Délmagyarország, 1982. március (72. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-13 / 61. szám

WL DM Szombat, 1982. március 13. 11 i rt^MlW. pr-jse®!/ 'Mái* 'ífc'rt ",S)Í ' ifi:': vlByijFWiíí-' [MAGYARORSZÁG GYÓGYFÜRDŐI 7"" PS i 3 ÁJéwalí \.-A Mosonma; ^ Sopron*^Komarom mm/***"" •Sirvir ^jA Balitonfüred f 1 ilakaros '^J* .Doi NagyiUd. Kaposvár Biböcu* .S/reetvír Miskolc. ~J' KisvirdáW-^1 Párád. . *Myjretytráza / Szolnok. ' Kecskemet Hajdúszoboszló / Mátrihiza.'Ege* . f Leányfalu • Mezőkövesd Debrecen/ BUDAPEST ^ Berekfürdő iszakécske " f Cserkeszőló Szentes, ,-J • • Gyula* •.« Csongrád j v > 100 km Gyógyvíz, gyógyhely, gyógyturizmus B

udára. Gyulára, a a mai Magyarország területének még számos helyére már n tőrök Időkben messze földről jöttek a betegek (kl botra támaszkodva sántikált kl meg rabszolgák vontatta gyaloghlntón. esetleg elefántháton érkezett), hogy gyógyulást keressenek az itteni „csodatevő" vizeknél. Sőt. ml több: római légionáriusok ls gyógyíttatták már magukat Pannóniában. Kétezer év tapasztalata tanúsítja, hogy hatásosak ezek a gyógyvizek, az egyik reumatiku* bántalmakat csökkent vagy szüntet meg, a másik az eméqztószerveket hozza rendbe, a harmadik női betegségek ellen alánlott — és Így tovább. Bhhez járul az az országszerte elterjedt hiedelem, hogy „nálunk elegendő egy botot leszúrni a földbe, a felfakad a gyógyvíz". Ez a gondolat aztán többnyire úgv folytatódik: „óriási bevételeink lehetnének a gyógy-ldegenforgalomból. miért nem használjuk kl jobban"? A tények azonban többnyire prózaibbak, mint az elképzelések. Mindenekelőtt azért, mert 'gaz ugyan, hogy a gyógyvizekből nagv bevételek származhatnak, csakhogy ehhez elsősorban pénz. méghozza sok pénz kell. A XX. század utolsó negyedében korántsem elegendőek a régi gyógymódok, egyedül a vízzel nem lehet gyógyítani. Az egészségét visszanyerni akaró vendég csak akkor jön hozzánk, ha Itt komplex gvógykúrában lehet része. Bármennyire ajánlják sok ország orvosai, a hévízi, a hajdúszoboszlói, a harkányi fürdők, s más gyógyfürdőink vizét, elsőrendű szempont, hogy gyógyvizet egészítse kl megfelelő orvosi ellátás és felügyelet, továbbá kellő színvonalú szálláshely. Gyógyszállóink kihasználtsága általában megfelelő, ami arra enged következtetni, hogy érdeklődéiben nincs hiány. A Margitszigeten, Hévízen. Bükön sok külföldit gyógyítanak. Messze vagyunk azonban még attól, hogy maradéktalanul kl tudjuk elégíteni a különböző igényeket. A „gyógyturizmus" vendégel ma éppúgy különbözőek, mint hajdanán: van. aki saját költségén jön, mások pedig salát hazájuk valamelyik biztosítóintézetétől várják kiadásaik- megtérítését, s e téren még a kezdetek kezdetén tartunk «z egyezmények megkötésével, Az egyik beteg egyedül érkezik, a másik viszont csak akkor hajlandó 1önnt. ha kísérőiének ls lesz megfelelő szállása, étkezése, szórakozási lehetősége — 8 u változatokat még sokáig lehetne sorolni. Világszerte uz ez irányzat uralkodik, hogy le. gyenek „kizárólagos gyógyhelyek", ahol a gyógyulni vágyókat semmi sem zavarja. Ebbe nemcsak az értendő bele. hogv ne legyen levegőt szennyező ipa. ri üzem, zajforrás u közelben, hanem még az 1* hogy ne le. gyen a gyógyhely közelében hagyományos üdülő. A negyedik ötéves terv ideién három és fél milliárd forintot költöttünk a gyógyturizmus fejlesztésére. 