Délmagyarország, 1981. november (71. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-01 / 257. szám

Vasárnap, 1981. november 1. II Bejártam Vojvodinát Villanások egy turisztikai körútról S zíves invitálást kaptam Új­vidékre az október 17-én megnyílt Vadászati Halá­szati Sport felszerelési és Idegen­forgalmi Kiállításra. Azt a népes csoportot gyarapították velem, amelyet a JUISZ (Jugoszláv Uta­zási Irodák Szövetsége) hívott össze az állam négy sarkából, hogy a vajdasági turisztikát föl­landitendő bemutassák ennek az országrésznek sajátos szépségeit. Valamilyen szervezési anomália történt, s ha, mint külországi meghívott nem egészen passzol­tam is bele a problémát nagy be­lefeled kezessel boncolgató hazai társaságba, csak hálás lehetek kedves vendéglátóimnak. Olyan tájakat, városokat,. falvakat sike­rült látnom, imitt-amott szem­ügyre vennem, amelyet az íBUSZ-utak úgyszólván figye­lemre se méltatnak. Valószínű­leg Szegedről is kevesen jártak még a Bánátban. Bácska nyugati peremén, a Duna—Tisza, Duna­csatorna vidékén. A magyar úti­könyvek néhány kurta mondat­tal intézik el ezt a síkság-ten­gert. arról árulkodva, hogy szer­zőik sem szeretik az Alföldet úgy, mint Petőfi, aki a rónák vég­telenjének láttán lelkét érezte börtönéből szabadulni. De ne vágjunk a dolgok elébe! Vajdasági körbeszáguldásunk el­ső állomása természetesen az új­vidéki kiállítás volt. Tizenhét eu­rópai és tizenöt fejlődő ország küldte el ide azokat az instru­mentumokat. amelyek a vadá­szok, halászok, kempingező tu­risták és sportolók dolgát, pas­szióját könnyítik, illetve teszik élvezetesebbé. Magától értetődik, hogy a hazai cégek is kirukkol­tak mindazzal, amit ez idő sze­rint produkálni képesek a ter­mészetkedvelók javára. A ma­gyar ARTEX szintén kapott egy csarnoki szögletet, ahol kajako­kat. teniszütőket, futballclpöket, hálózsákokat, sátrakat és hason­lókat kínált megvételre. Rádi Fe­renc. a vállalat sportfőosztályé­nak vezetője szerint ugyanis Ju­goszláviával egyelőre mindössze evl 2 millió dolláros forgalmat bonyolítunk le. Azt reméli, hogy 1983-ben — az ország gazdasági nehézségei ellenére is — 3—4 millió dollárt költenek majd dé­li szomszédaink főleg az újdon­ságnak s/.ámltó motorosruhákra, boxfelszerelésekre, kenukra, szá­laidban használható grillsütőkre, különféle labdákra. Tanulságos volt a látottakat összegező sajtókonferencia. A rendezők arra kérték a Jugoszláv újságírókat és turisztikai Iroda­vezetőket. hogy keltsék föl az érdeklődést Vojvodina iránt. Ha csupán egy napra is, de jöjjön minél több belföldi turista. Új­vidék környékén — úgymond — — kiválóak a vadászati, halásza, tl és kirándulási lehetőségek. A Dunát és a Tiszát, a csatornahá­lózatot és a tavakat figyelembe véve. garantálni tudják egy bi­zonyos vízterületen ennyi éseny­nyi hal kifogását. Sok a vad. ke­vét a vadász, főleg a dollárt ho­zó külföldi. Amellett, hogy Új­vidék területén 2400 új szállodai ríelyet építettek, s így most 5200 vendéget tudnak magas színvo­nalon kiszolgálni, sok olyan szál­lás is föllelhető, amelyeket kis költséggel gyorsan lehet korsze­rűsíteni, elsősorban az úgyneve­zett agrárturizmus számára. Föl­hívták a figyelmet, hogy az ele­gáns szállodákat mind az olcsóbb B kategóriába sorolták, miközben növelték a szolgáltatások