Délmagyarország, 1981. szeptember (71. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-13 / 215. szám

"Vasárnap, 1981. szeptember 15. KZDM Egyensúly V

iiák parázslanak néha a háztájina. A szövetkezet vezetői attól tartanak, ha odadobják a gyeplőt, és mindent ráhagynak a tagokra, akkor nem lesz munkaerő a közösben. A másik oldalon lévők viszont joggal félnek, csökken a jövedelmük, ha nem használnak ki minden lehetőséget. Megkértük dr. Papp Elemért, a szatymazi Finn—Magyar Barátság Termelőszövetkezet elnökét, mondja ki. lehet-e összhangot teremteni vita helyett? — Nálunk sikerült, — Meggyőzéssel? — Ügy is mondhatjuk, ha nem szóbeli meggyőzést értünk rajta. Érdekeltséggel inkább. — Azt mondja a szövetkezet, gyere dolgozni, mert elrohad a szőlő? — Lenne néhány ember, aki erre a szóra is eljönne, de anynyi nem, amennyi a szürethez kelL Sokan mondanák, otthon is rohad, és azért is kár. Belső szabályzataink jobban segítenek bennünket. Azt mondjuk inkább, ennyi óra hiányzik még, hogy jövőre teljes háztájit és teljes szabadságot kaphass. — Munkanap helyett óráiban számolnak? — Egy évben 2 ezer 300 órát kell dolgoznia mindenkinek. Egyik traktorosunknak 2 ezer 299 volt. egyszer, csak egy óra hiányzott. — Gondolom, megadták neki. — Sajnos, azt jelentette, hogy 1500 négyzetméterrel kevesebbet kapott háztáji művelésre, és egy nappal rövidebb lett a szabadsága is. Fájt neki, sokáig emlegette is. de erkölcsileg meg tudtuk védeni döntésünket. Állandóan számon tartiuk. ki hogyan áll. Szeptembertől már csipkedjük az embereket: vigyázz, baj ne legyen' — Kemény szorítás, adminisztratív intézkedés. — Mást is hozzá kell tennünk. Járjon jói a tag anyagilag is, ha a közösben dolgozik. — Jól jár? — A közösből származó évi Jövedelem 52 ezer 600 forint — A szomszéd téeszben a háztáji is ad annyit, vagy talán többet is. — Hivatkoznak is rá a tagjaink, szívesen vennék, ha mi is jobban engednénk. — Hogy lehet az, hogy saját érdeke ellen megszavazza a tagság a megszorításokat? — Kívülről nézve így látszik. Aki belül van, mást is figyelembe vesz. A közösből származó jövedelem mindig biztos, ha a iég elveri a szövetkezetet akkor is. — És ha a háztájit veri a jég? — Verte azt is Aki csak erre alapozott volna, egyetlen jégeső egész évi munkáját tönkretette volna. Ügy is mondhatnánk, hogy a természeti csapásokból ereció megrázkódtatásokat a közös vezeti le. — Tehát ennyire egyszerű: megszerkesztjük a szabályzatot, és megy minden, mint a karikacsapás? — Ragaszkodunk hozzá. de tudjuk, csak szabályzattal semmi meg nem oldható. Ha előírom, hogy ennyi időt kell munkával tölteni a közösben, mellé kell tennem azt a kötelezettséget is, hogy akármikor jön, hasznos és értelmes munkát találjon. Van olyan szövetkezet, ahol ugyanúgy előírják, de van időszak, amikor csak udvarsöpréssel tölthetik el az időt. Kiszagolják sokan, és akkor mennek. Január 1-től december 31-ig egyetlen nap nincsen nálunk, amikor tengő-lengő embert láthat. — Eddig világos, de minden még nem. Csak arról beszélünk, hogyan követeli meg a szövetkezet a maga jussát, és hogyan engedi meg, hogy mellette mindenki annyit dolgozzon otthon, amennyi testi erejéből kitelik. Ha jól belegondolunk, ez az álláspont nem tisztességes. — A belső szabályozás prémiumiöltételeket is rögzít, év végén 10—1!) ezer forintokat is kifizetünk jutalomképpen. Ez is arra ösztönöz, hogy a közösben mindenki jól és elegei dolgozzon. — Jó. ez a szövetkezet megjutalmazza a közösben végzett jó munkát, és bölcsen elnézi a háztájit, — Még mindig csak fél lábon állnánk, ha ezt tennénk. Ami segítségei, a nagyüzem megadhat, azt mind adjuk hozzá. Értse meg, arra megy ki a játék, hogy a tagságunk jól érezze magát. Nem akkor érzi jól, ha gürcölhet otthon, hanem akkor, ha hasznosíthatja, amit a nagyüzem eszközökkel és termelési módozatokkal elért. Minden munkát időben és kifogástalanul elvégzőnk a háztájiban