Délmagyarország, 1981. október (71. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-25 / 251. szám

Szegeden, a nagyarányú városrekonstrukcióban, amelynek az értéke a VI. ötéves tervben több mint I milliárd forint, fontos szere­pet kap a CSOMIÉP. A vásárhelyi székhelyű taná­csi építőipari vállalat már eddig is sok munkát vállalt városunkban. Részt vettek és vesznek az iskolák fel­újításában. lakások, intéz­mények építésében, tömb­belsők kialakításában. Ám a mostani színrelépésük minden korábbi vállalkozá­sukat. felülmúlja a Tisza két partján. A VI. ötéves terv végére kapacitásuk 40—45 százalékát leköti a lakóház­felújítás. Mint ahogv legutóbb saj­tótájékoztatójukon a válla­lat vezetői elmondták, már nem annyira újszerű ez a szerepkör,, és sajátos a fel­adat. de mégis az átállás, a nyomósabb szegedi jelen­lét is belső átszervezéseket, sajátos programot igényel. Ugyanakkor a beruházási piac változásai olyan hely­zetet teremtettek a CSOMI­ÉP-nél is, hogy az alapozó munkaerőből több van. a szakszerelői pari mesterek­ből azonban kevesebb. Igye­keznek a munkaerőhelyzetet a nyolcvanas évek szükség­leteihez igazítani. A felújí­tásban részt vevő több épí­tőipari szervezethez ha­sonlóan a vásárhelyiek is annak örülnének a legjob­ban, ha még több ács, bur­koló és a „spéci" kőműves­munkát jól ismerő szakem­berük lenne. A vállalat ve­zetőinek ígérete szerint Szegeden vállalt feladatai­kat el tudják végezni. Na­ponta több autóbusz szál­lítja a munkásokat a kör­nyező községekből, sőt a távolabbi településekről is a városba. Az ingázó munká­tsokat anyagilag érdekeltté teszik, hogy a lakóház-fel­újítások ütemesen haladja­nak. Egy dologban azonban lé­nyeges változást remélnek. Sajnos, még ma is gondot okoz, hogy nem megfelelő a rekonstrukció előkészítése. Nem készülnek el időre a tervek, és különösen sok hercehurcát kell átélni a földszinti üzletek átalakítá­sánál. Részben ennek oka; a megrendelők nem tudják, mit szeretnének, és hogy valójában mennyi pénzzel rendelkeznek. De az sem vá­lik a tervteljesítés előnyé­re. hogy egy mozzanat meg­akadályozza az építőanyag­ipar rugalmasságát. Miről van szó? A kivitelezőnek fél évvel korábban meg kell rendelni az anyagot, és a hosszú átfutási idő miatt a raktárosok sem tudják pon­tosan, hogy hat hónap múl­va mire lesz maid szüksé­gük. Egybehangzó a szak­emberek véleménye, az ide­ális előrendelési határidő — három hónap. Nagy gondot fordít a ta­nácsi vállalat az új szerve­zeti formák meghonosításá­ra. Az elképzelések szerint a CSOMIÉP égisze alatt olyan munkaközösségeket hoznak majd létre, amelyek a kisebb felújításokat, in­tézményekben a javításokat, gyorsan, egy-két hét alatt elvégzik. A felsoroltak mel­lett több jelentősebb tervük, elgondolásuk is van a vá­sárhelyieknek. Még nagyobb erőfeszítést tesznek, hogy a könnyűszerkezetes építési móddal is meggyorsítsák a városépítést. Az aludongás új technológia meghonosí­tásával — ami alkalmas raktárak. munkacsarnokok kialakítására — szeretnének a megrendelők kedvében járni. • városi • tanácsülés A végrehajtó bizottság Sze­ged megyei város tanácsát október 28-án, szerdán dél­előtt 9 órára összehívta. A javasolt napirend: A tanács és a Hazafias Népfront vá­rosi bizottságának kapcsola­ta a várospolitikában, az együttműködési megállapo­dás értékelése; Az ipari szol­gáltatások helyzete. Az elő­terjesztések sorában a tanács elé kerül a város köztiszta­ságának javítását, a környe­zetvédelmet szolgáló intéz­kedési terv, és a tanács leg­utóbbi ülésén elhangzott köz­érdekű bejelentések intézé­séről szóló beszámoló és je­lentés átruházott hatáskörök gyakorlásáról. A testület végül interpellációkat tár­gyal. A tanácsülés nyilvános. Előszállítás, fuvarszervezés Kommunista műszak volt tegnap a szegedi kábelgyár­ban. 430 ember dolgozott. Munkájuk másfél millió fo­rintot ér. A műszak mun­kabérét a munkáslakás-épí­tés finanszírozására hasz­nálják fel. A szállítási osz­tály Gera Sándor szocialista brigádjának tagjai 11 gép­kocsit raktak meg több mint 200 tonna áruval. Eddig a tények. Hozzá kell tenni, hogy a kábelgyá­ri kollektíva régóta az élen­járók közé tartozik Szege­den. Ezt bizonyítja az is. hogy sok brigádjuk patro­nál gyermekintézményeket, s rendszeresen megtartott kommunista műszakjaik munkabérét fontos tánsadái. mi programok megvalósító-, sához ajánlják fel. A tegna. pi műszaknak az ad külö. nős jelentőséget, hogy is­mervén a vasút