Délmagyarország, 1981. május (71. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-03 / 102. szám

4 Vasárnap, 1981. május 10. Színes (Folytatás az 1. oldalrol.) a gyűlés, azt követően pedig az újszegedi liget minden alkalmas helyén — a gyere­kekre is gondolva — sok vi­dám mulatságra lehetőség. A Politikai Bizottság tagja beszédének következő részé­ben a közeljövő legfontosabb feladatairól szólt. Hangsú­lyozta, hogy pártunk XII. kongresszusa tavaly márci­usban — alapos elemzés után — felvázolta a lehetsé­ges cselekvési irányokat, utat mutatott és olyan programot adott, amely megmutatja, hogv miként lehetünk úrrá problémáinkon, s őrizhetjük meg eddig elért vívmányain­kat: a teljes foglalkoztatást, a szociális biztonságot. Benke Valéria ezt köve­tően a VI.' ötéves terv leg­fontosabb teendőiről, beszélt, s szólt Szeged várható to­vábbi gyarapodásáról is. A most megépült 200 • ágyas kórházi részleg után — mondta — a 410 ágyas új klinikai tömb észrevehetően javítja majd a fekvőbeteg­ellátást, az új körzeti ren­delők , pedig az alapellátást. A kereskedelem fejlesztési terve szerint Rókus, Móra­város és az Északi városrész ez idő szerint nem megfele­lő ellátását javítják és foly­tatják a belvárosi üzletek és vendéglátó helyek átalakítá­sát, illetve bővítését. A he­lyi vezető testületek és az építők nagy erőfeszítéseket tesznek a Könyvtár-levéltár építésének és a Nemzeti Színház felújításának befeje­zésére. Berjke Valéria szólt élet­körülményeink alakulásáról is: '•-Az életszínvonalnak a vé­delmét azzal is törekedtünk biztonságossá és reálissá tenni, hogy a korábbi ötéves tervektől eltérően a nem­zeti jövedelemből fogyasztás­ra fordítható rész aránya most nagyobb. Az V. ötéves Az ünnepség után sok ezren indultak az újszegedi majálisra tervben 75 százalék volt. te­hát 25 százalékot fordíthat­tunk beruházásra, felhalmo­zásra. A VI. ötéves tervben a fogyasztás részaránya 82 százalék lesz. Tényleg ko­moly erőfeszítéseket kell tennünk — és ez nem any­nyira fizikai többletet, ha­nem okos. értelmes, felelős cselekvést jelent — azért is, hogy mostani helyzetünket meg tudjuk védeni. Ha előbbre akarunk lépni, már pedig akarunk, akkor rá kell térnünk olyan gazdálko­dási és munkamódszerekre, amelyekkel a meglevő esz­közeinkből és munkaképes­ségünkből sokkal többet ho­zunk ki. mint eddig. Szegedi példaként említem, hogy az ipar olyan vállalatai, minta gumigyár, a kábelgyár és az Ikarus a nemzetközi élvo­nalban vannak. A nagy ha­gyományú szalámigyár és a textilgyárak szintén sokat javíthatnak — ha munká­jukban és gazdálkodásukban a szükséges minőségi változ­tatásokat végrehajtják — a lakosság ellátásán éS hozzá­járulhatnak a népgazdaság egyensúlyhelyzetének javí­tásához. Az ünnepség szónoka ez­után a teljesítmény szerinti jövedelemelosztás fontossá­gát hangsúlyozta. A munka­helyek és kollektívák, az irá­nyító feladatot betöltő értel­miségiek keressék a megol­dásokat arra — mondta —, hogy a jobb teljesítményre képes emberek kapjanak kedvet és teret, és ha csak­ugyan igyekeznek és teljesí­tenek, kapják is meg érte, ami elveink szerint jár: a magasabb anyagi és erköl­csi elismerést. A továbbiakban a szocia­lista demokrácia fórumrend­szere tökéletesítésének kér­déseit taglalta. Megállapítot­ta, hogy a nyíltabb kritika, az élénkülő vitaszellem igen ra r nagy pozitívuma közéletünk­nek. Az ország helyzete szi­lárd és belpolitikai stabilitás jellemzi. Ezt követően a nemzetközi helyzet alakulásáról beszélt Benke Valéria, majd szólt a világ népeinek békevágyá­ról, s arról, hogy meg kell védenünk a világ békéjét. A Politikai Bizottság tag­ja a következő szavakkal fejezte be beszédét: Kívánom Önöknek. hogy tehetségük, alkotóképessé­gük, szorgalmuk, jó munká­juk hozzon létre értékes eredményeket. Gyarapítsák hazánk anyagi és szellemi javait. gazdagítsák váro­sukat. megyéjüket, a közös tevékenységben összeková­csolódott közösségben ta­lálják meg azt az erőt. amely szebbé teszi a kör­nyezetet, otthonosabbá a lakóhelyet, alkotóvá a mun­kahelyet, és mindezzel, ezek