is. Fölszántjuk a földet, palántát adunk, és gépet is a palántázáshoz. Műtrágya és növényvédő szer is a mi gondunk, mert mi könnyebben hozzájutunk. Szalmát adunk, amennyi kell. és házlvoz száillítiuik. amikor kell. A takarmányt szintén. bármikor. Az már csak ráadás. hogy a háztáji termését is mi ér-íkesítjü><— Igen, ezt sok helyen megcsinálják, mert haszon — úgynevezett nagyüzemi fölár — van rajta. De a tagok sokszor kikerülik az átvevőket, és maguk viszik a piacra a portékát. — Mi más megoldást választottunk. A termelőszövetkezet maga értékesíti saját terményét úgy, hogy mindig oda viszi, ahol legjobb vevőt talál rá Ha egyszer megszerveztük saját hálózatunkat, és a közös gazdaság szerves részének tekintjük a háztájit is, az a legtermészetesebb, ha tagjaink külön megtermelt portékáját ugyanúgy juttatjuk el a piacra, mint a többit. — A haszon? — Ötven fillért kérünk minden mázsa gyümölcs értékesítéséért. Ha összeadnánk az átvétel, a fuvar, az eladás és a kifizetés költségeit, jóval többre rúgna, de nem számítjuk bele. — Ha nem számítják, akkor ráfizetnek. — Másképpen nézzük. Tizenöthúsz nappal többet tud dolgozni minden tagunk, ha idejét nem piacozássai tölti el. Jól jár, mert mi is el tudjuk adni olyan áron, ahogy ő eladhatná, ráadásul, ha dolgozik, kétszáz forinton felül keres — és jól jár a tagság is, mert az a munka a közös gazdaságot gyarapítja. — Még egy lépés hiányzik. Tudomásul veszik, hogy ezt termeli a háztáji, és eladják. A termeléshez azonban igen friss értesülések is kellenek. — Az információk cseréjére gondol? Szoros a kapcsolat, amit mi tudunk, azt a tagjaink is tudják. Fólia alatt kezdtük termelni a földiepret, sejtettük, követi maid a háztáji is. Az is lehet, abbahagyjuk, hogy ők nagyobb eséllyel csinálhassák tovább. Kitűnő a kertészeti ágazatunk, nagyszerű szakemberek irányítják a szakértelmük a szövetkezet háztáji ágazatában is kamatozik. — Eddig minden óvatos fogalmazás azt emlegette, vigyázzunk, emberele, nehogy a közös nyakára nőjön a háztáji gazdálkodás. — Erre mi is vigyázunk, de mi egy gondolattal tovább jutottunk. Ha a népgazdaságnak is érdeke fűződik az otthoni munkához, meg a tagjainknak is. akkor ez az érdek a mi érdekünk is. Két nótát nem fújhatunk. Igen egyszerű következtetést vontunk ie belőle: az egynsóly megteremthető a közös és a háztáji között, ha a közös se akar a másik nyakára nőni. HORVÁTH DEZSŐ Olasz tájak Cmtkc ÁMs* Ady szobra előtt Tekints le rám most broiizszemedöed: a váradi. a régi nagv hiteddel, pajtásod áll most ím előtted, kivel a holnap szent frigyét kötötted. Bálvúmnvá válva, fenn ra&vogva nézhetsz ma már a csillagokba. A ..Három hollótói" egész idáig nagy volt az út a büszke máig Magyar sorsunknak oir leadásán fellobbanó tűz: Te ősi Sámán maradi így itt e forgatagban s maradiunk egyak a Te szavadban, hogv visszahullva mind e rögre magvarok marad iunk mindörökre. Én az maradtam. — s hozzád kiáltva vallom a magvar sors hajnaléba: amit Te hoztál: forradalmat, hitet lelket az úi szavaknak megőrizzük, röpítve fennen, hozzád méltóbban, lelkesebben, hogy úav nézhessünk bronzszemedibes Sáimániunk maradtál Ady Endre. • Szíz évvel ezelőtt, 1881. szeptember ll-én született Datka Akoa. A lakótelepi közművelődésről M

agyarországon több mint egymillióan élnek lakótelepeken. Nemcsak a fővárosban.. a vidéki nagyvárosokban is tfáer-xével zsúfolódnak össze az emberek. Káposztásmegyer tervezett létszáma egyenesen százezer. A lakások összkomfortosak, de összkomfortosak-e maguk a lakótelepek? Nem az orvosi rendelőkre, az óvodákra, az iskolákra, az üzleíeicre gondolunk, hanem a kultúrára. Az óvodák meg a többiek természetesen alapvető dolgok, sőt szintén a kultúra részei, de mi van a közművelődéssel. Mit tehet a közművelő, hogy az emberek az egész lakótelepet összkomfortosnak érezzék? Az építész álma töredékesen valósul meg. Az egyik budapesti lakótelep tervezője azt