Délmagyarország, 1981. május (71. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-10 / 108. szám

4 Vasárnap, 1981. május 10. MAG Csíki László Az idők Már áthaladt rajtunk e század — fáradt lövedék. Csupán a szél friss, a huzat a seb-alagútban. Íme, az eszmélet útja, a golyóütötte, a világhoz és vissza: időszámításunktól mindig mifelénk. Leesett egykor valami, most csengve eltörik vagy robban — Csak ő a rím: a dolgok vége létükkel összecseng. Az értelem is így, de tompán, alig hallhatóan — akasztott ember lába koccan a szélben. És mondjuk: világhuzat Mondtunk volna ember helyett mást — egy másikat! Bármit, csak éljen. — Az Igazságnak egyetlen kijárata van — be jó lesz a kisfiúknak felfedezni végül: mindenki ottan távozott. Látszik már körülírt hiányunk Tiszta marad mögöttünk e hevenyészett idő is, az eszmélet illatával. És mi boldogok­Csendesek, akár a látás. Részeink keringnek odafönt. futnak a síneken — soha nem látott formák s oly örök tartalom, hogy elfelejthető. A szem forradalma ez, az érzékszerveké. Éljen a gyomorideg — a testből kimetszett gondolat Éljek. Ut a Fantáziával hitelesítve Filléres játszóterek — még fiókban Rossz szavunk nem lehet, ját­szóterünk elég sok van. (Meg kell azonban figyelnünk, milyen ját­szótéren szeret lótni-futni, csűsz­ni-mászni, erőt próbálni a gye­rek. Életkorától is függ termé­szetesen. ami jó a tízévesnek, az nem jó a háromnak. A szobabeli játszószerek közül is az a jó, ami testet és agyvelőt egyszerre tud mozgatni. Fantáziájának nincsen határa, képes beleélni magát a legváratlanabb helyzetekbe. és nagyon örül, ha fölfedezhet va­lamit. Olyan tulajdonság ez, amit kikapcsolni nem lehet, fi­gyelembe venni kötelesség. Ha ilyen szempontokat is elővéve állunk meg egy-egy játszóterünk sarkán, dicsekvő gondolatok rit­kán támadnak bennünk. Egyenruhába öltözteti városain­kat az építőipar kényszerűsége, és alkalmanként utolérhető szel­lemi restsége, mi sem természe­tesebb, mint az, hogy nagyjá­ból vagy egészen egyformák ját­szótereink is. Kell a hinta, te­hát van belőle ugyanolyan mind­egyiken. Ugyanabban a mintá­ban öntötték a csúszdát is. ugyan­abban a sablonban hajlították a mászókák vasait is, és hajszálra ugyanolyan aszfalttal öntötték le mindnek a földjét, hadd marad­jon lehetőleg ugyanolyan tiszta mind. és sajnos, ugyanolvan ke­mény is. A sorozatgyártás elő­nyei aligha vitathatók, ha gaz­dasági számadások útjait jár­juk. viszont azonnal vitathatók, ha a gyerek apró változásokra is éhes fantáziáján mérjük az eredményt. Kecskemét panel városában van egy csodálatos játszótér. Szarvas­sá változott benne a kiöregedett nagy fa, húsz gyerek is elta­nyázhnt agancsának ága-boga kö­zött. Nálunk sorra kidőltek a krokodilhinták, mert szerették a gyerekek, és hajtották vég nél­kül, ott van egy. ami hasonló el­ven működik, de nem kroko­dil. ellenben tartós. Fából tá­kolt függőhíd is van, imbolygó járással alig-alig lehet átjutni rajta a homokfolyó túlsó part­jára. de baj nincsen, hiszen ho­mokba pottyan játékország nagy utazója, ha elvéti a lénést. Nem­régen Balástyán hallottuk, olyan teret terveznek ott is a művelő­dési ház melletti parkba, amely megvalósult, ötlettel lesz tele. óhatatlanul fölmerül a kérdés bennünk, miért nem terveznek tervezőink nagyobb fantáziával játszótereket? Félve mondjuk a kérdést, mert tervezőtől hallottuk, nem is egy­szer, hogy tessék jól megfogal­mazni az igényeket, és a ter­vező készséggel alkot, mert a sablont talán ő gyűlöli legjob­győzelemhez Május 9.