Délmagyarország, 1981. augusztus (71. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-30 / 203. szám

Vasármn, 19*??. augusztus 30 SS Kétnyelvűség: kettős kultúra A IV. anyanyelvi konferencia után U

tópia vagy lehetőség? Az anyanyelvi mozgalom egy évtizede alatt Tasnády T. Almos Belgiumban élő tanár, a kétnyelvűség jeles kutatói* tette re! néhányszor ezt a kérdést a konferenciák idején, s azóta is keresi a választ; meg lehet-e őrizni az anyanyelvet idegen környezetben, vagy csak önáltatás, utópia ez? Hogy látja ma, a IV. anyanyelvi konferencia után? — Parancsoló szükséglet a kétnyelvűség, amit kikerülnünk nem lehet. Különösen akkor nem. ha megszívleljük történelmi és nyelvtudományi ismereteink tanulságait, miszerint a nyelvi kisebbségek és szórványok elkerülhetetlen sorsa — kevés kivételtől eltekintve — a rövidebb-hosszabb időn belül bekövetkező nyelvváltással. nyelvcserével együtt járó felszívódás, a teljes beolvadás. Hasonló sors a mi esetünkben nem kevesebbet jelentene, mint a magyarság egyharmadának elvesztését. — A kétnyelvűség fogalma változott az elmúlt évtized alatt: a kétnyelvűség irodalmi szerzői egészen más szemléletet képviselnek ma, mint az első anyanyelvi konferencián, 1970-ben. Mi a véleménye? — Ma már a kétnyelvűségben nem csupán valami olykor szükséges, máskor pedig elkerülhetetlen, átmeneti nyelvi állapotot látunk, hanem egy a jövőbe ívelő, folytonossági igénnyel bíró, a nemzedékeket is áthidaló kettős v nyelvűség lehetőségét. Éppen ezért már elégtelennek találjuk magát a „kétnyelvűség" kifejezést is: árnyaltabban és pontosabban fogalmazzunk: Makkai Ádám a szerves. Kovai ovszky Miklós a tökéletes, Nagv Károly a kölcsönös kétnyelvűség elméletét dolgozta ki, magam pedig a teljes kétnyelvűségben látom azt az alapot. amelyre építhetünk. Az elnevezések különbözősége ellenére közös vonás, hogy valamennyien olyan kettős nyelvűségre gondolunk. amelyben „egy Időben mindkét nyelv a gondolkodás eszköze" (Meijers holland nyelvész szavaival élve), amikor egyidejűleg mindkét nyelvünk azonos értékű önkifejezési eszközünk. S nemcsak az. Hiszen a kettős nyelvűség nem csupán két nyelvnek — a mi esetünkben a magyar anyanyelvnek és a befogadó ország államnyelvének — a lehető legmagasabb szintű elsajátítását, ismeretét, alkalmazását és állandó művelését jelenti, hanem ezzel együtt kettős kultúrát, kettős kapcsolatrendszer ápolását, kettős alkalmazkodást. — Nem utópia ez? Hisz nemréa még az a nézet uralkodott mindenütt a világon a bevándorlók körében, hogy a kétnyelvűség károsan megterhelő, a gyerekeknél zavart okozhat a személyiség fejlődésében, és hátrányos lehet az érvényesülésben. — Szerencsére, ez a tévhit már a múlté. Tudományos felmérések egybehangzóan igazolják mindenütt a világon, hogy a kétnyelvűségnek semmiféle káros következménye nincs, ellenkezőleg: az anyanyelv fejlesztése. magas szintre emelése a legjobb alap a befogadó ország nyelvének mielőbbi elsajátítására. tudatos használatára. Gazdagítóbb, embergvarapitóbb a kétnyelvűség, a kettős kultúra, a világba jobban belelátó embert eredményez. Aki két nyelven beszél, sokkal tudatosabban alkalmazza mindkét nyelvét. Nem egy esetben tapasztaltam Belgiumban, az ott élők afölötti csodálkozását, hogy az oda származottak mennyivel gazdagabb szókinccsel élnek, mint az „őslakók": — Hogy lehetséges. hogy mi is ismerjük ezeket a kifejezéseket, de alig használjuk, ti pedig olyan színesen. árnyaltan tudtok beszélni? — kérdezték nemegyszer Ez azért van, mert ha az ember nem talál rá egy