Délmagyarország, 1982. március (72. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-06 / 55. szám

Szombat, 1982. március 6. W! TZKZDM József bolyongása A

gyerekek Józsefet nem szerették. Éjszaka is föllármázta őket, sokat beszélt es az istennek se akart elmenni. Pedig mindig indult. Szavajárása volt: no, akkor megyek la, nyújtotta a kezét, de még egy rövid történetbe belekezdett, azután abba se hagyta a másik köszönésig. Aa apa békességben hallgatta • messziről Jött embert, kort adott Józsefnek, mivel a szemében tisztességes vendég volt Ha nem is azonnal, de fizetett rendesen. Amit ígért — például, hogy két héten belül küldi vissza a kishordót meg a kötött üveget — betartotta. A sokat beszélő ember a fővárosban dolgozott Ott is lakott, rsak alkalmakkor járt haza meg* látogatni idős szüleit A tanya éppen útba esett hazafelé az állomásról. Nagy ritkán esett meg. hogy József ne nézett volna be. Még akkor ls, csak ha éppen hazaugrott, az egyik vonattal jött a következővel már ment is. Ilyenkor ls az útról rákiáltott a gyerekekre: mondjátok meg otthon, erre Járt a városi József. Az állatok nyelvén ls értő ember fogadásból a végtelenül hamisnak. veszettnek tartott kutyát is megsimogatta. Nézett a szemébe, majd odalépett és megveregette a nyakát Közben adott két szem cukrot a kutyáknak. S barátok lettek. Oktatta a gyerekeket: bátor fellépés, nem szabad megijedni, mert ha a jószág látja, hogy félnek tőle. fölbátorodik. A gyerekek hallgatták ugyan a szónoklatokat, de nem sokra becsülték Józsefet. Oka: nem szerette a meccset. Megbocsáthatatlan bűnnek számított, ha valaki nem tudta, ki a válogatott balszélsője vagy a Vasas kapusa. Az Ilyen nem ls lehetett pesti, ök az eldugott tanyában nemcsak a friss eredményeket de még a játékosok születési évét la tudták. Az apa alig mozdultt ki a tanyából. Ellágyították a máshonnan érkező hírek. Eleinte politizáltak Józseffel, aki sohasem szólt ellent, csak bólogatott és itta a bort Néha megpróbálta kisiklatni a beszélgetést hirtelen kérdéseivel: hogy kel a malac a kisteleki piacon? A sokat beszélő ember fűtő volt Sokat mondogatta: ennyi meg ennyi szenet lapátolt az Iskolában, ahová 6 jár. A kisebb gyerekeknek megmutatta az érdes tenyerét és karján a játszadozó izmokat. József erős volt a húszliteres. teli hordót a hátára kötötte, két kezében a degeszre tömött szatyorral megpakolva úgy lépkedett a homokban, mintha tollat vinne. Ugratta is az apa. Jobb lenne, ha beszéd helyett beállna a sorba kapálni Ilyen bikaerővel. Néha azért megszánta a taraekos. perjefüves sorral kínlódó gyerekeket — átvette a szerszámot tőlük. De hamar visszaadta, mondván, kapáljon, aki szegény. Oka fs volt az ilyen kijelentésre. Keresett szépen a fővárosban. Magánházat épített Budán. Nagyon büszkén mesélte a gyarapodást Mindig porolta, mihez jutott hozzá feleáron. mihez egy kis furfanggal. Tégláról téglára emelte a házát, végül is széppé formálódott. Fényképet is mutatott a pedáns otthonról. Minden fillért megfogtak az asszonnyal, hogy ne üssenek el a többitől. A feleségével együtt Indultak a fővárosnak, még a szegény, ötvenes években. Az akkori pár hold hitvány homok nem bírta eltartani Józsefék családját. Hárman voltak testvérek. Alig fértek a parányi tanyában. Menekülniük kellett. Apja napszámosként kereste kenyerét. Eleinte a gyerekek is. Aztán József megsokallta. hogy mindig a más lábakapcája legyen. Nekivágott a világnak. A szülőföldtől valahogy mégsem tudott elszakadni. Gyakran vonatozott haza. Az asszony — aki nagyon becsülte ezért — sokszor fölhozta: látjátok, a Jóskán nem fog ki a világ, szép ruhákban jár, jól megél Pesten. Amikor véleményét József tudomására hozta, csak ezt kapta válaszul: „nem minden arany, ami fénylik". Józsefnek nagyon tetszett, a tanyában heten-nyolcan egy karra dolgoznak, el ls mondta ismerőseinek, s erre az ott lakók büszkék ls voltak ... Az asszony Józsefben látta megfogózni a boldogságot. Ismerte gyereknek, Ismerte szegénynek. A