizeddel ezelőtt is tudta, hogy miként lehet elvágni a gordiusi csomót — Korát messze megelőző ember volt — mondom. — Engi János még annál is több volt Töprengünk néhánny másodpercet, s egy szemvillanásból megállapítom, egyetértünk, újabb kalap emelkedhet a levegőbe. — Az ő nevét nem győzöm eleget mondani — folytatja a feltaláló. — Engem mindig csak biztatott: csináld meg, meg kell próbálni, meg kell csinálni, mert te meg tudod csinálni, neked sikerülni fog. Körülötte mindig forrt, pezsgett a 'levegő. Húsz éven át mindig ez a gyár nyerte az iparág újítási versenyét Azt hiszem, hogy mindez főként ennek az östehet.ségű embernek köszönhető. Legfőképpen neki! — Gregus Ákos is ott volt azért... — Persze, de Engi nélkül nem lettem volna itt Tudja, engem annak idején hívtak az ELTE egyik tanszékére tanársegédnek. Ma már hálát adok a teremtőnek, hogy nem vagyok ott Lehetséges, hogy kényelmesebb volna az életem, de mégsem érezném jól magam. Engem a gyors, az üzemi feladatok inspirálnak, és sikerélményeimet nemcsak magamnak, hanem az Engi gerjesztette légkörnek is köszönhetem. — Tudom, hogy 10 évig volt kötöttfogású birkózó és a magyar ifjúsági válogatottnak is tagja. Sokat birkózott-e azért, hogy újításai és találmányai elnyerjék a pálmát? — Nem kellett. Egy rövid időszakot leszámítva, amíg cseppfolyósnak látszottak a dolgok, addig igen. de most is azt mondom, hogy soha ne legyen rosszabb helyem. Az igazgatónk nyitott ember. Ezt a szó pszichológiai értelmében mondom... — Miért? — Mert egy konkrétabb értelemben is igaz. Soha nincs becsukva az ajtaja. Mindig megkeresheti a gyár bármelyik dolgozója, és nemcsak a jó ötleteivel, hanem a problémáival is. A feltalálók és az újítók az ipari termékeken nagyon ritkán hagyják ott szignójukat Gregus Ákosnak köszönhetjük a halászlékockát, a granulált marhahúst, a tejszinhabport, a jégkrémporokat és a marhahúsroládot. Két és fél tucat találmánya, szabadalma mellett. — A műszaki értelmiség az innováció motorja. Mi hajtja ezt a motort? — Nem tudom. Engem a hiúság is hajt. Csináljak valami olyat, amit a világon még senki. És hajtott sokszor az is, hogy hazavigyek valamennyi pénzt. Ki kellett valahogy egészíteni a fizetésemet... Az újítók kongresszusán megkapta a Munka Érdemrend arany'fokozatát. Ebben a mozgalom elismerését látja. Kalapom a levegőben. Petri Ferenc Színházi találkozó A szolnoki Szigligeti Színház vendégjátékával hétfőn megkezdődött az országos színházi találkozó. A csaknem háromhetes program nyitónyaként a társulat Molnár Ferenc Liliom című darabját mutatta be a Fővárosi Operettszínházban. A továbbiakban előadja legjobbnak tartott produkcióját, az országban vidéken tevékenykedő valamennyi színházi együttes. A Szegedi Nemzeti Színház Urbán Ernő Uborkafa című darabját mutatja be. Szovjet tilnbarátik klubja A béke- és barátsági hónap alkalmából a Hazafias Népfront Csongrád megyei Bizottsága, az MTESZ Csongrád megyei Szervezete és az NKFV MSZBT-tagcsoportja barátsági és filmklubot alakit. A magyarszovjet baratsáa ápolását, további szélesítését célul tűző klubban a Szovjetunió gazdasági, társadalmi, tudómányos és kulturális életét eredményeit bemutató orosz nyelvű játék- és ismeretterjesztő filmek vetítésére. valamint a szovjet filmművészet klasszikus és legújabb alkotásainak bemutatására kerül majd sor. A klubfoglalkozásokon a filmekkel kapcsolatos beaaéla*« téseket Is szerveznek. A negyedévenként megrendezésre kerülő klubössaejövetelek szervezéséhez » Szovjet Kultúra és Tud®, mány Háza nyújt segítséget. • A klub alakuló összejövetele május 20-án. csütörtökön délután háromnegyed ötkor lesz az MTESZ-székházban — melyen a Teherán 43 című új szovjet filmet vetítik. A szervezők minden érdoMődőt szívesen látnak. Sorozatok, Sisi isnsiuünaif Egymás