Délmagyarország, 1981. december (71. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-24 / 301. szám

•T DM JH3S3SSÍ Csütőrfok, 1981. december 2?.' Az egész embert nézik A

z első beteg egy harisnyanadrág egykori nylonzacskójában hozza betegségeinek terjedelmes régi dokumentációját Leletek, zárójelentések tömege kerül elő. A bizottság tagjai türelmesen válogatják a papírokat Két belgyógyász. egy sebész, egy re urna tokigus ül a MÁV Területi Egészaégügyi Központjának belgyógyászatán. a táppénzes felülvizsgáló bizottságban. — Erre a felülvizsgálatra a bonyolultabb esetek kerülnek — magyarázza dr. Kiss Ferenc igazgatóhelyettes, a szakrendelő vezetője, a bizottság elnöke, — A beteg problémájával először az üzemorvoshoz kerül. A vasút-üzemorvos betegállományba veheti, ha a dolgozó állapota ezt szükségessé teszi. Táppénzes felülvizsgálatot vasút-üzemorvosi rendelőben ls tartunk, aki azonban hat hétnél hosszabb Időre kerül betegállományba, azt itt, a szakrendelőben vizsgáljuk meg. A beteg 49 éves asszony. Mezőhegyesen lakik, a szentesi állomáson kocsitakarltó. Dolgozott téesztagként, később a mezőhegyes! cukorgyárban idénymunkásként. Rokkantnyugdíjas ls volt Gyakran beteg, meglárta az orosházi kórházat, a szegedi bőrklinikát volt Hévízen. az ORFI-ban. fülmosástői a melldaganat gvanűldlg sokféle diagnózisról, kezelésről vallanak a papírok. Nem egészen egv éve dolgozik a vasútnál, ennek az Időnek a felét is táppénzen töltötte. Gerince, lábai fáinak. Bármilyen tünetről kérdik. szinte mindenre igennel válaszol. — Legutóbb miért került táppénzre? — Megszédültem a vonatok közt. Ráestem a jobb kezemre. Nem bírok hajolni, állandóan vóssz a közérzetem. Aprólékosan kikérdezik, nemcsak betegségéről, hanem családjáról is: felnőtt gyermekei Vannak, dolgoznak, egészségesek. — Idegesíti valami? — Csak az, hogy miért vagyok Hycn beteges. Szinte valamennyi szakrendelésen vizsgálták már. A belgyógyász és a reumatológus most újból részletesen megnézi. Izületi fájdalmain és a változás korával összefüggő rossz közérzeten szédülésen kívül nagyobb bajt nem találnak. — Mindig az egéez embert nézzük — mondja Kiss főorvos. — Eddigi életét, munkáját, családi körülményeit, betegségét. Mindegyik lényeges adalék, hogv mai egészségi állapotát megismeriük, és dönthessünk sorsárol. Persze ez időigényes munka Valóban, több mint másfél óráia foglalkozik a bizottság ezzel a beteggel. Fölhíviák a szentesi állomást. A főnök helyettese van benn. tőle kérdik meg. nem tudnák-e könnyebb munkára helyezni az asszonyt. A laktanya-takarítás nem megy. ott már két rehabilitált dolgozik. Állomástakarítás viszont szóba jöhet. Gyógyszeres terápiát, tornát javall a bizottság, a későbbiekben gyógyházl kezelést. A beteget keresőképesnek nyilvánítják. feladatát el tudja látni. A következő beteg 31 éve a vasút dolgozója. Volt rétüzelő. szenes, salakos. kazántisztító, kazánmosó. féklakatos, akkumulátoros. Az ötvenes évek eleién, háromévi vasúti szolgálat után gyomorfekélyt kapott. — Olvan a magunkfajta ember. mint a kalap: ahová kell. odaakasztják — meséli. A hatvanas évek közepéig volt a legnehezebb: fogd meg, húzzad! 