Délmagyarország, 1981. november (71. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-01 / 257. szám

Vasárnap, 1981. november 1. 3EX77A01 Korunk nyitánya N

agy összeütközésekkel, szorongásokkal és reményekkel teljes világdráma, amelyet együtt élünk ml — példaszerű és riasztó főszereplők, milliókban számlálandó szereplők, embermilliárdokban áradó statisztikák, mi: emberiség — élünk immár 64 nagy esztendeje a földkerekségen. Hol az a Shakespeare aki csak ízelítőt adott volna ebből a vészterhes átalakulásból, amely az osztálytársadalmak (évezredek) emlékeit felhalmozó múltiából az emberhez méltó remények jövője felé vezet? Mi magunk éljük át, mi magunk vagyunk a dráma személyei, a történelem szövegezi kinek-kinek a szerepét, s egyben ml magunk vagyunk a nézők, akik lelkükben átélik a cselekmény bonyodalmait. És ahány nemzet, mindegyik a maga múltjanak terhével, jelenének adottságaival más-más módon éli át a közös emberi történetet, s a nemzeteken belül minden egves család, a családon belül minden egyes efriber saját élményként kapja és bonyolítja a látnivalót Is. a tennivalót is. És úgv fonódnak-kuszálódnnk össze a sorsok, hogy saját helyét, saját lehetőségeit, saját feladatát sem értheti az. aki valamelyest nem értené az egész óriási és szakadatlan drámai folyamatot, amiként még a statiszta sem mozoghat helyesen a színpadon, ha nem tudja, miről szól a dráma, és miféle ielmezt kell neki ebben a drámában viselnie. — Sokkalta prózaibb és gyakorlatibban ez úgy hangzik, hogv aki járatlan a történelemben, az nem érti saját jelenét sem, és aki ismeri az eppen folyamatban levő történelmi korszaknak legalább is a fővonalait, az még napi teendőit sem végezheti helyesen Vagyis valóban úgy kell szembenéznünk azzal, ami a világtörténelemben ama napon — 1917. november 7-edikén — a cári Oroszországban kezdődött, mintha figyelmesen néznők a színjátékot, amely istenigazából tükör, hiszen a néző egyszerre ül a nézőtéren, és szerepel vagy statisztál odafent a színpadon. És mint minden valamirevaló drámát, ezt is csak akkor érti-érzi a néző. ha tudja, hogyan is kezdődött, amiként egy igazán jó zenés műnél is a nyitány adja meg az alaphangulatot. Ennek a nagy közös drámának a nyitánya az „Októberi forradalom? kezdetét jelentő november 7. És ez a sajátos dátumjáték hordoz magában valamit a régi misztériumok örökségéből Is. A történelmi évforduló ünnepiességét fokozza — s hasonlatossá teszi minden lélekre ható ünnephez —, hogy akárcsak hajdani hitek misztériumait, ennek titkát is csak a „beavatottak" értik. Mert maga a mondat rejtelmesen hangzanék, ha a beavatott nem értené. A mondat igy hangzik: „Az októberi forradalom november 7-edikén tört ki". Csak a beavatott érti, de itt nem ködös hiedelmekbe kell beavatni az értő tudatú embert, hanem a társadalmi törvények értető kódexébe: a történelembe. Aki járatos korunk — vagyis az utóbbi 64 év — történetében, az tudja, hogv az a cári Oroszország egy másik naptárrendszerrel élt. Abban az ortodox kalendáriumban akkor és ott október 23-öt írtak, de tőlük nyugatra már régesrég tudományjavftotta új számítással mérték az időt: a cár birodalmától nyugatra ezen a napon november 7-eriike volt. És a mindent változtaló-módcsító forradalom jelképesen Is. még naptárilag is behozta az elmaradást. Mire a cári birodalomból