Délmagyarország, 1982. január (72. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-09 / 7. szám

Szombat, 1982. Január 5. 11 mmnzxzDM. A gyógyultakról alig hallunk... Küzdelem a daganatos betegségek ellen A daganatos betegségekkel való foglalkozás jelentősé­ge napjainkban egyre nő. Magyarországon évente mintegv 25 000 daganatos beteg hal meg, több mint 120 000-re tehető a be­tegséggel nyilvántartottak, s kö­zel 27 000 az évi új betegek szá­ma. A betegek kor szerinti meg­oszlása is azt mutatja, hogy szá­molni kell a rosszindulatú daga­natok társadalmi súlyával: nők­nél minden negyedik, férfiaknál pedig minden ötödik daganatos beteg 50 éven aluli. Érthető te­hát, hogy a daganatos betegsé­gek nemcsak az orvost közvéle­ményt, hanem az egészségügyi kormányzatot, sőt azon túlmenő­en egész társadalmunkat foglal­koztatják. Már nem utópia A tudósok szerint a daganatos betegségek kb. kétharmada is­mert okokra vezethető vissza. Az ember tűrőképességét meghala­dó ionizáló sugárzás, a környe­zetünket szennyező kémiai anya­gok hosszú sora és más bioló­giai hatások egyaránt lehetnek rákkeltő tényezők. A környezet­védelem biztosítása a rákmeg­előzés egyik legfontosabb fel­adata. A radioaktivitás daganatkeltő szerepére Intő példa a nukleá­ris robbantások során szerzett sok szomorú tapasztalat. De ugyanez mondható el a kellő su­gárvédelem hiányában végzett ipari vagy gyógyító tevékenység­re is. amely sok esetben dagana­tos betegséghez vezet (pl.: leu­kémiához). Túlzott ibolyasugár­zásnak kitett bőrön is gyakrab­ban keletkezik rák. A daganatkeltő tényezők hosz­szú soraiba sorolhatjuk a hely­telen táplálkozási szokásokat, a nitrozaminnal szennyezett vizet, vagy a műanyaggyártás alap­anyagának, a vinikloridnak a be­légzését 6tb. Az eddigi megfigyelések és tapasztalatok ^alapján elmondhat­juk. hogy a ' rák keletkezésének ugyan még nem minden, de szá­mos okát már ismerjük, ezért a daganatos betegségek megelőzé­se napjainkban nem utópia, ha­nem realitás. Ennek érdekében szükséges az, hogy a környezet­védelemben hathatós intézkedé­sek történjenek, és világosítsuk fel az embereket a káros szoká­sok (dohányzás, helytelen táplál­kozás. elhanyagolt sexualis hy­giéne) kiküszöbölése tekinteté­ben. A daganatos betegségek felis­merése területén, a daganatelle­nes küzdelemben, elsősorban az ún. rákmegelőző állapotok felfe­dezésével érhetjük el a legna­gyobb eredményt. E betegségek ugyanis hosszú ideig tünetmen­tesek, azonban szűrővizsgálattal felismerhetők és meggyógyítha­tok. A szűrés módszereit főként a méhnyakrákra, kisebb mérték­ben az emlőrákra dolgozták ki. Az érintett női lakosság mint­egy egyötödét vizsgálják évente, ami kevésnek mondható. Meg­felelő szervezettséggel a méh­nyakrákot ugyanúgy fel lehet számolni, mint pl." a tbc-t. Eh­hez azonban mintegy 2 millió nő szűrésére volna szükség. Ezt a hatalmas munkát az onkológu­sok egymagukban — jelenlegi kevés számuk miatt — nem tud­ják elvégezni Ennek kiküszö­bölése érdekében célszerű len­ne a nőgyógyászokat ls bevonni, akik minden egves nőgyógyásza­ti vizsgálat alkalmával a szűrő­vizsgálatot is elvégeznék, mely­nek alapjául a cytológiai vizsgá­lat elvégzése szolgálna. m Hasonló szűrést kellene meg­szervezni