gyerekeket Intette: ne haragudjanak Józsefre az állandó Indulásáért, ne csúfoljátok ót. Pedig ők nagyon hajlottak volna erre. Főleg azután, hogy elolvasták levelét. Egybefolyt az elejétől a végéig, és minden sor nagybetűvel kezdődött, akár Teca néniéknél a Házi Áldás. Az iskolát tisztelő gyerekeknek héberül szólt a papír, alig tudták kihámozni, mi célból fogant rajta a betű. Sehogy se illet össze a jó megjelenésű városi ember az ákombákom betűkkel. Az asszony hiába mondta: mikor József gyerek volt, kivették az iskolából, mert szegény helyen a muszáj parancsok A nagyobb gyerekek nyelveltek: miért nem Járja ki Pesten, ott van minden, az iskolában dolgozik. Erre azt kapták: „egy fenékkel csak egy lovat lehet megülni". Jóskáék úgv kezdték, hogy összevetették a hátukat és boldogultak. Az iskolára nem futotta az erőből. így hát s nehezebbik maradt. Különben is senki nem mondja meg róla, hogy nem tanult ember. Mindenkivel kedve*, nem beszél trágárokat. ápolja a küllemét, és biztos szép az otthona Is. Tisztelni kell az ilyeneket, mert megállnak a saját lábukon. Sokan elzüllöttek, csavargók lettek, s csak fosztogatni mennek a szülői házhoz... Ettől persze József nem lett több a szeműkben. Hiába hozta ingyen a dolgozni való ruhákat, viseltes cipókét, nehezteltek rá. Inkább máshová járna, mint oda. Egyszer meg is kérdezték: szokott-e olvasni, meg volt-e már színházban ? Megfelelt: „A könyv az gyerekeknek való inkább, komédiának ott a tévé és elég sokat ad belőle az élet is. Az Igazi uraknak Jut az ilyesmire ideje, akik kalákában járnak, pihennek egész nap. Apátok ls jól tudja: aki egész nap markolja a lapátot, nem vágyik az Ilyesmire." Erre( még jobban megorroltak rá. Máskor azzal kezdték ki Józsefet: vannak-e barátai, szokott-e szomszédokkal komázni? Erre se maradt adós. Hosszan festette a városlak szokásait: ott a szomszéd nem Igazi szomszéd, mert nem egyezik a munkájuk. Kérni semmit nem lilik, mert a boltban mindenkinek adnak, ha van rávalója. ö próbálkozott egyikkel is, másikkal ls, de nem szerették a kártyában a filkót meg a nagyborjút. Csak a römit, meg más flancos játékot erőltették. Beleunt, hogy csak akkor hívták, ha segíteni kellett Utánozta a hangjukat: Hordja már le. József, ezt meg azt maga olyan erős... Barátot ls nehezen talált a sok ember közül. Volt egy nyírségi cigány gyerek, azzal jól kijött, de mire összemelegedtek volna, lecsukták, mert nem fizette a gyerektartást. Az asszony munkatársaihoz eljártak, csak hát ők a város másik végén laktak, mire odaértek, majdnem annyi, mintha haza jöttek volna. Csalták az asszony brigádjába is. de ott se szeretett mert berúgtak és a más asszonyalt markolászták. Észre se vették a gyerekek, lassanként József velük kezdett beszélgetni. Egyszer csak Józesf a legnagyobb meglepetésükre — a meccsről tartott előadást. Szidta az ellenfelet, hogy milyen pisz« kok voltak, de a magyarok nem hagyták magukat. Később meg azt bizonygatta, hogy a kis zsurmó szélső olyan futos, hogy ketten se értek a nyomába. Jókat mosolyogtak rajta, hiszen első hallásra kiderült, csak „ugatja" a focit. Máskor megkérdezte a gyerekeket: megvertük-e a csólyosiakat, mert hallotta, hogy a csengeleiek mindig jól játszanak. Sőt, megkérte őket. ha mennek a szentlászlóiak ellen, gondoljanak rá, mert ő onnan nősült. Lesz érte fejenként egy százas, ha elpáholják őket A gyerekek somosolyoglak ugyan — mert nem egy osztályban voltak a szentlászlólakkal —, de megígérték. Az egyik havas téli napon Balástyával játszottak, mikor valaki odaállította a biciklit a kapufélfához és bekiabált: „Ne hagyjátok magatokat, gyerekek!" Az egyik gyerek úgy meglepődött Józsefen. hogy elengedte a szélsőt. A meccs végére a presszóban ki volt rendelve nekik meg a legjobb haverjuknak öt üveg sör. Néztek is egymásra, mit keres ez az ember itt? Aztán az apát lefogta a betegség. az anyát hirtelen elszólította a halál. Lassanként a mindig délceg József hangja panaszosra váltott. Sírásig beszélgettek. Az