Délmagyarország, 1981. szeptember (71. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-17 / 218. szám

Csütörtök, 1981. szeptember 17. 3 Vietnami küldöttség hazánkban Tegnap, szerdán, baráti tapasztalatcsere-látogatásra hazánkba érkezett a Vietnami Szocialista Köztársaság Ellenőrzési Bizottságának küldöttsége. A delegációt Tran Nam Trung, az Ellenőrzési Bizottság elnöke vezeti. A küldöttséget a Keleti pályaudvaron Szakali József, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke fogadta. A megbeszélések megkezdődték. Havasi Ferenc látogatása a Belügyminisztériumiján Havasi Ferenc, az MSZMP riumban folyó munkáról, Politikai Bizottságának tag- ezután látogatást tett a BM ja, a Központi Bizottság tit- hírközpontjában, a számítókára szerdán látogatást tett a gépes adatfeldolgozó közBelügyminisztériumban. A Pontb?n és megtekintette a j- ^ ,,, — , , , forradalmi rendőri ezred bevendeget Horváth István bel- ...... . ,, , . . , , mutatóját Elismereset fejezugyiruniszter es Kovács te a személyj áilománynak György, az MSZMP belügy- a magas színvonalon végzett minisztériumi bizottságának munkáért. első titkára fogadta. Havasi Havasi Ferenc délután a Ferenc találkozott a minisz- Belügyminisztérium vezető térium vezetőivel, meghall- munkatársai részére tájékozgatta Horváth István tájé- tatást tartott időszerű politiI koztatóját a Belügyminiszté- kai kérdésekről. zdasagi zés helyzete Tanácskozás Szegeden A mezőgazdasági üzemi ve- tanfolyamra, ezért az üzezetők, a szakemberek és a mek zöme eleve nem vállalfelnőtt fizikai dolgozók 1982. kőzik önköltséges továbbéli képzési, illetve tovább- képzésre. Esetleg az érvényképzési tervének elkészíté- ben levő rendelet megváltozsével kapcsolatos tudniva- tatásával, illetve módosítálókról, valamint a személy- sával — húsz fő után is járzeti munkával összefüggő na a dotáció — nagyobb amkérdésekről esett szó a teg- bícióval kapcsolódnának be nap, Szegeden megrendezett a képzésbe a gazdaságok. tapasztalatcserén. Az értekezlet első napján a Szeged járási, városi üzemek és vállalatok, ma, csütörtökön pedig a többi megyei város, illetve Szentes Az utánpótlás megteremtése szintén a személyzeti vezetők feladata — hangsúlyozta Jurái Miklós, a szegedi központú pályaválasztási intézet munkatársa. Eljárás személyzeti vezetőit sősorban a gazdaság0k saját hívta meg a Csongrád me- dolgozóinak gyermekei, ilgyei Tanács vb mezőgazda sági és élelmezésügyi oszletve a körzetben élő tanulók jelentik az utánpótlást, ezért tálya szakmai tanácskozásra. célszerű megtervezni az Gyuris Szilveszter, a me- általános iskolákban a megyei tanács osztályvezető- zőgazdasági szakköröket, helyettesének megnyitó sza- ah0l az ismerkedésen túl fel vai után Kis Sándor okta- is készíthetik a „vállalkozó tási főelőadó ismertette a szellemű ifjoncokat" az agtervkészítéssel kapcsolatos rárszakmára. tudnivalókat, majd Mucsi .... József, a vásárhelyi tovább- Marsi Mihalyne, a megyei képzési intézet oktatási ve- TESZÖV osztályvezetője szezetője tartott rövid tájékoz- rint fejlődött a betanított-es tatót. Elmondta, hogy az in- szakmunkásképzés. A jovotézet hármas feladatot lát ben különösen a mikrokorel, amely közül az egyik 7etek taggazdasagainak kell legfontosabb a megyei igé- összefogni, s közös tanfolyanyek, a szakember-utánpót- mok szervezesevel tovább lás kielégítése. Felhívta az melyitem a tartalmi munüzemek személyzeti vezetői- kát- Az elkövetkezendő időnek figyelmét arra, hogy szakban a melleküzemagak csak azokat a dolgozókat dolgozomak továbbképzését küldjék el a tanfolyamra, ls meS kell oldani, akik oda el is mennek. A i^— m m imimm ií^^i