kifejezésre, gondolatban átvált az anyanyelvre, és onnan kölcsönöz szavakat. S hogy mennyire utópia? Az sok mindentől függ: a családi összetételtől. a magyar pótközegtől és a magyarországi kapcsolatoktól, valamint külső tényezőktől; a befogadó ország toleranciájától (mennyiben fogadja el az ott élő kisebbség nemzeti-anyanyelvi művelődéséhez szükséges lehetőségek gyakorlását). Az eszményi példa Svédország. Talán a svéd kormány volt az első. amely a hatvanas évek nagymértékű bevándorlását követően, hatóságilag rendelte el az anyanyelvi oktatást az egész országban; felismerve ennek alapvető fontosságát a korábbi beolvasztási irányzatokkal szemben, S az anyanyelvi oktatás a svéd tanterv szerint nem szorítkozhat csupán az írás-olvasás megtanítására, a beszédkészség fejlesztésére, szókincsbővítésre. Magában kell foglalnia az anyaország kultúrájának. hagyományainak ismertetését, s az annak megőrzésére való törekvést is. A cél: olyan egyéneket nevelni, akik két nyelvet, két kultúrát ismernek, s ezáltal gazdagítják a befogadó ország kultúráját is. Csak egymás ismerete segít hozzá egymás megértéséhez, megbecsüléséhez. s a különböző anyanyelvűek együttműködéséhez. A szülőföld és a külföldi magyarság 1970 óta kialakult kölcsönös kapcsolat és együttműködés észrevehetően rányomja bélyegét diaszpóránk életére, nyelvi és etnikai megmaradásának esélyeire. — Az anyanyelvi mozgalom egy évtizedes jubileumán milyen tehát a mérleg; mit jelent a mozgalom a nyugati világban szétszórtan élőknek? — Szinte remélni sem mert nagy erjedést idézett elő: felrázta, mozgósította a külföldi magyarság széles rétegeit, a diaszpóra szükségleteihez igazodó tankönyvekkel és egyéb módszertani segédeszközökkel megkezdte a külföldi magyartanítás korszerűsítését és eleddig hiányzó egységesítését. S hadd idézzek itt Falu Tamás Londoni emlék című verséből: „A Hyde Parkban sétáltunk, / Dús lombú fák alatt.., i A fűbe heveredtünk, és fölöttünk a fán / Magyarul kezdett szólni egy angol csalogány.'' A veszélyeztetett egyharmadnak. a nemzeti kisebbségekben és szétszórtságban, hazánk területén kívül élő mintegy négy és fél, ötmillió magvarnak a nyelvcserével egvüttiáró fokozatos megszűnés és a kétnyelvűséget folyamatosító megmaradás között kell választania. Az anyanyelvi mozgalom elhivatottjai továbbra is azon munkálkodnak, hogy a földkerekség minden táján — ahol magyarok élnek — megszólalhasson nyelvünkön is a csalogány. O. £. A női szépség titka a következő. Először: egy szerelmes férj. Másodszor: a szerelmes férj fizetése. — Meghívják az embert vacsorára. Ruha. fodrász, smink, taxi. A tizenhat főre terített asztalnál külön kis táblácskákon a nevek. Már ettől maid frászt kapni 1 S ráadásul az étkezés kellős közepén kiesik a kezünkből a villa, bukfencezik egvet a térdünkre simuló különleges szöveten, s az asztal alá pottyan. Mégsem tehetjük meg. hogv letérdelünk, s az asztal alatt csúszunk-mászunk utána. Ehelvett visszamosolygunk az asztal túloldalán nézegető férfira, s megengedjük neki. hogy hevesen udvarolni kezdjen. Amikor már se lát. se hall a lelkesedéstől. egy óvatlan Pillanatban elemeliük a villáját, s végre nekilátunk a habostortának. — „Minden férfi egyforma!" — szokták mondogatni a nők. Csak az a kérdés ezek után, hogv hol teremnek ..azok a csodálatos férfiak", akikről A fele (se) tréfa szintén szoktak ejteni egy-két. szót * — Szemlélet: ha valami nem eladó, annak nincs ára. de ha így van. akkor értéke sincs. Tehát értéktélen. A rövidség édestestvére a tehetségnek. De nem az egyetlen... — Az éhezés gyógvhatásáról mégiscsak helyesebb ebéd után elmélkedni. — Minél élőbb hangzik ,el egy közhely, annál frissebbnek hat — Tudna egyáltalán Sziszífuszról a világ, ha sikerült volna a hegytetőre felgurítania azt a bizonyos követ? * — Egyes eladók még a jó szót is pult alá rejtik. Emlékezés, tanulságokkal I

