Délmagyarország, 1981. október (71. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-18 / 245. szám

4 Vasárnap. 1981- október 18. Múzeumi és műemléki hónap '81 Néprajzi hét Szegeden Az idei múzeumi és műemléki hónap keretében Szegeden hétfőtől a néprajzi lesz a főszerep. Holnap, hétfőn délután 5 órától a Móra Ferenc Múzeum dísztermében tudományos ülésen számolnak be a múzeumi hálózat szakemberei néprajzi témájú kutatási eredményeikről. A program során dr. Ferenczy Imre: A szegedi boszorkányperek hledelrni vonatkozásai és a magyar néphit; Felföldi László: A dél-alföldi szerbek szokáshagyományalról; dr. Juhász Antal: A réti mészkő kitermelése és felhasználása a Duna—Tíszakttze déli részén; Szenti Tibor: Gabonatárolás a vásárhelyi tanyákon; T. Knotik Márta: Makói viseletek a századforduló környékén; Juhász János: A karácsonyi asztal ételei a csongrádi táplálkozásban; Nagy ibolya: A szentesi kubikosság élete és dr. Tóth Ferenc: Egy hagymás család életútja címmel tart előadást. A Közművelődési Palota Kupola-galériájában október 23-án, pénteken délután 5 órakor Csákvári Nagy Lajos fafaragó kiállításának megnyitójára kerül sor. Október 25-én. vasárnap délután 2 órakor Algyöó a főszerep, bemutatják a község történetét, népéletét, s föllép az algyői népi együttes is. Az MHSZ aktivaértekeziete Tíz év alatt csaknem félmillióan szereztek gépjárművezetői jogosítványt az MHSZ-tanfolyamain — jelentették be szombaton az MHSZ gépjármű-kiképzési osztályának szakági aktívaértekezletén. A Kertészeti Egyetemen megtartott tanácskozáson értékelték az elmúlt tíz esztendő munkáját és meghatározták a következő tervidőszak feladatait. Elmondották, hogy a gép j á rmű barát szakkörök száma elérte a 700-at, s tagjainak létszáma meghaladta a 15 ezret, javultak a kiképzés tárgyi feltételei, 125 millió forint értékben 93 új létesítmény épült, és kicserélődött a teljes gépjárműpark. Áz ismeretterjesztés hatékonysága A nyelvtanfolyamoktól a történelemszemlélet alakításáig Bár a statisztikai adatok gyakran megtévesztik az embert, a következő néhány szám mégis önmagáért beszel. A TIT Csongrád megyei szervezete 1967-ben hatezer ismeretterjesztő órát tartott, ez a szám az elmúlt esztendőre <5 ezerre emelkedett. A tanfolyamok szervezett és rendszeres foglalkozásain annak idején, mintegy ezren, az elmúlt évben közel 90 ezren vettek részt. Amíg 67-ben egy-egy tanfolyam átlagosan 30 óráig tfirtott, addig ez 80-bnn máF'fteW-ert óra volt. Az utóbbi öt évben alig emelkedett az ismeretterjesztő rendezvényeken résztvevők számat 1976-ban 325 ezren, az elmúlt évben 354 ezren látogatták rendezvényeiket. Összefügg ez azzal a tényrjyel, hogy az ismeretterjesztés terén ls szemléletváltozás következett be, megszűnt a mennyiségi szemlélet, egy-egy előadó nem 150—200 ember előtt szól, hanem kisebb közösségekben érdeklődő emberek élményszerű bb és mélyebb Ismeretekkel gyarapítják tudásukat A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat nem kisebb feladatra vállalkozott, mint a tudományos-technikai forradalom korában a legszélesebb tömegeknek közvetíteni a friss ismereteket, beépíteni azokat a mindennapi életbe, hogy a tudományos szemlélet meghatározó és alkotó eleme legyen közgondolkodásunknak. napi munkánknak. A megyei szervezet 24 szakosztálya felöleli a tudományos élet szinte minden szféráját, a gazdaság. a társadalom, az ideológia, a művészetek sok területét. S hogy mennyire