az emlőrák felkutatá­sában is. Ezt részben a nőevóc. gyászati vizsgálattal kapcsolat­ban részben a tüdőszűrés alkal­mi v a' végeznék el. A kö'elező tüdőszű-é vizsgálat a ko-ai tü­dőrák felismerését szolgálja. To­vábbi lehetőségek vannak a bő­rön. a szájüregben. a gégében le­vő daganatok és rákmegelőző ál­lapotok felismerésére, de ide so­rolhatjuk a végbél- és a prosta­tadaganatokat is. Sainos. ma még nincs általános. minden szervre vonatkoztatható rákszű­rés. ez a jovö feladata. A rákmegelőző állapotok és a korai rákok gyógyíthatósága megoldott ­Nemcsak az idősek betegsége A daganatos betegek gyógyí­tása a daganatellenes küzdelem központi kérdése. A közvéle­mény még ma is úgy tudja, hogy a rák gyógyíthatatlan. Ezzel kap­csolatban az az igazság, hogy nem a rák, hanem az előrehala­dott. későn felismert és a szer­vezetben már szétterjedt beteg­ség a gyógyíthatatlan. Magvar­országon az összes daganatos be­tegségek kb. 40 százaléka végle­gesen gyógyítható, a betegek to­vábbi 30 százaléka pedig tartó­san tünetmentessé tehető. Csak a fennmaradó kb. 30 százalék­nyi beteg számára nincs lehe­tőség jelentős segítséget nyúj­tani. Nagv általánosságban azt szokták mondani, hogy a rák az öregek betegsége. A valóságban nem így van. mert pl. a nőgyó­gyászati • rákok közel egyharma­da 50 éven alul jelentkezik, s ezek nagy százalékban gyógyít­hatók. A gyógyítás ma az ún. komp­lex therápiára épül. mely ma­gában foglalja a sebészeti, a su­garas és a gyógyszeres kezelés célszerű, kombinált alkalmazá­sát. A daganatos betegségek gyó­gyíthatóságáról — sajnos — ke­vesen tudnak, mert a közvéle­mény e kérdésben egyoldalúan tájékozott. Ez annak tudható be — mint ahogy mondani szokták —, a halottakról gyászjelentés készül, a gvógyultakról viszont alig hallunk. Ugyanis nem akad olyan beteg, aki vállalkozna ar­ra. hogy az esetleges csonkító műtétéről és annak sikeréről nyilvánosan beszámoljon. Ezért volna fontos a közvélemény he­lyes és őszinte tájékoztatása. A daganatellenes küzdelem szervezettsége Magvarországon nagy múltra tekinthet vissza. Már 1952-ben megalakult az Or­szágos Onkológiai Intézet. és Európában az elsők között vol­tunk az onkológushálózat meg­szervezésében. Elsőként a méh nyákrák elleni küzdelem került ' napirendre, megszervezték a cytológiai vizs­gálat lehetőségét ls. A szervezés eredményeként emelkedett az időben felfedezett korai méh­nyakrák esetek száma. A hagyományok útján A daganatos betegek rehabi­litációja viszonylag új kutatási terület, jelentősége azonban egy­re nagyobb. Az onkológiai be­tégek rehabilitációját két fő irányban kell végrehajtani: és­pedig a fizikai és a pszichológiai rehabilitáció irányában. A fizi­kai rehabilitáció célja a funkció helyreállítása, mely főleg az or­vos feladata. A pszichikai reha­bilitáció feladata a sérült egyén lelki alkatának helyreállítása, és a társadalom hasznos tagiaként való beilleszkedésének elősegí­tése. A leírtakból megállapítható: a dagánatos betegségek felismeré­sével és gyógyításával kapcso­latban a közvéleményt megfele­lően tájékoztatni kell. Éspedig: tudatositani. hogy a rákos beteg­ségek egy része megelőzhető, és ebben a környezeti ártalmak ki­küszöbölésének nagy szerepe