Délmagyarország, 1982. május (72. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-18 / 114. szám

4 Kedd, 1982. májas 18. 5 ICalopok a levegőben Egv csodálkozó gyermek szemei. Egy joviális profesz­szor kerek arca, s egy bir­kózó vastagra gyötört fülei, íme: a feltaláló, a sokszoros üjító. Már a második percben rájövök, hogy a jegyzetfü­zet fölösleges, Gregus Ákos­tól egy félmondatnyi nyilat­kozatot sem fogok kicsalni. Beszélgetni fogunk. — Grigercsik Endre — mondja. — Neki köszönhe­tem, hogy a vegyész! pályát választottam. Varázslatos ember volt, csodálatos tanár. — A feltaláló szeme felfény­lik az emlékezéstől, s mind­ketten, bár csak képzelet­ben, magasra emeljük kala­punkat Grigercsik Endre emléke előtt. Két mérnöki diplomája van. Hét évig járt a mar­xista egyetemre. Nem kö­zépiskolás fokon ért a kol­loidikához, a korrózióhoz és a politikai tudományokhoz. — Jó diák volt? — Jeles tanuló voltam, de csak azért, mert magavise­letből csak az érettségi előt­ti utolsó félévben sikerült — Esik Zoltán tanár úr jó­indulatából — kiérdemelnem a jeles kalkulust. Miután ez feltétele volt Gregus Ákos egyetemi fel­vételének, előtte is meglen­gettük képzeletbeli kalpa­gunkat. A tudományegyetemi dip­loma megszerzése után a Szegedi Szalámigyárba ke­rült — Hatvanhárom óta dol­gozom a Szegedi Paprikafel­dolgozóban. Jelenleg a gyárt­mányfejlesztés! csoportot ve­zetem. — Az újitás tehát munka­köri kötelessége... — Beletrafált a köZepebe. — Amennyiben? — A mostani tanácskozá­son is erről vitatkoztunk a legtöbbet. Csak hát tulaj­donképpen hiába vitatkoz­tunk, mert az én hajdaru fő­mérnököm már több mint egy évtizeddel ezelőtt is tudta, hogy miként lehet el­vágni a gordiusi csomót — Korát messze megelő­ző ember volt — mondom. — Engi János még annál is több volt Töprengünk néhánny má­sodpercet, s egy szemvilla­násból megállapítom, egyet­értünk, újabb kalap emel­kedhet a levegőbe. — Az ő nevét nem győ­zöm eleget mondani — foly­tatja a feltaláló. — Engem mindig csak biztatott: csi­náld meg, meg kell próbál­ni, meg kell csinálni, mert te meg tudod csinálni, ne­ked sikerülni fog. Körülöt­te mindig forrt, pezsgett a 'levegő. Húsz éven át min­dig ez a gyár nyerte az ipar­ág újítási versenyét Azt hi­szem, hogy mindez főként ennek az östehet.ségű em­bernek köszönhető. Legfő­képpen neki! — Gregus Ákos is ott volt azért... — Persze, de Engi nélkül nem lettem volna itt Tudja, engem annak idején hívtak az ELTE egyik tanszékére tanársegédnek. Ma már há­lát adok a teremtőnek, hogy nem vagyok ott Lehetséges, hogy kényelmesebb volna az életem, de mégsem érezném jól magam. Engem a gyors, az üzemi feladatok inspi­rálnak, és sikerélményeimet nemcsak magamnak, hanem az Engi gerjesztette légkör­nek is köszönhetem. — Tudom, hogy 10 évig volt kötöttfogású birkózó és a magyar ifjúsági váloga­tottnak is tagja. Sokat bir­kózott-e azért, hogy újításai és találmányai elnyerjék a pálmát? — Nem kellett. Egy rövid időszakot leszámítva, amíg cseppfolyósnak látszottak a dolgok, addig igen. de most is azt mondom, hogy soha ne legyen rosszabb helyem. Az igazgatónk nyitott ember. Ezt a szó pszichológiai ér­telmében mondom... — Miért? — Mert egy konkrétabb értelemben is igaz. Soha nincs becsukva az ajtaja. Mindig megkeresheti a gyár bármelyik dolgozója, és nemcsak a jó ötleteivel, ha­nem a problémáival is. A feltalálók és az újítók az ipari termékeken nagyon ritkán