Délmagyarország, 1981. december (71. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-24 / 301. szám

4 Csütörtök, TtíST, december 24. Téli program gyerekeknek Az ország 79 úttörőházá­bari a téli vakáció alatt kü­lönösen gazdag programmal várják a kisdobosokat, út­törőket. Reggeltől estig kul­turális, sport- és ügyességi rendezvényeket szerveztek, hogy a szünidőt élvező kis­diákoknak hasznosan, értel­mesen leljen a megnöveke­dett szabad idejük. Sok helyütt a tél adta le­hetőségeket kihasználva, a Jó levegőn, a szabadban szer­veznek sí-, szánkó- vagy korcsolyaversenyeket. Fini­séhez érkezett az országos úttörő-Olimpia asztalitenisz versenysorozata: december 28—30-án a kaucsuklabda 100 legügyesebb kezű bűvö­lője méri össze ügyességét Pecsett az országos döntő­ben. A megyékben a napok­ban szervezik meg az út­törő-olimpia havas számai­nak helyi döntőit: a leg­gyorsabb szánkőzók, síelők, korcsolyázók jövő év elején találkoznak majd a döntő­ben. Üdülőház Szerdán Bük-fürdőn átadták az építők a Termál Üdülő­szövetkezet második épüle­tét. A szövetkezet 1978-ban alakult hétszáz taggal, s lét­száma azóta folyamatosan emelkedik, jelenleg kétezer körüli. Otthon, szeretettel Fele-fele, Pola-pola Az udvaron jól megter­mett fehér kuvasz, fenyege­tő ugatása megtorpanásra készteti a látogatót. Csak a portásnő nyugtató szavára hallgat el, húzódik vissza odújába. — Dorka, ahogy a jó ház­őrzőhöz illik, minden ide­gent gyanakodva fogad. De az itthoniakat nagyon sze­reti. Mindenkit megismer, pedig 200-nál is többen va­gyunk — magyarázza Stein Vilmosné, az alsóvárosi szo­ciális otthon igazgatónője. Alig tudunk két-három mondatot váltani, mindun­talan megcsörren a telefon, percenként nyilik az ajtó. Leggyakrabban a hozzátar­tozók érdeklődnek, mikor jöhetnek a mamáért. A vá­lasz: bármikor jöhetnek, lá­togatni. Az intézet dolgozói szeretnék, ha mindenki itt­hon maradna. — Sokan nem is gondol­nák. szinte éjt nappallá té­ve készülünk.. Az ajándé­kok, a fenyőfák csak az es­tét várják. Óvodások, álta­lános iskolások, főiskolások lesznek a vendégeink ma. S hogy holnap, holnapután há­nyan jönnek? Egy biztds; senki nem marad egyedül. A szegediek szívügyüknek tekintik a mi otthonunkat, 75 szocialista brigáddal tart­juk a kapcsolatot. Egyetlen névnap, születésnap sem marad emlékezés nélkül, hát még a szeretet ünne­pe... De nézzük végig a há­zat! Már látszanak a ké­szülődés nyomai. A széles folyosón fenyő­ágakkal díszített vázák, a karácsonyt idézik. Míg az emeletre érünk, ajándékok­ról beszélgetünk. Tavaly le­mezeket, könyveket vásárol­tak, két évvel ezelőtt ké­szült el a gázfűtéses rend­szer, a DÉLÉP és a DÉGÁZ szocialista brigádjainak se­gítségével. Az intézet dolgozóinak 60 százaléka törzsgárdatag. Hosszú évek alatt megszám­lálhatatlanul sok társadal­mi munkát végeztek, hogy minél otthonosabbá, csalá­diasabbá tegyék az épületet. Nehéz feladat. Talán a sze­retet ünnepén a legnehe­zebb. Egy válasz nélkül ha­gyott kérdés, egy türelmet­len mozdulat könnyeket fa­kaszthat, nehezen gyógyuló sebeket téphet fel. Mert a lakók is készülnek az ün­nepre. Fekete Kálmánné egy éve fekvőbeteg. Combnyak­törése nehezen gyógyul. A karácsonyt egész életében munkával ünnepelte. A „nagyságos asszonyékra" fő­zött, utána a „maszek kony­háján", majd a Hágiban, a Hungáriában ... Eszébe jut a vármegyeháza előtti egy­kori cselédpiac is, 16 éve­sén szegődött