Délmagyarország, 1981. december (71. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-24 / 301. szám

123 Csütörtök, 1981. 'december 24; Infarktusveszély E

lment hét B. B. pályatársam is. a szokott módon. Reggel bontott levelében még azt írta. kikezdhetetlen az egészsége, este meg halálának döbbenetét kopogta egvkedvűen a telex. Egykedvűen? Ez a szó nem képes érzékeltetni azt a tökéletes közönyt, amit egv modern hírmasina képes produkálni Űgy veri a betűket egymás mellé, ahogyan géppuska ratatázza a halált, s elképesztően mindegy neki. vidámító, vagv keserítő szöveget ömleszt. „Váratlanul elhunyt..." — kalapálták az apró acélkarok, anélkül, hogy megremegtek, vagy lelassultak volna. Ötvenöt éves markáns. arányos fölépítésű, kisportolt, erőtói duzzadó férfi volt B. B„ mindig nyugalmat keltő ióke-. dély forrása. „Nem szabad leállni pajtás, mert az a vég" — erősítgette, amikor találkoztunk. Azt hittem, ezzel a fölfogással és eiettöltettel megéri tán a száza lik tavaszt Is. pedig tudhattam volna, mi a nagy törvény: az újságírók ötvenen túl már várhatták a csöngetést, mert csak ötvenkét esztendőt bírnák átlagosan. Ha egv közUlük megéri az aggastyánkort. akkor kettő-három szinte bizonyosan leköszön a negyedik és az ötödik ÍKSZ között. Optimista barátom is csak külsőre festett Adonisznak, azt gondosan palástolta, hogy legbelül, ahol igazi énle lakott, a nagyon tevékeny közéleti emberek fáradsága nyomasztotta. Az alattomos infarktus terítette le őt is. amely úgy támad, mint tigris a bozótból, s nincs tekintettel arra, hogv ki mennyire teljesítette küldetését, hogyan végezte el a dolgát. Tűnődöm, vaion mikor megyek vtána. Meddig lesz még erőm elvtársaim, barátaim, enyéim között maradni? Egyszer mér voltam úgy. hogy alkudoznom keliett a halállal, néhányan már alighanem várták is. hogv rámhúzzák a sárgáföldet. áz életpárti klinikusok azonban visszaküldték a munkahelyemre. Szerencsém ez. vagv vereségem? Nem tudhatom. Mindenesetre szeretném látni, mire végzi lf•abb nemzedékünk azt. amit mi határtalan optlmizimussal. könvékig nekigivűrkőzve elkezdtünk. Nem az elmúlástól vlszolygok tehát. hisz eteklíttetben telies a demokrácia, hanem a mi küzdelmes életünktől fáj. na elköszönni, miután úgy nagyiából tető alá hoztuk szerelmetes szocializmusunkat. Rettentő sokat izgultunk, verekedtünk, alázkodtunk érte. Olykor mi. kommunisták is cibáltuk egymás idegeit a módszereket tisztázandó, mára azonban nyugodt lelkiismerettel merem állítani: megérte százszorosan és milliószofosan. Még akkor is megérte, ha közülünk spkaxnak ráment az egészsége. Aligha lehet számunkra teljesebb révbelutás. nagyobb sikerélmény annál, hogy elértük: egv célra, nemzetünk fölemelésére irányul az értelmes magvarok figyelme. s olyan a társadalmi légkör, amelyben meglehetősen jól érezheti magát minden emberfia. aki szereti szívni a ió levegőt és teremteni, boldogulni akar. Annyit építettünk vállat vállhoz feszítve mióta egészen miénk lett a ml országunk, hogy fölemelő érzés ránézni. Szegeden és a megyében olv sok úi dolog, annyi szín. kényelem, hangulat. olyan harmónia és biztonság jelzi alkotó képességünket, jjogy tüzetes la latromba szedésük már szihte lehetetlen. És az MSZMP, a munkálkodásunkhoz hűen világító lámpás. vaion merre mutatia maid holnap az utat? Lesz-e friss ereie. türelme bölcsessége. rugalmassága, szolgálókészsége továbbra is ahhoz. hoav a még mlhdig kóvqlvgókat. és értetlenkedőket méggyőzze igazsága és makulátlan erkölcse felől? Bízom benne, hogv igen. Tudom, naivitás, de látni, tapasztalni szeretném, mi- • kor éri fel ésszel a kocsmatöltelék ls a kóros harácsoló ls. hogv értelmesen é'ni. tartósan boldogulni csak közös erővel, közöséégben lehetséges Ezért óhaitok