Szovjetunió lett október 25-dike is november 7-edikéri modernizálódott Nem Is kell túlontúl sok történelmet tudni, hogy máris beavattassunk ebbe az ésszerű misztériumba. De miközben ezt megértjük, azt is meg kell értenünk, hogy ez a naptári változás egyben valóban olyan jelkép, hogy a dátum évfordulója már rég nem a Szovjetunió népeinek egyszerre ' közös társadalmi és külön-külön nemzeti ünnepe, hanem az egész világ reménykedő emberiségének évenként visszatérő figyelmeztetője. hogy — ha megpróbáltatások, ha tragédiák árán is — az ember képes változtatni a közös sorssal együtt saját sorsán Is, legyőzheti évezredes megaláztatásait, és ki-ki a maga helyéhez és lehetőségéhez képest cselekedhet abban a közös teendőben, amely az Immár elha. gyoit múlt felől a remélve előkészített emberibb emberélet felé vezet. Közepében vagyunk még a nagy világdrámának de a nyitány óta tudjuk, merrefelé vezet a cselekmény. Emlékezzünk a végigzengő nyitinyszólamra, hogy a nézőtéren is értsük, mi a saját szerepünk odafent a színpadon. És a leghátrébb álló statiszta is hozzájárul, hogy a magasztos célú drámát Illő magasztossággal élhessük át. HEGEDŰS GÉZA Helytörténet — honismeret A hazaszeretetre nevelés jelentős tényezője A

helytörténeti kutató- és feldolgozó munka a történettudomány érdeklődésének előterébe került, s nagy lendületű kibontakozásának eredményeképpen egymás után jelennek meg feldolgozások községek, városok vagy egyes területek, földrajzi egységek történetéről. A . helyi tanácsok kiadásában kisebb-nagyobb terjeáelmü füzetekben, kötetekben helytörténeti tanulmányok látnak napvilágot. Csak szűkebb óátriánk. Csongrád megye kerete) között maradjunk: eddig megjelent Tápé és Szőreg története, de széles körű munká. latok folynak De&zk, Algyő és Dorozsma története főként pedig Hódmezővásárhely és Szeged város monográfiájának elkészítésére is. Szinte tömegméretekben kezd kibontakozni a helyi honismereti anyag értékeit (muzeális leleteket. történelmi forrásértékű írásos dokumentumokat, néprajzi, művészettörténeti és egyéb vonatkozásokat) összegyöitő é feldolgoz) mozgalom. Széles tömegek kíváncsiak arra, hogy egyegy faluban, városban hogyan éltek elődeink, s miképpen zajlott le az a folyamat, amely végül is elvezetett a felszabaduláshoz. Nem véletlen hogy a párt és a Hazafias Népfront többször is felhívta a figyelmet: bátrabban, lelkesebben nyúljunk haladó hazafias hagyományainkhoz — így a helyi haladó hagyományokhoz js —, hogy nemzeti történelmünk és művelődésünk minél gazdagabban feltárt örökségével alapozzuk meg ifjúságunk és dolgozó népünk hazafias nevelését. Á Hazafias Népfront VII. kongresszusának állásfoglalása is kiemeli: „A nemzeti múlt dicső történelmi hagyományainak. a régi idők és a közelmúlt élményeinek nz ismerete, legjobbjaink példamutatása, a történelmi tapasztalatok elmélyítése népünk nemzeti tudatát erősíti, öntudatos a nép. ha ismeri a múltat, vállalja a jelent és a jövőt, a szocializmust, hiszen ebben a társadalmi rendszerben valósítja meg a célt. amelyért a magyar nép évszázadokon át oly sokat küszködött." A Hazafias Népfront megtisztelő feladatunkká teszi, hogy szélesítsük, tegyük tartalmasabbá a honismereti tevékenységet, amely hozzájárul történelmi ismereteink gyarapodásához. A szocialista hazafiságot nem szívhatjuk magunkba