Délmagyarország, 1981. november (71. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-07 / 262. szám

8 fSLŰM MAGAZIN Szombat. 1981. november 7. IBS Élet a vízcseppben Irta: Dr. Ábrahám Ambrus A

tizenhetedik század második felében Hollandia Delft nevezetű városkájában a városház portáslakásában különleges feladatok elvégze.tere készülődtek. Leeuwenhoek Antal, a városháza portása, aki boltossegédi állását adta ezért a több nyugodalmat és gondolkodási lehetőséget Ígérgető állásáért, vékony üvegcsöveket izzásig hevített a lángban, hajszálcsövekké húzta ki, majd apró darabokra térdelte ezeket. Leánya, a 19 éves Mária, aki bámulója volt atyja messzemenő, mások szerint kalandos terveinek, csodálkozva nézegette az üvegcsőkészítés mesteri munkáját, de sehogyan sem tudta elképzelni, hogy minek készíti apja a hajszálcsöveket. Érdeklődése a tetőifokára hágott, orrúkor azt látta, hogy apja öszszedí a csődarabokat, az udvarra siet és a csövecskéket egyenként belemártja abba a kádba, amelyben az esővizet gyűjtötte össze. Azután visszatér dolgozószobájába és a csövecskéket lerakva, a saját készítésű nagyító lencséi közül kiválasztja a legjobbat. Aláteszi az egyik csövecskét, belenéz a nagyító lencsébe, majd hirtelen felkiált: „Mária, gyere csak ide. siess, nézd csak. micsoda kis állatkák vannak ebben az esővízben. Hogy játszadoznak, látod-e. hogy ezerszerte kisebbek. mint azok a legkisebb lények, amelyek szemünkkel láthatók. Mit szólsz hozzá, milyen gyönyörűséget fedeztem fel." Leetrwenhoek az ámulattól és a csodálkozástól kimerülve vette el szeme elől ragyogó szelleme és munkáskeze alkotását, a bolhakukucskáló üveget (vitrum pulieariom), amelyet életében sohasem adott oda senkinek, amelyhez a legnagyobb szeretet és bámulat láncolta a világ legönzetlenebb tudósát és egyik legnagyobb feltalálóját. Egy ismeretlen világ kapui nyíltak meg ebben a- pillanatban, amely évmilliárdokon keresztül ott éft, ott szülelett és ott pusztult el a látható világban anélkül, hogy erről sejtelme lett volna valaha valakinek valahol. De hát honnan jöttek ezek a csodálatos lények? — tette fel a kérdést, a nagy izgalmak után az igazságot kereső és ezért az életben mindent feláldozó kutató és tudós. Talan az égből hullottak, vagy az esövízgyüjtő kád oldalán, a földből másztak fel a viz színéig? Hogy a kérdésre választ kapjon, egy borospoharat tisztára mosott és az esővízcsatorna lecsurgója alá tartotta. Ariikor a pohár megtelt, a vizet kiöntötte és a poharat újra töltötte, arra gondolva, hogy a pohárban az első mosás után valami benne maradhatott, ami megzavarhatja a kísérlet menetét. Ezután a poharat újra megtöltötte és az egyik hajszálcsődarahot belemártotta. A csövecskét nagyító lencséje aló tette, és a vízben ott talált az apró lényeket. Elgondolkozott és rájött, hogy a pohárkísérlet sémit sem mond, mert lehet, hogy az állatkák a csatorna falárőíi kerültek a vizbe. Hogy tisztán lásson, tisztára mosott egy zománcos porcelán tálat és szakadó esőben úgy helyezte el, hogv az esőcseppek semmiféle szennyet ne moshassanak bele a tálba. Ezután kiöntötte a/, elsőnek összegyűjtött esővizet, és a másodiknak gyűjtött vizet helyezte nagyító lencséje alá. Av. eredmény meglepő vott Egyetlen állatkát sem talált a vízben. Szóval, beigazolta, hogy az állatkák nem az égből kerülnek a vízbe. A nagy öröm és a boldogság érzetének rövid élvezése után újra munkához látott. Arra a kérd(-.re akart választ lt túrni hogy a bors miért csini az emb" nyelvét. Azt a választ adta ma ganak, hogv az összetört borsszem porában apró. hegyes részecskék vannak és ezek felsebzik a nyelvet. A részecskéket megpróbálta olyan apróra törni, hogy a nagyító lencséje