Délmagyarország, 1981. augusztus (71. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-30 / 203. szám

10 Vasárnap, 1981. augusztus 30. A legnagyobb ajándék M

űveltnek és boldognak len. ni: nem ugyanaz, a művelt ember is lehet boldogtalan, ám sohasem annyira és nem oly tartósan, mint az, aki nem lel örömet, megnyugvást, vigaszt, feledést művészetben és tudományban. Aki viszont szenvedélyesen érdeklődik salát személyén és hétköznapi gondjain túli dolgok iránt, az megtalálja a látszólag ..hasznot nem hozóban" • szellem gyönyörűségét, és sohasem ismeri meg az unalmat Gyermekeinket mindenképp Ilyen unalmat nem Ismerő, széles látóikörű. önálló gondolkodású, szakadatlanul művelődő, és a művészetekben gyönyörködni képes emberekké szeretnénk nevelni. De hogyan? Miként kezdjünk hozzá és mikor? Kodály Zoltánt egyszer megkérdezte egy édesanya. mikor ke/l elkezdeni a zenei nevelést? — „A születés előtt kilenc hónappal!" felelte a mester. Ez az útbaigazítás érvényes a művelődés valamennyi ágára. A könyveket, zenét, képzőművészetet kedvelő fiatal lány vagy fiú már nemcsak magának, hanem jövendő gyermekének gyűjtögeti a szellemi éléstárat A kisgyermek kulturális nevelését már az a szellemi légkör alapozza, amelybe beleszületik. E nevelés első eszköze a bölcsődal (lehetőleg igazi legyen: de halk, megnyugtató hatású zenét lemezről vagy rádióból ls adagolhatunk számára): az alapozás a gondos, figyelmes beszédtanítással folytatódik, s a szavak fontossága egyre nő. Nagy kérdés: átadjuk-e édes anyanyelvünk milliós szókincsének gazdag örökségét az árnyalt szép kifejezésmód egész kincstárát, vagy kifosztjuk őt. s csupán kopár, színtelen, agyoncsépelt szómorzsák silány étkével tápláljuk? Nyelvünk teljes gazdagságát azonban senki nem árasztja magából szüntelen, ahhoz csupa Arany Jánosnak kellene a járókák fölé hajolnia. De a legnagyobb költőinket sűrűn lapozgató fiatal szülők képesek arra, hogy úgy hordják gyermekeiknek az anyanyelv gyöngyszemeit mint fecske az eledelt éhes fiókáinak. A nyelvi alapozás a legfontosabb kulturális ténykedés: a nyelv kölcsönhatásban van a gondolkodással, minél nagyobb egy gyermek szókincse annál több és bonyolultabb gondolat kering a fejében, annál több fogalmat ismer és annál érdeklődőbb. (Hiszen csak az érdekel bennünket, amiről már tudunk valamit!) Sütő András ezt így fejezi kl: „Csak az a miénk a .-világból, amit névvel illethetünk ..." Az irodalmi, nyelvi nevelés további útja a mesén át vezet. A mesélő kedvű szülők, nagyszülők életre szóló ajándékkal látják el utódaikat Gép nem pótolhatja ezt: a mese megszeretésében benne van a közös élmény. a szülőkkel töltött órák bensősége. boldogsága is; a mesekedvelö gyermek a mesélőt is szereti, az 6 lényének emlékét is felidézi, amikor később a költészet tájaira InduL Az ilyen gyermek alig várja hogy megtanuljon olvasni, eleve vonzódik n könyvhöz, és szívesen megbirkózik a betűvetés nehézségeivel. De a kezét még nem szabad elengedni. A panaszkodó szülő („már másodikos. és még mindig nem olvas. hiába biztatom, pedig menynyi könyve van") Ilyenkor azt is elronthatja, amit Jól kézdett el. Olvasni: gyönyörűség, élvezet Nem kényszer, nem robot nem büntetés. De kezdetben — sokaknál — nehezen megy. Az olvasás képességének elsajátítása szinte olyan minőségi ugrás az egyén életében, mint volt az emberiség számára a tűz felfedezése. A gyakorlást úgy könynyíthetjük meg. ha a már addig is könyveken nevelt érdeklődő gyermek számára megédesítjük a megerőltetést: — „Olvass egy oldalt én olvasok hármat!" Ha érdekes a könyv, szívesen rááll, s egyszer csak eljut oda. hogy egyedül folytatja... Műveltségünk alapja a könyv, a gyermeknél is Innen kell elindulnunk. De már a kisiskolást elvisszük színházba. S ha tetszett a darab, szívesen elolvassa otthon a szövegét, s ha nagyon tetszett, olvas mást ls az írótól, megkeresi az életrajzát a lexikonban (lexikonban lapozgatni, a betűrendben eligazodást gyakorolni