Délmagyarország, 1982. május (72. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-01 / 101. szám

9 Megakadályozható-e a cukorbetegség? Beszélgetés dr. Magyar Imre professzorral Hazánkban — az európai or­szágokhoz hasonlóan — egyre nagyobb szerepet kap az orvosi munkában a diabeteskutatás és 'gyógyítás. A cukorbetegség terjedésének megakadályozásá­ról, az ezzel kapcsolatos kuta­tómunkáról beszélgettünk dr. Magyar Imre professzorral, a Magyar Diabetes Társaság el­nökével. —• Hol tartunk ma hazánkban a diabeteskutatásban7 — A kutatásban egy nívón va­gyunk a világ országaival. Ami­ben nem vagyunk velük egy színvonalon, az a diabetes betegek gondozása, a diabetes betegek el­látása. — Mi ennek az oka7 Nincs hozzá megfelelő hálózatunk? — Gondozói hálózatunk egyál­talán nincsen. Talán ezzel a kér­déssel vezető fórumaink nem fog­lalkoztak elég intenzíven, és azt gondolták, hogy a körzeti orvos, aki gondozza a magas vérnyomá­sos betegeket, a vesebetegeket, a diabetesekct is gondozhatja. A diabetes tana azonban az utóbbi 10 évben olyan mértékben fejlő­dött, hogy nemcsak a gyakorló orvostól, de a belgyógyász szak­orvostól sem lehet ma már meg­kívánni. hogy a cukorbetegeket megfelelő színvonalon el tudja látni. Ezért szerettük volna min­dig. ha az NDK. Jugoszlávia vagy Bulgária mintájára, nálunk is ki­alakul a diabetesgondozól háló­zat. — Hogy nálunk nincs gondozói hálózat, az anyagi okoknak tulaj­donítható? — Anyagi okoknak is. de én azt hiszem, hogy ennek szemlé­leti okai ls vannak. Annyi buzgó diabetológus van az országban, akik minden ellenszolgáltatás nélkül és nem valamely hivatalos organizáción belül látják el ezt a funkciót, hogy itt az anyagi esz­közök hiánya nem is olyan fon­tos. — Tudjuk, hogy hány cukorbe­teg van ma hazánkban? — Tekintettel arra, hogv Kö­zép-Európában a lakosság egv-két százaléka cukorbeteg. feltehető, hogy a mi 10 millió lakosunkból körülbelül kétszázezren szenved­nek ebben a betegségben. Am a szűrővizsgálatok arra utalnak, hogy ennél is többen. Én leg­alább 300 ezerre becsülöm a szá­mukat. — Tehát népbetegség.,. — Mindig is népbetegség volt. de most szaporodik a díabetesek száma. Ennek különböző okai vannak. Az egyik az. hogy meg­nőtt az átlagos életkor, és a cu­korbaj főleg az Idős emberek betegsége. A másik ok az. hogv a cukorbaj eredetében rendkívül nagy szerepet játszik az elhízás. Majdnem azt lehet mondani, hogy az elhízott ember előbb vagy utóbb cukorbeteggé vélik. És ami általános jó helyzetünk­nek köszönhetően, a nép táplál­kozása túlmegy a szükségleten, sokkal többet eszünk. mint amennyi a Jóltápláltíághoz szükséges. — Hol tartunk a cukorbetegség gyóygtíásában? — A diabetes nagyon jól gyó­gyítható. csak meggyógyítani nem tudjuk, A nagyon Jó gvógvítás el­ső feltétele a diéta, amellyel a cukorbetegek legnagyobb százalé­ka egyensúlyban tartható. Ha diétával nem érünk el célt, ak­kor rendelkezésünkre állnak ki­tűnő tabletták. Bizonyos cukor­betegek ezekkel jól kezelhetők. Ha ezzel sem érünk el eredményt, akkor itt van az inzulin, amely a cukorbeteget tökéletesen egész­ségessé. munkaképessé teszi. A legutóbbi időben kezdenek kiala­kulni