hagyják ott szignóju­kat Gregus Ákosnak kö­szönhetjük a halászlékockát, a granulált marhahúst, a tejszinhabport, a jégkrémpo­rokat és a marhahúsroládot. Két és fél tucat találmánya, szabadalma mellett. — A műszaki értelmiség az innováció motorja. Mi hajtja ezt a motort? — Nem tudom. Engem a hiúság is hajt. Csináljak va­lami olyat, amit a világon még senki. És hajtott sok­szor az is, hogy hazavigyek valamennyi pénzt. Ki kel­lett valahogy egészíteni a fizetésemet... Az újítók kongresszusán megkapta a Munka Érdem­rend arany'fokozatát. Ebben a mozgalom elismerését látja. Kalapom a levegőben. Petri Ferenc Színházi találkozó A szolnoki Szigligeti Szín­ház vendégjátékával hétfőn megkezdődött az országos színházi találkozó. A csak­nem háromhetes program nyitónyaként a társulat Mol­nár Ferenc Liliom című darabját mutatta be a Fő­városi Operettszínházban. A továbbiakban előadja legjobbnak tartott produk­cióját, az országban vidé­ken tevékenykedő vala­mennyi színházi együttes. A Szegedi Nemzeti Színház Ur­bán Ernő Uborkafa című darabját mutatja be. Szovjet tilnbarátik klubja A béke- és barátsági hó­nap alkalmából a Hazafias Népfront Csongrád megyei Bizottsága, az MTESZ Csongrád megyei Szervezete és az NKFV MSZBT-tag­csoportja barátsági és film­klubot alakit. A magyar­szovjet baratsáa ápolását, további szélesítését célul tű­ző klubban a Szovjetunió gazdasági, társadalmi, tudó­mányos és kulturális éle­tét eredményeit bemutató orosz nyelvű játék- és isme­retterjesztő filmek vetítésé­re. valamint a szovjet film­művészet klasszikus és leg­újabb alkotásainak bemuta­tására kerül majd sor. A klubfoglalkozásokon a fil­mekkel kapcsolatos beaaéla*« téseket Is szerveznek. A negyedévenként meg­rendezésre kerülő klubössae­jövetelek szervezéséhez » Szovjet Kultúra és Tud®, mány Háza nyújt segítsé­get. • A klub alakuló összejöve­tele május 20-án. csütörtö­kön délután háromnegyed ötkor lesz az MTESZ-szék­házban — melyen a Tehe­rán 43 című új szovjet fil­met vetítik. A szervezők minden érdoMődőt szívesen látnak. Sorozatok, Sisi isnsiuünaif Egymás közt - önmagukról Értelmiségi fiatalok találkozója Mórahaimon Vasárnap csaknem 100 fiatal látogatott el Móraha­lomra. Akik a szegedi já­rásból érkeztek. ismerősek lévén, könnyűszerrel odata­láltak úticéljukhoz, ám a Makó környékieknek sem kellett kérdezősködniük. A művelődési házból kihal­latszó. fülbemászó dallamok — a Boney M. az ABBA slágerei — megfelelő útba­igazítást adtak. Benn. a ház nagytermében üdítőkkel s egy kis barapnivalóval meg­terített asztalok sorjáztak, hiszen a délelőtt tanácsko­zással telt eL De haladjunk időrendben! Ami az előzmé­nyeket illeti: a KISZ Csong­rád megyei bizottsága érte l. miségi szekciója — végez­vén a dolgát — találkozót szervezett fiatal mérnökök­nek. jogászoknak, orvosok­msfc. pedagógusoknak, gy<így szerészelanek. Ifjú értelmi­ségieknek. méghozzá olya­noknak, akik falun élnek, dolgoznak. Szerény célokat tűztek ki. hiszen a megyé­ben. de talán az országban is első ízben került sor ilyen jellegű rendezvényre. Sem formai, sem tartalmi kérdé­sekben nem kaphattak taná­csot Így formailag, mond­hatni, szokványos menete volt a találkozónak. A megnyitót követően dr. Végh Gyula. az MSZMP CsongTád megyei Bizottsá­gának osztályvezető-helyet­tese tartott előadást. Az ér­telmiség szerepe Csongrád megyében, különös tekintet­tel a községi értelmiségi fia­talok helyzetére. lehetősé­geire