-: a győzelem napja, így tartja számon Európa és az egész világ. Ezen a napon végleg el­dőlt 1945-ben az európai fasiszta háborús gyújtogatok sorsa; a hosszú, pusztító háború után ez lett a béke első napja. A győze­lemért a Szovjetunió népei és hadserege hozták a legnagyobb ál­dozatot. A győzelemhez vezető hosszú út néhány epizódját eleve­nítjük fel a történelmi képsoron. ban. Alig írtuk le a balástyalak gondolatait egyik cikkünkben, csörgött a telefon, és beszélgetés­re invitált, bennünket Rédai Fe­renc, a DÉLTERV tervezője. Rakta elénk a skicceket és a kész terveket. nem győztünk ámulni. Rönkből rakott mászó­ka. cölöphajó- árbocra futó kötél­létrákkal. autógumikból szer­kesztett hinták és egyebek. Cső­kígyó, kapaszkodó fülekkel. Fa­vonat, fateve. faló, ekhós szekér, autógumis kerekekkel. Csőből hajlított autó. szerelhető akár­mikor, akárhol és akárkinek. Ru­gólábú billegő pad, ingó bicikli, ládavonat és tehén, két szarván két hintával. Szárnyékmászóka, rugózó bálna, csúszkálódomb, szögelőfal. Mit lehet itt szögel­ni? Aki amit akar. csak kala­pácsot hozzon és szöget. Otthon úgyse teheti, mert a hetvenhete­dik szomszéd hajszála is az ég­nek áll tőle, ha zörög. Láttunk és kérdeztünk. Kí tud­ja, hogy ilyen van? — Nem tudják, mert nem is keresik. Ügy is mondhatnánk, nem keresik, tehát nem is tud­nak róla. — Biztosan drágább egy ilyen játszótér, mint a többi. — Filléres holmikból nagy­szerű alkalmatosságok készíthe­tők. Rönkdarabokból egy mázsa, azt hiszem, 47 forint. Megnéztem egy katalógust, az acélcsőből hegesztett rakéta ak­kori ára 6 ezer forint, a mászó­gömbé 8 ezer 250. — Biztosan a terv a drága. Ügv tudjuk, a tervek mindig drá­gák. — Akárki bejön, kifizeti a fénymásolás árát. kicsit vár, és viheti a tervet. — Esetleg a holmik karbantar­tása nehéz. — Nézzen rájuk! Szinte sem­mi karbantartást nem kívánnak. Sokszor hallom, ez vagv az a szocialista brigád játszóteret épít társadalmi munkában. Ezeket a terveket igen egyszerű valóra váltani. — Van még egv gyanúm. író­asztal mellett nézzük a rajzo­kat, a magunk szemével, és a magunk eszével méregetjük azo­kat. Nincsenek hitelesítve gyer­meki fantáziával. — Vannak. Amikor kicsi volt a lányom, ketten találtuk ki szin­te mindet. Kiálltunk a Tisza part­iára. néztük, miiven f.ákat hoz a víz. és mit tudnánk mi abból csinálni. A kettőnk gondolatábó1 ezer más ötlet is születhet, sem­mi kényszerítő ok nem lehet ar­ra. hogy fantázia nélküli sablon­iátszóterek épüljenek. Jó ezt egy tervező szájából hal­lani. HORVÁTH DEZSC Képeinken: 1941. november 7., Moszkva. Díszszemle a Vörös té­ren. Az ellenség a főváros határá­ban. A szemlén részt vevő csapa­tok egyenesen a frontra indul­nak ... Átkelés a Dnyeperen, a visszavonuló ellenség tüzében, 1943 novemberében... Partizánok. Középen két híres partizánve/ér: Szidor Kovpak és Aleksz.ej Fjo­dorov ... És végül: győzelmi pa­rádé a Vörös téren, 1945. június 24-én. Száz meg száz zsákmányolt fasiszta zászló hullik a tér kö­vére ...

Next

/
Oldalképek
Tartalom