van; továbbá, hogv az időben diagnosztizált daganatos beteg­ség gyógyítható. Különös nyoma­tékkal fel kell hívni a figyelmet a rákszűrés fontosságára Befejezésül Idézem Eckhardt Sándor professzor sokszor el­mondott szavait: „A ráktól nem félni, hanem tenni kell ellene." DR. HETYEI PAL Sárközi György Szegeden Sárközi György (1899—1945) nevét s munkásságát az Iroda­lomkedvelők jól ismerik. Mint a Válasz szerkesztője s kiadása anyagi föltételeinek egyik bizto­sítója, mint a nagy hírű Aío­gyarorszáa felfedezése c. sorozat kiadó szerkesztője, s nem utol­sósorban. mint író jelentős alak­ja volt a két világháború közöt­ti magyar szellemi éleinek. írói s irodalomszervezői teljesítmé­nye ma is számon tartandó tel­jesítmény. művelődésünk törté­netének szerves része. Szegedi látogatásáról s kap­csolatáról azonban a kutatás nem tud. Pedig járt a városban, s találkozott a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának né­hány tagjával is. Buday György Szegeden őr­zött levelezésében. — ennek is- . meretét dr. Buday Margitnak köszönhetem — számos Sárközi­levél van. E levelekből kiderül, hogy Sárközi és Buday közt 1936­ban (s részben még 1937-ben is) 6zoros kapcsolat volt Mint az Athenaeum könyvkiadó- lektora. Sárközi szerkesztette azt a Mau­riac-kötetet (Jézus élete), amely­nek kb. félszáz illusztrációját Buday György metszette fába. (E metszetek java 1937-ben nagydíjat nvert a párizsi világ­kiállításon, jóllehet a részt ve­vő művészek között olyan nagy­ság is szerepelt, mint Picasso!) Kapcsolatuk azonban. nem re­ked meg a könyv kiadásának megbeszélésénél, az ügyintézés­nél. Buday írt a Sárközi szer­kesztette Válaszba is. Sárközi pedig Szegeden is meglátogatta az akkor már jónevű fametszőt. Budayhoz írott levelet " közt fönnmaradt egy levelezőlapia (kelte 1936 szept. 6.). amely­ben érkezését jelezte: Kedves Barátom. Kedden minden valószínűség szerint Szegeden leszek. 11-kor érkezem Ha időd és kedved van naa :on örülnék, ha együtt lehetnénk. Addig is ölel Sárközi György A lap címzése: Ns Buday György úrnak Szeged Ze rge-utca Érkezése tervezett naoia. kc'd: %-evtember 8. volt. Sárközi ezen a raroii minden va'ószi ,ű-éi' szerint valóban meg is fordu't a vái-sban. Szeptember 29-i ía Maurac-kötet tervezett kivitele­zéséről tudósító) levelének egy bekezdést legalábbis ezt teazo'­ia „A magam részéről — uta ekkor Btdaynak — még meg­köszönöm Neked azt a kedves fogadtatást és kalauzolást, amelyben Szegeden részesítettél ba-átaiddal együtt. Nagyon jó érzésekkel jöttem haza tőletek." Sajnos, források híján, egy­előre nem tudjuk, e találkozón a Szegedi Fiatalok közül kik vettek részt. A Művészeti Kollé­gium több tagja (Ortutay. Rad­nóti. Reitzer stb.) ekkor már nem élt a városban. így ők alig­ha lehettek a vendéglátók kö­zött. Gáspár Zoltán azonban még Szegeden volt. így ő találkozha­tott Sárközivel. S valószínűleg Szegedre érkezett ekkor Erdei Ferenc is. Ö ugyan ekkor már Makón élt s dolgozott, de tud­juk róla. gyakran (egyes adatok szerint hetente) megfórdult a városban; Budayval találkozott, az Egyetemi Könyvtárban kuta­tott stb. S neki Sárközivel egyébként is volt közös dolga; a Futóhomoknak, amely akko­riban készült, szintén Sárközi volt a kiadói