Délmagyarország, 1981. november (71. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-07 / 262. szám

CfntviKqt, 10R1. iwiram'wi' 7. Életutak mérföldkövei H • a megírnám az emlék­irataimat ... Azzal kez­deném, hogy írnék a nyusziról, meg az olajos ke­nyérről. Tudom, a történelmet jeles események, társadalmi méretekben örömet vagy ke­serűséget. bizakodást vagy csüggedést hozó fontos évszá­mok mérföldkövet jelztk, s nincs helye a krónikákban an­nak, mikor kapott egy kis­gyerek tapsoló nyuszit aján­dékba. Éppen ezért, ha megírnám, biztos, hogy nem „az ötvenes évek és a téeszszervezés Idő­szakának hatásai életpályám fejlődésére" dolgozatcím ke­rülne fölülre, hanem az ele­jén említett — amúgy össze nem tartozó — két dolog. Az egyetlen játék, amelyet akko­riban kaptam, s az egyetlen étel, amely kitörölhetetlen nvomot hagyott az évtizednyi időről bennem. Iszonyúan sze­gények voltunk! Amikor apám belépett a téeszbe, akkor té­len azon éltünk. Étolaj, ke­nyér. Erre tellett a munka­egységből — néha naponta, 0.8-ért dolgozott az édes­apám. No, aztán a Hoffer-traktor­ról ls írnék. Arról, mennyire megbámultam, ha végigpöfö­gött a falun, Tömörkényen. Ez volt A GÉP, A SZERKEZETI Érdekelt, izgatott, titka volt, megfejtésre váró rejtvénye, rejtély számomra. Sose mond­tam ki, de köze van hozzá: ezért lettem gépszerelő. Le­érettségizni nem tudtam, 'ta­nulni mindenképpen akartam, el ls vágyódtam a faluból — így jöttem Szegedre. Kitanul­tam a mezőgazdasági gép­szerel® szakmát, és vissza­mentem Tömörkénybe, aztán meg Csanytelekre, téeszbe, Bevonultam katonának, szol­gáltam tisztességgel. Az utol­só Időszakban kiküldtek ben­nünket termelőmunkára, így kerültem a Lenin Kohászati Művekbe. Voltam darukezelő, dolgoztam a finomhengerso­ron, és segédmunkásként a Martin-kemencénél. Olyan jól éreztem ott magam, hogy gondolkoztam, ottmaradok martinásznak No, hogv ez érthető legyen, megírnám, mi­lyen szép a fortyogó-szikrázó vas, amelyet először az iparl­tanuló évek alatt — be-be­járva a szegedi öntödébe — ismertem meg. Lehet, ha szociológus len­nék, szerepelne ilyen alcím is az önéletrajzi dolgozatom­ban, hogy „a hatvanas évek munkaerömobllltása, különös tekintettel a nehézipari hiány­szakmákra", ám én csak a vasolvasztásról írnék. Meg ar­ról az egészen hétköznapi kis csodáról, ami az öntőformá­ban történik a folyékony vás­sal. Az alaktalan masszából munkadarab lesz! Könnyű kitalálni, leszerelés utón az öntödében álltam munkába. Először öntő. utána kemencejavltó. majd újra ön­tő lettem. Ha tde érnék az írásban, a munka utáni ta­nulásról írnék. Arról, hogy jó, és hogy nehéz 1 Ekkor már a hetvenes évek közepénél tar­tanék a krónikában, és meg sem állnék máig. Középiskola, érettségi, technikusi minősítő, egyetem. Amikor ide érnék, a vona­tozásról is papírra vetnék né­hány sort. Lehetne — ha nem én írnám — „levelező okta­tásunk gyakorlati problémái", de csak ez maradna a papí­ron: éjszaka az öntödében, reggeli a vonaton, nappal Mis­kolcon az egyetemen, éjszaka az öntödében. Ebből aztán kt is telne a mondandóm, mert ahogy az egyetemet, úgy