1975 és 1980 között pedig 4.6 milliárdot, óriási összegek ezek. különösen, ha azt ia hozzávesszük, hogy a fejlesztésnek mindmáig nincs teljes jogú gazdája. Pontosabban: sok gaz-» dája van. Fejleszt több minisztérium, országos hatáskörű főhatóság a — Inkább elaö helyen kellene említeni — fejlesztenek az érdekelt tanácsok. Olykor magukra hagyva valósítják meg önálló elképzeléseiket. máskor hosszas viták előznek meg egy-egy nagyobb fejlesztést. Annál Ja Inkább, mert — és ebben senki nem találhat kivetnivalót — minden megye a saját területén levő gyógyhelyet pártfogolja, szeretné a többi elé helyezni. Sokat fejlődtek az elmúlt évtizedben a dunántúli fürdők: Bük, Zalakaros és — mindenekelőtt — Hévíz. Fejlesztésük nagyon indokolt, hiszen a nyugat felől érkező vendégnek mindegyik útjába esik, ha a Balaton felé tart Márpedig a turisták magyarországi úticélja hagyományosan a Balaton és Budapest. Ami viszont nem szoríthatja háttérbe a déli határ közelében levő és ugyancsak nemzetközi népszerűséget szerzett Harkány, vagy az ugyancsak könnyen elérhető orosházi Gyopárosfürdő gyógyvízét. S a többinek ls — mind a 26-nak — megvan a jogosultsága, amit a helyi, megyei tanácsok és vállalatok további fejlesztésekkel, gyarapításokkal igyekeznek igazolni. Mindenesetre ott megy jól a gyógy-idegenforgalom fogadási lehetőségeinek fejlesztése, ahol az erőforrásokat egyesítik. Tény, hogy más és más az érdekeltsége például a megyei vízügyi igazgatóságnak, amelyhez a fürdők tartoznak és más a vendéglátó vállalatnak, amely a szálloda, az étterem fenntartója. Előfordul, hogy az első ruház be nagy összegeket, a bevételekből viszont a vendéglátók részesülnek sokkal nagyobb arányban. A megoldás ilyenkor semmi esetre sem lehet az, hogy „hagyjuk abba az egészet", hanem — a rosszul megállapított* érdekeltségi arányok megváltoztatása. Az előbbieknél semmivel sem kisebb gond az, hogy hogyan (és miből) lehet továbbfejleszteni a hazai gyógy-idegenforgalmat. Emellett Itthon Is sok az olyan beteg, akinek gyógyvizes kúrára van szüksége, s ismételten bebizonyosodott, hogy külföldiek olyan helyekre mennek szívesen, amelyeket a hazai közönség ls kedvel. Így van ez a gyógyhelyekkel ls. Üjabb milliárdokba kerül a gyógy-vendégforgalom további növelése a mostani ötéves tervben. Nemcsak jó, de időszerű is lenne, hogy ezek a nagy öszszegek egy kézből, gondos mérlegelés után kerüljenek oda, ahol a legeredményesebben térülhetnek meg. Bizonyított tény, hogy az a legjobb reklám, ha az elégedetten, gyógyultan távozó vendég másoknak is ajánlja majd a magyar gyógyfürdőket. VARKONYl ENDRE Elbeszélés szavak nélkül E

