Délmagyarország, 1981. december (71. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-24 / 301. szám

födutorfofc. Í98Í. tfceemfer 33» 3 Ülést fartőit a Minisztertanács A Minisztertanács szerdai ülésén az ipari miniszter iriWterjesztése alapján új központi fejlesztési programot fogadott. .el az elektronikai alkatrészek és részegységek — ezen belül a mikroelektronikai alkatrészek — gyártásának fejlesztésére. Megjelölte a program megvalósítását megalapozó kutatás és műszaki fejlesztés irányát és egyetértett a végrehajtáshoz szükséges szervezeti változtatásokkal. Tudomásul vette, hogy az ipari miniszter 1982. január 1-től mikroelektronikai vállalatot létesít, amelynek tevékenysége fokozatosan kiterjed a kutatás, a fejlesztés, a termelés és az értékesítés egészére. A kormány megtárgyalta és elfogadta az 1982. évi Sliami költségvetés végrehajtása érdekében szükséges intézkedéseket A Minisztertanács módosította az újításokról, valamint a szolgálati találmányért járó díjazásról és a találmányokkal kapcsolatos egyes intézkedésekről szóló rendeletet. Az új rendelkezések 1982. január 1-től anyagilag közvetlenül is érdekeltté teszik az újítások és találmányok hasznosításában kiemelkedő, eredményes munkát végző közreműködőket. A kormány ülésén megtárgyalták és elfogadták a Minisztertanács, a kormánybizottságok, valamint a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság 1982. első félévi munkatervét. Kapcsolatok... Részlet a távbeszélő-központból Az ember hírekre vágyik, fej hírekre. De legfőképpen azt szeretné, ha szerettei a világ bármely sarkából naponta értesítenék arról, hogy miként is élnek, öreg barátomat a minap hívta fel külföldről a fia. Arról tudakozódott, hogy a vöröshagymát egyben kell-e feltenni ahhoz, hogy a végén kellemes halászlé sikeredjék az ügybőL Hogy vagy? Ezt kérdezik tőlem sokszor barátok, ismerősök. S ezek a kérdések igazából nem nagyon érdekelnek. Én is hírekre vágyom. Másokról szólóakra es engem érdeklőkre. — Bell feltalálta, Puskás Tivadar tökéletesítette... A gond meg a miénk. — Így igaz — mondja Rózsa István postaigazgató. — Annyi telefonállomást egyszerűen képtelenség volna üzembehelyezni, amenynyire szükség volna. Létesítünk hétezret, újabb hétezerre van igény. — Lehet mindezt győzni? — A mai körülmények között népi. Nincsenek az országnak lehetőségei erre. Igyekszünk persze, hogy minden rászoruló megkapja időben a telefonkészülékét. * Az ember hírekre vágyik. Tudja, hogv a hírek tényeket takarnak, az álhírek illúziókat. Az ember hírekre vágyik. A posta helyközi kapcsolóterme. — Hogyan kell önt megszólítani? — Távbeszélő-rendező vagyok. — Rendező? — A színházi rendezőéhez is hasonlít a munkám, ha erre gondol. Meg kell találnom a legoptimálisabb, a mindenkinek tetsző megoldást. Ötvenen dolgoznak velem, őket kell „mozgatnom". A teremben három tucat lány és asszony duruzsolasa. „Kapcsolom Szentest, kérem várjon egy pillanatig. „Mezőkovácsháza nem. jelentkezik" _a csongrádi hívót kérem, hogy..." Zakar MiháXyné a Volán csongrádi telepe és a szegedi központ között teremt éppen kapcsolatot — Szép munka a miénk, mondja. Én legalábbis szeretem. Meggyőződésem, hogy sokat segítünk nemcsak az emberek • közötti kapcsolatokban, hanem a termelésnek is. Ékkor szól hozzám Selep Ágnes. — Én jobban szeretek ám beszélni — fuvolázza. A tizenkilenc éves lány, tavaly még radnótista diák volt Kétezerhatszáz forintot keres a postán. Amikor terveiről faggatom, mert hát egy fiatal lánynak tervei még bőven lehetnek, csak mosolyog. — Szeretek beszélni, és itt annyit beszélhetek, amennyit csak akarok. Tóth Vilmosité harminckét éve dolgozik a kapcsolóteremben. — Osztja ifjú kolléganője véleményét? . — Hát... Néha éjszakánként, amikor felhívnak, és csak azért hívnak fel, hogy beszélgessenek velem, akkor nem. De a munkámat szeretem. Tudja, mi hidat képezünk emberek és emberek között. — Éjszaka? Karácsonykor? Juhász Sándorné, a kapcsolóterem főnöke, a távbeszélő rendező csak ennyit mond: — Én nemcsak nekünk, hanem az egész világnak is örök békét kívánnék. És nem karácsonyra, hanem a következő évek mindennapjára is. Tudja, az ember hírekre vágyik és jó hírekre. A híreket mi is közvetítjük ... P. F. Győri Imre: Összefogással nemzeti céljainkért T