közt - önmagukról Értelmiségi fiatalok találkozója Mórahaimon Vasárnap csaknem 100 fiatal látogatott el Mórahalomra. Akik a szegedi járásból érkeztek. ismerősek lévén, könnyűszerrel odataláltak úticéljukhoz, ám a Makó környékieknek sem kellett kérdezősködniük. A művelődési házból kihallatszó. fülbemászó dallamok — a Boney M. az ABBA slágerei — megfelelő útbaigazítást adtak. Benn. a ház nagytermében üdítőkkel s egy kis barapnivalóval megterített asztalok sorjáztak, hiszen a délelőtt tanácskozással telt eL De haladjunk időrendben! Ami az előzményeket illeti: a KISZ Csongrád megyei bizottsága érte l. miségi szekciója — végezvén a dolgát — találkozót szervezett fiatal mérnököknek. jogászoknak, orvosokmsfc. pedagógusoknak, gy<így szerészelanek. Ifjú értelmiségieknek. méghozzá olyanoknak, akik falun élnek, dolgoznak. Szerény célokat tűztek ki. hiszen a megyében. de talán az országban is első ízben került sor ilyen jellegű rendezvényre. Sem formai, sem tartalmi kérdésekben nem kaphattak tanácsot Így formailag, mondhatni, szokványos menete volt a találkozónak. A megnyitót követően dr. Végh Gyula. az MSZMP CsongTád megyei Bizottságának osztályvezető-helyettese tartott előadást. Az értelmiség szerepe Csongrád megyében, különös tekintettel a községi értelmiségi fiatalok helyzetére. lehetőségeire címmel. Az előadó tudományos igényű vitaindítója — végül is értelmiségiekhez szólt — a felszabadulást követően napjainkig tekintette át a megye értelmiségeinek helyzetét S ami a jelent illeti? Nos. arról az érintettek dolga volt szólni az előadást követő fórumon. Kurusa Mária a makói tanács előadója népművelői felkészültségét maximálisan „bedobva" ügyesen terelgette a hozzászólókat. a válaszadókat egyik témától a másikig. Az elhangzott rövid bemutatkozások. kérdések pillanatok alatt fényt derítettek a résztvevők hovatartozására: több mint 90 százalékuk pedagógus volt. Suttogó kérdezősködésre derült ki, akad köztük egy orvos is. Viszont az nem. hogy mérnök volt-e. Itt némi maliéi ózus megjegyzés elkelne, mielőtt a fórum dialógjára térnénk, de még úgy tűnne, érdektelenséggel vádolnánk a meg nem jelenteket. Essék szó inkább az óvónőkről. tanárokról, akik ott voltak. Ök szóvá tették lakásgondjukat. kevés fizetésüket, a vonatjegy elszámolásának számukra megalázó tortúráit. Ezen egyébként jót vitatkozott a helyi tanácselnök is a megyei tanács munkatársával. A jutalmazás: rendszer visszáságait is kifogásolták néhányan. Az egyik mórahalmi pedagógusnő méltán aggódott: leendő lakásába a hagyományos gáztűzhely helyett viUanyüzemeltetésűt szerelnek, s az köztudottan drágább Kétségtelen forintokban mérhető a különbség. Enynyit a délelőtt — átfogó és alapvető kérdéseket nemigen érintő — tartalmáról. A folytatás remélhetőleg jobb lesz. Az idő kedvezett a délutáni programnak. A bográcsos marhapörköltet az ásotthalmi erdőben fogyasztották el a fiatalok. Ezután a The Bluegrass Pilgrims Bánd együttes zenéjét hallgathatták. Politikai kaszinóra is sor került Lengyel László vezetésével. A sportot kedvelők pingpongozhattak. tollas labdázhatta]/, röplabdázhattsk, futballozhattak kedvükre, még az országjáró diákok szegedi és szegedi járási résztvevőivel is. 1W. E. Aig két hónapja ezeken a hasábokon a filmsorozatok ellen füstölögtem, ama bizonyos, feltehetően még el nem felejtett Thomas Lieven-széria befejezésekor. 3 noha ez ügyben semmiféle véleményrevfzióra nem vagyok hajlandó, a televíziós sorozatokkal kapcsolatban némi kiegészítés mégis szükséges. Arról, ami rendszeresen, időröl-idöre látható a képernyőn, többnyire a legutolsó folytatás után illik érdemben szólni, légyen s/.