zen a nevezetes napon Katyerinov, a novellista a nap első sugaraival ébredt, s azonnal, csak úgy, éhgyomorra nekifogott... Először ls egy kis agymozgató játék, mielőtt még belekezdene az alkotómunkába. — Nyugodt vagyok — szuggerálta magának. — Minden a legteljesebb rendben van. s lesz ez jobb is. Még néhány pillanat, és megjelenik az ihlet, hogy" „Apollónak szóló szent áldozatra" szólítson, miként a klasszikusok mondanák. Kopogtak az ajtón. — Ki az? — billent kl elmélyedt hangulatából. — Én vagyok, Apolló! — hallatszott az ajtó mögül. Apolló Kaskin. a szomszéd, egyébként Irodalmi kritikus. Katyerinov ldpről időre oda szokta neki adni műveit analizálásra, s olyan Izgatottan várta véleményét, mintha csak az orvosi rendelő folyosóján topogott volna. Apolló most is ilyen céllal jött El akarta mondani észrevételeit Katyerlnov legutóbbi alkotásáról, amely a Kontrollvizsgálat elmet viselte. — Szóval írunk, írogatunk? — köszöntötte szomszédját szokás szerint. — Hát ki írjon helyettem, talán Puskin? — felelte ő ls szokásosan. Apollónak nem tetszett az elbeszélés. — Nincs benne napsütés —< summázta mindjárt az elején. — Víz az van benne elég, no és a szokásos elbeszélések minden felesleges kelléke is. Nem lehetne lerövidíteni? — Lehet — bólintott beleegyezően Katyerinov, miközben Ismét a klasszikusokhoz fordult gondolatban: „A rövidség a tehetség édestestvére." Katyerinov nem szerette meghúzni írásait, de mint mondtam, rákapott az agyjátékra, az autotrénlngre, és bár bebeszélte magának. hogy minden űgy>jó, ahogyan elsőre megírta, mindazonáltal a rövidítés csak hasznos lehet. Ami már most a Kontrollvizsgálat című elbeszélést illeti. Apolló az első szuszra azt javasolta, hogy meg kell húzni a felére. Aztán úgy tűnt, hogy még kell rövidíteni rajta. — Jó, jó, de hát akkor mi marad belőle? — Idegeskedett Katyerinov. — Elbeszélés, szavak nélkül! Csend támadt. De olyan, mint a legihletettebb pillanatokban. Apolló köhintett egyet, s belefogott, hogy meggyőzze szomszédját. — A legnehezebb műfaj nem a próza, s még csak nem is a dráma, hanem ez ... A művészi önfegyelem. No. nyilván. Ilyen adottsága nem mindenkinek van, aki Írással foglalkozik, ez ugyanis rendkívüli alkotói merészséget (eltételez, hogy úgy mondjam, bizonyos „szent áldozatot". De az Ilyesmi teszi Igazi újítóvá az írót. Egy gyönyörű napon aztán Katyerinov rájött, hogy valóban, 6 már régóta szeretne valami teljesen új utat járni az irodalomban. — Nyugodt vagyok — mondogatta magában. — Minden a legteljesebb rendben van, s lesz ez jobb is. Ha. ha ... megpróbálom, hogy ne írjak többet. Eleinte azért nem sikerült a dolog. Előfordult, hogy leült az asztalhoz, maga elé húzta a fehér papírt, s a keze már mozdult is, hogy írja egymás után a sorokat. De ilyenkor mindig eszébe Jutott Apolló. „Ezt tessék sürgősen abbahagyni! Egyáltalán nem kell ezt csinálni! Ez alkotói szempontból teljesen káros!" ő pedig fogta és eltépte a papírt. Idővel aztán komoly rutinra tett szert, már Igen tehetségesen nem írt. de nemcsak prózát, hanem lírát, drámát ls. amivel az olvasók kegyeit hajkurászta volna. Mostanában Katyerinov ereje teljében van. hírnévre tett szert, s a közelmúltban így nyilatkozott egy Interjúban: — A múlt héten ismét nem írtam meg egy elbeszélést, előtte pedig pgy másikat. Terveim között szerepel, hogy egy regénvt nem írok meg az év végéig. Az is lehet, hogy kettőt. Az az alapelvem, hogy „egy napot se tollvonással !" Apolló, ahol csak lehet, naev hírverést csap Katyerinov módszerének, és igyekszik másokat is, akik folyton a múzsákat rnolesztálják, rávenni Katyerinov követésére. SZ. KOM1SSZARENKO Bűntudat A