el... •— Szépek az itteni kará­csonyok. Jólesik a figyel­messég, aranyosak a nővé­rek. Az ünnepi ebéd — én csak tudom — kitűnő. Lát­ja, ezt is megértem, öreg­ségemre nekem főznek, hús­levest, sült pulykát, foszlós kalácsot. Nagy Ida 1953-ban került Szegedre. A Petőfi Sándor sugárúti óvodában tizenegy évig óvónősködött. Szülei szegény tanítók voltak, 1918-ban még karácsonyfára sem telt. Akkor 9 éves volt, de minden percére emlék­szik a tordai ünnepnek. A gazdag szomszédtól kaptak egy törött fenyőágat, a mó­dosabb tanítványoktól pár szem szaloncukrot Aján­dék? Az, valahogy, mindig hiányzott. — A beteg nővéremmel kerültünk az otthonba. Apám után rövidesen őt is elvesztettem, de itteni meg­hitt ünnepeink könijyítenek fájdalmamon. Ügy várom a karácsonyfát, mint ahogy annak idején, 18-ban. Gon­doskodást, szeretetet kapok, amivel magam sem fukar­kodtam egész életemben. M. E. Szeged és Újvidék a képernyőn Gyermekműsor napköziseknek Fodor Zsóka, a Szegedi hász Gyula Művelődési Köz­Nemzeti Színház tagja, de- pontban. Az előadások mind­cember 27-én, vasárnap és . . , 29-én, kedden gyermekmű- ket alkalommal delelott 10 sort ad napköziseknek, a Ju- órakor kezdődnek. Tisztelet az angyaloknak! Az angyalok feltűnően ki­mentek a divatból. Kará­csonyi lapokon röpködnek még. de a mesékben már nemigen bukkannak fel. Árulják őket. mint dísztár­«*"at. de ebben a minősé­gükben is alulmaradtak a csúf manókkal, nyelvöltöge­tő krampuszokkal, brekikkel, mulatságos, szakállas ször­nyekkel szemben. Nem ver­senyképesek. Aminthogy azok a szárny nélküli, hús­vér emberek, akik a lóság jelképétől eltanulták a se­gítés. az adakozás,' a békes­ség őrzésének tudományát, ritkábban kerülnek reflek­torfénybe. mint az ember­krampuszok. Nem az „an­gyali léleknek" titulált (éa ezzel máris kissé lenézett) jótékonykodókra gondolok. A cselekvő angyalok előtt tisztelgek tiszta szívből. Nem mindig könnyű őket felismerni. Pontosabban: békeidőben. nyugalomban, kiegyensúlyozott társadal­mi körülmények közöft — nehéz. A második világhá­ború. a főváros ostromának sötétjében olvan nvilvánva. ló volt, hogy egyik-másik honfitársunkban angyal la­kik. mintha glória világított volna a feie fölött. Már azon az első esten, amikor a karácsonyi gverlyagyúie táskor megszólaltak az ágyúk, megismerkedtem egv kalaposné-angvallal. aki ide­gen létére felcsapott oltal­mazómnak. ennivalót adott es feknelyet egv szabászasz­talon, a ház legbiztonságo­sabb zugában. Találkoztam egyenruhás angvallal is. aki­nek lőnie kellett volna rám. amikor észrevette. hogy megpróbálok átfutni az ut­cánkat átszelő frontvonalon, ehelyett berántott #egv kapu alá. legorombított. maid zordan hazáig kísért, mint­ha foglya lettem volna: hi­szen a németek nem ismer­tek tréfát a kiiárási tila­lom megszegőivel szemben. Minden vész megtermi a maga felismerhető angyala­it. 1978 karácsonváh Viet­namban tártam. Láttam a hanoi katedrálisban éiféli misére összesereglett, halot­taira emlékező, a béke meg­őrzéséért fohászkodó töme­get, sok-sok asszonyt, idős férfit, az embersűrűben szendergő gvereket Csak később találkoztam. szép utazásunk során a vietnami háborúk észrevétlenül gló­riás jóembereivel. AzokkaL akik nem a harcokban tűn­tek ki. Csak mosollyal fo­padták gyerekükké az árvá­kat, füvekből főztek gyógy­szert, ruhájukból téptek kötést a sebesültnek ott. ahol nem volt frontkórház vagv segélyhely. Velük, akik