Délmagyarország, 1982. március (72. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-17 / 64. szám

Szerda, 1982. március 17. 3 Obsitot kaptak Szén Képünkön: a szegedi obsitosok egy csoportja Nagy László felvétele Á Honvédelmi Törvény alapján a hadkötelezettség felső korhatárát elért tartalékos tiszteket, tiszthelyetteseket, tiszteseket és honvédeket Szegeden, s Csongrád megye többi városában, járási .székhelyein márciusban ünnepélyesen búcsúztatják. A népfront vezető tisztségviselője köszönti az obsitlevelet kapottakat, a megyei hadkiegészítő és területvédelmi parancsnokság szervezésében. A meghitt hangulatú, műsoros búcsúztatókon, a honvédségben kiemelkedő eredményeket elért tartalékosokat kitüntetésben, elismerésben részesítik. Szegeden tegnap, kedden délelőtt a Komócsin Zoltán téri Ifjúsági Ház nagytermében dr. Kovács Lajos alezredesnek, a hadkiegészítő és területvédelmi parancsnokság vezetőjének megnyitója után szegedieknek adtak át obsitokat. Beszédet dr .Berencsi György egyetemi tanár, a Hazafias Népfront Szeged városi bizottságának elnöke mondott. Köszöntötte az obsitlevelet kapottakat, s elismeréssel szólt kötelességteljesítésükről. Dr. Kovács Lajos alezredes a Honvédelmi ,Érdemérmet adta át Rácz László tartalékos őrnagynak és Tamási Sándor tartalékos honvédnek. Parancsnoki dicséretet tizenhármán vettek át. A tatabányai 15/c jelű bánya szénvagyona már kimerült, ezért az idén bezárását tervezték. Közvetlenül a személyszállító függőleges akna alatt azonban akad még kiaknázatlan szén. Ennek az egyébként ' kitűnő minőségű szénvagyonnak a leművelésére dolgoztak ki biztonságos technológiát a szénbányák műszaki dolgoTermesztési rendszer Az idén 366 ezer hektárra nőtt az a terület, amelyen a szolnoki székhellyel működő gabona- és ipari növények termesztési rendszerének taggazdaságai a névben szereplő növényeket termesztik, közölték a GITR keddi szolnoki közgyűlésén. A tavalyihoz képest tizenhat százalékkal növelték a kenyérgabona vetésterületét: a búzán kívül tizenegyezer hektár cukorrépa és — csak Szolnok megyében — harminchatezer hektáros olajosmag termesztését fogja össze a rendszer, a termelési színvonal emelését új módszerekkel, technológiákkal, a nemzetközi tapasztalatok átadásával segítve több évre szóló megállapodást kötött a GITR « zágrábi mezőgazdasági egyetem növénytermesztési és növénynemesítő intézetével. Békés öregkor Idősek szociális helyzete Szegeden A portási hivatás eredményes gyakorlásához sok más mellett kitűnő memória is szükségeltetik. A kopogtató idegen ugyanis, legyen bármiféle címe, rangja, hálás, ha felismerik a fizimiskáját. Apróság, de fontos apróság. A portás felnéz a szalvétáról; int, mehetek. A paprikafeldolgozó irodaépületének folyosóján Szikszay Miklós igazgatóhelyettes száguld kezében lobogó papírlapokkal. Ma nyeri el végleges formáját a múlt év munkáját tükröző vállalati mérlegbeszámoló. Később a főmérnök szobájában bele. is pillanthatok a már elkészült oldalak egyikébe. A Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat, csak úgy, mint az elmúlt években, ismét jó eredménnyel zárta az esztendőt. Annyit hall az ember manapság . .. Egyesek már-már paprikaválságról beszélnek, túltermelésről meg csuda tudja miről... Itt ezt, nem tapasztalni. Az ilyesmit különben is