mi^^^— tapasztalatok szerint ugyanis — például — a felsőszintű vezetői tanfolyamokon csupán 40—50 százalékos a megjelenés. A megyei TESZÖV Revizori Irodája által szervezett továbbképzéseken viszont a jelentkezők 90—95 százaléka rendszeresen részt vesz és el is végzi a tanfolyamokat Mivel a jelentkezési íveket, nyomtatványokat október 10-ig kell elküldeniük az üzemeknek, az oktatási igazgató arra kérte a jelenlevőket, hogy az utólagos jelentkezéseket kerüljék, mert ezek rendkívül sok kellemetlenséget, plusz adminisztrációt okoznak. Jó lenne, ha idén — a tavalyival ellentétben — a zsombói, a pusztamérgesi és a baksi gazdaságok is időben jeleznék beiskolázási szándékukat. Dr. Rabovszky Pál igazgató, a szentesi, majd Kádár János, a csongrádi mezőgazdasági szakmunkásképző intézet tanára ismertette az idén intézményükben sorra kerülő tanfolyamokat. Csongrádon, többek között tíz hétig tartó mezőgazdasági karbantartókat képző tanfolyam indul, a szentesiek pedig immár évtizedek óta — idén is — élen járók a betanított- és szakmunkásképzésben. Szűcs János, a gyomai szakmunkásképző intézet tevékenységéről szólva elmondta, hogy sokat fejlődött a kapcsolat a mezőgazdasági üzemek és az iskola között. Gondként említette azt a problémát is, miszerint csak 30 fő után jár állami dotáció, ám ennyien tiíkátt jelentkeznek egy-egy Kovács Lászlóné, a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának főelőadója tájékoztatójában az időszerű személyzeti munkáról és a megyei tapasztalatokról beszélt. A felügyeleti vizsgálatok tapasztalatai általában kedvezőek, ám itt-ott még akad „fehér folt". Például sokszor felületesek a minősítések, netán évekig húzzák-halasztják annak elkészítését, s nem vezetik folyamatosan a személyi lapokat sem. Az előadó bírálta azokat az üzemeket, ahol esetleg több hónapig, néhol egy évig is vezető állásban foglalkoztatnak embereket erkölcsi bizonyítvány beszerzése nélkül. A jogok és kötelességek tisztázása, a hibák korrigálása, a feladatok elvégzése, illetve elvégeztetése a személyzeti munkában is elsősorban a gazdaságok vezetőinek legfontosabb kötelessége. Ennek elmulasztása sérti az üzemi érdeket. A tegnapi értekezlet vitával zárult. Ma, csütörtökön Csongrád, Makó, Hódmezővásárhely, Szentes város és járás szakemberei mondják el véleményüket, javaslataikat a személyzeti vezetők őszi tapasztalatcseréjén. A. É. Jó ötletekkel — milliók megtakarítása A Lábatlani Vékonypapír- bői az összegből jutalmazgyárban az év eleje óta 6 zák azokat, akik az átlagnál millió forint értékű hő- és nagyobb mértékben csökkenvillamosenergiát takarítottak tik az energiaveszteséget, meg, ennyivel csökkentették A lábatlani gyárban esza termelesi költségeket. tendők óta következetesen A papírgyártás rendkívül javítják a hőenergia-gazdálenergiaigényes, a veszteseg kodást Törekvésük sikerét néhány szazalekos csökken- bizonyítja, hogy az idén tése is jelentős összeg, ezért 45 coo tonna papírt ugyana termelési tanácskozásokon annyj hőenergiával gyártaés más fórumokon rendsze resen tájékoztatják a munkásokat az energiafelhasználás alakulásáról. A takarékosságot szolgáló javaslatok összegyűjtésére ötletnapokat is szerveznek, és a legkisebb megtakarítást ígérő indítványt is rövid időn belül megvalósítják. A dolgozók kezdeményezésére például nemrégiben műszereket, automatikákat építettek be a gyártási folyamatba, csökkentették a hőveszteséget. Felülvizsgálták az összes gőzvezetéket, fűtőkészüléket, s ezek megjavításával, szigetelésük alaposabb megerősítésével is csökkentették az energiaveszteséget. A takarékosabb papírgyártásra anyagilag is ösztönzik a közvetlen termelésirányítókat. a brigádokat. Az idén a bértömeg 12 százalékát fordítják ;lyen célra, s ebnak, mint 5 évvel ezelőtt, 35 000 tonnát. H