sosem ismert ételeket talál­tak kl az éhezőknek. és felcsaptak tanítónak oklevél nélkül, mert megértették, milyen adomány a tudás. De hol lelhető fel a jó ember békében? Hol keres­hetjük ma — Magyarorszá­gon? Az életmentőt kitüntetik, az Intézeti gvereket patro­náló szocialista brigádról megható cikkek jelennek meg, s a televízió külön műsort szentel azoknak, akik a legtöbbet tettek a rokkantak évében a testi fo­gyatékosságban szenvedő­kert. De ha csak ennyi an­gyal járkálna köztünk, ak­kor az ördögfiókák éppúgy •elözönlötték volna életün­ket, mint a kerti ttirpók a vasároka t. Tévedés ne essék. Ördög­nek se csak azt a leleple­zett. saiát zsebére dolgozó üzletkötőt, tolvajt, korrupt tisztségviselőt. lakásűzért. riiarkecolót, garázdát, autós cserbenhagyót látom.' aki néha szinte saiát gazságá­ban tetszelegve néz rám a Kék fény adásakor a képer­nyőről, akiről szellemes timekkel felruházott cikke­ket közölnek a lapok. A lát­hatatlan angyal ellentéte a nehezen- felismerhető go­nosz. A felettes, aki abban lelj örömét, hogv még ak­kor is találjon néhány meg­alázó szót. amikor beosztott­iát megjutalmazza. (Én intéztem el. nem volt könv­nyű. remélem, utólag kiér­demli. nehogv a feiébe szállton a diesösée stb.) Az ördögök, akárcsak a mesék­bon előszeretettel vetik magukat a gvengékre. a kiszolgáltatottakra, a gyere­kekre. Közvetlen környeze­temben például egy c&inos. fiatal krampusz lakik. Szemre: gyerek-asszonyka. És éjszakánként, amikor cse­csemője felsír, pokoli sza­vak kíséretében püföli a há­romhónapos emberkét, akit első pillanattól gyűlöl, ami­óta könnyelműen a világra hozta. Ugyanezt a nőt há­rom ismeretlen ördögfi ker­gette meg nemrég, -csak egy kicsit elszórakozunk veled r — felkiáltással. Angyalainkat nem ismer­jük. Miközben a krampusz­lány a csecsemőt veri. egy idős . szomszédasszony (na­gyothalló, bicegő) becsönget hozzá, könyörög, fenyegető­zik is, mintha feljelentést tett volna, noha nem tett. Amikor a fiatalasszonyt csi­bészek kergetik, elébük top­pan egy tréningruhás, atlé­tatermetű angyal, és néhány szava után az ördögfiak már nem akarnak .egy ki­csit elszórakozni a könnyű­nek ismert nőcskével. Nem nevezhetem néven azt a szí­nésznőt, aki eljátszik egy főszerepet a főiskolások vizsgafilmjében, s nem ve­szi fel a honoráriumot. Le­gyen a pénz egv színésZhall­gatóe, akinek szüksége van rá. Nem nevezhetem néven azt a fiatalasszonyt sem. akit olyan betegseg Sújtott szülés után. hogy tudja: né­hány év múlva már moz­gásképtelen lesz De mi min­dent tehet addig! Két. diplo­májához egy harmadikat szerezve, népművészeti kö­röket szervez. sántikálva utazik ide-oda a megyében, ahol él. és sugárzik az örömtől, hiszen amit meg­tanult, s most megtanít, folytatja létezésének értel­mét a Földön. Az angyal-emberek ke­vésbé divatosak. A jóság fogalma gyakran a bugvuta­ság szinonimájaként hang­zik fel az okosok beszél* getésében. Én pedig hittel hiszem, hogv szükségünk van ráluk hogv nem a Szecsuónba le­szállt istenek dolga meglel­ni a ió embert, s mi meg­tehetjük azt is. amire Brecht istenei képtelenek­megadhatjuk nekik -az illő tiszteletet. MÁRIÁSSY JUDIT Jegesedő vizek veszélye A hirtelen lehűlés hatásá­ra megkezdődött a jegesedés a vizeken., Várható, hogy so­kan fogják felkeresni a ta­vakat. folyókat korcsolyázás, fakutyázás. jégvitorlázás stb. céljából. Gyakran előfordul az is, hogy „ munkába in­dulók. a