által emberibbé az életet. A hála virágai A virágot átnyújtani könnyebb, mint elmondani a hála szavait. A köszöne­tet — mindenért. Gyerekként papírból szi­vet vágtunk ki, és a taní­tó néni diktálta: Édes­anyámnak! Egyetlen szó a szív közepén. És hozzá a virág, amit magunk szed­tünk. Mert — magyaráz­ták az iskolában — ma anyák napja van. Ünnep, nem olyan, mint a többi vasárnap. Családban nevelkedő gyerek nemigen töpreng a dolgon. „Szereted az édes­anyádat? Persze, hogy sze­retem. És szeret ő téged? Nagyon." Anya és gyere­ke — a legszorosabb kö­telék fűzi őket egymás­hoz. Természetes kötelék, aminek fontossága semmi máshoz nem hasonlítható. Hogy ritkán beszélünk ró­la, hogy csak úgy elfo­gadjuk? Mi mást tehet­nénk? Ha hiányzik, ha elvesztettük, borzasztóan fáj. Kevés bűnt tartunk megbocsáthatatlannak. E kötelék elszakítását, igen. Nincs bocsánat az anyá­nak, aki gyerekét megta­gadja. és a gyereknek, aki anyját ellöki magától, ök kirekesztik magukat az ün­nepből. s róluk aligha hisz­szük, hogy emberi érzel­mekre képesek és érde­mesek. * Felnőttként * gondolko­dunk mindezen, felnőtt­ként kezdjük megérteni, mi is az a minden, amiért hálával tartozunk. Az éle­tünkért, a létezésünkért. Amikor szabályos időkö­zönként felsírtunk az éh­ségtől, anyánk táplált. Nem emlékszünk rá, de tudjuk, hogy így történt: virrasztott mellettünk, ha lázban égtünk. Ápolt és jobban szenvedett beteg­ségeinktől. mint mi ma­gunk. Megálmodott ne­künk boldog életet. Amíg rajta múlót . mindent meg­tett, hogy álma valóra vál­jék. Évekig őrizte első rék­linket, kiscipőnket, vala­hol ma is megvan egy hajfürtünk — még az el­ső hajvágás emlékeként. Olvasott meséket és di­csérte ákom-bákom raj­zainkat. „Csak a falat ne firkáld össze!" összefir­káltuk. Teleszórtuk a la­kást papírfecnikkel, lerá­moltunk mindent, ami el­érhető, törtünk, rombol­tunk tudatlanul és több­nyire büntetlenül. Mert hi­szen ezzel is örömet, okoz­tunk neki, hogy „jár már az életem, 'és amilyen ele­ven, a drága!" Mi voltunk az életem, a drága, a sze­memfénye. Később pedig a reményeket jól-rosszul be­váltók, akiktől csak any­nyit kívántak, hogy „jobb legyen sorod!" Visszük a virágot fel­nőttként. Vagy ha távol a szülői ház. rohanunk a postára, időben érkezzék a távirat, a tőmondatnyi anyák napi köszöntő. És furcsa módon, most se mi mondjuk elsőként, hogy köszönöm, hanem ők. az anyák. Köszönik a virágot, jól látható helyre teszik a táviratot — „gondolt rám a gyerek!". Akinek mindennap kötelessége lenne, hogy éreztesse: az a kötelék megvan, és tud­va tudja a köszönet, a há­la okát. Mert gyermeke, bármennyi idősen is, gyer­meke annak a mindenki­nél szebb, a mindenkinél szebbnek, jobbnak tudott asszonynak. M. D. Két eső közé szorult a májusi ünnep a szegedi ja­rásban. Aki addig elment, nem bánta meg. A röszkeiek nem várták meg elsejét. Csütörtökön tartották a ma­jálist — a téeszközgyűlésen. Az újszentivániak a futball­pályán hallgatták Jemei Ilonát, a Hazafias Népfront községi bizottságáriak elnö­két. Kübekházán szolid ün­nepséget tartottak. Más­hol... Ásotthalmon, a Gárdián erdőben a falubeliek másod­szorra jöttek össze a szom­szédos mórahalmiakkal. Egyik község adta a műsort, a másik az ünnepi szónokot. Bibók Istvánná országgyűlési képviselő mondott beszédet. Ott volt Szabó Lajos, a járási pártbizottság titkára is. Az ünnepi beszéd után a vatta­cukros újra elindította a nyekergő masinát. A virsli­főző alatt meggyújtották a gázt. Előkerült a szatyrokból a tollaslabda, meg a magnó. A két faház környékén csak­nem ezer emberre főztek a téeszek, szakszövetkezetek, az állami gazdaság bogrács­művészei. Rúzsán. Fodor Lajos, lova hanyatt vágta magát a cifra menetben. Mondták is a bá­mészkodók: nincs hozzászok­va a cirádás menethez. Bi­zonyára szokatlan volt a gömbölyű pejkónak, a nye­kergő löcsös kocsi, a föl­ékesített fiáker, meg a gu­miskocsira ü]tetett recsegős rezesbanda. A lóhátas Nagy János hosszút léptetett a sárgával. a csizmaszárba ringott magyar zászlóval. Volt itt a tarka menetben álmenyasszony és igazi csa­csifogat is — dr. Szanka János állatorvos. főszerve­ző érdeme. — Fölvonultak a tűzoltók, a téesztagok. az iskolások, Tóth Ferenc és Berkó Sándor hetedikes ta­nuló úgy irányított, mint egy igazi rendőr. Bent. a Napsu­gár Tsz közpoiitjában kézi­munka-kiállítás nyílt. Bordányban előző nap el­gereblyézték az erdei pályát, de közbeszólt az eső. A köz­pontban maradtak. Elöl mentek az úttörők a május­fával, utánuk a fölnőttek gyalog, majd a biciklisek, mna a téeszlovasok. Az MHSZ-kocsikat a gazdasá­gok gépei követték és leg­végén ment az Előre Szak­szövetkezet busza. A műve­lődési házban volt az ünnepi beszéd. Utána ... Rotyogott a paprikás a kőállvány alatt. szorgoskp­dott a büfés a ház sarkánál. A tornác alatt egyenruhás zenekar húzta a talpaláva­lót. Kék-fehérbe öltözött is­kolások Zsomfcóból jöttek. Márvány névre keresztelték magukat a Maróti, a Lippai testvérek és a kis Borbola fiú. Egyikük, a fiatalabbik Maróti igazoltan volt távol. A zsombói parkerdőben, út­törő tűzoltók versenyén vett részt apjával. (Különben Zsombón a Liszt Ferenc Ze­neiskola fúvószenekara i6 játszotta a magáét.) Sokan dolgoztak az ünne­pen a határban. Molnár Jó­zsefek Kisteleken szőlőt ka­páltak, de csak azután, hogy végigkísérték a lányt a föl­vonuláson. A délután már mindenütt a majálisozóké volt. Igaz. Pusztaszeren akkor tartot­ták a gyűlést, de ez mar szo­kás. Ópusztaszeren ..füstölt a táj". Sándorfalván alig lehe­tett elkezdeni a focimeccset, annyi volt az ünneplő. A kora esti zivatar is még sok mulatni vágyót talált a sza­bad ég alatt... Wtp® Hétfőtől a tanácskozási központokban Beszélgetések a VI. ötéves tervről Pihen d menet Rúzsán Sütkérezik a bordányi Munkásőr Tsz-ben Holnapi, hétfőn Szegeden ismét kinyiinak a tanács­kozási központok kapui, be­népesülnek a körzeti, kerü­leti népfront- és párthelyi­ségek. Ezúttal is egy nagyon fontos témáról beszélgetnek a szegediek, mégpedig az ötödik ötéves tanácsi terv eredményeiről és a hatodik ötéves terv javaslatairól, cél­kitűzéseiről. A téma minden szegedi állampolgárt érint, hiszen a jövönkröl esik majd szó. A lakosság el­mondhatja véleményét a ter­vezett fejlesztésekről, java­solhat, új kérdéseket vethet föl. A felszólalásokat termé­szetesen nemcsak jegyző­könyvezik. hanem az új terv összeállításánál amennyire megvalósítható az ötlet, fel­használják. Ugyanis a leg­közelebbi ülésén vitatja meg és fogadia el a Szeged me­gyei városi tanács a hato­dik ötéves tervet. Előre kell bocsátani — már ismerve a megye ú.i ötéves tervét — Szeged fejlesztési lehétősé­j gei is szerényebbek, mint az l elmúlt időszakban. Ezért >s , fontos a kérések rangsoro­lj lása, az igények és lehetősé­I eek összhangjának megte­remtése. Rerpélhetőleg a hétfőn, kezdődő — május 4. és 14. között tartott beszélgetése­! ken — társadalmi vitában nagyon sok szegedi honpol­gár részt vesz. Jelenlétével, véleményével elősegíti a de­mokratikus döntések születé­sét A tanácskozási központok jövő hetj programja a kö-1 vetkező: május 4-én. hét­főn 18 órai kezdettel a fel­sővárosi pártházban. (Róma/ körút 31.). az Északi váro» rész részére a gedói általá­nos iskolában (József Attila sugárút 116.). május 5-én kedden 18 órai kezdettel a Tisza—Maros-szög Mgtsz kultúrtermében (Szerb utca 59.), a rókusi párthazban (Eszperantó utca 1.). az al­győi ügyfélszolgálati irodá­ban (Kastélykert út 40.). a gválaréti általános iskolában (Komszomöl utca 35.1. május 6-án, szerdán 17 órakor a belvárosi Il-es pártházban (Földvári utca 3.). 18 órakor a petőfi telepi pártházban (Csap utca 62.). az alsóváro­si pártházban (Rákóczi utca 11.), május 7-én. csütörtö­kön 17 órakor a Belváros I­es pártházban (Victor Hugó utca 5.), 18 órakor a tápéi ügyfélszolgálati irodán (Hon­foglalás utca 73.) és ugyan­csak ebben az időpontban a kiskundorozsmai ügyfélszol­gálati irodán (48-as utca 12.) kezdődnek a beszélgetések. Hvifő­Sétái.;, K pihenők. ;sobo­gó és szabadtéri hídmúzeum — hamarosan befejeződik a Petőfi-híd budai hídfőiében az északi oldal rendezése.

Next

/
Oldalképek
Tartalom