igyekszik lépést tartani az ismeretterjesztés világunk változásaival, arra Molnár Zoltán a TIT megyei titkára. mondott néhány szemléletes példát. A termékszerkezet-váltás nyomán sok üzem,, vállalat kérte az ismeretterjesztés segítségét, tanfolyamok, átképzések szervezését, szakemberek biztosítását. A METRIPOND kérésére például srert izképző tanfolyamot indítottak több nyelven. A mezőgazdaság fejlődésével párhuzamosan a TIT speciHÜH szaktanfolyamokon ismerteti a legfrisebb tudományos eredményeket. Igen fontosnak ítélik a társadalomtudományok eredményeinek népszerűsítését. Legfrisebb vállalkozásuk a legújabb kori magyar történelmet bemutaló, szocialista fejlődésünk vívmányait és tapasztalatait elemző akciósorozat, melynek fő célkitűzése a történelmi ismeretek, a gondolkodásmód, a történelmi szemlélet fejlesztése. Az előadások és -sorozatok témái az elmúlt évtizedek fordulópontjaihoz kapcsolódnak. így például a felszabadulás történelmi pillanatához, a proletárdiktatúra megteremtéséhez, a munkáshatalom védelméhez, a mezőgazdaság szocialista átszervezéséhez. A most induló előadások, konferenciák. kerekasztal-beszélgetések nyomán bizonyára megalapozottabbá válik történelmi műveltségünk, a mindennapi események során hatásosabban tudjuk érvényesíteni a történetiség elvét és erősítjük a szocializmus iránti elkötelezettséget is. E nagyszabású vállalkozás előadóinak a megyei levéltárral közösen ajánló bibliográfiát jelentettek meg, melyek segítik a felkészülést, a tájékozódást. Cikkeket, tanulmányokat, kiadványokat sorakoztat fel Tóth Hona levéltáros összeállítása, a felszabadulástól napjainkig. Külön szín a TIT munkájában az egyetemi felvitelikre előkészítő kurzusok sora és a nyelvtanfolyamok, ahol a növekvő órák bizonyítják a gyarapodó igényeket — hatezerről tizenegyezerre emelkedett a különböző nyelven és szinten tanulók száma. A TIT Csongrád megyei szervezetének kétezer nyilvántartott tagja van. Ez Jól bizonyítja, hogy e munka irányítót nemcsak felismerték az itt élő értelmiségiek hatalmas erejét, de mobilizálni is tudták tudásukat, tapasztalatukat, népszerűségüket. Ennek bizonyítéka az a negyvenötezer óra és a 340 ezer látogató. Hogy a Csongrád megyei eredmények milyen kiemelkedőek, néhány adat, összehasonlításul. Az elmúlt öt évben megyénkben 198 ezer ismeretterjesztő órát szerveztek, rendeztek. A dupla lélekszámú Borsodban 187 ezret, de az országos átlag mindössze 120 ezer óra Míg a kétmilliós Budapesten ezer lakosra 368 ismeretterjesztő óra jut, addig nálunk 433. Az eredményesség, a hatékonyság nem mérhető kilóval vagy centivel, de talán mércéje a TIT iránti bizalom. a gazdagodó érdeklődés, a növekvű igény. Sikerük van az aktuális témákat feldolgozó előadásoknak,.. a tudományági sorozatoknak, a szabadegyetemeknek. Sokféle kipróbált és bervált módszer eredményezte sikereiket. A megyei titkár szerint: Az ismeretterjesztést csinálni kell! — ez a legbiztosabb módszer. Azt vallja, hogy a jó borért is hajlandók vagyunk kilométereket utazni, a kiváló ismeretterjesztő programért sem sajnálunk áldozatokat hozni. Ma már nem csupán árulják portékáikat, hanem a mind gyakrabban jelentkező igényeket is igyekeznek magas szinten kielégíteni. Ha gazdasági eredményeinkről, társadalmi sikereinkről vagy tudati viszonyaink gazdagodásáról szólunk, nem hagyhatjuk ki a TIT tevékenységét sem. Nyolcadik küldöttgyűlésére készül a Tudományos ismeretterjesztő