címmel. Az előadó tu­dományos igényű vitaindító­ja — végül is értelmiségi­ekhez szólt — a felszabadu­lást követően napjainkig te­kintette át a megye értelmi­ségeinek helyzetét S ami a jelent illeti? Nos. arról az érintettek dolga volt szólni az előadást kö­vető fórumon. Kurusa Má­ria a makói tanács előadó­ja népművelői felkészültsé­gét maximálisan „bedobva" ügyesen terelgette a hozzá­szólókat. a válaszadókat egyik témától a másikig. Az elhangzott rövid bemutatko­zások. kérdések pillanatok alatt fényt derítettek a résztvevők hovatartozására: több mint 90 százalékuk pe­dagógus volt. Suttogó kér­dezősködésre derült ki, akad köztük egy orvos is. Viszont az nem. hogy mér­nök volt-e. Itt némi mali­éi ózus megjegyzés elkelne, mielőtt a fórum dialógjára térnénk, de még úgy tűnne, érdektelenséggel vádolnánk a meg nem jelenteket. Es­sék szó inkább az óvónők­ről. tanárokról, akik ott vol­tak. Ök szóvá tették lakás­gondjukat. kevés fizetésüket, a vonatjegy elszámolásának számukra megalázó tortúrá­it. Ezen egyébként jót vi­tatkozott a helyi tanácsel­nök is a megyei tanács munkatársával. A jutalma­zás: rendszer visszáságait is kifogásolták néhányan. Az egyik mórahalmi pedagógus­nő méltán aggódott: leendő lakásába a hagyományos gáztűzhely helyett viUany­üzemeltetésűt szerelnek, s az köztudottan drágább Kétségtelen forintokban mérhető a különbség. Eny­nyit a délelőtt — átfogó és alapvető kérdéseket nem­igen érintő — tartalmáról. A folytatás remélhetőleg jobb lesz. Az idő kedvezett a dél­utáni programnak. A bográ­csos marhapörköltet az ásotthalmi erdőben fogyasz­tották el a fiatalok. Ezután a The Bluegrass Pilgrims Bánd együttes zenéjét hall­gathatták. Politikai kaszinó­ra is sor került Lengyel László vezetésével. A spor­tot kedvelők pingpongozhat­tak. tollas labdázhatta]/, röp­labdázhattsk, futballozhat­tak kedvükre, még az or­szágjáró diákok szegedi és szegedi járási résztvevői­vel is. 1W. E. Aig két hónapja ezeken a hasábokon a filmsorozatok ellen füstölögtem, ama bizo­nyos, feltehetően még el nem felejtett Thomas Lie­ven-széria befejezésekor. 3 noha ez ügyben semmiféle véleményrevfzióra nem va­gyok hajlandó, a televíziós sorozatokkal kapcsolatban némi kiegészítés mégis szükséges. Arról, ami rendszeresen, időröl-idöre látható a kép­ernyőn, többnyire a legutol­só folytatás után illik ér­demben szólni, légyen s/.ó bírálatról vagy dicséretről. Így tartja a közhiedelem és az íratlan kritikus-kódex egyaránt. Holott nem árt tán emlékezteni arra a törvény­szerűségre is, miszerint a vizuális alkotások befogadá­sakor az első impressziók szerepe mennyire fontos. Netán meghatározó jelentő­| ségű. A Nem kell mindig I kaviár legelső darabja meg­; előlegezte a későbbiek köny­] nvedén hazug és felszínes ; áttörténelmiségét, a jelenleg ! látható, Thomas Mann vi­I lágirodalmi nagyságának túlzottan nem használó Budáenbrook-ház nyitó rész­lete a kétségbeejtő unalmat. Vagyis: sorozatok, ha indul­nak — máris igen sokat el­árulnak későbbi valójukból. Ám nemcsak filmsoroza­tok léteznek. Vannak kultu­rális gazdaságpolitikai, bel­és külpolitikai tematikájú rendszeres műsorok, maga­zinok, vagy fórumok, állan­dó jellegűek és alkalmiak, viszont egytől-egyig a tele­vízió szűkebb értelemben vett szakmai sztenderdjére engednek következtetni. Mindenkor. Az elmúlt héten két új so­rozat indult a tévében. Az első ugyan alkalminak szá­mított. ám egyúttal