a, mondjuk, a harmincas-negyvenes években valakit úgy mutattak be, hogy ötholdas paraszt, a lényeget elmondták róla. Nevezetesen, hogy mihez ért, milyen helyet foglal el a falu hierarchiájában, milyen körből házasodhat, milyen sorsot szánhat gyerekeinek. Ma legfeljebb statisztikai címszó lehet, annak is pontatlan, hogy „mezőgazdaságban dolgozó fiatal". Személyre vonatkoztatva semmitmondó meghatározás, nem több, mint az „ipari munkás" megjelölés. Az ipari munkásság rétegeződése régebbi keletű, a mezőgazdasági dolgozóké tizenöt-húsz éve kezdődött igazán. Annak a folyamatnak a részeként, amit úgy szoktunk jellemezni, hogy az elmúlt három és fél évtized leglátványosabb változásai közé tartozik a falu társadalmának átalakulása. Ezen belül a döntő fordulat a szocialista nagyüzemi gazdálkodás létrejötte. Mára a mezőgazdasági nagyüzemekben a szakosodás a speciális szakmai képzettség ugyanolyan természetes. mint az iparban, A különbség: szakmunkás-bizonyítványa, mezőgazdasági iskolai végzettsége a fiatalabb nemzedéknek van. Az állattenyésztőnek, a növénytermesztőnek, a növényvédőnek, a gépszerelőnek. A korszerű nagyüzemek nem nélkülözhetik szakértelmüket, a korszerű nagyüzemek nélkül szakmai ismereteikre nem tartanának igényt. Ahhoz a régi gazdálkodáshoz mást kellett tudni, nemzedékeken át öröklődő, nem iskolában, hanem a gyakorlatban elsajátított tudnivalókat. Nem lebecsülendő tapasztalatok halmozódtak fel ily módon, de ma más, pontosabban más is kell. A közfelfogással ellentétben a régi, a felszabadulás előtti falu sem tiszta mezőgazdasági település volt. Lakták szép számmal ipari munkások is, sőt a korabeli statisztikák szerint 1945-ben az ipari munkásság többsége falun élt. Mégis, a falu és a parasztvilág — máig hatóan — összekapcsolódott a közgondolkodásban. És a falu a városhoz képest elmaradottságot is jelképezett, város és falu közötti különbség, a város javára való különbséget jelentette. A falu szocialista átalakulása egyúttal a különbség csökkenését hozta magával. Jó néhány nagyközség fejlődési üteme oly gyors volt, hogy mára városi ranggal bírnak, s ami ennél fontosabb, városi körülményeket teremtettek; egészségügyi ellátottságban, üzlethálózatban, szolgáltatásokban, út- és vízhálózatban. A kisebb lélekszámú községek lakói sem érik be kevesebbel, ha példának okáért otthonaikról van szó, ha építkeznek. Az igényesség persze önmagában kevés. Miből? Honnan a többre vágyás anyagi fedezete? A nagyüzemek gazdasági megerősödésével párhuzamosan nőtt a szövetkezetekben dolgozók jövedelme, részben a közösből származó jövedelme, de nem elhanyagolható a háztáji föld, az állattartás „adománya" sem. Ami korántsem adomány. Szociológiai felmérések szerint — avagy hivatkozhat ki-ki személyes tapasztalatára — a mezőgazdasági nagyüzemekben dolgozók munkája korántsem fejeződik be a szövetkezet földjén. (Mint ahogy az iparban dolgozók jó része is érdekelt valamiféle második műszakban, s vállal másodállást, túlórát az értelmiségi is, jövedelmét kiegészítendő, de nem mellékesen a közösség hasznára. Nem e cikk témája, hogy hol húzható meg ennek a pluszvállalásnak ésszerű határa.) A háztájiból származó hús, zöldség stb. javítja az ellátást, gazdagítja a piacot, ellenértéke megjelenik, egyebek között, az újonnan épülő otthonokban. Az öröklött, a még otthon tanult paraszti ismeret korántsem fölösleges a háztáji munkákban. Tradíció folytatását láthatjuk abban is, hogy a házak jelentős része ma is kalákában épül. Lényeges különbség: a napjainkban