gazi tragédia kezdődött 1939 szeptember elsején, különösen az európai népek számára: a hitlerista hadihajók nehéz, ágyúi tüzet nyitottak a Gdansk északi szegélyén húzódó keskeny félsziget, a Westerplatte lengyel helyőrségére. Ez az ágyútűz jelezte a második világháború kezdetét. Mire a háború végig perzselte Európát, s tüze az atombombák robbanásával kilob_ bant Japánban, több, mint 50 millió halottat számláltak össze a harcmezőkön, a hátországokban. Ez volt az emberiség legpusztítóbb, legnagyobb áldozatot követelő háborúja. De vajon ez volt-e az utolsó? — tették fel a kérdést már a háború után közvetlenül, s teszik fel — sajnos, nagyon jogosan — ma is. Jóformán még eltemetni sem érkeztek a második világháború halottjait, mikor az Egyesült Államok militarista körei már nem az óriási áldozatok árán kivívott békére, hanem világhatalmi terveik megvalósítására gondoltak. Ennek következtében az emberi haladást, az országok és a népek békés kapcsolatait zavaró hidegháborús évek következtek. A békeszerető emberiségnek és kormányoknak óriási erőfeszítések árán sikerült csak a 60-as és a 70-es évek fordulóján palackba zárni a hidegháború szellemét. Ez a küzdelem történelmi jelentőségű áttörést eredményezett az enyhülési politika felé. A jelenre is érvényes tanulság, hogy a nagy fordulat az enyhülés irányában a népek összefogásával sürgetett két- és többoldalú Slmal Mihály A fa átváltozása bordáim szárnyasodnak szárnyaim tollúsodnak jai hamar azt a fejszéi gyökérző lábaimnak mert ha maradnék kötve itt görbednék örökre itt roskadnék mogorván válna ágam horoggá — Kedves nászutasok. ne tűi hangosan kovácsoljátok családi boldogságotokat... — Elázhat vaion az emiber. ha csak száraz Martinát iszik? — Ha nem követsz el hibát, hogyan gondolod, hogy kl tudsz mászni belőle? — Érdemes mondani valamiről valamit, amikor ugyanarról és ugyanakkor hallgatni is lehet? — Érdekes, hogy egyeseiknek — ahhoz. hogy megértsék őket — csak meg kell szólalniuk. Másoknak pedig csak elhallgatniuk... — A bolha nagv érték, ne tékozoljátok ell Elefántot lehet csinálni belőle. — Lányok, ne bolandítsatok magatokba addig lírikust amíg nem tudjátok, hogy tehetséges-e. összegyűjtötte és oroszból fordította: KONCZEK JÓZSEF tárgyalások eredményeként jött létre. A Szovjetunió és a többi szocialista ország kezdeményezése nyomán elsősorban NyugatEurópával kialakult az államközi kapcsolatok új elve. E politika térnyerésének hatására az Egyesült Államok is változtatott kapcsolatain a Szovjetunióval és az európai szocialista országokkal. Ez az út vezetett el a helsinki konferencia záróokmányához, amelyben az aláíró országok — köztük az Egyesült Államok is — ünnepélyesen megfogadták; erőfeszítéseket fognak tenni, hogy az envbülés állandó, átfogó és egyetemes méretű folyamattá váljon. A záróokmány reményt és lehetőséget adott arra, hogy katonai enyhüléssel támasszák alá a politikai enyhülést, s hogy megszilárduljon a bizalom légköre Európában. A helsinki záróokmány aláírása után azonban rövidesen nyilvánvalóvá vált, hogy bizonyos amerikai politikai körök, s a mögöttük álló, a fegyverkezésben érdekelt monopóliumok nem nyugszanak bele a béke megszilárdítására tett erőfeszítések