apa a végén oda jutott, hogy állandóan leste a vonatot, mikor jön már József. Fele pénzért adott neki bort meg pálinkát, kl ekkoriban már sokszor pityókásan köszönt be az udvarra. József napról napra öregedett: ha kérdezték néha, hova-hova ilyen éjszaka, csak legyintett: megyek tönkre. Hamar megtudták: nem találja helyét otthon, asszonya elhagyta. Kérdezni se kellett, öntötte magából a íájdal-. mát. Kivetette a város. Az apában talált Igazi társra, hiszen panaszért neki sem kellett elmozdulni a tolókocsiból. Fájdalommal traktálták egymást. József eleinte kimentette az asszonyt. Elfoglaltságára, olykor pénzszűkére fogta a távollétét Aztán csak hajtogatta bágyadtan, hogy előbb a házat íratták a gyerek nevére, majd az asszony beadta a válópert, és a bíróság kötelezte őt az albérlet kifizetésére, a valamikori otthona használatáért Figyelembe vették, hogy pár éve van a nyugdíjig, és mindig pontosan ellátta a munkáját. A tárgyalás után kétszer is fellebbezett, de csak a pénze veszett. Ezután új asszonyokkal próbálkozott. De az egyik Jobban berúgott, mint ő, a másik csak a takarékkönyvet kereste, a harmadik meg három gyereket szeretett volna József nyugdíjára íratni. A tanyán maradt kisebbik gyerek türelemmel viseli az odatámolygó Józsefet. Elsorolja sokadszorra is, kl merre széledt közülük. Sőt, mikor a megtöppedt ' embernek fejébe száll az Ital. rááll az unszolásba és kocsival elviszi a homokba fulladt parányi tanyához. Sokszor a tetőig szemtelenkedett gaz, a vályogot vicsorító fal láttán majdnem 6 is besegít a sírásba. A legkisebb gyerek a minap találkozott Józseffel. Imbolyogva caplatott az esős, lucskos útszélen. Melyen belebújt a fénylő fóliakabátba. Mikor megismerte, a hóna alá nyalábolt virágokból adott neki egy marékkal. Megkérte, vigye el helyette az apa sírjára, ö most nem ér rá. Indul a vonata ... -MAJOROS TIBOR Nagy István Attila Egyszer magához ölel Társadul szegődök vidék vándora. Vitéz Mihály! Hallgat az éjszaka, mit mondhatna árva magunknak? Vacog a szívünk: megtagadott bennünket a Város és kitett a küszöbre, ránkzuhanó éjszakába az egetlen ég alá. országutak vánkosára. Elküldött bennünket, neki a hallgató határnak, városok ajtaját kulcsolni, meleg szót koldulni. Itt állunk kelet felé, arcunkat a reggelbe mártjuk, megtörülközünk a puha, ember nélküli csöndbe. Elindulunk, és magányunkat magunkra gomboljuk: ne érjen el a hiábavalóság igézete, páncél legyen a dal, szívünket védő madár szárnya; • ne érezzük, hogy fuldoklunk alatta észrevétlen. Messze előttünk a délceg Dorottya botladozik, kacagása arcunkat barázdává hasogatja, és tekintetében álommá vált Jövőnk vergődik: nem tud ragyogni, ha önmagában is bizonytalan. Újra elindulunk, neki a hallgató határnak. Most elküldött, de egyszer magához ölel a Város, es nemcsak árva testünket fogadja be a földje. A kultúra nagy házai N

em titkolhatom meglepetésemet. Akárhogy csürjükcsavarjuk U a szót, panelvárosainkat a kultúra szegényei közé kell sorolnunk. Elsír, fák mér mások, hogy az iskolák késve épülnek — néhol még a fák is hamarabb megnőnek —, klub, mozi, netán színház vagy művelődési ház pedig annyira késik, hogy talán meg se épül. Én most örülni hadd álljak meg egy kicsit. Debrecenben az újkerti rész első látásra éppenúgy kiismerhetetlen. hogy akár otthon ls érezhetném benne magamat. Hasonlíthatnám Tarjánhoz, Fölsővároshoz vagy Rókushoz. panel ez is, panel az is. legföljebb itt a színes üvegekkel visznek valami játékot az erkélyekbe. Hajszálra teljes a hasonlóság abban is, hogy Itt is rengeteg a gyerek. Tessék elképzelni tehát ezt az új városrészt 24 ezer lakóval, és egy olyan épülettel, amelyiknek a rendeltetésére csak utalni tudok, mert túlontúl rövid időt töltöttem el benne: van Itt háromszázss létszámra óvoda, kétezer-kétszáz gyerekre iskola (97 osztály!), és itt van a százhatvan tanyai gyereket befogadó kollégium. Nem a nagy számok vettek le a lábomrói. azokkal soha nemi voltam nagy barátságban, hanem az. hogy