járókelők a távolsá­got úgy rövidítik lei hogy az útjukba eső víz jegén ha­ladnak át A körültekintés hiánya, a közlekedés szabá­lyainak megszegése számos esetben vezetett balesethez, tragédiához. Ezért a Belügy­minisztérium felhívja • a la­kosság — elsősorban a fia­talok és a kisgyermekes szü­lők — figyelmét, hogy előze­tes tájékozódás nélkül ne lépjenek, illetve gyermekei­ket kíséret nélkül ne enged­jék a szabad vizek jegére. Az állóvizek jege akkor te­kinthető biztonságosak, ha annak vastagsága legalább 10 centiméter. Szeged és Újvidék színhá­zi kapcsolatai régi keletűek, a két társulat évek óta leg­alább oly rendszerességgel találkozik egymással, mint mondjuk a kecskeméti és a zombori. Nem kisebb a két város irodalmi folyóiratának kötődése sem egymáshoz. Érthető hát, hogy Szeged legfiatalabb művészeti mű­helye, a televízió stúdió is hamar barátokra tett szert a jugoszláviai szomszéd­városban". E barátságból már a közo6 munka első gyümölcse is beérett. * A „névjegy", amelyet a szegedi tévések bemutatko­zás gyanánt átnyújtottak a közönségnek és a jugoszláviai kollégáknak, egy teljes, har­minc perces film volt az öt nyelven sugárzó vajdasági televízióról. így azután, ami­kor legközelebb az előkészí­tő tárgyalások céljából Ki­keresték a Péterváradi erőd közelében, a Dunára néző „Televízió Novi Sad" stúdi­ót. akkor már jórészt ismer­ték az újvidéki kollégák munkamódszereit, stílusát, szerkesztési elgondolásait. így a közösen létrehozan­dó műsor alapelveit — mind ami a művészi, mind pedig ami a „gazdasági, pénzügyi együttműködést illeti — gyorsan és viták nélkül si­került rögzíteni. És miután közkeletű tény hogy a zene. a tánc. az ének „nemzetközi művészet", a választás egy olyan szórakoztató show lét­rehozására esett. amely egyenrangú élvezetet kínál mind a szerb-horvát, mind a magyar nézők számára. Más­képpen fogalmazva azt a műsort, amelynek felét Új­vidéken, a másik felét Sze­geden forgatták, minden vál­toztatás nélkül sugározzák decemberben Magyarorszá­gon és a jugoszláv televíziós hálózatban. a A terv tehát gyorsan kör­vonalazódott. még a nyár elején. A közös szórakoztató produkció baráti kézfogás legyen a két stúdió között, amolyan televíziós módra. És tartalmazza mindazokat a könnyű, de tartalmas zenés, táncos, énekes műsorszámo­kat, amelyek a két város kulturális életét jellemzik. Ez volt az első elv. A má­sodik pedig a „mértéktar­tásé" — ami mindenekelőtt a megvalósítás költségére vonatkozott. -Hiszen sem a szegedi, sem az újvidéki stú­dió nincsen berendezkedve szemkápráztató külsőségek létrehozására. Ily módon te­hát sem a táncosnők percen­ként cserélt kosztüméinek csillogása, sem a gomolygó gőzfelhő vibrálása, sem az agyafúrt díszletek lény­színjátéka nem tudja majd „feldobni" a műsort — hi­szen mindezeket ki kell hagynj a számításból. Ma­rad tehát a mértéktartóan dekorált kiállítás — amellyel szemben a jól összeváloga­tott. ízlésesen megjelenített, pergő műsorszámok kínál­ják a-sikár biztosítékát Hogv miként, azt persze majd meglátjuk. * S, hg már ennyit szóltunk a szándékról szót kellene ejteni arról is. mit láthat­nak majd az első Szeged— Újvidék kooprodukciós mű­sorban. A két stúdió forgatócso­portja ellátogatott ..egy­más" városaiba, és rövid, hangúlatos filmet készített: miként látják az utcákat, a kirakatokat, az embereket.? Az újvidékiek meghívták vendégségbe Szűcs Juditot, viszonzásképpen