Délmagyarország, 1981. augusztus (71. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-16 / 192. szám

~ M jnr "^nnBBBRi DMJSZn Vasárnap, 1981. augusztus 16. II •HaMS; istpí -ft; ••• J Séta Sopronban Szegedtől négyszáz kilométer. Ha jó tempóban gurul a Lada. akkor is 5—6 óra az út odáig. A fáradt utas előbb lehuppan a Főtéren levő „Generális" kávéház teraszára és piheg egy keveset, erőt gyűjtvén városnéző sétájához. De nem is kell fölkelnie asztalától, helyben van történelmünk és a város történetének egy darabkája. Az épület, amely előtt ül, 1300 körül emelték, gótikus épület volt, a XIV—XV. században városháza. Az eredeti gótikus ház azonban már nem látható, jelenlegi állapotát a XVIII. században nyerte el. Kavargatom a kávémat és olvasom az épület faláról: „Dr. Lackner Kristóf jogtudós és ötvösmester. Sopron város kiváló polgármestere e házban élte nemes életét 1571—1631 között" Csupán véletlen, hogy az idegenforgalmi irodában a Lackner Kristóf nevét viselő utcában kaptam szállásra jogosító nyugtát. Ifjabb koromban, pontosan harminc évvel ezelőtt jártam először és azóta csak a napokban újból Sopronban. Akkor csupán néhány órát ténferegtem utcáin, a műemlékek sem érdekeltek különösképpen, hiszen látogatásom nem nekik szólt, hanem a Ferenczi János utcában levő diákkollégium egyik lakójának. Rég volt s 1951-ben a város gyönyörűséges épületei is elbújtak kopottas, foltos, szakadozott ruházatukban. Tekintetem, figyelmem könnyen elengedték, legföljebb az Alpok idáig nyúló előhegyeit, a Soproni-hegység vonulatát a Károly-magaslatot és az 558 méteres Magas-bércet kémlelgette a síksághoz idomult szemem. Most viszont elengedtem magam és hosszú sétákkal, rövid pihenőkkel szabdalva, bejártam a várost A Soproni Idegenforgalmi Hivatal vezetője, Szalontai Ferenc * lokálpatrióták vehemenciájával segít eligazodnom. Előbb végig hallgatom ötperces történelemóráját Slágvortokat jegyzek füzetembe. A város régtől fogva emberlakta. A legrégibb ismert néptörzs, amelyik a környéken megtelepedett az illir volt majd a kelták következtek, aztán a rómaiak vették uralmuk alá A híres Borostyánkő út mellett fejlett város élt. Kiszolgált katonák és kereskedők telepedtek oda. s ők lettek a vámállomások tisztviselői. a császári javadalmak kezelői. A rómaiak után az avarok. maid honfoglalás után a magyarok telepedtek le Sopronban és környékén. 1277-ben szabad királyi városi jogot kaptak IV. Lászlótól, hűségük jutalmául. Másodszor is szép bizonyságát adták hűségüknek, mivel 1921-ben népszavazással döntöttek sorsukról, a város magyar maradt. A város, a mai Sopron nyitott könyv: a letűnt századok történetét őrző és idéző minden köve. Az országban Buda után itt maradtak fenn legérintetlenebbül az egységes városképi együttesek, — adja tudtunkra egy rövidke ismertető füzet. Elköszönök Szalontai Ferenctől, hogy egyedül nézzek körül, s majd legföljebb másnap reggel referálok és kiegészítjük, kiigazítjuk följegyzéseimet. Vissza a belvárosba, a Főtérre, melyet Sopron szívének mondanak. Fölötte. mint egy óvó, figyelő őrszem magasodik a Tűztorony, amely ma már a város szimbóluma. Jelenlegi karcsú, barokkos formáját — valamikori zömök, román stílusú építményt az 1676os tűzvész elpusztította — a XVII. században történt újjáépítésekor nyerte. A tér közepén áll a Szentháromság-szobor, csavart oszlopával a barokk fogadalmi oszlopok legszebb magyarországi példánya. Az ember csak áll és csodálkozik, s nem tud betelni a tér környékén levő szebbnél szebb paloták képével. Itt látható a híres Fabricius-ház. ez a külsejében barokk, belsejében gótikus épület. Most múzeum. Mellette a már említett Tábornok-ház. bár a Soproniak csak egyszerűen Generálisnak mondják. A térről nyíló utcák, a Templom, a Kolostor, az Új és a Szent György utca a középkor világát idézik vissza. Román és csúcsíves ablakok, szépívű kapu-. Sopron előkapuja, a Tűztoronynál