Délmagyarország, 1981. május (71. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-03 / 102. szám

4 Vasárnap, 1981. május 10. postaláda társszerzőnk az olvasó unokájának. Ehhez iem jár jük, az Ígéretből valóban azonban a reklámtasak, gon- lesz — pénzért is vehető —• dolta, vesz egyet az Illatszer- reklámszatyor. És ezt az osztályon. Azt válaszolták, óhajt — jó lenne — ha a nem árulnak ilyet. többi üzlet vezetői is megOlvasónkkal együtt remél- hallanák. A szándék, is dicséretes Vezetés és stílus Egy cikk továbbgondolása Mindig örömmel olvassuk azokat a leveleket, különösen az olykor publicisztikai igényességgel megfogalmazottakat, amelyekhez egy-egy cikkünk szolgálta a továbbgörgethető gondolatot. Szívesen adjuk közre Hati László valóban közéleti ihletésű sorait, hiszen észrevételeivel hasznos ügyet szolgál — mindannyiunk érdekében. Nem zárkózunk el azonban a személyesebb hangú, egyéni, vagy csak annak tűnd panaszok közlésétől sem. hiszen a fölhalmozott egyéni sérelmek egyszeresük könnyen minősülhetnek társadalmi jelenséggé. Hisszük, ha idejében szólunk, pörlekedünk ilyen elszigetelten föl-fölvlllanó hibák ellen, megelőzhetjük vészes elterjedésüket. A környezetszépítés — közügy? kumra egyébként oly sokat adó vállalat válasza azonban mind ez ideig várat magára, Jegyzi meg olvasónk, tót aggódva figyeli az ablakból, miként javítgatják, tákolgatják azt az épületet. „Félő, hogy a vállalatnajk eszébe sincs ezt a környezetet rontó, csúfító telepet megszüntetni. Vajon nincs beleszólása ebbe a tanácsnak? — kérdezi. Valóban, furcsa helyzetet teremtünk, olykor saját magunk. Egy csomó intézmény, köztük a tömegkommunikáció eszközei, így lapunk is azon fáradozik, hogy fölkeltse az emberekben a környezetük iránti igényességet. De, ha ezt elértük, ez csak újabb f€azültségek forrása lesz. Merthogy más intézmények, más vállalatok és egyes emberek magukra nézve nem tartják kötelezőnek a környezet rendben tartását, szépítését és védelmét. Jóllehet, mert nem a saját ablakunk előtti kilátással van baj... Válaszunk olvasóinknak: valóban nem közügy még a környezetszépítés. Csak szeretnénk. ha az lenne. A napokban ezzel a címmel. csak kérdőjel nélkül jelent meg egy cikk lapunkban. Amit akkor állítottunk, ezen a héten több olvasónk is kétségbe vonja. Fekete Mihály, Forgó László és Taró Józsefné, a Debreceni utca 33/A-bol írják, hogy a lakók végre 12 év után közös összefogással, társadalmi munkában fakat, virágokat, cserjéket ültettek az A, B, C, D. E, F épület elé. Boldogok voltak, hogy a korábbi gidresgödrös, gazos területet széppé varázsolták. Csakhogy egy nap elteltével szomorúan tapasztalták, hogy az egyik gyönge kis fát egy gépkocsi eltaposta. A szemtanúk szerint április 14-én délelőtt 11 órakor az FO 89—32 rendszámú daruskocsi „ütötte el", az volt a „tettes". Hát enynyire „közügy" a környezetszépítés? — kérdezik joggal olvasóink. Horváth Jánosni a Szamos utcában lakik. Mint írja, legalább már háromszor olvasott összeállításunkban arról, hogy az ott élőknek bántja a szemét a DÉLÉP ottfelejtett baraképülete. Az esztétiMinkó Ildikó (Petőfi Sándor sugárút 83/A) soraiból kiderül, átérezve a vérre szoruló, beteg emberek