ezt sem bfrnám folytatni. Sok ez, nagyon sok! Azt még hozzátenném, nem mondtam le a tanulásról. Most művezető vagyok ugyanott, ahol pár éve a tégelyt tottRm. Más a munkaköröm, más a felelősségem —, de érdek­lődésem ugyanaz: az ember lásson túl a saját portáján. Minden, amit megtanulok, en­gem gazdagít. Innen aztán visszakanyarod­nék az elejére, g aláhúzva írnám le: hol vagy már, sze­génység? S lehet, hogy a gye­rekeim játékaival fejezném be. Kezdeném a villanyvasúttal, a húszféle kisautókkal, építővel, s folytatnám, folytatnám, míg tele nem lenne a lap, amely­re addigi harminckét évem háztáji történelmét írnám meg én, Ambrus Balázs. I. ES. Földművelők csatája A szóbeszéd ellenére... A földdel bánó emberek kez­detben rettegtek a téesz­csétől. Csajkarendszer... A szegénység elterjedésétől fél­tek. Még szerencse, hogv voltak, akik másként értelmezték a szö­vetkezést. A kezdeti ballépések után "sem adták föl a reményt. Az elmúlt negyedszázad követ­kezetes politikájának egyik ered­ménye hogv a szövetkezetek el­foglalták a szocializmusban ki­jelölt helyüket. Egyik így, a másik úgy A sze­gedi Felszabadulás Tsz például még eddig nem zért hiánnyal évet. Alakulása óta pedig „hozzá­csaptak" néhány gyengébb, rosz­szuj járt közösséget. Küzdelme­ikről idézünk dokumentumokat. -A baktól dolgozó parasztok is megalakították kedden termelő­szövetkezeti csoport.luknt. Szabó Ferenc dolgozó paraszt szólalt fel először, aki fogadalmat tett, hogy olyan termelőszövetkezeti csoportot hoznak létre, amely ütőképes lesz, rövid időn belül megerősödik, s olyan mintasze­rűvé válik, hogy példát vehet­nek róia más csoportok. A bak­tói termelőszövetkezeti csoport 170 hold földdel rendelkezik és a Felszabadulás nevet Vette fel. A vezetőségbe elnöknek Mészá­ros Szilvesztert, vezetőségi ta­goknak Szabó Ferencet. Gera Andrást, Dobó Imrét és Gyöngyi Istvánt választották meg. (Dél­magyarország, 1930. szeptember 13.. szerda.)" Részletek a téesz 25 éves tör­ténetét ismertető Írásból: 1951-ben készült el az első zárszámadás, egy munkaegység­re 20 forintot kaptak és az egy dolgozó tagra eső Jövedelem 4 ezer ooO íorlnt volt. A munka­egység egy részét természetben kapták, a búzarészesedés a csa­lád kenyérfejadagiát leientette. A szövetkezet fel nem osztható vagyona 37 ezer forint völt... .. 1956-ban, az ellenforradalom ideién nehéz napok jártak. A cukorrépát szállítani kellett, eső. hó esett, úgy kellett kihordani a sándorfalvi útra. Fegyveres őrséget alakítottak. Vadászfegy­verük volt. Állandó ügyeletet tartottak. Bár harmincan kilép­tek. a termelőszövetkezet vagyo­nát nem hordták szét. ,..1957 újabb fejlődést hozott. Vlagyimir Lugovszkol Szülőhazám ezer folyója csontig fagyott e zord napon. A könny az arcokat befolyta, míg olvasták a mondatot. Nem, nem. Csodát ml nem reméltünk, kimúlt a fény a Kreml felett, de az, kiért úgy sírt a népünk, nem halt meg: el nem feledett. <5 friss er®, a fénye józan. ilyent nem tör halál se meg. Orosz hazám! sok nemzetedben nincs még fiad hűségesebb. Benne dalolt e nemzedéknyi tudás, a szív, szem, értelem, nagy