színvo­nalát. A csoport tagjai — úgy láttam buzgón Jegyezgettek. Élénk ér. cieklődésrc vallott a tucatnyi föl­szólalás. Volt. aki úgy vélte, az újvidéklek kissé elkéstek a tu­rizmus fejlesztésével. A szállodai kapacitásból indultak ki. holott talán tobb lett volna fordítva: az érdeklődés mertéke szerint nö­velni az idegenforgalmi beruhá­zást. Elhangzottak maliclózus megjegyzések Is arra vonatkozó­an, hogy a modern. csupaüveg Park Hotel egyik liftje csak egyetlen személyt képes szállíta­ni, mert elromlott, s a lépcsőfo­kok némelyike is letöredezett. Ahol a turizmust akarják fejlesz­teni — húzta alá a fölszólaló — ott az ilyen hibákat rögtön ki kellene Javítani. Mások bírálták a vajdasági idegenforgalmi veze­tőket. utaskísérőkét, aklic a ven­dégek kalauzolásában elég gyen­gék. Megvan ugyan minden szük­séges vizsgájuk, az erről szóló papírjaik is rendben vannak, csak éppen mintha szivük nem volna ehhez a szép munkához. Kifogásolták, hogy a térképeken többnyire csak a szállodák van­nak megjelölve a múzeumok és egyéb látnivalók alig. Valaki szemrehányóan tette szóvá, hogy semmi nem lett abból az ígéret­ből, amely szerint a Belgrádban vagy másutt előre megváltott jeggyel Újvidéken olcsó turista­menühöz lehet jutni. Pedig ő is el akarta hozni a családját. Szó­ba került egy Belgrád—Újvidék viszonylatú rendszeres hajójárat Indítása, ehhez azonban minden jegy 15 dináros támogatást igé­nyelne. De hol van erre pénz? Rendkívül élénk, s ezért Impo­náló volt a tanácskozás. Summa­ként elhangzott, hogy az észre, vételek jogosak, s azokat haszno­sítani fogják. Újvidék mindent megtesz azért hogy vonzó le­gyen a turisták számára. Már rendbehozták a Belvárost, han­gulatos sétálóutcákat alakítottak ki. korszerűsítették a közvilágí­tást. sokat költöttek parkosításra. A tartomány székhelyét így már­is alkalmasnak tartják nemcsak országos, hanem nemzetközi szín­vonalú tudományos tanácskozá­sok, kongresszusok lebonyolítá­sára is. A cél: olyan vonzó tu­risztikai központtá fejleszteni a várost, mint például Szlovénia fővárosa, Ljubljana. Zrerijanin, az egykori Nagy­becskerek felé vett először irányt az autóbusznyi társaság. A roha­mosan magasodó város szállodá­ját csak annyi Időre vették igénybe, amíg végigszurkolták a Jugoszláv—olasz világbajnoki se­lejtező íutballmérkőzest. Jóma­gam a tornyos városháza, a ka­tolikus templom, a szökőkút kö­rül és kirakatok előtt ténfereg­tem a főtéren. Tekintettel a szombat délutánra és a meccsre, az üzletek lehúzott rolóval pi­hentek, az utcákon senki. Ké­sőbb a városházáról üde szín­foltként kivonult egy szerb lako­dalmas menet. Az Ifjú part és a nótáskedvű násznépet a parkoló­ig kísérte egy cincogós zenekar, hogy a pántlikákkal, szőttesek­kel földekorált autósor eltűnése utan újra csend ülje meg a ma­gasházakkal. érdekes homlokzatú középületekkel fölújított várost. Azt már Boáznál Lucia kísérőm mesélte el, hogy a Bega mentén vonzó kirándulási, üdülési és ha­lászati lehetőségek sorakoznak, jóllehet a kies helyek egyike­máslka tíz-tizennyolc kilométer­re esik Ide. Besötétedett, mire nekilódultunk a kikindai útnak. Kikinda — másnap reggel derült ki igazán — akár óriást falunak Is mond­ható, 71 ezer lakossal. A házak 99 százaléka földszintes, s mint más mezővárosban, csak