szerkesztője. A könyv nyomdai kéziratán keze­vonása, korrekciós javaslatai ma is láthatók. — Természetesen a találkozáson (Budayn. Erdein és Gáspáron kívül) még mások is jelen lehettek. Hogy miről folyt a szó közöt­tük, csak találgathatjuk. Való­színű azonban, hogv a Mauriac­kötet megbeszélnivalói mellett szóba kerültek a Válasz és a Futóhomok kiadásaínak kérdé­sei. a közélet úi fejleményei s más aktuális hírek, események. Érdekes, hogv Budavék a vá­rossal ls megismertették Sárkö­zit. A vendéglátás e formáia. úgv látszik, szokásuk volt: ko­rábban. tudjuk, ugvanígy tettek a Szegedre láfogató Kner Imré­vel.. Veres Péte-rel. Illyés Gyu­lával s másokkal ls. Te-mó-zetíson e- a találko­zás. Sárközi e szegedi lítogatá­sa. látszólag, apró. említésre sem nagyon érdemes epizód. Az ilven látogatások, az ilyen találkozá­sok voltak azonban azok a szá­lak. amelyek Szeged szellemi életét — szinte észrevétlenül — a nagv országos tendenciákhoz kapcsolták. LENGYEL. ANDRÁS Élet u t ak mérföldkő vei Túrkevétől Szegedig ...Aztán Id mondta magá­nak. hogy a világon vagyok? Nem értem, miért pont engem, Koós Sándort keresett meg, amikor annyi derék ember van. aki többet, jobbat, szeb­bet tud mesélni, nálam. Én semmi különöset nem csinál­tam ... csak igyekeztem tisz­tességesen élni. Eddigi életem fele a kapitalizmusban telt... és hát kommunista sem mind­járt lettem, nem megy az egyik napról a másikra. Nagy utat tettem én meg Túrkevé­től Szegedig! Itt ez a kép a ..Magyaror­szág története" könyvből, lát­ja? „Vörös ruhába öltözött gyerekek üdvözlik a felvonu­lókat." Ez az első szabad má­jus elsején készült. Balról a harmadik, ez, aki emeli a ke­zét, az vagyok én. Nem tu­dom már, ki írta a verset, amelyet én szavaltam az Or­szágház téren. „Itt van úira májút elseje A levegő dallal van tele Zengedezzük hát mi is [dalunk Proletárok, mindnyájan [testvérek vagyunk Hódít a zászló, mit [viszünk,.." — ejnye, tovább nem emlék­szem. Bokányi Dezső odajött hozzám, és megsimogatta a fe­jemet. Azért él bennem ele­ven emlékként, mert ő, a „nagy ember", a szónok ked­veskedett, vaey azért, mert az árvaházban, ahol akkor éltem, ajándék egy simogatás — nem tudom, de ezzel a fényképpel együtt őrzöm ... öt év árvaház után vissza­mentem Túrkevére, ahol ha­diözvegy édesanyám férjhez ment egy amerikás asztalos­mesterhez. Nála tanultapi meg a szakmát. Érdekes egy em­ber volt. Vasárnaponként a ház előtt játszotta gramofonon az Internacionálét. Hiába piszkálgatták a csendőrök, nem ért neki a szó. Asztalossegéd voltam egé­szen 1932-ig. Dolgoztam ott­hon, Kevlben, Mezőtúron, Budapesten. Nézze csak. itt ez az újsághirdetés a Népszabad­ságban, asztalosokat, meg mi mindenféléket keres felvételre a Csepel Művek. Az egykori Weiss Manfréd! Mit kilincsel­tem harminckettőben, hogy bejussak? Azt nem lehet el­mondani. De azt se, hogy fel­vettek! Kiváltottam hát az iparengedélyt. Tudja, hogy ment egy túr­kevei iparosnak? Amikor az első lányom született, nem volt mit ennie a feleségem­nek! Másnap jött egy megren­delő — mindjárt lett kenyér. Harmincnyolcban visszaad­tam az iparengedélyt, és egy kereskedelmi vállalathoz sze­gődtem. Aztán jött a háború. Tudja, aki 1944. március 19-e után a keleti fronton