sorsát, fiatal kora ellenére már négyszer jelentkezett véradásra, sajnos, hiába. „Tizenhét éves volt, amikor munkahelyén szobáról szobára vittek egy papírt. Aláírásokat gyűjtöttek önkéntes véradásra. Szeme fölcsillant, szive hevesebben dobogott. Talán én ls adhatok — gondolta, majd felírta nevét a jelentkezők közé. 180 centi magas és 45 kiló volt. Megdöbbent, hogy a szobából, ahol hatan dolgoztak együtt, csak ő egyedül „adta a nevét". Végignézett kolléganőin, akik mosolyogtak rajta, súlyuk pedig kivétel nélkül megközelítette a 00 kilót. Most először jutott eszébe a véradásról az „adni-kapni" fogalom. Ezek a nők már szültek. Némelyiküknek talán szüksége volt vérre, most mégis hallgat, mosolyog és nem ad. „Hagyjam magam megcsapolni?" — gondolja. Elérkezett a nap. Kudarc. Fiatalkorúaktól nem vesznek vért. Nem baj — bátorította magát, majd jövőre, A következő évben már nem volt számára meglepetés, hogy csak egyedül Jelentkezett a szűkebb közösségből. Megint nem sikerült Testsúlya nem volt arányban magasságával. A harmadik próbálkozásnál az orvos közölte vele. hogy inkább kapnia kellene vért, nem adnia. Amikor negyedszer tartót, ta oda reménykedve a karját,* a vizeletében találtak valamit Testsúlya megfelelő volt Pedig számára a véradás nem »caapolá#t« Je. lentett," Aszal a vigasszal közöljük humanitásról árulkodó levelét, hogy önhibáján kivül nem tudott segíteni a rászorulókon. de a szándék éppoly tiszteletre méltó. A szigorú egészségügyi előírások éppen a vért add és a gyógyítandó beteg érdekét szolgálják. Házasság — anyanyelven Szatyor, szatyor, reklámszatyor Aki nem előre megfontolt szándékkal tér be egy üzletije, és vásárol is, tudja, milyen kellemetlen, ha nincs nála háló, vagy nylonszatyor. Tudjuk, a magyar kereskedelem nem olyan gazdag, hogy ingyen osztogassa ezeket a műanyag táskákat. Jóllehet, az a vevő, aki éppen azt az üzletet tisztelte meg vásárlással, miért ne érdemelhetné meg ezt a csekélységet? így gondolják ezt — helyesen — például a Centrum Áruház vezetői is: egyes osztályokon valóben igen kulturáltan lehet vásárolni. Németh Ferencnének (Mikszáth Kálmán u. XI.) azonban a háztartási osztályon megvett holmikhoz is szüksége lett volna ilyen tasakra, ott viszont nem kap a vevő. Még pénzért sem. Olvasónk szóvá is tette ezt úgy két hónapja. Levélben nagyon udvarias választ kapott az áruház vezetőjétől, aki egyebek között azt írta: „... a háztartási, műanyag- és üvegosztályon több ízben összetört a megvásárolt áru a tasak fülének gyöngesége miatt... Javaslata alapján az illatszerorsztályon, ahol a papírárukat kínálják, nylontasakot is fogunk árusítani,,." Ügy hozta a véletlen, hogy a levél írójának ismét nylonszatyorra lett volna szüksége, ugyanis játékot vásárolt „A Délmagyarország március 31-1 számában "-Nemzetiséglek Deszken-< címmel cikk jelent meg. Ebben szó esik olyan engedélyről, amely szerint a házasságkötésnél a nemzetiségi anyanyelv használatának előfeltétele a házasulók és a tanúk nyelvazonossága. Ez véleményünk szerint félreértésből adódhat, ugyanis a jelenleg érvényben levő 38/1963. (XII. 25.) Korm. sz. rendelet 34. paragrafus (ÍJ bekezdése — amellyel azonos módon rendelkezett