külön öröm!), olvas a korról, melyben a darab lejátszódott. ajánlhatunk neki hozzá történelmi művet, szépirodalmat, s még útleírást is a tájról, ahol az esemény történt. A könyvek így kapcsolódnak és különösen vonzzák egymást. Szintúgy a látványok. Aki már ismeri az Egri Csillagokat, az érdeklődik a régi várak iránt, s aki a népdalt, népmesét szereti, annak sokat mond egy ódon falusi ház vagy falumúzeum. A gyermek a sztorit, a történetet szereti. A múzeumokban is SZABÓ ANDRAS RAJZA azt keresi. Ezért vonzódik eleinte a történelmi festészethez. Ha elmondjuk neki. hogy kit ábrázol a kép, s milyen történet kapcsolódik hozzá, vagy ha például a Nemzed Galériába magunkkal visszük Arany János balladáit is. és a képeknél felolvassuk a témához kapcsolódót, már el is indítottuk a komplex műélvezés felé. (Ha múzeum nincs a közelben, reprodukciós albumok is pótolhatják, ez esetben lemezen korabeli muzsikát is játszhatunk neki, megteremtvén a műélvezet összetettségét, és Ily módon ráébresztjük a stílusjegyek felismerésére is.) A családi kirándulás is ragyogó alkalmakat teremt: a visegrádi várba például magunkkal vihetjük a Toldi szerelmét, a Margitszigetre az Isten rabjait, és így tovább: a színhely fölerősíti az irodalmi élmény hatását. Az ötnapos tanítási hét bőséges alkalmat ad majd a családi kirándulásokra, és éppúgy, mint a kezdeti mesénél, ezekben is benne lesz a családi összetartozás melege, amely a későbbi művelődésénél is mindig újra felújul az emlékezetbea Sajnos sok szülőnek nincs kedve és türelme a gyermeke kulturális neveléséhez. (Amihez persze állandó önképzés és félkészülés is kívántatik.) Azt hiszik sokan: a tv mindent pótoL Szó sincs róla! A tv egyes műsorai kiegészítik, gazdagítják, amit már megismert. De az ömlesztett, parttalan tv-nézés csak egybemosódó képek zűrzavarát adja, meg nem értett, meg nem emésztett dolgok kúsza összevisszaságát. A védekező értelem a káoszt kiveti magából, a nem értett dolgokat ellepi a feledés, csak a zaklatott idegek őrzik meg nyugtalanságukat. A tv nem nevelőnő! A gondosan kiválasztott műsorokat viszont nézze meg együtt a család, részben a közös élmény kedvéért, no meg azért is, hogy utóbb megbeszélhessék a látottakat, és a szülők megmagyarázhassák, ami még homályos maradt. Nincs olyan gyermek, akit a művelődés felé ne lehetne elindítani. Csak olyan szülök vannak, akik ezt nem tartják fontosnak. Pedig életre szóló nagy ajándékot adhatnának gyermeke, iknek, soha el nem veszithetőt, mindenkor boldogítót. A kultúra gazdagságával nevelő szülőt sosem lehet elfelejteni: jelen lesz minden verssorban, minden dallamban, míg csak gyermeke él, s még azon túl is: unokáiban és dédunokáiban is ott munkál a hatása. - —< BOZÓKY EVA Földvár dicsérete PAPP GYÖRGY METSZETEI: SZEGEDI NÉPDAL — BAKONYI NÉPDAL A

nyár a pihenés, az üdülés, a közeli vagy távoli kirándulások Ideje. Utazás idegen országba, vagy megelégedett kikapcsolódás idehaza, a mindig kedves Balaton partján. A nyaralás nekem nemcsak pihenést ad, hanem alkalmat nyújt a szépségek feltárására, újrafelfedezésére, A somogyi Balaton-árokba ágyazott település. Balatonföldvár szép, gazdagon művelt zöldfelületekkel. Hála a múzeumalapító Széchényi Ferenc fiának, Imrének (1858—1905). a kiváló agrárpoiitikusnak, hogy a múlt század közepén felismerte Földvár jelentőségét, üdülőhelyi nagyszerűségét. Parkkultúráját Spur István kultúrmérnök hozzáértő dinamikai hatásokkal tervezte meg. majd az első jelentősebb építkezések a múlt század végén kezdődtek. Ebből a korból való a figyelemre méltó Kupa Vezér Szálló, amely jelenleg ifjúsági üdülő, de korábbi nevén. KISTEXT-üdülő, inkább ismert. Játékszobájában a tihanyi apát és több más korabeli natabilité társaságában Rabindranath Tagore, a Nobel-díjas hindu költő is megfordult. Földvár leggyönyörűbb éke a közel másfél kilométeres sétánya a dús lombozatú platánsorral. Terve a kiváló magyar vízépítőmérnöknek. Kvassay Jenőnek köszönhető. Padszerű