azok a törekvések, amelyek az inzulin adagolását olyan mó­don végzik, hogy utánozzák az egészséges ember inzullnklválasz tását. Vagyis olyan mikrofecsken­dőt állítanak elő, amelyből az in­zulin állandóan áramlik. Ezt bőr alá varrják (vagy a beteg a zse­bében hordja), és ha egy gombot megnyom, akkor egy kicsit több inzulin választódik el. például étkezés után. Ha egy cukorbeteg embernek az inzulinszükségletét pontosan megállapítjuk, és erre van mód. akkor ezekkel az esz­közökkel. amelyeket a világ egy részén már használnak, és re­méljük, nagyon hamarosan mi is használni fogunk, az ember cu­korháztartását szabályozni lehet. Ez nagy reményt ad arra. hogv talán a cukorbalnak a legféltet­tebb szövődményei, vagyis a szív-és érrendszeri megbetegedé­sek ilyen módon megakadályoz­hatók lesznek. — Mf a helyzet nálunk az in" zulin előállításában? — Sajnos, ebben a tekintetben hazánk nagyon rosszul áll. Nem­csak a tisztított inzulinokat, de a közönséges inzulinkészítménye­ket is nagyrészt imoortálnunk kell. Ma nincs Jó Inzulinkészít­ményünk. Cínkprotamin-Inzullnt állítunk elő. amely a tudomány mai állása szerint valójában nem ls adható, valamint úgynevezett közönséges inzulint, amely a cu­korbetegek egy részének a keze­lésére nem alkalmas. Minden egyéb Inzulinfajtát importálnunk kell. — Szegeden kísérleteznek az emberi inzulin előállításával... — A fejlődés gyorsan végbe­mehet. Ha akad ambiciózus, hoz­záértő ember, aki hajlandó ezzel a kérdéssel foglalkozni. akkor azonnal megkezdődhet Magyaror­szágon is az inzulingyártás. Most a világon az inzulin előállításá­nak egészen új módját alkalmaz­zák. az úgynevezett DNS-rekom­binéciót. Lényegében az ember inzulintermelő génjét, öröklési egységét át tudják vinni a coli bacilus testébe és a coli bacilus előállítja az emberi inzulint. Ez az eljárás már annyira fejlődött, hogy az ipari termelés is lehet­séges. Ígéretünk van arra. hogv kipróbálásra mi (s kapunk Ilyen DNS-rekombinációs inzulint. Ez óriási jelentőségű, mert. mint mondtam, a diabetesek száma'nő. ezzel szemben az inzulin előállí­tása akadozik, mert nincs annyi állati hasnyálmiriny. amelyből elegendő inzulint tudnának elő­állítani. — ön szerint mit tehetünk azért, hogy megakadályozzuk a cukorbetegség gyors terjedését? — Ezt hatékony propagandával is segíteni lehet, de a cukorbeteg­ség megakadályozására valójában csak két lehetőség van. Az egyik a genetikai tanácsadás, amely ha­zánkban is több helyen folyik. Emellett korlátozni kell a jöven­dő cukorbetegek születését! Ez azonban nem lehet orvosi feladat, nagyon erélyesen kell küzdeni például az elhízás ellen. Ennek viszont anyagi nehézségei van­nak: a szénhldfáttáplálás. a zsír­táplálkozás ugyanis olcsóbb: az ideális a fehérjetáplálkozás vol­na. és ez drága. — Milyen szerepet tőit be a cukorbetegség kutatásában, az ebben a betegségben szenvedők gyógyításában a Magyar Diabe­tes Társasig? — A társaság létrejötte óriási előrelépést jelent a magyar dia­betes fejlődésében, méghozzá két irányban. Az egyik, hogy kong­resszusaink gyakorlati és teoreti­kus irányba egyaránt előremuta­tó tanácskozások. A másik, hogy nagyon korán