hát magamnak legalább átlagos hosszúságú életet, és mosolygós, nyugodt, méltóságos véget. Ahogyan a székely mondja szerettei köszöntésekor: „Éljünk soká. s haljunk meg hamar!" Barátom korai elmúlása késztetett tűnődésre, s Iám már ló ideje a létezés öröme, bonyolultsága. ellentmondásos természete foglalkoztat. Mindennél elidőzök, ami beáramlik a fejembe, a ieggpróbb ismeretlent is szemügyre veszem. Nem különösebb érdeklődéssel, inkább egy kicsit szórakozottan. semmibe meredőn. Magamat nyaggatom, miért vernek fejbe a rendtől idegen lelenségek? Már többen mondták — Madách Luciferjére hivatkozva —, hogy amit tragédiának látok, azt nézzem egyszerűen komédiának. és rögtön mulattatni fog. Néhány Ióakaróm — éppen az infarktustól féltve — tanácsolta, hogv őrizkedjek az erkölcstelenségek túl szigorú megítélésétől, mert a világot, főleg ezt a mi magvar valóságunkat nálam nevesebb és talentumosabb apostolok sem tudják röóké néhány évtized alatt megváltani. Igen. Az eszem mindig is belátta, hogy megszívlelendők az okos intelmek. Mert mi bajom van nekem? Tulaidonkébpen semmi. Nem mintha pénzt, vagyont. státuszszimbólumokat gyűjtöttem volna garmadába, hanem a belátás, a lehetőségek reális fölmérésének okán. Soha nem engedtem hosszú gyeplőre igenyelmet, pedig láttam már, hogyan fest a nagyúri élétvitel. de azt is. milyen a sznobság, a roneviázás. na magyar és túlzásokba esik. Ezért az utóbbi években már futotta arra. hogy reggel muzsikával dús'tsam föl a munkanaphoz szükséges erőt. este pedig nekem tetsző olvasmánnyal segítsek a késedelmes álomnak. Asszonyom, aki — Vlnokurov szavaival — „örökegv velem kétségeimben és félelmeimben", mindig kész rá. hogy csillapítson és föloldja bennem a feszültséget A gyerekek ls megkérdezik olykor, nem fái-e valami? Csak erre kell' gondolnom, és máris csörgedez a 'ókedvem. Rájövök, engem nem a csetlö-botló. csalásra, huncutságra és űrhatnámságra hajlamos átmenetiség kormánvoz. hnr.em a célhoz iutás tudata, annak fölismerése, högv egyszer mégiscsak kinallérozzuk az eltorzított gondolkodást. Én ezt a rendet és ezt a kúszáltságot választottam. amikor benővén a fejem lágya, válaszút elé kerültem. erre esküszöm tehát megannyi kudarc esetén ls. Mondom, az eszem respektálja azokat az érveket, hogy árt az idegeskedés. Ha volna • kiskert, oda küldene szöszmötölni. De hiába. más hangra is fülel az ember: a szív tájékáról közbeszólóra. Érzelmi töltet ez. vagv mi a csoda, tudományosan emóciónak nevezik. Ez a kisördög. ha be is fogja kis időre a szálát, mindig tílra kezdi a békétlen kedést. Többnyire kérdésekkel nvúz. de mostanában inkább azzal. hogv zavaria ez ls. meg az is. Például, hogy kényelmesedem. Szerinte én, aki haidan a, vezérlő eszme egyetlen szikráié- • to; lángra lobbantam és kész voltam mások lelkébe is fogékonyságot oltani, az utóbbi időben inkább szemlélődöm. Megesik. hogv letottyanok egy zugfia. és magambasüpoedten hoszszan hallgatok, Mintha kiveszett volna belőlem a vitakészség, az érvelés igénve. a válaszolni akarás, a iobbító ellentmondás ingere, a bizonyítás szándéka. Fásulok — sokkol ez a másik hang —. mint a karalábé. Tiltakozom, de közben nagyokat nyelek. Muszáj elismerni. . korántsem szaggatom már úgy az Istrángot. Mind többször hivatkozom az. infarktusveszélvre. s indokolgatom. miért kell távol tartanom magam a nagv Izgalmaktól., De hát lehet ígv élni? B. B. szavait hallom, hogy nem szabad, és bólintok rá. Nincs, persze, hoav nincs Igaza az óvatos észnek, műszói tovább csinálni, amit elkezdtünk. Kétségtelen, hogv zavar Sok minden. Az például hogy látor a gvávát olvotaeon bólógntfu .mikor az igazságot a szem. •előtt feszítik keresztre s les. róla. mily kínosan érinti, ha a felsőbbséggel az ő érdekében vitáznak. Zavar továbbá, amikor s törvény homályos kiskapuién csupa „nagyvágókat" látok közeledni, a lapos bukszások meg — tudom róluk — többnyire csak a kivilágított főbeiáratot ismerik. Zavar, hogv sokan jogosan tiltakoznak részrehajlások és visszaélések miatt, mégis csak elvétve lehetünk tanúi szigorú feielősségrevonásnak. Elismerem, a hasznot hozó gazdálkodáshoz kockázatvállalással, olykor a szigorú paragrafusok közt búj. kálva vezet az út. s azt is, hogv az érdek irgalmatlan hait.