Délmagyarország, 1981. december (71. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-24 / 301. szám

Csütörtök, 19S1. december 24. Csak ne hivatalosan A

tévé egyik műsoráról jutott eszembe nemrég Kisgyerekkoromban többször is kaptam kaleidoszkópot karácsonyra. Többször is. mert egyik sem tartott sokáig. Elbűvölt a tükröket szorító, színes üvegszeletekkel megtöltött henger. Próbáltam kifürkészni titkát. Addig ügyeskedtem, mozgattam. hol leskelődő lassúsággal, hol rajtaütésszerűén. villámgyorsan, míg kiesett, a kezemből. Darabjaira hullott, s porrá vele a szemfényvesztő. csodalatos mesevilág. Maradt a pőre valóság Szegényes. bútorozott albérleti szobánk az ötvenes évek elején. Bőgtem is. természetesen. Ezért aztán szüleim több karácsonyon tettek kaleidoszkópot fenyőfánk alá. S noha a szőtt írt darabokból mar rég kiismertem titkát, mindig újult örömmel hunyorítottam lencséiébe. Mert az ember vágyik a szépre, a megbízhatóan újrarendeződő harmóniára. S mert vágyik rá, hisz is benne. Még akkor is. ha körülötte a valóság más. Mindez, mondom, a televízió egyik műsoráról jutott eszembe. A legutóbbi Önök kertek címűről. Mert hogy kaleidoszkóp volt ez is. Méghozzá ugyancsak ügyesen konstruált. Képzeleteit ugy illesztették egymáshoz, hogy a mozaikokból összerendezödő riportsorozat — a jutalomként adagolt művészet kenőolaján gördülve — megnyugtató bizonyosságot sugárzott. , Miszerint, híven a rokkantak nemzetközi evének szelleméhez, eleget téve a humánum diktálta követelményeknek. országunkban mindent elkövettünk — amit lehetett, meg is tettünk — szerencsétlenül »art embertársainkért Mi több. a műsor olyannyira iói sikerült, hogy gyanítom, sokan .szemfényvesztést szimatoltak Mert az áldatlan körülmények között élő. végsókig elkeseredett mozgássérültekről ugyan nemigen készülnek riportok. a nézők többsége szerzett már némi tapasztalatot a valóságos helyzetről. Ami viszont közel sem egyezik a kétségtelen jószándékkal felrajzolt, ám túlságosan megfésült, kozmetikázott tevébeli képpel. Gyermekkorom kaleidoszkópjára emlékezve eszembe jut. abban sem tetszett egyformán minden. Volt alakzat, amelyiket gyorsan tovább fordítottam. mert túlságosan egyszerűnek. szellemtelennek találtam. Amilyennek a tévéműsor optimista mozaikjait Mint régen most is a részecskék újrarendezésével próbálkozom. . De m^rt a képet nem magamnak konstruálom, ügyelnem kell, ki ne felejtsek valamilyen színt, hogy mások szemével is lássak. Például a szegedi K. Béláéval. Aki évente egyszer, ha kijut második emeleti, szűkös lakásából az utcára. Számára minden lépés küzdelem. egészséges embert megdöbbentő erőfeszítés. míg eljut agyától szobáia általáig. Rokkantkocsija ormótlan monstrum — á la SZTK —. a kicsinyke lakásban mozdulni sem lehetne vele. Kisebbre, könnyebben kezelhetőre a szerény nyugdíjból nem lelik. K. Bela már rengeteg levelet, folyamodványt. kérelmet gépelt küldözgetett. helyzete évek óta mégis változatlan. Még azt sem sikerült elérnie, hogy a házban, ahoi lakik, engedélyezzék, keritlesen el néhány négyzetmétert a lépcsőházból, rokkantkocsijának. Pedig volna rá lehetőség, szükség feltétlenül, mert akadnak, akik a mozgáskorlátozott embereset is meglopták. Néhány filléres alkatrész erejéig. Béla bácsi. reméiem. nem nézte az ünök kérték-et Fiatal, ugyancsak szegedi ismerősömért nem kell aggódnom, öt. már amennyiben a tévé előtt ült akkor este. remélem, nem zaklatták fel a képsorok. Bár meglehet •v'-">1e is kikívánkozott * megk -,:-sé megalázó az egeszsége-iCk