részt vehettünk a nemzetközi diabetestársaságok ülésein, és ott ismertethettük a magyar kutatásokat és mi is megismerhettük más országok eredményeit. VARGA VIKTÓRIA Takáts Gyula Áttetsző és mély szárnyakat Most lettél az. mely változatlan s teljes a kegyetlen anyagban. Atettsző és mély szárnyakat bontasz az évszakok alatt Főiéjük így állsz láthatatlan, de létező biztos alakban átlépve már abba a tájba, amely mindenkinek hazája. Lényegülve a konok hiány teljest ragyog, mint a szivárvány s a nagy ív jegyeit kibontva ragyogsz ránk, fölénk magasodva, szinte már fogható jelekkel... Szavaim közt minek is kereslek.' Szépen magyarul — szépen emberül Amikor ajkunkra fagy a sző A rany János megdöbbentő költői erővel írja le ..A walesi bárdok" című bal­ladában, hogyan fagyott a szó „a vendég welsz urak" ajkára, ami­kor Edwárd király, angol király a leigázott tartományba látoga­tott, hogy lássa: az istenadta nép boldog-e. Amikor a lakomára meghívott urak ott. Montgome­rvben, minden földi jót fölhor­dattak a nagy vendégség aszta­lára. de senki se koccintott érte poharat, a király kikelt dühében, ördögöknek és hitvány ebeknek nevezte a vendéglátó nemeseket. Megdermedtek a vitézek a harag­tól, és: Szó bennszakad, hang fennakad Lehellet megszegik. Ragyogó leírása a döbbenet szófagyasztó hatásának! Az asszony nemrégen töltötte be hetvenedik életévét. Hajlott háta. ráncokkal barázdált arca és kopott kabátja két dologról tanúskodott: szegény életéről es még szegényebb nyugdíjáról. Férjét tisztességgel temette el huszonöt évvel ezelőtt. Fialt egyedül nevelte fel; az egyikből gépészmérnök, a másikból autó­szerelő lett. Egész életében há­zakat és irodákat takarított. Tíz évvel ezelőtt (szinte egyszerre) röppentek ki fiai a családi fé­szekből. Az asszony azóta egye­dül él. A szomszédok pedig napról napra várják az asszony halálát. Bal oldali szomszédja. Kovács úr, angol úri szabómester igy oktatja húszéves fiát: ..Remélem, a tavasz elviszi az öregasszonyt, akkor pedig a tiéd lehet a lakás. Ne húzd a szádat, fiam. ugró­deszkának ez is jó." Másik szomszédja — egv nyu­galmazott tisztviselő —. többször följelentette macskája és bogarai miatt. De a ház lakói nem hagyják ennyiben. Két héttel ezelőtt va­laki megfojtotta az asszony macskáját, és a küszöbére he­lyezte a tetemet. Az asszony sí­rógörcsöt kapott. Ilyen körülmények között érke­zett el március huszonkettedike, az asszony születésnapja. Már nagyon várta ezt a napot. Nem maga miatt, de ilyenkor látogat­Mutter ja meg két fia, s ez a látogatás számára mindennél többet ér. Már délelőtt bevásárolt. Sütött tortát, vett két üveg bort. két unokájának pedig ötven-ötven forint zsebpénzt gondolt. A nagyobbik fia érkezett első­nek. — Jó napot, mutter, de régen láttam — mondta, és átadta a három szál szegfűt, amit Ilyen­kor venni szokott. Az asszonynak könnyek szöktek a szemeibe. •— Nem kellett volna, fiam — nézett rá bepárásodott szemüve­ge mögül. — Ugyan, mutter, semmiség — paskolta meg a fiú anyjának az arcát. — öcskösék még nincse­nek itt? — Még nincsenek. — Fél óra múlva érkeztek meg. Kisebbik fia is átadta a há­rom szál szegfűt, amit Ilyenkor