ala helyezhesse. Ezért, mivel arra gondolt, hogy a vízben megpuhult borsszemeket könnyebb lesz apróra törni, néhány borsszemet pár hétre vízbe helyezett. Ezután finom tűkkel szétfoszlatta a bors* -*»Y»it törmeléket vízcseppben elosztva, a hajszálcsőbe szívta, és a nagyító lencse alá helyezte. Amikor belenézett a lencsébe, elámult az apró állatkák hihetetlen sokaságán. Ezzel megvolt a módszer, amellyel tenyészteni tudta az állatKákat és az eddigi hallgatás és titkolózás után tudomására hozhatta a vilagnak, hogy a látható élővilág mellett van egy láthatatlan élővilág, amelyet láthatóvá tett a gondolkodó elme és a nagy természet véghetetlen szeretete. Mivel megvolt a biztos eljárás, amellyel felfedezését bárkinek bizonyítani tudta, levelet írt Londonba az Angol Tudóstársaságnak. és bejelentette, hogy olyan kis állatkákat fedezett fel, amelyek közül egymillió fér el egy középszerű homokszem belsejében és hogy a borsvíznek egy cseppjében több mint 270 ezer élőlény helyezkedhet el. Amikor az angol nyelvre fordított levelet felolvasták, a társaság tagjai nem akarták elhinni, hogy Leeuwenhoek olyan állatokat fedezett fel, amelyekből egy csepp vízben annyi állatka fér el. ahány ember élt akkor Londonban. Ezért levelet írtak Leeuwenhoeknak, és arra kérték, hogy írja meg pontosan, hogyan készíti a nagyító lencséjét, és hogy végzi a vizsgálatokat. Leeuwenhoeket felháborította a levél, és azt válaszolta, hogy az állatkákat Delft város lakóinak megmutatta és a tényt tanúkkal hitelesített jegyzőkönyvvel is igazolhatja, ha kívánják, de arra semmiképpen sem hajlandó, hogy elárulja azt. hogy miképpen készíti a nagyító lencsét. Erre a társaság megbízta két tagját, hogy készítsék el a lehető legjobb nagyítókat és főzzenek borsvizet fekete borsszemekből. 1667. november 15-én Hook Róbert saját kezűleg vitte mikroszkópját és a borsvizet a tudós gyülekezet elé és bebizonyította. hogy Leeuwenhoek Antalnak igaza van. A társaság tagjai elhagyták ülőhelyüket, a mikroszkóp köré gyülekeztek, s ámulattal győződtek meg arról, hogy a zseniális feltalálónak igaza van. A kis állatkák ott voltak a mikroszkóp lencséje alatt. A tudóstársaság rövid idő múlva levelező tagjának választotta és a társaság címerével díszített oklevelet ezüst szelencében küldte a tudós feltalálónak. „Életem végéig hűséges szolgájuk leszek" — válaszolta Leeuwenhoek a levélre, és az maradt 1673-ban, 91 esztendős korában bekövetkezett haláláig. A zseniális tudós, a világ egyik legnagyobb feltalálója letűnt _az élet színpadáról, de a bolhakukucskáló üveg továbbment az elkezdett úton és megmagyarázta, hogy az apró állatkák egysejtű lények, amelyek állóvizekben, gödrökben, tócsákban és csatornákban élnek. Ma öntelékállatoknak nevezzük, mert ha szénából, szalmából, száraz levelekből főzetet készítünk, ebben pár nap múlva óriási tömegben jelennek meg az egysejtű állatok. Legjobban ismert képviselőjük a papucsállatka, amely a kubikgödrökben és a dög Tiszában kimondhatatlan mennyiségben él. Az állatkáknak van se.jtszája. garatja, alfelnyílása. kiválasy.tószerve és idegrendszere. Mozgásszervei a csillangók. a finom protoplazmanyúlván.vok. amelyek hullámzó búzavetés módjára, soronként egyszerre mozdulnak és a mozgáshoz szükséges ingert egy. a tövükben levő tastecskétől kapják. Kettéosztódással szaporodnak. és ha megöregszenek, bonyolult változások során megfiatalodnak, újra kettéosztódnak és az egymással váltakozó két folyamatrendszer tovább folytatódik. A halál, mint természeti jelenség. ismeretlen ezeknél az állatoknál. Halálra csak akkor kerül sor. ha valami külső erő elpusztítja őket. Ha a víz, amelyben élnek, elapad, ellenálló tokkal veszik körül magukat