neve, ím. Vlagyimir Lenin. maga: él® történelemi Teremtve pártot Választott 6 Rai&za Ahmatovo Lenin egy addig még nem járt utat, az ész. a hit. az akarás, hogv mind egy reménnyé forrjanak. B a párt, mint kézfői-Kézre fáklya, szent tüz. hős, férfias dolog, s ő él. A pártlpazolványban Leninnek szfve ott dobog. Elsárguló lapok közt csönd van, a könyvespolc, akár a por. Időnk tüzes villáma csillan, dörejjel elvonult a kor. ö — rajzban él és fémszoborban, de vérlökés és mozdulat, C él: a tettel, hittel, szóval alkot — teremtő gondolat. Az álmai — mint szárnycsapások, A Tisza időnk kiáltó hangja száll, nekünk bőséget, boldogságot hoz jókedvű munkánk ma már. Sok eljövendő nemzedék is mint fényt fogadja majd szavad, te nagy Lenin, mester, zseni, a szívben élsz, mint akarat! Elment­Jégzajlás hírhozója, a ködbe íéttysugárt vetett. Mint Virágok a napkorongra, fordulnak rá emberszívek. Velünk van 6, élők közt járó, mert nemzedékekből beszél. E drága név Vöröslő zászló. Viiag fölött száll. Szítja szél! Konczek József fordítása Folyó: szerelmé, folyó: bánaté, léthatlak végre, ahogyan kanyarogsz! Bár Idegen partokra Jöttem én. Otthonos vagyok Itt mindjárt valahogy. Azt mondják: a folyók mind hasonlók, embernek, hajónak mind vizet ád.,. E gyönyörű napon Izgatott mód fülelem a te szíved dobaját. Fülelek, hogy — habár egy pillanatra meghalljak egy ismerős morajt, az én Argunom csapását a partra, a kitörőt, a féktelen szllajt, A szemedbe nézek, hogv a csecsentí folvók szeme kéküljön át rajta, hogv kezdjeh énektől elmúlni a csend, s hallhassam a forrásokat úira. Ö, szelíd Tisza, folyó: bártaté ki játszanál minthogyha húrokon, csobogj hazámról, hisz már éjtenéj — de csak Csöndesen! — róla álmodom Eljöttem hozzád meghitten beszélni, üdvözölnek a csecsenö szurdokok., Hordozd az örömöt, akár a déli nap. — holdfényben tükrözd a bánatot Kaukázusi erős sziklafészket régóta ül egv aul, a szülői. A felhők ott tenyéren üldögélnek, még ö nap ls onnan kezd röpülni. A büszke asszonyok, mint királynék, a forrásokhoz mennek az ösvénven. hoav korsajuk színültig merítsék ős énekszóra az alkonv tüzével. Bennem most az emlék nagv hullámokat vet. boldog vagyok, mint valaha. E boldogságon — olyan, mint a nap — Ketten osztozunk: én és a Tisza. (Győri László fordítása) A Felszabadulás Tennél őszövet. kezet egyesült a szegedi Alkot­mány Termelőszövetkezettel, melynek területe az algyői úton húzódott. Az egyesülés után a kertészet fejlődése indult meg. mert a föld arra kiválóan alkal­mas volt. Az első tehergépkocsit akkor vásárolták. Pénz hiányá­ban a tagok maguk adták ösz­sze a kifizetendő 110 ezer forin­tot. ...1960-ban az átszervezés után a Felszabadulás Tsz taglétszáma 388 lett. A közös gazdaság terü­lete ekkor 3283 katasztrális hold." Herke Józsefné meséli: — Akkor még kint volt az iro­da a sandorfalvi úi mellett a Rózsa-tarivában. Hordták oda az ONCSA-telepről a lőcsök kocsi­kat ekéket, boronákat: mindent, amire szükség volt. Egész nap kint ültem a górénál írtam, könyveltem. Ügv volt. ha 100 forintot kapott valaki, annak 70 százalékát őt évig