ugyanabban az épülettömbben, ugyanazon vezénylet alatt működik az úttörőház a mozi. a könyvtár benti és kinti használatra, van egy négyfelé osztható sportcsarnok. egy versenyuszoda, és nem tudom én, még mi minden. Konyhája háromezer adagot főz. Reggeltől estig ezerötszáz gyerekre hatnák, a másik ezer csak a nap egyik felét tölti benne. Az aulából átszervezett galéria kiállításait állítólag hétezer ember nézi meg. A könyvtár szőnyegpadlóé, a polcok guríthatók, szinte pillanatok alatt színpaddá és nézőtérré alakítható az egész. Látom a praktikumát a többféle rendeltetésnek. de ha csak könyvtármivoltában nézem, akkor is lenyűgöz. (Hatszáz négyzetméter, harmincezer kötet.) Az uszoda? Most annyi víz van csak benne, hogy apró gyerekek úszni tanulhassanak, de tartályban van a Konczek József Búcsú A tavasszal ásott hegyoldalban a vízszintes felületen sötétzölden virít valami cserje, zöldebben. Ez itt az ősz délideje. A nap hidegen ragyog, s olyan közelről, mint a bevallott arc, várakozik. Mindenki hazafelé készül. Csak olyan volt ez is, mint a fogadkozások. Ám a mohából kibúvó kövek olyan konkrétan feketék, mint hasaló, figyelmes kutya mancsai. többi, hogy azonnal színültig teljen a medence, ha nagyobbak jönnek. Megint maradjunk csak a kombinálatlan látványnál: ha a kétezer-kétszáz gyerek megtanul úszni, és rendszeresen ficánkolhat benne, akkor ls fölér egy áldással. Természetesen kérdeztük a pénzes oldalát is. Százötvenmillióért épült, húszmillióba került a berendezés, az éves költségvetés pedig huszonötmillió forint. A szakmabeliéket érdekelheti ez a szám is: tavaly hatmilliós bevétellel zárták az évet. mert — talán ez a legnagyobb lényeg — igen sok aita.la utcára nyílik. (Még tartott a tél. amikor itt jártunk, el ne felejtsem mondani. jégpálya is van. és délután öttől bárki használhatja.) összesen kétszázhatvannyolc dolgozója van a hatalmas épületnek, közülük 158 a pedagógus. A rövid látogatás kevés ahhoz, hogy messzemenő következtetéseket vonhassunk le, belőle, az épület is fiatal ahhoz, hogy a benne folyó munka minden tónusát figyelni tudjuk, lehet tehát megalapozatlan is, felelőtlen is a sóvárgás utána, de akik láttuk, egy következtetésre jutottunk: emberrel megtömött minden lakótelepünkre úgy kellene az Ilyen, mint a friss kenyér. « A vendéglátó debreceniek még egy meglepetéssel szolgáltak, megmutatták a Kölcsey nevét viselő megyei művelődési központot ls. (Ha a nevét leírtam. Mocsár Gábor illő tisztelettel eldohogott siralmait ls föl kell idéznem, mert Itt állt nem meszsze az a ház, amelyben Kölcsey „szent" Ferenc lakott. Debrecen is rázza le magáról műemlékeit. Még nem elég felnőtt ahhoz, hogy őrizni tudja őket.) Na. ez a művelődési központ is megér egy örömmel duzzadó fohászt, a legkisebb zugától a legnagyobb terméig lehet lelkesedni érte. (A tapintatos kegyelet elébe tette Kölcsey székben ülő szobrát is.) Nem térhetek ki az elől a vád elől. hogv felelőtlenül lelkesedem megint. Azért sem. mert ha időm engedi, bogarászni szeretek inkább. és addig téblábolok valahol. amíg a sok 1ó mellett a huppanókra is rá nem akadok. Most nincsen időm. ennélfogva elhiszem, hogv használat közben egyik-másik teremről kiderült már ez is. az is, de egv biztos: ez az épület képes azt az illúziót kelteni azonnal, hogy valóban népművelési célokra tervezték. Ml a hála érte? Az. hogy csütör-. tök este van. mégis nyüzsög benne az ember. Nem hiszem, hogy van kilincse amit meg ne nyitottam volna magánerős bóklászásaim közben, de egyetlen ajtót se találtam, amely mögött odaillő foglalkozás ne lett volna. Ebből az igen egyszerű tényből — kizárólag salát használatomra —' azt a következtetést vontam le. került ez a nagv ház. amibe került, de megérte. A gyerekek zsivalyos termétől a kamaraszínházig mindent beleértve. Még egy ámulat. Nem számokat iátok az altókon. hanem ezt: Bev>enye'-tercm. Hatvaniterem. Irinvi-terem Ebben a házban, úgy tűnik. Debrecen mee akarja őrizni emlékeinket. HORVÁTH DEZSŐ 4