öbb mint három évtizedes szocialista építőmunkánk hazánk és népünk sorsát alapvetően meghatározó történelmi eredmények forrása és gazdag tapasztalatok tárháza. Az utóbbi hónapokban a társadalom széles nyilvánossága előtt is sok szó esett arról, hogy a magyar munkásosztály miképpen tudott élni az 1945-ben kapott nagy történelmi lehetőséggel, hogyan lépett szövetségeseivel együtt a szocialista fejlődés útjára, miként teremtette meg és védte meg a dolgozó nép hatalmát, gyarapította a társadalom új értékeit, hogyan jutott túl éles konfliktusokon, nagy társadalmi megrázkódtatásokon, amelyek egy része történelmileg szükségszerűen, más részük súlyos szubjektív tévedések, hibák, törvénysértések folytán következett be. . A cikk terjedelmi keretei nem teszik lehetővé, hogy társadalmi fejlődésünk minden összetevőjével részletesen foglalkozzam. Egyetlen, de egyben a legfontosabb összefüggésre szeretnék rámutatni: eredményeink legfőbb forrása az, hogy: a munkásosztály pártjának programja nemzeti érdeket fejez ki, és a történelmileg megoldásra váró feladatok végrehajtásán együtt munkálkodik az egész társadalom. ) Azt szoktuk mondani, hogy a megteremtett és megvédett hatalom birtokában pártunknak 1957-től napjainkig még két „nagy vállalkozása" volt: egyik a szocialista mezőgazdaság megteremtése, a másik az 1968-ban megkezdett gazdasági reform. Nagyüzemi mezőgazdaságunk létrejötte a szocialista tulajdonviszonyokat tette általánossá hazánkban. Hozzá kell tenni: az új társadalom világtörténetében hazánkban szerveződött először úgy egységes osztállyá a parasztság, hogy az átalakulás nehéz esztendőiben nem csökkent, hanem nőtt a mezőgazdasági termelés, nem romlott, hanem javult a falusi emberek élete. A párt szavának hitelét a tények a legszélesebb rétegek előtt bizonyították. A többi között az is, hogy a falvakban azért teremtettük meg a szocialista nagyüzemeket, mert így kaphat többet az egész nép a mezőgazdaságtól. Szocialista államunk és termelőszövetkezeti parasztságunk jól sáfárkodik a magyarföld adottságaival a mezőgazdasági nagyüzem, valamint az ahhoz kapcsolódó széles körű tevékenységi rendszer, beleértve a háztájit is, szocialista tartalmú választ tud adni az élelmiszertermelés mai nagy kérdéseire. Mezőgazdaságunkra a mai bonyolult világgazdasági helyzetben bátran számíthatunk, társadalmi rendünket erősíti. Más szavakkal: annak idején jogosan tekinthettük ügynek a termelőszövetkezeti mozgalmat, az akkori befektetések ma sokszorosan megtérültek. Az 1968-as gazdasági reform — amely mint folyamat, ma sem fejeződött be — abból a felismerésből fakadt, hogy a termelési viszonyok fejlesztésében — a termelőerők addig elért szintjéhez viszonyítva — lépéskényszerbe kerültünk. Gazdasági adottságaink és lehetőségeink figyelembevételével alakítottuk ki azt a mai napig is folyamatosan „karbantartott" irányítási rendszert, a gazdasági reformot, amelynek egyes konkrét elemei szükségképpen gyak-' ran változnak ugyan, de a lényeg megmarad: a szocialista tervgazdálkodás kapcsolódik össze az érdekeltségi rendszerek áttételén keresztül a vállalati, szövetkezeti önállósággal. A reform a gazdasági szférában is nyilvánvalóvá tette a tömegek előtt pártunknak azt a törekvését, hógy az érdekek helyes felismerése követelmény, az érdekütközéseket idejében kell elbírálni, hogy a helyes megoldás csak a legkevesebb „szükséges rosszat" tartalmazza. Ugyanezek az elvek a párt politikájában és politikai mechanizmusunk kialakításában már 1957 óta érvényesültek, tehát korábban, mint a gazdaságban. Mégis, fontos politikai tanulság számunkra, hogy a közvélemény a hétköznapi gazdasági tevékenység révén ismerte meg és fogadta el a folyamatos továbblépés és fejlesztés szükségességét, az érdekek szocialista rangsorolását. Így a közgazdasági gondolkodás voltaképpen átlépett önmaga határain, és a szélesebb értelemben vett belpolitikában