a temp­lomtornyok nyúlnak a fák lombja fölé. Azazhogy Kikinda mégis más. A közepén alig egy évvel ezelőtt fölépítették a norvég testvérvárosról elnevezett hiper­modern Narvik Hotelt, amely cseppet sem illik a lapos város­képbe. Az elterpeszkedő három alsó szintből középütt emelkedik kl a tulajdonképpeni szálloda, amely kocka ablakaival, hagyo­mányosnak tűnő tetőzetével óriá­si magtárra emlékeztet. Az A ka­tegóriás hotel belülről olyan pa­zar. nagyvonalú és drága beren­dezésű. hogy párja sincs tán egész Jugoszláviában. A klszol­gálószinteken elhelyezett szalo­nok, klubok, társalgók, butikok, bárok. Játéktermek, kávézók azt a benyomást keltik, hogy itt ol­vasatlanul költötték a pénzt. A tükrök, szőnyegek, csillárok. In­tarziák, faburkolatok, festmények olyan kavalkádja tárul az érke­ző szeme elé. hogy szinte sokkol­ja. S akkor még nem látta a má­sodik emeleten a halványzölden csillogó, feszített víztükrű nagy úszómedencét, a szaunát, a gyú­rószobákat, a tornatermet. Nem csoda, hogy amikor a csoport le­telepedett a háromkupolás, bár­sonyszékekkel megrakott hosszú tárgyalóban, a jugoszláv kollegák már nyújtogatták a kezüket. Mi­re való ez? Ki igényel ebben a kisvárosban ekkora luxust? S há­nyan alszana- Itt éjszakánként? Egymást érték a kérdések. Igen, igen — bólingattak az in­tézmény vezetői a főasztal mö­gött. Nem szűnő gondjuk, hogy alig 50—52 százalékos a kihasz­náltság. s ezért is örültek ennek a találkozásnak, mert pozitív vál­tozást remélnek tőle. Szerintük az egy ágyas szobáért elfogadha­tó az 520 dináros ár, egy apart­manért sem sok az 1500 dinár, annál is Inkább, mert Jól kikép­zett személyzet gondoskodik a vendégek kényelméről. Ezt nem is vitatta senki. Ám Alija Poz­derac, a szarajevói turisztikai iroda vezetője a többiek látható egyetértésével azt fejtegette: a kiszolgáló szakemberek képzése közben gondolni kellett volna rá, hogy úgynevezett piackutatókra, igény föl mérőkre Is szükség van. Nyilvánvaló ugyanis, hogy elha­nyagolták előre megállapítani, milyen érdeklődésre. Illetve láto­gatásra számíthatnak, s most fő­het az Igazgatóság feje, mi mó­don tegyék a hotelt rentábilissá. Kikindáról Kanizsára hajtot­tunk. A ,múlt év tavaszán elké­szült gyógyszállóban Ivanovics Dragomir igazgató és dr. Raffay István szakorvos szíves kalauzo­lásával néztünk körül. A rendkí­vül szép architektúrájú, prakti­kus intézmény négyzetmétere parkokkal, utakkal együtt 20 ezer dinárba került, ami egyáltalán nem drága. Az 51 fokos vizet 900 méter mély kutakból kapják, amely a szobai csapból 45 fok melegen folyik. Mozgásszervi be­tegeket gyógyítanak, de kezelnek járni tudó izületes embereket is. Egy panzió ára 600 dinár. Mi­közben a jövőbeli elképzelések­ről szóltak, megjegyezték: náluk nem belgyógyászok dolgoznak, mint a hasonló magyar intézmé­nyekben, hanem íiziáter szakor­vosok. Bizonyos gyógymódok al­kalmazása — mint például a csi­golyanyújtás — még nehézkes a sok előítélet miatt. Palicson a közelmúlt években országos összefogással, sok-sok társadalmi munkával kitisztított és rendbehozott tavat körüljárva úgy tűnt, mintha a víztükör a széleken zöldülne, s itt-ott meg­int bugyborékolna a gázoktól. Nagy kár lenne, ha Ismét elisza­posodna. Az állatkertben — ahol 700 fajta állat között található