részletekben fizettük vissza. Ma már elkép­zelhetetlen. mennvi papírmunká­val járt az ilyesmi ... Emlékezetes a pártoló tagság üave is. Nekik ugyanolyan közgyűlést kellett tar­tanunk, mint az ittenieknek. Ak­koriban naponta ötven-hatvan ember ügves-baios dolgát intéz­tük. Azt mondták: Somoevj Pi­roska. te. kész jogász vagy. — Valójában mit is csinált ak­kor? — Mindenes voltam, tudtam gépeni. rám bíztak a kétsoros levéltől az ötven oldalas legvző­könvvig mindent. Az egyesülé­sekkel rengeteg volt a bal Meg­szervezni, előkészíteni a gyűlé­seket. hát nem volt könnyű. az biztos Az a megszámlálhatatlan rendezetlen földügv például. Volt olyan, akinek bizistenre fizettük kl a lárandóságát. Visszamenő­leg, mert ugye, erré kötelezte rhagát az, erős szövetkezet. A gyengéért.. Herke Józsefné a Felszabadít­lás Tsz titkárnője mindenről tu­dott mindenkit ismert és renge­teg embert látott huszonegy év alatt. Aki ilyen meg olvan dol­gával megfordult a téeszben. ve­le találkozott. — ötvennyolcban az Alkot­mány. hatvanban a tömeges be­lépés. hatvannégyben a Petőfi, s kél évre rá a Napsugár Tsz adta a munkát, majd hetven­egyben a Haladás Tsz-t kaptuk ráadásként — mondia. miután csészébe önti a kávét. A város akkori legnagyobb gazdaközösségének több mint öt­ezer hektár birtoka és Csaknem 120r tagla volt. Vagyonuk: üveg­ház sertéskombinát, szárítók és a sok biztos gép. Volt egv idő­szak amikor az olajosok elkezd­ték fúrni a föld leinket, megijed­tünk. Aztán a főnök addig járt utána, hogy hizlaldát építettünk íi kárért kapott pénzből. Ahogy erősödött a 'éesz, egy­re nagyobb híre kerekedett. — Sok vezető ember iárt itt akkoriban.,. — Jöttek nagyon, nz eredmé­nyeink csalogatták őket. Volt Itt külföldi, belföldi ls. — Szerette a vendégeket? — Előtte ls. utána ls napokig reszkettem Eleibe otthon végig gondoltam hogyan csinálom, mit hova teszek, aztán kialakult. Hat hogv tekopogiam, eddig rendben ment minden. Pedig maga Kádár János is iárt itt. — Akkor volt nagy mozgás. — Sokan szerették volna dc Kádár elvtárs kérte, hogy ne le­gyen ., Különben a főnöknek mindene a vendég volt. Nagyon adott az ilyesmire. — Mondana még róla valamit? — Az elnök elvtársat több mint húsz évig ismertem, soha meg nem dicsért, csak példáló­zott a ióval meg a rosszal. Elein­te nerr, is tudtam, mit akar. az­tán rájöttünk, akkor jó. ha nem szói semmit. — Mégis maradt a közösség­ben .. — Nem engedett el. Még a gyerek bölcsődéiét is elintézte, mikor úgy volt, hogv gvesen maradok... Meg azért másoktól visszahallottam, hcarv elégedett volt a munkámmal. Megtanított bennünket dolgozni Tudta ő, mit csínéi. Amikor a termálvize* kertészetet érőitette, meg amikor a hizlaldát építette, még a ve­zetőség se nagyon akart mellé állni de ő mindig előbbre látott a hapi dolgoknál. Nem sajnálta az idejét. Arra is ment rá az egészsége... Neki a tsz volt az élete. Sokszor fölment Pestre, hajtotta magát — meg aki mel­lette volt azt Is —. nem evett egész nap. visszajött. haza se ment. Indult újra valahová Na­gvoti szigorú, kemény ember volt Súlyos betegen ÍR remény­kedett.. bízott. Itt