ó bírálatról vagy dicséretről. Így tartja a közhiedelem és az íratlan kritikus-kódex egyaránt. Holott nem árt tán emlékezteni arra a törvényszerűségre is, miszerint a vizuális alkotások befogadásakor az első impressziók szerepe mennyire fontos. Netán meghatározó jelentő| ségű. A Nem kell mindig I kaviár legelső darabja meg; előlegezte a későbbiek köny] nvedén hazug és felszínes ; áttörténelmiségét, a jelenleg ! látható, Thomas Mann viI lágirodalmi nagyságának túlzottan nem használó Budáenbrook-ház nyitó részlete a kétségbeejtő unalmat. Vagyis: sorozatok, ha indulnak — máris igen sokat elárulnak későbbi valójukból. Ám nemcsak filmsorozatok léteznek. Vannak kulturális gazdaságpolitikai, belés külpolitikai tematikájú rendszeres műsorok, magazinok, vagy fórumok, állandó jellegűek és alkalmiak, viszont egytől-egyig a televízió szűkebb értelemben vett szakmai sztenderdjére engednek következtetni. Mindenkor. Az elmúlt héten két új sorozat indult a tévében. Az első ugyan alkalminak számított. ám egyúttal a legközérdekűbb házi ünneplés nyitányának is: a negyedszázados jennálását ünneplő televízió ötrészes önvizsgálata kezdődött el pénteken este. A huszonöt éves emberre még igencsak jellemző némi gondolati zavarosság és ifjonti hőbörgés, de hála Beló Györgynek, ebből semmi sem volt tapasztalható. Végső soron rengeteg ponton eleve támadtható vállalkozást védett ki. úgy, miként az a televíziós személyiség követelményei közőít számon tartva vagyon: okosan, elegánsan, kedvesen, szerényen és magabiztosan. Hogy a tévé önhistóriája mire jyt júniusig, persze csak találgatni lehet. A műsorvezető személye viszont garanciának tűnik, s a szerkesztők joggal írták előzetesükben: „Bálát... egyegy ötéves periódus feltérképezésekor nz is érdekli, hányan voltunk akkor magyarok. mennyi volt az átlagfizetés, mi történt, mi épült, miközben csináltok a mi kis televíziónkat... A műsor készítői remélik: megértik Bal ót." A másik, szombaton délután kezdődött sorozat a maga módján legalább akkora eseménynek mondható, mint az előbbi. Végre megszületett ugyanis a valóban élvezhető, s valóban spontán televíziós beszélgetés, a maga teljességében. Tulajdonképpen nagy pillanatnak lehettünk tanúi szombat délután fél 6 és 6 óra között: a Leszokni nehéz című sorozat Az elhatározás című első része tényleg beszélgetés volt. a szó legemberibb és legmélyebb értelmében. A legszokványosabb, már közhelynek is riasztó témát, a dohányzás ellőni harcot állította középpontba úgy, hogy a legkülönbözöbb korú, foglalkozású és műveltségű embereket a stúdióba csődítette, akiknek egyetlen közös vonásuk volt: mindnyájan dohányoznak és mindnyájan le akarnak szokni róla, A pofoncsapásszerüen hétköznapi ötletből nagyszerű lélektani kísérlet körvonalai bontakoztak ki: műsorvezető nem lévén a „tömegbe" rejtve csak egy volt a „tizenhárom dühös ember" közül), tisztán látszott az emberi személyiség döntéskényszereinek mechanizmusa. tizenháromféle variációban, egy oldott, kellemesen meghitt beszélgetés keretei között. Emberek, ha együtt vannak — akár ez a mondat is lehetett volna a mottó, Bálint György egyik kiváló írásának megrázó ereje köszönt vissza: két ismeretlen ember utazik a villamoson, a jármű egy kanyarban nagyot zökken, ők pétiig — egy, csak egyetlen pillanatra — ici-picit egymásra mosolyognak. A jelenetet figyelő harmadik, a villamosról leszállván, úgy érzi, nagy és komoly élményben volt része: valahol, talán a lelkünk legmélyén mégsem vagyunk végzetesen idegenek egymástői. Ha egy most indult sorosat r«ndeaési-szerkeiitést elve ugyanezt sugallja, akkor máris leplezetlenül ünnepelni lehet. Még akkor is, ha a beszélgetés résztvevői továbbra is dohányoznak majd. Domonkos László Megkezdődtek az érettségi vizsgák Hétfőn megkezdődtek az írásbeli érettségi vizsgák a gimnáziumokban és a szakközépiskolákban; a magyar nyelv- és irodalom dolgozatokat írták meg a végzősök. A mintegy 