elefánt, emu. oroszlán, bölény, puma. fekete pofájú pávián, ka­kadu, párduc. Jegesmedve, alli­gátor és anakonda — többen azt forszírozták, hogyan gyözl Sza­badka ezt a gyors anyagcseréjű seregletet élelemmel? Zomboron ugyancsak tornyo­sul egy tizenkét emeletes, nem­rég épült csinos szálloda. Ennek a kilátójából állapítottam meg: valószínűleg ez Jugoszlávia leg­zöldebb városa. Valamennyi ut­ca dús lombok alatt húzódik, vo­nalai és kereszteződései a kettős fasorok révén pontosan kivehe­tők. A soktemplomú város pano­rámájában gyönyörködve föl­tűnt. hogy a többi hasonló nagy­ságú településsel ellentétben itt jóval kevesebb az új magasház. A szálloda itt is az idegenforga­lom föllendülése reményében épült, s már az is jelez valamit, hogy csak nehezen tudtak mind­annyiunkat elhelyezni. Az agrár­turizmustól várják elsősorban a megváltást, s valószínűleg nem hiába. A városhoz közel eső Vra­nyak vadgazdaságban elmondot­ták, hogy tavaly 8 ezer külföldi vadász látogatott ebbe a paradi­csomba. Évente 3 ezer nyulat, sok-sok fácánt, őzet és vaddisz­nót lőnek, aminek révén tavaly 6 millió dinár jövedelemhez ju­tott a gazdaság. A bevételeket az. zal is állandósítani akarják, hogy 5 százalékos részesedést adnak a külföldi vadászokat küldő Ide­genforgalmi irodáknak. Bonyo­lultabb a helyzet az önigazgatá­sú Vadásztársaságokkal. A tagok igencsak húzódoznak attól, hogy területükre külföldi vadászt en­gedjenek. Halban is gazdag ez a tájék. Aki Újvidéken panaszkodott az idegenvezetőkre, ezen a körúton bizonyosan megváltoztatta véle­ményét. Milán Vranics tanár úr ugyanis nemcsak kiváló szakis­meretét vetette latba a kedvünk­ért. hanem szívét-lelkét „bedob­ta", hogy a hegyek szülöttei és a tens»erme11ékiek is megszeressék Voivodinát. Ügy hallottam, hamarosan úti­könyve jelenik meg erről az or­szágrészről. Jó lenne olvasni magyarul is. F. NAGY ISTVÁN Konczek József Otthon Este van. mert este lett. esteledett rendesen. Kecskék, tehenek ilyenkor hazafelé ballagnak. Vászonlepedő mögül néz a csillag édesen. Szemfedő ne légy, te ablak. Gereblyék lapátpk vasállkancsú kapák áznak dagadnak.' nem művelik a szőlőt. Fáradtak. Zizzen a néd. Párolog a tó ... fölött az ég. Kezemben a munka most csak egy rocskányl. Cserzővarga-műhely alapiában varjak lebbennek. Tönn áll a ház: ott lakott Batsányi. Hallga csak hallga — 0 Van csókom. Érett, mint fekete szőlőszem. Vizes a fű. Törött. .Sárga. Férfilábnyom látható vékony havú őszben vagyok, hogy cigarettázzak. Katona Judit Síf kertben Egyre hull a rőt lomb, mint a permet, dús csokrot köt az ősz eres keze. Még fény virraszt. Az élők kitelelnek. Nagy pókhálóját szürke c*önd szövi s ki sírköveket betűzve messze ballag, gyomot szakít és kertiét öntözi. Hisz kert ez itt. Most gyertyás és virágos, hol kicsi nénék ülnek padokon és fakó szemmel készülnek Imához. Szél söpör a sírok közt. serény. Ki erre jár, felét lehajtja mélyen és súgva kérdez, mint most téged én. , Tóth Bálint Elszakadnék tőled Elszakadnék tőled, de tükrös szép arcod visszatart. Most úgy állunk ml szemben ketten, akár a víz s a part. Elszakadnál tőlem, de arcod csak arcom tükrözi. Mint futó víz színén ragyognak a part hű füzei. N incs vasárnap népművé­szeti vásár nélkül, nincs olyan számotte­vő esemény — filmfesztivál, könyvhét. Ifjúsági