emlékművétől. a hajókikötőtől a strandig róla nevezték el a sétányt. Csak sajnálhatjuk. hogy a balatonfüredi platánsort kivágták. így a földvári az egyedüli ékessége a tópartnak. Füreden nincs az a nagy zsúfoltság. üdülőtolongás, mint Siófokon. Itt mindig sok fával, ligetes területekkel, „levegősen" építkeztek. A régen volt szállodák, a már említett Kupa Vezér mellett a Zrínyi, a Hullám — honvédtiszti üdülőnek épült —. Júlia, Vadóc, Bendegúz, Balatongyöngye, a Katinka-penzió — ma a községi tanács székháza, a hozzátoldott épülettel együtt — fölé emelkedik ma minden vonatkozásban a Pannónia kezelésében levő négyszáz ágyas hatalmas Neptun-szál ló, a régi motellel, s a műanyag talajú teniszpályával Hajókikötője kecses. A mesterségesen képezett Galamb-szigetnek külön bája van. Kár, hogy szobortalan. A vasútállomás egyenesen remekbeszabott alkotás. mediterrán hangulatot kölcsönöz környezetének. Mögötte, a lelkiismeretesen és művészileg gondozott parkban az olaszos hangulatot keltő. neoromán stílusú, terméskőből épült templom és a szomszédos orvosi rendelő. Mindkettő olyan ott, a Séd-patakocska partján, mintha más funkciójuk sem lenne, csak az üdülők pihentetése. A nemrégiben épült szabadtéri számba is elmenő moziépülete, a SZOT-étterem mellett, szintén élményszámba menő emlék. Az Csanády /ónos Apám Apám a sírban, föld alatt, felette zengő madarak vagy téli fénylő hópihe, vagy véres őszi rozsdafolt. De rég volt, de rég volt: A futballpályán ő védte azt a szakadt-hálós kaput klottnadrágban, s ha elkapott egy labdát, kezét meglengette, ollószorító ujjait szétterpesztve emelte égre. mint az akácfák ágaik. Emlékszem a tavaszi fényre, és a vasalt ruha gőzére, egy volt lakása, műhelye, otthonának is hűlt helye ma már, ahol romlik, szakad fal és tető — az ég alatt lesz maholnap a csöppnyi folt. hol születésem helye volt; álltam-e Apám helyibe? Nem mondja meg, csak az ige, de állok Itt. hol van remény, s még nem dadog a költemény, tűbe-hűzott pontos sorok varrják versbe süppedt sírod. Apám. S ha rád hasonlítok sorsod és sorsunk áldassék. Express meglevő létesítményei és további terjeszkedései hangulatosan illeszkednek be a fürdőtelep tiszta világába. Az üdülők szórakozási lehetőségeit magas fokon oldják meg. Minden korosztályt érdeklő műsorok színes kavalkádot képeznek. és a SZOT-könyvtár vezetője. mindenese, a kedves készségű Halász Pali bácsi, a közművelődésnek valóban avatott és lelkes apostola. A jövőt az ÉVM-kiállítás tárja elénk, a magaspartom. Mértéktartó fejlesztésről árulkodnak az elképzelések, folyamatosan, további nagy jövőt jósolva a Balatonnak. Ugyanakkor vigyáznunk is kell erre a csöppnyi magyar tengerre, mert nekünk ebből csak egy van, és azért is, mert már annyian — nem oktalanul — megkongatták felette a vészharangot. Kedves, szép üdülőhely Földvár. Sokszor és sokhelyütt legszebb emlékeimre emlékeztet. A fiatal évek motorkerékpáros kiruccanásai. A déli part leghangulatosabb és legodaadóbb szakaszu. Azt a tényt tartom legnagyobb erényének, hogy mindenütt egyformán szép. nincsenek elhanyagolt, kietlen részei. A múlt századvég és a századelő eklektikája, valamint szecessziója mellett megtalálható a funkcionalista építészet néhány szép darabja, de az egészen modern középület is, mint a szabadtérinek számító mozi. Remek a kevés számú szobor. Eredeti felfogású, egyéniségre valló művek. Hogy ki alkotta ezeket? Nem tudom. sehonnan nem derül ki a kérdésre a válasz. Jólesett, ha hézagosan is. újra körbejárni Földvárt. A magaspartról a meredek lépcsőkön újra leereszkedni, a selymes balatoni vízben újra megmártóznl a szép emlékű társakat újra visszahozni1 az emlékezetbe, és ez elsősorban azoknak jár ki, akik az üdülőket áradó emberséggel veszik körül. Ügy őrzöm Földvárt, minden momentumát, mintha csak most is látnám, érezném üdítő hatását. Ujak és frissek még az emlékek. amelyek hosszú kitartással megmaradnak a Földvárt dicsérőben. —_ BÁTYAI JENŐ