a 10/1953. (TK. 42.) BM sz. utasítás 117. paragrafus (1.) bekezdése és a 9/1952. BM sz. utasítás 121. paragrafus (1.) bekezdése is — kimondja, hogy a házasságkötésnél minden nagykorú és cselekvőképes személy tanú lehet. Nincs és nem is volt semmi olyan további megkötés, hogy a házasságkötésnél jelenlevő tanúknak azonos nyelvűeknek kell lenniük a házasulókkal, illetőleg a házasságkötésnél közreműködő anyakönywezetővel Az államigazgatási eljárás éltalános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 12. paragrafusának rendelkezései szerint mind szóban, mind írásban mindenki az anyanyelvét használhatja. Az anyakönyvezés és a házasságkötési eljárással kapcsolatos 38/1963. (XII. 25.) Korm. sz. rendelet 6. paragrafusa előírja, hogy az anyakönyvi eljárásban ezen törvény szabályait kell alkalmalzni. Annak ellenére, hogy ismert az a lehetőség, miszerint nemzetiségiek kérhetik, hogy a házasságukat saját anyanyelvükön köthessék meg. mégis elenyészően kevés az igény a nemzetiségi anyanyelv használatára a házasságkötéseknél. Amint ezt a házasulók a néhány előforduló esetben annak idején az anyakönyvvezetőnek elmondták, azért, mert a nemzetiségiek a szerb-horvát nyelven nem tudó tanúik és vendégeik (násznép) iránti figyelmességből nem kérik, hogy anyanyelvükön történjen a házasságkötésük" — írja dr. Kulcsár Gábor, a Csongrád megyei tanács vb igazgatási osztályának vezetője. Válaszol az illetékes Hatvanéves az Ifjúsági Vöröskereszt Ebben az évben a Magyar Vöröskeresztnek két ünnepe js van. Megalakulásának centenáriuma és Ifjúsági Tagozata megszületésének 60. évfordulója. Az Ifjúsági Tagozat 1921. február 9-én alakult meg, bár már az I. világháború után létrejöttek ifjúsági vöröskeresztes csoportok. Célul és feladatául tűzte kl a tagozat az iskolai tanulók egészségügyi ismereteinek gyarapítását, azaz. az egészségre való nevelésüket. Ok kezdeményezték az Anyák napját, amelyet először 1925-ben rendeztek Magyarországon. Az 1933-ban Pesterzsébeten felavatott Anyák szobrának felállítását is ifjú vöröskeresztesek javasolták. Az 1930-as évektől a lányok részére házi betegápoló tanfolyamot szerveztek, mentőtanfolyam szinte minden iskolai vöröskeresztes csoportban volt. A n. világháború után 1951-ig szünetelt a mozgalom. de az 51-ben megtartott országos konferencián újból elhatározták életre keltését. A felszabadulás után az Ifjúsági Vöröskereszt tevékenysége bővült. Bár ma is elsősorban az iskolákon belüli feladatokra összpontosítja munkáját, számos tskolánkívüli társadalmi tevékenységben ls részt vesznek tagjaik. Az idős korúakat látogatják, gondozzák, ott vannak az öregeket ünneplő ünnepségeken, műsort adnak. s fiatalságukat viszik el sok magányos öregember életébe. Ök ma a gazdáik az Iskolai tisztasági mozgalomnak is. A Magyar Vöröskereszt az V. kongresszusán úgy döntött, hogy az Ifjúsági Vöröskeresztet a Magyar Vöröskereszt részeként, segíti tovább, hiszen közülük várja a szervezet az utánpótlást, és bennük látja jövőjének zálogát is. Dr. Veres Sándor Lapunk április 11-1 számában A kulturált közlekedésért címmel jelent meg két olvasónk buszközlekedéssel kapcsolatos észrevétele. Balogh Imrétől, a Volán 10. számú