találkozó —, amelynek „Járulékos ele­meként" ne szerepelne a nép­művészeti kirakodó vásár. Jártomban-keltemben látom, hetenként több meghívón ol­vasom, messzi megyék váro­sainak művelődési intézmé­nyei is küldik tájékoztatóikat, meg plakátjaikat, tudatva, hogy náluk ekkor és ekkor népművészeti kirakodóvásár lészen. Nem ellenzem a népművé­szeti vásárokat, bemutatókat, a magyar népi művészet kin­cseinek ilyen módon való szé­les körű bemutatását és ter­jesztését, de szeretném hang­súlyozni a népművészeti Jel­zőt. Még akkor is, ha a nép­művészet és a népi iparművé­szet mindinkább összemosó­dik. s ebben a közeledésben mind kisebb teret kap az el­ső fogalom, és mind nagyob­bat az Ipari- jellegű tevékeny­ség. Örömmel látom. hogy egyre Jobban érdeklődnek a népművészet iránt, ugyanak­kor aggódva figyelem bizo­nyos vadhajtások növekedé­sét. .*íykor burjánzását. A népművészeti alkotások Iránti érdeklődés nemcsak va­lamiféle társadalmi izlésvál­tozást Jelez, nemcsak a bar­tóki tiszta forrás kereséséből fakad, hanem közrejátszik benne itt-ott a divat is. A di­vat pedig múlandó. Valami kampónyszerűség. valamiféle időszakos lelkesedés tapasztal­ható a népművészet tiszta for­rásából való merítéseinkben. Már közhellyé silányult a vidéki házak kifosztása az­az a régi néni kerámiák, hasz­nálati eszkőzök felvásárlása és a városi házak Velük történő díszítése Ebben Is több a di­vat mint a szülői. na<*vszülői környezet iránti nosztalgia, és az őszinte tisztelet az 6«i népi művészet iránt. Legalábbis, ami társadalmi méretű lakás. U Népművészet vagy üzlet? kulturális cikké történő „át­minősítését" illeti. Hovato­vább az eredeti népművészeti remekek eltűntek, újraszüle­tésük — nem illik azt írnom: újratermelésük! — szinte tel­jesen megszűnt, hiszen a pa­rasztember már nem maga készítette fadobozban tartja borotváját, a villanypásztor nem farag botot stb.. szükség­leti cikkeit nem magának gyártja a népi fia. és vágyait, álmait nem vési-faragja fába. szaruba. Igen kevesen ápolják már a népművészetet, óm an­nál többen lettek népi Ipar­művészek. azaz a népművé­szetre épülő tisztes kisipar művelői. Ez a megkülönböz­tetés nem kíván valamiféle rossz minősítés vagy megszé­gyenítő hátrább sorolás len­ni, pusztSn ténymegállapítás. Megbecsülést érdemlő tisztes népi Iparművészek mellett ügyeskedők is beállnak a sor­ba, és a népművészeti kirako­dó vásárokon hovatovább nem népművészeti alkotás, hanem inkább népi iparművészeti munka kínálja magát, nem ritkán olyan tömeggyártási Íz­zel és Ielleggel. hogy az ef­fajta vásárokon járkáló em­ber el kell hogy gondolkodjék. A népművészethez Igen kö­zel álló népi iparművészeti ér­tékek mellett ott vannax a sátrakban a már teljesen Iparszerűen termelt tömegcik­kek Is — például a bőrműve­sekné! a szíjból font korbács, » feltűnnek olcsó bozáráruk, helyenként giccsek, értékte­lenségek Is. Nem egy népmű­vészeti kirakodóvásárnak hir­detett eseményen lehettünk — és félő. hogy a jövőben még inkább lehetünk — tanúi Ilyesminek. Vigyázzunk hát! Kár lenne a népművészetből táplálkozó népi iparművészet egyszerű vásári portékává de­valválódását. a népművészeti kirakodó vásároknak pusztán kereskedelmi eseménnyé zül­lését szótlanul néznük. BENEDEK MIKLÓS

Next

/
Oldalképek
Tartalom