évről évre visszatérő gondjait, köz­úton küldik el a postának és a VIÉRT-nek a megren­delt kábeleket. Követendő példa tehát a kábelgyária­ké. Az ugyanis, hogy egy szállítmány időben jut el a megrendelőhöz. semmikép­pen sem közömbös, mi több a késedelem esetleg pénz­be is kerülhet. Ezért vaD nagy szerepe az előszállí­tásnak, a tudatos fuvarszer­vezésnek. Hindenki közlekedik... ,Kcgedieff a piac" Szövetkezeli kereskedők Ügy hírlik, ebben a nálunk újkeletű gazdasági verseny­futásban az utóbbi években a szövetkezeti kereskedelem mutatkozott legfürgébbnek. — A „híresztelés" igaz, a forgalom növekedésének ada­taival is bizonyítható — mondja Szekeres Szilveszter, a KONKORDIA Kereskedel­mi és Árutermelő Szövetke­zeti KÖZÖ6 Vállalkozás igaz­gatója. — Az oltok? — A szövetkezet! mozga­lomban a három évtizedes nehéz küzdelem megedzette az embereket. Mindenfélével foglalkoztunk: vasgyűjtés, a tartalék földek hasznosítása, téeszszervezés, jöttek egymás után. Hozzászoktunk az ál­landó változáshoz, s ez ru­galmasságra nevelt. — Nincs-e egyéb előnyük a szövetkezeti kereskedőknek? — A feltételek, adózás, gazdasági szabályozás min­denki számára egyforma. — Mivel foglalkozik a KONKORDIA? — Lényegében a megyei ÁFÉSZ-ek gazdasági társulá­sa. A társulás kereskedik és szolgáltat. Igyekszünk növel­ni a fogyasztási szövetkeze­tek áruválasztékát, határ menti kereskedelemmel fog­lalkozunk. Árut kutatunk fel, közvetítünk, hiánycikkeknek gyártót keresünk. — Nem egyedül a KON­KORDIA szervezi a határ menti áruforgalmat. Önöknél azonban szélesebb a válasz­ték, mint más cégeknél. — Mindennel foglalkozunk, s jobban össze tudjuk szedni az ellentételt képező árukat, mint egy szakosított nagyke­reskedelmi vállalat. Mi, ha öreg tyúkot kérnek, ilyet adunk, ha vasárut, akkor azt. — Gyakori panaszuk a vá­sárlóknak, hogy mire megis­mernek és megkedvelnek egy-egy importcikket, elfogy és hónapokra, esetleg örökre eltűnik a forgalomból. — Nem tudjuk biztosíitani a folyamatos behozatalt, ez tény. De ez inkább a jugo­szláv partnereken múlik, ök úgy kereskednek, hogy most van eladó árujuk, netán most van szükségük valami­re, akkor azonnal üssük nyélbe az üzletet. — És ha a határ túlsó ol­dalán emlegetik a vásárlók a magyar áruk időszakos hi­ányát? — Mi tudnánk a jelenlegi­nél folyamatosabban is szál­lítani. A HUNGAROCOOP déli határ menti társulásá­ban elég jelentős a szere­pünk, a forgalom 51 száza­lékát bonyolítjuk. S ez jó ne­künk. jó a vásárlóknak. Köz­kedveltek az áruházi csere­akciók, nemzeti hetek: ilyen­kor nemcsak importárut vesz, aki a hirdetésre betéved a boltba, hanem egyebet is. — Mit szolgáltatnak? — Egyre több kereskedel­mi és vendéglátóipari gépet vásárolnak az ÁFÉSZ-ek. Karbantartásuk, javításuk gondot okozott. Egy szövet­kezetnél nem éri meg külön javítórészleget fenntartani miattuk. Ezért a KONKOR­DIA szervezte meg a javító­szolgálatot, amelyet vala­mennyi tag igénybe vehet. Mostanában bővítjük ezt a részleget: ezentúl szeszfózdéi berendezéseket is javítunk. — Más megyében is mű­ködik hasonló társulás? — Nem teljesen azonos szervezeti formában, de ugyanilyen feladatokkal több megyében dolgoznak szövet­kezeti társulások. — Együttműködnek velük? Például egyes hiánycikkek felkutatásában, szövetkezeti áruk elhelyezésében ? — Néhány dologban igen. Kishatárforgalombói szárma­zó árukat cserélünk. Van vi­szont, amit a távolság miatt nem éri meg csinálni. A hi­ánycikkek ügye pedig — részben a mi, részben az ipa­ri szövetkezetek hibájából — lassan mozdul előre. — Terveik? — Nálunk gyakoriak a vál­tások. Idén tejet exportálunk Jugoszláviába. A hírek sze­rint jövőre önálló export jo­got kapnak a tejipari válla­latok. s nem lesz szükségük a mi közvetítésünkre. Keres­kedtünk mi már szénsavval, takarmánytáppal, olajkályhá­val: valami miatt mindegyik­kel föl kellett hagyni. Most újra ki kell találnunk vala­mit, nincs más biztosíték, hogy megéljünk. Kértük a Belkereskedelmi Minisztéri­umtól, hogy mentsenek föl a nagykereskedelmi tilalom alól. Eddig ugyanis csak a szövetkezeteknek adhattunk el árut. — Van rá esély, hogy meg­kapják az engedélyt? — Megkapták mások is. Ügy gondolkodnak ma már, akik erről döntenek, minél kevesebb monopolhelyzetű cég maradjon: legyen ver­seny a vásárlókért. Tanács István Nagy László íelvétetei vuAc PKOieTá*)M, ECTe»<Hietbki 71. évfolyam 251. szám 1981. október 25. vasárnap Ára: 1,80 forint *

Next

/
Oldalképek
Tartalom