Vállalat üzemigazgatójától kaptunk választ. „Id. Balázs Alajos (Feltámadás u. 29.) bejelentése sajnos nem konkrét — így kivizsgálása is lehetetlen. Csólyospálos községben Szegedről ugyanis naponta igen nagy számú (munkanap például 18 pár) járat közlekedik. A járatok túlnyomó többségét vállalatunk üzemelteti, de van Szegedre járata a Volán 9. sz. kecskeméti vállalatának ls. Járataink utasforgalmát rendszeresen és folyamatosan figyelemmel kísérjük, ellenőrizzük. Szükség esetén intézkedést teszünk „átcsoportosításokra". A lehetőségek azonban természetesen végesek, ezért esetenként előfordulhat — sajnos ilyen eshetőséggel a Jövőben is számolni kell —, hogy frekventált időpontokban egyes járatokon utastorlódások lesznek. a Járatok bizonyos szakaszain a jármű zsúfoltan közlekedik. Az is természetes, hogy a forgalombiztonság előírásait autóbuszvezetőinknek be kell tartaniuk, akkor is, ha emiatt utasok maradnak le a buszról Az autóbuszállomás rend. jének, tisztaságának biztost. fására, berendezéseinek meg. óvására igen nagy eröfeszí. téseket tesz, anyagi „ál do. zatokat" hoz vállalatunk Sajnos vannak utasok, akik ezt nem méltányolják, a bírságolási, szankcionálási lehetőség viszont minimális. V. Molnár Ibolya (Kemes u. 14/A) észrevétele sem tartalmaz konkrét időpontot az utazást illetően. Szegedről ugyanis naponta öt pár járat közlekedik Pécsre. így a késés kivizsgálása nem valósítható meg. A járatok közül 3 párat a Volán 12. sz. pécsi és 2 párat vállalatunk üzemeltet. A Járatokat Szeged—Pécs városok közötti utasforgalom lebonyolítására helyeztük forgalomba. A Pécs—Harkány közötti utazási igény kiszolgálása a területileg illetékes jelen esetben a Volán 12. sz. pécsi vállalat feladata, a csatlakozásokat tehát az Illetékes menetrendszerkesztésnek kell biztosítania. Teljes mértékben egyetértünk a bejelentő kifogásával, észrevételével. mely szerint a „gyorsjárat" . Igen sok helyen megáll. Egyértelműen törekedni kell arra, hogy rövidítsük at „eljutási" időket, melynek egyik módja a megállóhelyek számának csökkentése, és a körültekintő menetrendszerkesztés. összeállította: Chikán Ágnes A munka értéke szerint című cikkük inspirálására néhány gondolatom született. ami nem kapcsolódik szorosan annak tartalmához. annál inkább körülményeihez. Visszatekintve közel tizenegy éves munkaviszonyomra, több lehangoló tapasztalatot gyűjtöttem. s nagyon sok a nehezen megválaszolható kérdés bennem. A középszintű vezetők kiválasztása és kinevezése gyakran elhamarkodott, nem kellően átgondolt ma, országszerte. Miért? Közismert dolog az úgynevezett vezetői hármas követelmény. amely a szakmai, politikai, emberi rátermettség vonatkozásaiban szelektál. Azonban ha valaki e három követelmény közül egy-kettövel rendelkezik. akkor már bizonyosan nem lehet jó vezető. Első hallásra ez nagyon végletesen hangzik, de egyszerű belátni, hogy milyen tételes igazság ez. ha jobban felbontjuk. Ha valaki csak szakmai szinten válik kl társai közül, attól legfeljebb félni fognak az emberek, akik nem rendelkeznek ugyanolyan ismeretekkel, tudva, hogy bármikor sarokba szoríthatók e vonatkozásban. Ez a vezető nehéz helyzetbe kerül akkor, amikor koordinálnia