megérezné a7 ember egy vállalat dolgozói és vezetői között járva-kelve. Nézzük meg közelebbről! A raktárban zsákhegyek, két munkás válogat közöttük, aztán a tartalmukat leönti az ásító garatba. — Receptura szerint válogatják össze a különböző minőségű szárítmánvokat — magyarázza Nagyi István, a termelési osztályvezető. — Naponta úgy. nyolc-kilencszáz zsákot mozgatok meg nyolc óra alatt — ezt már Koszó Imre teszi hozzá. Hetvenhárom óta dolgozik itt, s ahogy látom, olyan pontos mozdulatokkal, hogy akár óraműhöz is hasonlíthatnám. Alattunk zúg a kalapácsos daráló. A malomban a paprika édes szaga. Es csak a falak zöldek. Amiért ilyen színűre festették őket, az egy színdinamika nevű stúdium miatt van így. Néhány perc múlva már tisztelem a színdinamika tudorait. —' 'Huszonöt éve vagyok itt — mutat körbe a fömolnár —, ez az életem. Végigjártam a létrát, először szerződéses munkás voltam, aztán csoportvezető, művezető, aztán főmolnár. Az iskolákat is sorra vettem, a vége a malomipari technikusi oklevél ... Bezdán József közben végigsimít tenyerével a homlokán, apró piros foltok maradnak utána. — Hogy mi a mi tudományunk lényege? — kérdez vissza, s felfénylik a szeme. — Hát kérem, a jó paprikamolnár az együtt él a masinával ... — Igen — vág közbe Nagyi István — nem jártatja, hanem üzemelteti a gépet. Gondolom, érthető, hogy mit mondok... — Háromféle őrlési technológiát is alkalmazunk — mondja Bezdán — először a hengerszéken, aztán a kalapácsos őrlőn, végül köveken megy át a paprika. Az utóbbi a legfontosabb talán. Nem mindegy, hogy milyen hőfokra melegítjük a malomkövet! — És miért? — Mert végleges színét ott nyeri el a paprika. Hogy mindezt megértsem, Feri bácsi, a malomirnok kerít valahonnan egy stekkert. Ez a stekken afféle mintavevő. Aztán egy írkalapon megtekinthetem a különféle minőségű paprikaőrlemények teljes színskáláját. — Csakhát kő az már nincs — mondja Bezdán —, bezárták a Sárospatak melletti bányát. Ki kellett találnunk valamit. Ki is találtunk. Különleges műkőbői vanaak ezek a malomkövek. Történetük rövid, de viharos. Mindenesetre állják a próbát. — Az a baj — magyarázza, miközben a malom lépcsőin ereszkedünk alá, Nagyi István —. hogy nyugdíjba mennek a régi mesterek. Gondoskodnunk kell az utánpótlásról, s még addig, amíg a régiek el nem mennek, mert ezt iskolában nem lehet megtanulni, van ami csak az öregek fejében van meg. Elhiszem neki. Apja és három nagybátyja volt paprikamolnár. Az őrlemény végül a szitára kerül. Ám itt fordítva történnek a dolgok, mint a közmondásban. Itt az a jó. ha a paprikaszemek átesnek a rostán. Es átesnek rajta, hogy utána szépen becsomagolják a paprikát, s elkerüljön asztalainkra a világ minden táján. A gyár jó évet zárt tavaly. A fejlődésére mi sem jellemzőbb, hogy csak az innováció hozott a konyhára negyven milliót. Petri Ferenc Egy társadalom humánuma mindenekelőtt azon mérhető, hogy miképpen gondoskodik a rászorulókról. Mindazokról, akik életkorukból adódóan még, vagy már nem képesek önálló életvitelre. Ennek okán törődnünk kell a gyermekekkel, kik jelenünk folytatói lesznek, s az öregekkel, kik lehetővé tették számunkra a jelent. Támogatni öregjeinket nem lehet kényszerű kötelesség. Mindannyiójukban apánkat, s anyánkat kell hinnünk, s akkor bizonnyal tiszta szívvel éljük