Társulat. A jövő tavaszán összegzik öt esztendő eredményeit, tapasztalatalt, megjelölik a következő ciklus 16 feladatalt. melyet igyekeznek a helyi sajátosságokhoz, hagyományokhoz Igazítani. A küldöttgyűlések feladata lesz a tisztségviselők újjáválasztása is. Ám e felmérő, őszszegző munka mellett — mint Molnár Zoltán elmondta — a napi ismeretterjesztő munka nem szenvedhet csorbát. T. L. Gyorsan készül Védőrendszer a Kis-Balcstonnal Lépéselőnyben vannak a kis-balatoni védőrendszer építői. A július elsején megkezdett és erre az évre tervezett gáterősitési munkát befejezve már a jövő évi program végrehajtásán dolgoznak. A bárándi öblösekben 3 kilométer hosszúságban befejezték a Zala folyó jobb oldali töltéserősítésének nyers földmunkáit. A Zala töltése a négyméteres korcmakialakítással kétszeres erősségű lett. Ezen a Szakaszon már megkezdődött a rézsűkiképzés és a füvesítés is. A gépesített munkabrigádok a zalaszabari öblözetben éjjelnappali munkával folytatják a töltéserősítést, s mindaddig dolgoznak, amíg az őszi időjárás engedi. A Kis-Balaton visszaállítás! munkáinak első szakaszában kialakuló tározó 21 négyzetkilométeres lesz és 25 millió köbméter vizet fogadhat be. Feltöltése 1985 ben kezdődik. Feladata a Zala folyó hordalékának felfogása, szennyezőanyagainak kiszűrése. (MTI) Kornidesz Mihály Művészeink éltető forrásból merítenek az Őszi Tárlat, Z'L^TTrS: gos seregszemléje — amelynek évről évre visszatérően Hódmezővásárhely ad otthont, mindig eseménye kiállítási életünknek. Lassan harminc éve érlelődött meg életrehívásának gondolata, s azóta az ismétlődő őszi tárlatokon a rokonnak tekinthető, társadalmi érdeklődésben igen érzékeny alkotói törekvések képviselői a város, a megye, s az ország nyilvánossága előtt adnak számot eredményeikről. A művészek egymás elé tárják a sokszor keserves kínt, máskor felszabadult örömet okozó alkotói munka során festménybe, grafikába, szoborba álmodott mondandójukat, s nyíltan, őszintén lépnek a műveiknek igazi közeget, a teremtő szándéknak célt és értelmet adó közönség elé. Az öszl Tárlatnak a képzőművészeti fórumok között elfoglalt speciális helye arra késztet, hogy visszaidézzük a három évtized alatt megtett utat — idézve ezzel képzőművészetünk gyarapodását, fejlődését is —, és emlékezzünk a régebbi múlt kiváló mestereire, akik tiszta szándékkal, nép- és művészetszeretetükkel a kibontakozás alapjainak megteremtői voltak. Az Alföld és a képzőművészet termékenyítő erejű találkozásának előzményeit századunk 20-as éveiben fedezhetjük felTornyai János. Pásztor János, Rudnay Gyula, Endre Béla, Kallós Ede művészete kötődött a tájhoz és a városhoz, s 1927ben ők rendezték Itt az első kollektív kiállítást. ök Vásárhelyt afféle paraszt-Párizsnak álmodták meg, s ha ez történelmi távlatból kissé naivnak is tűnik, de azzal, hogy összegyűjtötték a népművészet pusztuló emiékelt, hogy létrehozták a népi tradíciókra támaszkodó majollkagyárat, hogy kultúrát akartak teremteni az Alföldön, hogy kiállításokat rendeztek — meghatározó érvényű, messzire mutató tettet hajtottak végre. Bár nem tömörültek kifejezetten művészteleppé, munkásságuk eszmei alapja, témaköre és nagy vonásaiban stílusa is rokonná vált. ök voltak képzőművészétünk történetében az elsők, akik a paraszti életet, a paraszttípusokat nem az érdeklődő idegen szemével látták. Nem kizárólagosan festői motívum tárgyát találták meg szegényparasztságunk életének