díszek, boltozatos fülkék és toszkán udvar belsők loggiái árasztanak meghitt hangulatot Sétálok a Lőszertár utcában, be-bekukkantok az udvarokba és gyönyörködöm a múltat visszavarázsoló környezetben, olvasgatom a házakra szögelt márványtáblákat. „Ebben a Fehérló szállóban fogadta és vendégelte meg 1644 évi augusztus 22-én Steiner Jakab polgármester és a Soproni Városi Tanács gróf Zrínyi Miklóst, a költőt és hadvezért, aki akkor 800 főnyi hadával vonult át a városon." Minden házon tábla, vagy a múltat, vagy a jelent idézvén. A Zichy-Mesko palota, az egyikben most a Központi Bányászati Iviúzeum kapott helyet. A falon köszönő sorok a bányászok áldozatkészségének, hogy megújíthatták az épületet. A szomszédos ház falán azt adják hírül, hogy abban szállt meg 1622-ben II. Ferdinánd, majd később. 1651-ben I. Lipótnak adott vendéglátást. A sarki Lábas-ház — bár a XVIII. században kapta mai megjelenését, — mégis elénk idézi a korabeli alakját a XV. századból. Jelenleg az „Angyal Patika Múzeum" feliratot akasztották bejárata fölé. Csak írogatom a címszavakat: Rejpálfház, Festőköz, Siess-ház. Konvent-ház, Vitnyédi-palota... Erősen süt a nap, inni kellene egy korsó sört. Alig lelni kerthelyiséget, utcára telepített asztalokat. A „Gyógygödör" borozó nem csábít megyek tovább. A Hofímann cukrászda előtt diákok csoportja áll sorban fagylaltért. Megállít viszqnt a „Vörös Kakas" étterem és söröző cégtáblája. A sir is hideg s a hangulat is barátságos. A pincérek udvariasak. szót váltanak a vendégekkel, s az asztaloknál ülők sem gombolkodnak be, szívesen beszélgetnek egymással, mint régi ismerősök. A mellettem levő asztalikánál egv házaspár ül. s amikor megtudják, hogy szegedi vagyok, Sopron propagandistáivá változnak. Mindent el akarnak mondani, megmagyarázni. Jó érzés ilyen emberekkel társalogni is. Pedig nem idegenvezetők, még csak nem is történelemtanárok. A férj is és felesége is a Soproni Pamutipari Vállalat dolgozói. A férj mondja, hogy egy „konyhán" vannak a szegedi textilművekkel, lévén ők is a Panvova gyermekei. A nyugdíjba készülő ember a fonalraktárban dolgozik évtizedek óta. — Csak dicsérni tudom a szegediek fonalát. — mondja, majd sajnálkozik, hogy nem járt még soha sem a Tisza-parti városban, de ha teheti, nyugdíjas korában bepotólja a mulasztást, mert Petri Csathó Ferenc versei igen kíváncsi Szegedre. A felesége megerősíti az ebbéli utazási szándékot Én dicsérem városukat, ők megelégedéssel fogadják azt és mondják, miket kell feltétlenül megnéznem. A íonónó momdia: — Kitüntetést is adtak a városnak. s nem ám ittenit, hanem a világszervezet tisztelte meg Sopront. Azt hiszem megérdemeltük, mert tényleg sokat áldoztak a régi épületek felújítására, de a lakosság is segített társadalmi munkákkal. Kérünk még egy korsóval, s koccintás közben azt is megtudom. hogy miért nevezték el ezt az éttermet a vörös kakasról. — Hosszú ennek története. — mondja a férfi — mert eddig Gulyás-csárdának hívták, de még korábban katolikus konventnek, azért katolikusnak, mert volt egy evangélikus konvent is. A vörös kakas nyilván azért került a cégtáblára, mert hajdanában itt volt a város tűzoltószertára, ez közel esett a tűztoronyhoz. ' Elköszönök. továbbmegyek. Feltűnik, hogy milyen sok a kisiparos a város belsejében. Kézimunkaüzlet, kályhás, kalapos, vésnök, kifőzde, szobafestő, fafűrészelő, s még ki tudná hirtelen fölsorolni. Meglepő, de még tükörkészítő iparos műhelyével is találkoztam, id. Hirschler Rezső mester és fia vezeti az üzletet. Egyedül az országban. — mondta az ifjú tükörkészítő. Üzlet üzletet követ, kiemelkedik közülük \ a nemrégiben átadott Ikvaáruház. Osztrák rendszámú kocsi osztrák rendszámú kocsit követ. — Csak hadd jöjjenek, — mondja visszatértemkor Szalontai Ferenc hivatalvezető. — Kik jönnek Sopronba Ausztriából? — Zömmel a határhoz közeliek. — Sokat hallani arról, hogy „megéri a sógoroknak" anyagilag is. — Van