meg segítésünk „kényszerét". A család törődését nem pótolhatja senki, hiányát legfeljebb enyhítheti az intézményes gondoskodás. A társadalmi támogatás lehetőségeiről beszélgettem dr. Zlatarov Sztojcsónéval, a városi tanács szociálpolitikai csoportjának vezetőjével, aki többek , között elmondta hogy az idős korú lakosság számát tekintve — a körülbelül azonos lakónépességű megyei városok között — Szeged a második helyen áll az országban. Városunkban 33 ezer a nyugdíjkorhatáron felüliek száma, melyből 5—6 ezer ember részesül esetenként vagy rendszeresen szociális ellátásban. A boldog öregkor egyik alapfeltétele, hogy az idős ember életét a magateremtette megszokott környezőiben, a család közelségét, szeretetét élvezve élhesse. Vannak azonban olyan családok, melyek sem anyagilag nem tudják támogatni szüleiket, sem pedig ellátásukról, szükségleteik kielégítéséről nem képesek gondoskodni. Ezekben az ese-, tekben kell az államnak átvállalnia az egyedül élő, segítségre szoruló idős emberek támogatását. Az úgynevezett területi szociális gondozás során rendszeres, vagy rendkívüli segélyekben részesítik az öregeket. A házi gondozást azok az egyedül élők veszik igénybe, akik saját lakással és megfelelő összegű nyugdíjjal ugyan rendelkeznek, de egészségi állapotuk miatt önmaguk ellátására, ügyeik intézésére nem képesek. A gondozók a bevásárlástól az étkezésen keresztül a fürdetésig, takarításig minden szükséges tennivalót elvégeznek. A magány, a társtalanság minden ember életében súlyos lelki válságot okozhat, idős korban ez fokozódik a „felesleges vagyok" érzésével. Sokszor kóros lehangoltsághoz vezető lelki állapotot enyhíti, ha a gondozók a beszélgető partner szerepét is vállalják, hiszen az öregek lelki egészsége éppoly fontos, mint testi épségük. Mindazok, akik az otthoni magánytól, menekülve kortársaik társaságára vágynak, az öregek napközi otthonába járnak. A városban hét ilyen intézmény működik, ahol kellemes időtöltés mellett — 200—300 forintos térítés ellenében — étkezést kapnak, s állandó orvosi ellátásban részesülnek. Még néhány évvel ezelőtt is az emberek többsége előítélettel viseltetett a szociális otthonok iránt. Szegényháznak tekintették, ahova az öreg ember meghalni megy. Napjainkban már egyre kevesebben gondolkoznak igy, mindinkább nő azoknak a száma, akik a társas együttlétre, kényelmes életre, teljes kiszolgálásra vágyva kérik felvételüket az otthonokba. Nem jelenti ez azt, hogy minden idős ember könnyű lélekkel költözik az intézetbe. A megszokott környezetből, az otthon életébői történő kiszakadás, az új közösségbe való beilleszkedés és alkalmazkodás sokaknak nehézséget okoz, míg másoknak könnyebben megy. Azok az öregek kerülnek a szociális otthonokba, akik önmaguk ellátására teljesen képtelenek, vagy rossz körülmények között élnek. Háromszázhetven idős ember lakik az alsóvárosi és a petőfitelepi otthonban, ahol minden tekintetben gondjukat viselik. Hasznos, célszerű foglalkoztatásuk, kulturális, szórakoztató programjaik, pszichés gondozásuk is biztosított. Az igények növekedése miatt az elkövetkezendő években új létesítményekkel bővítik a hálózatot. Ez év végére készül el a Tolbuhin sugárúti öregek otthona. A 110 férőhelyes, garzonjellegű lakásokból álló épület kényelmesebb és korszerűbb lesz a két