é- ••' feszítéseinek dicséretét hallani. Magam is hasonlót ereztem, amikor fiatal ifimerősömnek vállalati ünnepségen átadták a dicshimnuszba foglalt munkahelyi kollekiva aiandekát. Egv vadonatúj Trabant Hycomatot. Kissé pironkodott a megajándékozott. de örült, kétségtelenül. Béla bácsival ellentétben, neki már nem gond a helyváltoztatás. Dolgozhat, akár az egészségesek. Olyan munkát biztosítottak számára, melynek tényleg van értelme, amelyben értékesítheti szaktudását. Nemrég láttam az utcán. A volán mögött ült; tekintetében nem láttam keserűséget. Sorstársainak helyzetét vizsgálta, közelmúltban, a megyei főügyészség. Részlet a dr. Maratta. Tiborné által összeállított anyagnői, „Megállapttol1uk. hogy a csökkent munkaképességű dolgozok foalalkoztatasa 1981. évben. 1980-hoz viszonyítva. Szegeden 15,5 százalékkal csökkeni. Ugyanakkor 18.1 százalékkal nőtt az átmeneti segélyben részesülök. 15,7 szazalekkal emelkedett a rendszeres szociális járadékban részesülök száma." Vagyis, rövidesen összegezve a vizsgálat tapasztalatait: a munkahelyeken többnyire csak kisegítő munkakörben, például portásként. takarítóként, telefonkezelőként. fűtőként, udvarosként foglalkoztatnak csökkent munka képességűeket. Akik — mivel szakértelmüket nem kamatoztathatják, s ugyancsak alacsony bért kapnak, a szegedi fonalfeldolgozónál havi 1300-tól 2200 forintig terjed átlagjövedelmük — sokszor inkább felmondanak. Anyagi biztonságuk megteremtéséhez átmeneti segélyt, rendszeres szociális járadékot igényelnek. A munkáltatók szíves-örömest elfogadják a felmondást. Söt. nem egy vállalatnál tapasztalta a főügyészség, hogy a csökkent munkaképességűek számára alkalmas munkahelyeket sem mindig a rászorulókkal töltik be. Mi több. előfordult, például a makói háziipari szövetkezetnél. hogv a rehabilitációra adott állami támogatás ellenére kevesebb munkakört terveztek az egészségileg károsodottaknak. S mi lesz azokkal, akik egészségügyi okokból kényszerülnek abbahagyni a munkát? Vagy a fentiekben vázolt anyagi megfontolásból felmondanak? Gyakran hónapokig, évekig élnek biztos jövedelem nélkül. Jó részük nem ismeri a lehetőségeket, későn tudja meg. hogv szóciáiis tamogatást igényelhetne. De a taiékozottabbaknak sem sokkal könnyebb. A segélyezéshez szükséges hivatalos procedúra — többek között a szakvélemények elhúzódó beszerzése — miatt fél esztendő eltelik, míg a rászoruló megkapja a létfenntartásához szükséges összeget. Szomszédunk. Juti néni meselte méltatlankodva: gimnazisták közvetítésével buzdították, lépjen be a rokkantak egyesületebe A kislányok dicséretes buzgalommal kitöltötték helyette a belépési nyilatkozatot, csak alá kellett írnia. Habozott mégis. Merthogy meg kellett fogadnia, a szervezet szabályzatához tartja magát, csakhogy a diákok azt sem ismerték. Juli néni furcsállta a módszert; mielőtt a lapra kanyarította nevét, azért halkan megjegyezte, formálisnak találja e társadalmi nekibuzdulást. A kislányok zavartan mentegetőztek. Ígérték, megszerzik, elhozzák a szabályzatot. Két hét múlva meg is jelentek: szabadkoztak. nem kapták még kézhez. Hoztak viszont mást. Nagy doboz csokoládét. születésnapi ajándékként. Juli néni szégyellte korábbi .bizalmatlanságát: lám csak. a mozgássérülteknek még a születésnapját is számon tartiák. Erre meg a három lány pirult el. A csokit nem a szervezet küldte: ők adták össze pénzüket. Csak úgy. nem hivatalosan, fuli néni boldogan mesélte, az a nap gyorsabban telt, mint a többi, vendégei kiparancsolták szobájából a