Délmagyarország, 1982. március (72. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-27 / 73. szám

« « KÉPEINKEN: Jobbra, felülről lefelé: Szentes városképi .jelentőségű épülete a főtéren; első emeleti szintjén az eszpresszó kedvelt szórakozóhely. Alatta: a MIRKÖZ csongrádi részlegének egyik modern üzemcsarnoka. A makóiak joggal büszkék erre a mozgalmas architektúrájú épületre. A FÉG gyáregysége sok embernek biztosít munkaalkalmat, biztos megélhetést Makón. Középen: részlet a csongrádi borpince-labirintusból. Baloldalt, fenn: Makó új buszpályaudvara. Alatta: a szentesi téglagyár, mely a legkorszerűbbek közé tartozik Magyarországon. ÉVRŐL ÉVRE „Mit örökölt 1945-ben a megye?" — kérdezi az 1980-ban megjelent Csongrád megye című képeskönyv. Szegénységet, munkanélküliséget, megvámolt gyárakat. üres magtárakat. A mezőgazdaság korszerűtlen, az ipar csekély és egyoldalú volt. A tőkés iparfejlesztést a mezőgazdasági termékek feldolgozására alapozták. a mezőgazdaságban a nagybirtokos termelési szerkezet és néhány speciális kultúra volt honos. Ez a gazdaság sohasem tudott elég munkát adni a népességnek. A szentesi, vásárhelyi, csongrádi, szegvári kubikosok bejárták munkáért az egész országot a megye városaiban emberpiacnak nevezték a munkanélküliek gyülekezőhelyeit... A zsúfolt munkástelepi szoba-konyhák és a kiadó belvárosi lakások, a „morbus hungaricus" — a tbc — és a magánszanatóriumok, az analfabetizmus és a „kultúrfölény" elmélete jelzik az ellentéteket. A felszabadulás ideién az összkeresőknek csak egyötöde dolgozott az iparban, s mindössze nyolc. száz munkásnál többet foglalkoztató üzem volt a megyében. Tízezer lakosra 14 orvos jutott, ma 33. Emlékeztetőül talán ez a néhány mondat és adat is elegendő. Megmutatják, hogv honnan indultunk, milyen messziről érkeztünk el mai arcunkig. Az iparosítás már az ötvenes évek legeleién elkezdődött: Hódmezővásárhelyen mérleggyár és gyapotegrenáló (a mai HÓDIKÖT) épült, ekkor vetették meg a mai HÓDGÉP vállalat alapjait is. A sor persze folytatható, megépült a Tisza Bútorgyár új gyáregysége. a FÜTÖBER és a MJRKÓZ modern telephelye Csongrádon. Szentesen teljesen újjáépítették a baromfi-feldolgozót, elkészült a modern téglagyár és a Kontakta üzeme. Makón a FÉG létesített gyárat, erőteljesen fejlődött a gépgyár (ma a HÓDGÉP-hez tartozik már), de a fejlődésből nem maradt ki néhány nagyobb nagyközség sem. Elég ha az ország egyetlen csak exportra gyártó üzemét, a kisteleki sajtgyárat említjük. Ugyanitt teremtett új munkaalkalmat a Magyar Kábelrnűvek is, amikor üzemét felavatta. Lakótelepek. új városrészek születtek, híd épült Makón. Csongrádon. Algvőn és Szegeden: hogy a folyóknál maradjunk: magasabbra, erősebbre cserélődött ki a gátrendszer is. A megye városait újjávarázsolt utak kötik össze, mint ezt az olvasók láthatják. S a lapok híradásaiból tudhatják. Mert a hírekre, főképp a jó hírekre, nőttön nőtt az igény. Bizonyság erre. hogy 1975ben már 39 ezer 351 előfizetője volt a Csongrád megyei Hírlapnak. a Délmagvarországot 49 ezer 172-en járatták.