100—150 kilót is meg kellett két embernek mozgatni. Erő* dohányos voltam: azt a sok idegességet csak cigarettával lehetett elviselni. — Min Idegeskedtek? — A féklakatos a fékek állapotát nézi. Nem minden mozdonyvezető egyforma: némelyik ötször is visszaküldött, pedig a gépen volt a hiba. A gyomiát műtötték szeptemberben. A műtét óta szénen javul. Bal lába érszűkülete®, gyógyszerrel kezelik. — A gyerekei közül lett valaki vasutas? — Egyik sem. A mai fiatalok már nem szeretnek munkában éjszakázni, az ünnepeket föláldozni: a vasút pedig megköveteli az embertől, hogy hóban, sárban, hidegben tegye a dolgát A vizsgálat után neki is fölhívják a szolgálati főnökét: a ínég bennmaradt évi szabadságét kiveheti, utána keresőképes. A vasutasorvosokkal beszélgetve kezdettől föltűnő: egytől egyig kitűnően ismerik a MAV bonyolult és szerteágazó munkáját. Dr. Veress László igazgató főorvossal és dr. Kiss Ferenccel beszélgetünk: — Üzemegészségügy! szolgálat a miénk, melynek különböző lépcsőfokait úgy alakították ki, hogy minőségi betegellátást tegyenek lehetővé. — A Területi Egészségügyi Központhoz az üzemorvosi, a fogorvosi hálózat és a szakorvosi rendelőintézet tartozik. A felszerelés korszerű, szakorvosi gárdánk, vasút-üzemorvosaink nagy tapasztalattal rendelkeznek. A kulcsszó: megelőzés. Ez az elv végigvonul az egész hálózaton: aki a vasúthoz akar jönni, slsalmassági vizsgálaton esik át. amelyen eldől, alkalmas-e. és milyen munkára. Háromévenként időszakos szűrésen vesznek részt a vasutasok. Szükség ls van a folyamatos orvosi felügyeletre: a vasút veszélyes üzem, a forgalom közelébe csak olvan embert engedhetünk, aki biztonsággal végzi dolgát. A szakrendelő nem a csúcsa a MÁV egészségügyi szolgálatnak: Szolnokon, Budapesten. Budakeszin MÁV-kórház. Zalakaroson. Harkányban gvógyházak, Balatonfüreden, Hévízén szanatóriumok működnek. Egy-egy beteg érdekében gyakran telefonálunk az ország valamelyik kórházába, szanatóriumába, hogy elhelyezését elintézzük. Jó a kapcsoltunk a területileg illetékes kórházakkal és az orvosegyetemmel te. — Hány beteget lát el naponta dr. Viski Éva. a rókusi pályaudvar üzemorvosa? — Ha nagv a forgalom, negvvenet-negyvenötöt. Hétfőn és pénteken vannak a legtöbben. Tréfásan úgy szoktuk mondani, a betegek ravaszsága, hogv hétfőn jelentkeznek, és az egész hetet táppénzen szeretnék tölteni; az egészségügyé. hogy többnyire pénteken van a tápuenzes felülvizsgálat, s aki keresőképes. ezt hétfőtől kiírjuk dolgozni. — Köztudott, hogv a vasút munkaerőgondokkal küzd. Előfordul konfliktus az üzemorvos és a szolgálati főnökök közt? — Ritkán. A vasútnál fegyelem van, s ebbe hosszú ideje beletartozik, hogy beteg embert nem dolgoztatnak. A szolgálati főnököknek különben is az az érdekük, hogy ne forduljon elő baleset. Beteg ember pedig könnyebben hibázik. A dolgozókkal van néha vitánk, különösen. ha egészségügyi okból le kell vennünk valakit lói fizető munkáról. — Vannak „vasutasbetegségek"? — Nincsenek. De néhány betegség — ízületi. idegrendszeri károsodás, fekélybetegségek —, bizonyos vasutas munkakörökben az átlagosnál gyakrabban fordulnak elő. — Alkoholizmus? — Másutt te van. ftt ls van. Főként olyanok italoznak, akik a családjuktól távol végzik munkájukat, és a munkaidő leteltévei szabad Idejüket még nem töltik hasznosan. Dr. Engedi Mária, a MAV igazgatóság üzemorvosa: — Csak akkor tudok valakit felelősséggel keresőképesnek nyilvánítani. ha ismerem a munkáját. Évekig dolgoztam a Tisza-pályaudvaron; lejártam a munkahelyekre. Egy