közösen építkezők rendszerint nemcsak munkaerejüket, hanem szakmájukat is kölcsönzik. Hiszen a rokonságban, a baráti körben föllelhetők a specialisták. M ielőtt idillire, azaz hamisra sikeredne a kép: az iskolázottság messze meghaladja a korábbi évtizedekét, de nem általános érvényű a szakmunkássá, netán diplomássá válás igénye. Különösen nem, ha a lányok továbbtanulásáról árulkodó adatokat nézzük. Ennek okai szerteágazóak, hogy csak egyet említsünk: a háztájiban a munka nagyobb részét vállaló asszony nagyobb jövedelemhez juthat, mintha szakmát tanulna, nem is szólva a még mindig ható, „az asszonynak a tűzhely mellett a helye"-féle, avitt felfogásról. A szorgalom, a többletmunka hasznát nem kisebbíti, de: mikor jut ideje ennek a rétegnek a művelődésre, a szórakozásra? Akinek a napi programja úgy alakul, hogy „kelek, amikor az állatokat etetni, itatni kell, s fekszem, amikor etettem, itattam, közben pedig mindig van mit csinálnom", akinek a huszonnégy órából jó, ha nyolctíz marad pihenésre, megróható-e, mert könyvet ritkán vesz a kezébe, mert elalszik a televízió előtt, mert az alvást többre becsüli a művelődésnél? A „mezőgazdaságban dolgozó fiatalok" megteremtik maguknak a jobb életkörülményeket, munkájuktól függ a mezőgazdaság előrehaladása, de azzal, amit megteremtettek és azzal, amit a szocialista falu már nyújt nekik, még nem élnek, még nem tudnak élni mindannyian. Bizonyos azonban, hogy szakmájuk fejlődése, otthonuk kulturális ösztönző erőként hat. Ezek nélkül aligha remélhetnénk, hogy a szellemi javak iránti fogékonyságuk, igényük belső kényszerré válik. M. D. WW Őszikevirágzás A harmadik évszak egyik utolsó virága, az őszi kikirics — népiesen csicsiskoma, vagy őszike — ezekben a napokban tömegesen bontja szirmait a Bakony erdőszélein és nyirkos rétjein. A liliomfélék családjának ezt a tölcséres, évelő növényét régen a köszvény gyógyítására használták. Erős mérgező hatása miatt ma már gyógyászati szerepe háttérbe szorult. Az őszi kikiricset újabban a növénynemesítők használják, mint növekedésserkentő szert. (MTI) Jspszok tanácskozása A Magyar Jogász Szövetség Szalámigyár és Húskombinát Vállalati Jogász Tagozatok kultúrtermében. Több előOrszágos Vezetősége tegnap, adás hangzott el a vállalati szerdán tartotta kihelyezett jogászok legfontosabb teenvezetőség ülését a Szegedi dóiról, feladatairól. ik borszőlőt Magyar-—mozambiki együttműködés Púja Frigyes külügymi- megalapozza a politikai, niszter és Armando Emilió gazdasági, kulturális és más Guebuza miniszter, a mo- területen zambiki fegyveres erők po- működés folytatott együttki bontakoztatását, litikai komiszárja szerdán testvéri szolidaritás fokozott budapesten kicserélte a Ma- kinyilvánítását. gyar Népköztársaság Az okmánycserénél jelen Mozambiki Népi Köztársa- volt Erdei Lászlóné, az Elság között 1980. szeptember nöki Tanács tagja, Péter 24-én Mautoban aláírt ba- János, az országgyűlés alelrátsági és együttműködési nöke, Nagy Gábor, az szerződés megerősítő okira- MSZMP KB külügyi osztátait. A két ország történetében első ízben kötött nagyjelentőségű szerződés lyának helyettes vezetője és Garai Róbert külügyminiszter-helyettes. Molnár József felvétele Megkezdődött a szüret a mórahalmi Homokkultúra Szakszövetkezetben is. A borszőlőt szedik a gazdák, s hogy levet eresszen, a szövetkezet földolgozójában darálják össze a fürtöket. A héten még győzik a munkát a mórahalmiak, csak hétfőtől jönnek a diákok. Hat iskolával egyeztek meg, és 630 diákot fogadnak ezen az őszön. Szeretnék, ha október közepére must lenne a 750 tonnányi — még tőkén levő — szőlőből. Képünkön: tartályokba ürítik a szőlőt. «