és ebben élnek mindaddig, amíg újra vízhez jutnak, melyben a tok feloldódik, az állatok újra megmozdulnak, és az élet tovább folytatódik. A gyűjtőlencse, amely az emberi ' érzékszervek közelségébe hozta a láthatatlan élővilágot, továbbszaladt. Üt.iában sok helyre betért és ahol megfordult, maradandó emlékeket hagyott. Lett belőle faluszéli mesemondó és halálos ítéleteket osztogató bíró. Megmagyarázta az életproblémákon rágódó embernek, hogy láthatatlan lények őrlik meg az élővilág koronáját, hogv a pusztuló életfeltétele millió élőnek. Hogy száminál ki nem fejezhető élőlény munkája vezeti a nagy kaszás csontkarjait, hogy az egyed útjelző az élet folytonosságában. Hogy minden élő élőből keletkezik, hogy minden látható élő láthatatlan egységekből jön létre. Hogy minden soksejtű élőlény életének első szakaszában egyetlen, két sejtnek az összeolvadásából keletkező magvas protoplazmacsepp. amely magában hordozza mindazokat a képességeket, amelyek a sejtek milliárdjaiból álló élőlény kialakulásához vezetnek. Megtanította az emberiséget arra. hogy az összes cletjelenségek két hatalmas életöszlönnek, két ellenállhatatlan erőnek a szolgálatában állanak, amelyek az élő szervezetben mint táplálkozás és osztódás, a fejlettség legmagasabb fokán pedig éhség és szerelem képében jelentkeznek. Ez a két hatalmas erő irányítja minden élő tudat alatti vagy tudatos élettevékenységét. Ez tölti meg felfoghatatlan változatossággal vándor bolygónk kérgét és határterületeit, ez hinti tele színnel és illatárral zöldellő rétek bársonyát, ez tölti meg tavaszi dallal erdők, mezők, csalitok bokrait, ez népesíti be formával. színnel, fénnyel a vizek mélységeit, milliónyi mozgással az ökörnyom vízcseppjeit és változtat temetővé eget. földet, vizet, élőt. holtat és levegőt a fennmaradásért vívott ádáz küzdelemben. A nagyító lencsék, amelyekkel Leeuwenhoek lángelméje és munkáskeze ajándékozta meg az emberiséget, megvilágították a földet, az eget, az élőt és az élettelent. Kezünkbe kerültek a nagy természet hatalmas erőforrásai, az emberi ész csodákat művelt. Hogy az út, amelyre Leeuwenhoek Antal állított bennünket, merre vezet, nem tudhatjuk. Egyet azonban tudunk és ezt biztosan: megállás nincsen és a jövőben sem lesz. Borisz Necserda Szonett A csend harangját félreverni Nem lehet. Ez a dolgok kezdete. A jövőt e csend némasága rejti Es most dönthetsz: újrakezded-e? Íme a kenyér és íme az agyag. Formálj dobogó szivet, belőle. (Gyermeki munka ez, balgatag, de a szándék mégsem olyan dőre). Csak költő keze keltheti életre! S a holt anyagból halkan földereng a Teremtő munka titkos fémje'e. Rajta hát. Kezdődjön újra a pör. Ember vagy, ki pusztít és teremt. Meríts a forrás éltető vizéből! (S. Benedek András fordítása) ÜNNEPI MENET. Felvételünk egy moszkvai november *-i felvonulásról készült, összeállításunk pedig a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségében élö több mint száz nép életébűi ad szerény Ízelítőt. A SZAJANI ORIAS. Még épül, de már villamos energiát is ad a szibériai gyáraknak, üzemeknek a Szovjetunió legújabb gigantikus vízi cinmüve, a szajano—susenszkojei óriás . « * *' A JOVO FALUJA. A szovjet építőművészet mai, központi problémája, hogy miképpen lehet nemcsak sok lakást, hanem egyúttal szép lakóházakat U építeni. Képünkön: egy, az Eszi Szocialista Szovjet Köztársaságban levő „település" legújabb házsora látható. A SÉTVÜK \ HEGVEKE. A hegyi falvak mai lakolnak a szovjet állam családonként 1 ezer rubeles házépítési kölcsönnel segít abban hogy termékenyebb vidékre költözzenek. Mégis sokan maradtak és maradnak, mert - a szivük a begyeké. Az egyik Ilyen talu az arany- és rézművességéröt nevezetes Kubacsl,