takarító dolgozhat, ha szédül egv kicsit, egy darukezelő nem. Ezt az üzemorvosnak tudnia kell —- Kérdezhetné valaki: nem luxus-e. hogy a MÁV-nál aprólékos vizsgálatokra is jut idő. amikor áz egészségügy más területein óriási a zsúfoltság? — Egv kis történet a válasz: néhány éve egv váltókezelő azt mondta, szédül egv kicsit. A részié .es vizsgálat derítette ki hogy enyhe epilepsziája van. Aki Ilyen kérdést tesz fel. képzelje el. mt történhetett volna, ha nem vesszük ideiében észre a betegséget... TANÁCS ISTVÁN Legyen nekünk karácsony... A

felnőttek réges-rég — emberöltőkkel ezelőtt és nemzedékről nemzedékre — megtanulták, s mikor nyiladozó értelmű csemetéjük felteszi nekik a kérdést több-kevesebb ékesszólással fel is mondják a tanultakat. Kik úgy, miként ők hallották, anno, a szüleiktől, mások a lexikont citálva hozzák a jövő generációjának tudomására, hogy a karácsony „általában ma a béke és a szeretet ünnepe, amelyen a rokonok és barátok egymást megajándékozzák". S a legtöbben tényleg igyekszünk is, hogy valóban így legyen. Már hetekkel az ünnep előtt vásárolunk. Ajándékokat keresünk — úgy tűnik, az utóbbi években egyre többen s mind gyakrabban drága és különleges ajándékokat. Amikben éppen a drágaság vagy a különlegesség a fontos — s tán eszünkbe sem jut, lllik-e ahhoz, akinek szánjuk, valóban örömet tudunk-e szerezni. Vagy csak úgymond „letudjuk Vele, ami ilyenkor jár?" Vajon csak a pénzért megvehető (nem egyszer luxusnak tűnő) ajándék „jár"? Szépen becsomagolva a fenyőfa alá. Sokszor és sokaknál a borítópapírba takarva s az ajándék csillogásával leplezve adva azért és ahelyett, amiből egész évben egyre kevesebb jut: a szeretetet, a békességet, a családi harmóniát, a baráti törődést. Mintegy évi egyszeri megváltásként ajándékozni — .pénzért (vagy éppen magát a pénzt). Egyszer adni annak ürügyén, amit pedig az év minden napján „aprópénzre váltva" kellene gyakorolnunk. Kifejezve naponta legalább egyetlen gesztussal, hogy összetartozunk, valóban szeretetben és békességben akarunk élni egymással és egymásért Még akkor ls, ha felpörgetett életritmusú világunk rohanó hétköznapjain fáradtan és hajszoltan esünk reggel kl, este be az ajtón — s esnénk szinte nap mint nap semmiségek miatt az éppen elébünk kerülő szerettünknek. Sajnos, túl sokszor megfeledkezve arról, mit ls Jelent valójában, hogy hozzánk tartozók — hogy szeretteink. Akik az esztendők minden egyes napján elvárják és adhatják a legszebb emberi érzést. Nem csak szépen csomagolt karácsonyi ajándékként. Hanem mitó dennapi emberségünkkel, mit az vezérel, hogy valóban legyen nekünk karácsony.., A békességes, meghitt percekben nem tehetnénk a szépen feldíszített örökzöld aló a drága ajándékok mellé néma fogadalommal azt is „ajándékba", hogy megpróbálunk ezentúl kicsit másként élni — a hétköznapokon ls, a szeretet jegyében?! SZABÓ MAGDOLNA Zalán Tibor Szikszai Károly Betlehemesek Aprő angyal, kezében fenyő lángol, zendül a táj, amerre lép, a zöld lángtól. • Csengő csilingel, piros sipkás rázza? ezüst lángokat szór szét a hó-homályba. S már itt áll. ki a betlehemet hozza, zsebében kalács, illata csiklandozza orrát. Szeplős arca mosolyba rándul. Ablakban fény gyúl, az ajtó sarkig tárul. Énekelnek, a hó lassan megered, ö megszületett: készítsd ünnepre szíved! Szikszai Károly Betlehemesek című rajza