erősítette a közös gondolkodást, a szocialista nemzeti egységet. Napjaink gazdaságpolitikai célját pártunk XII. kongresszusa úgy fogalmazta meg, hogy „lassú fejlődési ütem mellett a gazdasági fejlődés minőségi tényezőinek kibontakoztatásával, a termelés nemzetközi versenyképességének fokozásával javítsuk a népgazdaság egyensúlyát, és szilárdítsuk meg az elért életszínvonalat". A feladat nagysága akkor mérhető Igazán, ha a valósággal reálisan szembenézve érzékeljük: munkánk mai feltételei nehezebbek, mint amilyenekkel a XII. kongresszus idején számolhattunk. A nemzetközi helyzet jelentős romlása és a világgazdaságban tartóssá vált számunkra kedvezőtlen folyamatok következményei tovább szigorították azokat a feltételeket, amelyek mellett a népgazdaság egyensúlyi helyzete javítható. Mindenütt jól értékesíthető áruk előállítására és bővülő exportjára van szükség, ám — különböző okokból ugyan, de — a világon mindenütt lassúbb a fejlődés, mint a korábbi évtizedekben. Ez azzal is jár, hógy nemcsak mi, hanem a tőlünk váSárló kereskedelmi partnerek is kevesebbet akarnak venni, mint eddig, és akár dollárral, akár rubellel fizetnek, jól megfontolják, hogy mire adják ki a pénzt Szűkülő piacon több árut eladni nagyon nehéz. Országunk sajátosságai azonban olyanok, hogy akár kedvezőek számunkra a külpiaci feltételek, akár nem, kereskednünk kell, mert az export teszi lehetővé a népgazdaság működéséhez szükséges import biztosítását. Ebből következik, hogy a világpiacot olyannak kell elfogadnunk, amilyen, és meg kell gyorsítanunk hozzá az alkalmazkodást De hogyan? H

a az általunk importált nyersanyag és energia jobban drágul, mint az azokból készített termék, akkor csak egyet lehet tenni : kevesebb anyagból és energiával olyan termékeket előállítani, amelyek a jelenleginél jóval értékesebbek, és több pénzt adnak értük a világpiacon. Ez az, amiben a sokat emlegetett hatékonyság kézzelfoghatóvá válik. Ez most népgazdaságunk központi kérdése, úgy is mondhatnánk: történelmi feladatunk. A lecke nehéz, és az idő sürget A minőségi követelmények, a gazdasági fejlődés intenzív szakaszára való átállás nem vadonatúj követelmény, tulajdonképpen 1968 óta kitűzött cél. Meggyorsítása parancsoló szükséggé vált, éppen a számunkra kedvezőtlenül változott külgazdasági körülmények miatt. Ezt elsősorban saját tevékenységűn^, munkánk társadalmi hatékonyságának fokozása útján tudjuk elérni. Ügy is lehet fogalmazni: a hatékonyság javítása ma legfőbb nemzeti ügyünk, ebben a tevékenységben az alkotó, tevékeny szocialista nemzeti egységet kell megvalósítani. Mint történelmünk során annyiszor, a gazdaságban most is koncentrálódnak fejlődésünk többi kérdései is. Így most azért legfőbb nemzeti ügyünk a hatékonyság javítása, mert attól függ az elért színvonal megőrzése, a későbbi továbblépés megalapozása, az életkörülmények jobbítása, a nemzetközi gazdasági, kereskedelmi hátrányok leküzdése, a népgazdasági egyensúly kedvezőbbé tétele. A gazdaságos termelés biztosíthatja az anyagi fettételeket további kulturális fejlődésünkhöz, az egészségügyi és szociális ellátás fejlesztéséhez, de a szocialista haza védelméhez is. A jó gazdasági munka segíti külpolitikánk eredményes folytatását, képviseletét. • A hatékonyság javulása gazdasági eredményekben mérhető, de mint tevékenység, a termelés területét meghaladóan a szocialista társadalmi viszonyok széles körét érinti, annak fejlesztését elősegíti. A hatékonyság problémája ugyanis nem horgonyozható le az anyagi termelés vizein, mert szoros kapcsolatban van az emberi tevékenység, gondolkodás más területeivel. Feszültségeket oldhatnak, de feszültségeket is teremthetnek. Az építőmunka folyamatában a termelő ember gondolkodása, készsége dinamikusan változik. Amikor a külső tényezők erőteljesen korlátozzák a gépek és a nyersanyagok beszerzésének lehetőségét, akkor objektíve is megnövekszik az alkotó ember szerepe a maga termelési tapasztalataival. A sokat emlegetett „emberi tényező" fontossága ebből az összefüggésből is levezethető. Tehát szocialista társadalmi