gubbasztott az ii ódában... Idézet az MSZMP Szeged vá­ros. bizottságának gvászielehté­séből: „Olyan kommunistát vesz­tettünk el Árendás Gvörgy elv­társsal. akiben az osztálvhűség. a szakmai tudás, a 1ó vezetői -készség kifogástalan emberi magatartással párosult. Szerény­sége közvetlen modora, igazsá­gos döntései, a fiatalok nevelé­sében tanúsított türelme, a té­esznvugdijasok Iránti segítőkész­sége diplomás szakemberek pél­dás alkalmazása és biztatása ré­vén az egész városban sőt or­szágszerte ismertté lett a neve. A szövetkezeti tagság ragaszko­dásé' és szeretetét pedig mi sem bizonyítja jobban, hogv újra és újra őt választották elnökké. Fáradhatatlan munkásságát jól klfe'ezi. hogv már 1960-ban ki­tüntették a Szocialista Munkáért Érdeméremmel: 1970-ben meg­kapta a Felszabadulási Jubileu­mi Emlékérmet, birtokosa a Munka Érdemrend ezüst fokoza­tának. és kétszer érdemelte ki a Munka Érdemrend aranv foko­zatát," — Mostanra vnlahngv más lett a téesz — ftez maca ele a tit­kárnő. — Eleibe családiasabb volt minden. A Iónkor például. He Imre névnap volt. akkor mindenki belőtt. akit Imrének hívtak. Izgultunk ls kit mivel leptünk meg Igaz. akkor a több munka is lobban összekötött bennünket. Hogy is mondjam, ienvegesen jobban egvütt vol­tunk. Mn viszont mintha sok lenhe körülöttünk a nem igazi mezőgazdasági ember. — Sajnálja? — Nem ls tudom, bizonyára ennvi Idő alátt akarata ellenére átformálódik az ember. Oda iu­tottam magam te. nem kérdezek mea szinte senkit: hdgv * mint van mert nincs már türelmem félóráig hallgatni a más baiát. — Lefoglalta as Ideiét a téesz? — Többet is. mint kellett vol­na A hatvan és hatvanhét kö­zötti Időmmel nem tudok elszá­molni Férjhez mentem és meg­született a averek. A többi egv­oefolvik. Mintha minden a té­eszben történt volna velem. — Mit szólt a család? — Mée az édesaoám is bejött reklamálni. — Miért ló téesz a Felszaba­dulás? — Egv csomó dolog a szálába került Visszafejlődés nem volt soha Az emberek látták a mun­kátok eredményét. Biztos segí­tett az is. hogv a vezetés stabil volt A főnök eneedte dolgozni a szakembereket de mindig fi­gyelemmel kísérte munká lukat.. Ü' elnökünk KotoaánV Mlhálv 6MAI tea flfl-bar üzemgazdász. 73-bar főkötivvel® lett Gubacsi Béta elnökhelyettes Is Itt nőtt föl. Dr Csonka István a városi Pártbizottság osztályvezetőié mondta n legutóbbi élnökválasz­tó közavűlésth: o mostari veze­tőkben ne Árendás Gvöravöt xeressék Hiszen olvan örökséget h a ff v ott maga után amelv lő kezekben itt gVÜfflÖlCSÖt éflel nTőnváHlhk boldogulására Mé& akkor is hn a mai gaz­dálkodás körU!rhénvei lényegesen különböznek a tegnaoiaktól. A .szövetkezetnek a múlt adia az alapot A Felszabadulás Tsz eredmé­m-el országosan is kiemelkedjek. Búzs és kukoricaföld'el bőven teremnek Ar. ólakból évente 10 —15 ezer biz,ót visznek a vágó­oíetra A hövénvfertne*z+é«» és ÚT állattartást tó gének segítik. A tagok többsége szakmáiéhoz, értő becsületes ember Évek óta ők aratnak a legszervezettebben. 8 a csaika hallatán bizonyára csak mosolyognának. MAJOROS TIBOR

Next

/
Oldalképek
Tartalom