z ország lakosságit ezerféle szempont szerint lehet osztályozni; ne hasson tehát önkényesnek, ha én most két táborba sorolom magunkat. Az egyikbe, az idősebbekébe, azok tartozunk, akik átéltük az úgynevezett Horthy-korszakot, a háborús éveket ls beleértve. (Mellesleg az jut eszembe erről a Horthy-korszak elnevezésről, vajon nem becsültünk-e túl egy minden vonatkozásban középszerű politikust, amikor súlyos negyedszázadot kereszteltünk el róla?) A másik táborba, a fiatalabbukéba, azok tartoznak, akik ezt a korszakot nem élték át. A kérdéssel foglalkozó friss keletű újságcikkek szerint ezt a két tábort a korszakhoz — és különösen a háborús évekhez — való viszonya szempontjából sokáig rokon magatartás Jellemezte: uz Idősebbek nemigen beszéltek róla, mert érezték e viszony kínos tisztázatlanságát, a fiatalok pedig nemigen kérdeztek róla, mert nem Is nagyon tudták, hogy kerdeznlvulójuk volna. Magyarán: nagyokat hallgattunk. Illetve megelégedtünk néhánv — tulajdonképpen Igaz, de leegyszerűsített — Ítélettel egv országtévesztő politikai vezetésről, amely igazságtalan és reménvtelen háborúba sodorta az országot. A hallgatásnak azonban vége. Többet beszélünk néhánv év óta, mint azelőtt harminc év alatt. A csöndet Nemeskürthy István Rekviem egy hadseregért című könvve törte meg: a könyv perújrafelvételt jelentett be a J. Magvar Hadsereg Don-kanvari katasztrófájának megítélésében. Folytatták u perújrafelvételt a televízió Századunk című sorozatának krttikusun tárgyszerű adásai, amelyekben nagy szerepet kaptak az egykori szemtanúk és cselekvő résztvevők. Aztán az utóbbiak, mármint a résztvevők. írásban Is szót kértek: az utóbbi évek könyvsikerei között ott vannak azok a visszaemlékezések, amelyeket' egykori katonatisztek írtak. A hallgatásnak ezt a megtörését én tisztességes indítékúnak érzem, a fellángolt eszmecserének nincs — vagy álig van — bántó felhangja: jó, hogy az Idősebbek beszélni akarnak, már csak azért is. mert a fiatalabbaknak mostanra Igen sok kérdeznlvalójuk támadt. Még csak az elején tartunk, de a kép máris árnyaltabb, anélkül, hogy kritikai éleit elveszítette volna. De éppen itt, a kritikai él körül, ukad egy erkölcsi — vagy ha úgy tetszik: pedagógiai — bökkenő. Hiszen ha az ország háborús szereplése kritikai élesséRgel kerül terítékre egy tágas eszmecserében. akkor u végső kép. bármily árnyaltan, mégiscsak negatív lesz. Kell-e ez nekünk? Jó-e az. ha egy lappangva amúgy is létező- történelmi bűntudatot hevennyé élesztünk? Mai dolgaink sokaságát végezhetl-e lói tíz és fél millió bűntudatos ember? Ezeket a kérdéséket egv levélíró szögezte nekem, amikor az Élet és Irodalomban Ismét szóba került; vajon háborús bünős volt-e Szombathelyi Ferenc, a második világháborús magyar honvédség vezérkari főnöke. Nem tudtam válaszolni neki. meri címét lefelejtett e a borítókról. A választ Itt és most kísérlem meg. Azzal kezdve, hogv kérdéseiben súlvos féligazság retJlk. Súlvos. mert he egy közösségnek