pedig a Ju­goszlávia-szerte ismert san­zonénekes Györgye Balase­vity lépett föl Szegeden. A határon túlról látható maid halettszóló, magyar csárdás, szerb tamburazenekar és a beatzene kedvelők számára két népszerű együttes: a iMbnratoria Zvuka (Hangla­bor) és a Mernie Sejd faj­táé. A szegedi könnyűzenei éle­tet dr. Hulin együttes és a Molnár Dixieland képviseli. A színházi látványosságot a Maya operett. Vízirevű képé­ben a balettkar. A táncot a deszki szerb nemzetiségi együttes és a Volán társas­táncklub. És végül egy kö­zös produkció — a közös­ben: Szegeden Gregor Jó­zsef, Újvidéken pedig Bisae Júlia énekli. természetesen egyszerre, Mozart Varázs fu­volájának Ismert duettjét magyarul, illetve szerb nyel­ven. A műsor közös címe: „Fe­le-fele". Természetesen a magyar feliraton, mert ugyanez szerb-horvátul any­nyit tesz, mint „Pola-pola". Lehet, kicsit száraz cím egy könnyű szórakoztató, színes műsorhoz. Viszont kifejezi -a lényeget a kölcsönösséget és barátíágot, amely az álko­tókban munkálkodott * A szegedi ép az újvidéki televíziós stúdiók első közös produkciója december 26-án délután megy az első csator­nán. Árri, aki türelmetlen, előző napon láthatja már, mert 25-én este nyolc órakor az újvidéki televízió is levetíti. PAVI.OVITS MIKLÓS Tanácsülés Kisteleken Kistelek nagyközség taná­csa tegnap, szerdán tartotta idei utolsó ülését. A testület először felmérte a jövő évi gazdálkodás lehetőségeit, meghatározta a költségvetést és a fejlesztési alapot. Kis­teleken több mint 30 millió forintot költhetnek az intéz­mények fenntartására, egészségügyre, kultúrára, la­kásépítésre, utak bővítésé­re. .. A költségvetés összege 25 millió, a fejlesztésé pe­dig 5,7 millió forint. A tegnapi tanácsülésen többen hangsúlyozták, to­vábbra is fontos cél a taka­rékosság. Ezenkívül a testü­let Számít a lakosság társa­dalmi munkájára, mert be­bizonyosodott. hogy a hely­beliek összefogása a község­fejlesztés kiégészí'"> forrása'. Azt szeretnék, ha 1982-ben a társadalmi munka értéke meghaladná a 9 millió fo­rintot. A tervek szerint cse­kély tanácsi támogatás mel­lett a lakosság saját erejéből 1,6 kilométer hosszú utat és 4 kilométer gázvezetéket épít A nagyközség vonzása egy­re jobban növekszik, a kör­nyező tanyavilagbói sokan költöznek be Kistelekre. Ezért állandóan fontos kér­dés a lakásépítés. Magán­erőből évente 40—50 csalá­di ház készül, így 1982-ben is ennyi várható, de jövőre 36 célcsoportos lakás alapo­zását is elkezdik. Előrelát­hatólag az. áliamj lakásokba három év múlva költözhet­nek be. -A beruházásoknál még meg kell említeni, hog" a, köztisztaság érdekében bő­vítik a szeméttelepet és' a jobb oktatási körülmények megteremtése miatt egy > 4 tantermes általános iskolát építenek. Az alapozásho-/ jö­vőre kezdenek hozzá, es az új alma matert 1984 szep­temberében vehetik bja'to­kukba a gyerekek. Hagyomány, hogy év vé­Rén a tanácsülésen ünnepé­lyesen kitüntetik azokat, akik a közéletben r\grolem­re méltó munkát végezték és sokat tettek a nagyközség fejlesztéséért. A Kistelekért Emlékérmet az idén dr. Án­talffy György országgyűlési képviselőnek és Keresztes János gimnáziumi igazgató­nak ítélték oda A kitünte­tést Ott József tanácselnök adta át. A testület elfogadta a ta­nács jövő évi munkatervét, tanácsrendeleteket vizsgált felül, majd végül előterjesz­tésre került sor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom