Délmagyarország, 1981. augusztus (71. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-16 / 192. szám

Vasárnan, ^""tsTftjs 16. Bolt hátán bolt Öregek miséje Ügy tűnik, egy nagy panaszt megint elküldhetünk nyugdíjba. Ahogy elkezdte körülölelni Szegedet &z új házak gyűrűje, úgy emlegették szinte mindenütt az emberek, hogy kilométereket kell gyalogolniuk egy darab kenyérért vagy egy liter tejért. A gyereküket cipelő mamák panasza még erősebb volt, mert egy vagy két gyereket, meg a bolti csomagot a negyedik emeletre is elég fölvinni, ha ugyanezt a rakományt messziről vonszolják, akkor csak egy szívük marad: szégyellje magát a kereskedelem. Rókus bontakozó új utcácskájában kihúzhatja magát a kereskedelem. A tízemeletes zöld házak alagsora itt is be van deszkázva. ahova deszka éppen jutott, jelezve, hogy lesz itt maid valamilyen bolt egyszer, sőt nem is egy. hanem több. ha Pénz lesz rá. Hogy az mikor lesz? Fölsővároson ugyanígy bedeszkázták az ártókat, gondolni lehet rá, egyhamar nem. A legfontosabb, az élelmiszerbolt mégis ott van már Rókuson Ragasztott százas Nem mértem le. csak megsaccoltam. Ha ötvenméteres kört rajzolnék, négy vegyesbolt lenne benne. Azt hiszem, sikerült elérni minden idők legnagyobb rekordját. Ha valaki eltéveszt egy garázsajtót, azonnal a másik boltban találja magát. Mit. szól ehhez a vevő? Azt, hogy nagyon jó. ÉS a boltos? Szívja a fogát legalább annyira, mint a lottózó, ha megtudja, nemcsak neki, de még háromnak van ötöse. Gáspár József és Csikós Ferenc közösen nyitotta meg boltját. A ..fiúk boltja" ez, mert a többiben nők dolgoznak. Álldogálok egy darabig. Vaníliás krémtúrót kér valaki. Van, kérem, tessék nézni, friss is, de nem ajánlom, mert ki van szakadva a teteje. Első gondolatom: ez a boltos tönkre fog menni. Lebeszéli a vevőt? Mi lesz egyetlen doboz túrójával? — Vagy én eszem meg. vagy a társam. Visszavenné a tejipar is, de egy dobozzal mit kínlódjunk? A vevő örül. hogy nem vette meg. kér helyette mást. Jön egy másik, tele a pult. annyit vásárol. és nyújtja a százast. — Itt kaptam szombaton, meg van ragasztva, vissza is hoztam. Biztosan emlékszik rá a boltos. Nem szó nélkül teszi el, inkább hozzáteszi: az is jó lenne, ha ebből lenne sok. — Hús nincs? — Lesz az is nemsokára, egy kis türelmet kérünk. Nem ígérhetem biztosra, de bízunk benne. Csomagolva lesz, ha lesz. Közbekérdezek én is, honnan lesz. ha lesz? — Egyvalakivel beszéltem, megmondta, hová kell fordulnom. Ma délután megyek ahhoz, aki dönteni tud a vágóhídon. Ez mind boltos? öszi Rajmond alig éri föl a pultot. Lábujjhegyre állva teszi föl a cédulát és a bukszát, boltos bácsi berakja a szatyorba, ami kell. és kifizeti magát a pénzből. Ügy látszik, anyuka bizalma nagy. Jön-megy a vevő, rövid szüneteket csipkedve tudunk csak beszélgetni. — A torony alatt azt mondták, nyugodjunk meg. szétszórnak úgy bennünket, hogy abban hiba nem lesz. Nem haragszunk mi itt egymásra, megkérdezheti a többit is, és azt se figyeljük, melyik vevő kihez megy be. de elhiheti, nem volt pihent esze annak, aki ennyi boltot egymásra rakott Kiértesítettek bennünket, váriunk itt és itt. Megálltunk a sarkon, mások is megálltak. Boltot akarunk nyitni. Mi is Szent Isten! Hányan leszünk? Mire a torony szava ideért. összecsomósodott, mint a tej. ha összemegy. mert ez lett belőle. — De legalább a vevő válogathat — Ne tessék azt hinni, hogy a vevőnek ez a jó. Ha minden énületben csfjk egv bolt lenne, már az is jobb lenne. Hiába vagvunk mi itt néeven. aki ide messze lakik, az cipekedik. (Az a gyanúm támadt egv tündéri ió ötletünk, de gellert kapott.) — Tessék elképzelni! Megrendeltem a kenyeret, nem fogyott el. Másnap kevesebbet rendeltem, gondoltam, valahogy majdcsak belövöm magam. De ugyanaznap a másik háromban is megmaradt, másnapra tehát mindnváian kevesebbet kértünk. Egv csomó ember másnap kenyér nélkül maradt. Harmadnap megint több. aztán megint kevesebb. Ugyanez tejjel is, mással is. Mirelit Tanárnő jön. befőttesüvegeket keres. Pusztamérgesi őszibarackot akar eltenni, de most éppen nem talál üveget. Nem nagy ügy. lenne is. ha előre tudják, hogy kell. Csak azért mondom, hogy lássuk, az új városrészben szinte minden kell, ami a régiben. Végigjárom mind a négy boltot, mire összerakhatom magamban, mi van, és mi nincs. Sorba mondják. ABC-szintű ellátást kér a vevő, de tizenhét négyzetméteren nem lehet ABC-t berendezni. Egyik garázs a bolt. a másik a raktár. Azt hiszem, előre készültek rá az építők, az összekötő ajtó helyét csak téglával rakták be, ki lehetett bontani. Szőke Lászlóné boltjából azonban nem látszik a raktár. — Pedig van. de az épület másik oldalán. Ezt a falat nem lehet, átvágni, körbe kell járnom. Tessék megemelni egv márkásrekeszt, vagy egy karton lisztet! És ha ereje van, cipelje körbe, aztán vissza majd. Ha esik az eső, cukor, liszt elázik. — Miért nem a szomszéd garázst kapta? — Nem tudom. Abból trafik lett. Az is baja ennek a raktárnak, hogy benne szaladgálnak a központi fűtés csövei. Az autósok is vitatkoznak, jót tesz-e a kocsinak a fűtött garázs, de az élelmiszernek biztosan nem tesz jót — Zsírt kér az egyik vevő. átmegyek, hozom. Maga nem tudja, hogy a zsírt hűtőben kell tartani? Tudom, lelkem, hogyne tudnám, de ebbe a boltba nagyobb hűtő nem fér eL Semmiféle maszeknosztalgia nincsen bennem, mint ahogy a hivatalos nézőpontban sincsen. Azt hiszem, ebben a négy boltban csak azt szabad először meglátnunk, hogy élelmet árulnak ott, ahol az állami kereskedelem még semmi segítséget nem tud adni. Ha nem volnának, föl kéne találni őket. Örömmel hallom, vasárnap is kinyit egyik-másik. Csökken az örömöm, hogy vasárnapra se tejet, se kenyeret nem kapnak. Miért? „Mert ide nem terítenek." Ennél nyomósabb érv csak egy van: csak! Hónapok óta hajkurásztatia velem a család a habszifon patronját. Gömöri Lászlóné boltiában azt is látok. — Honnan vették? — Elmentünk érte Pestre. Itt jut eszembe, hogy a mai konyha igényére is kérdezzek. — Mirelit? — Az is van, de bár ne lenne — Nem veszik? — Kész ráfizetés. Éjjel-nappal jár a gép. az árrés csak nvolc százalék, az áramszámla viszont 3 ezer 800 forint két hónapra. Tessék megmondani, miért kapom én drágábban az áramot mint más? Azért, mert összejárom az országot, hogy a rókusi embernek mindene legyen, amit megkíván? Azért, mert l'55 teijegyes vevőnek lehűtöm a tejét? Nem mondhatom, szoktassák rá a csecsemőt a kekszre, mert az nem fogyaszt áramot. A másik azt nanaszolia. sokkal drágább a bérlet, mintha a két garázsban két autó lenne. Az állam nagyot gondolt — ezt már én teszem hozzá —, hogy engedte. sőt szorgalmazta, egyenesen támogatta a kis boltocskák megtelepedését ott ahol nélkülük hézag lenne az ellátásban. Ezt a központi ió szándékot kellene alapul venni minden apróbb részlet végiggondolásánál, mert ha a mirelit nem fizetődik ki. előbbutóbb nem Is lesz. HORVÁTH DEZSŐ — Húsvét előtt fölakasztotta magát az egyik gondozottunk. Vidám öreg néni volt pedig, és jól bírta magát. Négy gyereke van, látogatták is néha. — Mit gondol, miért tette? — Összejöhettek neki a dolgok. — A gondozónő beharapja az ajkát. — Közeledett az ünnep. Egyedül volt. Egy másik gondozottunkat azelőtt vitte el a mentő. és meghalt a kórházban. Nem sokkal korábban helyet kapott valaki a nagymágocsi szociális otthonban. A szomszédok meg tárgyalták: maid őt is „elvitetjük", biztosan azért járunk anynyit hozzá. Megült a bogár a fülében? Ki tudja... * Tíz zacskó savanyú cukrot, rádióelemeket rak ki az asztalra Zemanek Albertné. A zsebkendőnyi szobán tenyérnyi az ablak. Egvetlen dísz a falon: megsárgult. 79-es falinaptár. Rajta OTPhiröetés: kazalba rakott ötszázasok. — A rádió az én beszélgetős cimborám — mondja a 83 éves Szűcs Antal Galambősz haját gondosan fésüli, bekecse azonban zsírosan fénylik. — Menni nem bírok, hallani is alig hallok. Voltam benn a szemészeten, adtak „ablakot", de nem látok át rajta. Szűcs Antal a lábát is fölhúzza az ágyra, ne legyen útjában a söprűnek. 1964 óta él egyedül. Valamikor tíz-tizenhárom holdon gazdálkodott. Tartott tehenet, borjút, birkát. — Csak pár tyúkom maradt, azt is elviszi már a róka — mondja. Kétezer négyszögöl földje van még. Zemanekné szólt az irodán, bevetették kukoricával a parcellát. — Ki fogia letörni? — Maid csak lesz valahogy..! — Adja ide a szennyest. Elvisszük kimosni — kéri a gondozónő. — A bekecsnek sem ártana. Attól koszolódik be az ágynemű. — Nem ragad az — bizonykodik az öregember, és összébbhúzza magán a bekecset. — „Lámpát" meg cukrot hozzanak, ha jönnek. A „lámpa": egy üveg bor. „Kivilágosodik" tőle. A másik élvezeti cikk: savanyú cukor. Húsz zacskóval is elszopogat egy héten. — Gyermekei? — Huszonhatbeli az Imre. Mórahalmon tűzoltóparancsnok. Meg a gépudvarban dolgozik. Felesége a bölcsődében. Mórahalom ide hat. kilométer. — Eta lányom Szegeden, a ruhagyárban dolgozik. A vejem rokkantnyugdíjas, elvágta a kisvonat a lábát. — El szokott menni hozzájuk? — Nem szeretek én elmenni. Nem kell az öreg senkinek. Láttam én már olyat, hogy eladta mindenét és elment az öreg; de nem kellett az ottan sehogy. — Mikor volt itt utoliára a fia? — Eljött a héten. A „madarait" nézte meg. — Itt tartja a méheit — magyarázza meg a gondozónő. * Elhanyagolják vajon a gyerekeik a tanyán élő idős embereket? Olyan is van biztosan. De az idősekkel sem könnyű együttélni. Valamikor az ő szavuk szent volt. akármit mondtak is. Az övék volt-a föld. ők döntötték el. mikor kell vetni, mikor kell aratni. Az élettapasztalat valóságos érték volt. Ök még ezzel a tisztelettel vették körül szüleiket. A mostani időseknek pedig alig jut ebből valami. Megszűnt az anyagi függőség, vele a szülők tisztelete is? Nem ilyen egyszerű. Van, akit alig lehet rávenni, hogy megtisztálkodiék. A menvek pedig aligha hagviák szó nélkül. Ez is tiszteletlenség? Hallottam öregemberről. aki beköltözött a városba, de nem tudott aludni, mert a sugárúton folyton zúgtak az autók az ablaka alatt. Fiáék a negyedik emeleten laktak, berendeztek neki egv szobát Egész nap hevert az áevon. a everekei dolgoztak. unokái iskolába mentek. Egy hét múlva fogta magát, hazament a tanváiába. De mit csinálhattak volna a everekei? Viszszaköltöztek volna azok is a tanyába? Sok a rossz tapasztalat, bizonvos. Talán ez teszi, nem is nagyon bíznak az idősek senkiben. semmiben, csak a kis vagyonkájukban — akinek van. Ügy gondolják, ameddig van egy kis pénzük, házuk, az örökségért majd csak segít rajtuk valaki. Akinek a tanyán maradtak a gyerekei, megpróbál magyarázatot keresni. A tanyavilágban vallásosak az idős emberek: valahogy úgy gondolják, aki szegény, azért szegény, mert nem érdemli meg. hogy gazdag legyen. Akinek elmentek a gyerekei, azt biztosan azért bünteti a jóisten, mert valami titkos bűnt követett el. Aki egyedül van, irigykedik arra, aki a családjával lakik. De azok is irigykednek egy kicsit, akiknél együtt maradt a család. Mert emezek meg ingyen kapnak bizonyos juttatásokat. Zákányszéken például tartott a plébános öregek miséiét a tavasszal. Megszervezték. hogy aki nem tud másként elmenni, azt személygépkocsival elviszik a templomba. Elterjedt a tanyán, erre a misére csak a szociális gondozottak mehetnek el. * — Olyan jó kedvem van. néha még táncolnék is. — Dér mama évek óta ágyban fekvő beteg. Fia is nyugdíjas, egy tanvai iskolaépületben élnek. — Szédül néha a fejem — elmélkedik a mama. — Nem-e azért mert iszom egy-egy kis császárpálinkát? — A pálinka gonosz ital, aki issza, hamar meghal — szavalja fia, aki tanárként ment nyugdíjba. A mama 93 éves. — Nem fürdünk? — érdeklődik. Kétnaponként megfürdetik a gondozónők. Most, tekintettel a jelenlétemre, elhalasztja a fürdést. Csak a tiszta ruhát adiák rá. Sutkáné spanyolfalat rögtönöz egy dunnacihából, amögött Zemanekné segítségével átöltözik a néni. A szobában az ötvenes években kiadott, papírfedelű klasszikusok barna kötethalmai. A sarokban pianinó. — Ki szokott rajta játszani? — Én — mondja a tanár. — Azért, ha öregek vagyunk is, a kultúrától nem lehet egészen elszakadni. — A mama dolgozott-e valahol? — Házvezetőnő volt egy plébánián. De hol is? Mikor is? Eltűnődnek. Kifelé jövünk, amikor Zemanekné megjegyzi: — Pedagógus család ide, műveltség oda. náluk sem volt ágvhuzat. amikor először eljöttünk. De azért jól megvagyunk velük, örvendezett is egyszer a mama. mondta, hogy neki a plébánián is mindig volt cselédje, akinek parancsolt. Azt feleltem neki, nekem ne parancsolgasson, de ha megkér valamire, szívesen megteszem * — 1976-ban kezdtük a házi szociális gondozást — tájékoztat a zákányszéki tanácsházán Haidú Imréné. — Fölmértük, ki sA>rul gondoskodásra, kinek nincs a közelben hozzátartozója, ki nem tud magán segíteni. A szociális otthonokban kevés a hely, nem is szívesen mennek, még a legelesettebbek sem. A házi szociális gondozás olcsóbb is. Ezenkívül nem szakítjuk ki megszokott környezetükből az idős embereket. Abban segítünk, amit maguk már nem tudnak elvégezni. Intézik ügyeiket a gondozónők, munkagépet igényelnek nekik. Bevásárolnak. gyógyszert visznek, takarítanak. Mosnak. aki rászorul, megfürdetik Minden másnap a vendéglőből visznek nekik ebédet, árát a tanács fizeti. * Sánta macska ugrik le az ágyról Juhász Julianna konyhájában. — Két napra adják az ebédet, de olyan kevés, hogy egy evésre megesszük a cicával. Nincs hűtőszekrény, nyáron nem is állna el másnapig az étel. — Egyedül él? — Harminc éve Apám nyomorékon jött haza a tizennégyes háborúból. Félig bénán csinált hét gyereket. Aztán meg hajtottak bennünket ide-oda szolgálni. Én mindig azt mondtam, agyon kéne ütni az ilyen felelőtlen embert. A királyi főügyésznél, meg a Dettre főispánnál voltam szakácsnő. Mindig félreraktam • pénzt. Meghalt apám, aztán a mostohaapám, aztán az anyám. Mindet a félretett pénzemből temettettem el, ahogy illik. Leégett a ház, újjáépíttettem. Hetvenben megint megroggyant Medárdkor, amikor jött a belvíz. Annyi eső esett, hogy a tyúkok nem tudtak lejönni a padlásról. Tizenhárom oszlop tartja azóta a mennyezetet a szobámban. — Gyerekei? — Nincsenek, hál' istennek! Mert akinek van, annak sem jó. Azt mondják az öregnek: dolgozunk, nem érünk rá, nem kellesz! Eredj szociális otthonba! — Mit tud a szociális otthonról? — Ott olyan kis darab húst adnak. a szegény öregek késsel mennek, egymásnak, hogy elvegyék a másikét. — Ezt honnan tudia? — Mesélték a kórházban. " — Aki mesélte, maga látta? — A nagvbátvia látta. De Ismerem én Bozókinét. ő bement a mórahalmi szociális otthonba, aztán fél év múlva otthagyta. Zemanekné nem állja tovább, közbeszól: — Juliska néni, Bozókíné nem gondozott, hanem konyhai dolgozó volt a mórahal mi otthonban — Na látia. még azt sem bírta ki! — Egyszer eliön velünk egv szociális otthonba, megnézni. Nem marad ott. csak körülnéz, hogy a saiát szemével lássa. — Nem vagyok kíváncsi rá! Dolgom is van. nem érek rá. Föl_ dúrta a vakond az udvart, el kell simítani. A vakondok galádul szövetkeztek Juhász Julianna ellen Amit estére elsimít, föltúriák reggelre. Járataikban elsüllyed a mankója. Fekélyes volt ugyanis a lába. combtól levágták az egyiket. Műlába nem hajlik, olyan merev a járógép, mint egy darab fa. Kúptetős. gangos házak a szomszédDam. A porta körül virágzó gyümölcsös. Jó módú emberek lakihatnak ott. — Nem szokott, velük összeiárni? — Most is eltörték a lábát a cicámnak. Magától ilvesmi nem történik. Nem törődnek azok a 6zegény emberrel. —• Mi lesz magával, ha végképp nem tud iárni? — Remélem, aztán már nem sokáig élek. Nem kellene mégis megnézni a* otthont? — Mit csináljak én ott? — csattan £öL — Uliek le egy sarokba és hallgassak egész nap* — Ott bizony alkalmazkodni ls kellene egy kicsit — mond la a gondozónő. — Hogy semmi ne úgy legyen, ahogyan én akarom? Ennvit érdemelnék. amiért egész életemben dolgoztam? Amikor levágták a lábamat a kórházban seblázban voltam, maid megsültem. Könyörögtem nyissák ki az ablakot. A másiik beteg meg nyafogott. hoay görcsöl a feie a huzattól. Panaszkodtam a főorvos úrnak, meg is mondta, a tetején kell rést nyitni. De az a másik örökké azt leste. mikor alszom el. hogy becsukhassa. Ezért nem megyek én az otthonba, mert ott is így lenne. * — Juliska néninek is vannak ám igényei — rnöndia Sutkáné. amikor eliövünk. — Ha kikormolunk a sparheldből. a kemencét is bemeszelteti. mert ő úgv szökta meg. — Nem is az ebéd, a mosás, vagy a takarítás a legfontosabb — teszi hozzá Sutkáné. — Meleg emberi szóra vágynak a legjobban. Zákányszéken gazdag emberek laknak. Emeletes ház. 1500-as Ladája. 500 literes mélyhűtője van — ez jellemzi az itteni átlagembert. Zemanekné 2 ezer 950 forintot keres. Sutkáné 2 ezer 200at. Kapnak még 300 forint útiátalánvt. Ennyit tud fizetni a tanács Az anyagi elismerés hát nem valami fényes. És az erkölcsi? Egyszer kiiött a járási hivataltól a főápolónő ellenőrizni őket. Aznap 32 kilométert, kerékpároztak a tanyavilágban, mégsem tudták valamennyi gondozottat sorra tárni. — Volt aki azt beszélte a faluban. azért vállaltuk ezt a ..csavargó" munkát, mert. nem szeretünk kapálni. TANÁCS ISTVÁN