bűntudata van az bizony tehertétel a lelkén, a gondolkodásán, a cselekvésein. Es féligazság, mert lélektisztító, gondolkodásmozdító, cselekvést segítő bűntudat ls van. De én hajlok arra, hogy egy kis bűntudat-feléledéstől se féltsem magunkat. Es arra ls hajlok, hogy ne Intézzük el a kérdést azzal az egyszerű formulával, amely szerint a mindenkori történelemért a mindenkori politikai vezetők felelősék. a vezetettek tömege mindig ártatlan. Azért hajlok erre, mert a tömegek teljes fölmentésében a tömegek teljes lebecsülése rejlik. Azoké, akik a történelmet pstnálják. Még akkor ls, ha a közvetlen döntésekből kizáratnak, pillanatnyi vagy várható magatartásukat a legönkónyesebb politikai vezetés sem hagyhatja figyelmen kívül. Az 6 lázongó vagy passzív vagy mantpuláltan lelkes közreműködésük nélkül nincs müködö nemzetgazdaság, nincs nemzeti hivatkozási alep — ha mégoly hazug is —, én nincs hadra fogható hadsereg. Fölmentésünket kérni minden történelmi felelősség ajól, azzal a hivatkozással, hogv: ha tettünk is valamit, parancsra tettük, önmagunk lebecsülése volna, A közös felelősság. ha mégoly kicsi Is, az egyének kőzött szétosztva, közösen vállalandó. De menlünk közelebb a tíz és fél millió bűntudatos ember rémképéhez. Valóban oly nagv veszedelem ez? Azt mondom, hogy nem. legalább két okból. Először ls azért nem, mert a lakosság több mint felé o fiatalabb nemzedékhez tartozik. Bennük nyoma sem lehet a történelmi bűntudatnak, hiszen ehhez nemcsak saját részvételi élmény kell, hanem történelmi tudat I*. A történelmi tudathoz pedig mindenekelőtt történelmi Ismeret. Nagyon Jó tehát, hu kíváncsiak, ha kritikai képet kapnak az Idősebb nemzedék viselt dolgairól, még ha ez a kép negatív, akkor is. Hogy ez bűntudatot olt beléjük? Csak annyit, amennyinek ösztökélésére vállalni fogják a történelmi folytonosságot. Vállalni úgy, hogy tagadják belőle azt, ami megtagadandó. Másodszor nem olyan nagv veszedelem a bűntudat feléledése, mert a bűntudatban — ha felismertük. hogy az oka valódi — cselekvőerő rejlik. Nemcsak a bűntudat szuggerálásával lehet „felülről" visszaélni. hanem a bűntudat kiölésével is. Abban a tanulmányban, amely az Alföld című folyóiratban Hankiss Elemér tollából jelent meg tavaly, példák olvashatók a hitleri SS nevelési elveiről: „mindent elkövettek annak érdekében — írja a szerző —. hogy az emberi élet és személyiség autonómiáját védő bűntudatmechanizmusokat kikapcsolják, kiiktassák az emberekből" — és a gyilkosság váljék erénnyé. Nem csoda, hogv Hankiss Elemér — noha tanulmányát a hamis bűntudat káros voltának bizonyítása kedvéért írta — fontos pozitív szerepet tulajdonít a bűntudatnak az emberek és társadalmak életében. „Fékezi, fékezheti az individuum önzését, ösztöneit, védi, védheti vele szemben mások jogalt és érdekelt, segít, segíthet a közösségen belül egyensúlyban tartani az adok-kapok érzékeny mérlegét" — írja. Hogy miért vagyok én ls Uven feltűnően bűntudatpártí? Csak azért, mert azt szeretném, ha a szó e világi értelmében végre történelmi feloldozást nem kaphatnánk-adhatnánk önmagunknak. Bűntudat nélkül pedig feloldozás sincs. FARAGÓ VILMOS