venni szokott. Aztán leültek, megették a tor­tát. megitták a bort, az unokák pedig rohangálni kezdtek a szo­bában. Az egyik unoka odaállt az asz­szony elé. —. Nagymama, hol a cica? — Tényleg, hol van a macska? — kérdezte a nagyobbik fiú is. Az asszony maga elé nézett és csendesen megszólalt: — Megölték. — De hát miért zrikálják ma­gát? — Miért? Mert öreg vagyok. Nézzétek meg a konyhaablako­mat. Két nappal ezelőtt törték be újra. Sejtem, hogy ki lehetett, de hát nincsen tanúm. A fiúk zavartan hallgattak. Végül a nagyobbik 3zólalt meg: — Ide hallgasson, mutter. Itt egvetlen megoldás van. írjon a rádiónak. — Ez okos ötlet — szólalt meg a kisebbik fiú is. — Tényleg a rádiónak kell írni. — De hát hogvan? — ámult el az asszony. — Mutter, maga ügyes asszony. Egv darab papírra mindent fölír és elküldi. Nekik minden ügyet ki kell vizsgálniuk. — Erre nem is gondoltam — mondta az asszony, — Lehet, hogy igazatok van. — Hát persze, hogv Igazunk van — válaszolták egyszerre n fiúk, majd megittak a bort, és készülődni kezdtek. Az asszony, miután egyedül maradt, elmosogatott, aztán vlsz­szaült az asztalhoz, és a hat szál szegfűt nézte a vázában, Később keresett egy darab papirt. éa kusza betűkkel Írni kezdett. „Tisztelt Rádió!" — és arra gon­dolt, milyen két remek fia van. SZIKSZAY KAROLY Valamit mi is megértünk ebből, az ijesztő csendből, ha arga gon­dolunk. hányszor vagyunk tanúi mindennapi életünkben az aj­kunkra fagyasztott szónak. Ki­nek ne volna erről tanulságos ta­tapasztalata! Szolgáljon tanulsá­gul az alábbi, megtörtént eset: Egy önkiszolgáló villamossági üzletben reduktort kívántam vá­sárolni a lakáscsengő felszerelé­séhez, Kosárral karomon, keres­tem a megfelelő polcot, de nem tudtam eligazodni a sokféle kel­lék között. Odafordultam hát egv éppen mellettem álló eladóhoz, s megkérdeztem, hol találok re­duktort. A válasz rövid és meg­lepő volt: — Nem látja, ott van az orra előtt! Azóta azonban föl-fölbukkan bennem a kellemetlen élmény emléke. Akár nupirendre is tér­hettem volna fölötte, ha nem ta­pasztalnék hasonló eseteket bolt­ban, villamoson vagy utcán. Ml is történik voltaképpen ilyen helyzetekben? Mint nyel­vész. — tárgyilagosan — azt álla­píthatom meg, hogy a szó belénk fojtásával megszűnik annak a re­ménye, hogy párbeszéd — azaz —> szakmailag szólva — „Interakció" alakulhasson kl a felek közt. Fél­beszakad a beszélgetés, elmarad a kívánt tájékoztatás, megszakad a kapcsolat. Bármilyen csekély is a példa­ként említett — és hasonló — esemény, mégis és mindig van társas és egyéni következménye. A következmény pedig káros. Erre ki-ki salát emlékeiből me­ríthet érveket. Haragra gerjedve, „fölmegy a pumpa", csendes ke­serűségünkben pedig elkedvetle­nedünk. Egyik fajla visszahatás sem kellemes, sőt bizonyos mér­tékben káros is. A felháborodás vagy a csaló­dás bizony elkerülhető lenne, ha mindenkiben élne a tapintatnak te a viselkedésnek — s ezzel egyben a nyelvhasználatnak ls — elemi fciú kulturáltsága. Azért hogy „naszoljon a szavunk", mert senkinek sem esik jól, ha „befa­latják vele a szót" (hogy egyik szólásunkat idézzem). SZENDE ALADAB

Next

/
Oldalképek
Tartalom