kereteiben és jelenségeiben, hanem művészetünkön keresztül a földhözragadt osztály képzőművészeti alkotóerőként jelentkezett. A paraszt szemével néztek körül hazájukban és látták meg a grófi szérűk világát, a puszták népének sorsát. Szépítés és szentimentalizmus nélkül ragadták meg környezetüket. Törekvéseik szociális indítékú volt anélkül, hogy az illusztratív cselekményfestés útját járták volna. Műveikben az izzó szenvedély és a könyörtelen valóságlátás ötvöződött alkotói etosszá. Eredményeiket más progresszív hagyományok mellett a modern magyar festészet egyik fő meghatározójának tekinthetjük. A 7 nlfnlfij Iskola mestereinek munHL aiiUlUl kásséga a két világháboni között haladó, elkötelezett állásfoglalást jelentett. Jelentőségét a maga zártságában is lemérhető eszmei tisztasága, esztétikai színvonala adta. A felszabadulás után parasztságunk, de a művészek megváltozott életkörülményei, a hagyományok tartalmas folytatásához, és az új. a gazdagabb világ igényes ábrázolásához megkötésektől mentes lehetőséget biztosított. Az ide kötődő művészek a hagyomány igazi tartalmát megértve vállalták az elődök realista elkötelezettségét és morális tartását. De kaput ls nyitottak: a maguk művészetét igyekeztek minél szélesebb körben ismertté tenni, s várták a művészek e táj iránti érdeklődését is. Ehhez teremtett fórumot az első öszi Tárlat, amelynek programadó katalógusa — előszava — így fogalmazta meg a kiállítás célját és feladatát: „...a vásárhelyi, pesti és más vidékekről való festők, grafikusok és szobrászok szoros kapcsolatának látható ieleként évente kiállítást kellene rendezni mindazoknak a művei, bői. akik számára fontos és kedves Vásárhely. Eleinte teljesen kötetlen lehetne a beküldendő alkotások tárgyköre, később azonban mindinkább arra kellene törekedni. hogy az itt készült, vagy e hellyel, tájjal valamilyen vonatkozásban álló mű kerüljön csak kiállításra." Vásárhely az évek során valóban „kedvessé" vált: országos hatósugarú vonzása eredményeképpen legjobbjaink szerepeltek és szereoelnek rendszeresen. Tematikus és stiláris beszűkülés nem köve'kezett be. A törekvések gazdagsága mellett azonban mégis kialakult egy saiátos vásárhelyi vonás. Az évenként visszatérő festők, szobrászok. prafikusok. keramikusok, az úlonnan é'-kezők. az itt elsőként bemutatko• Elhangzott 1**>, október ll-«n, a XXVIII. Vásárhelyi öszi Tárlat megnyitóján. zók rokonok abban, hogy az alföldi művészet etikai örökségét vállalják. Közös bennük a plebejus szemlélet, a népi téma választása, de a paraszti életet nem zsánermotívumként, hanem inkább az ember és a természet, az ember és a munka viszonyának, a jobb-szebb életért való örök emberi küzdelem szimbólumaként jelenítik meg. E szemléletben közös, de stílusjegyeiben differenciált törekvés az egyik legjelentősebb összetevője kortára képzőművészetünknek, amely — szinte az őszi tárlatok történetével mérhetően — az elmúlt három évtizedben jelentősen gazdagodott, fejlődött. Nemcsak a hazai és külföldi szakmai sikerekre kell gondolnunk akkor, amikor ezt kijelentjük, hanem látnunk kell azt is. hogy a szocialista kultúrának ez az Igen fontos területe mindinkább társadalmunk érdeklődésének előterébe kerül. Pártunk művészetpolitikája, a mecénáló munka elve és gyakorlata széles körű segítséget biztosított ahhoz, hogy a korszerű, a szocialista és realista művészet egyre magasabb színvonalú művekkel képviseltesse magát képzőművészetünk összképén belül és egyre meghatározóbb érvényt nyerjen népünk vizuális kultúrájának szolgálatában. A