óerő. Szerény véleményem azonban, hogy a kisebb-nagyobb csoportok nevében űzött ügyeskedés nem mindig használ a népgazdaságnak. az egyént pedig ha» sojiló manőverezésekre sarkallja. Igaz. lenne, hogv az ösztönző érdek és a lelkesítő igazság gyakran haragosan méregetik egvmást? Fölötte zavar, hogv ott. ahol az élet iobbításának módozatait Kellene meghányni-vetni. gyakran még mindig krajcáros panaszokkal állnak elő viszonylag jól szituált emberek, vagy éppen kicsinyes irigykedéssel. vádaskodásokkal pazaroliák az időt. úgy látszik, még mindie a gyo» mor megtöltése az első a demokrácia fórumain, nem pedig az. hogy miként lehetné aZ élet mi. nőségét lobbftani. Jól kell tehát lakatnunk továbbra is a meggondolatlanul odakiabálókat. a hasukat féltőket, hogv az emberek gyűlései végre emberközösségi problémákkal foglalkozhassanak. Zavar, hogv a népesség perifériája, amelvet, szintén társadalommá igyekszünk formálni. o'.vkór úgy fogadja akár a legátgordoltabb közgazdasági indítványt, vagy kormányintézkedéseket Is. mintha az ellene irányulna. Az pedig sokszor aludni sem enged, hogv a már bőségben tobzódó dörzsölt hazánkfia módszeresen meglovagolja a csillapíthatatlan jóllakni akarást, és már a maga huszadrangú igénveit is a nehezen élők szájával akarja kiharcoltatni. Természetesnek érzem. hogy nyugtalanítanak a kakukktojások. Hallgatom az előadót és lelkesülök. A Nagykönyvben nincs különbül megírva, úgv szövegel. A- kommunista Igéket aranyszájú szent János sem prédikálná különbül. Elnök az igen tisztelt orátor. s nemcsak az ankéton, hanem elnök a fűnk. cióia is. Szerintem ennél ióval többre viszi még. Kinyilatkoztat — templomi szószékről hangzik csak Uv magabiztos tiráda. Persze, nem azt mondla. hógv hit, remény, szeretet, hanem azt; legfőbb érték az ember, a tiszta kezű. a szerény, a megbízható... Hátul fölcsap egv hahota. A szeánsz végén fürtökben közlik a „tiszteletlenség" okát. A kenetes beszédű férfiú összeköttetései révén mér többször csereit lakást: aki ellentmond neki. nem maradhat meg a közélében: a gazdaság képtelen zöld* ágra vergődni a keze alatt. Ilyen az egyénisége és a tudománya. Mégsem tudnak szabadulni tőle. mert valaki valahol, valamilyen meggondolásból mögötte áll Bekapcsoltam a magnót, mért érzem, keseredik a szám íze. s kezdem rosszul érezni magam ÉS nincs kitől megkérdeznem hogy mire valók az llven nagyon kirívó, anakronisztikus, s ma már mind nehezebben elvi. 6elhető állapotok. Lehet, hogv kedves B. B. barátom is hiába várta a választ? F. NAGY ISTVÁN Slmal Mihály Karácsonyéi télben egy fehér hófelhő az éjben egv íehérló-felhő a fehér Hold elé felnő ágaskodó toporzék táltos rázza sörényét hópihe szálldos fújja a fújja a fújja a szél hóba borul a Göncölszekér csillaga csikorog rúdja szakad omlik a földre hózuhatag hózuha- hűmha* zúgja a szél ezernyi gyerékemberf a hó szíven ér a hó szíven ér föl pezsdül a vér csillog szikrádzik Karácsonyéi köszöntünk Karácsony te hó-örömű havazz csak havazz és légy gvönyörű légv szeretet-szikrás béke-fehér villongj Heródés-katonák ha dobognak — ne add ki a jövőt a gyilkosoknak világ életes éje Karácsonyéi hóban Imádkozz a gyermekekért! Hó, hó, hó..: D