az anyatejjel, — szocialistává és hazafivá csak a tudással párosult érzelem tehet bennünket. Az anyanyelv, a nemzeti történelem és kultúra elsajátításában döntő szerepe van az iskolai oktatásnak. De, ha a gyerek az iskolában egyebet se hall, mint elvont téziseket törvényszerű folyamatokról, akkor hiába tanul meg kétségtelen és cáfolhatatlan alapigazságokat, — a szerzett ismereteket nem hatja át az élmény és a hit ereje; nem érti. hogy a hallottak miért Jelentik az ő saját múltját, az ő saját sorsát Is. A hazai föld titkait kutatók jobban megértik mai törekvéseinket is. Saját kutatásaikból jönnek rá arra hogy mai építőmunkánkkal azokat az eszményeket valósítjuk meg. amelyeket egy ezredév történelme készített elő. és érlelt megvalósítható tervvé. A hazaszeretetre való nevelés egyik jelentős tényezője a szülőföld, a hazai táj szeretete, mert a haza fogalmának ls egyik legerősebb valóságeleme a szülőföld, a lakóhely, vagy az a vidék, amely jóban és rosszban életünknek szerves része, amelyhez igen erős érzelmi szálak fűznek bennünket. A helytörténeti munka a történettudomány specializálódásának, a részletekben való elmélyedésnek, végső fokon a történeti szintézis mindig új és magasabb szintű létrehozásának elengedhetetlen követelménye és útja is egyben Ugyanazokkal a problémákkal foglalkozik, és — alapjában — ugyanazzal a módszerrel dolgozik, mint az „országos történelem"; a különbség csak anynyi, hogy a „helytörténész" ezekét a problémákat egy-egy kiválasztott, földrajzllág-igazgatásllng körülhatárolt területen vizsgálja. A történeti kutatás épp azáltal tud felmutatni szép eredményüket, hogy vizsgálni képes az élet összes jelenségét, összes tényezőjét egy szűkebb földdarabon vagy körben; egy kis terület anj-agából könnyebben és sokoldalúbban, színesebben rekonstruálhatja az élet egészét. A helytörténeti munkák a helyi társadalmi közösségek monográfiái, amelyeknek középpontjában mindenekelőtt a néptömegek szerepének ábrázolása, a munkásosztály és a parasztság A

142. estén Seherezádé belefogott a kiváló Szolimán titkának elmesélésébe. „Élt egyszer Bagdad városában egy nagyon gazdag és igen-igen hatalmas kalifa. Minden gazdagsága ellenére szörnyen féltékeny volt szomszédjára, a kiváló Szolimán hercegre. A kalifának jelentették kémei, hogy a hercegnek van egy csodaszámba menő hátaslova: egy éjfekete ló, melynek csak egy 6zeme van a homloka közepén, és amely oly sebesen száguld, mint a sirokkó, anélkül, hogy a legkisebb zajt csapná. A besúgók arról is hfrt adtak, miszerint a ló már meglehetősen régóta a herceg fulajdonában van, azelőtt pedig az apjáé volt. Ebből a különös tényből arra lehetett következtetni, hogy az állat egyéb kiváló tulajdonságai mellett magas életkora is figyelemre méltó. Ahogy a kalifa mind többet tudott meg e csodalény ereiéről, >„ természetéről, úgy íyúlt mind nagyobb szenvedélyre iránta: „Akarom ezt a paripát, akarom!" — toporzékolt keleti papucsában. Kegyencnője, Sardhita mindezt mosolyogva nézte antilopbarna szempillái alól. A kalifa megbízta nagyvezérét, hogy vigyen a hercegnek egy ládikót, teli lazurkővel, melyek közül a legkisebb Modern Seherezádé is akkora volt, mint egy galambtojás. A herceg tisztelettel megköszönte az ékszereket, ám egyúttal udvariasan közölte, hogy lovát nem adia a kalifának. Néhány napig