magányt... LADÁNYI ZSUZSA Zelk Zoltán Téli vers Az ősz, c szörnyű, éhes hernyó felfalt mar minden levelet s most énreám merednek vádlón az ágakról a sebhelyek — terítném már," köpenynek, rájuk, ne vacogjanak, versemet. Adnám a tűnt zöldért cserébe, adnám kis fényű kedvemet és adnám nagy szomorúságom az alkonyi lila helyett, adnám dühöm, hogy égjenek fönn lobbal a fonnyadt fellegek! Bársonyt a hegynek. S lenge párát: lebegjen a vizek felett, fecskék kibomló, szertehulló csokrát, ékesítse az eget — írjad meg táj. fák. szelek, felhők, utolsó, legszebb versemet 1 Keresztury Dezső Egy keserves költőnek Köpd ki vadul, amit torkodra ád a kétségbeesés, a kín, a vád: a sértett ember béna nyomorát, hogy amit szólsz, csak magánvélemény, hogy nincs kigázolás. hitel, remény, s hamis látszat, ha célt mutat a fény; hited belédvert közhelyek sora, minden egész szétesett, mert hogy amit szívsz, nem emlő; méreg-csutora; rem segíthetsz a nyomorultakon, szavad lepörög az üvegfalon, s elsodorja a közönyös folyam. Szántsd meg a tengert s tiéd a gyűrő fénye, megtapsol mind ki korszerű; — de túlél az erdő, túlél a fű. Szép a huszár.*. (Az embert sodorja « történelem. Sodródik az érrel »nélkül, hogy látná élete alakulásának mozgatórugóit Kilencvenévcsen. matuzsálemi korba, már rendetle nkedik tz fwZékíMÍ.. fiéntíl® fscwidi^ffcfí fölszidoloz, másokat kirost él összeszűkül sió. egymásra kopté. zódnak az emlékképek, kig láncolódik az ifjúságot jelenti miit. még a halálfélelmek fölött » mosolyog a túléU.) H E SONKODi ISTVÁN Katonává lettem. De nem kevélységből; Szolgálom a császárt. Nagy kénytelenségből. Az ád nekem ruhát; Gyolcsinget, gyoicsgatpat, Alám pej paripát; Szép sarkantyús csizmát. Dehogy is akartam rá huszár lenni? Cipészsegéd voltam, aztán a Szegedi Csizma, Cipő és Papucs Termelő Szövetkezet tagja. Lovat én csak a kocsiúton láttam. Meg is gyűlt a bajom a jószággal, miután besoroztak huszárnak. Főleg a Jancsi lóval volt viszályom. Alig léptem be az állásba, úgy rúgott mellbe, hogy kivittem az istállóajtót. Az őrmester úr először röhögött, aztán lekevert egy hatalmas pofont, végül elkezdett olyan cifrán kárimkodni, hogy a lélegzetem is elállt. Végül üzletet kötöttünk. Naponta hoztam egy fél kiló kockacukrot a Jancsinak, s az ötletért egy fél liter törkölyt neki. Már azt hittem, szent a béke. de eljött az idő, amikor fel is kellett ülni a hátára. Már a nyeregtől olyan habos lett a szája, mint teknőben a jó szappan, aztán csak felkapaszkodtam. Jancsi nekiiramodott, de a vizesárok előtt akkorát fékezett, hogy én repültem, mint a gólyamadár. Végre csak összebarátkoztunk, de úgy, hogy emberek között is ritka. Hármat lőttek ki alólam, de a Jancsinak nem volt párja. Ki-kihajlok a kaszárnya ablakán, Nézem a felhőket a falud irányán. Mikor felém szállnak, mintha terád várnék. Minden kis madártól, ha lehet, azt kérdem: Az én kis angyalom szeret-e még engem? Kedves kis angyalom, mindig azt üzenem: Hej, de nagyon nehéz az igaz szerelem! Kapok egyszer egy táviratot, kint a szerbiai fronton: haldoklik az apám. Megyek a szolgálatvezetőhöz, odaböki a bajusza alatt: mi is meghalunk! Végül mégis hazaengedtek hét napra. Későn érkeztem. Mondják a komák, az én kedvesem Nagyváradon karon fogva korzózik egy cseh hadnagygyaL Fogom a piros nadrágot, a kék atillát — irány Nagyvárad. Látom ám messziről, ott lófrál az én cseh komám a babám háza előtt. Az meg jön kifelé, egymásba karolnak. Kísérem őket a másik oldalon, mintha Jobbra nézz!