mondta egy újságírónak, hogy ott bizony nem szívesen élne. Kompromiszszumokat kíván a gazdasági helyzet, az érvek mögé bújó emberi kényelem és restség. Tehát egy „józanabb" terv születik, s aztán. felépül a város, a lakótelep. No, nem mindjárt az egész, először csak a lakások, az utak, néhány élelmiszerbolt, a legfontosabbak. A többit kicsit elhalasztjuk. Néhány év beletelik, mire a teljes alapellátás úgy-ahogy meglesz, s hol vannak akkor még a különlegesebb igények: a szakorvosi rendelő, a szaküzlet stb. Ez a logika mintha természetellenes volna. Mintha először az emberi test külső határai alakulnának ki. s csak jóval később a belső szervek: a tüdő. a vese, az idegrendszer, az agy. A tudatról már nem is beszélve. De egy kicsit előreszaladtunk. Egy lakótelep pusztán mérnöki konstrukció? Az építészek szerint a házak fölhúzása után meg kell szervezni, föl kell építeni, működtetni kell a városrész társadalmát. A városépítés ily módon sohasem fejeződik be, társadalma. urbánuma folytonosan fejlődik, alakul, változik. Pontosabban alakulnia, fejlődnie, változnia kellene, ami elsősorban már nem a gazdasági helyzet függvénye... És ebben talán többet tehetnek a népművelők, mint az építészek. Magyarország lakótelepei sehol sem alkotnak önálló egységet, áltálában egy régi városhoz csatlakoznak. Az „őslakók" úgy érzik. megrövidítik, az újak, hogy elhanyagolják őket. A működtetők nem végeznek alapos, feltáró elemzést a lakótelepekről, pedig a tervszerű munkának ez volna az alapfeltétele. Az emberek hálóhelynek, alvóvárosnak, s nem sajátjuknak tekintik. hiányzik belőlük az >gazi otthomjsság érzése, nincsenek szálak, amelyek odakötnek őket. A kötődésnek feltételei vannak Csak kettőt, említek Az egyik hogy lei xudnak-e alakulni egy városrész sajátos hagyományai. s ezzel a mozaikszerűen összetevődő népességből szerveződhet-t határozott arculatú egység. Magától nem. Akkor pedig lehet-e kívülről, tudatosan szervezni, segíteni a szokások, hagyományok kialakulását? Igen. Ekkor iöhet a közművelődés. A népszerű szabadtéri rendezvények mozgositó hatásukkal már sok lakótelepen hagyománnyá kezdenek válni. Jó példa rá a fővárosban évek óta sikeres „szír.házalási" akció, Amatőr művészeti csoportok előadásokat tartanak a tereken, a parkokban, összegvűlő tömegnek. De ugyanilyen hatásuk van a sportrendezvényeknek, gyermekprogramoknak is. Egy másik fontos feltétei, hogy a telepen élők ténylegesen részt vehessenek saját sorsuk intézésében, az őket érintő döntésekben. Ha a lakosság felajánlásait, kezdeményezéseiket, javaslataikat komolyan veszik, az nagymértékben hozzájárulhat a lokálpatriotizmus kialakulásához: sajátjukként vigyáznak a parkra, büszkélkedhetnek a tornacsarnokkal. Már szóltunk arról, hogy a kiegészítő intézmények egy része vagy nem, vagy csak több éves késéssel készül el. Például a játszószoba, a klub, a művelődési ház, a könyvtár. A más célú helyiségek azonban vállalhatnak közösségi, kulturális funkciót. Nem új találmány, a leggazdagabb nyugati országok is igyekeznek az egymást nem taszító funkciókat összevonni. A lépcsőházak, a kerékpártárolók, a szárítóhelyiségek. az iskolák, a partházak közművelődési célra is használhatók. Fontos, hogv a kulturális munka a helyi viszonyokhoz, a szociális összetételhez igazodjék. Talán nem az avantgarde-irodalom terjesztése, hanem az olyan kultúra terjesztése a föntosabb. amely a családokat a mindennapi döntésekre készíti fel. például a gyereknevelésben, a lakáskultúrában. az öltözködésben, a táplálkozásban, stb. Az emberekkel manapság sok intézmény foglalkozik — az egészségügytől a jogsegélyszolgálatig —. amelyek gyakran elszigetelődnek egymástói. A lakótelep kulturális szervezője vállalhatná, hogy élő kapcsolatot teremtsen az egyes ágazatok között, s ezzel segítsen az embereken, akiknek egyszerre vannak egészségügyi, nevelési, jogi és kereskedelmi problémáik. PÉTERÉT FERENC