Délmagyarország, 1982. február (72. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-27 / 49. szám

ÉVRŐL ÉVRE KÉPEINKEN: Jobbra, fenn: a Belváros rekonstrukciója a Marx tér környéken kezdődött Szegeden, az 50-es évek végén. Ehhez. kapcsolódott a Kossuth Lajos sugárút átépítése, ami töl is valóban nemzetközi főútvonallá vált a város közle kedésj főutcája. Képünk a nemrégiben éniilt DÉLÉPszékház tetejéről mutatja a rókusi panorámát. Mafla: az ATIVIZ1G üdülője Újszegeden. A Centrum Áruház és az olajosszékház (az utóbbi Pazar Miklósné munkája), a szegedi Belváros egyik meghatározó tömbie. A Nagykörút és a Petőfi Sándor sugárút sarkán épült ez a =zép architektúrájú középmagas ház. Középen: a Hermán Ottó kollégium homlokzata. A bal sarokban- a 10. számú Volán cs a XI. számú \FtT közös székháza Szeged ipankiirz.etében. \ montázson a Volán egyik szerelőcsarnoka is látható. városi tanács, a megyei szervek támogatásával, kiállítóinak közreműködésével rendeztük be a város nagy ipari kirakatát, a vásárt. Az eddig megrendezett vásárok gazdasági és erkölcsi sikere arra kötelez bennünket, hogy az idei tartalmában, mondanivalójában. külső megjelenési formájában is többet, értékesebbet adjon, mint a korábbiak. Biztosak vagyunk abban, hogy a vásár az előző évekhez hasonlóan sikerrel járul hozzá az ipar. a kereskedelem üzleti kapcsolatának erősítésében." 1972-ben készült el az első kiállítási csarnok a Marx téren. A centenáriumi ipari vásárra ünnepi kiadvány is jelent meg. Sz. Simon István szerkesztésében. Ennek bevezetőiéből idézünk: „A Szegedi Ipari Vásár tartalmában és minőségében a szocialista építés folyamán vívta ki valódi rangját. Százéves múltja ellenére sem versenyképes — nem is szándékozik versenyre kelni — országos vásárainkkal, a vidéki vásárok sorában azonban megőrizte korához illő rangját. Ennek érdekében rendkívül sokat áldozott a város, anyagiakban és társadalmi energiákban egyaránt. Jó és felemelő érzés, hogy a hagyománytisztelet nemcsak szegedi magatartás. A kiállítók vissza-visszatérő sora. az érdeklődés szüntelen megújulása és megsokszorozódása igazolja a szegedi vásárügy iránt elkötelezett városvezetők, politikai és társadalmi szervek, üzemek és vállalatok fáradozását. A száz esztendő nekünk, szegedieknek nemcsak hivatkozás — inkább kötelesség. A hagyomány megőrzésének és szüntelen továbbfejlesztésének kötelessége." Az első szegedi ipart vásárt 1876. augusztus 20-a és szeptember 10-e között rendezték. 2 ezer 227 kiállító vett részt. Színhelye a szegedi Főreáltanoda (ma az egyetem központi épülete) volt. A felszabadulás után felújítottuk a hagyományt. A Szegedi Népszava 1946. szeptember 14-i számában olvasható a vásár megnyitásáról írott cikk, amely szerint ha szerény keretekben is, energiáját, élniakarását ékesen igazolja a ma megnyíló XIV. Szegedi Ipari Vásár, ... a dolgozó kisiparos és nagyipar fogott össze szerencsésen ezen a kiállításon." A 16. Szegedi Ipari Vásárt 1948ban tartották. Ezt a Nagyszegedi Városi Pártbizottság a felszabadulás utáni fejlődés rövid három évének egyik legnagyobb eredményeként könyvelte el. A vásár történetének következő állomása: a város életében sok tekintetben meghatározó jelentőségű év volt 1959. A felszabadulásának 15. évfordulójára készülő város szépet, nemeset, művészit, emberit akart felmutatni az országnak a Szegedi Ünnepi Hetek felújításával. S valóban sok szép látnivaló került a nyolcezer négyzetméter területű vásárba, melyet a Horváth Mihály utcában és környékén rendeztek. Már az első napon 9 ezer ember nézte meg a termékbemutatót. A 25. vásárt a felszabadulás 25. évében rendeztük. A Gazdasági Bizottság 1971. január 19-én határozatot hozott a vidéki vásárok rendezéséről. Az akkori szavakhoz ma sem lehet tulajdonképpen hozzá tenni semmit. Igazságuk hosszú időre érvényes... Nem sokkal később megalakult a Szegedi Ipari Vásár és Kiállítás Igazgatósága. Az 1971-ben rendezett vásár katalógusa előszavában ezt olvashatjuk: „A szegedi