jól tartotta a nagyvezért. majd útjára bocsátotta azzal, hogy adja át hódolatát urának, valamint nyújtsa át neki ezt a dobozkát, mely strucctojásnál nagyobb zafírral, smaragddal és rubinttal van teli. A dühöngő kalifa lefejeztette küldöncét. és elhatározta, hogv ha másképp nem megy, hát erőszakkal éri el célját. Parancsára egy nap elrabolták a herceget, mikor a sivatagban járt. A hálóval, mellyel foglyul ejtették, erősen összekötözték, így vitték a kalifa és kegyencnője, a gazellalábú Sardhita elé. A herceg megvetéssel teli 'csenddel fogadta a hozzá intézett kérdéseket, majd ezt mondta: „Sohasem fogom elárulni a lovam titkát! De egy dolgot jól jegyezz meg: nem él ez a paripa sem vízzel, gyümölccsel, takarmánnyal, sem kuszkusszal, roston sült birkával, sem pedig mézeskaláccsal, teával. És tudd meg azt ls, ha nem táplálod megfelelően, egy lépést sem fog tenni. Ám, ha megadod neki, ami kell (ha egyszerű L étkét, megfelelően, igénye szerint adagolod), messzebb röpíthed téged Egyiptomnál, vagy akár Etiópiánál is. Ezt csak azért mondtam el neked. mert nagyon szeretem a lovamat, és nem tudnám elnézni, hogy rossz kezekbekerüljön. Ugyanakkor biztos vagyok benne, hogv sohasem leszel képes mozgásra bírni őt. Ennek titkát egyedül csak én ismerem..." A kalifa palotájában közszemlére tették a csodalényt. Tódultak ls oda a kíváncsiak. Ki sörényének éifekete színében, ki egyedülállóan kényelmes nyergében gyönyörködött. A kalifátus leghíresebb bölcsei mindhiába vizsgálpották a lovat, táplálásának titkát nem tudták meefeiteni. Némelyek azt állították, hogy a ló csak arannyal és drágakövekkel táplálkozik. mások meg" voltak gvőződve arról, hogy egv lángész rejtőzködik benne. Eközben a fogoly mindvégig szótlan maradt, ám a kalifa türelme is végső határához érkezett. Kijelentette: he. a herceg egy napon belül nem árulja el a titkát, másnap nyilvánosan karóba húzatja. A fogoly közönyös vállrándítással fogadta a hírt. A herceg merészségétől elbűvölt Sardhita elhatározta magában. hogy megmenekíti őt. Alkonyatkor hét selyembe burkolózva elindult a zárka felé. Addig cirógatta a herceget, addig hízelgett neki, míg az elárulta a titkát. Sardhita, kezében egy hasas kőedénnyel, mely a különleges táplálékot tartalmazta, elindult a terem felé, ahol a ló volt kiállítva. Az edényben.nem volt más,- mint közönséges bűzös olaj, melv nagy bőségben tör fel a földből mindenütt a környéken. A lóhoz érvén adott neki egv kortyot, mire az állat csodák csodáiára erőre kapott, majd megindult. Sardhita nyeregbe pattant, csendben a herceghez lovagolt, és azonnyomban kiszabadította. Midőn reege! a palota fölébredt. hatalmas káosz, keletkezett. Nem találták sem a kegvenenőt, sem a kiváló Szolimónt, sem pedig a lovat. A ló he'vén csupán egv olajjal félig telt edényt leltek. Nem gvőztek álmélkodni, hogv egy ilyen csodálatos állat táplálékul beéri holmi közönséges kőolajjal. A kalifa megkóstolta az edénv tartalmát, és nyomba*De látom, pirkadni kezd szólt Seherezádé —. a töri' nétet majd holnap folytatom'' (Franciéból fordította; GRABÓCZ GÁBOR) forradalmi osztőlyharcSHóz. Icájához, mindennapi életéhez kapcsolódó hagyományok állnak. A helytörténeti kutatások nagyon jelentós vonása hogy fel akarja tárni az emberek aktív tové. kenységét. építő munkáját, narcát a gazdasági, a társadalmi és