volt. ami borzalmat látott, egyszeriben megváltozott a lelkében min­den. Kolomea védőkörzetébei még az oroszok ellen harcol­tunk, de mire áthelyeztek Prága alá, az egész zászlóalj átállt a szovjet csapatokhoz. Mi német csoportokat segítet­tünk lefegyverezni. a cseh partizánok és a szovjet kato­nák Irányításával. Cseh-orosz menlevéllel a zsebünkben Jöt­tünk hazafelé. Bécs alatt meg­állított egy szovjet tábornok. „Mennyi ideig voltak a fron­ton?" „Másfél évig." „Meny­nyi ideig harcoltak mellet­tünk?" „Másfél hónapig." „Az kevés, nincs arányban a ket­tő." Így kerültünk fogságba. Mariupolban — most Zsda­novnak hívják — egy csuda okos emberrel barátkoztam össze. Fél év alatt megtanult oroszul, pedig az elején még én kérdeztem kl tőle a szava­kat. Rengeteget tanultam tő­le. ö volt Jánossy Lajos. Aka­démikus lett. Vele együtt jár­tam ott az antifasiszta szom­batokra. Ott tágult a látóköröm, kezdtem Jobban érteni a poli­tikai összefüggéseket. Még többet jelentett Luckenwald. Az ifjúsági étnevelőtábor. Jú­niusban vittek át bennünket, szeptemberben indultunk haza. Ezalatt a foglalkozások után minden szombaton odatették elénk a mozijegyet az asztal­ra — lefoglalt eredeti német filmfelvételeket vetítettek. Többet ért az száz előadásnál, mit követtek el a nácik... Negyvenhat január 10-én értem haza Túrkevére, s 11­én már tömeg előtt beszéltem a pártgyűlésen. Elmondtam, hogy apám 1917-ben Archan­gelszkben halt meg. Én, aki ellenük harcoltam, lehetőséget kaptam, hogy tanuljak, haza­jöhessek — építeni, újjáépí­teni. Ekkor lettem én kom­munista. Megszerveztem a kevi iparosokat, felépítettük az iskolát. Aztán én ls Iskolára kerül­tem, Hajdúszoboszlóra, utána meg a KlOSZ-hoz, Debrecen­be, innen pedig Nyíregyházá­ra. Titkár lettem. A KIOSZ­tól az OKISZ-hoz kértek át, ezután megint iskola követke­zett majd Szeged. A megyei KISZÖV-nek titkára, majd el­nöke lettem 1951-ben. ötvenhat október 23-án ép­pen Pesten voltam, s láttam a fölvonulást, szobordöntögetést Két nap múlva Vásárhelven, az akkori megyeszékhelyen Jelentkeztem Bán László MHSZ-szakaszába. hogy véd­jem a megyei pártbizottságot. Azóta le nem teszem a fegy­vert. Október 30-án leszerel­tem Vásárhelyen, és felszerel­tem Szegeden, a Tisza-szálló­ban, a karhatalomnál. Ekkor kaptam meg a felmondásom a munkástanácstóL Elmentem egy gyűlésükre, de kidobtak, „kommunistának nincs helye itt". Aki mondta, később disz­szidált. majd diverzánsként tért vissza. Márciusban megszűnt a karhatalom, beléptem a mun­kásőrségbe. Azt mondta múltkor egy is­merősöm, „bolond vagy te, Sanyi bácsi, hogy hetvenhá­rom évesen munkásőr vagv?" Erre végiggondoltam az éle­tem az árvaháztól Idáig, eszembe jutott a három lá­nyom és számba vettem mit aHott rt'rem ez a reid*-«-. Hát tudom, bogy ha úira kezdhetném, újra ezt tenném. No. de befejezem, mert el­fáradtam: szolgálatban voltam az éjszaka. L Z8. Botár Attila Rekedtes válasz Nvílt lázadás, hogy élek? Jól van. Neandervölgyi csontokért bomoltam, s szoknyákért, estiében engedelmes övekért — ó. napsütés, kegyelmezz! Eső 'eleitett l't. \ ie„erhető testet nem védi ftovény. se tető — s tartozása némi történelemhez: versem sipirc, mert ólomgőzös est lesz

Next

/
Oldalképek
Tartalom