Délmagyarország, 1982. március (72. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-06 / 55. szám

P ovázsai panaszkodik Rossz az életérzése. Pontosabban nem rossz, csak nem ló. De Pová­zsai meg is magyarázza, hogy miért fontos a különbség, hogy valami nem rossz ugyan, de nem Is 16... — Miért fontos, éa ml s különbség? — Nehéz lees ezt neked megmagyaráznom Felettébb nehéz. A te idegrendszered neuronjai polltlce nincsenek beállítódva a láthatatlan, de klérezhetó' augárhatásokra — magyarázza Povázsai. és Igaza volt. Az én neuronjalm egy szót sem értették abból, amit mondott — Igen. látom, nem érted. Hát gyerünk a példákkal. Van ló kenyér? Van. Annyit írtatok már róla az újságok­ban. hogv ma már van ló kenyér. De van rossz ls még. £s én valahányszor kenyeret veszek, a kenyérbe harapok, mindi* ott vlbráltatom neu­ronjaimban az életérzést, hát­ha ez az a rossz kenyér, ami már alig van. Másnak alig. de nekem teliben van a rossz xenyér. Hossz, de mégsem rossz, hanem nem jó... Vilá­gos? Folytatom... Az életérzés Folytatta. Ha Pováwai bele­lendült akkor 6 még úgy is folytatta, ha senki sem hall­atta. — Hogy miért rossz az élet­érzésem ? Még pontosabban, hogy miért nem jó? Kapok egv idézést a tanácstól.* Ta­nácstól idézést! Hát milyen legyen az ember életérzése ilyenkor? Nézem a megszólí­tást az Idézés szövegén ... Na­hát... Mintha a barátom hív­na meg ünnepi vacsorára. És ekkor mégis kezd nem jó len­ni az életérzésem ... Amíg azt írták, hogy azonnal, mert há­rom napon belül, addig ká­romkodhattam, bemehettem, odaverhettem az asztalra, szidhattam a tanácsot. az ügyintézőt, mindenkit... Most mit mondjak erre? Olyan, mint mikor a hóhér mosolyog. Gyanús ez az udvarias invitá­lás, felettébb gyanús... S lám máels érzem, hogy mi­lyen kellemetlen az életérzé­sem .,. Világos, most már? Megadóan bólintottam, mit tehettem volna mást. — És hogy tudsz élni ilyen nyavalyás életérzéssel? — Hát meglehetősen nehe­zen. fájdalmasan, kilátástala­nul, édes öregem. Mert ugyan most csak két példát mond­tam, de mondhatnék az élet minden területéről ezer ilyen gyanús dolgot... Ezret? Tíz­ezret ... százezret... ötszáz­ezret. Apropó... Nincs else­jéig egy facér ötszázasod? — Nincs — feleltem lako­nikusan, mert volt ugyan, de arra nekem volt szükségem, hogy Jó legyen az életérzé­sem ... — Na látod — sóhajtott Povázsai —, hát hogv érezzem én most magam? Ha tényleg nincs ötszázad, sajnálnom kell téged, hogy Így élsz. ily sze­gényen. hogv képtelen vagy még ötszázat is kölcsönadni egy régi barátodnak... Ha van. de mégsem adsz. mit te­hetek mást. tovább rendítem a hitem az emberbe, a korba, amelv még a barátokat is szembeállítja a rút anyagiak miatt... Hát most mondij. milyen legyen ezek után az ember életérzése? — sóhajtott és nekivágott az életnek az érzései után. GYURKÖ GÉZA Gyerekes vasárnap... Könyvek E letünk elválaszthatatlan a könyvektől. Az újszülött jóformán még meg sem száradt, már beírják a szülőinté­zet nyilvántartó könyvébe. Ada­tai nem sokkal ezután egy te­kintélyes. nagy, komoly, hatósá­gi könyvbe kerülnek, ám erről a frissen világra pottyant, de már teljes Jogú állampolgár még nem tud semmit Lényegében itt az anyakönyvben kezdődik a „hivatalos", aktákban rögzített elet. Ezentúl, ha bárki emberfia létezni akar. mint társadalmi lény, legyen dolgozó. beosztott vagy vezető, koldus vagy minisz­ter, ha egy hivatal kíváncsi sze­mélyi adataira, vagy intézné személyes ügyes-bajos dolgait, ha igazolnia kell, hogy 6 az. akinek vallja magát, az anyakönyv az a biztos alap. ahonnét könyvek­kel szegélyezett (terhelt) életünk szekere egyáltalán elindulhat. Hamarosan újabb könyvek so­rakoznak: bölcsödéi, napközi ott­honi. óvodai nyilvántartó köny­vek. De ezekbe egy sor sem ke­rül, míg az anyakönyv pótléka, kivonata, mint hiteles Igazolás nem bizonyítja, hogy nlincs csa. lás. ámítás, az apró emberke, lam, nem a fáról hullott, nem ls egy fei káposztában találták. — Máris Itt az új, bár kötelező vállalkozás, melv új könyvekkel hoz szoros kapcsolatba: Iskolai anyakönyv, osztálykönyv, ellen­őrző és értesítő könyv. E két utóbbi a szülők részére öröm és bosszúság forrása. Ha a gyermek továbbtanul, leckekönyvet vált az egyetemen. Ha orvosnak ké­szül. még cselédkönyvet la szi­gorló korában. Cselédkönyv ... nincs többé, nincsenek cselédek. Az egykori, eretlén. Iskolázatlan kislányok, főként faluról, tanyáról; zsellé­rek és proletárok leányai; ma már anyák, nagyanyák. Az 6 gyermekfelk nem is ismerik a cselédkedes, a cselédsora lénye­gét. meghatározó és kényszerítő jegyeit. A fiatal embert besorozzák, bevonul, katonakönyvet kap. Le­szerel, dolgozni megy, munka­könyvet vált. Számos szervezet tag iáként tagsági könyveket ls gyűjt. Közben számtalan jegyző­könyvvel találkozhat: fegyelmi, tanúkihallgatási, azakértöl, rend­őrségi. baleseti, biztosítási, leltá­ri, ellenőrző, vizsgálati, beszá­moló és még egy sereg különféle jegyzőkönyweL A könyvek ext­rafajtája a panaszkönyv. Bele­fér az állampolgárt zsörtőlődés. mérgelódés. dühöngés, ugyanak­kor a mosolygó, elégedett dicsé­ret is. Leginkább jellemző rá. egyben fő Ismertető jegye, hogy a humoristák csontig lerágták, de ez sem nem ártott, sem nem használt neki. Egyesek megté­vesztésére nevet változtatott, vá­sárlók könwére .magyarosított", de rosszul járt, mert azóta rend­szerint elfelejtve porosodik, sok­szor már meg sem található. — Egyedi könyv féleség a terhességi kiskönyv, melynek csodálatos hatása van az érdekeitekre. Bég kézbevenni, hogy meginduljon a képzelet; vágyak, remények szü­letnek. a világ legszebb kisfiúja vagy kislánya Jelenik meg a gon­dolatok kivetített ernyőjén. Érdekes és izgalmas a könyvek •órában a forgatókönyv. Vala­mikor kizárólag a filmfelvétel, a mese vázlatát Jelentette, amikor a film még néma volt és a fény­képező-. a fel vevőmasinát kézzel forgatták. Ma egy témából a talpraesett író először regényt vagy novellát Ír, aztán forgató­könyvet szerkeazt belőle először a film. aztán a televízió részé­re, továbbá hangjátékot a rádió számára. De ott tartunk.' hogy szinte minden rendezvénynek, legyen az óvodások ballagása vagv temetés, előre elkészített forgatókönyve van. Az Idő tellk-múlik. a korosodó és pocakosodé polgár előbb­utóbb telekkönyv, sőt. betét­könyv-tulajdonos is lehet Bár ezek nélkül lehet élni (pénz nem boldogít I), de yalabogy megnyug­tatja az Idegeket. Az élet során kevesek kerülik el a házasságot. Megkötése alkal­mával ismét találkozunk az anyakönyvvel. A felsorolt könyvek kicsit hl­vatalszagúok, talán nem is „iga­zi" könyvek. Azokról most ne is beszéljünk, mert nehezen ér­nénk a végére. E néhány sorból kitűnik, hogv életünk „főkönyvének" tekint­hetjük az anyakönyvet, mely mint egy ív hajlik fölénk: alfá­tól az ómegáig, kezdettől a vé­gig kísér minket. Milyen érde­kes, hogy a világra érkezésünk és távozásunk adatalt akkor ír­ják be. mikor még. Illetve már nem érdekel minket. A házas­sági anyakönyvbe viszont önként íratjuk be magunkat, de hogv akkor mire vállalkozunk, nyil­ván még nem is tudjuk elég ala­posan; talán ezért a sok válás. Kilépve az élet színpadáról szereplésünket az anyakönyvben is lezárják, de ezúttal — ráadás­ként — még egy könyvet, az utolsót is mellékelik az adatok­hoz: a boncjegyzőkönyvet! BÁNKI MIHÁLY Apa! Én ma reggel is elhatá­roztam, hogv nem ugrom a nya­kadba. amikor értünk jössz, mert tudom, hogv anya néz bennünket az ablakból, és a nagymama már mondta, hogy anyának az fáj, és anya utána mindig sírni szo­kott ... csak az a ba j. hogy ez a kis hülye öcsém úgy szalad, mint aki megörült, és nem aka­rom. hogy 6 legyen az - első... de azért nehogy azt gondold ám. hogy nem szeretlek ... persze azt hiszed, hogy én mennyire gye­rek vagyok, pedig nem így van... velem is lehet úgv be­szélni, mint a felnőttekkel... csalt te is olyan vagv. hogv min­dig azt kérdezed: ml újság van az iskolában?... meg. hogy há­nyast kaptam matekból... pedig milyen jó lenne arról dumálni, hogy mennyit fürödtünk a Ba­latonnál anyuval meg Tamás bácsival... olyan Jó lenne el­mondani azt is, hogy Tamás bá­csi Irtó klassz fej, ha jön mindig hoz csokoládét, meg a múlt hé­ten még banánt is... ez a kis hülye öcsém még mindig úgy mondja: hogy én szeretem a ba­nántot... és ezen olyan jót ne­vetnek az anyuék ... Képzeld a múlt vasárnap vol­tunk a keresztanyuéknál, és a keresztanyunak az új férje is­mert téged, és amikor meglátta az öcsköst akkor azt mondta, hogy tiszta aD.ia ez a gyerek... meg azt is mondta, hogy még a szeme is úgv áll. mint a te sze­med ... erre mondta a nagyma­ma. ha olyan lesz az öcsém, mint te vagy, akkor kitapossa belőle a lelket... ekkor anyu nagyon ki­abált a nagymamával: hogy ez nem tartozik a rokonságra, és ne mondjon előttünk ilyeneket... és. hogv elege van már belőle, meg abból ls, hogy a mama min­dig, mindenbe beleavatkozik ... erre a nagymama sírni kezdett, és kiabált ls.. „ hogy meglátla anyu, ezért még megveri őt az isten ... mert így nem beszélhet senki sem az anyukájával... az­után azt mondta a keresztanyu új férje, hogy ne veszekedjenek, meg, hogy nem kell ebből akko­ra ügyet csinálni, akkor aztán ő ls kapott a keresztanyutól, hogy ne avatkozzon bele más családnak a dolgába ... pedig ml nem is vagyunk család ... mert úgy tanultuk az Iskolában, hogy a család az anyából, apából és testvérekből áll. .. és a nagv családhoz meg még hozzá tarto­zik a nagypapa meg a nagyma­ma is... éa ne félj vár luk ám Öld meg a bikát! A közelgő idegenforgalmi sze­zonban bizonyára ismét so­kan utaznak Spanyolor­szágba, ahol turlstaprogramjuk­ból aligha felejtik ki egy bika­viadal megtekintését. Afféle szer­tartás ez a Pireneusi-félszigeten: a számtalan arénák egyikét, a ne­kivadított szarvasmarhák néhány példányának elpusztítását látni kell! Nos. aki befizet az Ilyen gyll­kolósdira. bizonyéra nem sejti, hogv voltaképpen egy ősi áldozat túlélő változatát látja. A mai bi­kaviadal a régi rómaiak és gö­rögök vérfolyató hálaadásaiból, kiengeszteléseiből formálódott át . veszélyes játékká oly módon, hogy szép lassan eltűnt belőle a vallásos elem — a jószágok elve­szejtésével ugyanis szép isteneik valamelyikének a kegyeibe akur­tak férkőzni —, míg egyre több lett a látványos körítés. Lássuk ls, miképpen megy vég­be manapság egy Ilyen mutat­ványsorozat! Hát először ls el­foglaljn helyét a közönség, amely­nek vékonyabb pénztárcájú fele a napos oldalon —• spanyolul úgy mondják ezt. sol —, míg a tehetősebbje az árnyékos traktus­ban — sombra — várja, hogy megkezdődjön a bevonulás. Ez a paseillo, vagy más néven desflle. harsány zeneszóra történik, még­pedig a táncversenyekről jól is­mert poso doble, azaz kettős lé­pés elnevezésű nóta dallamára. Legelői a plcador. mármint a szurkáló halad páncéllal, bőrlep­lekkel