ebben is igazság, mert nálunk, néhány árunak, de inkább a szolgáltatásoknak kedvezőbbek a díjai. Ruhát varratnak, fodrászhoz járnak, fogorvosokhoz és egyéb előnyöket is kihasználnak. De inkább így, ilyen kapcsolatunk legyen szomszédainkkal. mint volt a korábbi időkben. A hivatalvezető csak diktálja a tényeket és az adatokat. Az ötvenhét ezer lakosú város minden esztendőben másfél millió látogatót fogad. GAZDAGH ISTVÁN Tükörhályog A szemét sohasem láttam. Tükörhályog takarta: sötét szemüveg. Nézzen a szemembe, mondta. és nézzünk szembe a tényekkel! Nézzünk. Az arcom sápadt volt, az orrom megnyúlt a szemüvegről visszatükröződve. Nézze, mondta. én tulajdoniképpen azt is elintézhetném, hogy nem volna módja többé az én szemembe nézni. Már elintézte, gondoltam, aztán gyermekdalokat kezdtem magamban énekelni, a koponyámban sütni kezdett a nap. eszembe jutott, hogy a bárányok mégsem fagytak meg a kertek alatt, meg hogy ő már mindent elintézett Kibámultam az ablakon. Az utcán a kósza lámpavilág bevonta a nap munkakönyvét. Harminc arany Mivelhogy nincs más birodalmad csak ez a harminc aranyon vett albérleti szoba-konyha és nincsen más hatalmad csak a határtalan ifjúság s fogytán az is befogad immár a bálna gyomra amelyben elmondhatod bánatod amelyben magad is néma hal vagy ahol harminc aranyad elmúlásén merengve bebeszélheted magadnak rendre hogy mindenért megadatik a bére hogv nem hiába gurult el harminc aranyad mára bár mindent drágán fizettél vele hiszed hogy hiheted még elég az ember igyekezete meg a vére hogy fölépüljön Déva vára amely mindig magaslik ámhol testedben öt szegekkel mondhatod este-reggel: Megépült Déva vára csak imhol ékeskedjék bántatlanul a kicsi prusriik s fodrai közül gyermeked mosolyoghassék Gabriellára Ha elérkezik az „örök vasárnap" Aktív korban egész heti munka után alig várjuk a pihenést jelentő vasárnapot. Jólesik a kikapcsolódás. a pihenés. Vasárnap több idő jut mindenre, ami örömet jelent. A nyugdíjazás után elérkezik az „örök vasárnap", amikor úgy rendezzük be az életünket, ahogy kedvünk tartja. A hosszú távon végzett munka után következik . a pihenés időszaka, az örömet jelentő „vasárnap". Ha így fogjuk fel a nyugdíjaséveket, akkor más tartalommal töltődik meg. mintha' a lemondás motiválja életvitelűn-! ket. Az öregség önmagában véve nem betegség, hanem természetes élettani folyamat! Tehát, ha lelassul is egy kicsit aE életritmusunk. kényelmesebben élhetünk, az aktív tevékenységről nem szabad lemondanunk. A fizikai aktivitás nélkül élő emberek az öregkori betegségekkel szemben sokkal védtelenebbek, mint azok. akik korukhoz és fizikai erejükhöz képest tevékeny, kednek. Az aktív életvitelhez jó egészségre van szükségünk. Ennek egyik alapfeltétele: az egészséges életmód. Ez minden életszakaszban, de az öregedőknél különösen döntő fontosságú. Az egészséges életvitel kialakításának igen fontos része a rendszeres étkezési időpontok betartása. Ha valamilyen egészségügyi problémánk van, menjünk haladéktalanul orvoshoz, akinek az utasításait pontosan tartsuk be. A gyógyszereket az orvos által meghatározott ideig szedjük! Előfordul. hogy az idősebb ember tovább szedi a gyógyszert, ha marad még belőle. Azzal a céllal. hogy ne vesszen kárba. Ez nagyon veszedelmes takarékosság. Ne tegyük. Az életöröm nyugdíjaskorban is széppé, színessé teszi az öregedő ember életét. Az öregedő kornak is tartalmat ad a másik nemhez fűződő mély érzés és nem szégyellni való dolog idősebb korban sem — a szerelem. Nem szabad lemondani „minden mindegy" hangulatba kerülve az élet örömeiről. A környezetével is el kell fogadtatni azt a szemléletet. nem lett kevesebb értékű ember azzal, hogy nyugdíjba vonult, — csak a hosszú időn keresztül végzett aktív munka után járó. jól megérdemelt pihenést élvezi. És ehhez a családtagoknak és a társadalomnak minden segítséget meg kell adni. Szeretetből és tiszteletből.