viszonyaink erősítése, fejlesztése követeli meg az alkotó emberi képességek jobb kibontakoztatását. A szocialista demokrácia adta lehetőségek jobb hasznosítása, az állami élet további demokratizálása bővítheti a közösségért tenni akaró emberek tevékenységi körét A hatékonyság javítása túllép a vállalatok tevékenységén azért is, mért mint törekvés, szorosan kapcsolódik a közgondolkodáshoz. A szocialista építőmunkának mindig van műszaki, gazdasági, de ugyanakkor közéleti oldala is. A közéleti oldal megjelenik a szocialista demokrácia fórumain, olykor a bürokrácia bírálatában, olykor a vállalatok vagy kisebb termelő közösségek szocialista kapcsolatrendszerében, de az igények és lehetőségek megfogalmazásában is. A hatékonyság témakörében ezért különösen erős a közéleti oldal, mert a munka javítása mindig párosul a meglevő lehetőségek, munkaszervezetek újraértékelésével is, szükségképpen több igényt is megfogalmaz. Őszintén meg kell mondani, hogy ezek az új igények nincsenek mindig arányban az objektív lehetőségekkel. Emberileg érthető, ha például egy kórház osztályvezető főorvosa, egy iskola igazgatója vagy más intézmény vezetője olyan berendezések megvásárlásáért harcol, amelyek ma még csak a gazdaságilag legfejlettebb országok intézményeiben találhatók, de azt is világosan kell látni, hogy az igényeket mindig lehetőségeinkhez kell igazítani. A hatékonyság konkrét kérdéseiben folyó szükségszerű viták során azt a szemléletet kell erősíteni, hogy a növekvő igényeket csak az adott lehetőségek jobb kihasználása gyümölcseként lehet kielégíteni. Gazdasági építőmunkánk lassú fejlődési üteme is rendkívül nagy fel% adatokat állít elénk. Mai világunk" ban, melyben gyakran drámai módon éleződtek és éleződnek ki a nemzetközi politikai viszonyok, és általában is csökken a gazdasági fejlődés mértéke, a mi nem látványos növekedésünk is jelentős előrelépést takarhat, ha nehezebb körülmények között is biztosítani tudjuk • a stabilitást. Ennek feltétele azonban — ismét le kell szögezni — csak a jobb. eredményesebb munka és gazdálkodás lehet. Az évi munkánkat áttekintve Központi Bizottságunk, majd az országgyűlés is megállapította, hogy a népgazdaság lényegében a VI. ötéves terv gazdaságpolitikai irányvonalával összhangban fejlődött: a külgazdasági egyensúlyi helyzet a terv követeimenyeihez közelállóan alakult, az életszínvonal a . számított szinten tartással szemben kismértékben emelkedett Ezekre az eredményekre bátran alapozhatjuk jövő évi munkánkat is. Való igaz, hogy romló külgazdasági viszonyok közepette egyensúlyi helyzetet javítani és egyúttal az intenzív szakaszra áttérni példátlanul nehéz feladat, de az is igaz, hogy a megvalósítás belső fettételei és lehetőségei biztosítottak, pártunk világos programot fogalmazott meg, amelyben széles körű egyetértés alakult ki. Visszagondolva eddig megtett utunkra, bizakodással tölthet el bennünket, hogy az elmúlt negyedszázadban, a munkáshatalom megvédése után, nehéz körülmények között is eredményes konszolidációt valósítottunk meg, kikovácsoltuk a szocialista nemzeti egységet. Helyzetünket reálisan kell megítélnünk, Társadalmi fejlettség szempontjából a világ élen járó országai közül a szocialista népek családjához tartozunk. Ennek előnyeit mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy népünknek több jut anyagi javakból, mint az azonos fejlettségű, sőt a miénknél gazdaságilag fejlettebb, gazdagabb, más társadalmi berendezkedésű országok lakosainak. A

szocialista alapok nyújtotta lehetőségeket most azáltal is bizonyítanunk kell, hogy a gazdasági fejlődésünkben a történelmi lemaradásokat behozva, ezekben az években szilárdan megvetjük lábunkat a közepes gazdasági fejlettségű országok csoportjának első soraiban. Ezt a korszakos nagy feladatot közüggyé, az egész nép ügyévé tenni, és ennek szellemében élni és dolgozni minden hazáját és népét szerető, önmagáért és a közösség jelenéért és jövőjéért felelősséget érző, a társalalmi haladást és az emberiség békéjét szívén viselő magyar állampolgár becsületbeli ügye és hazafias kötelessége.