védett lován, hátul meg az espadák, azaz a kardosok cso­portja lépdel. Középütt pedig a banderlllerók — zászlócskadöfők — integetnek a nézőknek. E fő­szereplőket jókora távolságból az arénasegédek szerényebb külle­mű brigádja követi. Amikor a díszpáholyból a fel­vonulók lába elé hullott a viadal kezdetét engedélyező jelképes kulcs, ki-ki elvonul, hogy végre nekiszabadulhasson mind az elő­re kiéheztetett állatokban, mind a szép pénz reményében életüket kockáztató emberekben felgyü­lemlett indulat. Nyílik az arénaajtő. és beront az első bika. (Itt jegyzem meg, hogy mindegyik viadalon hat ál­latot kell agyonszúrni.) Egy má­sik résen köpenyesek, a caperók ólálkodnak be. akiknek az a tisztük, hogy a jószágokat még ingerültebb állapotba hozzák. Ha netán úgy vélik, hogy túl közel került hozzájuk egy-egy szarv, akkor a burlanderónak nevezett védőfal mögé guggolnak, és ott várják ki, amíg tisztább lesz a levegő. Amikor úgy tűnik, hogy már a toporzékolásig indulatos a Jöven­dő áldozat, megjelenik a lovas picador, aki — nevéhez Illően — szurkálni kezdi a vehemens négylábút. Bökései nyomán már vér folyik. Az általa ejtett sebe­ket aztán a banderillerók. a zászlócskadöfők szaporítják meg, akiknek egyenként három pár kis, hegyes végű zászlót kell be­ledöfniük az állat nyakába. Ez a mutatvány a legizgalmasabb: n viadaloknak ezek n résztvevőt szinte balettművészi mozdulatok­kal siklanak, röppennek ide-oda. míg .csak a fej mögötti részt pontosan el nem találják. Távozásuk után tűnik fel a hí­res vörös posztó. Ezt szintén egv gyalogos vitéz lengeti, mégpedig úgy, hogy lehetőleg csak a leg­utolsó pillanatban tér ki a mind vészesebben fújtató bika elől. En­nek a torrerónak — ölőnek — a kezében > mar ótt a vékony pen­géjű kard, amely majd halálos döfésre lendül. Ennek Is meg­keli azonban adni a módját, mert a torreró csak fél térdre ereszkedve bökhet, miután az ál­dozata megroggyant. Ha a szúrás sikerül, az aréna fölzúg: desca­bello, descabello — itt a vég. Itt a vég! A tetemet aztán körbevon­szolják az arénában, így adva meg neki a végtisztességet Mindez átlagosan 15—20 perc alatt zajlik le. és amint eltűnik az első áldozat, máris ott ficán­kol a következő, amelyre — ha kétlábú ellenfelel kellőképpen ügyesek — megint csak a bosz­szantással, kínzással megelőzőt), halál vár. Ha kellőképpen ügyesek . . . Gyakorta megesik ugyanis, hogy a picadorok. az espadák, a ban­derielllrók stb közül valaki áldo­zattá válik. Vagy csupán megse­besül, vagy esetieg bele is hal a hegyes szarvak szúrásába, a pa­ták rúgásaiba. Hogy az esetleges sérüléseket mihamarabb megope­rálják, valamennyi arénában Jól felszerelt műtőt tartanak ké­szenlétben. Mindemellett azt ls szigorúan megkövetelik, hogv egyik viador se egyen 6—8 órá­val a porondra lépés előtt, mert kevésbé veszedelmes dolog meg­operálni üres gyomorral. Végezetül még csak annvit. hogy aki idehaza szeretné átélni a bikaviadalok hasonlíthatatlan hangulatát, az sem marad élmény nélkül, mert Hemingway Fiesta című regénye vagy Fredenico García Lorca számos írásműve oly tökéletesen idézi meg az aré­nák világát, hogy az olvasó szin­te az arcában érzi a hörgést, a lihegést, s látja, mily szánandó­an roggyannak meg a feszes tar­tású térdek. A. U ezzel a kis hülye öcsémmel a nem szabad szombatos vasarna­pot, csak akkor meg az anyu marad egyedül, mert Tamás bá­csinak is ma van a gyerekes va­sárnapja .., ebből is volt mér egy akkora balhé, mert a mama azt mondta az anyunak, hogv vagy a Tamás bácsi, vagy te cseréld fel a gyerekes vasárna­pot .., erre anyu azt mondta, hogy ugyan