a leg­közérdekűbb házi ünneplés nyitányának is: a negyed­százados jennálását ünneplő televízió ötrészes önvizsgála­ta kezdődött el pénteken es­te. A huszonöt éves ember­re még igencsak jellemző némi gondolati zavarosság és ifjonti hőbörgés, de hála Beló Györgynek, ebből sem­mi sem volt tapasztalható. Végső soron rengeteg pon­ton eleve támadtható vállal­kozást védett ki. úgy, mi­ként az a televíziós szemé­lyiség követelményei közőít számon tartva vagyon: oko­san, elegánsan, kedvesen, szerényen és magabiztosan. Hogy a tévé önhistóriája mire jyt júniusig, persze csak találgatni lehet. A műsorvezető személye vi­szont garanciának tűnik, s a szerkesztők joggal írták előzetesükben: „Bálát... egy­egy ötéves periódus feltér­képezésekor nz is érdekli, hányan voltunk akkor ma­gyarok. mennyi volt az át­lagfizetés, mi történt, mi épült, miközben csináltok a mi kis televíziónkat... A műsor készítői remélik: megértik Bal ót." A másik, szombaton dél­után kezdődött sorozat a maga módján legalább ak­kora eseménynek mondható, mint az előbbi. Végre meg­született ugyanis a valóban élvezhető, s valóban spon­tán televíziós beszélgetés, a maga teljességében. Tulaj­donképpen nagy pillanatnak lehettünk tanúi szombat délután fél 6 és 6 óra kö­zött: a Leszokni nehéz című sorozat Az elhatározás című első része tényleg beszélge­tés volt. a szó legemberibb és legmélyebb értelmében. A legszokványosabb, már közhelynek is riasztó témát, a dohányzás ellőni harcot állította középpontba úgy, hogy a legkülönbözöbb ko­rú, foglalkozású és művelt­ségű embereket a stúdióba csődítette, akiknek egyetlen közös vonásuk volt: mind­nyájan dohányoznak és mindnyájan le akarnak szokni róla, A pofoncsapás­szerüen hétköznapi ötletből nagyszerű lélektani kísérlet körvonalai bontakoztak ki: műsorvezető nem lévén a „tömegbe" rejtve csak egy volt a „tizenhárom dühös ember" közül), tisztán lát­szott az emberi személyiség döntéskényszereinek mecha­nizmusa. tizenháromféle va­riációban, egy oldott, kelle­mesen meghitt beszélgetés keretei között. Emberek, ha együtt vannak — akár ez a mondat is lehetett volna a mottó, Bálint György egyik kiváló írásának meg­rázó ereje köszönt vissza: két ismeretlen ember utazik a villamoson, a jármű egy kanyarban nagyot zökken, ők pétiig — egy, csak egyet­len pillanatra — ici-picit egymásra mosolyognak. A jelenetet figyelő harmadik, a villamosról leszállván, úgy érzi, nagy és komoly él­ményben volt része: valahol, talán a lelkünk legmélyén mégsem vagyunk végzetesen idegenek egymástői. Ha egy most indult sorosat r«n­deaési-szerkeiitést elve ugyanezt sugallja, akkor máris leplezetlenül ünnepel­ni lehet. Még akkor is, ha a beszélgetés résztvevői to­vábbra is dohányoznak majd. Domonkos László Megkezdődtek az érettségi vizsgák Hétfőn megkezdődtek az írásbeli érettségi vizsgák a gimnáziumokban és a szak­középiskolákban; a magyar nyelv- és irodalom dolgoza­tokat írták meg a végzősök. A mintegy 20 ezer gimnázi­umi. és 25 ezer szakközép­iskolai tanuló az iskoláknak megküldött lezárt borítékok­ból értesült a feladatokról. A gimnazisták három tétel közül választhattak: Radnóti Miklós költészete a II. vi­lágháború éveiben; Gelléri Andor Endre A szállítóknál című novellájának elemzé­se; Vörösmarty Mihály Áb­ránd és Petőfi Sándor Mi­nek nevezzelek? című ver­sének összehasonlító elem­zése. A szakközépiskolások szá­mára két feladatot adtak: Ady Endre költői