míialkntác hazánkban nem reduIllUOinüida kálódhat kizárólag szakmai érdekű és érvényű problémafelvetésre, öncélú formai kísérletezésre, vagy akár a művészi szubjektum egyedi állásfoglalására az élet, a világ jelenségeiről. A műalkotás egyre nagyobb hatóerővel legyen jelen népünk életében, hétköznapjainkban és mindenütt, ahol emberek élnek, tevékenykednek. Az értékes művészet csak így válhat közkinccsé, egyúttal így töltheti be magasztos hivatását Ez természetesen nem zárja ki az alkotói szabadság meglétét ellenkezőleg: • nép szolgálatában végzett művészi munka a világos és egyértelmű társadalmi programadásban széles és gazdag lehetőségeket kap. Világnézet és tehetség dolga, hogy alkotóink mennyire képesek az előbbiek értelmében a művészi válaszadásra, mennyire progresszív tevékenységük, mennyire töltik be a szocialista művészet és népünk kultúrájának, életmódjának gazdagításában szerepüket. A vásárhelyi őszi tárlatok között fontos állomás a mostani. Alkalmat ad a számvetésre, feltárja a megtett egyéni utak alkotói problémáit, de sejteti a jövőbeni fejlődést. Hinnék továbbra is megvan az aranyfedezete: művészeink éltető forrásból merítenek, mert. vállalják a progreszszfv tradíciók továbbvitelét, ennek mai hatóerejű továbbfejlesztését, gazdagítását, s nem utolsósorban népünk, nemzetünk őszinte szolgálatét. Ma már egy vitát is Indukáló jubileumi bemutató tanulságai, s az azóta eltelt két esztendő eseményei alapján joggal állíthatjuk, hogy az öszi Tárlat vonzáskörébe tartozó alkotók munkássága éppen nem a kizárólagosság, hanem egy lehetséges út megmutatásával teremtettek példatárat a realizmus korszerű értelmezéséhez. A művekkel szembesülve láthatjuk, hogy nem a tematika, nem eszközök privilégiumán nyugszik a néphez szólás, szándéka. Hiszen egy életforma kutatása, megértése és vállalása kötötte ide az elődöket. De a megváltozott életforma, a szocializmus vívmányaiként kiteljesedett életkörülmények, a világba való kitekintés, a magyar és az egyetemes képzőművészeti stílusban mutatkozó alakvéltásai természetszerűen követelik a hagyomány újszerű értelmezését, megújítását is. S ebben a mai magyar valóság élményanyagának feldolgozása. a mai társadalmi mozgások tendenciáinak megértése, illetve a kifejezőeszközök gazdagításának igénye volt a döntő szempont. Az Öszl Tárlat — mint műveket vonzó fórum — abban játszhat a művészetet ls orientáló szerepet, hogy kezdeményezést és hagyományt ötvöző nyíltsággal fogadja a társadalmi érdeklődésű — úgy is mondhatnánk — „valóságillatú" alkotásokat. Szerepe szükségletet elégít ki, s az itt bemutatásra kerülő művek, a sokszínűség, az eszközbell differenciáltság ellenére is éppen kiállítási Összhatásukban adnak fontos példát arra, hogy művészet csak a ..társadalmi egyidejűségben" teremthet értéket. Talán nem meglepő itt © tétel Igazságának megértése céljából Dési Huber Istvánra hivatkozni, aki így írt: „Társadalmi sajátosságok és történelmi szükségszerűségek hajtják újabb és újabb formák felé a ma művészetét is, és — tagadják mégannyira is a korifeusok — politikai, társadalmi tudat nélkül nincs művészi alkotás." [jfáij kívánom, hogy az öszi Tárlat legyen továbbra Is a tehetseggel B nép érdekében tudatosan gazdálkodó. a művészi progresszióért következetesen dolgozó művészek alkotásainak gyűjtő fóruma.