kell a munkát saját területén, s ebben nem segít neki sem emberi, sem politikai tudata, amely különkülön is megvizsgálná beosztottait, s a minőséget is figyelembe vertné. Ennél veszélyesebb az a helyzet, amikor valaki politikai és szakmai vonatkozásban is megfelel, de emberi mivolta sok kívánnivalót hagy maga után. Elvben ez elő sem fordulhatna. Képzeljük el azt a vezetőt, aki néhány hízelgő szót nagyobb figyelemre méltat, mint csöndes munkával eltöltött órákat. Továbbmenve ezen a szálon, beosztottait egymás ellen hangolja, és e feszültség közepette is Jó vezetőnek tartja magát. Holott a döntő a beosztottak hangulata és nem a vezetőé. Talán elvonatkoztatom a kéTdést. de nem túlzás azt mondani. hogy egy vezetőnek mindig Jó hangulatának kell lennie, jó értelemben. Ahol ez nem így van. ott nagyon mérgezett a levegő, a beosztottak mérgesen, idegesen és nem utolsósorban több hibával dolgoznak — tudatosan vagy tudat alatt —, mintegy Ezabotálva a vezetőt. Egyre gyakoribb jelenség ma: emberek direkt módon zajos propagandát fejtenek ki arról, hogy ők milyen szorgalmasak. s egy-egy közösség nélkülük megbénulna. Nem tudom, hová vezethető vissza ez a magatartás, de gyanítom, hogy a mér egészségtelen versenyszellemhez. Az a dolgozó mégiscsak többet ér, aki minden megjegyzés nélkül végzi — kiemelkedően — a munkáját Tudom, hogy kizárólagosság nem létezik a világon, mégis a legdöntőbb szerepet a társadalmi haladásban, a vezetők jó megválasztásában látom. Nagyon sok rátermett ember veszíti el ambícióit a rossz tapasztalatok következtében. Egy nem megfelelő vezető 20—30 fős közösséget ls tönkre tehet, de ne számoljunk, mert szomorú statisztikához juthatunk. Ezért ls látom ennyire fontosnak ezt a kérdést. Előfordul ma, hogy a vezető nemcsak hogy meghallgatja a másokra tett rosszmájú megjegyzéseket, amivel eleve hitelt ad nem létező dolgoknak, hanem elvárja, hogy folyamatosan valaki ilyen módon „tájékoztassa". Ez nem nevezhető éppen demokratikus információáramlásnak. Érthető és természetes dolog, há a vezető ismerni akarja beosztottjait, csak ne ilyen formában közeledjen a dologhoz. A helyes vezetői magatartás az lenne, hogy az áskálódókat a közösség előtt megszégyenítenék, ott tisztázva a valótlan dolgokat Sok olyan esetet tudok, amikor valakit ilyen formában lehetetlenné tettek egy munkahelyen. A megoldás talán az lenne, ha tudatformálással hatást gyakorolnának erre a területre. Az üzemi demokráciát gyakorolni kellene, következetesen. Az emberek nagy része ma sincs tisztában azzal, mivel hová kell fordulnia, helyette legyint, és azt mondja —.., ezen úgysem lehet változtatni... — nem is beszélve arról a passzív „ne szólj szám. nem fáj fejem" magatartásról, ami nem vezet építő, összeforrott közösségek kialakításához, s így nem vezethet országépítő. újat teremtő munká- . hoz sem. Ezek a dolgok alapvető részproblémák, de döntő fontosságúak, mert a felettük levő „építmény" szenved kárt minden esetben. Hatl László Szeged, Szekeres u. 24. ÁPRILIS 30-AN isméi megnyitottuk közös üzemelésű DIVATÁRU-SZAKÜZLETÜNKET a Somogyi Béla utcában GAZDAG ÁRUVÁLASZTÉK I FIGYELMES KISZOLGÁLÁS! Kérjük, kereste fel szaküzletünket! * t