világa né­hány szabadon választott vers részletesebb elemzésé­vel; Egy szabadon választott dráma elemző bemutatása. A gimnáziumokban ma. kedden matematika, szerdán délelőtt orosz, délután an­gol, illetve olasz, csütörtö­kön délelőtt fizika, délután francia, latin, pénteken dél­előtt kémia, délután német, spanyol, szombaton pedig biológia érettségi dolgozatot írnak. A szakközépiskolák­ban kedden kerül sor a ma­tematika írásbeli vizsgára, utána a képzési iránynak megfelelő szakmai tantárgy dolgozatait készítik elő a következő napokban. Az érettségi-felvételi kö­zös dolgozatokat május 24­én és 25-én írják a közép­iskolák végzősei. A szóbeli érettségi vizsgákra idén jú­nius 9. és 22. között kerül sor. üyfésok, ha visszaférnek Hirtelen jött kánikula a megkésett nyárelőn, A tar­jáni töltésoldal, mely reg­gel fehérlett a napimádók­tól, napszálltára már pirlik tőlük. Hosszú sor a fagylalt­pult előtt, gombák alatt pá­rázó homlokú férfiak, párá­zó sörösüvegekkel. Az utakon pedig front­helyzet. súlyos és mély vál­ság, háború, felfokozott in­dulatok, levegőben kaszáló öklök, szitkok, káromlások és sajnos, áldozatok is, au­tósok, akik már soha nem térnek haza. Sereg az utakon, nem lo­vas had, autósok, de mint­ha mégis az Augsburgból hazatérő lovas hadat idéz­nék; a dühödtek a szoká­sosnál is dühödtebbek, a szelídek pedig tanácstalanok. Amikor bejátsszak Szitnyal Jenő telefonbeszélgetését egy halólra rémült apával, azon kezdek gondolkodni, ml le­het most az Ütközően, ha­zafelé stúdiójában, a Bródy Sándor utcában. Mit tehet egy újságíró, aki reméli ugyan, hogy hall­ják szavát az autórádióból, de abban, hogy haügatnak is rá, igazából nem remény­kedhetik; ugyanakkor jogos félelme tamadhat afelói, hogy bármelyik mondatát vagy akár egyetlen hangsú­lyát is félreértheti valame­lyik frontátvonulástól be­zsongott, forgalmi dugóba került mazsola autóvezető. Szitnyai csak annyit mon­dott: nyugodjon meg! Mit tehetett volna mást? Képtelen helyzet. Ott ül — ahogy elképzelem —, ta­lán idegesen járkál, körmét rágja egy sor újságíró a stú­dióban. Egy sor másik, ül a közvetítőkocsikban. Tehe­tetlenek. Látják, hallják, öl­döklik egymást az emberek, s igazából nem tehetnek semmit Hirtelen eszembe jut ismét Augsburg, szóval a háború, a vesztes háború, s az, hogy az Egyesült Ál­lamok egyetlen esztendőben több állampolgárát veszti el a közutakon, mint ahány ka­tonája elpusztult a vietnami háborúban. Haza kell érni, muszáj hazaérni, még egy víkend­rői is! összességében kitűnőre vizsgázott az Ütinform, az Útközben és a sportrovat stábja, bár kár volna elhall­gatni, hogy mostani telje­sítményük bármikor fokoz­ható. Azt már a kezdet kezde­tén sem értettem, hogy mi­ért van egy külön utakról szóló információs blokk a hírek mögött, s azt sem job­ban, hogy miért sikerült olyan terjengősre az öttusá­ról szóló tudósítás, azt pe­dig végképp nem, hogy mi­ért a kitűnő, Radnóti László fölöslegesen hosszú szólója a cselgáncsozókról — először „lelövik", aztán késve kezd­het csak közvetíteni... Sejtem, hogy az élő mű­sorok forgatókönyveit átírja az élet, de hogy ennyire, azon mór csodálkozom ... Este nyolc felé azért már nyugodtabb vagyok, az au­tósok hazatértek, s hallgat­hatták közben a kitűnő mu­zsikákat. Ha pontoznom kel­lene, mint a cselgáncsbirók­nak, azt kehen- mondanom: Lűrincz Andrea ipponokat dobott. Azt is mondom. E. F. í f

Next

/
Oldalképek
Tartalom