élután kezdődött. Előbb persze csak szállingózott, esővel vegyesen. azután rákapcsolt, egyre nagyobb, egvre tömöttebb pelyhek borították be a teret. Sok-6ok pihe. kavarogva. A víztorony jóformán eltűnt, minden lámpa fénvköre seitelmes holdudvart kapott, a levegőnek íze lett. a panelszörnyek ablakainak sárgája átmelegedett, József a buszmegállóban állt. Maga sem tudta, miért: az égvilágon semmi esélye sem lehet arra. hogy Katalin — csak a keresztnevét tudta — erre vetődne. Azt ugyan tudta, hogy a nő valahol errefelé lakik: ugyan melyik öt- vagy tízemeletes rengetegében bújhat meg ilyen időben? Még hat óra sincs, s a téren már csak egv-két elkésett." meleg ruháiba védekezően burkolózó ember sietett nagv komoran, ellenszenves határozottsággal — feltehetően hazafelé. És csak hazafelé. József rágvúttótt. Inkább közönyösen, mint boszszankodva állapította meg. hógv két hetven kiszakadt a kesztyűje. Egv busz motorja zúgott föl, ijesztő sivítással, ami később monoton brummogássá szelídült, a sofőr becsapta az altókat. a friss hó ropogni kezdett a kerekek alatt. A strandon a sör és a lángos kánikulai egyvelege, zsivaj, gyereksikongás és sok-sok csobbanás. a fűben, napolalak és agyongyűrt újságok között félig nyitott cigarettásdoboz, ha az ember hátradől, azonnal perzselni kezdi hátát a betonfal. Csak akkor vette észre a rámeredő koromfekete szemeket, amikor előrehajolva azt hitte. a napfény aranylándzsáia szúr csak az arcába, elviselhetetlenül. A Koromfekete szemekhez sötétbarna. hátközépie érő halzuhatag társult, az arc valamilyen furcsa, szinte merev eltökéltséget tükrözött, tndiánlánv. villant át rajta, azután Végigmérte, ügyel* arra. hogy ne feltűnően, inkább csak álközömbösen jártassa végig testén a szemét: furcsa volt. hogv nem bikinit hord hanem egvrészes. az amerikai zászlóra erősen emlékeztető csillagos-sávos fürdőruhát. Nem szólt semmit. Nem szokta 5 meg annyira, hogv Ilyen ielertségek raltafelejtsék a szemüket. Fordítva annál Inkább, persze; de két éve. mióta az aszszonv a két gyerekkel az ország másik végébe költözött (..Hányszor is .láttam őket azóta? Háromszor.' Két év alatt..."). József nem tudott és nem is nagyon akart szabadulni a gondolattól —• valami végérvényesen és visszavonhatatlanul megszakadt benne. Nem' az életkedve, ó nem, nem Ilyen nagv dolgok: munka, társaság, jókedv, szórakozás. Nem. Valami, amit most sem tud megfogalmazni. csak érzi, egyre erősebben és egyre gyomrot szorítóbban, ahogyan gyűlnek, csak gyűlnek a finom fehér kristályok a hajában; az öregedés légszimbólumai. Az a koromfekete szempár, aa indiánlány egész hihetetlen közelsége a remegő vén napsütés kábulatában — őt méterre ha lehetett tőle — talán csak egv-két piilánatig tartott. Később látta., amint egv kisláhvt kézenfógva. azZal a lóvágású fickóval és két degeszre tömött szatyorral felszáll a buszra. Nem a közelükben állt meg. távolról, a hátsó ajtó mellől figvelte csak őket. hiszen nem voltak sokan a 1árművön. Itt. a víztoronynál akkor por volt. benzin- és — úlra a strandot idézően — lángosszag. arcunat törölgető és ellenszenves ha'árczottsággal sietek emberek, feltehetően mindegvik hazafelé tartott. Csak hazafelé. A havazás erősödött Szél is támadt, süvöltő hangok vegyültek lépte roppanásai közé: a tiszta hólépel semmihez sem hasonlítható érintetlen szépsége ragyogott minden elérhető felületen, a lámpák fénykoréi, ha lehet, még sejtelmesebb holdudvarokat kaptak, és a levegő Ize erősödött. mélyült, áradt, egyre erősebben. Minden oanelszötnvablak sárgás fénye már izzott. A víztorony körül csak a fehérség szaporodott. gyarapodott. József állt még. szakadt kesztvúiét egv pillanatra tétován telemelte szemei felé December huszonnegyedik napjának <*=**<= v-.lt DOMONKOS LÁSZLÓ SZATHMARY GYÖNGYI ALKOTÁSAI »