meglevőnél. Ennek közvetlen szomszédságában építik fel — várhatóan 1984ben — a másik, ugyanilyen házat, melyben helyet kap a közös konyha és mosoda is. A szociális gondozás kü-. lönböző formáit az érdekelteknek kell kérni. Sok esetben azonban pontosan ők maguk nem tudják, hova forduljanak segítségért, esetleg szégyenlik elesettségüket. Ezért fontos figyelnünk a tágabb környezetünkben élő idős emberekre, s az intézményesített gondozásra szorulókra fel kell hívnunk az illetékesek figyelmét. A tanács egészségügyi osztálya minden bejelentést megvizsgál, s a szükséges környezettanulmány után megállapítja a szociális gondozás valamely formáját Mindannyiunk közös kötelessége figyelni rájuk. Rajtunk is múlik, hogy életük alkonyán is legyen helyük, feladatuk, céljuk. Egyszerűbben: segítenünk kell életet adni az éveiknek. K. K. Tájházak Űj köntösbe öltöztették a Fertőszéplaki Népi Műemlékegyüttest. Épületeit még az idén tájházakká alakítják — jelntették be a Hazafias Népfront Győr-Sopron megyei bizottsága műemléki albizottságának keddi ülésén. Fertődön. Az öt nádfedeles vályogházsor a Nyugat-Dunántúl népi építészetének jellegzetességeit őrzi: fűrészfog mintára épültek egymás mellé. A tanácskozáson elmondták, hogy az épületegyüttest az országos műemléki felügyelőség több éves munkával újította fel, berendezése a soproni Liszt Ferenc Múzeum feladata. A házak a Fertő tó menti néprajzi emlékeknek adnak otthont. Meréfftffef a ligetben Az újszegedi ligetben fölháborító merényletet hajtottak végre; megöltek huszonhat öreg tölgyfát. A tettesek és az áldozatok eltűntek. A fenti közlésben sajnos nincs semmi humorizálás, tévedés. Nemrégiben éppen arra vitt az utam, s emlékszem rá, a favágók hogyan terelték el a forgalmat, mivel a jó harminc méter magas tölgyfáknak kellett a hely. Szemben a Sportcsarnokkal egymás után 26 darab százesztendős fakirály bukásának lehettek szemtanúi az emberek. Miért volt erre szükség? Erdőmérnök ismerősöm azt mondta — amikor fölemlítettem és meg is mutattam a merénylet színhelyét —, hogy nincs rá elfogadható magyarázat. Végig vizsgálgatta az ott maradt tuskókat, s kijelentette, mind egészséges volt. Legfeljebb a fölső koronájukat támadhatta meg az úgynevezett „csúcsszárazság". Emiatt azonban nem szokták kivágni a fákat, hanem a csúcsot távolítják el, s. utána akár újabb száz esztendő is elröpülhet az öreg tölgyek feje fölött. „Olyan ez — mondta a mérnök —, mintha valakinek a frizuráját kellene megigazítani, de lecsavarják a fejét hajkoszorújával együtt." A tölgyfa hazánk legértékesebb fája, különösen fölbecsülhetetlen az értéke a városi környezetben, a kedvelt ligetben. „Holtában" is drága, a szakember legkevesebb 300 ezer forintra becsülte az értékét még akkor is. ha a fatelepen adják el. Az áldozatul esett 26 darab tölgyfát nem lehet pótolni, hiába is ültetnek helyükre csemetét. Hogyan történhetett ilyen merénylet az újszegedi ligetben? Világos nappal, a városlakók szeme láttára? Hol, s ki, vagy kik adhattak erre engedélyt? S hova tűnt el a nagy mennyiségű faanyag? Kik végezték e vandál munkát, kik a merénylők? Az erdőmérnök csak hallomásokra hivatkozik. Állítólag vizsgálatot is indítottak ebben az ügyben. Várjuk a vizsgálat eredményeit. Hiszen ilyen vandalizmusra aligha lehet fölmentése bárkinek! G. I.