20 ezer gimnáziumi. és 25 ezer szakközépiskolai tanuló az iskoláknak megküldött lezárt borítékokból értesült a feladatokról. A gimnazisták három tétel közül választhattak: Radnóti Miklós költészete a II. világháború éveiben; Gelléri Andor Endre A szállítóknál című novellájának elemzése; Vörösmarty Mihály Ábránd és Petőfi Sándor Minek nevezzelek? című versének összehasonlító elemzése. A szakközépiskolások számára két feladatot adtak: Ady Endre költői világa néhány szabadon választott vers részletesebb elemzésével; Egy szabadon választott dráma elemző bemutatása. A gimnáziumokban ma. kedden matematika, szerdán délelőtt orosz, délután angol, illetve olasz, csütörtökön délelőtt fizika, délután francia, latin, pénteken délelőtt kémia, délután német, spanyol, szombaton pedig biológia érettségi dolgozatot írnak. A szakközépiskolákban kedden kerül sor a matematika írásbeli vizsgára, utána a képzési iránynak megfelelő szakmai tantárgy dolgozatait készítik elő a következő napokban. Az érettségi-felvételi közös dolgozatokat május 24én és 25-én írják a középiskolák végzősei. A szóbeli érettségi vizsgákra idén június 9. és 22. között kerül sor. üyfésok, ha visszaférnek Hirtelen jött kánikula a megkésett nyárelőn, A tarjáni töltésoldal, mely reggel fehérlett a napimádóktól, napszálltára már pirlik tőlük. Hosszú sor a fagylaltpult előtt, gombák alatt párázó homlokú férfiak, párázó sörösüvegekkel. Az utakon pedig fronthelyzet. súlyos és mély válság, háború, felfokozott indulatok, levegőben kaszáló öklök, szitkok, káromlások és sajnos, áldozatok is, autósok, akik már soha nem térnek haza. Sereg az utakon, nem lovas had, autósok, de mintha mégis az Augsburgból hazatérő lovas hadat idéznék; a dühödtek a szokásosnál is dühödtebbek, a szelídek pedig tanácstalanok. Amikor bejátsszak Szitnyal Jenő telefonbeszélgetését egy halólra rémült apával, azon kezdek gondolkodni, ml lehet most az Ütközően, hazafelé stúdiójában, a Bródy Sándor utcában. Mit tehet egy újságíró, aki reméli ugyan, hogy hallják szavát az autórádióból, de abban, hogy haügatnak is rá, igazából nem reménykedhetik; ugyanakkor jogos félelme tamadhat afelói, hogy bármelyik mondatát vagy akár egyetlen hangsúlyát is félreértheti valamelyik frontátvonulástól bezsongott, forgalmi dugóba került mazsola autóvezető. Szitnyai csak annyit mondott: nyugodjon meg! Mit tehetett volna mást? Képtelen helyzet. Ott ül — ahogy elképzelem —, talán idegesen járkál, körmét rágja egy sor újságíró a stúdióban. Egy sor másik, ül a közvetítőkocsikban. Tehetetlenek. Látják, hallják, öldöklik egymást az emberek, s igazából nem tehetnek semmit Hirtelen eszembe jut ismét Augsburg, szóval a háború, a vesztes háború, s az, hogy az Egyesült Államok egyetlen esztendőben több állampolgárát veszti el a közutakon, mint ahány katonája elpusztult a vietnami háborúban. Haza kell érni, muszáj hazaérni, még egy víkendrői is! összességében kitűnőre vizsgázott az Ütinform, az Útközben és a sportrovat stábja, bár kár volna elhallgatni, hogy mostani teljesítményük bármikor fokozható. Azt már a kezdet kezdetén sem értettem, hogy miért van egy külön utakról szóló információs blokk a hírek mögött, s azt sem jobban, hogy miért sikerült olyan terjengősre az öttusáról szóló tudósítás, azt pedig végképp nem, hogy miért a kitűnő, Radnóti László fölöslegesen hosszú szólója a cselgáncsozókról — először „lelövik", aztán késve kezdhet csak közvetíteni... Sejtem, hogy az élő műsorok forgatókönyveit átírja az élet, de hogy ennyire, azon mór csodálkozom ... Este nyolc felé azért már nyugodtabb vagyok, az autósok hazatértek, s hallgathatták közben a kitűnő muzsikákat. Ha pontoznom kellene, mint a cselgáncsbiróknak, azt kehen- mondanom: Lűrincz Andrea ipponokat dobott. Azt is mondom. E. F. í f