-t vezényeltek volna. Nem bírtam soká nézni a hetyegésüket, elibék állok a sarkon. Volt szájtátás, az rá babám úgy elszaladt, mint a nyúl. A hadnagy úr meg á kardjához kap. Kardot rántasz egy magyar huszárra?! — s betörültem neki egy akkorát,. hogy a fal adta a másikat. Aztán én is felvettem a nvúlcipőt. Nem mertem a váradi állomásra menni, hallottam messziről, hogy a készültségért kiabál a cseh. Szaladtam Püspökfürdőig, s irány az alakulatom. Pedig még volt hátra 5 nap a szabadságból. tan. istenem, nagy c bojtom. Mert a vérem folyik nagyon; Tele van már a bakancsom Sirathatsz már, kis angyalomí Tele va* már * csizmám, Sirathatsz már, édesanyámé Kaptatunk a hegyek között, egyszer egy kapás aztán kelepel a többi. Melegséget érzek a karomon, mondom, meglőttek, őrmester úr. Jól van, fiam, fordulj meg eriggy a szanitécekhez. Nézik az átlőtt karomat, átdugnak rajta egy rongyot, jól meghúzigálják. teletömik jóddal, bekötik. Isten megáldja! Alig lettem kész. látom ám, utánamlőtték az őrmester urat. Odaszól, jól vagy. fiam? Jelentem, igen! 0 ezt nemigen mondhatta el, otthagyta a fogát. Amikor aztán ellőtték a lábamat, föltettem a Jancsi lovam nyakába. Érezte lefolyni a meleg vért. ettől úgy lépkedett, kerülgetve a legkisebb gödröket, mint egy primadonna. A lábom roszszul forrt össze, gondolom, inkább rá töröm el újra. mint a „mészárosok". Néztem Ferenc Jóska képét a falon, összeszorítottam a fogamat, s egy kalapáccsal odasóztam. Nem segített, kacskalábú maradtam. Szép a huszár, ka fefirt a havára, Fényes kardját köti az oldalára. Onnan nézi, merre van a hazája. Édesanyja merre vár a fiára? Lovon ülve szép volt a huszár. Táncolt a paripa. szép volt a ruha. fényesek a gombok, forogtak a lányok, mint a ringlispíl. De nem tudom, mit szóltak volna, ha a csutakolást. a nyeregpucolást, a zablafényesítést, a gombsuvickolást, a csizmaköpködést látták volna. Mert ott aztán mindennek úgy kellett fényleni, mint a Salamoné. Egyszer a laktanyaudvaron magához szólít a kapitány úr, s azt mondja egy múvészfélének, ez a mi emberünk. Egy hétig mindennap ott ültem lovam hátán az udvaron. Sebes lett a farom, zsibbadt a kezem, nyilallt a derekam. Az a szobrász meg rajzolt, gyúrta az agyagot. Jó sokára aztán kiderült, énrólam csinálták a szegedi hármas huszárok emlékművét. Kaptam érte ötszáz pengőt, irány a cipőgyári kantin, ott emelgettük a soröskorsót reggelig a komákkal Már-..nyugdíjas huszár" voltam, mire fölállították. Megnéztem néha, mert hát a szobor nem öregszik. A galambok csúfítanak meg, meglehet a 'véleményük a huszárokról. Ha nem volna rossz a lábam, odatámasztanám néha a létrát, mert egy huszár legyen olyan, mintha skatulyából húzták volna ki. (Sebestyén Ferenc a tizenkét gyerek közül a másodiknak jött világra. Az egykori huszárregruta. a cipőgyár nyugdíjasa kilencvenévcsen pergeti vissza a huszárélet emlékeit, A huszárokét, melyhez a szép. nyalka, fess, bátor, győztes jelzők tapadtak. A jogi kar előtti háromszögtéren 1943. május 9-én avatták föl a szegedi hármas honvéd huszárezred emlékművét. Gách István Lipót (1880— 1962) alkotását. A talapzaton 434 név. A szobor a II. világháború nacionalista szellemét sugallta a magyar huszár győzhetetlen alakjával, felsőbbrendűségével, halált is igazoló büszkeségével. Propagavdatartalmát, a korszak szándékát kilúgozta az idő. A népi szóhasználat leleménye Jófarártak" keresztelte n szobor környékéi. A modell eoykori kackiás boíusra hófehér parlamenterzászló lett. Egy eltűnt világ emlékszépitetl békeajánlata.) TANDI LAJOS / I