sikereibe. A hetvenes évek második felére már éles harc alakult ki az űj és a régi politika hívei között. Egy ideig az enyhülés még együtt erősödött a fegyverkezési hajszával, de 1978-ban a NATO már a század végéig tartó, nagyszabású fegyverkezési programot hirdetett meg. Ekkor Európa népeinek tiltakozása még vereséget mért Carter elnök tervére, amely a neutronfegyver gyártását célozta, de 1979-ben Washington űjabb lendületet adott a fegyverkezésnek: nyomására a NATO úgy döntött, hegy amerikai közepeshatótávolságú rakétákat és szárnyas rakétákat telepít NyugatEurópába. Ennek már szinte logikus következménye, hogy Carter 1980-ban elhalasztotta a SALT —II szerződés ratifikálását, s olyan doktrínával állt elő, amely meghirdette az Egyesült Államok katonai jelenlétét a világ minden térségében, és aláírt egy utasítást, amely megszabja az atomháború folytatásának „rendjét" a Szovjetunió ellen. A Reagan-kormányzat még drasztikusabb lépéseket tett a hidegháború és a fegyverkezés felé. Ennek legfrissebb jele az amerikai elnök döntése a neutronfegyverek tömeges gyártásának elkezdéséről. Ez példátlan cinikus kihívás az embe. riség. de különösen Európa népei ellen hiszen az amerikai vezetés Európában szeretné megvívni az általa korlátozottra tervezett és remélt atomháborút. Érthető, hogy Európa népei tiltakozó mozgalmat kezdtek az amerikai rakétatelepítési program és a neutronfegyvergyártás ellen, A szocialista országok ismételt kezdeményezései nyomán napjainkban megelevenednek a NATO-tagországok vezetői által feledésre kárhoztatott javaslatok az észak- és dél-európai atommentes övezet létesítéséről, a neutronfegyverek gyártásának, felhalmozásának és felhasználásának betiltásáról. A fegyverkezés megfékezésére, a katonai és politikai enyhülés erősítésére, az országok és a népek közötti jó kapcsolatok, a bizalom javítására irányuló szovjet javaslatok ismét sürgető tárgyalási témákká valtak. Az erősödő tiltakozó mozgalom hatására az amerikai vezetők is elkezdték hangoztatni, hogy az Egyesült Államok is érdekelt a tárgyalásokban. De, hogy milyen megbeszélésekre készülnek, azt világosan jelzi: a jövendő tárgyalások amerikai résztvevőit a legszélsőségesebb fegyverkezéspárti személyekből válogatják össze. Nem titkolják azt sem, hogy olyan fegyverkorlátozási intézkedéseket akarnak a Szovjetunióra kényszeríteni, amelyek biztosíthatnák az amerikai katonai fölényt. Ez azorrban hibás számítás. A szovjet vezetők számtalanszor leszögezték: semmiféle diktátumot nem fogadnak el, s csakis az egyenlőség, az egyenlő biztonság alapján hajlandók tárgyalni. Ahhoz, hogy a világ, és különösen Európa n0 félelemmel, hanem nyugodtan, bizalommal nézhessen a jövőbe, a jelenlegi szinten kell befagyasztani a fegyverkezést. És azután tárgyalások sorozatán át el lehetne jutni olyan helyzethez, amelyben nem kell rettegni egy új, minden eddiginél pusztítóbb háborútól. Európa népei a második világháború után: „Soha többé háborútl" jelszóval megfogadták, hogy megakadályozzák az újabb világégést. Lényegében ez az értelme a helsinki ígéretnek is. A háborús emlékekből, a hidegháborúból és az amerikai kormányzat jelenlegi politikájából leszűrt tanulságok egyaránt arra Intenek, hogy sürgősen tárgyalásokat kell kezdeni, elsősorban a Szovjetunió és az Egyesült Államok között — mint Kalevi Sorsa, finn politikai vezető mondta — a „megsemmisülés veszélyének enyhüléséről", a megromlott nemzetközi politikai légkör Javításáról. Európa é« a világ békéjének tartós megőrzéséről. KOVÁCS ISTVÁN v I