kulturális továbbhaladásért. A helytörténeti kutatás jól elősegíti a helyi lakosságban azoknak a — - településéhez fűződő — érzelmi szálaknak a kialakulásét és megerősödését, amelyek cselekvésre szólítják az embereket a helyi tervek megvalósítására. A szülőföldhöz. lakóhelyhez, munkahelyhez fűződő szeretet és az ezek korszerű alakítására kifejtett szellemi vagy fizikai erőfeszítés és felelősségérzet nemcsak helyi jelentőségű, hanem az össztársadalmi fejlődésnek is egyik legfőbb tényezője. A helytörténetírás által feltárt gazdaság-, társadalom- és kultúrtörténeti ismeretek reálisabb és árnyaltabb párt-, tanácsi és termelőszövetkezeti munka végzését teszik lehetővé. A napirenden levő településtervezés, a község- és városfejlesztési tervek megalapozott kidolgozása nem nélkülözheti az illető település múltjának reális ismeretét. Ma már általában ismert elv, hogv a szülőföld, a környezet a legalkalmasabb arra. hogy az ember és környezete egymással való kapcsolatát szemléltessük. A pedagógusnak ebben a környezetben lehet a legjobban kihasználni azt a hatalmas segítő eszközt, amit a gyermeknek szülőföldjével. lakóhelyévei szemben való érdeklődése Jelent. Saját környezete iránt a gyermek szeretettel viseltetik, amit tudatos munkával a hazaszeretet érzésének felkeltéséig fokozhat a hoz. záértő pedagógus Ebben rejlik a szülőföldismeret, a környezetismeret tanításának nagy nemzeti értéke és az állampolgári-hazafi_ as nevelés szempontjából rendkívül nagy jelentősége. A helytörténeti érdeklődés felkeltése és fejlesztése, a helytörténeti kutatások eredményeinek felhasználása gazdagítja az iskolai történelemoktatást, s ennek jelentősége felmérhetetlen a tanulók hazaszeretelének, erkölcsi tulajdonságainak alakítása, fejlesztése terén. A helytörténet tényei. eseményei és jelenséget elsősorban azért fontosak, mert visszatükrözik a magyar nép történetének anyagában tárgyalt általános jelenségeket folyamatokat. és az igaz hazafiságot a haza fogalmát az ifjúságnak a szülőföldjével, környezetével kapcsolatos el6Ő friss és mély élményeivel kapcsolja össze. A hazát sokoldalúan megismerő és sok emberrel megismertevő tevékenységet igyekszik tervszerűvé tenni a honismereti mozgalom. A honismeret az ismeretszerzésnek és ismeretterjesztésnek sajátos népművelési formája. Mint minden művelődési tevékenységnek. ennek is segítenie kell a tudományos világkép, és ennek segítségével a tudományos világnézet kiformálását a szocialista tudat fejlesztését. A honismereti szákköri tevékenység azonban nemcsak a nevelés, hanem ugyanakkor a tudomány mezői felé is tekint, s a tudomány részérő] is megbecsülést érdemel. Gondolunk itt az önkéntes adatszolgáltató, felderítő és anyaggyűjtő munkára. Mivel a komplex honismereti munka környezetünk empirikus megismerését a tudatosság magasabb fokára emeli, ennek folytán a szocialista hazafiság én proletár nemzetköziség iránti kötelességek konkrét felismerésére és teljesítésére nevel. A helytörténet én a bonls®-,^. ret hozzásegíti az emberekr: annak felismeréséhez, hogy ők nemcsak szemlélői é» passzív résztvevői saját koruknak. hanem építői és alkotói is. Egykor elődeink, ma mi vagyunk a tör'énelem alkotói alakítói. A mi helytállásunkon múlik, hogy hazánk virágzó, boldog otthona lelvén mindnyájunknak. DR. SZíANTÖ IMRE egyetemi tanár V I >