anyuka hagyja már ezeket a hülyeségeket... és er­re a mama újra bőgni kezdett, és azt mondta, hogy bánja már azt. amiért az anyut a világra hozta ... meg még azt is mond­ta. hogy soha többé nem teszi be a lábát az anyu lakásába ,,, ami persze nem volt igaz. mert, ami­kor az öcsém lázas lett. akkor a mama vigyázott rá... nehogy azt hidd ám. hogy az anyuék állandóan veszekszenek... a múltkor is amikor az anyunak születésnapja volt, akkor anyu kapott a mamától egy szép téli­kabátot. pedig még nyár van.,, igaz azt ls mondta: viseld egész­séggel szegény lányom, ha már egyszer így alakult a sorsod emi­att a szemét miatt.,, Tudod apa ezeket a szövegeket én nem szeretem hallgatni, mert ez a szemét, meg ettől a sze­méttől ... meg ilyeneket, ha mondanak, akkor mindig rólad beszélnek... a múltkor is Sze­geden voltunk, és ez a kis hűlve öcsém volt már máskor is ott veled ... és volt a piacon is.., és akkor látta a Csillag-bör­tönt ... és most ú ira ott voltunk anyuval, mamával, meg Tamás bácsival... és az öcsém azt mondta hogy az a nagy épület a Vörös Csillag börtön ... ezen a Tamás bácsi állati Jót nevetett, és mondta ennek a kis hülye öcsémnek, hogy ez a Csillag nem vörös... meg a máma még azt is mondta, hogy előbb-utóbb, te apa úgyis oda jutsz... amiből aztán megint nagyon nagy bal­hé lett... te a papa mondta a múltkor, hogy látott az utcán, csak nem akart odaköszönni ne­ked ... biztosan panaszkodni ia akart, mert képzeld el. az egyik este a Tamás bácsi hozott egy liter parasztpálinkát... és ott volt a papa ls... aztán a papa úgy itta. mint a vizet... még mondta is az anya. hogy apukám elég lesz már. .. később, úgy hét óra fele elment a papa... anyu meg aggódott nagyon, hogy szegény apám mar megint berú­gott ... pedig nem nagyon lát-' szőtt rajta ... igaz kétszer is ki­esett a kalap a kezéből... aztán a papa amikor hazaért megen­gedte vízcsapot a kádban, hogy majd fürdik... és bekapcsolta a tévét... és leült a tévé elé és elaludt... tudod, hogy a pa­páék a harmadlkon laknak... mérgelődve mesélte a szomszéd, hogy úKv kilenc óra felé csobo­gást haíl a fürdőszobából... tu­dod az a szomszéd, aki a föld- . szinten lakik ... hát akkor már csorgott a plafonból a víz... csönget erre a felette lakónak... de az ls bokáig járt a víziben... no még felébresztették a Dapát. meg elzárták a csapot elmúlt tíz óra... a mama meg már haza­ért... azt mesélték a gyerekek az Iskolában, ilyen klassz balhé régen volt a házban ... minden­ki veszekedett mindenkivel... de leginkább a mama a papával... örültek ennek a barátomék na­gyon. mert nem kellett lefeküd­niük ... a mama meg azt mond­ta, hogy majd ellátja ő a papa baját... és elővette a nyújtó­fát, hogy majd azzal veri el a papát... erre meg az egyik ön­kéntes rendőr, aki ott lakik a házban azt mondta, hogy ezt mégse kellene csinálni. Te apa. ha tudnák, hogy én ezt elmondtam, abból akkora balhé lenne... csakhát nekem te vagy az apukám ... és a ba­rátaimnak nem mondhatom el, mert nem tartozik ráiuk. meg nem is illik erről beszélni... te meg mégiscsak nz apukám vagy ... látod milyen rövid ide­tg voltunk csak itt. . . nemsokára hat óra lesz... és ha nem érünk pontosan haza. akkor meg anyu aggódik értünk ... látod most meg téged sajnállak, hogy nem lehetsz velünk... ne kísérj to­vább bennünket, mért' anya azt sem szereti, ha a kapuig jössz... azt mondja: nem veszed észre, hogy nem vagyunk már csecsp­mők ... szia apa ... és el ne fe­lejtsd. hogy két hét múlva rán­tott csirkét szeretne ebédelni ez a kis hűlve öcsém .. SZABÓ PÁL MIKLÓS l

Next

/
Oldalképek
Tartalom